bold = Main text
     Fejezet                                            grey = Comment text

 501 XIII    |                 legénység lakosztályának bejáratából s hosszú lángnyelv szökik
 502 XX      |                 kell küzdenünk.~A szoros bejáratát csakugyan valami bazalt
 503 IV      |               óta mindig együtt utazunk. Bejártuk egész Európát s most megtekintettük
 504 XX      |            betemetem a lyukat, hol a víz bejön, amilyen szilárdan csak
 505 XLIV    |                  szakadt el.~Valami cápa bekapta a horgot.~- Segítsetek,
 506 XLVIII  |           Meglátjuk!~- Nem! Hagyják önök békében azokat, akik úgyis éhen
 507 V       |                 Európába még a rossz idõ beköszönte elõtt.~- Nincs, Kazallon
 508 XV      |                 a tûzzel, következõleg a bekövetkezhetõ fölrobbanás ellen is.~Valóban
 509 XXXIV   |          tengerészek sejtik, hogy mi fog bekövetkezni. Szerintök a tenger «készül»
 510 XVIII   |          Gargantua, s ha Kurtis kapitány beleegyezik, ennek a szigetnek azt a
 511 XIX     |                 Az ember karjai és veséi belefájúlnak ebbe a szivattyúzásba s
 512 XXXVII  |                láttuk, egy hal sem akar «beleharapni.» Egyébként az is bizonyos,
 513 LIV     |               nem akar már tovább várni. Beleiknek korgása megkétszerezõdik,
 514 XXV     |            vitorlarúdtól a másikig, hogy belekapaszkodhassanak, ha a hajó inog. Kurtis
 515 XXXV    |              alacsonyabb, hogysem a szél belekapaszkodhassék, félnie kell a roppant haboktól,
 516 XLV     |              Nemcsak iszom, hanem szinte belélegzem ezt az éltetõ vizet, mely
 517 XLII    |             nyákhártyák megkeményedtek a belélegzett forró levegõtõl.~Kérelmemre
 518 XXXIV   |                hogy az égboltozat ki van bélelve e ruganyos felhõkkel, melyek
 519 LIII    |          Letourneur úr csaknem mosolyog. Belenyúl kezével a kalapba, kihúzza
 520 XXVIII  |                  este elkészül a tutaj s beleszállhatunk, hacsak Kurtis Róbert jobbnak
 521 XXXII   |            hosszáig kezében tartja.~Néha belevegyül beszélgetésünkbe miss Herbey,
 522 XVII    |                is a vihar alatt, mi lesz belõlünk, ha hajónkból nem marad
 523 XIX     |           szivattyúzást, úgy hogy a hajó belseje most már majd az alsó födélzetig
 524 IX      |              hatolhasson a levegõ a hajó belsejébe. Reméltem, hogy így sikerül
 525 XIII    |            lehûtni e deszkákat, melyeket belül a tûz nyaldos. A gyanta
 526 XIX     |                még két nap kell, mielõtt bemehetnének a hajófenékre s kihozhatnák
 527 XXV     |                van, mint ahogy volt 1795‑ben a Juno nevû háromárbocos
 528 IV      |          szórakoztassam. Megtudtam, hogy bénasága dacára, fiam szenvedélyesen
 529 XX      |               nagyobb kárt okozott volna bennök; a tûz dühe fõleg a hajó
 530 VI      |               szapora fucus fajjal sûrûn benõtt tengeren, ezen a zöld füves
 531 XLV     |                  áthat lényem legmélyebb bensejébe!~Az esõ körülbelül húsz
 532 IV      |             Mindamellett, ha miss Herbey bensõleg szenved is, külsõleg legalább
 533 XVI     |            kedélyek még a kiállt rémület benyomása alatt állnak s egy kis nyugalmat
 534 LI      |             látás, hallás, ízlés egyenes benyomásai, hanem valami pusztán agybeli
 535 XVIII   |                 zárva maradna a vallásos benyomások elõtt!~Így beszélgetve,
 536 XXIII   |                 föltartóztathatjuk a víz benyomulását, sikeresebben lehetne szivattyúzni
 537 XXIV    |               tenger árja el‑elborítja s beömlik a födélzet lékein. Most
 538 XLI     |            megfeneklését, a rést, melyen beömlött a víz, azt a borzasztó hajózást
 539 XXI     |                 egészen a lyuk fenekére, beöntjük a keveréket.~A Chancellor
 540 XLV     |            kiváltak napfelkeltekor, most beolvadtak a szürkés egyformaságba.
 541 XVIII   |          tizenkét font sterlingért adják bérbe.~- Ugyan, urak, - kérdi
 542 I       |            hajószobák kényelmesen voltak berendezve s egyébként is a vitorláshajón
 543 V       |                kalapokat hordtak, melyek bermudai pálma‑levelekbõl készültek.~-
 544 XVI     |                felé vitorlázott, mióta a Bermudáknál megfordult a Chancellor.~
 545 XIII    |                 s nem égnek meg a lábai! Berohan a legsûrûbb füst közé s
 546 XXXV    |           korlátdeszkákat s ezen a résen berohannak a habok a tutajra.~Az ács
 547 XLIV    |                 mely a tutaj felé úszik, besötétítve a tenger fölszínét. Egy
 548 XLVII   |                majd sót nyernek.~- Aztán besózzuk, ami megmarad, - úgymond.~-
 549 XXII    |                  a habot, a gyönge borda beszakadhat megint valahol.~Szomorú
 550 XXIX    |                   El végkép.~- Akkor hát beszállok, - felel O’Ready, mikor
 551 XXII    |               nincs a hajón az az élénk, beszédes jókedv, mint mikor biztosan
 552 LI      |                 tünemény pótolja azokat.~Beszélget is távollévõ barátjaival.
 553 V       |                  hogy a másodkapitánnyal beszélgetek s némi bizalmasság fejlõdött
 554 X       |                  juttat néhány szót, egy beszélgetésbõl, mely után különben is aggasztó
 555 IV      |           Beszélgetnek s én részt veszek beszélgetésükben. A beszélgetés tárgya a
 556 XXXII   |                  tartja.~Néha belevegyül beszélgetésünkbe miss Herbey, de különben
 557 X       |                  ültem s két utas halkan beszélgetett, anélkül, hogy gondolták
 558 XXVII   |               értem csak meg, hogy mirõl beszélgethettek tegnap Mr. Kear meg Huntly
 559 XXXIII  |             önnel a pajtásaim nevében!~- Beszélj, - felel Kurtis Róbert hidegen.~-
 560 LII     |             elhatározásomat! Az Istenrõl beszélne nekem, a túlvilági életrõl,
 561 XXXIX   |               önnek igaza volt, hogy úgy beszélt hozzám, hanem igérje meg,
