Fejezet

  1 I      |           megismeri, miféle eredetû; ez a szilárd és finom építésû
  2 I      |       szándékozik visszatérni, annak ez az oka:~Dél‑Karolina és
  3 II     |     pszichikai és lelki erély legyen ez emberben, nem! az nem lehetséges!~
  4 II     |       bágyadtság látszik. Gondatlan; ez látszik pillantásának határozatlanságából,
  5 II     |         egyik lábáról a másikra lép. Ez nem erélyes ember, nem lehet
  6 II     |          fontos helyet foglaljon el. Ez a Chancellor másodkapitánya,
  7 II     | húsz-huszonöt napig eltarthat az út, ez a különféle elfoglaltatás
  8 IV     |            át s megy át még most is. Ez az ember kétségkívül kiapadhatlan
  9 IV     |            forrását hordja magában s ez meglátszik kissé fáradt
 10 IV     |        szemrehányásokat tesz magának ez az «atya!»~Letourneur úr
 11 IV     |         fiatal emberrel van a hajón. Ez a fiatal ember a Letourneur
 12 IV     |          képmása; amellett - s éppen ez az oka atyja gyógyíthatatlan
 13 IV     |             tart Huntly kapitányról. Ez ember határozatlansága,
 14 IV     |             vélekedik Letourneur úr. Ez harminc éves, jól megtermett,
 15 IV     |             izmai kissé összevonvák. Ez aztán erélyes ember s bizonyosan
 16 IV     |        vagyonok innen erednek. Hanem ez a Mr. Kear, ki valami ötven
 17 IV     |         miért szállt a Chancellorra, ez egyszerû kereskedõ‑hajóra,
 18 IV     |    Gondolkozik? Nem merném állítani.~Ez asszonynak egyedüli foglalkozása,
 19 IV     |        törnék.~Ami Ruby urat illeti, ez közönséges fajta kereskedõ,
 20 IV     |       eredetiség nélkül. Húsz év óta ez az ember egyebet nem tett,
 21 IV     |             a vagyonával, nem tudja. Ez a Ruby, kinek egész lénye
 22 IV     |           gondolkozásra teremtetett. Ez minden méltósága és minden
 23 V      |           neki?~- Mondtam neki, hogy ez nem a szokott út s azt felelte
 24 V      |              Valóban veszélyes vidék ez a Bermuda‑szigetek vidéke.
 25 V      |        fedélzetre, hogy megtekintsék ez érdekes szigetcsoportot.
 26 VI     |           szitál rám.~Két napig megy ez így mindig szilajabban.
 27 VI     |          elmondta neki észrevételeit ez utat illetõleg, melyen haladunk?~-
 28 VI     |               de õ azt felelte, hogy ez a helyes út.~- Kurtis úr, -
 29 VI     |      meglátom, mit kell cselekednem.~Ez aztán olyan eset, amire
 30 VI     |    mindinkább lefelé verõdünk délre.~Ez nyilvánvaló, mikor 11. és
 31 VII    |         veszélybe nem viszi a hajót. Ez nagyon komoly lépés, melyért
 32 VII    |          Igaz, Kurtis úr, mi történt ez éjjel a födélzeten? ~Kurtis
 33 VIII   |            kedvéért találták föl!...~Ez a beszélgetés hirtelen megszakadt
 34 VIII   |    fölelevenítsék. Ruby még kevésbé. Ez utasok azonban panaszkodni
 35 IX     |              akarnak tartani s végül ez a hõség, mely a hajószobákban
 36 IX     |      testemen. Minden eshetõség közt ez a legborzasztóbb, ami egy
 37 IX     |           aki remegés nélkül hallaná ez irtózatos szavakat: «Tûz
 38 IX     |     szállítmányuk már elégett. Hanem ez esetben a tüzet el birták
 39 X      |            folyton öntözik. Legalább ez az örökös szivattyúzás idézhetett
 40 X      |          meglepetést. De nem történt ez sem, s legnagyobb részök
 41 X      |      közönyösen felelek rá. Különben ez a francia erélyes ember,
