bold = Main text
     Fejezet                                            grey = Comment text

1502 XXXIV   |             levegõ nagyon száraz lévén s ennélfogva rossz vezetõ, villamosság
1503 XXXVIII |                  napig. Csak morzsánként ennénk, lassacskán minden morzsát!~
1504 XXXVIII |                   mert nincs többé semmi ennivalónk a tutajon!~Többé semmi!
1505 LVII    |                halászok találtak reánk s ennünk adtak, aztán elvittek Parába,
1506 XXXIX   |                  gyöngén megszorítják az enyémeket.~Megint elmult egy éj. Néha‑
1507 XLVI    |           falatom!~Az utolsó falatja! Az enyémnek kell lennie minden áron,
1508 XXXIII  |            embert lassú láz sorvasztja s enyhíteni nem tudunk szenvedésén,
1509 XLII    |               négyszer, annyira mennyire enyhíthetünk kissé szomjúságunkon.~Mondom,
1510 V       |        szakadatlan dolgoznak új Bermudák építésén, melyek idõvel egybekapcsolódnak
1511 I       |           eredetû; ez a szilárd és finom építésû jármû igazán az, aminek
1512 XX      |               idõnk sincs, hogy új hajót építhessünk, azt akarom cselekedni,
1513 XXVIII  |                  be, mikor megvirrad. Az építmény szilárdul van összeállítva.
1514 XX      |       szétbontaná hajóját, hogy kisebbet építsen belõle, de olyat, amellyel
1515 XVI     |              hajó legelején áll, szintén épségben maradt.~Nos, talán elértük
1516 I       |                 tulajdona. Két éve, hogy épült s most indul harmadik útjára
1517 VI      |         taszigálja hajónkat, úgy hogy az érc kötéltartók az árbocok két
1518 LII     |                 át a ködöt s mintha izzó ércnyilak volnának, úgy lövellnek
1519 XLVI    |               merítve testét vagy valami érctárgyat nyalogatva, az éhséget nem
1520 XXVI    |                kötelek közt s megrezdíti érctartóit. Hanem a tenger «érez» valamit.
1521 XLVI    |                 figyelmét.~Nekem épp úgy érdekemben áll, mint neki hallgatni.
1522 IV      |           Egyszersmind jó lélek is, mert érdeklõdik a fiatal Letourneur iránt
1523 IV      |               minden méltósága és minden érdeme.»~ ~
1524 II      |                 után õ az úr», figyelmet érdemel.~Ha azonban nem csalódom,
1525 V       |                 asszonyság nem tartották érdemesnek fölfáradni a fedélzetre,
1526 VI      |          növényzettel, mint valami mozgó erdõ egy rengeteg prairie közepén.~ ~
1527 XVIII   |            Egyébként a sziget vulkanikus eredetét nem is lehetne eltagadni.
1528 XXXII   |                 a mi kis társaságunknak. Eredeti szellem, s az õ módja, mellyel
1529 IV      |         kereskedõ, emelkedettség nélkül, eredetiség nélkül. Húsz év óta ez az
1530 I       |               mindjárt megismeri, miféle eredetû; ez a szilárd és finom építésû
1531 XVI     |                  kapitány e nyilatkozata eredményez, nem rossz - legalább e
1532 XXXIX   |             kétszersültet, «mintha tõlem eredne».~A fiatal ember mohón elkapja.~-
1533 IV      |             legújabb nagy vagyonok innen erednek. Hanem ez a Mr. Kear, ki
1534 XX      |                  vontatás pusztán gépies erejéhez. Kibontják tehát a vitorlákat
1535 IV      |        Figyelmesen szemlélem s meglepnek erejének jelei. Itt áll, egyenest,
1536 XIV     |               borzalmait!~Az orkán egész erejével fúj ez égõ zsarátnokra,
1537 XXIV    |            erélyesen küzdenek, hanem már erejök fogyatékán van. Egyébként
1538 LI      |                 Falsten, az ács, amennyi erejük még maradt, arra használják,
1539 LV      |            odarohanok. De amint közelebb érek, az egyik matróz hevesen
1540 XXX     |             hiányzik a lelki erõ a testi eréllyel egyetemben. Azonfölül vannak
1541 XVIII   |             mikor Mrs. Keart kérte, hogy eressze el, Mrs. Kear egyenesen
1542 XXVI    |                  már az a kérdés, hogyan eresszék le Mr. Keart a köteleken
1543 XIV     |                 onnan s már‑már tengerre ereszkedik a csónak, mikor egy óriási
1544 XLIX    |               Úgy érzem, mintha sûrû köd ereszkednék agyamra. Delirium száll
1545 XIX     |                két lábnyira a hajógerinc eresztékétõl. Az ütés roppant erõvel
1546 XXIII   |                  vastag vitorlavásznakat eresztenek le a hajó gerincén s odáig
1547 XXIV    |             gerendákat, mielõtt tengerre eresztenék. Ily módon nem lesz egyéb
1548 XLI     |        horogzsinegeit reggel óta a vízbe eresztette, ezúttal sikert aratott.
1549 XLI     |                elkezdem!~- Hát miért nem ereszti le ismét a horgokat mindjárt? -
1550 XV      |                 amelyen túl a lángok nem eresztik. Fölkúszik a kötéltartó
1551 XIII    |                is azt mondom, ha levegõt eresztünk be, bármily csekély legyen
1552 LII     |             Hirtelen átmetszek rajta egy eret.~A vér csak cseppenként
1553 XIV     |            melyben vagyunk, mindegyikünk érezte annak iszonyatos voltát.~
1554 XVI     |           kellett a hajót fölemelni s én éreztem is azt a megfeneklés elõtt.
1555 XVIII   |                  a nagyon magas hullámok érhetik el a barlangot s a talajt
1556 XLV     |                  kitéve lévén a hullámok érintésének, magukba szítták a tenger
1557 XLV     |            nyákhártyái megnedvesülnek ez érintésre. Nemcsak iszom, hanem szinte
