bold = Main text
     Fejezet                                            grey = Comment text

1001 XVII    |            Kurtis kapitányra bízva, hogy egészítse ki aztán, ha majd újólag
1002 XVIII   |           melyeknek szabályos prizmái az egésznek egy óriási jegec képét kölcsönzik.
1003 XLVII   |            izmainak sejtszövetét. Teljes egészségben, erõszakos módon, hirtelen
1004 XXXII   |                   Mindnyájan tökéletesen egészségesek vagyunk. Egyedül csak Walter
1005 XLVI    |              aránylag jobb karban maradt egészségét, képmutató panaszkodásait.
1006 XLIX    |                bennem s utána még jobban égetett a szomjúság, mint azelõtt.~
1007 IX      |                kikötõbe, hogy lába alatt égett a hajó. A kirakodás akkor
1008 LIII    |              hatodik Sandon.~Már felénél eggyel több nevet kihúztak.~Az
1009 LIV     |             fiatal leány s mintha valami égi sugallat lelkesítné e nemes
1010 XXXV    |           mennybolthoz hasonlóan lángban égne s látom, hogy néha a habok
1011 XIII    |                átmegy a födélzeten s nem égnek meg a lábai! Berohan a legsûrûbb
1012 XXI     |               körülbelül tíz percig kell égni, aztán õ is hozzánk jön.~
1013 VIII    |                  láthatjuk, hogy a forró égöv alatt vagyunk!~Már hajnalban
1014 XVI     |              néhány matracot, melyek nem égtek el, fölhoztak a két utasnõ
1015 XXX     |                   Felváltani való ruhánk egyáltalán semmi sincs. Néhány vitorlánk
1016 LVII    |      szétbonthatatlan barátság kapcsolja egybe a Chancellor utasait? Bármily
1017 XXXI    |                  utasokat és matrózokat, egybegyüjtött.~- Barátim, - szólt hozzánk, -
1018 XXX     |              eltépni a köteleket, melyek egybekapcsolják? Nem fogja‑e végre megsemmisítni
1019 V       |                  építésén, melyek idõvel egybekapcsolódnak s lassanként esetleg egy
1020 XI      |            eshetõség van a hajó égésével egybekapcsolva s nem szabad kivülünk másnak
1021 XXXIX   |                 hajó, ön jól tudja. Nem. Egyébrõl van szó... Mióta nem ettek,
1022 IV      |                  állítani.~Ez asszonynak egyedüli foglalkozása, hogy minden
1023 VII     |                  fölszívni a víztömeget.~Egyedûl vagyok a hátsó födélzeten.
1024 XLV     |          mérföldnyire a tutajtól az eget egyenközû sugárforma vonalak hasogatják
1025 XXV     |            reményét.~Minthogy azonban az egyensúly viszonyai minden percben
1026 XII     |                 a hadnagy és a kormányos egyesítik szerencsekivánataikat a
1027 XV      |               Róbert, kinek véleményével egyetért a hadnagy és a kormányos
1028 XXXI    |          menekülésre gondoljunk, legyünk egyetértõk s Isten ótalmazzon bennünket!~
1029 XXVI    |            számítni lehessen. Mindnyájan egyetértünk e tekintetben.~A matrózok
1030 IV      |              Kurtis Róbert elmond nekünk egyetmást azon utasok felõl, kikkel
1031 XLV     |               kitörni, mert a felhõtömeg egyforma színbe öltözött s széleik,
1032 XXXVIII |                 De ezek a jelenségek nem egyformák mindegyikünknél. Némelyik
1033 XLV     |                most beolvadtak a szürkés egyformaságba. Most már az egész csak
1034 IV      |             megismerkedni s kezd kevésbé egyhangú lenni az élet a födélzeten.
1035 XX      |               Kurtis Róbert tervét tehát egyhangúlag helybenhagytuk.~Daoulas
1036 II      |              ugyan õket, de a tengeri út egyhangúsága, a mindennapi érintkezés
1037 XL      |             keresésben, talál az árbocok egyikén, melyek a tutaj talpát képezik,
1038 XLVI    |                megkaparíthatnánk e cápák egyikét, melyek tutajunk körül hemzsegnek?
1039 XXVI    |              matrózok tudnak a köteleken egyikrõl a másikra átmenni. Lent
1040 XLVII   |               tõlük?~E percben megszólal egyikük. Az ács Daoulas, aki szól.~
1041 XXXV    |              szárított húsunk van. Hanem egyiküknek a lába az emelvény szétvált
1042 VII     |                valami komoly dolog, mert egyikünket sem hívtak föl a födélzetre.~
1043 XXXIV   |                készen állunk fogadására.~Egyikünknek sem jut eszébe, hogy aludjék,
1044 IV      |               Kear jelentéktelen, lomha, egykedvü asszony, kinek halántékain
1045 XXVI    |                  szólt hozzám, bámulatos egykedvûséggel rágva egy csomó bagót szájában, -
1046 V       |               közt. Egyébként e szigetek egykor majd valószínûleg sokkal
1047 XVI     |            Kurtis Róbert segélyére rohan egykori kapitányának s ezer veszéllyel
1048 II      |                  helyen, hol minduntalan egymásba botlik az ember, a természetszerû
1049 XLV     |             keltünk föl; igen, «jobbak». Egymásnak kezeit szorongatjuk, beszélünk
1050 LVII    |                hogy soha sem felejtik el egymást?~Kurtis Róbert mindig barátja
1051 XIII    |                 Október 24-tõl 29-ig.~Ez egymásután következõ öt nap alatt a
1052 XX      |            megsérültek. Minthogy azonban egyrészrõl nincsenek hozzá kellõ eszközeink,
1053 IV      |                szállt a Chancellorra, ez egyszerû kereskedõ‑hajóra, mely nem
1054 XXI     |                lõpor és a klórsavas káli együttes használata alkalmasabb a
1055 XVI     |                  lett, nem számít többé.~Egyúttal sikerült közelebb vonni
1056 XLVII   |                társaim elaludtak.~Õk nem éheznek már.~ ~
1057 XXXVI   |         tekintenénk egymásra s mintha az éhhalál réme már megjelent volna.
1058 XLI     |         megmenthet bennünket a borzasztó éhhaláltól.~A kormányoshoz jövök tehát
1059 XL      |                 A szerencsétlen, szörnyû éhsége által gyötörtetve, igyekszik
1060 XL      |                Ma a kormányos rettenetes éhségében dühösen rohant a vitorla‑
1061 XXXVIII |               nagy bágyadtság s minthogy éhségem is elszunnyadt kissé, legalább
1062 XXXVII  |                   kezdünk hozzászokni az éhséghez. Hajótöröttek elbeszéléseiben
