Fejezet

  1 II     |                Szeptember 28.~Mondtam már, hogy a Chancellor kapitányát
  2 III    |      segélyével raktak egymásra, most már csak egyetlen egy szerfölött
  3 IV     |            tudom, senkit sem háborgat már a födélzeten a hajó elõre
  4 IV     |           kevésbé mind megbarátkoztak már a tengerrel. Annálfogva
  5 IV     |              sõt szárnyai is vannak s már több év óta mindig együtt
  6 IV     |            kinek halántékain áthaladt már a negyven év, szellemtelen,
  7 IV     |      szatócskodásban, nem gondolkozik már; agya immár bezárult minden
  8 V      |               szóltam én tovább, - ma már október hetedike van s nincs
  9 V      |            szólt Letourneur András. - Már 1643‑ban rajongva ír e szigetekrõl
 10 V      |         tizenhetedik században, de ma már teljesen feledésbe merültek.~-
 11 V      |                 e szigetcsoport, mely már most is százötven kis szigetbõl
 12 VI     |              Kurtis Róbert, - mert ön már figyelemmel kisérte õt.~-
 13 VI     |         bámuló szemei!... Hajózott ön már vele?~- Nem; most elõször.~-
 14 VI     |              közti éjjel a Chancellor már teljesen benn vitorláz a
 15 VII    |               is sokat csökkent. Most már épen kellõleg fúj s gyorsan
 16 VII    |           dolgokra vonatkozik? Voltak már ilyen lélektani esetek s
 17 VIII   |             ezt a szót: «a lék», amit már Letourneur úr hallott. Vajjon
 18 VIII   |    Letourneurék és én, mi észrevettük már az ebéd alatt a kapitány
 19 VIII   |             forró égöv alatt vagyunk!~Már hajnalban fölmentem a födélzetre.
 20 IX     |                  IX.~Október 19.~Most már minden meg van magyarázva,
 21 IX     |         hajószobákban elterjed s mely már majdnem tûrhetetlenné válik.
 22 IX     |              öntöztetem a födélzetet, már nem lehetne kiállni. - Jobb
 23 IX     |               nálunk is a tûz.~- Most már mindegy, hogyan támadt! -
 24 IX     |          melyeknek fele szállítmányuk már elégett. Hanem ez esetben
 25 IX     |             úr, önnek mondom, hogy én már saját felelõsségemre megváltoztattam
 26 X      |              hajó belsejében, az most már bizonyos s már alig lehet
 27 X      |                az most már bizonyos s már alig lehet kiállni a hajó
 28 X      |              aggasztó helyzetünk most már iszonyatossá válik.~Itélje
 29 XI     |               Ez megerõsíti azt, amit már én mondtam. Málhái közt
 30 XI     |            hogy e szavakat kimondtam, már megbánom, de késõ! A hatás,
 31 XI     |     kétségkívül azt hivén, hogy a tûz már kívülre is kitört s hogy
 32 XI     |       hallgattatni Rubyt, de ez nincs már eszén.~A zûrzavar ekkor
 33 XI     |         gondoskodjék róla. A matrózok már lekapcsolták a csónakot,
 34 XI     |              tudnák, hogy e hajó most már csaknem egy vulkán, mely
 35 XII    |                  s a hajó elõrészében már lehetetlen kiállni a hõséget.
 36 XII    |               a tûz oly hatalmas lesz már, hogy a láng átcsap a födélzeten.
 37 XII    |         befejezném, nem robbanhat föl már azalatt ez a tûzijáték‑anyag?
 38 XII    |               mint szenvedek. - Hanem már vége, - tette hozzá, erõszakosan
 39 XII    |            vagyunk láncolva s a kanóc már meg van gyujtva! Csak azt
 40 XII    |              képzelje csak, nem tudom már a mesterségemet... nem tudom,
 41 XII    |        elfelejtek... semmit sem tudok már... Nem északkeletnek mentünk,
