Fejezet

  1 II     |              egymástól. Tegnap és ma meg sem jelentek az asztalnál
  2 IV     |     födélzeten. A francia Letourneur meg én, gyakran beszélgetünk
  3 IV     |         leány által, ki nem kaphatja meg megaláztatás nélkül azt
  4 V      |            sincs elveszteni való, ha meg akarunk érkezni Európába
  5 V      |          nagyon nehezen közelíthetõk meg a hajók által s a szirtek
  6 V      |          Herbeyt illeti, alig jelent meg szegény a hátsó födélzeten,
  7 VI     |      borított ég miatt nem mérhetjük meg, hogy milyen hosszúsági
  8 VII    |             mindig délkeletnek megy!~Meg akartam gyõzõdni, hogy mi
  9 VIII   |           megszakadt s nem tudhattam meg belõle többet.~Valami összeesküvést
 10 VIII   |             ki elõtt az elemeknek is meg kell hajolniok, úgy látszik,
 11 VIII   |              jó meleg s nem állhatom meg, hogy bámulva föl ne kiáltsak.~
 12 IX     |          Október 19.~Most már minden meg van magyarázva, a matrózok
 13 IX     |          kapitányt, aki így érkezett meg a kikötõbe, hogy lába alatt
 14 IX     |               a hadnagy, a kormányos meg én. De azt mondom önnek,
 15 X      |      kerékhajtó embert. Apró, jobbra meg balra hajtásokkal ügyesen
 16 X      |              hogy miért változtatták meg az út irányát, Kurtis Róbert
 17 X      |           iszonyatossá válik.~Itélje meg akárki.~A hátsó födélzeten
 18 XI     |  megfontolatlansággal járt el, mely, meg kell vallani, az angolszász
 19 XI     |              doboz, azért nem mondta meg, mert jól tudta, hogy akkor
 20 XI     |           hátsó födélzetrõl, elesik, meg fölkel, végig szalad a hajón,
 21 XI     |             kapitánynak nem tennének meg s a csónak helyén marad.~
 22 XI     |             matrózoknak, hogy fogják meg az utast, kit végre legyûrnek
 23 XII    |       vagyunk láncolva s a kanóc már meg van gyujtva! Csak azt nem
 24 XII    |              nem õrült, hát legalább meg van zavarodva az agya s
 25 XIII   | összeköttetésben a hajófenékkel, még meg lehet állni, hanem a középen
 26 XIII   |            azon egy gondolat ragadja meg: menekülni e vulkánról,
 27 XIII   |             a födélzeten s nem égnek meg a lábai! Berohan a legsûrûbb
 28 XIII   |        legsûrûbb füst közé s nem fúl meg! Olyan, mint valami emberi
 29 XIII   |          röpülünk!...~Aztán, mielõtt meg lehetett volna gátolni,
 30 XIV    |               Az a vulkán nem nyílik meg lábaink alatt? Ruby tehát
 31 XV     |             tudhatjuk, hol feneklett meg a hajó. A szélvész által
 32 XV     |           álló dagály után feneklett meg, de nehéz pontosan tudni
 33 XV     |           magányos szirten feneklett meg, akkor igyekszünk, hogy
 34 XV     |        valamely partján feneklettünk meg.~- Hanem, - mondtam, - minket
 35 XVI    |       végtelenül leverõ érzete száll meg minden kedélyt. Valóban
 36 XVI    |               szól Mr. Kear, - tudja meg ön, hogy nekem nincs kedvem
 37 XVI    |              ijeszthetnének most már meg bennünket, mikor ép most
 38 XVII   |          valami szélvész ne rohanjon meg bennünket, mielõtt a sík
 39 XVII   |               ha hajónkból nem marad meg egyéb, csak szétzúzott deszkák!~-
 40 XVII   |           hogy Kurtis Róbert mindent meg fog tenni, amit csak tenni
 41 XVII   |         látni. Addig is Letourneurék meg én azzal töltjük az idõt,
 42 XVII   |        eszmém támad, hogy szemléljük meg az ismeretlen szirtet, melyen
 43 XVII   |          Gondolom, hogy Letourneurék meg én könnyen elvégezhetjük
 44 XVIII  |           részén, mert e szirt nincs meg a legújabb térképeken sem,