1063 XV      |               ami még hátra van e hosszú éjbõl. Hol vagyunk? Csak annyi
1064 XLVI    |                mint amilyen ragyog a hûs éjeken.~Némileg õrjöngve, félig
1065 XXIII   |                vászonboríték engedett az éjen át a külsõ nyomásnak s december
1066 XXV     |           ragadta meg embereinket, mikor éjféltájban Daoulas észreveszi, hogy
1067 XLII    |                forró földövön hûvösek az éjjelek, némi megkönnyebbülést érzünk,
1068 IX      |              átfúrattam néhány helyütt s éjjelenként vizet öntenek be e nyílásokon,
1069 XV      |             Folytatása az október 29-iki éjnek.~Még nincs éjfél. Nincs
1070 XXXVI   |               vihar nem tartott tehát az éjnél tovább. Hanem e rövid idõ
1071 XXXII   |               Letourneurék is aludtak az éjszaka egy részén át. Aztán még
1072 XLI     |                  a kormányos oly hidegen ejt ki, nem tudok mit felelni
1073 XII     |              Kurtis Róbert komoly hangon ejtette ki e szavakat s mi lehajtjuk
1074 VIII    |                kérdésre, amit még ki sem ejtettem:~- Igen! - így szól. - Tûz
1075 VI      |             melyet elejével, mint valami ekevas hasít. Néha hosszú szálak,
1076 IV      |               vette a holmit, mint ahogy eladta, megvagyonosodott. Hogy
1077 LIV     |                 hát a sors? Mikor András elájult, csak két név volt már a
1078 XLVI    |               tárgytól, vagy mert a szél eláll, majd megint újra még jobban
1079 XXXVII  |                 érzést okoz. Ha ez éhség elaltatására volna valami kábító szerünk,
1080 XXXVIII |             gyökeret, ami pillanatnyilag elaltatja az éhséget! De ezeken a
1081 LI      |               mint egy darab fa s mélyen elaludt.~ ~
1082 XLVII   |              következtetem, hogy társaim elaludtak.~Õk nem éheznek már.~ ~
1083 XXXVIII |           melyekkel az «újév» alkalmából elárasztanak, a szeretet ömlengései a
1084 XLII    |                  matrózok az éhség által elbágyasztva, újra kétségbeesésbe sülyednek.~
1085 XXXIX   |              többiek?~E kérdésre, melyen elbámulok, azt felelem:~- Január 2‑
1086 XLVII   |            elmondom, hogy mi történt, ha elbeszélem, hogyan élt Hobbart, míg
1087 XL      |             hajótöröttjei szenvedtek! Ez elbeszélésbõl megtudja a világ, hogy mennyi
1088 XXXVII  |                az éhséghez. Hajótöröttek elbeszéléseiben gyakran olvastam hasonló
1089 XXVI    |                  Nem hiszem, hogy sokáig elbírja ezt a kínlódást.~Férje egyetlenegyszer
1090 X       |                  téve föl, amennyit csak elbírnak árbocai. A vitorlarudak
1091 XLVI    |                  tartom Hobbartot.~Aztán elbocsátom a szerencsétlent, megint
1092 XXXV    |       hullámtorlat, mely félig minket is elborít. Társa is eltûnt, a nélkül,
1093 XX      |                  a tenger minden percben elboríthat, nem habozna s szétbontaná
1094 XXIV    |                 hátára, a tenger árja el‑elborítja s beömlik a födélzet lékein.
1095 XXXIII  |            szenvedésén, mert mikor a víz elborította a Chancellort, a gyógyszeres‑
1096 XLVII   |         Letourneur, miss Herbey, meg én, elbújtunk a sátor alá, nem akartunk
1097 IV      |                  Ruby, kinek egész lénye elbutult ebben a szatócskodásban,
1098 V       |               Moore Tamás leírásai által elcsábíttassák magukat!~- Kurtis úr, -
1099 XXII    |              nõtt. A legénység kimerült. Elcsüggedés jelei mutatkoznak a matrózok
1100 L       |                azonban most már teljesen elcsüggedt. Ez a kormányos. Nem lehet
1101 XXXIX   |                 hagyja magát semmi által elcsüggesztetni.~- Kazallon úr, - kérdi
1102 XL      |                  a képmutatónak, ahonnan éldegél még most is? Vigyáztam már
1103 LI      |        deliriumában barátait kínálgatta, eldõlt, mint egy darab fa s mélyen
1104 XLVIII  |               azt követte volna el, hogy eldugja... Ha csakugyan ezt tette,
1105 XLII    |                 elkezd jajgatni, mint az elébb. Egész teste vonaglik a
1106 XX      |               mely vízben áll s meg kell elégednie azzal, hogy belülrõl kiigazgatja.~
1107 XXXVII  |           kormányos meglehetõsen meg van elégedve munkájával.~- Nem valami
1108 XX      |                  minthogy a hajó nem bír elegendõ sebességgel menni, az árbocok
1109 XXIII   |                 a szivattyúk nem lesznek elegendõk arra sem, hogy csak annyi
1110 XLII    |                 bárcsak egyszer ihatnánk eleget, ha mindjárt elfogyna is
1111 XL      |          jelenetet!~Habár éhségünket nem elégítettük is ki, de legalább mardosása
1112 XXXVIII |                sovány adag, melyet akkor elégtelennek tartottunk, mily nagyra
1113 XXXVII  |                  egymás után.~A táplálék elégtelenségét azonban nagyon komolyan
1114 XL      |             lázadási jelenet óta a tutaj elejére lekötözve tartott, siralmas
1115 VI      |                 zöld füves síkon, melyet elejével, mint valami ekevas hasít.
1116 XXXI    |                   s mit csinálunk, ha az élelem már a harmadik hónap végéig
1117 XXVIII  |             egyszer majd kifogyhatunk az élelembõl!~ ~
1118 XXXVIII |                mikor másnap a naponkénti élelemkiosztás ideje eljött, úgy sújt bennünket,
1119 XXV     |                  s ebbõl áll most összes élelemtárunk.~ ~
1120 XXXI    |                 eltart három hónapig.~Az élelmet minden reggel, tíz órakor,
1121 XXXII   |                   S mennyit megkíméltünk élelmi készletünkbõl! Ez apró halak
1122 XXXI    |          fogyaszt el naponként mindegyik élelmiszerbõl, vagyis három hónap alatt
1123 XXXIV   |              berakják egy üres hordóba s élelmiszereink e szaporodása remélnünk
1124 XXXIII  |                 védve a tenger ellen.~Az élelmiszereinket s ivóvizünket tartalmazó
1125 XXXVI   |                   hogy micsoda és mennyi élelmiszerünk van még s meddig fog eltartani?~
1126 XV      |               azt bizonyítja, hogy a két elem küzd egymással. Bizonyos,