 562 XLV     |           Egymásnak kezeit szorongatjuk, beszélünk egymással. Úgy képzeljük,
 563 XLVI    |                  Orrlyukaim kitágulnak s beszívják. Már majdnem fölkiáltok: «
 564 XLVI    |              lehajlok a habok fölé, hogy beszívjam onnan a hûs levegõt.~Társaim
 565 XLVI    |                visszaemlékszik valamire.~Beszívom a szagot hosszasan s most
 566 XIX     |                 a hajó jobb oldala alá s beszögezték a lyukat egy réz-lappal;
 567 XXV     |                  mely legalább a két nõt betakarja.~Azt a néhány hordót, mely
 568 XXXII   |              nézegetjük a tengert. Éjjel betakarjuk magunkat a vitorlákkal s
 569 XXXVII  |                adagjának is egy részét a betegnek hagyja, a kapitánytól kieszközölte,
 570 XXXVII  |                     Hosszasan reánézek a betegre, aztán fülemet mellére tartom.
 571 XX      |                  akarom cselekedni, hogy betemetem a lyukat, hol a víz bejön,
 572 XXIII   |      kimerítsenek, mint amennyi folyvást betódúl a hajógerinc résén.~Ezen
 573 XIX     |                nem az életünket védjük a betóduló tenger ellen s nem az a
 574 XXI     |            melyet a dagadni kezdõ tenger betölt s a kijárás szabad.~Általános «
 575 XXI     |           mindjárt hozzá is látnak, hogy betöltsék azt. Körülbelül reggeli
 576 XVI     |                 együtt, kiüríti a vizet, betömeti a nyílást s miután a hajó
 577 X       |               még a szivattyúk száját is betömette, melyeknek csövei egészen
 578 XIX     |             illeti, vajjon könnyû lesz‑e betömni, azt akkor tudjuk meg, ha
 579 X       |               nyilásokat oly légmentesen betömték, hogy semmi füst sem árulja
 580 IX      |             hasonló esetben, tudniillik: betömtük a lék ajtaját oly módon,
 581 XLVIII  |                 kiált Sandon.~A matrózok betörnek. Nem bírok ellentállni e
 582 XXI     |                sikerült. A bazalt‑zsilip betûszerinti értelemben porrá lett s
 583 XIII    |              végre maga óhajtja, bárcsak beütne már, mert valamely kikerülhetlen
 584 XXXVIII |                szerencsétlenek. Az éjjel beütötték a pálinkás edény fenekét
 585 XXIX    |        matrózinas elvesztik az eszöket s beugornak a tengerbe. Mindjárt látjuk,
 586 XXI     |                 Nyolc vagy kilenc újjnyi bevágás elég arra, hogy a Chancellornak
 587 LI      |                  hátsó részén. Ott fogom bevárni halálomat. Mennél elõbb,
 588 XVIII   |             Letourneur András rajzolását bevégezte, lemegyünk a másik oldalon,
 589 LII     |                  hogy végem! Ez az eszme bevésõdik agyamba. Bizonyos örömet
 590 XXI     |            töltöttünk. András mûvészileg bevéste a barlang egyik falára a
 591 XXXIX   |               holtan... igérje meg, hogy bevet a tengerbe.~Megigértem.
 592 XLI     |           nyomorúságos ruháiba, mindjárt bevetjük a habok közé s szerencse,
 593 XLI     |             Talán lesnek reánk! Siessünk bevetni a tengerbe a testet, hogy
 594 III     |               különben a tengeri károk a bevett szokás szerint vétetvén
 595 I       |      torkolatokba. Huntly kapitány tehát bevitorláz a délnyugoti csatornába
 596 XVIII   |            valami sárgás anyaggal vannak bevonva, ugyanazok a tisztán metszett
 597 IX      |               igyekezni, hogy elfojtsuk, bezárni minden nyílást, hogy a külsõ
 598 IV      |              gondolkozik már; agya immár bezárult minden benyomás számára
 599 XIII    |               még egy másik ember maradt bezárva kabinjába, melyet talán
 600 XII     |             utolsó percig. Ki tudja, nem birjuk‑e kioltani, ha majd kitör
 601 XLIV    |        megfogyott erõnket, de mégis alig bírjuk, mert a szörnyeteg rettenetesen
 602 XLIII   |             múlva, a legélesebb szem sem bírná legmagasabb vitorláit fölfedezni
 603 XII     |                  északra!... Nem!... nem birnám... Azt óhajtom, hogy ne
 604 L       |            viselni a nélkülözéseket.~Nem bírnám lefesteni, hogy mennyire
 605 L       |               nyelvünk, ajkaink kiejteni bírnának, nem is lehetne sehogy megérteni.
 606 XLV     |                  hogy azt hiszem, nem is bírnék enni s mégis vad pillantásokat
 607 XLIII   |                nagyobb lelki erõvel kell bírnia önmaga fölött, mint én bírok
 608 XXXIV   |             valami nagyon finom érzékkel bíró ember szüntelen hallaná
 609 XVIII   |                  volna már. Ez itt tágas birodalom a Chancellor szûk fedélzetéhez
 610 LI      |                 általa. Aztán az üst sem birt ellenállni a tûznek, mert
 611 IX      |              Hanem ez esetben a tüzet el birták fojtani vagy legalább föltartóztatni
 612 XV      |             szivattyúink és vedreink nem bírtak volna megtenni s ennek a
 613 XL      |            Néhányan azonban közülünk nem bírták el ezt az emészthetlen tápszert
 614 V       |              vidéke. Az angolok, akiknek birtokát képezik e szigetek fölfedeztetésük
 615 II      |       hajóraszállás ügye-baja, a kabinok birtokba vétele, a rendezkedés, amire
 616 XIII    |                 nyílás, melyet idáig nem birtunk megtalálni? A rémítõ katasztrófát
 617 X       |                  igazán mi magunktól nem birunk segítni!~Ez a nap minden
 618 XXII    |                  mikor az embernek nincs bizalma a hajóban, melyen megy!
 619 V       |      másodkapitánnyal beszélgetek s némi bizalmasság fejlõdött ki köztünk.~Ma
 620 XVI     |             találván, mindjárt hajlandók bizalmat meríteni.~Most mit csinál
 621 XXXII   |                  volna s miss Herbey oly bizalommal is beszél hozzá.~A Letourneur
 622 XXXII   |                nélkül a jövõben és mégis bizalomteljesen, mert készen áll minden
 623 XVII    |             Kurtis Róbertban?~- Teljesen bízom, Kazallon úr, s úgy tekintem,
 624 III     |              hajómra Bronsfield és társa bizományárú‑kereskedõ uraktól fölvettem
