Fejezet

  1 II     |             mondják, hogy «Isten után õ az úr», figyelmet érdemel.~Ha
  2 II     |                  jegyzékébõl kiírtam:~Kear úr és neje, amerikaiak, Buffalóból.~
  3 II     |                   társalgónõje.~Letourneur úr és fia Letourneur András,
  4 IV     |         beszélgetünk egymással.~Letourneur úr ötvenöt éves, magas termetû,
  5 IV     |                 azt sejti, hogy Letourneur úr valami önkénytelen szerencsétlen
  6 IV     |                   ez az «atya!»~Letourneur úr a fiával, Andrással, egy
  7 IV     |                  fiatal ember a Letourneur úr képmása, csakhogy kissé
  8 IV     |                  derék fia van, Letourneur úr. Eszes, mûvelt fiatal ember.~-
  9 IV     |                    ember.~- Igen, Kazallon úr, - felel rá Letourneur úr,
 10 IV     |                  úr, - felel rá Letourneur úr, kinek ajkai mosolyogni
 11 IV     |                  fiú! - susogja Letourneur úr, lecsüggesztve fejét. -
 12 IV     |                  nyomoréknak!~- Letourneur úr, - feleltem én, - a csapásból,
 13 IV     |                   felel élénken Letourneur úr. - Nekem nincs más foglalatosságom,
 14 IV     |           elfelejti, - viszonzá Letourneur úr, kezemet megszorítva, -
 15 IV     |                percben jön fia. Letourneur úr hozzá fut és segít neki
 16 IV     |                életmód a hajón. Letourneur úr, épp úgy, mint én, nem sokat
 17 IV     |                   jól vélekedik Letourneur úr. Ez harminc éves, jól megtermett,
 18 V      |                      Kétségkívül, Kazallon úr, - felelt Kurtis Róbert, -
 19 V      |              szeretne.~- De hiszen, Kurtis úr, - szóltam én tovább, -
 20 V      |                   elõtt.~- Nincs, Kazallon úr, egy napunk sem.~- Kurtis
 21 V      |                   egy napunk sem.~- Kurtis úr, szerénytelenséget követek
 22 V      |                   úgy dicsõített, Kazallon úr! - szólt Letourneur András. -
 23 V      |              merültek.~- Egyébként, András úr, - szólt akkor Kurtis Róbert, -
 24 V      |           elcsábíttassák magukat!~- Kurtis úr, - szólt mosolyogva Letourneur
 25 VI     |              akarom azt kérdezni, Kazallon úr, - felelte Kurtis Róbert, -
 26 VI     |                  mit mondjak önnek, Kurtis úr, de megvallom, hogy különös
 27 VI     |                   ez a helyes út.~- Kurtis úr, - kérdém, - mit tart Walter
 28 VI     |                   Ha õrült, akkor Kazallon úr, majd meglátom, mit kell
 29 VII    |            Nemsokára megjelenik Letourneur úr is fiával a födélzeten.
 30 VII    |                   a zajra, amirõl Kazallon úr beszél. Sõt úgy tetszett
 31 VII    |                 órakor, - felel Letourneur úr.~- S ön nem tudja e zaj
 32 VII    |                okát?~- Nem tudom, Kazallon úr, de nem lehet valami komoly
 33 VII    |                elõhozom én.~- Igaz, Kurtis úr, mi történt ez éjjel a födélzeten? ~
 34 VII    |                  ébredtem föl s Letourneur úr is fölriadt arra álmából.
 35 VII    |                 történt?~- Semmi, Kazallon úr, - válaszolt Kurtis Róbert. -
 36 VIII   |                  lék», amit már Letourneur úr hallott. Vajjon mi lehet
 37 IX     |                 mindezt megtudja, Kazallon úr, - tette hozzá Kurtis Róbert -,
 38 IX     |               Lehet rajta, segíteni Kurtis úr?~- Nem lehet, Kazallon úr, -
 39 IX     |                  úr?~- Nem lehet, Kazallon úr, - szólt Kurtis Róbert; -
 40 IX     |            megmaradt valamely hajó, Kurtis úr?~- Igenis van, Kazallon