 42 X      |             és lángba borít mindent.~Ez esetben mit tegyünk? Csak
 43 X      |          hogy elég hamar elérjük, ha ez az északkeleti szél állandó
 44 X      |       szállítmányra kiterjeszkednék. Ez a Kurtis Róbert reménye
 45 X      |        magunktól nem birunk segítni!~Ez a nap minden feltünõ esemény
 46 X      |             eljuthat az én fülemhez. Ez a két utas a mérnök Falsten
 47 XI     |            látszik nekem, mintha még ez kellett volna, hogy a helyzet
 48 XI     |            teljes legyen, sõt mintha ez még elõsegítné a kibontakozást!
 49 XI     |              hangon kikérdezi Rubyt. Ez megerõsíti azt, amit már
 50 XI     |      tartalmaz a veszélyes anyagból. Ez a Ruby ez esetben azzal
 51 XI     |        veszélyes anyagból. Ez a Ruby ez esetben azzal a megfontolatlansággal
 52 XI     |        akarja hallgattatni Rubyt, de ez nincs már eszén.~A zûrzavar
 53 XII    |          bámulom a hidegvért, melyet ez esetben mindegyikünk tanusít.
 54 XII    |      ellenséget, mint a lappangót!~- Ez az én véleményem is, - mondja
 55 XII    |               felel Kurtis Róbert, - ez csak egy részlet, én nem
 56 XII    |            robbanhat föl már azalatt ez a tûzijáték‑anyag? Igen.
 57 XII    |              Rendes körülmények közt ez az anyag nem gyúlékonyabb,
 58 XII    |                 ha meggondolom, hogy ez a Chancellor, melyet úgy
 59 XII    |            nem tudjuk, hogy hosszú‑é ez a kanóc!~Aztán odább megy.~
 60 XII    |             lemegy hozzá kabinjába s ez a szóváltás folyt köztük,
 61 XII    |            azt parancsolom önnek, de ez az utolsó parancs lesz,
 62 XII    |     parancsolok a hajón.~Így történt ez a változás, mely mindnyájunknak
 63 XIII   |          XIII.~Október 24-tõl 29-ig.~Ez egymásután következõ öt
 64 XIII   |       percnyi nyugalmunk sincs többé ez égõ hajón. Irigy szemmel
 65 XIII   |              bedugni minden nyílást, ez az egyetlen módja a tûz
 66 XIII   |     pattogást hall. Vajjon hol veszi ez a tûz mindazt a levegõt,
 67 XIII   |         északnyugatra s dühösen fúj! Ez valódi orkán, amilyenek
 68 XIV    |              XIV.~Október 29. éjjel.~Ez a jelenet borzasztó volt
 69 XIV    |              jussunk a szivattyúkhoz ez égõ födélzeten, Kurtis úr?
 70 XIV    |             orkán egész erejével fúj ez égõ zsarátnokra, mint valami
 71 XV     |         rajta! hadd oltsa ki a tüzet ez a víz, aztán majd õ ellene
 72 XV     |              látunk rajta keresztül. Ez a hajó legénysége, kik az
 73 XV     |              Róbert. - De hát milyen ez? Vajjon nem borítja‑e el
 74 XVI    |        födélzet legtávolibb zugában. Ez az ember, ki teljesen passzív
 75 XVI    |               Kurtis kapitánynak nem ez a véleménye s a hadnagy
 76 XVI    |        tengeren nagyon lecsillapult. Ez kedvezõ körülmény, mert
 77 XVI    |              Vagy valami új alakulás ez a kis sziget s valami tengeralatti
 78 XVI    |          legközelebbi szárazföldtõl.~Ez a legpontosabb számítás
 79 XVII   |           itt lesz a sírunk!~Valóban ez a veszély fenyeget leginkább.
 80 XVII   |            rendes menetét folytatná. Ez a Hobbart alázatos, képmutató
 81 XVIII  |             óriási gót székesegyház, ez pedig itt csak a kápolnája
 82 XVIII  |           fiatal leány el is fogadta ez ajánlatot, örvendve, hogy
 83 XVIII  |         megtagadta.~Engem fölingerel ez a magaviselet s közbejárúlok
