Fejezet

  1 II     |    következõkbõl áll: Huntly kapitány, Kurtis Róbert másodkapitány, Walter
  2 IV     |           Ellenben a másodkapitányról, Kurtis Róbertrõl nagyon jól vélekedik
  3 IV     |            kész tettekben nyilvánulni.~Kurtis Róbert éppen e percben jön
  4 IV     |               szeret beszélgetni vele.~Kurtis Róbert elmond nekünk egyetmást
  5 V      |           köztünk.~Ma azt mondja nekem Kurtis Róbert, hogy nem igen messze
  6 V      |     Kétségkívül, Kazallon úr, - felelt Kurtis Róbert, - rendesen ezt az
  7 V      |             Mialatt e szavakat kiejti, Kurtis Róbert többször összehúzza
  8 V      |         mondani szeretne.~- De hiszen, Kurtis úr, - szóltam én tovább, -
  9 V      |         Kazallon úr, egy napunk sem.~- Kurtis úr, szerénytelenséget követek
 10 V      |             kitérõ válasz nyugtalanít.~Kurtis Róbert nem csalódott. Három
 11 V      |               András úr, - szólt akkor Kurtis Róbert, - a költõkkel, akik
 12 V      |              elcsábíttassák magukat!~- Kurtis úr, - szólt mosolyogva Letourneur
 13 VI     |                mi délkeletnek megyünk! Kurtis Róbert nem érti a kapitány
 14 VI     |             rohan.~Egyedül lévén ekkor Kurtis Róberttel a hátsó födélzeten,
 15 VI     |                 Kazallon úr, - felelte Kurtis Róbert, - mert ön már figyelemmel
 16 VI     |                hogy mit mondjak önnek, Kurtis úr, de megvallom, hogy különös
 17 VI     |                 hogy ez a helyes út.~- Kurtis úr, - kérdém, - mit tart
 18 VII    |           esetek s épen errõl beszélek Kurtis Róberttal, aki hidegen hallgatja.~
 19 VII    |              amit nem birok kitalálni. Kurtis Róbert kétségkívül megmondja
 20 VII    |           másodkapitányt.~Nyolc órakor Kurtis Róbert jön Walter hadnagyot
 21 VII    |               jó reggelt kívánt volna, Kurtis Róbert hirtelen végig pillant
 22 VII    |                  Semmi újság?~- Semmi.~Kurtis Róbert és Walter aztán pár
 23 VII    |              kormányos nem késik soká. Kurtis Róbert néhány kérdést intéz
 24 VII    |              perccel azután oda megyek Kurtis Róberthez s társalgásunk
 25 VII    |      beszélgetni, elõhozom én.~- Igaz, Kurtis úr, mi történt ez éjjel
 26 VII    |                ez éjjel a födélzeten? ~Kurtis Róbert élesen rám tekint,
 27 VII    |               Kazallon úr, - válaszolt Kurtis Róbert. - Hibás csavarintást
 28 VII    |                Nekem úgy látszik, hogy Kurtis Róbert, a ki rendesen olyan
 29 VIII   |           talán a hajó tisztjei ellen? Kurtis Róbert lázongás jeleit födözte
 30 VIII   |      értekeznek egymással. Látom, hogy Kurtis Róbert ingerült kézmozdulatokat
 31 VIII   |        kapitány komor hallgatagságát s Kurtis Róbert nyugtalanságát. Néha
 32 VIII   |               bámulva föl ne kiáltsak.~Kurtis Róbert meghallja, megfordul,
 33 IX     |         közölte velem e komoly dolgot, Kurtis Róbert elhallgatott. Várja
 34 IX     |                elõször is azt kérdezem Kurtis Róberttõl:~- Mióta ég?~-
 35 IX     |           éjjel?...~- Igen, - felel rá Kurtis Róbert, - azon éjjel, mikor
 36 IX     |             Kazallon úr, - tette hozzá Kurtis Róbert -, s azért mondom
 37 IX     |          hogyan támadt a tûz? - kérdem Kurtis Róberttõl.~- Nagyon valószínûleg, -
 38 IX     |                  Lehet rajta, segíteni Kurtis úr?~- Nem lehet, Kazallon
 39 IX     |            lehet, Kazallon úr, - szólt Kurtis Róbert; - s ismétlem önnek,
 40 IX     |               megmaradt valamely hajó, Kurtis úr?~- Igenis van, Kazallon