1558 XXXVII  |                 a vörös rongy még mindig érintetlenül ott van a horgon.~A kormányos
1559 XVI     |                 nem állnak szárazfölddel érintkezésben.~E percben, - hét óra, -
1560 XIX     |                 Isten adja, hogy soha se érjen bennünket ez a megpróbáltatás
1561 LII     |                  szenvedéseimnek végéhez érkezem, mert életem áttûnik emlékezetemen.
1562 IX      |               nem egy kapitányt, aki így érkezett meg a kikötõbe, hogy lába
1563 XLIII   |           fejeink fölött átszáll, aligha érkezik el hozzá. Úgy látszik most,
1564 IX      |                  gyapottal terhelt hajók érkeznek, melyeknek fele szállítmányuk
1565 V       |          elveszteni való, ha meg akarunk érkezni Európába még a rossz idõ
1566 XXV     |               menekültek s végre parthoz érkezvén, akik addig életben maradtak
1567 XXXII   |                 nem háborog, a habok nem érnek el minket. Csakhogy fájdalom,
1568 XL      |               viaszos bõrkalap, a sapkák ernyõi, mindaz, ami csak állati
1569 XXX     |          némelyikünknél hiányzik a lelki erõ a testi eréllyel egyetemben.
1570 I       |            tornyot balra hagyja a Sumter‑erõd szögletén. A Chancellor
1571 LI      |        fölvillanyozná a holtat is! Kínos erõlködéssel megmozdulok s fölülök. Szárazföldnek
1572 XX      |              csavarokat. Megkettõztetjük erõlködésünket s a Chancellor reszket...~
1573 LII     |                  rögtön végre is hajtom. Erõlködve kinyitom a késemet. Karom
1574 XLIX    |                  az vezetni? Lesz‑e elég erõm, hogy visszanyerjem eszemet?...~
1575 IV      |            gondol csak a gépekre, kit az erõmûtan foglal el teljesen s ki
1576 XI      |                összefonva s talán valami erõmûtani kérdésen gondolkozva az
1577 XVIII   |                  támogatni fogjuk teljes erõnkbõl mind abban, amit elhatároz,
1578 XXXVIII |                   de ennek a gazembernek erõsebbek az izmai, mint nekem. Miután
1579 XXXII   |                 elhagytuk a Chancellort. Erõsíthetem, hogy hozzá szokunk a szûk
1580 LI      |              kötelekkel jobban egymáshoz erõsítsék szétválással fenyegetõ részeit.~
1581 XLIV    |                tutaj egyik cölöpéhez van erõsítve.~E készülõdések felkeltik
1582 XII     |                 már vége, - tette hozzá, erõszakosan elfojtva.~- Tehát kétségbeesett
1583 XLIII   |                  hevességnek ritka fokát érték el.~Fájdalom, nagyon is
1584 III     |              huszonhatezer font sterling értékben, mind egészben és jó karban,
1585 X       |                  minden elég!~Ma volt az értekezés a kapitány, másodkapitány,
1586 X       |                 kormányos közt; ettõl az értekezéstõl függ a Chancellor utasainak
1587 VIII    |                  a másodkapitány gyakran értekeznek egymással. Látom, hogy Kurtis
1588 LIII    |                  Ah, szerencsétlen atya! Értelek! Tudom, hogy miért akarod
1589 XXI     |               bazalt‑zsilip betûszerinti értelemben porrá lett s most egy kis
1590 V       |               szigetcsoportról, nem igen értenek egyet a tengerészek, mert
1591 XVI     |            másodkapitány nemsokára arról értesít, hogy a víz már kilenc lábnyi
1592 IX      |                kapitányt és engem rögtön értesítettek róla. Semmi kétség! Az árúk
1593 XI      |             Róbert vállalta magára, hogy értesíti õt róla.~De elõbb Rubyt
1594 XVIII   |           Chancellorhoz. Kurtis Róbertet értesítjük fölfedezéseinkrõl s õ beírja
1595 XXII    |                  följöttek a fedélzetre, értesülnek arról, hogy mi történt.
1596 XLI     |             lépteimet.~Könnyedén vállára értetem kezemet. Felém fordul.~-
1597 II      |                 emberek úgy látszik, jól értik a mesterségüket. Amit eddig
1598 XXXIX   |                viszem.~De ellenálltam, s értsék meg jól, akik e sorokat
1599 XL      |                 úgy sejtem, hogy még nem értük el szenvedéseink legmagasabb
1600 I       |            tenger még messze s míg odáig érünk, a keskeny szorosokon kell
1601 III     |               rendelõknek, a másik kettõ érvénytelenné válik.~Kelt Charlestownban,
1602 XLVI    |              most bizonyosan tudom, hogy érzékeim nem csalódhattak, pedig
1603 LVI     |               édes! Mióta édes? Mindegy! Érzékeink nem csalódtak s szomjunk
1604 XLVI    |                hogy álmodom‑e, de szagló érzékemet megüti valami sajátságos
1605 XLIII   |                 Arcukról, mely nem marad érzéketlen, leolvassuk mindazon izgalmakat,
1606 XXXIV   |                  hol valami nagyon finom érzékkel bíró ember szüntelen hallaná
1607 LIV     |              hinné, hogy most még emberi érzelmeik maradványára hivatkozzék
1608 LV      |                  kapitány gondolatait és érzelmeit lehetetlen kitalálnom. Arca
1609 XLIII   |              hossza alatt ezer különbözõ érzésen mentünk át. A brigg nyilván
1610 XXXVII  |                  összehúzódása fájdalmas érzést okoz. Ha ez éhség elaltatására
1611 XIII    |            megtartotta a szörnyû rémület érzetét s iszonyatosan ordítoz,
1612 IV      |            lángoló képzelõtehetsége van. Érzõ szívvel bír s néha örömmel
1613 XLV     |           feléjök nyílnak. Letourneur úr esdeklõleg nyújtja föl kezét a könyörtelen
1614 XXXIX   |               Letourneur úr!...~- Kérem, esedezem önnek! tegye meg nekem ezt