 41 IX     |                       Igenis van, Kazallon úr, s nem ritkaság, hogy Liverpoolba
 42 IX     |                 azt mondom önnek, Kazallon úr, önnek mondom, hogy én már
 43 X      |              ingása által.~Csak Letourneur úr látszik meglepettnek, õ
 44 X      |                    van csomagolva, Falsten úr s mondom önnek, hogy nincs
 45 XI     |                     Jõjjön velem, Kazallon úr.~Együtt megyünk föl a hátsó
 46 XII    |                    szóltam én. - De Kurtis úr, nem veszi ön számításba
 47 XII    |         hajófenékbe zárva?~- Nem, Kazallon úr, - felel Kurtis Róbert, -
 48 XII    |               kérem, egy kérdésre, Falsten úr, - szóltam ekkor. - Meggyuladhat
 49 XII    |             megfogja a kezemet.~- Kazallon úr, - szól s nem is igyekszik
 50 XII    |                semmit, semmit!...~- Kurtis úr, ön nagyon megindult...~-
 51 XII    |                 tûz ütött ki a hajón, Kear úr összerakosgatja legdrágább
 52 XII    |                   szóra elmondta.~- Kurtis úr, - szólt a kapitány, kinek
 53 XII    |              hogyan hívják a hajót, Kurtis úr?~- Chancellor.~- Ah, igen,
 54 XII    |                    sokat szenvedek, Kurtis úr, - tette hozzá Huntly Silas,
 55 XII    |               ismert okokból, Huntly Silas úr szükségesnek vélte, hogy
 56 XIII   |                 vonz, megigéz!~- De Kurtis úr, - mondám, - miért nem bontjuk
 57 XIII   | kiszivattyúzhatnánk a tengerbe.~- Kazallon úr, - felel rá Kurtis Róbert, -
 58 XIV    |                   mellette van. Leteurneur úr átölelte fiát s keblére
 59 XIV    |                  ez égõ födélzeten, Kurtis úr? Hogyan tud parancsot osztogatni
 60 XV     |                     szóltam én.~- Kazallon úr, - felel nekem Kurtis Róbert - «
 61 XVI    |                    nyugat felé. Letourneur úr és én, egymás mellett állva,
 62 XVI    |                  Aztán felém és Letourneur úr felé fordul s így szól:~-
 63 XVII   |                   kedveznek. De Letourneur úr, úgy látszik, nincs az én
 64 XVII   |                      Kétségkívül, Kazallon úr, az hamar megvolna, ha a
 65 XVII   |                   megégtünk. Nem, Kazallon úr, én nem ringatom magamat
 66 XVII   |           szétzúzott deszkák!~- Letourneur úr, - kérdeztem ekkor, - bízik
 67 XVII   |                   Teljesen bízom, Kazallon úr, s úgy tekintem, mint az
 68 XVIII  |                 sziget, - szólt Letourneur úr, - s úgy látszik, hogy nemrég
 69 XVIII  |               András. - Tudja ön, Kazallon úr, ezeknek a vulkanikus szigeteknek
 70 XVIII  |                  fiam, - felelt Letourneur úr. - Jobb, ha az ember figyelmeztet
 71 XVIII  |                    akarok semmit, Kazallon úr, - válaszolt a fiatal ember
 72 XVIII  |                  barátim?~- Igen, Kazallon úr, - felelt Letourneur úr, -
 73 XVIII  |                    úr, - felelt Letourneur úr, - mert az az emberi nem
 74 XVIII  |                  Teljesen igaz, Letourneur úr, - viszonoztam. - S én azt
 75 XVIII  |                   ajánlatunkat.~Letourneur úr megkérdezte miss Herbeyt
 76 XVIII  |         haszonbérbe venni?~- Nem, Kazallon úr, - felel a fiatal leány,
 77 XXII   |                    szólt hozzám Letourneur úr.~- Ezt elõre lehetett látni, -
 78 XXV    |                fedélzetén?~- Nem, Kazallon úr, de a tenger árja s a szél
 79 XXV    |                  minden reményét, kapitány úr, - kérdezem, meglepetve
 80 XXV    |               egészen elveszteni, Kazallon úr, még a legborzasztóbb körülmények
 81 XXVII  |             összetörik! - kiált Letourneur úr, amint a recsegést‑ropogást
