Fejezet

 1 VII  |        beszélgetni, elõhozom én.~- Igaz, Kurtis úr, mi történt ez
 2 XVII |         hosszú, sem változatos, az igaz, de hát legalább alkalmunk
 3 XVIII|            az Istenben!~- Teljesen igaz, Letourneur úr, - viszonoztam. -
 4 XVIII|            pár órai szabadságának. Igaz, hogy a szigetecske kicsi,
 5 XIX  | kijavíthatjuk a sérülést belülrõl. Igaz, hogy többet ért volna,
 6 XXII |        rémhír, fájdalom, nagyon is igaz.~Vagy a lyuk nyilt ki újra,
 7 XXIII|          kezdünk ismét a munkához. Igaz, hogy víz még most is szivárog
 8 XXXII|            a szél kedvezõ, András, igaz, hogy ez a tutaj elõnyösebb,
 9 XXXII|    melyekre szorítottak bennünket. Igaz, hogy testi erõnket nem
10 XXXIV|       szemlélhetünk?~- Tökéletesen igaz, miss Herbey, - felel Letourneur
11 XXXIV|          tették s azt hiszem, hogy igaz.~- Nekem úgy rémlik, - viszonzám,
12 XLI  |          õrjöngésig fokozódott. Az igaz, hogy ha a halászat még
13 XLI  |           akasztani horgainkra.~Az igaz, s ez a hiba talán helyrehozhatlan.~-
14 XLIII|            el.~Fájdalom, nagyon is igaz, amit vallott! A megmérgezett
15 XLIX |          mint most mi vagyunk s ez igaz is. Többet szenved az ember