 41 IX     |         találjuk?~- Talán, - válaszolt Kurtis Róbert, - s éppen azt akarjuk
 42 X      |           ember, mindjárt eltörnek, de Kurtis Róbert vigyáz. A kormánykerék
 43 X      |      megmondhatnék neki mindent, hanem Kurtis Róbertnek megigértem, hogy
 44 X      |              hajószemélyzetének sorsa.~Kurtis Róbert közölte velem, hogy
 45 X      |               a hajó vezetését egészen Kurtis Róbertnek. Hogy a tûz terjed
 46 X      |        változtatták meg az út irányát, Kurtis Róbert azt feleli, hogy
 47 X      |    szállítmányra kiterjeszkednék. Ez a Kurtis Róbert reménye is és óvatosságból
 48 XI     |             hajó elõrészére fölkeresni Kurtis Róbertet.~Amint Kurtis Róbert
 49 XI     |      fölkeresni Kurtis Róbertet.~Amint Kurtis Róbert megtudja, hogy egy
 50 XI     |                még mindig vitatkoznak. Kurtis Róbert egyenest feléjök
 51 XI     |                percig azt hiszem, hogy Kurtis Róbert összemorzsolja a
 52 XI     |           vagyok olyan hidegvérû, mint Kurtis Róbert s a harag elragad.
 53 XI     |              Herbey, a két Letourneur.~Kurtis Róbert el akarja hallgattatni
 54 XI     |               veszély nem oly rögtöni.~Kurtis Róbertnek eközben, a hadnagy
 55 XI     |               Mikor a rend helyreállt, Kurtis Róbert és én fölkeressük
 56 XI     |     végveszéllyel fenyegetõ helyzetet, Kurtis Róbert vállalta magára,
 57 XI     |         folyvást kiabálva:~- Tûz! tûz!~Kurtis Róbert megparancsolja a
 58 XII    |                XII.~Október 22. és 23.~Kurtis Róbert mindent elmondott
 59 XII    |         bárminõ parancsot adott volna.~Kurtis Róbert, a hadnagy, Falsten
 60 XII    |               való módot megvitatunk s Kurtis Róbert következõkbe foglalja
 61 XII    |           enyém is, - szóltam én. - De Kurtis úr, nem veszi ön számításba
 62 XII    |              Nem, Kazallon úr, - felel Kurtis Róbert, - ez csak egy részlet,
 63 XII    |       megõrizzen ettõl a végcsapástól!~Kurtis Róbert komoly hangon ejtette
 64 XII    |           födélzetre. Amint kiléptünk, Kurtis Róbert megfogja a kezemet.~-
 65 XII    |           tehetek semmit, semmit!...~- Kurtis úr, ön nagyon megindult...~-
 66 XII    |                helyzet így áll, - szól Kurtis Róbert hidegen: - egy lõszerrel
 67 XII    |       szóváltás folyt köztük, mint azt Kurtis Róbert nekem szóról‑szóra
 68 XII    |               szóról‑szóra elmondta.~- Kurtis úr, - szólt a kapitány,
 69 XII    |                 hogyan hívják a hajót, Kurtis úr?~- Chancellor.~- Ah,
 70 XII    |            leszek!...~- Uram, - felelt Kurtis Róbert, - remélem, hogy
 71 XII    |                Nagyon sokat szenvedek, Kurtis úr, - tette hozzá Huntly
 72 XII    |               át helyét, - teszi hozzá Kurtis Róbert. - Mindegy, teljesíteni
 73 XII    |             egy matrózt szólít magához Kurtis Róbert s parancsolja neki,
 74 XII    |               Kormányos, - mondja neki Kurtis Róbert, - gyûjtse össze
 75 XII    |              állnak a kijelölt helyen. Kurtis Róbert közéjük lép.~- Fiúk! -
 76 XII    |            azonnal szerencsét kívánunk Kurtis Róbertnek s a hadnagy és
 77 XII    |        folytatja útját délnyugatnak és Kurtis Róbert kifeszített vitorlákkal
 78 XIII   |               mely vonz, megigéz!~- De Kurtis úr, - mondám, - miért nem
 79 XIII   |                Kazallon úr, - felel rá Kurtis Róbert, - mondtam önnek
 80 XIII   |               egyiket, a másikba pedig Kurtis Róbert a kereskedõt, Rubyt