 84 XVIII  |             át ne mentünk volna már. Ez itt tágas birodalom a Chancellor
 85 XVIII  |             fojtva el, - pedig talán ez az egyetlen hely, ahol boldog
 86 XIX    |        mellyel tele van a hajófenék. Ez okból be kell dugni, amennyire
 87 XIX    |             egy réz-lappal; de mivel ez a réz‑lap nem bírja majd
 88 XIX    |             tehetsége szerint.~Pedig ez fárasztó munka; nem folytathatjuk
 89 XIX    |             a kétségbeesett küzködés ez a mienk, mint mikor a kimerített
 90 XIX    |              soha se érjen bennünket ez a megpróbáltatás a sülyedõ
 91 XX     |            kiálló sziklák.~Ott, ahol ez öblöcske legszélesebb, megfordulhat
 92 XX     |    megfordulhat benne a Chancellor s ez a fordulás könnyen meg is
 93 XX     |      szorosból, ha a szél ellenkezõ. Ez azonban némi nehézségekkel
 94 XXI    |         egyszerre méllyé válik.~- De ez a bazalt olyan kemény, mint
 95 XXI    |        ahelyett, hogy rudat dobunk s ez könnyebb volna. Azonkívül
 96 XXII   |         melyen megy! S aztán minõ út ez, hisz visszafordulunk, ahelyett,
 97 XXII   |            jobbra húzni a köteleket. Ez az oka, hogy a hajó meglehetõsen
 98 XXII   |         nehezen esik a Chancellornak ez a meghajlás. S igaza van,
 99 XXII   |            megtelnék egészen vízzel. Ez már csak az idõ kérdése
100 XXIII  |           fölemelhetnénk a hajót.~De ez a mûvelet nehezebb, mintsem
101 XXIII  |         meglehetõs erõvel kezd fujni ez éjjel és sötét van. Kurtis
102 XXIII  |           munkát. Nem fogadnak szót.~Ez emberek közt egyik lázongásra
103 XXIV   |           percben aránylag csöndes s ez könnyítni fogja ezt a mûveletet,
104 XXIV   |              a tutaj felsõ állványa; ez a felsõ tábla körülbelül
105 XXIV   |          egész életem összpontosulna ez egyetlen végsõ percben!
106 XXV    |         veszélyeztesse. Reméli, hogy ez elõvigyázati szabályok után
107 XXV    |            Húsz napnál tovább maradt ez a hajó így függve a két
108 XXV    |              azok meg voltak mentve. Ez nagyon ismeretes eset a
109 XXVI   |        bömböl lábaik alatt az óceán. Ez árbocok, melyek fölnyúlnak
110 XXVI   |         nézni, nem gondolkozni, mert ez az örvény vonja az embert
111 XXVI   |             elhagyjuk a Chancellort. Ez a matróz irlandi, O’Ready
112 XXVI   |           holnapra. Isten adná, hogy ez a szél ismét északkelet
113 XXVII  |      szárazföldtõl eltérít bennünket ez is. Azonkívül most már öt
114 XXVII  |            teljesen eltûntek. A hajó ez éjjel lejjebb sülyedt s
115 XXVII  |            ingadozása miatt.~- Hanem ez az árbockosár összetörik! -
116 XXVII  |           hozzá Letourneur András, - ez itt számunkra a legbiztosabb
117 XXVII  |              hajón. Mennyire fog még ez a szám leapadni?~Amint megtudják
118 XXVIII |              Falsten s Uram bocsáss! ez a mérnök most is számokat
119 XXIX   |             órai erõlködés után - és ez óra egy századnak látszott
120 XXIX   |         századnak látszott minekünk, ez a végsõ óra, midõn a tenger
121 XXX    |            fedélzete víz alá merült. Ez élelmiszerek nem igen bõvek,
122 XXX    |             hajóközbe behatolni.~Íme ez a helyzet. Nagyon súlyos,
123 XXXI   |            delejtûvel, északról fúj. Ez szerencsés körülmény. Sietni
124 XXXI   |            tökéletlen jármûvön, mint ez a tutaj, mely nem képes