 45 XVIII  |         járnak hajók. Vizsgáljuk hát meg gondosan s meg fogjuk ismertetni
 46 XVIII  |        Vizsgáljuk hát meg gondosan s meg fogjuk ismertetni a hajósokkal.~-
 47 XVIII  |              létre hozta? - jegyezte meg Letourneur András. - Tudja
 48 XVIII  |          sziget déli végén feneklett meg, azaz a sonka végén, abban
 49 XVIII  |            szép barlangot pillantunk meg.~Ha rátekint az ember, igazán
 50 XVIII  |                Azonfölûl, - jegyezte meg Letourneur András, - a staffai
 51 XIX    |        történt, mert a hajó súlyosan meg volt terhelve s a tenger
 52 XIX    |            betömni, azt akkor tudjuk meg, ha a gyapotszállítmányt
 53 XX     |       sérületlen, a víz sem rongálta meg tartalmát s letették biztos
 54 XX     |             kellemetlen körülmények, meg kell vallani. A Chancellor
 55 XX     |        iszkábálni, mely vízben áll s meg kell elégednie azzal, hogy
 56 XX     |              s ez a fordulás könnyen meg is történt kötelek segélyével,
 57 XX     |         medencén kívül lesz, a hajót meg lehet terhelni valami súllyal,
 58 XX     |       csakhamar átcsúszott a gáton s meg kellett állnia.~És most,
 59 XX     |          annak a ritmusára mozdítjuk meg egyszerre a csavarokat.
 60 XXI    |              mint a gránit, - jegyzé meg a kormányos, - s a munka
 61 XXI    |             mely lassabban gyuladván meg, folytatja a bazalt szétválasztását.~
 62 XXI    |             mérnök ritkán beszél, de meg kell vallani, hogy mikor
 63 XXI    |              vitorlázhat s valamivel meg kell terhelni, hogy biztosan
 64 XXII   |     haladhatunk tehát szél mentében. Meg kell igazítni a vitorlarudakat,
 65 XXII   |           elérjük.~- Isten hallgassa meg önt! - válaszol Letourneur.~-
 66 XXIII  |             Ekkor kétségbeesés száll meg néhány matrózt. Kurtis Róbert
 67 XXIV   |        csónakba, mely egyedül maradt meg, mindnyájan bele nem férünk,
 68 XXIV   |           szólnak s abban állapodnak meg, hogy a tartalék‑vitorlarudakból
 69 XXV    |     fáradalmakat és az éhséget, azok meg voltak mentve. Ez nagyon
 70 XXV    |         iszonyú kétségbeesés ragadta meg embereinket, mikor éjféltájban
 71 XXVI   |            kinek viharok közt õszült meg haja és szakálla, nincs
 72 XXVI   |              No hát! Az Isten verjen meg engem, ha nem azt láttam
 73 XXVII  |         tengerrel, mely szüntelen át meg át csap rajta.~Kurtis Róbert
 74 XXVII  |           észreveszik, hogy Mr. Kear meg Huntly Silas is hiányzik
 75 XXVII  |              angol.~Ekkor értem csak meg, hogy mirõl beszélgethettek
 76 XXVII  |      beszélgethettek tegnap Mr. Kear meg Huntly Silas. Attól féltek,
 77 XXIX   |           bírt megtenni, nem teszi‑e meg e deszkákból összetákolt
 78 XXXI   |             este hatkor. Mindenkinek meg kell inni azonnal.~Meg kell
 79 XXXI   |   Mindenkinek meg kell inni azonnal.~Meg kell azonban jegyeznünk,
 80 XXXI   |         elhatároztuk, hogy szigorúan meg fogjuk tartani. Csak a legszigorúbb
 81 XXXII  |           nem tudom, s nem mondhatom meg, hogy osztozik‑e a mi jelenlegi
 82 XXXII  |           életét, hanem a mienket is meg kell menteni! Tudom, hogy
 83 XXXII  |              néhány nagy cápa jelent meg a tenger fölszínén, - abból
 84 XXXIII |         csinálni az ács s így jobban meg vagyunk védve a tenger ellen.~
 85 XXXIV  |             mûvész hangja sem hatott meg úgy, mint a természet e
 86 XXXIV  |               a vihar szélbõl áll!~- Meg vízbõl, - tevé hozzá miss
 87 XXXIV  |           szürkés fellegek látszanak meg benne.~A villamosság ez
 88 XXXV   |          elülrõl hátrafelé.~- Kössék meg magukat! kössék magukat