 81 XIII   |             való menekülésre gondolni.~Kurtis Róbert rendeletére a legénység
 82 XIII   |                és nekünk végünk volna.~Kurtis Róbert fölhúzat tehát annyi
 83 XIII   |               melyeket elérni akarunk. Kurtis Róbert dacolni akar vele,
 84 XIII   |              nem is gondolunk már reá. Kurtis Róbert szavaival élve, «
 85 XIII   |                 Azalatt, míg lehetett, Kurtis kapitány kihozatta az eleségtárból
 86 XIII   |            kazán szelepein.~A matrózok Kurtis Róberthez szaladnak, hogy
 87 XIII   |         nemsokára kitör lábaink alatt!~Kurtis Róbert az óceánra tekint,
 88 XIII   |               rohannak.~- Nem! - kiált Kurtis Róbert, - nem! Az annyi
 89 XIII   |              akarja oldani a csónakot. Kurtis Róbert a hátsó födélzetre
 90 XIII   |           miután csöndesen köszöntötte Kurtis Róbertet, nyugodtan fölhalad
 91 XIV    |         hallgatnak kapitányuk szavára. Kurtis Róbert közéjük rohan, de
 92 XIV    |             nagy lék fölött emelkedik. Kurtis Róberthez közeledem.~- Minden
 93 XIV    |       szivattyúkhoz ez égõ födélzeten, Kurtis úr? Hogyan tud parancsot
 94 XIV    |             matrózoknak a lángokon át?~Kurtis Róbert nem felel.~- Minden
 95 XIV    |              újra.~- Nem, uram, - szól Kurtis Róbert, - nem! S míg egy
 96 XIV    |               Szirtek! jobbra szirtek!~Kurtis Róbert fölugrik, gyors pillantást
 97 XV     |       lánccsörgés hallatszik elülrõl s Kurtis Róbert megtudja abból, hogy
 98 XV     |           megállják!~Akkor látom, hogy Kurtis Róbert a köteleken elõre
 99 XV     |             Kazallon úr, - felel nekem Kurtis Róbert - «aztán», az a jövõ,
100 XV     |              lehet a födélzetre lépni.~Kurtis kapitány, a hadnagy és a
101 XV     |                kikötõig.~- De, - szólt Kurtis Róbert, kinek véleményével
102 XV     |                    E szirtre? - felelt Kurtis Róbert. - De hát milyen
103 XV     |              nappal s akkor meglátjuk.~Kurtis Róbert e szavait rögtön
104 XVI    |             oldalára is hajlik a hajó. Kurtis Róbert egy ideig félt is,
105 XVI    |        Ugyanakkor kiáltás is hangzik s Kurtis Róbert neve hallatszik több
106 XVI    |                megmenekült a haláltól.~Kurtis Róbert segélyére rohan egykori
107 XVI    |                teret betölti a tenger.~Kurtis Róbert mozdulatlan vizsgálja
108 XVI    |         megfordult a Chancellor.~Ekkor Kurtis Róbert elhagyja a hátsó
109 XVI    |                  Nem tudom, - válaszol Kurtis Róbert.~- Önnek tudnia kellene! -
110 XVI    |                 hogy induljunk tovább!~Kurtis Róbert felelet helyett csak
111 XVI    |   Atlanti-óceán melyik részére vetett.~Kurtis Róbert aztán élelmiszereket
112 XVI    |        födélzeten még nem lehet járni.~Kurtis Róbert ekkor megöntözteti
113 XVI    |                s a sziklára menekülni? Kurtis kapitánynak nem ez a véleménye
114 XVI    |            akikre lehet számítani. Ami Kurtis Róbertet illeti, õt nem
115 XVI    |              és szélesség számai után. Kurtis Róbert jól teszi, hogy semmit
116 XVI    |              meríteni.~Most mit csinál Kurtis Róbert? Egész egyszerûen,
117 XVII   |            kérdeztem ekkor, - bízik ön Kurtis Róbertban?~- Teljesen bízom,
118 XVII   |            Bizonyos vagyok benne, hogy Kurtis Róbert mindent meg fog tenni,
119 XVII   |        mindenki buzgón a dologhoz lát!~Kurtis Róbert elõször is arra törekszik,
120 XVII   |                a helyszínelési munkát, Kurtis kapitányra bízva, hogy egészítse