 625 III     |               szól:~«Bronsfield és társa bizományos uraknak~Charlestownban.~
 626 XII     |               nem kap ütést, akkor is?~- Bizonyára, - felel a mérnök. - Rendes
 627 XXXVIII |              eltávoztunk.~Ebben a teljes bizonytalanságban, nem tudván semmit helyzetünkrõl,
 628 XXXVIII |                  kezeinek hadarászásával biztatja cimboráit, de Kurtis Róbert
 629 XX      |             kiált Kurtis Róbert nyugodt, bíztató hangon, - csak egész erõvel
 630 XLI     |                jövök tehát beszélgetni s biztatom, hogy csak folytassa halászgatását.~-
 631 X       |               szél rohamát, midõn a hajó biztonsága lehetne veszélyeztetve,
 632 XIX     |                  Úgyhiszem azonban, hogy biztosíthatom önöket, hogy a lyukat kellõleg
 633 XVII    |              helyzetünkrõl s azt tartom, biztosíthattam õt, hogy nem sokáig fogunk
 634 XXVI    |      alkotmányunk készüljön, melyre némi biztossággal számítni lehessen. Mindnyájan
 635 XX      |            Chancellor nem nyújt már elég biztosságot hosszabb útra s ott marad
 636 XXXII   |                bízzunk!~Igen! mindnyájan bízunk. Úgy látszik, hogy már átestünk
 637 XVII    |                munkát, Kurtis kapitányra bízva, hogy egészítse ki aztán,
 638 XVIII   |         jelszavának ennek kellene lenni: Bízzál önmagadban s higyj az Istenben!~-
 639 IV      |             miatt, mint a fiú maga s tán bocsánatot is kér tõle miatta! Életének
 640 XXVIII  |              most is csak Falsten s Uram bocsáss! ez a mérnök most is számokat
 641 XI      |                  csónakot, hogy tengerre bocsássák.~Ezalatt elmondom Letourneuréknak,
 642 LII     |                   melybe merültem. Isten bocsásson meg lelkemnek, most már
 643 XVII    |                kapitány rendelkezésünkre bocsátja a kis csónakot, mérõ kötéllel
 644 XLVI    |              Elismerem, hogy ez az ember bölcs, elõrelátó s ha valami tápszert
 645 XXVI    |                   látni és hallani, hogy bömböl lábaik alatt az óceán. Ez
 646 XXVII   |                  a habok zúgása s a szél bömbölése közt nem lehet megkülönböztetni,
 647 XXI     |         Általános «hurrah» harsan föl. A börtön ajtaja nyitva s a foglyok
 648 XX      |                 medencébe, mely most már börtönéül szolgál.~- Nos, kapitány, -
 649 XLIX    |          megrohanta valami õrjöngõ düh s bõgve szaladoz össze‑vissza a
 650 XVIII   |                  a szél fúvására. Igazán boldogok vagyunk, hogy így örülni
 651 XXV     |                 Kear‑rel lehetetlen volt boldogulni, nem akart megmozdulni s
 652 LII     |                  egyebet, csak a fejével bólint helybenhagyólag.~- Ami engem
 653 XLII    |                  áraszt le reánk a menny boltozat, égõ levegõt szívunk. Ellenállhatatlan
 654 XIII    |                úr, - mondám, - miért nem bontjuk föl a hajó födélzetét? Miért
 655 I       |                 közt több társaság hajói bonyolítják le a rendes közlekedést,
 656 XL      |                 egy kis bõrmaradványt. E bõr állati anyag, melyet kimondhatlan
 657 XXII    |                 hajója a habot, a gyönge borda beszakadhat megint valahol.~
 658 XIX     |              lehet csodálni, hogy a hajó bordái nem szakadtak be több helyütt.
 659 XX      |                 ács megiszkábálta a hajó bordáit az oldalakon kívülrõl is,
 660 XL      |               úgy látszik, hogy miután e bõrdarabokat lenyelte, némileg megkönnyebbül.~
 661 XLIV    |                 lecsúsznak a cápák síkos bõrérõl. A kormányos hiába kisérti
 662 XXXV    |                 ettõl a súlyos zuhanytól bõrig átázunk; de a víz csaknem
 663 X       |               vagy utóbb kitör és lángba borít mindent.~Ez esetben mit
 664 VII     |                 a hajófenékre vezetõ lék borítékát.~Néhány perccel azután oda
 665 XV      |                hát milyen ez? Vajjon nem borítja‑e el a tenger, ha megdagad?
 666 XXXIII  |              vízen.~Délután félig felhõk borították el az eget s a hõség valamivel
 667 XL      |                valamennyien. Egy viaszos bõrkalap, a sapkák ernyõi, mindaz,
 668 XL      |                  talpát képezik, egy kis bõrmaradványt. E bõr állati anyag, melyet
 669 XLIX    |              volt borogatva; miss Herbey borogatta; de érzem, hogy már csak
 670 XLIX    |                  áztatott kendõkkel volt borogatva; miss Herbey borogatta;
 671 XXXIV   |                mutatkoznak a tárgyak, ha borszesz‑világítás mellett nézzük
 672 XXXIV   |             világítás mellett nézzük s a borszeszbe egy marék sót dobunk.~-
 673 XI      |                valami francia egy palack bort hozott volna. Hogy mit tartalmaz
 674 XL      |             néhány matróznak a lábáról a bõrt. Owen, kit a kormányos a
 675 XIV     |               toll volna képes lefesteni borzalmait!~Az orkán egész erejével
 676 V       |            szélesség 32° 20’ s a nyugati bosszúság 64° 50’ foka alatt vagyunk,
 677 XVI     |                  Akkor Mr. Kear elõlép s bosszúsan kérdezi:~- Hol vagyunk,
 678 LV      |           karjaival.~- Soha! - kiált föl bõszülten. - Elõbb meg kell ölnötök
 679 XXXVI   |                volt s hasonlíthatatlanul bõszültséggel civakodtak egymással szél
 680 II      |                 hol minduntalan egymásba botlik az ember, a természetszerû
 681 IV      |                sántítni kénytelen s csak botra támaszkodva járhat.~Az apa
 682 XXX     |                 Ez élelmiszerek nem igen bõvek, ha megfontoljuk, hogy tizennyolcunkat
 683 XXXII   |         készletünkbõl! Ez apró halak oly bõven ellepik körülöttünk a vizet,
 684 XLIII   |               pillanatig sem vonják le a briggrõl. Arcukról, mely nem marad
 685 XLIII   |                amilyen távolság minket a briggtõl elválaszt.~De az órák múlnak,
 686 V       |           körülfogva.~- Na, itt van az a bûbájos, festõi szigetcsoport, melyet
 687 IV      |          egyenest, könnyedén, pillantása büszke, a szemöldök‑izmai kissé
