Fejezet

  1 I      |           Délután három órakor hagytuk el a rakpartot a legnagyobb
  2 II     |                fontos helyet foglaljon el. Ez a Chancellor másodkapitánya,
  3 III    |           legnagyobb gonddal helyezték el, a hajó kiválólag gyapot
  4 IV     |              van szentelve. Nem hagyja el õt, lesi legcsekélyebb vágyait.
  5 IV     |                 kit az erõmûtan foglal el teljesen s ki azon kívül
  6 V      |               hiszem, hogy nem mondott el mindent, amit mondani szeretne.~-
  7 V      |              szerénytelenséget követek el, ha azt kérdezem öntõl,
  8 V      |            leányt, hogy ismét foglalja el helyét oldala mellett.~ ~
  9 VII    |                másodkapitány nem kezdi el a tárgyat, amirõl én akarnék
 10 VIII   |        áthatlanná teszik.~A Chancellor el van látva szivattyúkkal,
 11 IX     |              napokban azt hittem, hogy el is fojtottuk. De három nap
 12 IX     |               Róbert -, s azért mondom el önnek.~Némán hallgattam
 13 IX     |             talán semmi emberi hatalom el nem fojthat.~- Tudja ön,
 14 IX     |               Hanem ez esetben a tüzet el birták fojtani vagy legalább
 15 X      |             hogy semmi füst sem árulja el a belsõ égést.~Talán sikerülni
 16 XI     |              megfontolatlansággal járt el, mely, meg kell vallani,
 17 XI     |      leírhatlan. Görcsös remegés fogja el a szerencsétlent. Teste
 18 XI     |              Letourneur.~Kurtis Róbert el akarja hallgattatni Rubyt,
 19 XI     |                a kellõ perc elérkezik, el fogják hagyni a hajót...~
 20 XI     |           rettenetes szó nem csusszant el ajkairól!~ ~
 21 XII    |               eléri a tûz vagy nem éri el. Következõleg az a körülmény,
 22 XII    |           lehetetlen, azt a körülményt el kell felejtenünk.~- Szakszerûen
 23 XII    | másodkapitánynak, hogy a tüzet oltassa el, felelõssé tévén õt annak
 24 XIII   |        födélzetét? Miért nem árasztjuk el vízzel a hajófenéket? Ha
 25 XIII   |             Kear asszonyság nem hagyja el soha sem az egyiket, a másikba
 26 XIII   |             kereskedõt, Rubyt helyezte el.~Én többször meglátogattam
 27 XIII   |          szállni, anélkül, hogy rögtön el ne merüljünk. Egy részünk
 28 XV     |                hullámok dacára, melyek el‑elborítják õt. Látom, hogy
 29 XV     |               fenyeget. Nem hagyhatnók el a Chancellort s nem menekülhetnénk...~-
 30 XV     |               ez? Vajjon nem borítja‑e el a tenger, ha megdagad? Megismerhetjük
 31 XV     |              az az egy gondolat foglal el, hogy most a víz küzd értünk,
 32 XVI    |   Mindnyájunknak szüksége van rá, mert el vagyunk lankadva a fáradság
 33 XVI    |   rendszabályokhoz, hogy a hajót ismét el lehessen indítani.~A tûz
 34 XVI    |               azt akarja, hadd végezze el dolgát a víz. Elõbb a tûzzel
 35 XVI    |             sem a matrózok nem hagyják el a Chancellort.~Ekkor aztán
 36 XVI    |             matracot, melyek nem égtek el, fölhoztak a két utasnõ
 37 XVI    |              északi szögletét foglalja el a Chancellor. A tenger ott
 38 XVI    |                s a hullámok nem jönnek el egész a hajóig, ami szerencsés
 39 XVI    |                 hogy semmit sem titkol el; azt akarja, hogy mindenki
 40 XVII   |                s ki tudja, nem múlik‑e el több nap, mielõtt oda be
 41 XVII   |               egy percet sem veszteget el a kapitány s mindenki buzgón
 42 XVII   |            hogy a tûz csak úgy oltható el, ha mindkét oldalról özönvíz
 43 XVIII  |                  Ki tudja, nem tûnik‑e el nemsokára hasonló tünemény
 44 XVIII  |         világrészünk. De, ha csakugyan el kell tûnnie, Kurtis kapitány
