Fejezet

  1 II     |             Huntly kapitány, Kurtis Róbert másodkapitány, Walter hajóhadnagy,
  2 IV     |       tettekben nyilvánulni.~Kurtis Róbert éppen e percben jön föl
  3 IV     |            beszélgetni vele.~Kurtis Róbert elmond nekünk egyetmást
  4 V      |             azt mondja nekem Kurtis Róbert, hogy nem igen messze lehetünk
  5 V      |        Kazallon úr, - felelt Kurtis Róbert, - rendesen ezt az irányt
  6 V      |             szavakat kiejti, Kurtis Róbert többször összehúzza szemöldeit,
  7 V      |          válasz nyugtalanít.~Kurtis Róbert nem csalódott. Három óra
  8 V      |            úr, - szólt akkor Kurtis Róbert, - a költõkkel, akik olyan
  9 VI     |         délkeletnek megyünk! Kurtis Róbert nem érti a kapitány szándékát,
 10 VI     |       Kazallon úr, - felelte Kurtis Róbert, - mert ön már figyelemmel
 11 VII    |             birok kitalálni. Kurtis Róbert kétségkívül megmondja majd
 12 VII    | másodkapitányt.~Nyolc órakor Kurtis Róbert jön Walter hadnagyot fölváltani
 13 VII    |        reggelt kívánt volna, Kurtis Róbert hirtelen végig pillant a
 14 VII    |        Semmi újság?~- Semmi.~Kurtis Róbert és Walter aztán pár percig
 15 VII    |    kormányos nem késik soká. Kurtis Róbert néhány kérdést intéz hozzá,
 16 VII    |         éjjel a födélzeten? ~Kurtis Róbert élesen rám tekint, anélkül,
 17 VII    |     Kazallon úr, - válaszolt Kurtis Róbert. - Hibás csavarintást tettek
 18 VII    |            úgy látszik, hogy Kurtis Róbert, a ki rendesen olyan egyenes
 19 VIII   |         hajó tisztjei ellen? Kurtis Róbert lázongás jeleit födözte
 20 VIII   |       egymással. Látom, hogy Kurtis Róbert ingerült kézmozdulatokat
 21 VIII   |             hallgatagságát s Kurtis Róbert nyugtalanságát. Néha igyekszik
 22 VIII   |             föl ne kiáltsak.~Kurtis Róbert meghallja, megfordul, oda
 23 IX     |             e komoly dolgot, Kurtis Róbert elhallgatott. Várja az én
 24 IX     |             Igen, - felel rá Kurtis Róbert, - azon éjjel, mikor oly
 25 IX     |            úr, - tette hozzá Kurtis Róbert -, s azért mondom el önnek.~
 26 IX     |         Kazallon úr, - szólt Kurtis Róbert; - s ismétlem önnek, hogy
 27 IX     |           Talán, - válaszolt Kurtis Róbert, - s éppen azt akarjuk ma
 28 X      |        mindjárt eltörnek, de Kurtis Róbert vigyáz. A kormánykerék mellett
 29 X      |    hajószemélyzetének sorsa.~Kurtis Róbert közölte velem, hogy mit
 30 X      |           meg az út irányát, Kurtis Róbert azt feleli, hogy miután
 31 X      |        kiterjeszkednék. Ez a Kurtis Róbert reménye is és óvatosságból
 32 XI     |       Kurtis Róbertet.~Amint Kurtis Róbert megtudja, hogy egy harminc
 33 XI     |          mindig vitatkoznak. Kurtis Róbert egyenest feléjök megy.~-
 34 XI     |             azt hiszem, hogy Kurtis Róbert összemorzsolja a boldogtalan
 35 XI     |        olyan hidegvérû, mint Kurtis Róbert s a harag elragad. Rubyra
 36 XI     |            a két Letourneur.~Kurtis Róbert el akarja hallgattatni Rubyt,
 37 XI     |             rend helyreállt, Kurtis Róbert és én fölkeressük Falstent
 38 XI     |         fenyegetõ helyzetet, Kurtis Róbert vállalta magára, hogy értesíti
 39 XI     |        kiabálva:~- Tûz! tûz!~Kurtis Róbert megparancsolja a matrózoknak,
 40 XII    |           Október 22. és 23.~Kurtis Róbert mindent elmondott Huntly
 41 XII    |       parancsot adott volna.~Kurtis Róbert, a hadnagy, Falsten mérnök
