Fejezet

  1 I      |    tulajdona. Két éve, hogy épült s most indul harmadik útjára Charlestown
  2 I      |      jegyzeteket s e percben, midõn most e sorokat írom, épp oly
  3 III    |         segélyével raktak egymásra, most már csak egyetlen egy szerfölött
  4 IV     |      Egyébként az utasok egyike sem most utazik elõször s többé‑kevésbé
  5 IV     |     bánatokon ment át s megy át még most is. Ez az ember kétségkívül
  6 IV     |            Bejártuk egész Európát s most megtekintettük az Egyesült‑
  7 IV     |         akartam intézetbe küldeni s most befejezem ezt a nevelést
  8 IV     |        igazgatója Dél‑Karolinában s most új tökéletesbített gépekért
  9 V      |             szigetcsoport, mely már most is százötven kis szigetbõl
 10 VI     |        Hajózott ön már vele?~- Nem; most elõször.~- S ön ismételve
 11 VII    |             dühe is sokat csökkent. Most már épen kellõleg fúj s
 12 VII    |    másodkapitány azt mondta nekem s most is azt mondja: neki nincs
 13 VII    |           Az nem lehet, mert a hajó most is jobbra hajlik, következõleg
 14 VII    |       rendesen olyan egyenes férfi, most nem mondott igazat.~ ~
 15 VIII   |        reggel szokták ezt tenni; de most bizonyosan abból az okból
 16 VIII   |           hõséget mérsékeljék, amit most ki kell állnunk, mert jelentékenyen
 17 IX     |                     IX.~Október 19.~Most már minden meg van magyarázva,
 18 IX     |         ütött ki nálunk is a tûz.~- Most már mindegy, hogyan támadt! -
 19 X      |        terjed a hajó belsejében, az most már bizonyos s már alig
 20 X      |     különben is aggasztó helyzetünk most már iszonyatossá válik.~
 21 X      |             szól a kereskedõ, - nem most elõször teszem!~- De egy
 22 XI     |              ha tudnák, hogy e hajó most már csaknem egy vulkán,
 23 XI     |      csaknem egy vulkán, mely talán most mindjárt megnyílik lábaik
 24 XII    |     elõadásban ismertet egy tételt?~Most megint fölmentünk a födélzetre.
 25 XII    |         igen, a Chancellor! Hol van most?~- Délen, a forró földövön.~-
 26 XII    |             és megbízható ember áll most élünkön, aki nem fog visszariadni
 27 XIII   |           Róbert, - mondtam önnek s most is azt mondom, ha levegõt
 28 XIII   |       rémítõ katasztrófát nem lehet most már elhárítni! Talán csak
 29 XIII   |           aljuk elégett volna már s most ledöntve hevernének és nekünk
 30 XIII   |           mert nem bírtuk eloltani. Most már napról‑napra nehezebb
 31 XIII   |       Chancellort. Lehetetlen volna most csónakba szállni, anélkül,
 32 XIII   |      élelmiszerek egy részét, ahová most már nem lehet behatolni.
 33 XIII   |             a sokáig elfojtott láng most fölcsap a fõárboc közepéig.~
 34 XIV    |       percben légbe röpülhet s hogy most már nem csupán tûzvész,
 35 XIV    |             tehát szétrombolódtak s most már csak a szûk, törékeny
 36 XIV    |  megdermedve, mozdulatlan maradnak. Most már csak a szél fütyülését
 37 XV     |            gondolat foglal el, hogy most a víz küzd értünk, még pedig
 38 XV     |             A tûz pattogása helyett most a víz sistergése hallatszik,
 39 XVI    |            és déli részét.~A tenger most csaknem egészen visszahúzódott,
 40 XVI    |        amint a víz lejebb száll; de most már megállapodott a hajó
 41 XVI    |          hasznát vesszük, ki tudja?~Most már jóformán megvirradt,
