Fejezet

  1 II     |      födélzeten még egy másik ember, ki, úgy tetszik nekem, arra
  2 II     |             s hogy senkit se hagyjak ki, adnom kell még az utasok
  3 III    |     szállítás föltételeirõl állított ki, a következõleg szól:~«Bronsfield
  4 IV     |        szemrehányásokat.~Valóban! de ki ne lenne mélyen meghatva,
  5 IV     |                 szegény anyja lelke, ki meghalt, mikor Andrást a
  6 IV     |        erednek. Hanem ez a Mr. Kear, ki valami ötven éves s úgy
  7 IV     |         szelíd, csöndes leány által, ki nem kaphatja meg megaláztatás
  8 IV     |           Vilmos manchesteri mérnök, ki nagyon angolosan néz ki.
  9 IV     |              ki nagyon angolosan néz ki. Egy vízerõre dolgozó nagy
 10 IV     |           férfi, afféle tudós forma, ki nem gondol csak a gépekre,
 11 IV     |        erõmûtan foglal el teljesen s ki azon kívül nem lát a világon
 12 V      |           némi bizalmasság fejlõdött ki köztünk.~Ma azt mondja nekem
 13 V      |           magasztalták, Shakespeare, ki bizonyosan jobban ismerte
 14 VII    |       látszik, hogy Kurtis Róbert, a ki rendesen olyan egyenes férfi,
 15 VIII   |       õrködhetnénk szigorúbban, hogy ki ne törjenek!~15‑ikén, amint
 16 VIII   |               Mr. Kear afféle ember, ki elõtt az elemeknek is meg
 17 VIII   |       hõséget mérsékeljék, amit most ki kell állnunk, mert jelentékenyen
 18 VIII   |        megfelel a kérdésre, amit még ki sem ejtettem:~- Igen! -
 19 VIII   |                így szól. - Tûz ütött ki a hajón!~ ~
 20 IX     |       irtózatos szavakat: «Tûz ütött ki a hajón».~Azonban csakhamar
 21 IX     |        ajtajának nyílásán szivárgott ki. A kapitányt és engem rögtön
 22 IX     |            hogy bizonyosan így ütött ki nálunk is a tûz.~- Most
 23 XI     |                felel nyugodtan Ruby, ki azt hiszi, hogy legfölebb
 24 XI     |  összemorzsolja a boldogtalan utast, ki nem birja fölfogni oktalan
 25 XI     |             Huntly kapitányt illeti, ki még nem ismeri a végveszéllyel
 26 XII    |             tûz ellen utolsó percig. Ki tudja, nem birjuk‑e kioltani,
 27 XII    |         Róbert komoly hangon ejtette ki e szavakat s mi lehajtjuk
 28 XII    |          köztudomású, hogy tûz ütött ki a hajón, Kear úr összerakosgatja
 29 XII    |            hivatja a másodkapitányt, ki lemegy hozzá kabinjába s
 30 XIII   |      meglátogattam e szerencsétlent, ki teljesen megõrült; kötözve
 31 XIII   |       elfogadni ápolásomat s nem jön ki többé a kabinjából.~Ma büdös
 32 XIII   |       percben gõzoszlopok árja rohan ki a legénység lakosztályának
 33 XIII   |            alakot öltött salamander, ki keresztül-kasul jár a tüzön!~
 34 XV     |               Csak rajta! hadd oltsa ki a tüzet ez a víz, aztán
 35 XV     |         gõzölgõ oszlopokban kanyarog ki a léken. Néha‑néha egy‑egy
 36 XVI    |      szürkületben egy embert látunk, ki az úszó árboc kosarába kapaszkodik,
 37 XVI    |             árboc magával ragadott s ki csodálatos módon megmenekült
 38 XVI    |    legtávolibb zugában. Ez az ember, ki teljesen passzív lény lett,
 39 XVI    |           talán még hasznát vesszük, ki tudja?~Most már jóformán