1615 XLIII   |       menekülésre. Ez a szerencse utolsó esélye, hátha meglátnak!~Néhány
1616 IV      |               Chancellor hajózása, az út esélyei, az életmód a hajón. Letourneur
1617 LIII    |           Próbálom olvasgatni, hogy hány esélyem maradt még: négy jó, egy
1618 XIV     |                 hajóból lábam alatt, nem esem kétségbe!~Ezalatt a tûz
1619 XXX     |             jelenre s folytassuk e dráma eseményeinek följegyzését, azon rendben,
1620 XXXVI   |              jegyezhetem föl csak a fõbb eseményeket, mert ájultságom miatt,
1621 XXXIV   |                 XXXIV.~December 21.~Ezen eseménynek még eddig nem lett semmi
1622 XXXII   |                  makacsul, mint számukra esendõ zsákmányt. Nem szeretem
1623 XXXVI   |              mert ájultságom miatt, mely esésemet követte, nem láthattam a
1624 VII     |               Voltak már ilyen lélektani esetek s épen errõl beszélek Kurtis
1625 IX      |                  az egyetlen, amit hason esetekben tenni szoktak: igyekezni,
1626 XIII    |                és vitorlák, hogy szükség esetén rögtön elhagyhassuk a hajót.~
1627 XXXI    |                 azt a nem igen valószínû esetet, hogy valami hajóval találkozunk.
1628 V       |           egybekapcsolódnak s lassanként esetleg egy új nagy darab szárazföldet
1629 XXVI    |        fontosságot tulajdonítok ennek az esetnek s visszamegyek föl a nagy
1630 XXXIII  |            megmutatja. Midõn én errõl az esetrõl beszéltem vele, azt mondta
1631 XLV     |             igazán azt hiszem, mindenütt eshetik, csak a mi tutajunkon nem.~
1632 XXXI    |               képezi.~Már most a legjobb eshetõséget véve, nem remélhetjük, hogy
1633 LIV     |                 lelkemben. Meg mernék rá esküdni, hogy nyomorgásunknak végéhez
1634 X       |                szárazföldet. Legközelebb esnek, amint kiszámították, a
1635 XXXI    |            készleteinket szaporítják: az esõre, mely ivóvizet adhat, s
1636 XXXI    |                 két üres hordót, hogy az esõvizet abban fölfogjuk. Ami a halászeszközöket
1637 XLIV    |                  a csákány a cápa útjába essék, s hogy a vörös rongy kissé
1638 XXXIX   |               neki, kezét megfogva, - ne essünk kétségbe. Hátha valami hajó...~-
1639 XXXVIII |             csakugyan nincs többé semmi!~Estefelé érzem, hogy rettenetesen
1640 XXXIX   |                 szögletbe s minthogy már esteledni kezd, senki sem láthat bennünket.~-
1641 XXXVI   |                  rögtön, mások okosabban estére tartogatták. Úgy látom,
1642 XXIII   |           szivárog be, de már kevesebb s estig kiderül, hogy a víz fölszine
1643 XVI     |                  amit a közönséges józan ész parancsol: elõször teljesen
1644 IV      |           ismeretséget.~Mr. és Mrs. Kear északamerikaiak, kik roppant pénzt szereztek
1645 XXVI    |               adná, hogy ez a szél ismét északkelet felõl fújna s hogy a szárazföld
1646 XXXI    |                 mérföldnyire vagyunk még északkeleten a paramaribói partoktól,
1647 XVI     |       mérföldnyire futnak délnyugatra és északkeletre. Északon egy szabálytalan
1648 XIII    |                   a szél hirtelen átcsap északnyugatra s dühösen fúj! Ez valódi
1649 XIII    |                illetõleg nincs helyén az esze. Ápolni akarom õt, mert
1650 XXVI    |             Hanem csalódtam. Mr. Kearnek eszeágában sem volt meglátogatni feleségét
1651 XLIX    |           igyekszem visszatartani. Ez az eszelõsség elrémít! Hová fog az vezetni?
1652 III     |               Huntly J. S.»~A Chancellor eszerint ezerhétszáz bál gyapotot
1653 IV      |                  fia van, Letourneur úr. Eszes, mûvelt fiatal ember.~-
1654 XLIX    |                 õt tartani, de hiába! Az eszeveszett reánk rohan s föl akar minket
1655 XXVI    |                 a láz gyötör, semmit sem eszik. Miss Herbey nem bír neki
1656 XLVI    |           hatalmasabban.~Nincs hát semmi eszköz, hogy horog és csalétek
1657 XLIV    |                 keresne köztünk!...~Azon eszközhöz kell tehát folyamodni, melyet
1658 XXII    |                kormányos újabb méréseket eszközöl s meggyõzõdik róla, hogy
1659 XVII    |                 ég, hogy valami hatalmas eszközt találna föl, mellyel a Chancellort
1660 XXVII   |                 mely egyetlen menekülési eszközünk volt még!~- Öten megmenekültek! -
1661 LII     |                hiszem, hogy végem! Ez az eszme bevésõdik agyamba. Bizonyos
1662 II      |    természetszerû szükség, hogy az ember eszméket cseréljen, az ember szivében
1663 XXXII   |            dolgokat tekinti, tele van új eszmékkel, váratlan megjegyzésekkel.
1664 XXXVI   |                  Herbey ápolása térített eszméletemre, de Kurtis Róbertnak köszönhetem,
1665 XLVI    |                  Némileg õrjöngve, félig eszméleten kívül az iszonyú éhség miatt,
1666 LIV     |           Letourneur András visszanyerte eszméletét s elsõ pillantása atyjára
1667 LIII    |              kiáltás hallatszik s András eszméletlen lerogyik.~- Hát tovább! -
1668 XVII    |                 hajón. Szerencsére az az eszmém támad, hogy szemléljük meg
1669 XXIX    |                  matrózinas elvesztik az eszöket s beugornak a tengerbe.
1670 XLIII   |                igyekeznünk, hogy a hajón észrevegyenek bennünket! Minden áron azon