 45 XVIII  |               emelkedjék föl s nyeljen el egy sziklaszigetet, amikor
 46 XVIII  |     megfenekleni, most megint tüntesse el az ön varázsvesszejének
 47 XVIII  |          nagyon magas hullámok érhetik el a barlangot s a talajt száraz,
 48 XVIII  |          napokon soha sem mulasztottuk el meglátogatni ezt a ham‑rocki
 49 XVIII  |           egészen más dolgok foglalták el agyát, hogysem rá ért volna
 50 XVIII  |              Keart fölkértem, kisérjen el egyik kirándulásunk alkalmával,
 51 XVIII  |            csónakba ülni s nem fogadta el ajánlatunkat.~Letourneur
 52 XVIII  |               szigetet. A fiatal leány el is fogadta ez ajánlatot,
 53 XVIII  |              Keart kérte, hogy eressze el, Mrs. Kear egyenesen megtagadta.~
 54 XVIII  |               leány, egy sóhajt fojtva el, - pedig talán ez az egyetlen
 55 XIX    |           gyapot‑bálokat, melyeket még el nem pusztított a tûz.~Ezen
 56 XX     |            valami bazalt gátféle zárja el, mely fölött dagály idején
 57 XX     |           tanácskozott, arra határozza el magát, hogy a Chancellort
 58 XX     |                huszonhárom perckor éri el a dagály legmagasabb fokát.
 59 XXI    |         November 21-tõl 23-ig.~Valóban el kell hagyni még pedig haladéktalanul
 60 XXI    |              egy perczet se veszítsünk el, - válaszolt Kurtis Róbert.~-
 61 XXI    |                bármennyit mérgelõdött, el kellett hagynia a hajót.~
 62 XXI    |               is, melyek nem romlottak el egészen, visszarak egy csomót.~
 63 XXII   |             Kurtis kapitány nem hagyja el a hátsó födélzetet s az
 64 XXIII  |             mélyen barázdált.~Õ hagyja el legelõször a helyét.~Öten
 65 XXIV   |           hullám hátára, a tenger árja el‑elborítja s beömlik a födélzet
 66 XXIV   |             elhatározzák, hogy a hajót el kell hagyni. Minthogy a
 67 XXIV   |              leszünk, akik nem hagyjuk el õt.~Mrs. Kear elõtt, ki
 68 XXV    |                tehát nem vesztette még el minden reményét, kapitány
 69 XXV    |          kapitányunk még nem vesztette el minden reményét.~Minthogy
 70 XXV    |                mint késõbben elhagyni. El is határoztuk, hogy holnap
 71 XXV    |              szerencsétlen õrjöngõk.~S el akarják vagdalni a köteleket,
 72 XXVI   |              azt tartják, hogy hagyjuk el a hajót. Én nem. Én kilenc
 73 XXVI   |            rejtõzik, mély homály terül el ismét s én lefekszem a baloldali
 74 XXVII  |                valami nyögés hangzanak el hozzám.~E percben egyik
 75 XXVII  |          húzzon, éppen mellettem halad el.~- Mi baj? - kérdezem.~-
 76 XXVII  |               apa támogatja fiát, hogy el ne dõljön az árboc ingadozása
 77 XXVII  |                hogy a Chancellor elõbb el talál sülyedni, mint a tutaj
 78 XXVIII |              aztán néhány imát mondunk el a szegény asszony lelkéért
 79 XXIX   |              alkotmány, mely nem merül el oly könnyen? Ki tudja, nem
 80 XXIX   |               elhagyni hajóját, míg az el nem tûnt a mélységben. Kötelessége
 81 XXIX   |                azon pillanatban, midõn el kell hagynia a Chancellort,
 82 XXIX   |               hidegvérrel a világon.~- El végkép.~- Akkor hát beszállok, -
 83 XXIX   |               aztán legutoljára hagyja el hajóját. Itt az ideje. A
 84 XXIX   |               hátsó árboc csúcsa tûnik el elõször, aztán a fõárboc
 85 XXX    |          úszóalkotmány visz bennünket. El nem sülyedhet, mert a cölöpök,
 86 XXX    |             Ready még soha sem hagyott el magától: ezekbõl állnak
 87 XXXI   |        támogatják. Két órai munka után el is készül valami kormányrúdféle,
 88 XXXI   |                fontnál többet fogyaszt el naponként mindegyik élelmiszerbõl,
 89 XXXII  |             húzódtunk. Minthogy nagyon el voltam fáradva az árbocon