 40 XVI    |            kis szigetecske emelkedik ki a vízbõl. Sziklák szeszélyes
 41 XVI    |           élelmiszereket osztogattat ki az utasoknak s a matrózoknak.
 42 XVI    |              már semmi láng sem csap ki. A füst is kisebb, ámbár
 43 XVI    |             a határvonalai látszanak ki egy kis köralakú, valami
 44 XVI    |            felhõ takart. A kapitány, ki már reggel hozzá kezdett
 45 XVI    |            mikor ép most menekültünk ki a tûzvész és fölrobbanás
 46 XVII   |            most a levegõ ott fojtó s ki tudja, nem múlik‑e el több
 47 XVII   |        mindjárt tovább hajózni? Nem! Ki kell ürítenünk a vizet,
 48 XVII   |           szentelek.~Falsten mérnök, ki különben sem igen közlékeny,
 49 XVII   |         alázatos, képmutató személy, ki rendesen nem igen barátságos
 50 XVII   |            képû, szemtelen négerrel, ki jobban bele avatkozik a
 51 XVII   |     kapitányra bízva, hogy egészítse ki aztán, ha majd újólag kiszámította
 52 XVIII  |           pedig nem kerülhette volna ki a tengerészek szemeit az
 53 XVIII  |           ismertetni a hajósokkal.~- Ki tudja, nem tûnik‑e el nemsokára
 54 XVIII  |           társaimnak, hogy szálljunk ki, s õk elfogadják.~- Azon
 55 XVIII  |           vésõje nem vághatott volna ki tisztábban, végre ugyanazon
 56 XVIII  |          annak a székesegyháznak! De ki gondolta volna, hogy ilyen
 57 XIX    | sziklaszigetre.~Miután az elsõ réteg ki van már hordva a szállítmányból,
 58 XIX    |            feneke nemsokára, mintegy ki van matrácozva e súlyos
 59 XIX    |         munka után a víz nagyrészben ki volt már merítve s az utolsó
 60 XX     |     deszkáknak s az erõs gerendáknak ki kellett állniok, kissé meglazította,
 61 XX     |       megszenesedett faszögek állnak ki itt‑ott s fájdalom, a hajó
 62 XX     |            amije van, nem javíthatja ki, az bizonyos s nem teheti
 63 XX     |             pedig kötéllel vontatjuk ki a hajót a szorosból, ha
 64 XXII   |              az egyik matróz, Burke, ki lent volt a hajófenékben,
 65 XXII   |              igaz.~Vagy a lyuk nyilt ki újra, minden elõvigyázat
 66 XXIII  |            Ezen nap Kurtis kapitány, ki szempillantásig sem pihen,
 67 XXIII  |              A korábbi rés lyukadt‑e ki megint, vagy az egész hajó
 68 XXIII  |        nyúljon! - szól hidegen Owen, ki fölmegy az elõrész emelvényére.~
 69 XXIV   |              el õt.~Mrs. Kear elõtt, ki félig ájultan fekszik, eltitkolták
 70 XXIV   |             kabinokból. Mr. Kear jön ki ordítva:~- Sûlyedünk! sûlyedünk!~
 71 XXV    |              a hátsó födélzeten, bár ki van annak téve, hogy ha
 72 XXVI   |              hogy csak ennyi áll még ki a tenger szine fölött: a
 73 XXVI   |              ritka idõközökben tûnik ki a keskeny felhõszalagok
 74 XXVII  |              E percben egyik matróz, ki feljött az árbockosárba,
 75 XXVII  |      szavakra s Mrs. Kearre mutatva, ki lábainál elterülve fekszik,
 76 XXVIII |              már csak a vége látszik ki.~Nagyon csodálnám, ha a
 77 XXVIII |            úr csak a fiáért aggódik, ki a maga részérõl szintén
 78 XXIX   |          csak a három nagy árboc áll ki az Óceánból.~Hanem a tutaj