 688 II      |                  úr és neje, amerikaiak, Buffalóból.~Herbey kisasszony, angol,
 689 XXIX    |                 s levegõvel telt roppant bugyborékok szállnak föl a víz színére.~-
 690 XXIII   |                  és hallgatózunk, valami bugyogást hallunk: «gluk, gluk». A
 691 LIV     |                  matrózok a vitorlák alá bújnak. Nem is nézik már a tengert.
 692 XXXVIII |       legkevésbbé részegek a csoportban, bujtogatják õket, hogy üssenek agyon
 693 XXIII   |                 lázongásra hajló jellem, bujtogató, kirõl már szóltam egyszer,
 694 XL      |                 a köteleket. Sandónak és Burkenak is fölmarta a lábait a sós
 695 IV      |               leány, kinek örökké úrnõje buta követeléseivel kell bajlódni?
 696 XIX     |              minden dicséretet fölülmúló buzgalommal végzik e munkát. Apály idején
 697 X       |                 legénység olyan túlságos buzgósággal lát a hajó tisztogatásához,
 698 LI      |                ezúttal nem engedik oda a cápáknak!~De nem történt így. Miután
 699 II      |                   Ruby János, kereskedõ, Cardiffból, szintén angol.~Kazallon
 700 LI      |           barátjaival. Behívja õket az õ cardiffi korcsmájába. Ott kínálgatja
 701 LVII    |                Egy hajó elvisz bennünket Cayenneba s az aspinwalli francia «
 702 XIX     |                  régi törzsére, melybe e célból cövekeket vert Daoulas ács.
 703 X       |              akar mondani a mérnök? Mire céloz? Hiszen nem ismeri a Chancellor
 704 XXIII   |                  munkálatok nem vezettek célra.~A vászonboríték engedett
 705 XLIII(6)|                  szó, melyen 104 fok = a Celsius-féle hõmérõ 40 fokával.~
 706 XLI     |              szép nagy tõkehal, nyolcvan centiméter hosszúak, azon fajból, melyek
 707 LV      |              apát fia karjai közül.~- Ne ceremóniázzunk annyit! - szól mogorván.~
 708 V       |                 dúlnak s épp úgy, mint a cethalnak, ennek is a farka a legborzasztóbb.
 709 XXVI    |            permetezõ esõ hullna reánk.~A Chancellorból csak ennyi maradt, azaz
 710 I       |               Elhatároztam tehát, hogy a Chancelloron utazom.~Jól vagy rosszul
 711 XII     |             északkeletnek mentünk, mióta Charlestont elhagytuk?~- Nem uram, délkeletnek
 712 XXXV    |                 a mindenfelé összevissza cikázó villámok fényénél, iszonyodva
 713 XXXV    |              fölfelé a villám, keresztül cikázva a felhõkbõl leszakadó villámokon.
 714 IV      |     meggazdagodott ember, nagyon unalmas cimbora s csak a saját hasznát és
 715 XXXVIII |                  hadarászásával biztatja cimboráit, de Kurtis Róbert kikerülve
 716 XLIV    |       elgyöngítette már e nyomorultat és cinkostársait. Mit kisérelhetnének meg
 717 VIII    |               utánozni õket. Levetem hát cipõimet, lehúzom a harisnyát s én
 718 X       |               Egyébként lábaik a jótalpú cipõkben nem érzik azt a meleget,
 719 XXXVI   |         hasonlíthatatlanul bõszültséggel civakodtak egymással szél és víz.~Nem
 720 VIII    |                 Azt hiszem, hogy a yacht‑club legfényûzõbb goelettejeinek
 721 XLIV    |             kötöttek, mely a tutaj egyik cölöpéhez van erõsítve.~E készülõdések
 722 XLIV    |             erõsen oda van kötve a tutaj cölöpeihez s nem szakadt el.~Valami
 723 XXXV    |                 derekánál fogva az egyik cölöphöz kötötte magát, melyen a
 724 XXX     |                 El nem sülyedhet, mert a cölöpök, melyekbõl áll, fönnúszva
 725 XIX     |                törzsére, melybe e célból cövekeket vert Daoulas ács. Támfák,
 726 I       |                National Steam Navigation Comp. hajói, melyek New‑Orleans
 727 XXI     |                 egy mód van utat nyitni: csákánnyal vágni keresztül ezt a sziklát
 728 XLIV    |      tartóztassák.~Daoulas elment az ács‑csákányáért, abból csinál horgot. Lehet,
 729 IV      |              nevet, legfölebb mosolyog s csakis a fiára. Szemei szelídek,
 730 LVII    |              föltalálja e derék leány új családjában azt a boldogságot, melyet
 731 LII     |                szülõföldemet, barátimat, családomat - álmomban!~Dél felé fölébredtem
 732 XI      |                azt hiszi, hogy legfölebb csalási kisérlet az, amit elkövetett.~
 733 XLIX    |                 Ki ringathatja magát még csalékony remények közt? Nem vagyunk‑
 734 XLI     |             csalétek nélkül is...~- Volt csalétkem.~- Jó csalétek?~- Kitûnõ,
 735 XLI     |               átkozott cápák felfalták a csalétkemet! - felel tompán.~- Nem maradt
 736 XLI     |                fogására s kímélni kell a csalétkünket. Amilyen ostobák vagyunk,
 737 XXXIV   |                  után ítél, mely azonban csalhatatlan. Ami a kapitányt illeti,
 738 LII     |                  azt hinném, hogy valami csalódásnak vagyok áldozata... Hanem
 739 XVII    |                  én nem ringatom magamat csalódásokban s nagy szerencsének tartom,
 740 XLIII   |                 akarok társainknak újabb csalódást okozni.~Reá tekintek Kurtis
 741 XLVI    |                 tudom, hogy érzékeim nem csalódhattak, pedig hisz ezen a tutajon...~
 742 XXXIII  |              jelekbõl következtetve, nem csalódhatunk. Walter szárazon köhécsel;
 743 XXXII   |        megrövidítené utunkat. Bárcsak ne csalódnának a kapitány és a kormányos,
 744 V       |           nyugtalanít.~Kurtis Róbert nem csalódott. Három óra tájban, az õrponton
 745 LVI     |                   Mindegy! Érzékeink nem csalódtak s szomjunk le van csillapítva.~
 746 XXXVIII |                gyakorlottak, minduntalan csalódtunk s ez aztán annál fájdalmasabban
 747 XXXVII  |                 fognánk, azzal aztán ide csalogathatnánk többet is. Csak ez a nehéz
 748 LIV     |                   hogy a képzelet minden csalóka képe valósággá válik ott.~
 749 XXVII   |           tengerre! Sejtelmeim tehát nem csaltak!~Lassan‑lassan fölkel a