1127 XV      |                 a tûz! A víz a tengerész eleme s a tengerész megszokta
1128 VIII    |                afféle ember, ki elõtt az elemeknek is meg kell hajolniok, úgy
1129 XLVI    |               meg a szörnyetegeket saját elemökben, mint ahogy a gyöngyhalászatot
1130 XLVI    |            nagyobb mértékben hat hozzám, élénkebben felébreszti eszméletemet.~-
1131 XLIII   |                  kecsegtetett bennünket, elenyészik a távolban.~Hátra álltam
1132 LV      |           közeleg. Ekkor lassanként mind elenyésznek tegnapi reményeim. A hajó
1133 XII     |             lehetõ legrövidebb idõ alatt elérhesse a legközelebb esõ szigetet
1134 XXXI    |                  fölhasználjuk s mielõbb elérhessük az amerikai partot. Az ács,
1135 XXVI    |                  is másznak a kötelekre, elérik a hátsó árboc vitorlarúdját
1136 XXIII   |                akar, hogy a szárazföldet elérje.~Ha valami hajót venne észre
1137 XVI     |              hogy a legközelebbi parthoz elérjen.~Ilyen a helyzet. Súlyos,
1138 XV      |           szélvész által hevesen hajtva, elérkezett‑e végre az amerikai partokhoz
1139 XXV     |                  néhány napig így marad, elérkezhetik a part valamely pontjához.
1140 XLVI    |                tárgy felé haladok.~Ekkor elérkeztem a jobboldali sarokba a tutaj
1141 LI      |                 Valóban kínszenvedéseink elérték a legmagasabb fokot, amit
1142 XVI     |              épségben maradt.~Nos, talán elértük a megpróbáltatások végét!
1143 XVI     |            Szerencsére nem nagy a kár az eleségtárban; az élelmiszerek nagy része
1144 XXXVIII |                 életemet. A néger, amint elesett, kiejtette kezébõl fegyverét,
1145 XI      |             lerohan a hátsó födélzetrõl, elesik, meg fölkel, végig szalad
1146 XLII    |                 ezek a matrózok, kik oly éleslátásúak?~Kurtis Róbertra figyelek,
1147 XLIX    |                  rövid idõm van hátra az életbõl!~Ma 22‑ikén iszonyú jelenetnek
1148 IV      |           bocsánatot is kér tõle miatta! Életének minden perce Andrásnak van
1149 LIII    |                  Daoulas indítványa újra életre ébresztett, követeli, hogy
1150 XXXI    |            kapitány engedélye nélkül.~Az életrend következõképpen lett szabályozva
1151 LII     |              beszélne nekem, a túlvilági életrõl, melyet be kell várni! Várni,
1152 XXI     |        töltöttünk, melyek közül némelyik életünk legjobb napjai közé fog
1153 XLIII   |              lenni!... Éveket adnánk oda életünkbõl, csak ez az egy óra elmúlnék
1154 LI      |                vele ezért a nyomorúságos életünkért?~Valóban kínszenvedéseink
1155 XIX     |              végtelen mélység. Mi nem az életünket védjük a betóduló tenger
1156 XLIV    |              horgot. Lehet, hogy vagy az élével vagy a másik oldalával megakad
1157 XLI     |           nyersen fölfalja a majdnem még eleven halat, s ezek képezik a
1158 XXXIV   |                  húzódik fejünk fölött s elfátyolozza az ég utolsó csillagait.
1159 XLII    |                  annyira jutottunk, hogy elfeledjük az éhség gyötrelmeit s õrjöngõ
1160 XII     |             tudom, mi lelt... de mindent elfelejtek... semmit sem tudok már...
1161 XLVI    |               mint ahogy az ember valami elfelejtett szót vagy nevet szokott
1162 XIII    |                  élve, «ezt a részletet» elfelejtettük. Igazán nem tudom, vajjon
1163 IV      |                     mondám.~- De ha õ is elfelejti, - viszonzá Letourneur úr,
1164 XVI     |                 fölrobbanás veszélyétõl?~Elfelejtik, hogy a hajóköz tele van
1165 XXXIV   |               természet próbát tartana s elfelejtjük a jelen helyzetet, mialatt
1166 XVIII   |                  hogy szálljunk ki, s õk elfogadják.~- Azon esetre, ha a sziget
1167 XIII    |              mert szenved, de nem akarja elfogadni ápolásomat s nem jön ki
1168 XXV     |                fúl magában, de mindegyik elfoglalja a számára kijelölt helyet.~
1169 III     |              kötegek az egész hajó alját elfoglalják, egy kis részt kivéve, mely
1170 XLVI    |              megint kúszva visszajövök s elfoglalom helyemet a tutaj hátsó részén.~
1171 II      |          eltarthat az út, ez a különféle elfoglaltatás távol tartott bennünket
1172 XLIV    |     megkísértették, nem tudnának‑e egyet elfogni e cápák közül, ámbár most
1173 XXXVII  |                szûk táplálék is teljesen elfogy.~Mindenáron valami pótlékot
1174 XLII    |             ihatnánk eleget, ha mindjárt elfogyna is az egész vízkészletünk
1175 XLIII   |                 minthogy elõtte való nap elfogyott az utolsó csepp. Az égen
1176 IX      |               Reméltem, hogy így sikerül elfojtanunk a tüzet, s valóban az elsõ
1177 XXXV    |             tünemény s hozzájárul a szél elfojtásához; hanem végre, miután a delejtû
1178 XXXIV   |               ruganyos felhõkkel, melyek elfojtják a villamos kitörések hangját.~
1179 XVII    |              fenyeget leginkább. A tüzet elfojtjuk, a vizet majd csak kiürítjük, -
1180 XXIV    |                 A lázadás elsõ mozgalmát elfojtotta a kapitány erélyes magatartása.
1181 IX      |                 szoktak: igyekezni, hogy elfojtsuk, bezárni minden nyílást,
1182 XII     |                 tette hozzá, erõszakosan elfojtva.~- Tehát kétségbeesett a
1183 XLIII   |                hangon fölordít:~- A hajó elfordul!~Egész lelkünk szemeinkbe
1184 XLIII   |             volna‑e oly embertelen, hogy elfusson, ahelyett, hogy segélyünkre
1185 XLIV    |           figyelmét, most már nem fognak elfutni a szörnyetegek.~A horog
1186 XXVI    |                tutajokon vagy csónakokon elfutottak! Míg a hajó úszik, rajta
1187 VII     |                óra hosszáig írtam, aztán elgondolkoztam. Végre ledõltem és elaludtam.~
1188 XLIV    |              most már! A hosszú koplalás elgyöngítette már e nyomorultat és cinkostársait.
1189 XXXIII  |              szegény napról‑napra jobban elgyöngül, Kazallon úr.~- Igen, kisasszony, -