121 XVIII  |              csakugyan el kell tûnnie, Kurtis kapitány jobb szeretné,
122 XVIII  |               az óriás Gargantua, s ha Kurtis kapitány beleegyezik, ennek
123 XVIII  |          visszatérünk a Chancellorhoz. Kurtis Róbertet értesítjük fölfedezéseinkrõl
124 XVIII  |                néhány jó órát töltünk. Kurtis Róbert is meglátogatta,
125 XIX    |               azonban még folytattatja Kurtis Róbert a szivattyúzást,
126 XIX    |                Ami azt mutatja, - szól Kurtis Róbert, - hogy a lyuk, melyen
127 XIX    |       pusztított a tûz.~Ezen idõ alatt Kurtis Róbert nem marad tétlen,
128 XIX    |               fog szállni a víz színe, Kurtis Róbert gyapotot tömet a
129 XIX    |           gyapotbálokkal, melyek, mint Kurtis Róbert reméli, képessé teszik
130 XIX    |                Valószínû tehát, - szól Kurtis Róbert, - hogy kijavíthatjuk
131 XX     |               Nem tudom, de nem vetik.~Kurtis Róbert és Daoulas megvizsgálják
132 XX     |           sérüléseket szenvedett, hogy Kurtis Róbert azzal a kevés segélyeszközzel,
133 XX     |               valóban oly nagy, hogyha Kurtis Róbert valami szigeten volna
134 XX     |               szállhat tengerre.~Hanem Kurtis Róbert gyorsan elhatározza
135 XX     |                Nem volt más mit tenni, Kurtis Róbert tervét tehát egyhangúlag
136 XX     |       megtehetett hajója kijavítására, Kurtis Róbert ismét tengerre száll
137 XX     |                 Az pedig világos, hogy Kurtis Róbert nem várhat hónapokig.
138 XX     |             reá ok, miért ne kapcsolná Kurtis Róbert a szél mûködését
139 XX     |         jobboldalon tartjuk a kötelet. Kurtis Róbert a hátsó födélzeten
140 XX     |                Rajta, barátim! - kiált Kurtis Róbert nyugodt, bíztató
141 XX     |               át?~- Nem tudom, - felel Kurtis Róbert, - de átmegyünk.~ ~
142 XXI    |            elmentünk, az apály idején, Kurtis Róbert, Falsten, Daoulas
143 XXI    |             veszítsünk el, - válaszolt Kurtis Róbert.~- Ej! kapitány, -
144 XXI    |              Falsten.~- Mi az? - kérdi Kurtis Róbert a mérnök felé fordulva.~-
145 XXII   |            szél iránya folyvást jó, de Kurtis Róbert nem akarja minden
146 XXII   |         meglehetõsen féloldalt hajlik.~Kurtis Róbert összehúzatja az elõárboc
147 XXII   |             része lemegy kabinjába, de Kurtis kapitány nem hagyja el a
148 XXII   |             víz két lábnyira van bent!~Kurtis Róbert s a kormányos lerohannak
149 XXII   |                a hajóban három lábnyi.~Kurtis Róbertra villantok. Mulékony
150 XXII   |           hittõl volt áthatva.~Ezalatt Kurtis Róbert parancsára elkezdõdött
151 XXII   |             emelkedik föl.~Látom, hogy Kurtis kapitány összeráncolja homlokát,
152 XXIII  |             hajógerinc résén.~Ezen nap Kurtis kapitány, ki szempillantásig
153 XXIII  |        kipuhatolni. Bármint legyen is, Kurtis Róbert megkisérti a hajó
154 XXIII  |           fujni ez éjjel és sötét van. Kurtis kapitány azonban fönn akart
155 XXIII  |           növekszik a hajó belsejében.~Kurtis Róbert ekkor egy láncot
156 XXIII  |              száll meg néhány matrózt. Kurtis Róbert bíztatja, hogy csak
157 XXIII  |      Jynxtropot. Szintén gonosz ember.~Kurtis Róbert azt parancsolja nekik,
158 XXIII  |            Owen ismétli a megtagadást.~Kurtis Róbert a lázongó matróz
159 XXIII  |                az elõrész emelvényére.~Kurtis Róbert akkor a hátsó födélzet
160 XXIII  |                percig farkasszemet néz Kurtis Róberttel, azonban Jynxtrop