 750 XXXVIII |                  vitorlarúddal fogja föl csapásaikat, míg Burke és Flaypol Falstent
 751 XXXVIII |                 karjait, hogy elhárítsam csapását; de ennek a gazembernek
 752 IV      |        Letourneur úr, - feleltem én, - a csapásból, mely önnek gyermekét sújtotta
 753 XXXV    |               némileg megkímélje az erõs csapásoktól. Miss Herbey mozdulatlan
 754 XIII    |               fölrobbanása, legalább egy csapással vége lenne ennek a helyzetnek.
 755 XLIV    |                 hogy reá mérje a halálos csapást, mihelyt a tutaj fölszínére
 756 XXXVIII |                 fogjuk magunkat.~Owen és csapata felénk rohannak. Részegek
 757 XLIV    |               úszószárnyainak s farkának csapkodása alatt erõsen hullámzik a
 758 XVI     |                   Hat órakor reggel erõs csapkodást hallunk. A hátsó árboc,
 759 XVI     |                  lévén, a hullám épp úgy csapkodná, mint valami sziklát.~Féltizenkettõkor
 760 XXXV    |            bennünket s csak a habok közé csapott le.~Hajnali két órakor a
 761 XVIII   |                  partján s vidám lakomát csapunk a barlangban, mialatt a
 762 XIX     |              nyomorék léttére is hozzánk csatlakozott s mindegyikünk megtette
 763 XXXIV   |               tudományos képzettséget is csatol. Õ nekem fejünk fölött egy
 764 XXI     |                porrá lett s most egy kis csatorna metszi át a gátat, melyet
 765 I       |                  bevitorláz a délnyugoti csatornába s a világító‑tornyot balra
 766 XXXVIII |                ember a szemétdombokon, a csatornákban, a házak zugaiban valami
 767 XXI     |            gondosan használjuk fel e kis csatornát, a Chancellor át fog csusszanni
 768 XIII    |         menekülnek.~Tizenegy órakor nagy csattogás hallatszott a hajóközben.
 769 XV      |               hangra figyelne a szélvész csattogása közt.~Végre visszatér a
 770 XX      |              egyszerre. Rajta!~A kötelek csavarai megmozdulnak s halljuk a
 771 XLIV    |              Látom, hogy a vörös rongyba csavargatott csákány lassan leszáll s
 772 XX      |                 melyeket a sziklák körül csavargattak, úgy, hogy a hajó most már
 773 VII     |         válaszolt Kurtis Róbert. - Hibás csavarintást tettek a kormányrúdon, úgy
 774 XXVI    |                 mely kötelet aztán körül csavarják az árboc kötélzetén is;
 775 XX      |                percünk sincs. Visszafelé csavarjuk a köteleket s rettenetes
 776 VI      |                  Chancellor az árbocaira csavarodott zöld növényzettel, mint
 777 XX      |                mozdítjuk meg egyszerre a csavarokat. Megkettõztetjük erõlködésünket
 778 VII     |           világosan bebizonyítható õrült cselekedet által veszélybe nem viszi
 779 XLVIII  |                  õ volt, tudja‑e ennek a cselekedetnek következményeit?~ ~
 780 X       |                Ön hallatlan oktalanságot cselekedett!~- Ej! - felel Ruby könnyedén, -
 781 XLII    |                lett megmérgezve s bármit cselekedjünk, Owen már elveszett!~De
 782 VI      |                  majd meglátom, mit kell cselekednem.~Ez aztán olyan eset, amire
 783 XX      |                  építhessünk, azt akarom cselekedni, hogy betemetem a lyukat,
 784 XI      |              öröklött, s olyan könnyedén csempészte be ezt a robbanó anyagot
 785 XLII    |           Mindnyájan talpra ugrunk. Néma csend uralkodik a tutajon. Owen,
 786 XLV     |                esõ s látom, mint ütõdnek cseppei az Óceán fölszínére. A szél,
 787 XLV     |         megkönyörül rajtunk. Az esõ nagy cseppekben hull, mint ahogy a zivataros
 788 LI      |                  Egy guineet adok minden cseppért! Megfizetem! Van nálam arany!
 789 II      |                   hogy az ember eszméket cseréljen, az ember szivében rejlõ
 790 XXVI    |               fellegek közül mint hosszú csík nyúlik végig a láthatáron
 791 XLII    |                 meg, úgy, hogy jajgatást csikarnak ki belõle. A nyomorult Owen
 792 XLII    |            szerencsétlennél, hogy torkát csiklandozom s nemsokára hány is valami
 793 XXXII   |                 pettyekkel és harántékos csíkokkal. E borzasztó állatok közelléte
 794 XXXIV   |                elfátyolozza az ég utolsó csillagait. Minden pillanatban fehéres,
 795 XXXIV   |                 felhõk mögé rejtõzött. A csillagok egyenként kialusznak. A
 796 XLII    |                 valami fölbukkanó hullám csillanása, - vagy ha hajó volt, a
 797 XXXIII  |             könnyítse, ha egészen le nem csillapíthatja szerencsétlen társunk szenvedését.~
 798 XXXI    |             nélkül, úgy, hogy csak félig csillapíthatjuk vele éhségünket és szomjunkat.
 799 XXXII   |             kapunk, szomjuságunkat kissé csillapítni!~Mindamellett azonban a
 800 XXXVI   |                  után az orkán nemsokára csillapodni kezdett, heves záporesõ
 801 XV      |           visszahúzódnak s a tenger dühe csillapul. A Chancellor körülbelül
 802 XVI     |               délkört s pontos számítást csinálhat délben.~Azután visszatér
 803 XLIV    |                szerszámuk, amibõl horgot csinálhatnának. Hurokra kötött köteleket
 804 XXVII   |                fekszik, azt kérdi:~- Mit csináljunk, urak?~- Maradjunk, ahol
 805 XXXVII  |                ács újabb horogzsinegeket csinálnak s a felsõ tábla deszkáiból
 806 VIII    |          gondoskodjék magáról.~- Hát mit csinálnál te, Owen? - kérdi a szakács,
 807 XXXVII  |                óránként.~Kormányrudat is csináltak megint egy gerendából s
 808 XXXI    |                  hónap, hat hónap, s mit csinálunk, ha az élelem már a harmadik
 809 XIII    |                szeszélyes ákom‑bákomokat csinálva a hajó ide‑oda zökkenése
 810 IV      |                neki.~E fiatal leány igen csinos. Szõke, sötétkék szemekkel
 811 IV      |                 Mint valami hosszú fehér csipke, kék alapra terítve, - a
 812 XXXIX   |              végre, - mit kíván tõlem?~- Csitt! Ne oly hangosan! Meg ne