1671 XLII    |                  fölületét, mely csaknem észrevehetlenül emelkedik. Ha csak valami
1672 L       |         vitorlája kidagadt s a nagyon is észrevehetõ hajónyom mutatja, hogy elég
1673 XXXI    |                 iránya szerint s a tutaj észrevehetõleg elõre megy, mert a szél
1674 XLVII   |                 tutajunkat?~Elmondtam ez észrevételeimet Letourneur Andrásnak, de
1675 VI      |                  ismételve elmondta neki észrevételeit ez utat illetõleg, melyen
1676 XL      |                  e percben. Pedig ezt az észrevételt már gyakran tették. Isten
1677 XLIII   |                  hajónak a kapitánya, ha észrevett volna minket, lehetett volna‑
1678 XXXIII  |             Kurtis Róbert már én elõttem észrevette ugyanazt. Ezek a titkos
1679 X       |                hátsó födélzeten. Nyilván észrevették a rendkívüli hõséget a hajószobában,
1680 XVI     |             tehát eleinte a Huntly Silas esztelen nyakassága, aztán az az
1681 XIV     |             látják, nem akarják látni az esztelenek, hogy a tenger féktelen,
1682 XVI     |               éhség miatt. Kétszersültet eszünk s egy kis szárított hús;
1683 XXXI    |             tartani. Csak a legszigorúbb étrendet követve kerülhetjük ki az
1684 XLIV    |                  már egy hét óta mit sem ettünk. A tutajon nincs többé semmi.
1685 I       |             hajói, melyek New‑Orleans és Európa közt közlekednek, szintén
1686 IV      |                  utazunk. Bejártuk egész Európát s most megtekintettük az
1687 XX      |              hanem egyszersmind az egész évben a legnagyobb dagály és sok
1688 I       |              testvéreknek tulajdona. Két éve, hogy épült s most indul
1689 XLIII   |                 gyöngébb talál lenni!... Éveket adnánk oda életünkbõl, csak
1690 XVIII   |                Donald család tulajdona s évenként tizenkét font sterlingért
1691 XXXIX   |                    Meddig élhet az ember evés nélkül?~- Sokkal tovább,
1692 XXXVIII |             kívánok önnek boldog...~- Új évet?~- Nem! Boldog napot ma
1693 XLI     |                ember, aki oly régóta nem evett, meg nem foghatom, hogyan
1694 XVII    |             ellátva s egy matrózzal, aki evez. Október 31‑én reggel elhagyjuk
1695 XXIX    |        vitorlarudak segélyével, melyeket evezõ gyanánt használtak, azon
1696 VI      |            Kolumbus hajói is nagy bajjal eveztek benne, mikor elõször kelt
1697 XXV     |                kétszersült és ivóvíz van ezekben s ebbõl áll most összes
1698 I       |            nagybritanniai királyság közt ezidõszerint nincs semmi egyenes közlekedés.
1699 XI      |                kabinjába szállítják, hol ezután õrizet alatt fog állni.~
1700 LI      |                   eldõlt, mint egy darab fa s mélyen elaludt.~ ~
1701 XLV     |             Kurtis Róbert a bádogpohárba facsar egy kis vizet az egyik vitorlából;
1702 XLIII(6)|                                    Itt a Fahrenheit-féle hõmérõrõl van szó, melyen
1703 XXXV    |                 a szerencsétlen fölordít fájdalmában.~Oda akarok futni hozzá,
1704 LIV     |          összeszedve végerejét, elfojtja fájdalmait. A matrózok a vitorlák alá
1705 XLII    |            délben - egyik társunkat éles fájdalmak rohanják meg, úgy, hogy
1706 LII     |               óra tájban a szomjúság oly fájdalmakat okozott, hogy nem bírtam
1707 XXXVIII |              csalódtunk s ez aztán annál fájdalmasabban esik. Azt hisszük, hogy
1708 XXIX    |                 az. Szinte érezzük, mily fájdalmasan elszorul szíve azon pillanatban,
1709 IV      |                   hogy nyomorék?~Az atya fájdalmát, aki oly szerencsétlenség
1710 IV      |                lelki fájdalmat s a lelki fájdalomból öné a nagyobb rész. Én figyelemmel
1711 VI      |          nagyokat zökken a szapora fucus fajjal sûrûn benõtt tengeren, ezen
1712 XI      |              kell vallani, az angolszász fajnál mintegy öröklött, s olyan
1713 IV      |               urat illeti, ez közönséges fajta kereskedõ, emelkedettség
1714 XXVIII  |               egyik e borzasztó szavakra fakad:~- Majd megsajnáljuk még,
1715 XL      |                 vitorla‑rongyokra, darab fákra. Még most is hallom, hogyan
1716 XL      |      kimondhatlan mohó vággyal tép le és fal föl a kormányos s úgy látszik,
1717 XVIII   |              tengeri hinár, ami e bazalt falakhoz tapadt volna. Valami természetrajz‑
1718 XXXII   |                apró halat fogtunk, olyan falánkok.~Ez igazán csodálatraméltó
1719 LIV     |                  húsevõ vadállatok dühös falánksággal fognak szétszaggatni. Azt
1720 XXI     |                  bevéste a barlang egyik falára a Chancellor nevét, a sziget
1721 XLVI    |                utolsó falatom!~Az utolsó falatja! Az enyémnek kell lennie
1722 XLVI    |                utolsó darabom! Az utolsó falatom!~Az utolsó falatja! Az enyémnek
1723 XLIV    |         lassanként eltûntek, mióta ezt a falatot kínáltuk a falánk szörnyetegeknek.
1724 LIV     |                még élõ áldozatukra s így falják föl?~Ki hinné, hogy most
1725 XI      |                 megy végbe bennem, mikor Falstennek e feleletét hallom. Az nem
1726 XXXII   |               erõnket nem is lankasztják fáradalmak. «Nem koptatjuk magunkat» -
1727 XXV     |            életben maradtak s kiállták a fáradalmakat és az éhséget, azok meg