 42 XIII   |           katasztrófát nem lehet most már elhárítni! Talán csak néhány
 43 XIII   |            néhány nap, néhány óra van már hátra s szerencsétlenségünkre
 44 XIII   |          nedves levegõ majd megfojtja már az embert.~Szerencsénkre
 45 XIII   |            Máskép aljuk elégett volna már s most ledöntve hevernének
 46 XIII   |           rohanva indul a Chancellor.~Már két hete, hogy a tüzet észrevettük
 47 XIII   |             nem bírtuk eloltani. Most már napról‑napra nehezebb a
 48 XIII   |              illeti, nem is gondolunk már reá. Kurtis Róbert szavaival
 49 XIII   |               óhajtja, bárcsak beütne már, mert valamely kikerülhetlen
 50 XIII   |   élelmiszerek egy részét, ahová most már nem lehet behatolni. A hõség
 51 XIII   |              lehet behatolni. A hõség már sokat elrontott élelmiszereinkbõl;
 52 XIII   |              hajtja óriási hullámait. Már nem is lehet közeledni a
 53 XIII   |            kirohan a szobából, melybe már becsap a láng. Aztán megjelen
 54 XIII   |               kabinjába, melyet talán már a lángok emésztenek.~Hát
 55 XIV    |        iszonyatos voltát.~Ruby nem él már, hanem végsõ szavainak talán
 56 XIV    |            légbe röpülhet s hogy most már nem csupán tûzvész, hanem
 57 XIV    |     végerõlködéssel kibontják onnan s már‑már tengerre ereszkedik
 58 XIV    | végerõlködéssel kibontják onnan s már‑már tengerre ereszkedik a csónak,
 59 XIV    |          tehát szétrombolódtak s most már csak a szûk, törékeny kis
 60 XIV    |            mozdulatlan maradnak. Most már csak a szél fütyülését hallani
 61 XIV    |           hátsó fedélzetrõl nem látni már a hajó elõrészére s lángkorlát
 62 XIV    |           kiált parancsoló hangon.~De már késõ. Érzem, hogy egy óriási
 63 XV     |              veszem észre, hogy a tûz már csökken. Rémítõ sistergést
 64 XV     |                hogy a tûzhely alapját már elérte a víz az elsõ sorban
 65 XV     |              sorban álló gyapot‑bálok már átáztak.~Csak rajta! hadd
 66 XV     |   lehajthatták a Chancellort délfelé. Már régóta nem számíthattam
 67 XVI    |             víz lejebb száll; de most már megállapodott a hajó elhajlása
 68 XVI    |               vesszük, ki tudja?~Most már jóformán megvirradt, a köd
 69 XVI    |             kezd fölemelkedni. A szem már három mérföldnél messzebbre
 70 XVI    |               E percben, - hét óra, - már egészen világos lett s a
 71 XVI    |              nagyon megfogyott s most már semmi láng sem csap ki.
 72 XVI    |              két óra múlva a matrózok már járhatnak a födélzeten.~
 73 XVI    |           lehetõségét illeti, az most már nevezetesen csökkent; a
 74 XVI    |         szirtek csúcsai mind eltüntek már a víz alatt. Várható, hogy
 75 XVI    |             arról értesít, hogy a víz már kilenc lábnyi a hajóban
 76 XVI    |          felhõ takart. A kapitány, ki már reggel hozzá kezdett a számítgatáshoz,
 77 XVI    |         veszélyek ijeszthetnének most már meg bennünket, mikor ép
 78 XVII   |              megvolna, ha a legénység már ma hozzá kezdhetne a munkához.
 79 XVII   |         illeti; a tengerész elveszett már benne s az ember is csak
 80 XVIII  |      följegyzik új térképeikre, talán már nem is létezik!~- Mindegy,
 81 XVIII  |               mivelhogy alkalmam volt már szolgálatot tenni az önzõ
 82 XVIII  |        szirteket s nemsokára nem lesz már itt egy darab kõ, amit ne