 813 XIII    |            emelvényéig, még vastag talpú csizmákkal is lehetetlen járkálni.
 814 XX      |           meggyengültek, úgy, hogy Isten csodájának tekinthetjük, hogy a hajó
 815 XVIII   |                ért volna a természet eme csodáját bámulni. Falsten elment
 816 XXXVIII |            kormányos mégis hozzám jött s csodálatosan ijesztõ módon tekintve rám,
 817 LIV     |                bizonyos vagyok benne!~Ne csodálja senki, hogy most egyszerre
 818 XIX     |                  hullámzó. Sõt azt lehet csodálni, hogy a hajó bordái nem
 819 XVIII   |               gondolta volna, hogy ilyen csodát találunk az óceán egy ismeretlen
 820 XV      |             veszem észre, hogy a tûz már csökken. Rémítõ sistergést hallunk,
 821 XXXIII  |                nekik, amennyiben némileg csökkentette szomjúságukat. De nagy veszéllyel
 822 XLVII   |                hallok többé semmit. Mély csönd uralkodik a tutaj födélzetén
 823 XXVI    |                aggaszt engem, «nagyon is csöndesnek» találom. Csak alig, hogy
 824 XLI     |           rendesen a födélzeten s a néma csöndet csak néhány sóhajtás szakítja
 825 XX      |          megmozdulnak s halljuk a láncok csörgését. A szél fúj s minthogy a
 826 IV      |                  keresi mindenütt.~Pénzt csörget mindig a zsebeiben s két
 827 X       |                  is betömette, melyeknek csövei egészen a hajófenékbe lenyúlván,
 828 XXII    |           minduntalan tisztogatni kell a csöveket s a már végzett munkának
 829 XL      |                 fölélénkült volna, s egy csók halk susogását hallottuk!~
 830 XL      |                    Hogy ha meghalok, azt csókoljam utoljára!... Anyám... Istenem!...~
 831 X       |       fölrobbanjon.~- A doboz jól be van csomagolva, Falsten úr s mondom önnek,
 832 XLVII   |                  fekve maradok a vitorla‑csomagon.~Végre azonban átsiklanak
 833 XVIII   |                 egyetlen egy kagyló, egy csomócska tengeri hinár, ami e bazalt
 834 XXI     |                el egészen, visszarak egy csomót.~Ezen a napon Letourneurék,
 835 XII     |            megengedi, hogy fölhasználjuk csónakainkat, akkor elhagyjuk a hajót.
 836 XIII    |               van csatolva.~A matrózok a csónakhoz rohannak.~- Nem! - kiált
 837 XXV     |               Elinduljanak keresni a kis csónakkal? A keresés sokáig tarthat
 838 VIII    |                Na! - felel a matróz, - a csónakokat nem a tengeri malacok kedvéért
 839 XI      |             kitört s hogy itt az ideje a csónakokba menekülni. Az utasok is
 840 XIII    |               háborgó, hogy lehetetlen a csónakokban való menekülésre gondolni.~
 841 XXVI    |        semmirekellõk, kik tutajokon vagy csónakokon elfutottak! Míg a hajó úszik,
 842 XIX     |              teljesen elromlottak. A kis csónakon egyenként elszállítjuk s
 843 XVIII   |                 nyomait viselik magukon.~Csónakunk e percben visszatér a sziget
 844 XLI     |              lába hiányzik; csak a vérzõ csonka lábszár van meg!~Ki követte
 845 L       |                 pihennek, melyeknek éles csontjai kidudorodnak kopott nadrágjából
 846 L       |                   megsoványodott hosszú, csontos kezei térdein pihennek,
 847 XXXVIII |                 zugaiban valami lerágott csontot, valami moslékkal kiöntött
 848 XXXVI   |                 elõtéren heverõ matrózok csoportja felé találtam közeledni
 849 XXXIX   |              számára!~E szavakra könnyek csordultak ki szemeimbõl. Megragadom
 850 XXVI    |               tengert és az eget s fejét csóválja. Végre valami egy óráig
 851 XXIX    |                 már derekáig ér.~S fejét csóválva fölugrik a tutajra.~Kurtis
 852 XVI     |                 tizenegy óra s a szirtek csúcsai mind eltüntek már a víz
 853 I       |              legaljától egész az árbocok csúcsáig.~Hogy miért szálltam a Chancellorra,
 854 XVIII   |                  legmagasabb sziklájának csúcsát koronázza. Letourneur András
 855 XXIII   |                 mutatkozik, ajkai befelé csucsorodottak s vad kifejezésû szemein
 856 XXXII   |             felelte a fiatal ember, - ne csüggedjünk, hanem bízzunk!~Igen! mindnyájan
 857 XLI     |                multról. Gondolataink nem csüggenek már csupán a kínos jelenen
 858 XLII    |              borzasztó. Torka fuldokolva csuklik, nyelve kiszáradt, hasa
 859 XXI     |           csatornát, a Chancellor át fog csusszanni rajta s künn lesz a vizen,
 860 XI      |              állni.~A rettenetes szó nem csusszant el ajkairól!~ ~
 861 XXXV    |            együtt majd elõre, majd hátra csusszanva, szakadatlan ingadozik jobbról
 862 XX      |            vagyunk... Hanem a Chancellor csúszni kezd s visszatér a medencébe,
 863 XLIII   |              többé semmit, a vitorla alá csúszom, elrejtõzöm, zokogás tör
 864 XXXIX   |                egy darabka kétszersültet csúsztat a kezembe.~- Vigyázzon,
 865 XXIII   |                  a hajó gerincén s odáig csúsztatják, ahol az elõbbi rés volt,
 866 XXXIII  |                 közt találtunk. E növény cukor‑anyagot tartalmaz. Rábeszélem
 867 XXXIII  |              rágcsálni. Megteszik s ez a cukros nedv egészen fölüdíti gégejöket
 868 XIII    |            elérni akarunk. Kurtis Róbert dacolni akar vele, féloldalt fordítva
 869 XXI     |              metszi át a gátat, melyet a dagadni kezdõ tenger betölt s a
 870 XXI     |                 november 24‑én a reggeli dagállyal tovavitorláz a Chancellor
 871 XV      |               kialszik, hogy a következõ dagálykor könnyen elindítjuk a hajót.~
 872 XVI     |           megkönnyebbûlt, fölhasználja a dagályt, hogy lehetõ leggyorsabban
 873 V       |                önök költõje, Moore Tamás dalaiban úgy dicsõített, Kazallon
 874 LI      |              sétál a födélzeten s nevet. Dalol s kezével integet valami
 875 XX      |               rákezd egy mély torokhangú dalt s annak a ritmusára mozdítjuk