125 XXXI   |            naponként minden személy. Ez kevés, de nem lehet nagyobb
126 XXXII  |          visz bennünket nyugat felé.~Ez kedvezõ körülmény volna,
127 XXXII  |            mert ebben a hõségben már ez elsõ napoktól kezdve alig
128 XXXII  |   pillanatban elsülyedhetett, holott ez a talp, amelyen most helyet
129 XXXII  |            néhány nappal aztán, hogy ez új jármûvön helyet foglaltunk, -
130 XXXII  |           azt teszem még hozzá, hogy ez a tutaj sokkal többet ér,
131 XXXII  |               mint az a sziget, mert ez megy!~- Míg a szél kedvezõ,
132 XXXII  |          kedvezõ, András, igaz, hogy ez a tutaj elõnyösebb, de ha
133 XXXII  |            mostani körülmények közt. Ez a szeretetreméltó fiatal
134 XXXII  |            Nem koptatjuk magunkat» - ez a köznapi szólásmód teljesen
135 XXXII  |             fogtunk, olyan falánkok.~Ez igazán csodálatraméltó halászat,
136 XXXII  |   megkíméltünk élelmi készletünkbõl! Ez apró halak oly bõven ellepik
137 XXXII  |            minden jó lesz.~Fájdalom, ez a csoport hal nem sokáig
138 XXXIII |              nélkül nem gondolhatunk ez eshetõségre!~18‑án a matrózok
139 XXXIII |        szárát rágcsálni. Megteszik s ez a cukros nedv egészen fölüdíti
140 XXXIII |             hagy nagyon vigyázni fog ez emberekre. A néger Jynxtrop
141 XXXIII |             megfürdött a tengerben s ez a fürdés valóban könnyebbséget
142 XXXIII |               De nagy veszéllyel jár ez a kisérlet, mert cápák úszkálnak
143 XXXIII |              félhetünk‑e attól, hogy ez az állapot még sokáig fog
144 XXXIII |            Herbey így szól hozzám:~- Ez a szegény napról‑napra jobban
145 XXXIV  |             a térítõ körök alatt, de ez ma tikkasztó. Nagy tömeg
146 XXXIV  |     Letourneur András és én, a vihar ez elõjeleit; úgy látszik,
147 XXXIV  |             képest az ágyúk dörgése, ez a száraz, gördülékenység
148 XXXIV  |   mennydörgés betölti a lelket, hang ez inkább, mint zaj, hang,
149 XXXIV  |             meg benne.~A villamosság ez egész tárháza, mely a légkör
150 XXXIV  |        Róbertnak s a kormányosnak is ez a véleménye. Ez utóbbi csak
151 XXXIV  |      kormányosnak is ez a véleménye. Ez utóbbi csak tengerész ösztöne
152 XXXIV  |               szólt Kurtis Róbert, - ez már a vihar elsõ dübörgése;
153 XXXV   |           még mindnyájan a tengerbe! Ez megfoghatatlan. Ami engem
154 XXXV   |          megmaradt a hullám oldalán, ez irtózatos magasságban s
155 XXXVI  |              mindenki.~Némán telt le ez a mai nap is, ez a december
156 XXXVI  |             telt le ez a mai nap is, ez a december 22‑ike. Mindenki
157 XXXVII |       összetákolt alkotmányt. De nem ez a legnagyobb baj, ami fenyeget.~
158 XXXVII |            fájdalmas érzést okoz. Ha ez éhség elaltatására volna
159 XXXVII |         néhány csepp pálinkát adat s ez az életmód jobban fönntart
160 XXXVII |         láthatja már a percet, mikor ez a szûk táplálék is teljesen
161 XXXVII |             nincs, mint kétszersült, ez pedig nem marad meg a zsinegen.
162 XXXVII |      csalogathatnánk többet is. Csak ez a nehéz dolog hát: az elsõ
163 XXXVII |          szokta magát takarni. Talán ez a rikítószínû rongy idecsal
164 XXXVIII|             minduntalan csalódtunk s ez aztán annál fájdalmasabban
165 XXXVIII|              mely szívünket betölti, ez reánk nézve már mind nem
166 XXXVIII|         ürességet érzek magamban, de ez az érzés épp úgy lelki,