 83 XVIII  |           vidáman át ne mentünk volna már. Ez itt tágas birodalom
 84 XIX    |               s november 6‑án a tüzet már kioltottnak tekinthetjük.
 85 XIX    |              hogy a hajó belseje most már majd az alsó födélzetig
 86 XIX    |           Miután az elsõ réteg ki van már hordva a szállítmányból,
 87 XIX    |         hordva a szállítmányból, most már ahhoz kell látni, hogy legalább
 88 XIX    |               víz nagyrészben ki volt már merítve s az utolsó gyapot‑
 89 XX     |              20-ig.~Ma körül lehetett már menni a hajófenékben; megtalálták
 90 XX     |             tekinthetjük, hogy a hajó már régóta szét nem vált.~Ezek
 91 XX     |           hogy a Chancellor nem nyújt már elég biztosságot hosszabb
 92 XX     |   csavargattak, úgy, hogy a hajó most már orrával dél felé áll.~Úgy
 93 XX     |        bármint megkönnyebbült is most már a hajó. Ha megfeneklése
 94 XX     |             hajóját; ha aztán egyszer már e medencén kívül lesz, a
 95 XX     |         miután a hajó elõrésze átment már az akadályon, nincs többé
 96 XX     |           fogunk átmenni.~Mivel pedig már át nem megy, itt nem maradhat
 97 XX     |      visszatér a medencébe, mely most már börtönéül szolgál.~- Nos,
 98 XXI    |             napfölköltekor a robbanás már megtette a várt hatást s
 99 XXII   |            szél feljebb fordul s most már északról fúj. Nem haladhatunk
100 XXII   |       tisztogatni kell a csöveket s a már végzett munkának mindig
101 XXII   |              látják, hogy a víz szine már öt lábnyira emelkedett.
102 XXII   |          megtelnék egészen vízzel. Ez már csak az idõ kérdése volna
103 XXII   |                mert a hullám lökésére már csak igen nehezen emelkedik
104 XXII   |    szivattyúkhoz.~A helyzet nem olyan már, mint mikor a Chancellor
105 XXIII  |               most is szivárog be, de már kevesebb s estig kiderül,
106 XXIII  |            Mindegy! A szivattyúk most már több vizet kimerítnek, mint
107 XXIII  |              jellem, bujtogató, kirõl már szóltam egyszer, Owen matróz.
108 XXIV   |               a födélzet lékein. Most már fölülrõl is, alulról is
109 XXIV   |             erélyesen küzdenek, hanem már erejök fogyatékán van. Egyébként
110 XXIV   |             van. Egyébként nem bírják már kimerítni ezt a vizet, mely
111 XXIV   |                hol hónukig ér a víz s már majd bele fulnak; visszatérnek
112 XXIV   |    menekülésnek csak egy módja maradt már s másnap, 4‑én, a hadnagy,
113 XXIV   |              nyolc óra tájban a tutaj már csaknem egészen kész. Üres
114 XXIV   |       megmentjük õt!~De Kurtis Róbert már elõbb oda ért, mint én s
115 XXIV   |         érzünk.~A hajó elmerül! A víz már lábszáramig ér. Ösztönszerûleg
116 XXIV   |              s mikor a hajó födélzete már két lábnyira van a tenger
117 XXV    |          összeácsolt talp, bizonyosan már több mint egy órája, hogy
118 XXV    |       tengeren. Hiába keresi! A tutaj már nem látható sehol. Elinduljanak
119 XXVI   |  fölbátorodtak megint és a munka most már rendben folyik.~Csak egy
120 XXVI   |             kilenc hajótörésen mentem már át, - négyszer a sík tengeren,
121 XXVI   |               Kear keveset akar adni. Már látom, hogy a két matróz
122 XXVI   |             ami a keze közt van.~Most már az a kérdés, hogyan eresszék
123 XXVI   |           délután négy órakor följött már az égre, csak ritka idõközökben