 79 XXIX   |       vitorlarudak fognak támogatni.~Ki tudja, hogy amit a Chancellor
 80 XXIX   |            nem merül el oly könnyen? Ki tudja, nem szállít‑e partra?
 81 XXXI   |              a programmot. Az adagok ki vannak számítva mindenki
 82 XXXI   |         étrendet követve kerülhetjük ki az éhség iszonyait. Nagyon
 83 XXXII  |             köztünk egyetlenegy sem, ki ne érezné magát csaknem
 84 XXXIII |            ama gondatlanok példáját. Ki tudja azonban, vajjon késõbb
 85 XXXIV  |             be, eddig zajtalan ürült ki. De a levegõ nagyon száraz
 86 XXXIV  |              és dörgésekkel rohanhat ki s lehetetlennek tartom,
 87 XXXIV  |        nemsokára a legnagyobb erõvel ki ne törjön.~Kurtis Róbertnak
 88 XXXIV  |      foszforszerû világosság gõzölög ki.~Végre hangosabbá válik
 89 XXXIV  |       mondhatnók, hogy az égboltozat ki van bélelve e ruganyos felhõkkel,
 90 XXXV   |        másikat s az egyik villám még ki sem aludt, mikor már a másik
 91 XXXV   |             csakugyan jégesõ fejlett ki s rendkívül hevesen, özönnel
 92 XXXV   |         tutajra.~Az ács s a matrózok ki akarják javítni a korlátot,
 93 XXXVI  |            az öreg irlandi, O’Ready, ki annyi hajótörést túlélt!~
 94 XXXVII |           szükséget. Walter hadnagy, ki a leghevesebb lázban fekszik
 95 XXXVII |         leghevesebb lázban fekszik s ki «jóllakik» a hidegleléssel;
 96 XXXVII |      számíthat arra, hogy sokáig él! Ki tudja, vajjon egy hét múlva
 97 XXXVII |              táplálék hiányát tovább ki lehet állni, mint gondoltam
 98 XXXVII |              szavak e férfi ajkáról, ki mindig oly tartózkodónak,
 99 XXXVIII|          nézve már mind nem létezik! Ki merné közülünk kiejteni
100 XXXVIII|              boldog újévet kívánok»? Ki merészelne közülünk önmaga
101 XXXVIII|            Kurtis Róbertre rohannak, ki egy vitorlarúddal fogja
102 XXXVIII|             hanyatt esik, a tutajból ki a vízbe s eltûnik.~- Fogjátok
103 XXXVIII|          vízbe s eltûnik.~- Fogjátok ki! fogjátok ki! - kiált a
104 XXXVIII|                Fogjátok ki! fogjátok ki! - kiált a kormányos.~-
105 XXXIX  |             szólt ekkor miss Herbey, ki hozzánk közeledett, - ön
106 XXXIX  |              kegyetlen kínokat állok ki, hogy fölkiáltok; aztán
107 XXXIX  |          szavakra könnyek csordultak ki szemeimbõl. Megragadom Letourneur
108 XL     |        éhségünket nem elégítettük is ki, de legalább mardosása lecsillapult
109 XL     |             ember, azt mondaná, hogy ki van véve az általános gyötrelmek
110 XLI    |              csonka lábszár van meg!~Ki követte el ezt a gyalázatosságot?
111 XLI    |      megcsonkították a testet! Hanem ki cselekedte?~Kurtis Róbert
112 XLI    |            jól táplálják a cápákat! ~Ki mondta ezt? Visszafordulok.
113 XLI    |            kormányos oly hidegen ejt ki, nem tudok mit felelni s
114 XLII   |    rendszabályt. Dupla adagot osztat ki mindnyájunknak a vízbõl,
115 XLII   |             hogy jajgatást csikarnak ki belõle. A nyomorult Owen
116 XLII   |         belõle. A nyomorult Owen ez, ki iszonyú görcsök közt fetreng