 82 XXVII  |                      Mi tetszik, kormányos úr? - felel a matrózok egyike, -
 83 XXVII  |                 csónak?~- Nincs, kormányos úr.~- Akkor hát elvitte a víz!~
 84 XXVIII |              önmegadó lemondás. Letourneur úr csak a fiáért aggódik, ki
 85 XXXII  |          vitorlákkal s alszunk.~- Kazallon úr, - szólt hozzám Letourneur
 86 XXXII  |                megfordul...~- Ej, Kazallon úr! - felelte a fiatal ember, -
 87 XXXII  |                 beszél hozzá.~A Letourneur úr kérésére elmondta élete
 88 XXXIII |                 jobban elgyöngül, Kazallon úr.~- Igen, kisasszony, - válaszolám, -
 89 XXXIV  |               pontjairól.~- Igen, Kazallon úr, - így szól Kurtis Róbert, -
 90 XXXV   |                csaknem langyos. Letourneur úr elejébe áll a dühöngõ hullámoknak,
 91 XXXVII |              szavakkal tördeli:~- Kazallon úr, sokáig viszem még?~Kissé
 92 XXXVIII|                 rám, így szólt:~- Kazalion úr, kívánok önnek boldog...~-
 93 XXXIX  |                    Önt, András?~- Kazallon úr, én csak az ön kínszenvedését
 94 XXXIX  |                 meg.~- Mindegy, Letourneur úr, - szólt ekkor miss Herbey,
 95 XXXIX  |                elcsüggesztetni.~- Kazallon úr, - kérdi tõlem, - arra vagyunk
 96 XXXIX  |                    szól hozzám:~- Kazallon úr, akar ön nekem egy szívességet
 97 XXXIX  |                  január 6‑ikán, Letourneur úr félrevon engem s a tutaj
 98 XXXIX  |                   szól suttogva Letourneur úr, - András nagyon gyönge.
 99 XXXIX  |                 önök! - viszonz Letourneur úr. - Nos, én nyolc nap óta
100 XXXIX  |          szemeimbõl. Megragadom Letourneur úr kezét... Alig bírok szólni.
101 XXXIX  |                 származnék...~- Letourneur úr!...~- Kérem, esedezem önnek!
102 XXXIX  |               fáradságáért...~S Letourneur úr meg fogta kezemet és nyájasan
103 XXXIX  |               Ekkor érzem, hogy Letourneur úr egy darabka kétszersültet
104 XXXIX  |               mondom neki, hogy Letourneur úr már kapott belõle... én
105 XXXIX  |              mindamellett, hogy Letourneur úr megkínált, semmit sem ettem!...
106 XLI    |                     nyers húst.~Letourneur úr sem volt türelmesebb, mint
107 XLIII  |                  árulja el magát, Kazallon úr. Tévedhetek s nem akarok
108 XLV    |                feléjök nyílnak. Letourneur úr esdeklõleg nyújtja föl kezét
109 XLVIII |                    éhen halnak!~- Kazallon úr, - szól a kormányos, mérsékelve
110 XLVIII |                     Hátha talán Letourneur úr, nem a maga, hanem a fia
111 LIII   |                    a kormányos. Letourneur úr bedugja kezét a kalapba.
112 LIII   |              hallatszott többé,~Letourneur úr folytatja szomorú hivatalát.~
113 LIII   |              András, - válaszol Letourneur úr.~Egy kiáltás hallatszik
114 LIII   |                 föl akar falni. Letourneur úr csaknem mosolyog. Belenyúl
115 LIII   |                   föl mellébõl.~Letourneur úr aztán fogja az utolsó cédulát
116 LIII   |               olvasom: «And...»~Letourneur úr hozzám rohan, hevesen kiragadja
117 LIV    |                  fülemhez hajol Letourneur úr s így szól:~- Önnek ajánlom
118 LV     |              jelölt ki, - felel Letourneur úr.~András megragadja atyját
119 LV     |                     hallgatják.~Letourneur úr folytatja:~- Önök tízen
120 LV     |             megkapják a többit!~Letourneur úr kinyujtja mindkét meztelen
121 LVII   |                      mondá neki Letourneur úr.~Miss Herbey most már Letourneur