1190 XXVIII  |            élnünk!~Walter hadnagy nagyon elgyöngült; bátor fiatal ember; de
1191 XVI     |                hogy lehetõ leggyorsabban elhagyhassa ezt a szirtet.~ ~
1192 XIII    |               hogy szükség esetén rögtön elhagyhassuk a hajót.~Este nyolc órakor
1193 XVII    |               tartom, ha három hét múlva elhagyhatjuk e sziklát. S Isten adja,
1194 XII     |                  nem lehet a Chancellort elhagynunk, küzdeni fogunk a tûz ellen
1195 XLVI    |                kell lenni.~Fölkelek hát, elhagyom helyemet, négykézláb, mint
1196 VI      |                Chancellor, jelentékenyen elhajlik a kitûzött iránytól s a
1197 XL      |                  részleteket! Nem szabad elhallgatnom semmit abból, mit a Chancellor
1198 LIV     |                  maradt hajótöröttjeit s elhalmozza fiát öleléseivel. Õ tudja,
1199 XI      |                mit beszél, hogy nem kell elhamarkodni a dolgot s hogyha a kellõ
1200 XLIV    |         kockáztatva azt, hogy valamelyik elharapja a lábszárát...~E sikertelen
1201 X       |                balra hajtásokkal ügyesen elhárítja a szél rohamát, midõn a
1202 XIII    |          katasztrófát nem lehet most már elhárítni! Talán csak néhány nap,
1203 XLIX    |         emelõrudat kapott kezébe s nehéz elhárítnunk csapásait.~Hanem egyszerre
1204 XXXVIII |    visszaszorítva. Kurtis Róbert, miután elhárította a csapásokat, melyeket Owen
1205 XXXVIII |            körülkanyarítni karjait, hogy elhárítsam csapását; de ennek a gazembernek
1206 XVIII   |                erõnkbõl mind abban, amit elhatároz, úgy‑e barátim?~- Igen,
1207 I       |              alatt még szép az idõjárás. Elhatároztam tehát, hogy a Chancelloron
1208 XX      |              Hanem Kurtis Róbert gyorsan elhatározza magát s összehivat mindnyájunkat,
1209 XXIV    |               kapitány tanácsot tartván, elhatározzák, hogy a hajót el kell hagyni.
1210 XVI     |              megmentették függõágyaikat, elhelyezik azokat az elõtéri emelvény
1211 XIII    |             fölhalad a hátsó köteleken s elhelyezkedik a hátsó árbockosárban.~Amint
1212 XIII    |                 több nagy hordó ivóvizet elhelyeztünk a födélzeten, ehhez járultak
1213 XXXIX   |               csaknem zordonan.~- Meddig élhet az ember evés nélkül?~-
1214 XL      |              Walter hadnagy karjaim közt elhunyt és sem a Miss Herbey ápolása,
1215 XXXI    |                  A vitorla is fölvonva s eligazítva a szél iránya szerint s
1216 XVIII   |              kellene fáradoznia a hajója elindításán!~- Igazán, András, - kiáltottam
1217 XV      |             akkor igyekszünk, hogy ismét elindíthassuk s eljuthassunk vele a legközelebbi
1218 XVII    |              mellyel a Chancellort ismét elindíthatnánk!~Kearék félrehúzódnak s
1219 XV      |              következõ dagálykor könnyen elindítjuk a hajót.~Ötödfél órakor
1220 XX      |                  tehát, hogy könnyû lesz elindítni a Chancellort, vagy úgy,
1221 XX      |                föl kell használnia, hogy elindítsa hajóját; ha aztán egyszer
1222 XIX     |                 múlva elég jó állapotban elindulhatunk.~Két napi munka után a víz
1223 XXV     |             tutaj már nem látható sehol. Elinduljanak keresni a kis csónakkal?
1224 XXV     |         veszélyes lehet. Nem! Lehetetlen elindulni, mert nagy a hullámzás s
1225 XX      |             szilárdan csak lehet s aztán elindulunk a legközelebbi kikötõ felé.
1226 II      |              ismerem.~Lehet Huntly Silas elismert jó tengerész, értheti a
1227 III     |           Szeptember 29.~Huntly kapitány elismervénye, azaz azon okirat, melyet
1228 III     |         egyetemben.~Minek hitelére jelen elismervényt három példányban kiállítottam,
1229 VI      |                 kormányos errõl a furcsa eljárásról?~- Õk is úgy gondolkoznak,
1230 LIV     |                  nyugtalankodom. Mielõtt eljönne a holnapi nap, valami vitorlát
1231 XV      |               hogy ismét elindíthassuk s eljuthassunk vele a legközelebbi kikötõig.~-
1232 X       |         gondolták volna, hogy néhány szó eljuthat az én fülemhez. Ez a két
1233 IX      |                 nem volt többé semmi mód eljutni a tûz fészkéhez. Azt tettük,
1234 XXXIX   |            eredne».~A fiatal ember mohón elkapja.~- Hát az atyám? - szól
1235 XL      |                  bírom elhinni, legalább elképzelni nem bírom e percben. Pedig
1236 XXXI    |         fogyasszunk többet, mint amennyi elkerülhetlen szükséges. Kurtis kapitány
1237 XLVIII  |                  többi matróz rettenetes elkeseredetten dühöng Kurtis Róbert, aki
1238 XXVII   |              matrózai folytatják a tutaj elkészítését, de a munka nem haladhat
1239 XXV     |            holnap reggel, mihelyt az ács elkészítette a tutajt, reá szállunk.~
1240 XXVI    |               szakadatlan dolgozik, hogy elkészítse a második tutajt. A felsõ
1241 XXXVII  |                ezek a halászó szerszámok elkészülnek, a kormányos meglehetõsen
1242 XXIV    |                   mely még nincs egészen elkészülve s még hiányzik a felsõ része,
1243 VIII    |              lehúzom a harisnyát s én is elkezdek pocskolni e friss tengervízben.~
1244 XIX     |           mindjárt, mihelyt a szivattyúk elkezdenek mûködni, mert lassanként
1245 XXVIII  |            gondosan fölhasznált.~Délután elkezdik leszállítani oda, ami még
1246 XXII    |                 Kurtis Róbert parancsára elkezdõdött a szivattyúzás. A legénység
1247 XLIV    |                 Ki volt az közülünk, aki elkiáltotta magát, - bizonyosan akaratlan?~
1248 XVIII   |                  Herbey tehát több ízben elkisér a sziklák közti sétáinkra.
1249 XI      |                csalási kisérlet az, amit elkövetett.~Egy percig azt hiszem,
1250 XLI     |                 melyeket anyjának fogunk elküldeni, ha valamelyikünk életben
1251 VIII    |                 társalgást, de csakhamar ellankad az megint és sem Falsten