 90 XXXII  |             háborog, a habok nem érnek el minket. Csakhogy fájdalom,
 91 XXXIII |                félig felhõk borították el az eget s a hõség valamivel
 92 XXXIV  |             foknyi területet foglalnak el a láthatárból, aztán lassanként
 93 XXXV   |             csap le reánk. Ha a matróz el nem kiáltja magát s nem
 94 XXXV   |               én. Minket már nem ragad el a hullám, hacsak a tutaj
 95 XXXV   |               meghajlik. Hogy a tenger el nem söpörte ezeket az embereket!
 96 XXXVI  |              másik hullám nem ragadott el.~A két matróz közül, kik
 97 XXXVI  |            Általános levertségben telt el a nap. Mindenki megkapta
 98 XXXVIII|              mivel a remény nem hagyja el soha az emberi szivet, gyakran
 99 XXXIX  |               Január 2‑ika óta fogyott el a kétszersültünk. Ma pedig
100 XXXIX  |             adhatok neki... csak vegye el!... csak vegye el!~András
101 XXXIX  |                vegye el!... csak vegye el!~András nem kérdezte, hol
102 XL     |                 Vadállati ösztön ragad el mindnyájunkat s egyikünk
103 XL     |             emberek. Soha sem felejtem el ezt a jelenetet!~Habár éhségünket
104 XL     |            azonban közülünk nem bírták el ezt az emészthetlen tápszert
105 XL     |          legyen a tanulság e naplóból. El fogok mondani mindent, pedig
106 XL     |             sejtem, hogy még nem értük el szenvedéseink legmagasabb
107 XLI    |            lábszár van meg!~Ki követte el ezt a gyalázatosságot? A
108 XLI    |               habok közé s az mindjárt el is merûlt.~- Teringettét!
109 XLIII  |          hevességnek ritka fokát érték el.~Fájdalom, nagyon is igaz,
110 XLIII  |              Egy moccanással se árulja el magát, Kazallon úr. Tévedhetek
111 XLIII  |                átszáll, aligha érkezik el hozzá. Úgy látszik most,
112 XLIII  |               Kurtis Róbert. - Égessük el a tutaj deszkáit! Barátim!
113 XLIV   |                hogy gyorsabban jön, de el fog jönni.~Ma felhõk keletkeztek
114 XLIV   |               a vízbe esik, bizonyosan el is nyelnek.~Egyszerre csak
115 XLIV   |               cölöpeihez s nem szakadt el.~Valami cápa bekapta a horgot.~-
116 XLIV   |          tartóztathat.~De nem távoztam el oly gyorsan, hogy ne hallottam
117 XLV    |         fekszünk. Ha valami hajó menne el mellettünk, azt hinnék,
118 XLV    |                Aztán az a víz sem vesz el, mely tutajunkra esett.
119 XLVIII |             néztük.~- Senki sem hagyta el közülünk ezt a sátort, Daoulas.~-
120 XLVIII |             számára, azt követte volna el, hogy eldugja... Ha csakugyan
121 XLVIII |        Herbeynek s a két Letourneurnek el kellett hagyni a sátort,
122 L      |               ég. A szél jelentékenyen el kezdett fújni. Az egész
123 L      |        megsoványodtak, bámulatos módon el bírják viselni a nélkülözéseket.~
124 LI     |             deszkaszálak? Hadd nyeljen el bennünket az óceán! Minek
125 LI     |              annál jobb.~Hány óra mult el igy, nem tudom...~Egyszerre
126 LI     |           szeszes italtól kábult volna el, amivel deliriumában barátait
127 LII    |               lelki nyugalommal mondom el neki. A kapitány nem felel
128 LII    |             helyemet. Ha a halál elõbb el nem ragad, mint társaimat,
129 LII    |             köd, mint sûrû felhõ terül el az óceán fölött, de jól
130 LII    |     ködoszlopok s nem könnyen oszolnak el, mert a szél teljesen hiányzik.~
131 LIV    |                egy percig sem fordítom el fejemet; átfutom szemeimmel
132 LVI    |            gyilkolást még nem követték el!~Még nem vágták le az áldozatot!
133 LVII   |                 hogy soha sem felejtik el egymást?~Kurtis Róbert mindig