 42 XII    |          módot megvitatunk s Kurtis Róbert következõkbe foglalja össze
 43 XII    |         Kazallon úr, - felel Kurtis Róbert, - ez csak egy részlet,
 44 XII    |        ettõl a végcsapástól!~Kurtis Róbert komoly hangon ejtette ki
 45 XII    |             Amint kiléptünk, Kurtis Róbert megfogja a kezemet.~- Kazallon
 46 XII    |      helyzet így áll, - szól Kurtis Róbert hidegen: - egy lõszerrel
 47 XII    |             köztük, mint azt Kurtis Róbert nekem szóról‑szóra elmondta.~-
 48 XII    |               Uram, - felelt Kurtis Róbert, - remélem, hogy ápolásunk
 49 XII    |        helyét, - teszi hozzá Kurtis Róbert. - Mindegy, teljesíteni
 50 XII    |       matrózt szólít magához Kurtis Róbert s parancsolja neki, hogy
 51 XII    |     Kormányos, - mondja neki Kurtis Róbert, - gyûjtse össze a legénységet
 52 XII    |             kijelölt helyen. Kurtis Róbert közéjük lép.~- Fiúk! - szól
 53 XII    |        útját délnyugatnak és Kurtis Róbert kifeszített vitorlákkal
 54 XIII   |      Kazallon úr, - felel rá Kurtis Róbert, - mondtam önnek s most
 55 XIII   |              a másikba pedig Kurtis Róbert a kereskedõt, Rubyt helyezte
 56 XIII   |        menekülésre gondolni.~Kurtis Róbert rendeletére a legénység
 57 XIII   |         nekünk végünk volna.~Kurtis Róbert fölhúzat tehát annyi vitorlát,
 58 XIII   |     melyeket elérni akarunk. Kurtis Róbert dacolni akar vele, féloldalt
 59 XIII   |           gondolunk már reá. Kurtis Róbert szavaival élve, «ezt a részletet»
 60 XIII   |         kitör lábaink alatt!~Kurtis Róbert az óceánra tekint, mely
 61 XIII   |     rohannak.~- Nem! - kiált Kurtis Róbert, - nem! Az annyi volna,
 62 XIII   |           oldani a csónakot. Kurtis Róbert a hátsó födélzetre rohan
 63 XIV    |          kapitányuk szavára. Kurtis Róbert közéjük rohan, de hiába.
 64 XIV    |   matrózoknak a lángokon át?~Kurtis Róbert nem felel.~- Minden veszve? -
 65 XIV    |            Nem, uram, - szól Kurtis Róbert, - nem! S míg egy deszkaszál
 66 XIV    |              jobbra szirtek!~Kurtis Róbert fölugrik, gyors pillantást
 67 XV     |         hallatszik elülrõl s Kurtis Róbert megtudja abból, hogy horgonyt
 68 XV     |            Akkor látom, hogy Kurtis Róbert a köteleken elõre kapaszkodik
 69 XV     |            úr, - felel nekem Kurtis Róbert - «aztán», az a jövõ, azt
 70 XV     |      kikötõig.~- De, - szólt Kurtis Róbert, kinek véleményével egyetért
 71 XV     |            szirtre? - felelt Kurtis Róbert. - De hát milyen ez? Vajjon
 72 XV     |             akkor meglátjuk.~Kurtis Róbert e szavait rögtön közlöm
 73 XVI    |            is hajlik a hajó. Kurtis Róbert egy ideig félt is, hogy
 74 XVI    |         kiáltás is hangzik s Kurtis Róbert neve hallatszik több ízben.~
 75 XVI    |      megmenekült a haláltól.~Kurtis Róbert segélyére rohan egykori
 76 XVI    |            betölti a tenger.~Kurtis Róbert mozdulatlan vizsgálja az
 77 XVI    |            Chancellor.~Ekkor Kurtis Róbert elhagyja a hátsó födélzetet
 78 XVI    |            tudom, - válaszol Kurtis Róbert.~- Önnek tudnia kellene! -
 79 XVI    |            induljunk tovább!~Kurtis Róbert felelet helyett csak vállat
 80 XVI    |       melyik részére vetett.~Kurtis Róbert aztán élelmiszereket osztogattat
 81 XVI    |             nem lehet járni.~Kurtis Róbert ekkor megöntözteti az égõ
 82 XVI    |       szélesség számai után. Kurtis Róbert jól teszi, hogy semmit sem
 83 XVI    |              Most mit csinál Kurtis Róbert? Egész egyszerûen, amit