1728 XXIV    |                 de csak néhány percre. A fáradalmaktól sápadt, de lélekben folyvást
1729 LI      |                 fenyegetõ részeit.~Minek fáradnak? Hadd váljanak szét végre
1730 XVIII   |                darabot. Mr. Kear restelt fáradni s a hajón maradt. Mrs. Keart
1731 XL      |                  Miss Herbeynek és nekem fáradozásainkat.~- Uram, - szólt aztán,
1732 XXIII   |                 vérzenek, azonban minden fáradozásunk dacára, a víz mégis növekszik
1733 XVIII   |                   mert akkor nem kellene fáradoznia a hajója elindításán!~-
1734 IV      |            magában s ez meglátszik kissé fáradt tartásán, meglátszik többnyire
1735 XXXII   |                Minthogy nagyon el voltam fáradva az árbocon töltött kínos
1736 XIX     |              tehetsége szerint.~Pedig ez fárasztó munka; nem folytathatjuk
1737 XXXII   |                  szinten vagyunk velök s farkaik több ízben rémítõ hevesen
1738 XLIV    |           fölfelé jön; úszószárnyainak s farkának csapkodása alatt erõsen
1739 XLI     |                  többiek. Mint kiéhezett farkas ragadta meg s tépte szét
1740 XX      |                  elégett; megszenesedett faszögek állnak ki itt‑ott s fájdalom,
1741 IV      |           pillantásuk mindig csak nedves fátyolon át rezeg. Arcán keserûség
1742 XLIX    |              marcangolja magát, arcunkba fecskendezve vérét s ordítozva:~- Igyatok!
1743 XXX     |          pillanatban, mikor a Chancellor fedélzete víz alá merült. Ez élelmiszerek
1744 XVIII   |              birodalom a Chancellor szûk fedélzetéhez képest s bizonyos vagyok
1745 XXVI    |                  emelvény. Ami a középsõ fedélzetet illeti, az teljesen víz
1746 XXXII   |             mióta elhagytuk a Chancellor fedélzetét, azaz hogy inkább a Chancellor
1747 XIV     |             szállnak az ég felé. A hátsó fedélzetrõl nem látni már a hajó elõrészére
1748 VIII    |                 A hajófenékre vivõ lékek fedõi folyvást vízben állnak s
1749 XI      |                alatt, fölbomlanék minden fegyelem, nem lehetne õket visszatartani
1750 XXIV    |                mert ha a matrózok közt a fegyelmetlenség kitör, akkor rettenetes
1751 XXXVIII |               kapitány másodszor, - le a fegyverekkel!~- Rajta, legények! - kiált
1752 XXXVIII |               elesett, kiejtette kezébõl fegyverét, melyet én fölragadok s
1753 XXXVIII |                 az okos szót s föl lévén fegyverezve, míg mi nem vagyunk, reánk
1754 XXXVIII |            keményen reájok kiált:~- Le a fegyverrel!~- Halál a kapitányra! -
1755 XLVIII  |                  eltalálom, hogy töltött fegyvert tart mindkét kezében.~Ezalatt
1756 XXXVIII |               Falsten követ. Nincs egyéb fegyverünk, mint a késeink, hanem azért
1757 III     |          fizettetvén számomra költségeim fejében, nem különben a tengeri
1758 XLIII   |                 alatt. Ez a szellõ, mely fejeink fölött átszáll, aligha érkezik
1759 IV      |         többnyire mellére lecsüggesztett fején. Soha sem nevet, legfölebb
1760 LII     |                nem felel egyebet, csak a fejével bólint helybenhagyólag.~-
1761 LIV     |              tudja meg soha, hogy...~Nem fejezi be mondatát s nagy könnycseppek
1762 XXI     |                 vájva.~Csak 23‑án reggel fejezik be végre a munkát. A bazaltsziklába
1763 XXXV    |                 folytán csakugyan jégesõ fejlett ki s rendkívül hevesen,
1764 XLV     |                csak sûrû köd.~De hát nem fejlõdhetik‑e ki esõ e ködbõl, akármily
1765 XXXVIII |                    kiált Owen.~Viaskodás fejlõdik. Owen és Wilson Kurtis Róbertre
1766 V       |           beszélgetek s némi bizalmasság fejlõdött ki köztünk.~Ma azt mondja
1767 XXIV    |                tíz matróz fûrészekkel és fejszékkel s elvagdalják a gerendákat,
1768 XXV     |                még egy vitorlát tétetett fejük fölé, mely legalább a két
1769 XII     |                  szavakat s mi lehajtjuk fejünket és hallgatunk. Mivel a tenger
1770 XVIII   |                végtelen óceánon, midõn a féket vesztett elemek dühöngnek,
1771 VII     |                  van s én megint ledûlök fekhelyemre. Kétségkívül valami vitorlaigazítás
1772 I       |           vitorlái akkor éppen a szélnek fekszenek s este hét órakor elsurran
1773 XIX     |                  hajó úgy féloldalra van fektetve, akkor a hullámok végkép
1774 XLVI    |              közül, kik szokott helyükön feküsznek, hányan találnak az álomban
1775 XLVII   |                 tudom megkülönböztetni s fekve maradok a vitorla‑csomagon.~
1776 XXV     |           elreszelõdtek a hajó alámerült fekvése miatt s az összeácsolt talp,
1777 XVII    |          legnagyobb pontossággal a szirt fekvésének földrajzi hosszát és szélességét.~
1778 XXXV    |             visszanyeri ugyan vízszintes fekvését a tutaj; de mialatt függélyesen
1779 LI      |               jár ezeken a félig aléltan fekvõ testeken, tántorog minden
1780 XLI     |                 néhány sóhajtás szakítja félbe. Talán lesnek reánk! Siessünk
1781 LVI     |             szavam.~A küzdelem egyszerre félbeszakad. Ismétlem e szót, hogy: «
1782 XXXIX   |                Uram, - vág közbe az apa, félbeszakítva szavaimat, - én nem jövök
1783 XLVI    |         mértékben hat hozzám, élénkebben felébreszti eszméletemet.~- De hiszen