 89 XXXV   |          egyik mennydörgés nem várja meg a másikat s az egyik villám
 90 XXXV   |          lévén kötözve a szálfákhoz, meg kell fúlnunk e vízben!~Valóban,
 91 XXXVI  |              elindultak!~S mi maradt meg élelmiszereinkbõl?~Kurtis
 92 XXXVII |        leszaggatott, újakat raknak s meg vagyunk védve ismét a fölcsapódó
 93 XXXVII |     leggondosabb ápolás sem mentheti meg õt. Nos, neki legalább nem
 94 XXXVII |             a kormányos meglehetõsen meg van elégedve munkájával.~-
 95 XXXVII |      kétszersült, ez pedig nem marad meg a zsinegen. Csak egy halat
 96 XXXVIII|        Következõ nap, 3‑ikán, nagyon meg vagyok lepõdve, hogy nem
 97 XXXVIII|          sikerülne is, nem menthetné meg õket. De lázadó társaik
 98 XXXVIII|              s a kormányost támadják meg.~Velem szemközt Jynxtrop,
 99 XXXVIII|            Letourneur András ragadta meg az egyik lábát, azért esett
100 XXXVIII|               Ez a segítség mentette meg életemet. A néger, amint
101 XXXIX  |               kinek segélye mentette meg életemet.~- Ön köszönetet
102 XXXIX  |       kínszenvedését hosszabbítottam meg.~- Mindegy, Letourneur úr, -
103 XXXIX  |       kárhoztatva, hogy éhen haljunk meg?~- Igen, miss Herbey, -
104 XXXIX  |       leányért.~- Ha ön elõtt halnék meg, - szól miss Herbey, - s
105 XXXIX  |            vagyok, mint ön, - igérje meg, hogy a tengerbe veti holttestemet.~-
106 XXXIX  |         beszélt hozzám, hanem igérje meg, hogy megteszi, amit kérek.
107 XXXIX  |      semmitõl... de holtan... igérje meg, hogy bevet a tengerbe.~
108 XXXIX  |             hogy csak az ajka mozdul meg; szemei rendesen félig be
109 XXXIX  |   nélkülözések legkevésbbé látszanak meg rajta, azért õ panaszkodik
110 XXXIX  |              Csitt! Ne oly hangosan! Meg ne halljon bennünket valaki!~-
111 XXXIX  |             óhajtom, hogy ön kinálja meg Andrást...~- De hát nem
112 XXXIX  |         Kérem, esedezem önnek! tegye meg nekem ezt a szívességet...
113 XXXIX  |      fáradságáért...~S Letourneur úr meg fogta kezemet és nyájasan
114 XXXIX  |           kezembe.~- Vigyázzon, hogy meg ne lássák! - figyelmeztet. -
115 XXXIX  |             De ellenálltam, s értsék meg jól, akik e sorokat olvassák,
116 XL     |              õket a hányás.~Bocsássa meg az olvasó nekem e részleteket!
117 XLI    |            némi elõvigyázattal, hogy meg ne lássanak, kiszedünk a
118 XLI    |             vérzõ csonka lábszár van meg!~Ki követte el ezt a gyalázatosságot?
119 XLI    |                inkább a holtat egyék meg, mint az élõt!~E válaszra,
120 XLI    |              véletlen örvendeztetett meg. A kormányos, aki horogzsinegeit
121 XLI    |            volt türelmesebb, mint én meg a többiek. Mint kiéhezett
122 XLI    |             kiéhezett farkas ragadta meg s tépte szét fogaival a
123 XLI    |            aki oly régóta nem evett, meg nem foghatom, hogyan él
124 XLI    |            pár darabkát sem hagytunk meg a halakból, hogy legyen
125 XLI    |             Ránézek a kormányosra, õ meg én reám néz.~- Maradt még
126 XLII   |              éles fájdalmak rohanják meg, úgy, hogy jajgatást csikarnak
127 XLII   |     csakugyan vitorla, Kurtis Róbert meg fogja ismerni.~Hanem fejét
128 XLII   |             s melyet még nem kezdtek meg, amint Owen felszökik térdeire
129 XLII   |     elveszett!~De hogyan mérgezhette meg magát? A hányás némi nyugalmat
130 XLII   |          kikérdezzük...~Nem kisértem meg leírni a benyomást, melyet
131 XLII   |               A víz abban a hordóban meg van mérgezve!~ ~
132 XLIII  |      megfékezni. Nem értem, hogy még meg nem õrültünk!~Január 12‑