161 XXIV   |             Szintoly szerencsés lesz‑e Kurtis Róbert jövõre is? Reméljük,
162 XXIV   |              volt.~A legénység azonban Kurtis Róbert fenyegetéseire folytatja
163 XXIV   |                hadnagy, a kormányos és Kurtis kapitány tanácsot tartván,
164 XXIV   |               nélkül hozzálátnak tehát Kurtis Róbert, Falsten mérnök,
165 XXIV   |               ájult Mrs. Keart hozzák.~Kurtis Róbert leszalad a kabinjába
166 XXIV   |               ketten megmentjük õt!~De Kurtis Róbert már elõbb oda ért,
167 XXV    |              XXV.~December 4-5-iki éj.~Kurtis Róbert fölkapta a fiatal
168 XXV    |    megláthassam, mi történik körültem. Kurtis Róbert visszatért helyére
169 XXV    |         mellette; nem akarja elhagyni.~Kurtis Róbertnek elsõ gondja az
170 XXV    |             minden percben? Fölkeresem Kurtis Róbertet s ezt a kérdést
171 XXV    |                   kérdezem, meglepetve Kurtis Róbert nyugalma által.~-
172 XXV    |              ellenvetést lehetne tenni Kurtis Róbertnek, hanem e szóváltásból
173 XXV    |                készítsenek belõlük.~De Kurtis Róbert meggátolja.~- Helyeitekre,
174 XXV    |            helyet.~Mihelyt megvirradt, Kurtis Róbert fölmegy s figyelmesen
175 XXV    | belekapaszkodhassanak, ha a hajó inog. Kurtis Róbert azonfölül még egy
176 XXVI   |  vitorlarudakat, mind erre fordítják s Kurtis Róbert felügyelete alatt,
177 XXVI   |               egyensúlyban a víz közt. Kurtis Róbert tehát azon törekszik,
178 XXVI   |        egyenest, amerre a szél hajtja.~Kurtis Róbert este nyolc óra tájban
179 XXVII  |            hirtelen fölébreszt. Hallom Kurtis Róbert szavát, keresztül
180 XXVII  |               fölött. E két sötét árny Kurtis kapitány s a kormányos.
181 XXVII  |        szüntelen át meg át csap rajta.~Kurtis Róbert és matrózai folytatják
182 XXVIII |                beleszállhatunk, hacsak Kurtis Róbert jobbnak nem tartja,
183 XXVIII |          melyeket a hullámok letéptek, Kurtis Róbert pedig gondosan fölhasznált.~
184 XXVIII |              abbahagyni a szolgálatot. Kurtis Róbert és a kormányos erélyes,
185 XXIX   |               szél és hab ellenök van. Kurtis Róbert egy kötelet köt derekára
186 XXIX   |        Hasztalan önfeláldozás! Mielõtt Kurtis Róbert hozzájok eljutott
187 XXIX   |      nyújtogatni, eltûnik a víz alatt.~Kurtis Róbertet a hullámoktól keményen
188 XXIX   |          Beszállni! beszállni! - kiált Kurtis Róbert. Rohannak a tutajra.~
189 XXIX   |             ott vagyunk, - mindnyájan, Kurtis kapitányt s a vén matrózt
190 XXIX   |               matrózt O’Readyt kivéve.~Kurtis Róbert az árbockosár fölött
191 XXIX   |           csóválva fölugrik a tutajra.~Kurtis Róbert még egy pillanatig
192 XXX    |             miss Herbey és én; - aztán Kurtis kapitány, Walter hadnagy,
193 XXX    |             hogy mit visznek magukkal.~Kurtis Róbert csak annyit szállíthatott
194 XXXI   |                Ma reggel nyolc órakor, Kurtis kapitány mindnyájunkat,
195 XXXI   |             irányt, amerre menni akar. Kurtis Róbert s Falsten mérnök
196 XXXI   |                hasonló.~Ezen idõ alatt Kurtis kapitány a szükséges szemléhez
197 XXXI   |               elkerülhetlen szükséges. Kurtis kapitány tanácsot kért tõlünk
198 XXXII  |               hosszasan eltartanak. De Kurtis Róbert és a kormányos bizonyos
199 XXXII  |            teljesen megnyugtatva.~Hogy Kurtis Róbert lelkében mi megy
200 XXXIII |             közeledik hozzájuk valaki.~Kurtis Róbert már én elõttem észrevette