 84 XVII   |           vagyok benne, hogy Kurtis Róbert mindent meg fog tenni, amit
 85 XVII   |       buzgón a dologhoz lát!~Kurtis Róbert elõször is arra törekszik,
 86 XVIII  |             jó órát töltünk. Kurtis Róbert is meglátogatta, de egészen
 87 XIX    |             még folytattatja Kurtis Róbert a szivattyúzást, úgy hogy
 88 XIX    |          azt mutatja, - szól Kurtis Róbert, - hogy a lyuk, melyen a
 89 XIX    |          tûz.~Ezen idõ alatt Kurtis Róbert nem marad tétlen, s matrózai
 90 XIX    |         szállni a víz színe, Kurtis Róbert gyapotot tömet a lyukas
 91 XIX    | gyapotbálokkal, melyek, mint Kurtis Róbert reméli, képessé teszik a
 92 XIX    |      Valószínû tehát, - szól Kurtis Róbert, - hogy kijavíthatjuk a
 93 XX     |         tudom, de nem vetik.~Kurtis Róbert és Daoulas megvizsgálják
 94 XX     |             szenvedett, hogy Kurtis Róbert azzal a kevés segélyeszközzel,
 95 XX     |             oly nagy, hogyha Kurtis Róbert valami szigeten volna s
 96 XX     |     szállhat tengerre.~Hanem Kurtis Róbert gyorsan elhatározza magát
 97 XX     |          volt más mit tenni, Kurtis Róbert tervét tehát egyhangúlag
 98 XX     |         hajója kijavítására, Kurtis Róbert ismét tengerre száll vele.~
 99 XX     |          pedig világos, hogy Kurtis Róbert nem várhat hónapokig. Ma
100 XX     |           miért ne kapcsolná Kurtis Róbert a szél mûködését is a vontatás
101 XX     |           tartjuk a kötelet. Kurtis Róbert a hátsó födélzeten áll s
102 XX     |             barátim! - kiált Kurtis Róbert nyugodt, bíztató hangon, -
103 XX     |           Nem tudom, - felel Kurtis Róbert, - de átmegyünk.~ ~
104 XXI    |             az apály idején, Kurtis Róbert, Falsten, Daoulas és én,
105 XXI    |   veszítsünk el, - válaszolt Kurtis Róbert.~- Ej! kapitány, - szólt
106 XXI    |               Mi az? - kérdi Kurtis Róbert a mérnök felé fordulva.~-
107 XXII   |       iránya folyvást jó, de Kurtis Róbert nem akarja minden vitorláját
108 XXII   |            féloldalt hajlik.~Kurtis Róbert összehúzatja az elõárboc
109 XXII   |           lábnyira van bent!~Kurtis Róbert s a kormányos lerohannak
110 XXII   |             áthatva.~Ezalatt Kurtis Róbert parancsára elkezdõdött a
111 XXIII  |           Bármint legyen is, Kurtis Róbert megkisérti a hajó gerincének
112 XXIII  |             hajó belsejében.~Kurtis Róbert ekkor egy láncot akaszt
113 XXIII  |          meg néhány matrózt. Kurtis Róbert bíztatja, hogy csak folytassák
114 XXIII  |        Szintén gonosz ember.~Kurtis Róbert azt parancsolja nekik, hogy
115 XXIII  |       ismétli a megtagadást.~Kurtis Róbert a lázongó matróz felé közeledik.~-
116 XXIII  |         elõrész emelvényére.~Kurtis Róbert akkor a hátsó födélzet felé
117 XXIV   |            szerencsés lesz‑e Kurtis Róbert jövõre is? Reméljük, mert
118 XXIV   |            legénység azonban Kurtis Róbert fenyegetéseire folytatja
119 XXIV   |            hozzálátnak tehát Kurtis Róbert, Falsten mérnök, az ács
120 XXIV   |           Mrs. Keart hozzák.~Kurtis Róbert leszalad a kabinjába s egy
121 XXIV   |            megmentjük õt!~De Kurtis Róbert már elõbb oda ért, mint
122 XXV    |         December 4-5-iki éj.~Kurtis Róbert fölkapta a fiatal Letourneurt
123 XXV    |           történik körültem. Kurtis Róbert visszatért helyére s a hátsó
124 XXV    |         kérdezem, meglepetve Kurtis Róbert nyugalma által.~- A reményt
125 XXV    |      készítsenek belõlük.~De Kurtis Róbert meggátolja.~- Helyeitekre,