1784 V       |            században, de ma már teljesen feledésbe merültek.~- Egyébként, András
1785 XLIII   |                óra elmúlnék már!~Délután félegykor a kormányos és a kapitány
1786 LVII    |           szárazföldnek! Érezzük. A szél feléje visz!~E pillanatban Miss
1787 IV      |         látványaiban gyönyörködve, képes felejteni!~- Igen, uram... kétségkívül, -
1788 XII     |                 azt a körülményt el kell felejtenünk.~- Szakszerûen szólva, a
1789 XLVI    |               hányan találnak az álomban felejtést szenvedéseikre? Talán egyetlen
1790 LVII    |                bizonyos‑e, hogy soha sem felejtik el egymást?~Kurtis Róbert
1791 XXVI    |         árbockosárban. Végre az alkudozó felek mégis megegyeznek s Mr.
1792 X       |                  nézve, de én közönyösen felelek rá. Különben ez a francia
1793 XXXIV   |              gondolja ön, édes András? - felelém. - Tûrje ön a vihart, ha
1794 XIX     |                 végezhessünk. Aztán az a félelem is visszatart, hátha szélvész
1795 XVI     |             tekintetben nincs többé ok a félelemre.~Hat órakor reggel erõs
1796 XXXIX   |              tett mindnyájunkra. Az Owen felelete a jelen körülmények közt
1797 XLVIII  |             tekintek. Szemeikbõl látom a feleletet, hogy nem õk voltak.~Pillantásom
1798 XI      |               bennem, mikor Falstennek e feleletét hallom. Az nem rémület,
1799 XXXIX   |                 Az a kárpótlásuk!~Hogyan felelhettem így e fiatal leánynak? Hát
1800 XV      |            fordulunk! Talán kevésbé lesz félelmes, mint a tûz! A víz a tengerész
1801 XXXVIII |                 nem vagyunk, reánk nézve félelmesekké válnak.~Kurtis Róbert, amint
1802 VII     |                rám tekint, anélkül, hogy felelne.~- Igen, - folytatám, -
1803 XLVIII  |                  nem vagyok! - Sem én! - felelnek a matrózok sorban.~S látom,
1804 XXXII   |               félrehúzódik. Nagy rajta a felelõsség terhe, bizonyosan! Õ a kapitány,
1805 IX      |                mondom, hogy én már saját felelõsségemre megváltoztattam az eddig
1806 VII     |            komoly lépés, melyért szigorú felelõsséggel tartozik.~Este nyolc óra
1807 LIII    |            Róbert.~A hatodik Sandon.~Már felénél eggyel több nevet kihúztak.~
1808 XXV     |           ingadozás dacára is baj nélkül felért.~De Mrs. Kear‑rel lehetetlen
1809 XXVI    |         eszeágában sem volt meglátogatni feleségét a nagy árbockosárban. Ott
1810 XII     |              természetesen nem törõdik a feleségével. Miután meghagyta a másodkapitánynak,
1811 XXXVIII |                 kétszersültet, ha csak a felét adnák, ha csak a negyedrészét,
1812 IV      |             padra, melyek a tyúkketrecek felett vannak s atyja leül mellé.
1813 XLI     |                   azok az átkozott cápák felfalták a csalétkemet! - felel tompán.~-
1814 XXXVI   |                  egy cseppet sem bírtunk felfogni!~A két Letourneur és miss
1815 XXXVI   |                 hétre elég, ha naponként félfontot kap minden személy.~Kurtis
1816 XI      |                 voltát. De végre leküzdi felháborodását a másodkapitány s látom,
1817 XXXV    |                 látszik, mintha az egész felhõboltozat lángolna. A tenger is olyan,
1818 XIV     |                 habjai. Fent az alacsony felhõkön rémítõ visszfény piroslik.
1819 XXVI    |           idõközökben tûnik ki a keskeny felhõszalagok közt. Néhány e fellegek
1820 XLVIII  |                 19.~Január 19‑én épp oly felhõtlen ég, épp oly magas hõmérsék.
1821 XLV     |                  nem fog kitörni, mert a felhõtömeg egyforma színbe öltözött
1822 XXII    |                 hajó elõre.~29‑én a szél feljebb fordul s most már északról
1823 XXVII   |                 legbiztosabb menhely. Ne féljen kegyed semmit...~- Nem magamért
1824 XXII    |           hajófenékbe.~A kapitány, amint feljön, szél mentébe fordíttatja
1825 IV      |                  a kissé meredek lépcsõn feljönni a hátsó födélzetre.~Ott
1826 XLIV    |                 erõsítve.~E készülõdések felkeltik vágyainkat. Türelmetlenül
1827 VII     |                  napunk lesz, mert a nap felkölte gyönyörû s a levegõ elég
1828 V       |                  lappangva s éppen ettõl félnek legjobban a hajósok. Hozzá
1829 XL      |             hátsó részébe.~Ma 7‑én, este félnyolc órakor egyikünk megszûnt
1830 XIX     |           szélvész jönne, míg a hajó úgy féloldalra van fektetve, akkor a hullámok
1831 XLII    |           Vitorla valóban? Mit gondolnak felõle ezek a matrózok, kik oly
1832 XLVI    |          zivataros felhõk, melyekbõl egy félórai esõt kaptunk, eltûntek,
1833 XXXV    |                verdesik a tutajt.~Valami félóráig tart e tünemény s hozzájárul
1834 XLVIII  |           Andrásra fordul, ki egy percig félrefordítja fejét.~A szerencsétlen fiatalember!
1835 VII     |            kormányrúdon, úgy hogy a hajó félrefordúlt s amiatt hirtelen össze
1836 XLVIII  |              alatt, szintén fölébrednek. Félrehárítom a vászonleplet s kinézek,
1837 XXXII   |                nézeteinkben. Õ többnyire félrehúzódik. Nagy rajta a felelõsség
1838 XVII    |             ismét elindíthatnánk!~Kearék félrehúzódnak s nem untatnak szakadatlan
1839 XXXIX   |              senki se halljon bennünket.~Félremegyek vele a bal szögletbe s minthogy
1840 XLVI    |         megmentett némi élelmiszereket s félrerakta a maga számára; õ jóllakott,