201 XXXIII |          kormányos fölkel helyérõl, de Kurtis Róbert már õ elõtte ott
202 XXXIII |            nevében!~- Beszélj, - felel Kurtis Róbert hidegen.~- A pálinkát
203 XXXIII |          tartogatják?~- Aztán? - szólt Kurtis Róbert.~- Aztán azt akarjuk,
204 XXXIII |              matróz élesen szemébe néz Kurtis Róbertnek s förtelmes vigyorgás
205 XXXIII |          halkan tanácskozik.~Jól tette Kurtis Róbert, hogy ilyen határozottan
206 XXXIV  |        legnagyobb erõvel ki ne törjön.~Kurtis Róbertnak s a kormányosnak
207 XXXIV  |                Kazallon úr, - így szól Kurtis Róbert, - mi a viharok területén
208 XXXIV  |              szólt.~- Valóban, - szólt Kurtis Róbert, - ez már a vihar
209 XXXV   |               köteleket dob számunkra.~Kurtis Róbert odajön segítni. Nemsokára
210 XXXV   |            tutajunkat. Az ács Daoulas. Kurtis Róbert, a kormányos és több
211 XXXVI  |              térített eszméletemre, de Kurtis Róbertnak köszönhetem, hogy
212 XXXVI  |          maradt meg élelmiszereinkbõl?~Kurtis Róbert pontosan tudni akarja,
213 XXXVI  |                a kétszersültet illeti, Kurtis Róbert nem becsüli hatvan
214 XXXVI  |          félfontot kap minden személy.~Kurtis Róbert tudtunkra adja az
215 XXXVIII|           vigyázat dacára összetörtek. Kurtis Róbertnek nincs többé sem
216 XXXVIII|         Daoulast fenyegetik.~Azonnal a Kurtis Róbert és társai segélyére
217 XXXVIII|             nézve félelmesekké válnak.~Kurtis Róbert, amint közelegni
218 XXXVIII|  hadarászásával biztatja cimboráit, de Kurtis Róbert kikerülve a részeg
219 XXXVIII|               fejlõdik. Owen és Wilson Kurtis Róbertre rohannak, ki egy
220 XXXVIII|         szélére vannak visszaszorítva. Kurtis Róbert, miután elhárította
221 XXXVIII|       legyûrték a kormányos és az ács. Kurtis Róbert akkor odamegy s így
222 XXXVIII|            felelet megmenti az életét. Kurtis Róbert eldobja a baltát,
223 XLI    |          bedobni a tengerbe. Fölkértem Kurtis Róbertet, segítsen e szomorú
224 XLI    |              fönn úszni.~Már hajnalban Kurtis Róbert és én, némi elõvigyázattal,
225 XLI    |           testet! Hanem ki cselekedte?~Kurtis Róbert körültekint s pillantása
226 XLI    |               a matrózok reá rohannak. Kurtis kapitány, Falsten, én, oda
227 XLI    |            képezik a legnagyobb részt. Kurtis Róbert, Letourneur András
228 XLII   |     sóvárgással várjuk a percet, mikor Kurtis Róbert kiosztja azt a néhány
229 XLII   |        matrózok, kik oly éleslátásúak?~Kurtis Róbertra figyelek, ki összefont
230 XLII   |                pont csakugyan vitorla, Kurtis Róbert meg fogja ismerni.~
231 XLII   |        visszatértünk elõbbi helyünkre. Kurtis Róbert mozdulatlan marad,
232 XLII   |              Egy kis vizet kérek tehát Kurtis Róberttól. A kapitány szívesen
233 XLIII  |                maradtunk. Ez idõ alatt Kurtis Róbert a habok fölött õrködött.
234 XLIII  |         csalódást okozni.~Reá tekintek Kurtis Róbertre.~- Most, - így
235 XLIII  |           láthatár azon részét, melyet Kurtis Róbert jelzett.~Az én szemeim
236 XLIII  |              irányát. - Irányát fõleg.~Kurtis Róbert, miután a legnagyobb
237 XLIII  |        igyekezni, hogy észre vegyenek! Kurtis Róbert minden lehetõ jeladást
238 XLIII  |            kapitányra száll szüntelen. Kurtis Róbert mozdulatlan áll az
239 XLIII  |           Tüzet! füstöt! - kiált ekkor Kurtis Róbert. - Égessük el a tutaj
240 XLIV   |             kiszabadult kötelékeibõl s Kurtis Róbert nem kötöztette meg