167 XXXVIII|            tele rémes látományokkal.~Ez éjjel azonban elnyomott
168 XXXVIII|            kapitányra! - ordít Owen.~Ez a cudar kezeinek hadarászásával
169 XXXVIII|         egyik lábát, azért esett le.~Ez a segítség mentette meg
170 XXXVIII|           példátlan szemtelenséggel.~Ez az undok felelet megmenti
171 XXXIX  |               XXXIX.~Január 5. és 6.~Ez a jelenet mély benyomást
172 XXXIX  |           hogy megteszi, amit kérek. Ez gyöngeség tõlem. Míg élek,
173 XXXIX  |           hogy mi mindent szenvedhet ez atya!~- Uram, - mondom neki,
174 XXXIX  |     szörnyetegek! Meggyilkolnák önt! Ez csak egy napra való... de
175 XL     |            hajótöröttjei szenvedtek! Ez elbeszélésbõl megtudja a
176 XL     |               Isten ne engedje, hogy ez újabb inségre jussunk!~Szerencsénkre,
177 XL     |          pohárra, mindamellett, hogy ez intézkedést némely részrõl
178 XL     |              levelét... nem bírom... Ez az utolsó, melyet tõle kaptam...
179 XLI    |          kihúzta a horog zsinegeit s ez öröm csaknem õrjöngésig
180 XLI    |     akasztani horgainkra.~Az igaz, s ez a hiba talán helyrehozhatlan.~-
181 XLII   |             miatt. Elõre látom, hogy ez még elviselhetetlenebb kínokat
182 XLII   |              annyira mennyire», mert ez a víz, melyet a hordó fenekén
183 XLII   |          állna. Mindig és mindenfelé ez a végtelen Óceán!~10‑ikén
184 XLII   |             belõle. A nyomorult Owen ez, ki iszonyú görcsök közt
185 XLII   |       pillantásba összpontosítja. Ha ez a fehér pont csakugyan vitorla,
186 XLIII  |             rézgálicot tartalmazott. Ez világos dolog. Már most,
187 XLIII  | szerencsétlen véletlenség által lett ez edény vizeshordóvá s miféle
188 XLIII  |           Azoknak az állapota, kiket ez a baj ért, nem rosszabbodott.~
189 XLIII  |       elnyelhetik õket, megfürödtek. Ez a fürdés némi könnyebbséget
190 XLIII  |      hosszáig a tengerben maradtunk. Ez idõ alatt Kurtis Róbert
191 XLIII  |               ki egy idõ óta szintén ez oldalra irányozta szemeit:~-
192 XLIII  |            megszemlélte, így szól:~- Ez a hajó egy brigg, mely felénk
193 XLIII  |              támpontot remél. Nekünk ez a zászló a szalmaszálunk!~
194 XLIII  |          adnánk oda életünkbõl, csak ez az egy óra elmúlnék már!~
195 XLIII  |          mérföldet másfél óra alatt. Ez a szellõ, mely fejeink fölött
196 XLIII  |          deszkáit! Barátim! barátim! Ez végsõ óránk a menekülésre.
197 XLIII  |           végsõ óránk a menekülésre. Ez a szerencse utolsó esélye,
198 XLIV   |                     XLIV.~Január 15.~Ez utolsó csapás után nincs
199 XLIV   |              másik oldalával megakad ez a szerszám a cápa állkapcsai
200 XLIV   |        fontos pontokra nézve. Miután ez megtörtént, leereszti a
201 XLIV   |             csákány lassan leszáll s ez élénk szín tisztán kilátszik
202 XLIV   |           látom, zavaros már a víz s ez a zavarosság a cápák jelenlétére
203 XLV    |             Csak elõbb ki ne fogyjon ez a felhõ, míg hozzánk nem
204 XLV    |         felhõkbõl hullni szokott. De ez a zápor nem fog sokáig tartani
205 XLV    |           nyákhártyái megnedvesülnek ez érintésre. Nemcsak iszom,
206 XLV    |               szól. - Vajjon iható‑e ez a víz?~Reá tekintek. Miért
207 XLV    |       tekintek. Miért ne volna iható ez a víz, mely semmi egyéb,