126 XXV    |          Mihelyt megvirradt, Kurtis Róbert fölmegy s figyelmesen körüljártatja
127 XXV    |              ha a hajó inog. Kurtis Róbert azonfölül még egy vitorlát
128 XXVI   |             erre fordítják s Kurtis Róbert felügyelete alatt, a tutaj
129 XXVI   |     egyensúlyban a víz közt. Kurtis Róbert tehát azon törekszik, hogy
130 XXVI   |        amerre a szél hajtja.~Kurtis Róbert este nyolc óra tájban följött
131 XXVII  |           fölébreszt. Hallom Kurtis Róbert szavát, keresztül hangzik
132 XXVII  |           meg át csap rajta.~Kurtis Róbert és matrózai folytatják a
133 XXVIII |      beleszállhatunk, hacsak Kurtis Róbert jobbnak nem tartja, hogy
134 XXVIII |           hullámok letéptek, Kurtis Róbert pedig gondosan fölhasznált.~
135 XXVIII |    abbahagyni a szolgálatot. Kurtis Róbert és a kormányos erélyes,
136 XXIX   |             hab ellenök van. Kurtis Róbert egy kötelet köt derekára
137 XXIX   |        önfeláldozás! Mielõtt Kurtis Róbert hozzájok eljutott volna,
138 XXIX   |           beszállni! - kiált Kurtis Róbert. Rohannak a tutajra.~Letourneur
139 XXIX   |             O’Readyt kivéve.~Kurtis Róbert az árbockosár fölött állva,
140 XXIX   |          fölugrik a tutajra.~Kurtis Róbert még egy pillanatig az árbockosár
141 XXX    |            visznek magukkal.~Kurtis Róbert csak annyit szállíthatott
142 XXXI   |           amerre menni akar. Kurtis Róbert s Falsten mérnök tanácsaikkal
143 XXXII  |     hosszasan eltartanak. De Kurtis Róbert és a kormányos bizonyos
144 XXXII  |           megnyugtatva.~Hogy Kurtis Róbert lelkében mi megy végbe,
145 XXXIII |             hozzájuk valaki.~Kurtis Róbert már én elõttem észrevette
146 XXXIII |          fölkel helyérõl, de Kurtis Róbert már õ elõtte ott termett
147 XXXIII |             Beszélj, - felel Kurtis Róbert hidegen.~- A pálinkát illeti, -
148 XXXIII |               Aztán? - szólt Kurtis Róbert.~- Aztán azt akarjuk, hogy
149 XXXIII |       tanácskozik.~Jól tette Kurtis Róbert, hogy ilyen határozottan
150 XXXIV  |      Kazallon úr, - így szól Kurtis Róbert, - mi a viharok területén
151 XXXIV  |             Valóban, - szólt Kurtis Róbert, - ez már a vihar elsõ dübörgése;
152 XXXV   |     köteleket dob számunkra.~Kurtis Róbert odajön segítni. Nemsokára
153 XXXV   |              Az ács Daoulas. Kurtis Róbert, a kormányos és több matróz
154 XXXVI  |           élelmiszereinkbõl?~Kurtis Róbert pontosan tudni akarja, hogy
155 XXXVI  |        kétszersültet illeti, Kurtis Róbert nem becsüli hatvan fontnál
156 XXXVI  |          kap minden személy.~Kurtis Róbert tudtunkra adja az egész
157 XXXVIII|        fenyegetik.~Azonnal a Kurtis Róbert és társai segélyére sietek.
158 XXXVIII|         félelmesekké válnak.~Kurtis Róbert, amint közelegni látja õket,
159 XXXVIII|       biztatja cimboráit, de Kurtis Róbert kikerülve a részeg csoportot,
160 XXXVIII|       vannak visszaszorítva. Kurtis Róbert, miután elhárította a csapásokat,
161 XXXVIII|         kormányos és az ács. Kurtis Róbert akkor odamegy s így szól
162 XXXVIII|          megmenti az életét. Kurtis Róbert eldobja a baltát, melyet
163 XLI    |         úszni.~Már hajnalban Kurtis Róbert és én, némi elõvigyázattal,
164 XLI    |         Hanem ki cselekedte?~Kurtis Róbert körültekint s pillantása
165 XLI    |            legnagyobb részt. Kurtis Róbert, Letourneur András és miss
166 XLII   |       várjuk a percet, mikor Kurtis Róbert kiosztja azt a néhány csepp
167 XLII   |           csakugyan vitorla, Kurtis Róbert meg fogja ismerni.~Hanem