1252 XXIII   |                 erõnket. Karjaink végkép ellankadnak, újjaink vérzenek, azonban
1253 IV      |            hajónyom, ameddig csak a szem ellát. Mint valami hosszú fehér
1254 XXX     |                hogy tizennyolcunkat kell ellátni vele s hogy sok nap elmulhatik,
1255 XVII    |                  csónakot, mérõ kötéllel ellátva s egy matrózzal, aki evez.
1256 XLII    |           boltozat, égõ levegõt szívunk. Ellenállhatatlan szomjúság gyötör s annyira
1257 XIX     |                  a rézlapot, hogy jobban ellenálljon.~A kapitány eljárása sikerült.
1258 LI      |            általa. Aztán az üst sem birt ellenállni a tûznek, mert már nagyon
1259 XXXIX   |                 szájamhoz nem viszem.~De ellenálltam, s értsék meg jól, akik
1260 XV      |             tüzet ez a víz, aztán majd õ ellene fordulunk! Talán kevésbé
1261 XXXVIII |                   minden józan okoskodás ellenére, hogy a parthoz közel vagyunk.
1262 XLVI    |               enyém lesz! Torkon ragadom ellenfelemet, ki hörög kezem alatt s
1263 XXIX    |              térhetnek, mert szél és hab ellenök van. Kurtis Róbert egy kötelet
1264 VIII    |                  elzárva? Igazán, ha egy ellenséges csoportot tartanánk a hajóközben
1265 XII     |               jobban leverhetjük a nyílt ellenséget, mint a lappangót!~- Ez
1266 XLII    |                   melyek e méreg hatását ellensúlyozhatnák. Hányást azonban elõidézhetünk,
1267 VII     |                  mondja: neki nincs joga ellenszegülni a kapitányának, míg csak
1268 XLIX    |               most valamelyikünk meghal, ellentállhatunk‑e?...~A kormányost, Daoulast
1269 XLVIII  |             matrózok betörnek. Nem bírok ellentállni e szerencsétleneknek, kiket
1270 V       |                  állít, a másik mindjárt ellentmond. Ha Moore Tamás és Walter
1271 XXVI    |               kapitányt s mintha az némi ellenvetéseket tenne Mr. Kear valami javaslatára.
1272 XXV     |              személyzete?~Erre talán sok ellenvetést lehetne tenni Kurtis Róbertnek,
1273 XXXII   |                  Ez apró halak oly bõven ellepik körülöttünk a vizet, hogy
1274 XXI     |      természeténél fogva nagyon hirtelen ellobbanó lévén, utat nyit a lõpornak,
1275 LV      |              csak egy percig! Nem akarom ellopni tõletek, ami a tiétek. De
1276 XII     |              kinek zavaros szeme mutatja elmebeli megháborodását, - én tengerész
1277 XLVI    |          vadságra ragadhatja az inség az elméket, melyeket csak egyedül e
1278 XVII    |             különben sem igen közlékeny, elmélyed számítgatásaiba vagy gépterveket
1279 XXXIV   |                és látom, hogy a matrózok elmélyedve nézegetik a felhõk e szakadatlan
1280 XLVII   |                  gondolatokra ragadtatik elmém? Hát e kannibálokat jobban
1281 XXI     |           darabokra zúzódik.~Még az este elmentünk, az apály idején, Kurtis
1282 XXV     |                 a néhány hordót, mely az elmerülés után az árbocok közt úszott
1283 XXIX    |                hajó orrmánya már egészen elmerült s a rézsutos elõárboc csúcsa
1284 XVI     |                 ha ismét tengerre száll, elmerûlhet útközben... A kedélyek még
1285 XLVII   |          meghidegült.~Egy pillanat alatt elmetszették a kötelet. A kormányos,
1286 XLIV    |            állkapcsait, melyek egyszerre elmetszik a csákány nyelét s az állat
1287 IV      |          beszélgetni vele.~Kurtis Róbert elmond nekünk egyetmást azon utasok
1288 XII     |                visszatérve a fedélzetre, elmondja nekem, hogy mi történt.~-
1289 XII     |                23.~Kurtis Róbert mindent elmondott Huntly kapitánynak. Huntly
1290 XLVII   |              fogja befesteni tutajunkat?~Elmondtam ez észrevételeimet Letourneur
1291 XLI     |                kikerüljünk!~Miután tehát elmondtunk néhány imát, leeresztettük
1292 IV      |                  képmása, csakhogy kissé elmosódott képmása; amellett - s éppen
1293 XVIII   |                  ami nem létezik, mintha elmulaszt megjelölni oly veszélyt,
1294 XXX     |              ellátni vele s hogy sok nap elmulhatik, míg valami hajóra vagy
1295 XLVI    |           szokott keresni emlékezetében.~Elmulik néhány perc. A szag, mely
1296 XV      |      Leírhatatlan aggódással várjuk, míg elmúlik az a három óra, ami még
1297 XLIII   |           életünkbõl, csak ez az egy óra elmúlnék már!~Délután félegykor a
1298 XVIII   |              amint azt Letourneur András elnevezte.~A következõ napokon soha
1299 XXVIII  |                tutajon kell velök együtt élnünk!~Walter hadnagy nagyon elgyöngült;
1300 XLIV    |             szörnyetegeket s nem általok elnyeletni. Ha megfoghatna egyet, nem
1301 XLIII   |              törõdve azzal, hogy a cápák elnyelhetik õket, megfürödtek. Ez a
1302 XXXII   |                 fölélénkül. Atyja szinte elnyeli szavait, úgy csügg rajta.
1303 XLIV    |        szempontból nézi õket, mint én. Õ elnyelni szeretné e szörnyetegeket
1304 XII     |              ember, hogy valami vegytani elõadásban ismertet egy tételt?~Most
1305 XXVI    |       megnyugtatni, a leghatározottabban elõadta véleményét, a vén irlandi
1306 XXVI    |              árbocok, a hajó ormánya kis elõárbocával, melyre van függesztve a
1307 XXVIII  |          árbockosár a tenger fölött s az elõárbocnak, mely rézsút elõre hajlik,
1308 XXVII   |               függ már a hajó orránál az elõárbocon s majdnem rögtön utána észreveszik,
1309 XL      |               nem elégséges, de az éhség elöli bennünk a szomjúságot. S
1310 XIII    |              fedélzetre, a másik rész az elõemelvényre menekült. Csak egymásra
1311 XLVII   |              tutaj mozog.~Ellenállhatlan elõérzet von a holttesthez s odalépek
1312 XXXII   |                   Nem szeretem ezeket az elõérzetes szörnyetegeket!~ ~
1313 II      |                arra van kiszemelve, hogy elõforduló alkalommal fontos helyet
1314 XXXVII  |               óta a tüdõsorvadás ijesztõ elõhaladást tett nála, az világos. Bizonyos,