 876 LI      |                  fölkel s mámoros hangon danol hozzá. Úgy látszik, mintha
 877 XLVI    |                 azóta megint tiszta.~Egy darabig fújt a szél, de csakhamar
 878 LIII    |                  széttépett papirnak egy darabkája a tutaj egyik szögletébe
 879 XXXVII  |       kísérleteinket. Azok a kétszersült darabkák, melyeket csalétkül akasztottak
 880 XLI     |            ostobák vagyunk, még csak pár darabkát sem hagytunk meg a halakból,
 881 XXII    |                  a pernyétõl vagy gyapot daraboktól, melyekkel a hajófenék alsó
 882 XLVI    |                  fogai közt:~- Az utolsó darabom! Az utolsó falatom!~Az utolsó
 883 XX      |            oldalak belsõ deszkázata nagy darabon elégett; megszenesedett
 884 XVIII   |            mindhárman leülünk egy bazalt darabra, mely a sziget legmagasabb
 885 XXXI    |            becsülhetjük, s mindenki négy decit kap naponként; íly módon
 886 XXXVIII |                Róbertnek nincs többé sem delejtûje, hogy láthatná az irányt,
 887 XV      |               lehajthatták a Chancellort délfelé. Már régóta nem számíthattam
 888 XLIX    |                 köd ereszkednék agyamra. Delirium száll meg; elvesztem eszemet,
 889 LI      |                  kábult volna el, amivel deliriumában barátait kínálgatta, eldõlt,
 890 XVI     |         számítgatáshoz, most fölveheti a délkört s pontos számítást csinálhat
 891 V       |              alatt vagyunk, a greenwichi délkörtõl számítva.~- Meglátjuk a
 892 XXVII   |                mintha azt mondta volna: «délnyugat.»~De hiszen, ha a szél északkeletrõl
 893 XXII    |           biztosan eléri Guyana partját.~Délnyugati irányban haladunk s az élet
 894 I       |              kapitány tehát bevitorláz a délnyugoti csatornába s a világító‑
 895 XXIX    |                 O’Ready, mikor a víz már derekáig ér.~S fejét csóválva fölugrik
 896 XXXV    |                  nem szakad. Miss Herbey derekánál fogva az egyik cölöphöz
 897 XXIX    |            Kurtis Róbert egy kötelet köt derekára és segélyükre rohan. Hasztalan
 898 XXIII   |    szemmelláthatólag sûlyed.~Ezalatt még derekasabban dolgozunk a szivattyúknál,
 899 XVI     |                Október 30.~A hajnal elsõ derengése kezdi megvilágítni a láthatárt,
 900 XLVII   |           nemsokára követi a hajnal elsõ derengõ világa. Fényes nappal lesz
 901 XXXV    |              hogy arca folyvást nyugodt, derült.~Most már nem váltakozik
 902 XXXV    |              minthogy fejemet egy kiálló deszkába ütöttem, elvesztettem eszméletemet.~ ~
 903 XXXVII  |                  gerendából s egy széles deszkából. Úgy ahogy, megteszi a szolgálatot;
 904 XIX     |              kormányrúdtól elõre s három deszkabordát tört be az éles szikla,
 905 VI      |                   A közös társalgó‑szoba deszkafalai recsegnek, ropognak, ami
 906 XXXV    |                lába az emelvény szétvált deszkái közé szorul, melyet ismét
 907 XXIX    |              megtenni, nem teszi‑e meg e deszkákból összetákolt gyönge alkotmány,
 908 XX      |              nagy hõség, melyet e vastag deszkáknak s az erõs gerendáknak ki
 909 XXXVIII |                  az éhséget! De ezeken a deszkákon, melyeket annyiszor lemosott
 910 X       |                  mert nemsokára egy szál deszkánk sem marad, minden elég!~
 911 LI      |               Hadd váljanak szét végre e deszkaszálak? Hadd nyeljen el bennünket
 912 XXIX    |             eltávozni reményünk egyetlen deszkaszálát, melyet a hab tova ragad!~
 913 XXXIII  |               rajta. Szerencsére, néhány deszkaszálból két lábnyi magas kerítést
 914 XLIII   |             hátha meglátnak!~Néhány szál deszkát a tutaj elõrészére dobnak,
 915 XX      |               csakugyan az oldalak belsõ deszkázata nagy darabon elégett; megszenesedett
 916 V       |                 eget, mellyel a Bermudák dicsekszenek, nagyon gyakran megzavarják
 917 XIX     |            matróz és a kormányos, minden dicséretet fölülmúló buzgalommal végzik
 918 XVI     |                  Róbertet illeti, õt nem dicsérhetem eléggé. Most is, mint mindig,
 919 V       |                 Moore Tamás dalaiban úgy dicsõített, Kazallon úr! - szólt Letourneur
 920 XXI     |                  mint a lõgyapoté vagy a dinamité, de sokkal nagyobb, mint
 921 XXXV    |           összevissza törnek bennünket a diónagyságú nagy jégszemek, melyek kopogva
 922 XXI     |            maradhatunk. A Chancellor itt dirib‑darabokra zúzódik.~Még az
 923 V       |                  Bermuda‑szigetek nagyon divatban voltak a tizenhetedik században,
 924 XVI     |                  a tüzet, aztán tengerbe dobatja a szállítmányt egészen vagy
 925 XLIII   |               deszkát a tutaj elõrészére dobnak, hogy máglyát képezzen.
 926 XLIII   |               Owen holttestét be kellett dobnunk a tengerbe, mert mindjárt
 927 XXI     |                  szerencsétlen Rubynak a doboza. Az a robbanóanyag, mely
 928 XVI     |           természetesen a klórsavas káli dobozával együtt, kiüríti a vizet,
 929 X       |              Falsten, - harminc font egy dobozban.~- Hol?~- A hajófenékben,
 930 X       |               mert nem vette volna föl a dobozomat.~A szél lecsöndesülvén néhány
 931 XXXIX   |           nyújthattam volna neki? Arcába dobtam a nyers igazságot! Hát minden
 932 IV      |                 kezét szüntelen bedugja. Dölyfös, hiú, önmagát bámulja s
 933 XVI     |              hullám elvitt, visszatért s döngeti a Chancellor oldalát. Ugyanakkor
 934 XIII    |                 jár a tüzön!~Ekkor újabb dörgés hallatszik; a födélzet közepén
 935 XXXIV   |                 Mi ehhez képest az ágyúk dörgése, ez a száraz, gördülékenység
 936 XXXIV   |                  még csak olyan gömbölyû dörgések, minden szögletesség nélküliek,
 937 XXXIV   |                 rettenetes rázkódások és dörgésekkel rohanhat ki s lehetetlennek