1841 XLIV    |              kétszersültet, melyet atyja félretett és sírva adott kezembe.~
1842 XXXVIII |          fölemeli kezét és sujt.~De Owen félreugrik s a balta Wilsont éri a
1843 XXXIX   |             január 6‑ikán, Letourneur úr félrevon engem s a tutaj hátsó szélére
1844 XXX     |             következnek.~A tutaj utasait felsoroltam. Már most lássuk, hogy mit
1845 XLII    |                  kezdtek meg, amint Owen felszökik térdeire s oly hangon, mely
1846 XLVIII  |             kezében.~Ezalatt a kormányos felszólítására miss Herbeynek s a két Letourneurnek
1847 LV      |              perccel éjfél után fölkelt, féltányérját mutatva, de bágyadt világítása
1848 XXVII   |                  meg Huntly Silas. Attól féltek, hogy a Chancellor elõbb
1849 LIII    |                 közös sorsában.~Délelõtt féltizenegyre jár az idõ ekkor. A kormányos,
1850 X       |                 segítni!~Ez a nap minden feltünõ esemény nélkül folyt volna
1851 XXVI    |                fordítják s Kurtis Róbert felügyelete alatt, a tutaj a legnagyobb
1852 II      |           személyzetéhez az élelmiszerek felügyelõjét, Hobbartot s a néger szakácsot
1853 XLVI    |                 Hobbartra, az eleségtári felügyelõnkre.~Most már mindent értek.
1854 XXX     |                itt egy csoportban úsznak felületén?~Azon huszonnyolc személybõl,
1855 LII     |          hatalmával eltisztítja az óceán felületét, a köd tova húzódik, a világosság
1856 VIII    |                  a késedelemért s nagyon félvállról kezd vele beszélni.~14‑ikén
1857 XXX     |                 mindenkinek a részletét.~Felváltani való ruhánk egyáltalán semmi
1858 XXXIX   |                lesz arra a gyanúra nézve felvilágosítást szerezni.~Ma, január 6‑ikán,
1859 XXII    |                 vitorlái közül egy sincs felvonva.~Éjfél után két óra tájban
1860 XIX     |                hozzá elég s a Chancellor feneke nemsokára, mintegy ki van
1861 XLII    |                 ez a víz, melyet a hordó fenekén tartunk, habár egy vitorlavászonnal
1862 XXI     |               egy kanócot egészen a lyuk fenekére, beöntjük a keveréket.~A
1863 XXXVIII |               beütötték a pálinkás edény fenekét s mind kiitták.~Mit akarnak?~
1864 XV      |                 Amerika valamely partján feneklettünk meg.~- Hanem, - mondtam, -
1865 XIV     |               ragyognak a tenger habjai. Fent az alacsony felhõkön rémítõ
1866 III     |           szerint vétetvén számításba.~A fentebbiek pontos megtartására lekötöttem
1867 XXXV    |                  Most már nem váltakozik fény és sötétség, hanem szakadatlan
1868 XXXV    |                 villámok hirtelen átfutó fénye mellett nagy vaskos felhõket
1869 XXIV    |          legénység azonban Kurtis Róbert fenyegetéseire folytatja a munkát s akár
1870 XXXVIII |                   kormányost és Daoulast fenyegetik.~Azonnal a Kurtis Róbert
1871 XXIV    |                helyzet nemsokára épp oly fenyegetõvé válik, mint a tûzvész végsõ
1872 XXXIV   |                addig, míg a hõség vakító fényességû villámlásai nem jönnek megvilágítni
1873 XXVI    |                szorítva, a hold ragyogva fénylik s a habok is tündöklenek,
1874 XLVI    |                 s e szerint nem igér oly fénylõ világítást, mint amilyen
1875 XXXIV   |        villámlások, melyek kétszerte oly fénylõknek látszanak a sötét éjben,
1876 XIII    |                 görcsök körül sistereg a fenyõfán, a ragasztékok szétnyilnak
1877 XXXIV   |            pillanatban fehéres, villámló fényt vet e sûrû tömeg s apró
1878 XXVI    |               mintha valami tengeralatti fénytõl volnának megvilágítva.~Fölállok
1879 IX      |                  a külsõ levegõ hozzá ne férhessen s hogy oxigén hiányában
1880 XXIV    |                 meg, mindnyájan bele nem férünk, rögtön hozzá kezdenek egy
1881 V       |                Na, itt van az a bûbájos, festõi szigetcsoport, melyet az
1882 XXVII   |           árbockosárba, hogy egy kötelet feszesebbre húzzon, éppen mellettem
1883 XI      |                  hajófenékben van, a tûz fészkében, szemét sem hunyorítja s
1884 IX      |                  semmi mód eljutni a tûz fészkéhez. Azt tettük, amit egyedül
1885 XLII    |                  ki iszonyú görcsök közt fetreng a tutaj elõrészén.~Oda ballagok
1886 IV      |               barátok lettünk s mindig a fiáról beszél velem.~Ma azt mondom
1887 XXXIV   |              Sokat lehetne felelni a két fiatalnak, de nem akarom az én szomorú
1888 XXVIII  |               lesz féken tartani e nyers fickókat, kik Owen és Jynxtrop ártalmas
1889 LIV     |          megpillantani.~Hozzám hasonlóan figyel Kurtis Róbert is a tengerre.
1890 XLII    |            éleslátásúak?~Kurtis Róbertra figyelek, ki összefont karokkal vizsgálja
1891 XVI     |                mindig, mindenre kiterjed figyelme, mindenütt ott van; bármily
1892 X       |           gyakran társalogtak egymással.~Figyelmemet elõször is a mérnök néhány
1893 II      |               hogy «Isten után õ az úr», figyelmet érdemel.~Ha azonban nem
1894 XXIV    |               lélekben folyvást erõs. Én figyelmeztetem, hogy legyen készen minden
1895 XLIII   |           kapitány jól tette, hogy elõre figyelmeztetett, mert nem bírtam volna uralkodni