124 XXVII  |               tesz hozzá a matróz, de már azt nem hallom tisztán.
125 XXVII  |       bennünket ez is. Azonkívül most már öt lábnyira áll a víz a
126 XXVII  |          éjjel lejjebb sülyedt s most már a hajó orremelvénye szintúgy,
127 XXVII  |               csónak valóban nem függ már a hajó orránál az elõárbocon
128 XXVII  |            oldják le a csónakot. Most már értem, hogy mi volt az a
129 XXVII  |              Readynek igaza van.~Most már csak huszonhárman vagyunk
130 XXVIII |                Sietni kell, mert most már csak tíz lábnyira van a
131 XXVIII |             mely rézsút elõre hajlik, már csak a vége látszik ki.~
132 XXVIII |        megfogtam a halott kezét, mely már hideg volt; tagjai már megmeredtek.
133 XXVIII |           mely már hideg volt; tagjai már megmeredtek. Holtteste nem
134 XXIX   |             födélzet, a hajó orrmánya már egészen elmerült s a rézsutos
135 XXIX   |       elõárboc csúcsa is eltûnt. Most már csak a három nagy árboc
136 XXIX   |             végsõ óra, midõn a tenger már az árbockosarakig fölhágott! -
137 XXIX   |          kapcsolva a fõárbochoz.~Most már egy elveszteni való pillanatunk
138 XXIX   |         foglal helyet. Egy perc múlva már mindnyájan ott vagyunk, -
139 XXIX   |            felel O’Ready, mikor a víz már derekáig ér.~S fejét csóválva
140 XXX    |      Charlestownból elindultak, tízen már elvesztek.~Tehát még tizennyolcan
141 XXX    |          Flaypol.~Eléggé megpróbált‑e már bennünket az egek ura hetvenkét
142 XXX    |              minden szenvedésnek vége már.~De hagyjuk a jövõt, ne
143 XXX    |            tutaj utasait felsoroltam. Már most lássuk, hogy mit visznek
144 XXX    |        összesen, amit megmenthettünk. Már az elsõ naptól kezdve tehát
145 XXXI   |            kis vitorlához.~Fél tízkor már föl van állítva az árboc.
146 XXXI   |              esõ részétõl, mely, mint már megjegyeztem, a hollandi
147 XXXI   |       hollandi Guyana partját képezi.~Már most a legjobb eshetõséget
148 XXXI   |            felé hajt bennünket, akkor már nem két, hanem négy hónap,
149 XXXI   |               csinálunk, ha az élelem már a harmadik hónap végéig
150 XXXI   |               parancsolja tehát, hogy már mától kezdve ne fogyasszunk
151 XXXI   |   halászeszközöket illeti, a matrózok már készítgetik, hogy horgászhassanak.~
152 XXXII  |           aludt; vonásain nem látszik már oly igen a bágyadtság s
153 XXXII  |          szokott nyugodt kifejezését.~Már a tizenegyedik szélességi
154 XXXII  |      kormányos, mert ebben a hõségben már ez elsõ napoktól kezdve
155 XXXII  |             bízunk. Úgy látszik, hogy már átestünk a rettenetes megpróbáltatásokon
156 XXXII  |               mázsát fogtunk belõlük. Már most csak esõ jöjjön s minden
157 XXXIII |             nehézkes alkotmány s most már hosszas nyomot is hagy maga
158 XXXIII |           mely hasonló ahhoz, amilyet már a Bermudák és Ham‑Rock közt
159 XXXIII |        hozzájuk valaki.~Kurtis Róbert már én elõttem észrevette ugyanazt.
160 XXXIII |            helyérõl, de Kurtis Róbert már õ elõtte ott termett s szemközt
161 XXXIV  |         dübörgését. Ezt a megjegyzést már régen tették s azt hiszem,
162 XXXIV  |             szólt Kurtis Róbert, - ez már a vihar elsõ dübörgése;
163 XXXIV  |             távolban valami vihar dúl már, melynek hatását érzi az
164 XXXIV  |             rettenetes szélvész nincs már messze.~Éjfél után egy órakor