 938 XXXIV   |                 hallanám azt a folytonos dörgést, amirõl ön szólt.~- Valóban, -
 939 XXXVII  |              kábító szerünk, ópium, vagy dohány, talán még jobban tûrhetnénk!
 940 X       |                részök teljes nyugalomban dõl le a padokra s hintáztatja
 941 XII     |                 nem létezik. Az az Isten dolga s nem az enyém, hogy megõrizzen
 942 XVII    |                 avatkozik a többi matróz dolgába, mint kellene.~Mulatságunk
 943 XLIV    |               megölöm! ~S aztán megint a dolgához lát.~Végre is a kormányosnak
 944 XVI     |                  akarja, hadd végezze el dolgát a víz. Elõbb a tûzzel kell
 945 XVIII   |             meglátogatta, de egészen más dolgok foglalták el agyát, hogysem
 946 XIII    |         tengerész mesterségére vonatkozó dolgokban. E tárgyat illetõleg nincs
 947 VII     |                épen a mesterségét illetõ dolgokra vonatkozik? Voltak már ilyen
 948 VII     |       társalgásunk eleinte jelentéktelen dolgokról foly. Látván, hogy a másodkapitány
 949 XXXIII  |                kérdi a kormányos.~- Ahol dolgom van, - felel a matróz szemtelenül.
 950 IV      |           angolosan néz ki. Egy vízerõre dolgozó nagy hámornak az igazgatója
 951 XIX     |             segítsünk s lelkiismeretesen dolgoztunk is. Letourneur András nyomorék
 952 XXIII   |                 Ezalatt még derekasabban dolgozunk a szivattyúknál, mint eddig
 953 XVI     |             járhatnak a födélzeten.~Elsõ dolguk kipuhatolni a víz magasságát
 954 IX      |               mikor ilyen tûzvésszel van dolgunk, mely napról‑napra tovább
 955 XXVII   |               támogatja fiát, hogy el ne dõljön az árboc ingadozása miatt.~-
 956 XXVI    |            megolvassa s én legalább száz dollárra becsülöm, ami a keze közt
 957 XVII    |             kapitány s mindenki buzgón a dologhoz lát!~Kurtis Róbert elõször
 958 XVIII   |                sódarhoz, melynek puffadt domborodásán foglalunk mi most éppen
 959 XVIII   |                 másik oldalon, mely szép domborúan nyugat felé hajlik s nemsokára
 960 XVIII   |              öblöcskében, melyet a sonka domborúlása itt képez. A hajó jobb oldalára
 961 XVIII   |          Andrástól tudjuk, hogy az a Mac‑Donald család tulajdona s évenként
 962 X       |                hogy a mérnök folytatja a dorgálást, míg Ruby csak vállát vonogatja.~
 963 XXXVII  |                 hiába vesztegetjük ezt a drága kétszersültet, mely már
 964 XLV     |                vitorlákban fölfogtuk, de drágán meg kell õriznünk s csak
 965 XLVII   |             jelenet nem valami irtózatos drámának az elõjátéka‑e, mely vérrel
 966 XXXIV   |            Róbert, - ez már a vihar elsõ dübörgése; nem telik bele két óra
 967 XXXIV   |          szüntelen hallaná a mennydörgés dübörgését. Ezt a megjegyzést már régen
 968 XXXVIII |           üssenek agyon minket s a szesz dühének engedelmeskednek.~- Le Kurtissal! -
 969 LV      |            szavak csak növelik a hóhérok dühét. Daoulas odamegy s kiszakítja
 970 XLVIII  |                   megkérdezi, hogy miért dühöngenek s aztán igyekszik lecsillapítni
 971 XIII    |           amilyenek ezen tájakon szoktak dühöngeni néha s eltávolít bennünket
 972 LVI     |             iszik.~Az öröm láza követi a dühöngés lázát!~András és atyja legutoljára
 973 XXXIV   |                  tutaj az ég és a tenger dühöngése közepett?~Éjfélig ülve maradunk
 974 XXXV    |                 köröskörül, újra rákezdi dühöngését a szél, most még hevesebben.
 975 XVIII   |                  a féket vesztett elemek dühöngnek, itt érzi, mily törékeny
 976 XXXV    |              Letourneur úr elejébe áll a dühöngõ hullámoknak, hogy fiát némileg
 977 XLVIII  |              csakugyan ezt tette, ezek a dühöngõk szétszaggatják!~Kurtis Róbertra
 978 XLIII   |              kézmozdulat elég arra, hogy dühre lobbantson s ha egyszer
 979 XLVI    |               felé rendesen a legnagyobb dühvel szokott gyötörni, leheveredem
 980 XLVIII  |                  odaáll mellém. Zsebeibe dugja a két kezét, de én eltalálom,
 981 XIX     |              hajófenék. Ez okból be kell dugni, amennyire csak lehet légmentesen
 982 V       |         viharoknak, melyek az Antillákon dúlnak s épp úgy, mint a cethalnak,
 983 XIII    |                hajóközben. A válaszfalak dûlnek be, utat engedve a forró
 984 XV      |              ezerhétszáz bál gyapot közt dúlt, a kioltására csakugyan
 985 XLII    |                  az eddigi rendszabályt. Dupla adagot osztat ki mindnyájunknak
 986 XII     |                  nem tudjuk, hogy hosszú‑é ez a kanóc!~Aztán odább
 987 XXVI    |                kiállni.~Öt órakor együtt ebédelünk; ebédünk egy kis kétszersültbõl,
 988 XXVI    |                 órakor együtt ebédelünk; ebédünk egy kis kétszersültbõl,
 989 VII     |           Kérdezem ezeket az urakat, nem ébredtek‑e föl az éjjel arra a zajra,
 990 XLIV    |           eredményt. Minden lehetõ módon ébren tartjuk a cápák figyelmét,
 991 XLVI    |            kábultság, mely sem álom, sem ébrenlét. Nem tudom megmondani, hogy
 992 XXXVIII |                 hat órakor nagy kiabálás ébreszt föl. Rögtön fölkelek s a
 993 LVII    |                az Atlanti‑óceánnak, ahol édesvizet találhattunk. Itt kell lenni
 994 L       |              fényben ragyognak. Õ már az égben él, nem a földön!~Egy szerfölött
 995 LI      |        tûrhetetlen. Izzó ólom ez, ami az égbõl reánk ömlik. Izzadságban
 996 XXXIV   |           lassanként elborítják az egész égboltozatot, míg a levegõbõl valami
 997 XXX     |            megpróbált‑e már bennünket az egek ura hetvenkét nap óta, amióta
 998 XI      |           borzasztó eshetõség van a hajó égésével egybekapcsolva s nem szabad
 999 XLIII   |             kiált ekkor Kurtis Róbert. - Égessük el a tutaj deszkáit! Barátim!
1000 X       |               füst sem árulja el a belsõ égést.~Talán sikerülni fog a tüzet