168 XLII   |            elõbbi helyünkre. Kurtis Róbert mozdulatlan marad, de nem
169 XLIII  |      maradtunk. Ez idõ alatt Kurtis Róbert a habok fölött õrködött.
170 XLIII  |          azon részét, melyet Kurtis Róbert jelzett.~Az én szemeim ugyan
171 XLIII  |               Irányát fõleg.~Kurtis Róbert, miután a legnagyobb gonddal
172 XLIII  |         hogy észre vegyenek! Kurtis Róbert minden lehetõ jeladást megtétet,
173 XLIII  |             száll szüntelen. Kurtis Róbert mozdulatlan áll az elõtéren,
174 XLIII  |        füstöt! - kiált ekkor Kurtis Róbert. - Égessük el a tutaj deszkáit!
175 XLIV   |   kiszabadult kötelékeibõl s Kurtis Róbert nem kötöztette meg õt újra.
176 XLIV   |             egyet valamikép. Kurtis Róbert és Daoulas megértették szándékát
177 XLIV   |    kebleinkbõl.~A kormányos, Kurtis Róbert, Daoulas még megkísértették,
178 XLIV   |         mikor húzunk sorsot?~Kurtis Róbert nem felelt, de a kérdés
179 XLV    |             láthatár fölött.~Kurtis Róbert fölállíttatta a tört hordót,
180 XLV    |         kicsavaráshoz, mikor Kurtis Róbert megállítja õket.~- Várjatok
181 XLV    |          egyéb, mint esõvíz?~Kurtis Róbert a bádogpohárba facsar egy
182 XLVI   |           ûzõ hinduk teszik. Kurtis Róbert elszánta magát erre is,
183 XLVI   |            számosan vannak s Kurtis Róbert a bizonyos halálba rohanna,
184 XLVIII |        elkeseredetten dühöng Kurtis Róbert, aki hátul ült, fölkel,
185 XLVIII |      akarnám õt fölszólítni. Kurtis Róbert odaáll mellém. Zsebeibe
186 XLIX   |            vissza a tutajon. Kurtis Róbert föl akarja õt tartani, de
187 L      |           haladunk óránként.~Kurtis Róbert és Falsten mérnök a legépebbek
188 LI     |             nagyon hányódik. Kurtis Róbert, Falsten, az ács, amennyi
189 LII    |         hallok fejem fölött. Kurtis Róbert, ki még mindig fönn áll,
190 LII    |           kell lenni!...~Hát Kurtis Róbert még mindig hiszi, hogy földet
191 LII    |           teljesen hiányzik.~Kurtis Róbert az emelvény szélére támaszkodva
192 LII    |        összeolvad ég és víz.~Kurtis Róbert, miután körültekintett,
193 LII    |           kezét megszorítni. Kurtis Róbert itt áll mellettem. Hozzá
194 LII    |            megfogom a kezét. Kurtis Róbert megért engem, tudja, hogy
195 LII    |      Daoulas hangját.~Az ács Kurtis Róbert mellett áll.~- Kapitány, -
196 LIII   |           Falsten.~Az ötödik Kurtis Róbert.~A hatodik Sandon.~Már felénél
197 LIV    |            amit szenvedtünk?~Kurtis Róbert is úgy gondolkozik, mint
198 LIV    |             hasonlóan figyel Kurtis Róbert is a tengerre. Miss Herbey,
199 LV     |      izzadok.~A kormányos és Kurtis Róbert az árbochoz támaszkodva
200 LV     |          fölemeli bárdját...~Kurtis Róbert nem nézhette tovább. Én
201 LVI    |     Kiabálásomat meghallják. Kurtis Róbert megjelenik a tutaj szélén
202 LVI    |            Édes víz! - kiált Kurtis Róbert. - Itt a föld! Még elég
203 LVI    |             le az áldozatot! Kurtis Róbert és András küzdtek a kannibálokkal
204 LVI    |             követi példámat. Kurtis Róbert, Falsten s a többiek, mind
205 LVI    |    szárazföldtõl, - válaszol Kurtis Róbert.~Reá tekintenek. Megbolondult
206 LVII   |          felé.~Egy óra múlva Kurtis Róbert fölkiált:~- Föld!...~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
207 LVII   |            s - legutoljára - Kurtis Róbert kapitány.~Hozzá kell tennem,
208 LVII   |         felejtik el egymást?~Kurtis Róbert mindig barátja volt s mindig