1315 VII     |                  én akarnék beszélgetni, elõhozom én.~- Igaz, Kurtis úr, mi
1316 XLII    |       ellensúlyozhatnák. Hányást azonban elõidézhetünk, hogy kiüríthessenek az
1317 XLII    |           anyagok. A langyosmeleg víz is elõidézi ezt az eredményt. Egy kis
1318 XLVII   |             valami irtózatos drámának az elõjátéka‑e, mely vérrel fogja befesteni
1319 VII     |             levegõ elég száraz, - ami jó elõjel. Az átelleni láthatáron
1320 XXXIV   |                 András és én, a vihar ez elõjeleit; úgy látszik, mintha a természet
1321 LV      |                  tutaj körül. Szerencsés elõjelt látok ebben.~A hold negyvenhat
1322 IV      |                 lát a világon semmit. Ha elõkaphatja az embert, nem lehet tõle
1323 VII     |                 van sûrûn tömve s minden elõkészület megtéve, hogy az elzárás
1324 XVI     |                  hidegen.~Akkor Mr. Kear elõlép s bosszúsan kérdezi:~- Hol
1325 XXII    |           kormányos s a kapitány azonban elõljárnak jó példával s az utasok
1326 XIV     |          tengerészek s e kiáltás hangzik elõlrõl:~- Szirtek! jobbra szirtek!~
1327 XIII    |                  terjed, mert nem bírtuk eloltani. Most már napról‑napra nehezebb
1328 XIV     |              zsarátnokra s talán sikerül eloltanunk!~- De hogyan jussunk a szivattyúkhoz
1329 XXVII   |             elhagyta hajóját! S ellopták elõlünk azt a csónakot, mely egyetlen
1330 LIII    |          embertõl soha sem vártam volna, elolvassa e nevet:~- Daoulas!~Az ács
1331 XLVI    |                most már nem is tekintjük elõmozdítónknak. Hol van most a tutaj? Az
1332 III     |                semmi üres hely, ami nagy elõny egy hajóra nézve, mely ily
1333 XXXII   |            András, igaz, hogy ez a tutaj elõnyösebb, de ha a szél megfordul...~-
1334 XXXIII  |                  a betegség rettenetesen elõrehaladt nála. A külsõ jelekbõl következtetve,
1335 XLVI    |                  hogy ez az ember bölcs, elõrelátó s ha valami tápszert félre
1336 XII     |    föltartóztatni, - úgymond, - s a hajó elõrészében már lehetetlen kiállni a
1337 LV      |             elõre kúszom egészen a tutaj elõrészéig.~A kormányos még mindig
1338 XI      |                legyen, sõt mintha ez még elõsegítné a kibontakozást! Egész hidegen
1339 LII     |            Nyugtalan várom azonban a köd eloszlását, - nem mintha arra számítnék,
1340 XLVII   |                 Andrásnak, de nem bírtam eloszlatni iszonyodását, mely nála
1341 XV      |              szétválasztotta, lassanként eloszlik s egy sötét csoportot látunk
1342 XLVI    |                 kipótolni. Aztán a vizet elõteremtheti valami természeti tünemény,
1343 XVI     |      függõágyaikat, elhelyezik azokat az elõtéri emelvény alatt. Ott fognak
1344 XXXIII  |             valaki.~Kurtis Róbert már én elõttem észrevette ugyanazt. Ezek
1345 XXXVII  |                annyit szenvedtünk már az elõttevaló napokon. Ma, szerencsénkre,
1346 XXII    |                lett volna azt eltitkolni elõttük.~- Újabb szerencsétlenség? -
1347 XL      |                  emészthetlen tápszert s elõvette õket a hányás.~Bocsássa
1348 XXII    |               lyuk nyilt ki újra, minden elõvigyázat dacára, vagy egy pár rosszul
1349 XXI     |                robbanástól. Mindamellett elõvigyázatból, utasok és matrózok, mindnyájan
1350 XLI     |                Kurtis Róbert és én, némi elõvigyázattal, hogy meg ne lássanak, kiszedünk
1351 XXXII   |                   Mindegyikünk iparkodik elõzékenység által elfelejteni vele,
1352 LIII    |                 talán csak néhány órával elõzi meg társait a halálban.
1353 LI      |                magamnak, oly módon, hogy elpárologtatom a tengervizet; de minden
1354 XI      |                  Kurtis Róbert s a harag elragad. Rubyra rohanok s mielõtt
1355 XXXV    |               amint éppen lábát kihúzza, elragadja egy hullámtorlat, mely félig
1356 XXVI    |                ember azt hiszi, mindjárt elragadják azokat a habok.~Bizonyos,
1357 XXXIII  |             kötelekkel. Ha valami hullám elragadná tõlünk azokat, a legiszonyúbb
1358 XLVI    |               hogy idecsõdüljenek mások, elragadni tõlem a zsákmányt! Némán
1359 IV      |             angol nõnél található. Szája elragadó szép volna, ha ideje vagy
1360 V       |                 melyek látása a költõket elragadta, nagyon nehezen közelíthetõk
1361 XVIII   |                    suttog András.~Mennyi elrejtett szenvedés hangzik miss Herbey
1362 XLIII   |                   a vitorla alá csúszom, elrejtõzöm, zokogás tör ki mellembõl...~
1363 XLIX    |          visszatartani. Ez az eszelõsség elrémít! Hová fog az vezetni? Lesz‑
1364 XXV     |           kötelek, bár szilárdak voltak, elreszelõdtek a hajó alámerült fekvése
1365 XXXII   |                 A matrózok emelõrudakkal elriasztották ugyan õket; de csodálnám,
1366 XXII    |        használatban a szivattyúk gyakran elromlanak s okvetlen javítni kell
1367 XIX     |                 legnagyobbrészt teljesen elromlottak. A kis csónakon egyenként
1368 XXXIX   |              végtelen; ruhája megfakult, elrongyollott, nyomorúságosan szakadozik
1369 XIII    |             behatolni. A hõség már sokat elrontott élelmiszereinkbõl; hanem
1370 XX      |               hol a legelsõ hullámtorlás elsöpörhet bennünket, idõnk sincs,
1371 XXV     |                szél fújni kezd, a hullám elsöpri õt. Miss Herbey is ott maradt
1372 XXXII   |                  hajó minden pillanatban elsülyedhetett, holott ez a talp, amelyen
1373 XVII    |              vigyázattal, ha nem akarunk elsülyedni, miután az imént majd megégtünk.
1374 XXX     |               elsõ tutaj számára szánva, elsülyedt, midõn a hajó víz alá merült
1375 XXIII   |                 addig, amíg a Chancellor elsûlyed lábai alatt.~De mindezek
1376 XXV     |                ha jól emlékezem, a félig elsûlyedt Chancellor éppen oly viszonyok