165 XXXIV  |          követ, jelenti, hogy a vihar már csaknem fölöttünk van. A
166 XXXV   |     Letourneur, Falsten és én. Minket már nem ragad el a hullám, hacsak
167 XXXV   |        folyvást nyugodt, derült.~Most már nem váltakozik fény és sötétség,
168 XXXV   |               még ki sem aludt, mikor már a másik követi. E tündöklõ
169 XXXV   |          egész dühével tombol. A szél már orkánná vált s a hullám,
170 XXXV   |               le vagyok kötözve... De már késõ s a villám vakító fényénél
171 XXXVI  |               hajótörést túlélt!~Most már csak tizenhatan vagyunk
172 XXXVI  |           azaz csaknem fele elveszett már azoknak, kik a Chancellorral
173 XXXVI  |              s mintha az éhhalál réme már megjelent volna. Ekkoráig
174 XXXVII |              miatt annyit szenvedtünk már az elõttevaló napokon. Ma,
175 XXXVII |        leánynak.~Szegény fiú! Fölötte már kimondatott az itélet s
176 XXXVII |               az egyik tüdeje oda van már s a másik alig képes elvégezni
177 XXXVII |           mindegyikünk elõre láthatja már a percet, mikor ez a szûk
178 XXXVII |      tengerbõl szereznünk, - ami most már igen nehéz. A kormányos
179 XXXVII |             drága kétszersültet, mely már csak egyetlen tápszerünk
180 XXXVII |             is összeszedegetjük, most már odáig jutottunk.~A kormányos
181 XXXVIII|           XXXVIII.~Január 1-tõl 5-ig.~Már több három hónapjánál, mióta
182 XXXVIII|            minden parttól távol? Most már azt sem vagyunk többé képesek
183 XXXVIII|               betölti, ez reánk nézve már mind nem létezik! Ki merné
184 XXXVIII|                Némelyik társaim közül már rettenetesen szenved. Többi
185 XXXVIII|             hab, melyeknek kikotorták már a hézagait is, kikaparták
186 XXXVIII|            így, érzem, hogy nem bírom már tovább föltartani karjait;
187 XXXVIII|              tartóztat föl.~A lázadók már ekkor a tutaj szélére vannak
188 XXXVIII|                  kiált a kormányos.~- Már meghalt! - felel rá Daoulas.~-
189 XXXVIII|               lábához kötözünk.~Owent már legyûrték a kormányos és
190 XXXVIII|              eldobja a baltát, melyet már fölemelt Owenra és halálsápadtan
191 XXXIX  |              bal szögletbe s minthogy már esteledni kezd, senki sem
192 XXXIX  |              neki, hogy Letourneur úr már kapott belõle... én is kaptam...
193 XL     |    pillanatban, mintha nem is volnánk már emberek. Soha sem felejtem
194 XL     |        éldegél még most is? Vigyáztam már reá, de nem födöztem föl
195 XL     |              Pedig ezt az észrevételt már gyakran tették. Isten ne
196 XL     |          egyikünk megszûnt élni. Most már csak tizennégyen vagyunk!
197 XL     |               semmit... Õ nem szenved már!~Néhány perccel halála elõtt
198 XL     |         Visszaadtam Walter hadnagynak már meghidegült kezébe a levelet,
199 XLI    |             fölkelt a nap, a holttest már egészen meghidegült. Siettem...
200 XLI    |              hogy nem fog fönn úszni.~Már hajnalban Kurtis Róbert
201 XLI    |            Gondolataink nem csüggenek már csupán a kínos jelenen s
202 XLI    |              részleteket, melyek most már oly távolesõknek látszanak.
203 XLI    |              csak tizennégyen vagyunk már s talán nemsokára csak tizenhárman!~-
204 XLII   |             szárazföldet illeti, most már nem is keressük, hogy merre