241 XLIV   |        készítnie kell egyet valamikép. Kurtis Róbert és Daoulas megértették
242 XLIV   |              kebleinkbõl.~A kormányos, Kurtis Róbert, Daoulas még megkísértették,
243 XLIV   |               a kormányos azt kérdezte Kurtis Róberttól:~- Kapitány, mikor
244 XLIV   |         Kapitány, mikor húzunk sorsot?~Kurtis Róbert nem felelt, de a
245 XLV    |               széle a láthatár fölött.~Kurtis Róbert fölállíttatta a tört
246 XLV    |         kezdeni e kicsavaráshoz, mikor Kurtis Róbert megállítja õket.~-
247 XLV    |              semmi egyéb, mint esõvíz?~Kurtis Róbert a bádogpohárba facsar
248 XLVI   |    gyöngyhalászatot ûzõ hinduk teszik. Kurtis Róbert elszánta magát erre
249 XLVI   |            nagyon is számosan vannak s Kurtis Róbert a bizonyos halálba
250 XLVII  |          könnyítni szenvedéseiken!~Ami Kurtis Róbertet illeti, nem tudom...
251 XLVIII |       rettenetes elkeseredetten dühöng Kurtis Róbert, aki hátul ült, fölkel,
252 XLVIII |               dühöngõk szétszaggatják!~Kurtis Róbertra tekintek, mintha
253 XLVIII |                akarnám õt fölszólítni. Kurtis Róbert odaáll mellém. Zsebeibe
254 XLIX   |                össze‑vissza a tutajon. Kurtis Róbert föl akarja õt tartani,
255 L      |         mérföldnyit haladunk óránként.~Kurtis Róbert és Falsten mérnök
256 LI     |               tutaj? Kétszer kérdeztem Kurtis Róbertet s nem tudott nekem
257 LI     |               A tutaj nagyon hányódik. Kurtis Róbert, Falsten, az ács,
258 LI     |              Csak az erélyes kapitány, Kurtis áll egyedül ott elõl és
259 LII    |                mihelyt akarom.~Tudatom Kurtis Róberttal elhatározásomat
260 LII    |     madárkiáltást hallok fejem fölött. Kurtis Róbert, ki még mindig fönn
261 LII    |               közel kell lenni!...~Hát Kurtis Róbert még mindig hiszi,
262 LII    |                szél teljesen hiányzik.~Kurtis Róbert az emelvény szélére
263 LII    |           melybe összeolvad ég és víz.~Kurtis Róbert, miután körültekintett,
264 LII    |               barát kezét megszorítni. Kurtis Róbert itt áll mellettem.
265 LII    |         vánszorgok s megfogom a kezét. Kurtis Róbert megért engem, tudja,
266 LII    |                Daoulas hangját.~Az ács Kurtis Róbert mellett áll.~- Kapitány, -
267 LIII   |            negyedik Falsten.~Az ötödik Kurtis Róbert.~A hatodik Sandon.~
268 LIV    |                után, amit szenvedtünk?~Kurtis Róbert is úgy gondolkozik,
269 LIV    |                Hozzám hasonlóan figyel Kurtis Róbert is a tengerre. Miss
270 LV     |                izzadok.~A kormányos és Kurtis Róbert az árbochoz támaszkodva
271 LV     |      villámgyorsan fölemeli bárdját...~Kurtis Róbert nem nézhette tovább.
272 LVI    |               Kiabálásomat meghallják. Kurtis Róbert megjelenik a tutaj
273 LVI    |               víz!~- Édes víz! - kiált Kurtis Róbert. - Itt a föld! Még
274 LVI    |                vágták le az áldozatot! Kurtis Róbert és András küzdtek
275 LVI    |          legelsõ, aki követi példámat. Kurtis Róbert, Falsten s a többiek,
276 LVI    |              szárazföldtõl, - válaszol Kurtis Róbert.~Reá tekintenek.
277 LVII   |                 Január 27. folytatása.~Kurtis Róbertnek nyilván igaza
278 LVII   |             nyugat felé.~Egy óra múlva Kurtis Róbert fölkiált:~- Föld!...~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
279 LVII   |               Sandon s - legutoljára - Kurtis Róbert kapitány.~Hozzá kell
280 LVII   |               sem felejtik el egymást?~Kurtis Róbert mindig barátja volt