1377 I       |              fekszenek s este hét órakor elsurran hajónk az utolsó fövénytorlat
1378 VI      |                  szálak, melyeket a szél elszakít, a vitorla kötelekre tekergõznek,
1379 XIX     |                 A kis csónakon egyenként elszállítjuk s lerakjuk a sziklaszigetre.~
1380 XLVI    |             hinduk teszik. Kurtis Róbert elszánta magát erre is, hogy megkisérti.
1381 XXXVIII |               késeink, hanem azért mégis elszántak vagyunk, hogy védni fogjuk
1382 XXVIII  |              össze, mintha a miss Herbey elszántságához hasonlítom. Falsten most
1383 XXVIII  |               András hõsies, keresztényi elszántságot tanusít, melyet nem hasonlíthatok
1384 XXXVII  |                fejét s úgy látszik, hogy elszenderül.~December 24., 25., 26‑ikán
1385 XXVII   |               összebeszéltek tehát, hogy elszöknek s pénzzel megvesztegettek
1386 IV      |                van valami, ami különösen elszomorítja õt, az csak az ön szomorúsága.~-
1387 XXIX    |                érezzük, mily fájdalmasan elszorul szíve azon pillanatban,
1388 X       |                   tehát hallgatok.~Aztán elszorúl a szívem, amint meggondolom
1389 XXVI    |            számomra jutott, de nem birok elszunnyadni. Rossz sejtelmek háborgatnak.
1390 XXXVIII |         bágyadtság s minthogy éhségem is elszunnyadt kissé, legalább néhány óra
1391 XLVII   |           történt, ha elbeszélem, hogyan élt Hobbart, míg mi majd meghaltunk
1392 XVIII   |                  eredetét nem is lehetne eltagadni. Mindenfelé csak bazaltsziklák
1393 XLVIII  |                 dugja a két kezét, de én eltalálom, hogy töltött fegyvert tart
1394 XXXVI   |       élelmiszerünk van még s meddig fog eltartani?~Az ivóvíz még nem fog hiányzani,
1395 II      |                mikor húsz-huszonöt napig eltarthat az út, ez a különféle elfoglaltatás
1396 LV      |         Letourneur még egyenest fönnáll. Eltaszította a matrózokat, kik letépték
1397 XIII    |                 szoktak dühöngeni néha s eltávolít bennünket az Antilláktól,
1398 XLVI    |                  nyomát, vagy azért mert eltávolodom a tárgytól, vagy mert a
1399 XXIX    |                mélységbe leszáll, látjuk eltávozni reményünk egyetlen deszkaszálát,
1400 XXXVIII |             parttól is bizonyosan messze eltávoztunk.~Ebben a teljes bizonytalanságban,
1401 VIII    |                 aggodalommal nincs elõre eltelve, annak úgy látszik, hogy
1402 XXX     |               szétszaggatni? Nem fogja‑e eltépni a köteleket, melyek egybekapcsolják?
1403 XXVII   |        szerencsétlenség. A szárazföldtõl eltérít bennünket ez is. Azonkívül
1404 IX      |                   amint gyanítjuk, a tûz elterjedt a gyapotszállítmány belsõ
1405 XXXIII  |               sátorunkon s a hõség által eltikkasztva, olykor csak úgy lihegünk.
1406 LII     |                  teljes égetõ hatalmával eltisztítja az óceán felületét, a köd
1407 XXIV    |                ki félig ájultan fekszik, eltitkolták a veszély közellétét.~Miss
1408 XXVII   |             árulásukért!~Mrs. Kear elõtt eltitkoltam férje szökését. A szerencsétlen
1409 XXXIII  |                kifeszített vitorla miatt eltörhessen. Erre aztán kissé gyorsabban
1410 X       |                 hiszi az ember, mindjárt eltörnek, de Kurtis Róbert vigyáz.
1411 XIX     |               erõsítik most egymáshoz az eltört két darabot.~Ezt elvégezvén,
1412 XXXV    |                ne törjön. A kormányrudat eltörte egy hullámcsapás s most
1413 XVI     |                 s a szirtek csúcsai mind eltüntek már a víz alatt. Várható,
1414 XVIII   |                 Azon esetre, ha a sziget eltûnnék, - szólt a fiatal Letourneur
1415 XL      |            nyomort képesek emberi lények eltûrni! Az legyen a tanulság e
1416 XII     |                megbízható ember áll most élünkön, aki nem fog visszariadni
1417 XXV     |                több mint egy órája, hogy elúszott!~Mihelyt a matrózok meghallják
1418 XII     |              alkalmatlan gondolatot akar elûzni, csöndesen visszament kabinjába,
1419 XXIV    |              fûrészekkel és fejszékkel s elvagdalják a gerendákat, mielõtt tengerre
1420 XXIX    |                  Itt az ideje. A kötelet elvágják s a tutaj lassan eltávozik.~
1421 XLVIII  |        szerencsétleneknek, kiket a harag elvakít. Rémítõ aggodalom ragad
1422 XLIII   |               távolság minket a briggtõl elválaszt.~De az órák múlnak, a tûz
1423 XIII    |                  Kurtis Róbert szavaival élve, «ezt a részletet» elfelejtettük.
1424 XVII    |              Letourneurék meg én könnyen elvégezhetjük ezt a helyszínelési munkát,
1425 XVII    |               munka, két‑három nap alatt elvégezhetõ.~- Kétségkívül, Kazallon
1426 XXXVII  |                 már s a másik alig képes elvégezni a lélekzést.~Mit feleljek
1427 XXXI    |                 fúj.~Miután ezt a munkát elvégezték, az ács még egy kormányrudat
1428 XVIII   |                  kis körülhajózást hamar elvégeztük s kezünkben a mérõkötéllel,
1429 XIX     |                  eltört két darabot.~Ezt elvégezvén, a kötélzetet veszik gondos
1430 XXI     |                száraz, erõs ütés könnyen elvégzi s egy kiröpített rúddal
1431 VI      |                 csak a kapitány eljárása elveszéssel nem fenyegeti a hajót.~-
1432 XVI     |              anélkül, hogy egy percet is elvesztegetne, hozzá lát különbözõ rendszabályokhoz,
1433 XXXV    |                 kiálló deszkába ütöttem, elvesztettem eszméletemet.~ ~
1434 XXIX    |                  matróz s egy matrózinas elvesztik az eszöket s beugornak a
1435 LVII    |        tutajunkat s arra vitte. E nélkül elvesztünk volna.~Harminckettõnk közül,
1436 XVI     |              apály idején járható útféle elvezet bennünket e szigethez, ha
1437 XLV     |               torkomba! Ah! kimondhatlan élvezet! Az élet ömlik belém! Torkom
1438 LII     |         részesülhetek abban a határtalan élvezetben, hogy lecsillapítsam ezt