205 XLII   |             én is. A fehér pont nincs már ott. Az nem volt hajó, hanem
206 XLII   |        mozdulatlan marad, de nem nézi már a láthatárt.~Ekkor Owen
207 XLII   |             hordóból azonban ki lévén már merítve a víz, a másodikhoz
208 XLII   |           térdeire s oly hangon, mely már nem is emberi hang, ordítja:~-
209 XLII   |            valami kékes anyagot. Most már nagyon is világos, hogy
210 XLII   |             bármit cselekedjünk, Owen már elveszett!~De hogyan mérgezhette
211 XLIII  |       tartalmazott. Ez világos dolog. Már most, miféle szerencsétlen
212 XLIII  |          Hanem az bizonyos, hogy most már nincs ivóvizünk.~Az Owen
213 XLIII  |            Január 12‑ikén nem kaptunk már semmi vizet, minthogy elõtte
214 XLIII  |            vagy mert annyira kimerült már mindenki. Nem is kel föl
215 XLIII  |          kifeszítvék s a hajó gerince már majdnem kilátszik a láthatár
216 XLIII  |           csak ez az egy óra elmúlnék már!~Délután félegykor a kormányos
217 XLIII  |            fölött, mint én bírok most már! Nem! Én nem tudok többé
218 XLIV   |         kormányos halfogása óta, azaz már egy hét óta mit sem ettünk.
219 XLIV   |               Mire való volna az most már! A hosszú koplalás elgyöngítette
220 XLIV   |         hosszú koplalás elgyöngítette már e nyomorultat és cinkostársait.
221 XLIV   |             tetemeinket. Nem borzadok már tõlük, sõt szinte vonzódom
222 XLIV   |               a cápák figyelmét, most már nem fognak elfutni a szörnyetegek.~
223 XLIV   |              tehát folyamodni, melyet már használt egyszer s a csákány
224 XLIV   |          felénk úszik.~Mikor az állat már közel van a tutajhoz, a
225 XLIV   |           azonban, úgy látom, zavaros már a víz s ez a zavarosság
226 XLIV   |               fölakadt, úgy hogy most már nem bír attól megszabadulni,
227 XLIV   |               cápák közül, ámbár most már nincs sem horguk, sem valami
228 XLIV   |               nem felelt, de a kérdés már megtörtént.~ ~
229 XLV    |        napsugarakat, de nem látszanak már villamosaknak. Világos,
230 XLV    |           szürkés egyformaságba. Most már az egész csak sûrû köd.~
231 XLV    |        amennyi vizet csak adhat, mert már élénk világosságtól kezd
232 XLV    |      egymással. Úgy képzeljük, mintha már megszabadultunk volna! Az
233 XLV    |               az oka, mert a vitorlák már oly régóta kitéve lévén
234 XLVI   |               Egyébként a szelet most már nem is tekintjük elõmozdítónknak.
235 XLVI   |               fújjon. Mi nem kívánunk már a széltõl egyebet, csak
236 XLVI   |               kitágulnak s beszívják. Már majdnem fölkiáltok: «Micsoda
237 XLVI   |        eleségtári felügyelõnkre.~Most már mindent értek. Hobbart sajátságos
238 XLVII  |          Mindegy! Mégis szeretném, ha már megvirradna.~Az éhség pillanatnyilag
239 XLVII  |               a szerencsétlen mondta. Már nem szenvedek s mégis szívem
240 XLVII  |               valóban meghalt s teste már egészen meghidegült.~Egy
241 XLVII  |             elaludtak.~Õk nem éheznek már.~ ~
242 XLVIII |             szerencsénkre hiába.~Most már világos, hogy a Hobbart
243 XLIX   |      Kiszemelt zsákmány vagyunk talán már az õ számukra?~De ami legborzasztóbb
244 XLIX   |       szomjúság, mint azelõtt.~Ah! ez már rettenetes sok! Negyvenkét
245 XLIX   |             borogatta; de érzem, hogy már csak rövid idõm van hátra
246 XLIX   |             holttestet, de nem látnak már egyebet, csak egy széles