133 XLIII  |            de néha úgy látszik, hogy meg‑megáll s azt kérdezzük egymástól,
134 XLIII  |       egymástól, vajjon nem fordul‑e meg.~Mily lassan jön az a hajó.
135 XLIV   |         Kurtis Róbert nem kötöztette meg õt újra. Mire való volna
136 XLIV   |   cinkostársait. Mit kisérelhetnének meg most?~Ma több nagytermetû
137 XLIV   |         megfoghatna egyet, nem vetné meg kemény, rossz húsát. De
138 XLIV   |       munkához kezdeni, míg óvatosan meg nem vizsgált mindent. Jól
139 XLIV   |            fölszíne alatt is könnyen meg lehetne ismerni bármi tárgyat.
140 XLIV   |            egyetlen cápa sem jelenik meg s mélyebbre kell lebocsátani
141 XLIV   |              kormányos hiába kisérti meg még azt is, hogy lelógatja
142 XLV    |             vetünk egymásra, társaim meg én.~A hõség ma annál nagyobb,
143 XLV    |     vitorlákban fölfogtuk, de drágán meg kell õriznünk s csak cseppenként
144 XLVI   |        következménye lett, hogy most meg az éhség támadt föl hatalmasabban.~
145 XLVI   |             hogy ott késsel támadjuk meg a szörnyetegeket saját elemökben,
146 XLVI   |       áramlásai? Senki sem mondhatja meg, sem azt nem óhajthatja,
147 XLVII  |              maradékot nem osztottam meg társaimmal... Miss Herbeyre,
148 XLVII  |             Letourneur, miss Herbey, meg én, elbújtunk a sátor alá,
149 XLVII  |        Hobbart meghalt! Õk nem ölték meg! S mint a kormányos mondta
150 XLVII  |                inkább a holtat egyék meg, mint az élõt!»~Ki tudja
151 XLVII  |      organikus betegség nem rontotta meg izmainak sejtszövetét. Teljes
152 XLVII  |      erõszakos módon, hirtelen szûnt meg élni!~De mily irtózatos
153 XLVIII |               Rémítõ aggodalom ragad meg. Hátha talán Letourneur
154 XLVIII |     legrémítõbb kétségbeesés szállja meg.~De hát ki cselekedte azt?
155 XLIX   |            Letourneur András, atyja, meg én, azt lehetetlen leírni!
156 XLIX   |              agyamra. Delirium száll meg; elvesztem eszemet, melyet
157 LI     |             valami vihar rázkódtatta meg az Atlanti-óceánnak azon
158 LI     |              Flaypol matrózt szállta meg az õrjöngés; õ kiabál:~-
159 LI     |             minden lépésnél, leesik, meg fölkel s mámoros hangon
160 LI     |           gondolták, mert ha Flaypol meg akarja magát ölni, nem fogják
161 LII    |            tízet olvasok össze, majd meg tizenkettõt. Pedig tizenegynek
162 LII    |            merültem. Isten bocsásson meg lelkemnek, most már komolyan
163 LII    |            szól aztán, - én nem ölöm meg magamat. Az annyit tenne,
164 LII    |         bátorságom... Isten bocsássa meg!~Visszatérek a tutaj hátsó
165 LII    |             kínja újult erõvel rohan meg. Az önfenntartás ösztöne
166 LII    |            áll.~- Kapitány, - szólal meg, - sorsot fogunk húzni.~
167 LIII   |           sorshúzás rögtön történjék meg. Igaza van.~Egyébként egyikünk
168 LIII   |             csak néhány órával elõzi meg társait a halálban. Mindenki
169 LIV    |              apa, csak azt, hogy fia meg van mentve. E két férfi,
170 LIV    |             ez a gondolat lelkemben. Meg mernék rá esküdni, hogy
171 LIV    |             azt mondja, - hogy az ég meg fogja kímélni a Chancellor
172 LIV    |  szerencsétlen gyermekemet. Ne tudja meg soha, hogy...~Nem fejezi
173 LV     |        reményeim. A hajó nem jelenik meg. Sem a föld. Visszatérek
174 LV     |         kiált föl bõszülten. - Elõbb meg kell ölnötök engem! Öljetek
175 LV     |          kell ölnötök engem! Öljetek meg! Én vetettem a tengerbe
176 LV     |       tengerbe...~Becsukom szájamat, meg akarok fúlni!... De a megfulás