1439 LVI     |             tutaj szélére s kimondhatlan élvezettel iszik.~Az öröm láza követi
1440 XXXII   |              mely alatt egy kis árnyékot élvezhetünk.~Mindnyájan tökéletesen
1441 XXXII   |                 nyugalom napjait kezdjük élvezni, mint a Ham‑Rock szigetén,
1442 XLII    |                 Elõre látom, hogy ez még elviselhetetlenebb kínokat fog okozni, mint
1443 IV      |        csekélység. A testi bajt könnyebb elviselni, mint a lelki fájdalmat
1444 LVII    |                  hazahajózásra. Egy hajó elvisz bennünket Cayenneba s az
1445 XVI     |             hátsó árboc, melyet a hullám elvitt, visszatért s döngeti a
1446 LVII    |              reánk s ennünk adtak, aztán elvittek Parába, hol a leggyöngédebb
1447 VII     |             elõkészület megtéve, hogy az elzárás teljesen légmentes legyen.
1448 VIII    |                  nyíló lékek légmentesen elzárva? Igazán, ha egy ellenséges
1449 II      |                 és lelki erély legyen ez emberben, nem! az nem lehetséges!~
1450 XXV     |                 kétségbeesés ragadta meg embereinket, mikor éjféltájban Daoulas
1451 XI      |                  sikerült föltartóztatni embereit. Magyarázza nekik, hogy
1452 XXXV    |                 el nem söpörte ezeket az embereket! Hogy a kötelek szét nem
1453 XXXIII  |             nekem:~- Pálinkát ezeknek az embereknek? Inkább a tengerbe vetném
1454 XXXIII  |              hagy nagyon vigyázni fog ez emberekre. A néger Jynxtrop és Owen
1455 LI      |         Hiányzanak hozzá a szavak, mikor emberfölötti kínokat kell kifejezni!~
1456 XXXIX   |                 említés történt. Egy kis emberke, kétes arcvonású, nyájas
1457 XXXIX   |                   Vigyázni fogok erre az emberre, mert gyanakszom rá s jó
1458 IV      |              szelíd, érdekes képû fiatal emberrel van a hajón. Ez a fiatal
1459 XLIII   |             minket, lehetett volna‑e oly embertelen, hogy elfusson, ahelyett,
1460 LIII    |                 szilárdsággal, milyet ez embertõl soha sem vártam volna, elolvassa
1461 XVIII   |                 rá ért volna a természet eme csodáját bámulni. Falsten
1462 XXV     |             fõárboc nagy kosarába; atyja emelgette föl szegénynek a lábát a
1463 LVI     |                  voltak, most az ég felé emelik karjaikat. Néhány matróz
1464 XXIV    |               hogy a tutajt kissé fölebb emeljék a víz fölszine fölött; szilárdul
1465 XXXVIII |              Valami felhõ, köd, a hullám emelkedése. Semmi föld sincs ott, semmi
1466 IV      |              közönséges fajta kereskedõ, emelkedettség nélkül, eredetiség nélkül.
1467 XXXII   |               bennünket. A tutaj csekély emelkedettsége folytán, csaknem egy szinten
1468 XVIII   |               volna! Ön azt akarja, hogy emelkedjék föl s nyeljen el egy sziklaszigetet,
1469 LII     |                tûnnék is föl, ha vitorla emelkednék is ki a habok fölött, azt
1470 III     |                 gyapot‑kötegek, melyeket emelõdaruk segélyével raktak egymásra,
1471 XIX     |                összes köteleivel együtt. Emelõrúdak segélyével visszahelyezték
1472 XXXII   |           tutajunk gerendáit. A matrózok emelõrudakkal elriasztották ugyan õket;
1473 XLIX    |             támadása ellen. Jynxtrop egy emelõrudat kapott kezébe s nehéz elhárítnunk
1474 XXXII   |                 tartatott fönn és sátort emeltek ott, mely alatt egy kis
1475 XXV     |              Falstent; a hajó orránál az emelvényen a hadnagyot és a kormányost;
1476 XXVI    |                 matrózt szólít az elõtér emelvényérõl s könyörög nekik, hogy segítsék
1477 XIII    |                melyet talán már a lángok emésztenek.~Hát elveszni hagyjuk azt
1478 XL      |            közülünk nem bírták el ezt az emészthetlen tápszert s elõvette õket
1479 XLVI    |                 egy kis felhõt hozzon ez emésztõ száraz levegõ közé, hogy
1480 XXXVIII |              morzsáit. Január 1‑én! Mily emlékeket költ föl bennünk e nap s
1481 XXV     |        mellettünk van. Egyébként, ha jól emlékezem, a félig elsûlyedt Chancellor
1482 XLVI    |               vagy nevet szokott keresni emlékezetében.~Elmulik néhány perc. A
1483 LII     |             érkezem, mert életem áttûnik emlékezetemen. Viszontlátom még egyszer
1484 XLI     |               óta történt. Visszaidézzük emlékezetünkbe eltûnt társainkat, a tûzvész
1485 XLVI    |               aléltságban. Mindaz, amire emlékszem, csak annyiból áll, hogy
1486 XII     |                  az a körülmény, amit ön említ, reám nézve nem létezik.
1487 XXXIX   |             felügyelõ, kirõl eddig kevés említés történt. Egy kis emberke,
1488 XXXII   |                  ismét megvirradt, semmi említésre méltó sem történt. Letourneurék
1489 X       |       klórsavas-káli»1 több ízben hallom említni.~Egy perc alatt odaugrom
1490 XXXIV   |                  nõ és fogy, mint valami énekes hangja. S hogy megmondjam
1491 XVIII   |            szüksége lehet rám, végre hát enged kérésemnek.~Miss Herbey
1492 XXXVIII |                 minket s a szesz dühének engedelmeskednek.~- Le Kurtissal! - kiabálnak. -
1493 VI      |                akarná vezetni a hajót?~- Engedelmeskednének, mint én.~- De az engedelmességnek
1494 XXXI    |                  mindenki kivétel nélkül engedelmeskedni fog. Csak a közös menekülésre
1495 VI      |     Engedelmeskednének, mint én.~- De az engedelmességnek is van határa.~- Nincs,
1496 XXXI    |                  hozzá nyúlni a kapitány engedélye nélkül.~Az életrend következõképpen
1497 XXIII   |          vezettek célra.~A vászonboríték engedett az éjen át a külsõ nyomásnak
1498 LI      |                 akar ugorni, ezúttal nem engedik oda a cápáknak!~De nem történt
1499 XL      |                 gyakran tették. Isten ne engedje, hogy ez újabb inségre jussunk!~
1500 LI      |            akarja magát ölni, nem fogják engedni, hogy «abból hasznok ne
1501 XIII    |              válaszfalak dûlnek be, utat engedve a forró levegõnek és füstnek.