 42 XVI    |             tûz nagyon megfogyott s most már semmi láng sem csap
 43 XVI    |  fölrobbanás lehetõségét illeti, az most már nevezetesen csökkent;
 44 XVI    |             nem dicsérhetem eléggé. Most is, mint mindig, mindenre
 45 XVI    |            ismét kezdõdik a dagály. Most tizenegy óra s a szirtek
 46 XVI    |           kezdett a számítgatáshoz, most fölveheti a délkört s pontos
 47 XVI    |            veszélyek ijeszthetnének most már meg bennünket, mikor
 48 XVI    |             meg bennünket, mikor ép most menekültünk ki a tûzvész
 49 XVI    |        hajlandók bizalmat meríteni.~Most mit csinál Kurtis Róbert?
 50 XVII   |            a Chancellor hajóközébe; most a levegõ ott fojtó s ki
 51 XVII   |            közbensõ gyapotréteg még most is ég? Aztán, ha kioltottuk
 52 XVII   |         újra rákezdik a munkájukat.~Most még elég a szivattyúk kezelésére
 53 XVIII  |            legyen min megfenekleni, most megint tüntesse el az ön
 54 XVIII  |           kissé hátra marad velem s most együtt megyünk fölfelé a
 55 XVIII  |           domborodásán foglalunk mi most éppen helyet.~S valóban,
 56 XVIII  |      meghajlik, mert az apály éppen most legalacsonyabb.~Mikor Letourneur
 57 XIX    |             úgy hogy a hajó belseje most már majd az alsó födélzetig
 58 XIX    |      kötelek és vaskapcsok erõsítik most egymáshoz az eltört két
 59 XIX    |            hordva a szállítmányból, most már ahhoz kell látni, hogy
 60 XX     |          segédei azzal foglalkoznak most, hogy a lyukat belülrõl
 61 XX     |      csavargattak, úgy, hogy a hajó most már orrával dél felé áll.~
 62 XX     |           bármint megkönnyebbült is most már a hajó. Ha megfeneklése
 63 XX     |            s meg kellett állnia.~És most, miután a hajó elõrésze
 64 XX     |         visszatér a medencébe, mely most már börtönéül szolgál.~-
 65 XXI    |        Körülbelül reggeli nyolc óra most.~Azon percben, midõn be
 66 XXI    |            a mélyen ásott aknáknál.~Most a gát felé futunk... A mûvelet
 67 XXI    |             értelemben porrá lett s most egy kis csatorna metszi
 68 XXII   |             a szél feljebb fordul s most már északról fúj. Nem haladhatunk
 69 XXII   |           Ham‑Rock szigetén. Hajónk most a mélység fölött úszik,
 70 XXIII  |        munkához. Igaz, hogy víz még most is szivárog be, de már kevesebb
 71 XXIII  |  hüvelyknyit! Mindegy! A szivattyúk most már több vizet kimerítnek,
 72 XXIV   |          beömlik a födélzet lékein. Most már fölülrõl is, alulról
 73 XXIV   |           szakadatlanul a víz, mely most épp oly iszonyatosnak tûnik
 74 XXV    |             van ezekben s ebbõl áll most összes élelemtárunk.~ ~
 75 XXVI   |     fölbátorodtak megint és a munka most már rendben folyik.~Csak
 76 XXVI   |      becsülöm, ami a keze közt van.~Most már az a kérdés, hogyan
 77 XXVII  |          bennünket ez is. Azonkívül most már öt lábnyira áll a víz
 78 XXVII  |             éjjel lejjebb sülyedt s most már a hajó orremelvénye
 79 XXVII  |          hogy oldják le a csónakot. Most már értem, hogy mi volt
 80 XXVII  |      látszik, O’Readynek igaza van.~Most már csak huszonhárman vagyunk
 81 XXVIII |    szerszámokból. Sietni kell, mert most már csak tíz lábnyira van
 82 XXVIII |      Chancellornak utolsó napja!~És most milyen az egyikünk és másikunk