247 L      |                Január 22. és 23.~Most már csak tizenegyen vagyunk
248 L      |        látszik, lehetetlen, hogy most már mindennap valami áldozatot
249 L      |               kisasszony. Nem is test már, csak lélek, s úgy látszik,
250 L      |       rendkívüli fényben ragyognak. Õ már az égben él, nem a földön!~
251 L      |            erélyes férfi azonban most már teljesen elcsüggedt. Ez
252 L      |     ellenkezõleg, mint miss Herbey, õ már csak a testével él s amint
253 L      |    mozdulatlan, néha azt hiszem, hogy már meghalt.~Semmi szó, még
254 L      |      megérteni. A tutaj nem visz most már hátán csak sápadt, vértelen
255 LI     |       kiállhat. Lehetetlen, hogy ezen már túlmehessenek! A hõség tûrhetetlen.
256 LI     |           olykor használhattunk, most már lehetetlenné vált. Egyikünk
257 LI     |             ellenállni a tûznek, mert már nagyon kopott volt; fölolvadt
258 LI     |  munkálkodásomat.~Falsten mérnök most már csaknem végkép odavan s
259 LI     |              mikor fölemelem fejemet, már nem is látom õt. A vitorlák
260 LI     |            alatt fekszik vagy meghalt már? Csak az erélyes kapitány,
261 LI     |             Õrjöngésének uralma alatt már nem szenved többé s szomja
262 LII    |           meghalt. Holnap nem lesznek már csak tízen, én meghalok.~
263 LII    |         bocsásson meg lelkemnek, most már komolyan azt hiszem, hogy
264 LII    |          levegõben úszunk. Nem látjuk már a tenger fölszínét sem.
265 LII    |              hogy földet találunk? Én már nem hiszem! Nem létezik
266 LII    |         sziget. A földgolyó nem egyéb már, mint egy híg gömb, mint
267 LII    |         gondolata zaklat és szeretném már lerázni magamról.~Csak tizenegy
268 LII    |               tûnik föl nekem, mintha már több nap elmult volna, mióta
269 LII    |             várni! Várni, nekem nincs már hozzá bátorságom... Isten
270 LII    |          önfenntartás ösztöne kialudt már bennem. Néhány perc múlva
271 LII    |               Azon pillanatban, midõn már a tengerbe akarom vetni
272 LIII   |             Róbert.~A hatodik Sandon.~Már felénél eggyel több nevet
273 LIII   |                kinek neve maradt most már csak a kalapban a Letourneur
274 LIV    |               s miután nem adhat neki már egyebet, odaadja érte életét.~
275 LIV    |      kiéhezett sereg azonban nem akar már tovább várni. Beleiknek
276 LIV    |            kijelölt. Nékik Letourneur már nem ember. Még nem szóltak
277 LIV    |               azon pillanatban, midõn már reá akartak rohanni Letourneur
278 LIV    |              alá bújnak. Nem is nézik már a tengert. Bánják is õk!
279 LIV    |            elájult, csak két név volt már a kalapban, az ács neve
280 LV     |        megjegyzést teszem, hogy nincs már egy cápa sem a tutaj körül.
281 LV     |      szemügyre. Hányszor hittem, hogy már látom a távolban az óhajtott
282 LV     |            Reggel hat óra. Nem hiszek már a gondviselés segélyében.
283 LV     |           szemeikkel csaknem elnyelik már áldozatukat.~Nem bírok helyemen
284 LVI    |           visszatér belém. Nem akarok már meghalni!~Kiáltozok. Kiabálásomat
285 LVI    |        percben, midõn õket kettõjüket már‑már leverték, hallatszott
286 LVI    |             midõn õket kettõjüket már‑már leverték, hallatszott az
287 LVII   |       Letourneur úr.~Miss Herbey most már Letourneur úrban atyát,