208 XLV    |             Aztán én is megkóstolom. Ez a víz egészen sós! Mintha
209 XLVI   |           hogy egy kis felhõt hozzon ez emésztõ száraz levegõ közé,
210 XLVI   |     megmondani, hogy meddig maradtam ez aléltságban. Mindaz, amire
211 XLVI   |            fölkiáltok: «Micsoda szag ez?»... De valami ösztön visszatart
212 XLVI   |            eszméletemet.~- De hiszen ez fõtt hús szaga! - mondom
213 XLVI   |        okosan tette. Elismerem, hogy ez az ember bölcs, elõrelátó
214 XLVII  |               az utolsó falat», mint ez a szerencsétlen mondta.
215 XLVII  |           látni! Én nem vettem részt ez iszonyú lakomában! Sem miss
216 XLVII  |      befesteni tutajunkat?~Elmondtam ez észrevételeimet Letourneur
217 XLVIII |                 szól Daoulas. - Csak ez a sátor van még hátra, ahol
218 XLIX   |               mint most mi vagyunk s ez igaz is. Többet szenved
219 XLIX   |     gyötrelem az, hogy itt körültünk ez a tenger víz, mely a szemnek
220 XLIX   |         szomjúság, mint azelõtt.~Ah! ez már rettenetes sok! Negyvenkét
221 XLIX   |             igyekszem visszatartani. Ez az eszelõsség elrémít! Hová
222 L      |             már teljesen elcsüggedt. Ez a kormányos. Nem lehet ráismerni.
223 LI     |         hõség tûrhetetlen. Izzó ólom ez, ami az égbõl reánk ömlik.
224 LI     |             fürdünk rongyaink közt s ez az izzadás még növeli szomjúságunkat.
225 LI     |               Ha arra gondolok, hogy ez az ember... még remél!~Én
226 LI     |             megbolondult bizonyosan!~Ez a kacagás még hangosabb
227 LI     |        Szárazföld! Itt a szárazföld!~Ez a szó fölvillanyozná a holtat
228 LII    |          milyet csak képzelni lehet.~Ez a köd fojtó. Azt hihetnõk,
229 LII    |          vajjon a vizen úszik‑e még?~Ez éjjel próbálgatom összeolvasni,
230 LII    |              ugyan álomnak nevezhetõ ez a beteges kábultság, melybe
231 LII    |              azt hiszem, hogy végem! Ez az eszme bevésõdik agyamba.
232 LII    |           amint azt mondom magamban, ez a nyomorúság megszûnik,
233 LII    |          igyekszik szemeivel áthatni ez átláthatlan felhõ‑függönyön.~
234 LII    |              Alig szállt át lelkemen ez a gondolat, rögtön végre
235 LII    |         kiszopom az élet e forrását. Ez a vér ismét belém hat, lecsillapítja,
236 LII    |             tutaj képezi központját. Ez a köd úgy éget, mintha valami
237 LII    |            megért engem, tudja, hogy ez végbúcsú s úgy látszik,
238 LIII   |            indítványozott kivétellel ez az arány megváltoznék. Miss
239 LIII   |   szomjúságot, csak ennyit akarnak s ez meglesz.~Nem tudom megmondani,
240 LIII   |            oly szilárdsággal, milyet ez embertõl soha sem vártam
241 LIV    |         amint itt maguk elõtt látják ez áldozatot, kit a sors számukra
242 LIV    |               Jó; honap napkeltekor!~Ez a szó mindent kifejez. Ha
243 LIV    |          hogy mily erõs gyökeret ver ez a gondolat lelkemben. Meg
244 LIV    |            nekem meggyõzõdésem, hogy ez éji homályban valami hajó
245 LV     |          tutaj elõrészére hurcolják.~Ez iszonyatos jelenet sokkal
246 LV     |             nézhette tovább. Én sem. Ez a mészárlás nem fog megtörténni,
247 LV     |           behat...~Mindenható Isten! Ez a víz édes!~ ~
248 LVI    |          tutajon vagyok.~Elsõ szavam ez:~- Édes víz!~- Édes víz! -
249 LVI    |          föld, hol az Amazon folyik, ez az egyetlen folyó, melynek