 83 XXVIII |  elszántságához hasonlítom. Falsten most is csak Falsten s Uram bocsáss!
 84 XXVIII |           Uram bocsáss! ez a mérnök most is számokat firkál a jegyzõkönyvébe.
 85 XXIX   |          elõárboc csúcsa is eltûnt. Most már csak a három nagy árboc
 86 XXIX   |           kormányos egy kötelet dob most Daoulasnak s a tutaj ismét
 87 XXIX   |             kapcsolva a fõárbochoz.~Most már egy elveszteni való
 88 XXX    |            utasait felsoroltam. Már most lássuk, hogy mit visznek
 89 XXXI   |          Guyana partját képezi.~Már most a legjobb eshetõséget véve,
 90 XXXII  |           holott ez a talp, amelyen most helyet foglalunk, legalább
 91 XXXII  |            Mrs. Kear házában volt s most itt áll minden támasz nélkül
 92 XXXII  |         mázsát fogtunk belõlük. Már most csak esõ jöjjön s minden
 93 XXXIII |        úszni a nehézkes alkotmány s most már hosszas nyomot is hagy
 94 XXXIV  |          perckor jön föl az újhold. Most mély a sötétség, egész addig,
 95 XXXIV  |   mondhatnók, hogy a tutajra olvad.~Most hirtelen elkiáltja magát
 96 XXXV   |           folyvást nyugodt, derült.~Most már nem váltakozik fény
 97 XXXV   |          rákezdi dühöngését a szél, most még hevesebben. Az árboc,
 98 XXXV   |          eltörte egy hullámcsapás s most tovaúszik az, a nélkül,
 99 XXXVI  |            annyi hajótörést túlélt!~Most már csak tizenhatan vagyunk
100 XXXVI  |           éhséget és szomjat. Hanem most szükségkép kisebb adagokat
101 XXXVII |        különben, amint a szél fújja most a tutajt, nem is nagy szükség
102 XXXVII |       hasonló dolgokat, amilyeneket most magam tapasztalok. Mikor
103 XXXVII |         tengerbõl szereznünk, - ami most már igen nehéz. A kormányos
104 XXXVII |       morzsáit is összeszedegetjük, most már odáig jutottunk.~A kormányos
105 XXXVIII|     tengerre, minden parttól távol? Most már azt sem vagyunk többé
106 XXXVIII|          tartottunk, mily nagyra nõ most képzeletünkben, mily óriásinak
107 XXXVIII|              mily óriásinak látszik most, midõn többé semmink sincs!
108 XXXVIII|            fejszét, bárdot, vésõt s most a kapitányt, kormányost
109 XXXVIII|           fejét... Andrásnak a keze most engem tartóztat föl.~A lázadók
110 XXXVIII|             melyeket Owen mért reá, most megragad egy baltát, fölemeli
111 XXXVIII|             hevernek holtrészegen s most Jynxtropra rohanunk, kit
112 XL     |         rongyokra, darab fákra. Még most is hallom, hogyan harapják
113 XL     |   képmutatónak, ahonnan éldegél még most is? Vigyáztam már reá, de
114 XL     |             egyikünk megszûnt élni. Most már csak tizennégyen vagyunk!
115 XLI    |             foghatom, hogyan él még most is.~Mondtam, hogy a kormányos
116 XLI    |             mindjárt? - kérdezem.~- Most még nem! - válaszol kitérõleg. -
117 XLI    |        mindezen részleteket, melyek most már oly távolesõknek látszanak.
118 XLII   |    szomjúságunk még tûrhetetlenebb. Most elõször szenvedünk mardosó
119 XLII   |          Ami a szárazföldet illeti, most már nem is keressük, hogy
120 XLII   |          könnyebbülést.~Hanem éppen most fölkiált Flaypol matróz.
121 XLII   |            is valami kékes anyagot. Most már nagyon is világos, hogy
122 XLIII  | tartalmazott. Ez világos dolog. Már most, miféle szerencsétlen véletlenség
123 XLIII  |             Hanem az bizonyos, hogy most már nincs ivóvizünk.~Az