117 XLII   |            Kurtis Róbertra figyelek, ki összefont karokkal vizsgálja
118 XLII   |             Az elsõ hordóból azonban ki lévén már merítve a víz,
119 XLIII  |    pillanatban fölkiált a kormányos, ki egy idõ óta szintén ez oldalra
120 XLIII  |           rettenetes káromkodás tört ki. Az a hajó még kilenc mérföldnyire
121 XLIII  |           többé bízni azon Istenben, ki csak rettenetesebbekké teszi
122 XLIII  |              elrejtõzöm, zokogás tör ki mellembõl...~Ezalatt a hajó
123 XLIV   |              tehetnénk. A kormányos, ki föl s alá jár a tutajon,
124 XLIV   |          kötve? Elég erõs‑e a kötél? Ki fogja‑e állni a rángatásokat?
125 XLIV   |           eltûnik a tenger mélyében.~Ki volt az közülünk, aki elkiáltotta
126 XLIV   |           kétségbeesés üvöltése tört ki kebleinkbõl.~A kormányos,
127 XLIV   |              kötött köteleket vetnek ki, de ezek lecsúsznak a cápák
128 XLV    |             De hát nem fejlõdhetik‑e ki esõ e ködbõl, akármily kevés
129 XLV    |            felénk hajtja. Csak elõbb ki ne fogyjon ez a felhõ, míg
130 XLVI   |         Torkon ragadom ellenfelemet, ki hörög kezem alatt s nemsokára
131 XLVII  |             vagyok, igen, én vagyok, ki öngyilkosságra kényszerítettem
132 XLVII  |             borzalom fölkiáltása tör ki ajkamon. Társaim fölébrednek,
133 XLVII  |            egyék meg, mint az élõt!»~Ki tudja most, hogy e jelenet
134 XLVII  |          tengervizet párologtassanak ki a napon s ezen a módon majd
135 XLVIII |             nem! tudni akarjuk, hogy ki cselekedte ezt? - kiált
136 XLVIII |               S látom, hogy kutatnak ki a szerencsétlenek minden
137 XLVIII |     kétségbeesés szállja meg.~De hát ki cselekedte azt? Miss Herbeyre,
138 XLVIII |   Pillantásom aztán Andrásra fordul, ki egy percig félrefordítja
139 XLIX   |              hogy a hajót elhagytuk! Ki ringathatja magát még csalékony
140 LII    |         fejem fölött. Kurtis Róbert, ki még mindig fönn áll, mohón
141 LII    |             vér csak cseppenként jön ki s íme most kiszopom az élet
142 LII    |             ha vitorla emelkednék is ki a habok fölött, azt hinném,
143 LIII   |           úgy! Ha a sors engem jelöl ki, nem fogok panaszkodni.~
144 LIII   |            jegyzõkönyvébõl szakított ki.~Ott van mind a tizenegy
145 LIII   |             nevét legutoljára húzzák ki, az lesz az áldozat.~Ki
146 LIII   |              ki, az lesz az áldozat.~Ki fogja kihúzni a neveket?
147 LIII   |   sorshúzáson kijött, Burke matrózé, ki örömében fölkiált.~A második
148 LIII   |      kihúztak.~Az enyém még nem jött ki. Próbálom olvasgatni, hogy
149 LIV    |        áldozatukra s így falják föl?~Ki hinné, hogy most még emberi
150 LIV    |    maradványára hivatkozzék valaki s ki hinné fõleg, hogy e hivatkozás
151 LIV    |        Letourneur úrra. A kormányos, ki a mészáros szerepét akarta
152 LV     |    fuldokolva.~- A sors engem jelölt ki, - felel Letourneur úr.~
153 LVII   |       braziliai hatóságok állították ki.~Aláírták: Miss Herbey,
154 LVII   |             annyi szenvedést álltunk ki együtt, annyi veszélybõl
155 LVII   |         annyi veszélybõl menekültünk ki, úgyszólván csoda által,