124 XLIII  |         tekintek Kurtis Róbertre.~- Most, - így szól, - igazán egy
125 XLIII  |       érkezik el hozzá. Úgy látszik most, mintha vitorlái nem tágulnának,
126 XLIII  |        önmaga fölött, mint én bírok most már! Nem! Én nem tudok többé
127 XLIV   |            újra. Mire való volna az most már! A hosszú koplalás elgyöngítette
128 XLIV   |             Mit kisérelhetnének meg most?~Ma több nagytermetû cápa
129 XLIV   |          tartjuk a cápák figyelmét, most már nem fognak elfutni a
130 XLIV   |           fiúk, segítsetek! - kiált most a kormányos.~Utasok és matrózok,
131 XLIV   |            s ott fölakadt, úgy hogy most már nem bír attól megszabadulni,
132 XLIV   |        elfogni e cápák közül, ámbár most már nincs sem horguk, sem
133 XLV    |            kiváltak napfelkeltekor, most beolvadtak a szürkés egyformaságba.
134 XLV    |            a szürkés egyformaságba. Most már az egész csak sûrû köd.~
135 XLVI   |            következménye lett, hogy most meg az éhség támadt föl
136 XLVI   |         árbocon.~Egyébként a szelet most már nem is tekintjük elõmozdítónknak.
137 XLVI   |            elõmozdítónknak. Hol van most a tutaj? Az Atlanti‑óceán
138 XLVI   |           mikor fölkel a hold, mely most utolsó negyedébe lép. A
139 XLVI   |       Beszívom a szagot hosszasan s most bizonyosan tudom, hogy érzékeim
140 XLVI   |         nyom, követem s érzem, hogy most egyenest a tárgy felé haladok.~
141 XLVI   |         sarokba a tutaj elõrészén s most megismerem, hogy egy darab
142 XLVI   |           ágaskodik az irigységtõl!~Most egy nagy csomó vitorlavászon
143 XLVI   |           eleségtári felügyelõnkre.~Most már mindent értek. Hobbart
144 XLVII  |             mint az élõt!»~Ki tudja most, hogy e jelenet nem valami
145 XLVIII |                szerencsénkre hiába.~Most már világos, hogy a Hobbart
146 XLIX   |            a holttest eltûnt? Hátha most valamelyikünk meghal, ellentállhatunk‑
147 XLIX   |       körülmények közt voltak, mint most mi vagyunk s ez igaz is.
148 L      |                L.~Január 22. és 23.~Most már csak tizenegyen vagyunk
149 L      |           látszik, lehetetlen, hogy most már mindennap valami áldozatot
150 L      |    szerfölött erélyes férfi azonban most már teljesen elcsüggedt.
151 L      |         megérteni. A tutaj nem visz most már hátán csak sápadt, vértelen
152 LI     |      azelõtt olykor használhattunk, most már lehetetlenné vált. Egyikünk
153 LI     |     munkálkodásomat.~Falsten mérnök most már csaknem végkép odavan
154 LI     |              melytõl megrészegszik! Most nekiindul, keresztül‑kasul
155 LII    |            bocsásson meg lelkemnek, most már komolyan azt hiszem,
156 LII    |            cseppenként jön ki s íme most kiszopom az élet e forrását.
157 LIII   |          Daoulas, kinek neve maradt most már csak a kalapban a Letourneur
158 LIV    |          falják föl?~Ki hinné, hogy most még emberi érzelmeik maradványára
159 LIV    |     megtörténik.~Mindenki visszatér most helyére s összeszedve végerejét,
160 LIV    |             Ne csodálja senki, hogy most egyszerre így gondolkozom.
161 LVI    |         vérengzõ vadállatok voltak, most az ég felé emelik karjaikat.
162 LVII   |            hazaszállít Európába.~És most, miután annyi szenvedést
163 LVII   |          Letourneur úr.~Miss Herbey most már Letourneur úrban atyát,