1896 IX      |         hasadéknak lenni, mely kikerülte figyelmünket s melyen a külsõ levegõ
1897 XV      |             Mintha valami különös hangra figyelne a szélvész csattogása közt.~
1898 LI      |            felelni. Mivel azonban mindig figyelt a tenger árjainak s a szeleknek
1899 XVI     |                én, egymás mellett állva, figyelünk minden legkisebb mozdulatára
1900 XVIII   |             ezért egy fél aranyat?~- Egy fillért sem, miss, - szólok nevetve. -
1901 XXVI    |            ruháinkat átnedvesíti, mintha finoman permetezõ esõ hullna reánk.~
1902 XXVIII  |                  mérnök most is számokat firkál a jegyzõkönyvébe. Mrs. Kear
1903 IV      |                 Az apa bálványozza ezt a fiút s láthatni, hogy egész életét
1904 III     |                   két ezer font sterling fizettetvén számomra költségeim fejében,
1905 XLVII   |            kormányos, Daoulas, Jynxtrop, Flasten és mások nekiesnek a holttestnek...~
1906 XXIX    |             ismét hozzá, van kapcsolva a fõárbochoz.~Most már egy elveszteni
1907 XXXVI   |               Nem jegyezhetem föl csak a fõbb eseményeket, mert ájultságom
1908 XXXVIII |                  Owen a parancsnokunk!~A fõbujtogató Owen s a néger szolgál neki
1909 LII     |                köd oszlani. Mialatt sûrû fodrokba tekergõzik a habok fölött,
1910 XIII    |                 hull szét; a középsõ lék födele fölpattan, széttépve a vitorlavásznakat
1911 XIII    |                ereje föltaszítja a lékek födelét s fekete füstoszlopok szállnak
1912 XXX     |                  takaróul s egyszersmind födélül. Daoulas ács szerszámjai,
1913 LVII    |                 tizenegyen.~A Chancellor födélzetérõl csak ezek maradtak életben.~
1914 XIX     |            belseje most már majd az alsó födélzetig tele van vízzel. Csak mikor
1915 XI      |                röpülhet; lerohan a hátsó födélzetrõl, elesik, meg fölkel, végig
1916 XXXVIII |           vonalon a földnek valami jelét födözni fel.~E tekintetben mi utasok,
1917 VIII    |            Kurtis Róbert lázongás jeleit födözte föl talán? Némely matróznak
1918 XL      |                Vigyáztam már reá, de nem födöztem föl semmit.~A hõség folyvást
1919 XVII    |                készek vagyunk karjainkat fölajánlani s nem megvetendõ segélyt
1920 XLIV    |             egészen mélyen torkába s ott fölakadt, úgy hogy most már nem bír
1921 LIV     |        folytatása.~Jól sejtettem. Az apa föláldozta magát fiáért s miután nem
1922 XLII    |           elfojtja jajgatásait s szintén föláll, mint a többiek.~Azon irányban,
1923 XLV     |           láthatár fölött.~Kurtis Róbert fölállíttatta a tört hordót, még pedig
1924 XXXVII  |          mérsékli a szél. A sátrat ismét fölállíttatván a tutaj hátsó részén, az
1925 LII     |              vagyok még egyszer egyenest fölállni az árboc mellett. Még egyszer
1926 XXVI    |           fénytõl volnának megvilágítva.~Fölállok s körülnézek. Furcsa! nekem
1927 XXVI    |          tekintetben.~A matrózok némileg fölbátorodtak megint és a munka most már
1928 XI      |                  megnyílik lábaik alatt, fölbomlanék minden fegyelem, nem lehetne
1929 XLII    |            valami visszasugárzás, valami fölbukkanó hullám csillanása, - vagy
1930 XXXVII  |                meg vagyunk védve ismét a fölcsapódó haboktól. Egy szóval, amennyire
1931 L       |                azt a néhány szót, melyet földagadt, megkeményedett nyelvünk,
1932 XLII    |                   mintha nekünk az egész földgömb csak vízbõl állna. Mindig
1933 LII     |                szárazföld, sem sziget. A földgolyó nem egyéb már, mint egy
1934 L       |                 Õ már az égben él, nem a földön!~Egy szerfölött erélyes
1935 XXXIX   |              gyorsan, mint ahogy e forró földövi vidékeken szokott. Hozzá
1936 XXXIV   |                szél tutajunkat egészen e földövig hajtotta, hol valami nagyon
1937 XVII    |          pontossággal a szirt fekvésének földrajzi hosszát és szélességét.~
1938 XVI     |                  részén, anélkül, hogy a földrajznak tudomása volna róluk? Vagy
1939 XXX     |                   míg valami hajóra vagy földre találunk. Egy hordó kétszersült,
1940 V       |                 két‑három mérföldnyire a földtõl egész övet képeznek körülöttük,
1941 XXIV    |          szolgálnak, hogy a tutajt kissé fölebb emeljék a víz fölszine fölött;
1942 XXVII   |                  szél süvöltése hirtelen fölébreszt. Hallom Kurtis Róbert szavát,
1943 XLVI    |               egy hangot sem; nem akarja fölébreszteni társainak figyelmét.~Nekem
1944 XXXII   |              András beszél, beteges arca fölélénkül. Atyja szinte elnyeli szavait,
1945 XL      |              Arca, mintha egy pillanatra fölélénkült volna, s egy csók halk susogását
1946 VIII    |                igyekszik a másodkapitány föleleveníteni a társalgást, de csakhamar
1947 XLIV    |                  kötelet húzni. A remény föleleveníti megfogyott erõnket, de mégis
1948 VIII    |              arra való emberek, hogy azt fölelevenítsék. Ruby még kevésbé. Ez utasok
1949 LI      |             túlélni bennünket. Sõt mikor fölemelem fejemet, már nem is látom
1950 XLVIII  |            szerencsétlenek minden zugot, fölemelgetik a vitorlákat, széthúzzák
1951 XXIII   |         szivattyúzni s kétségkívül ismét fölemelhetnénk a hajót.~De ez a mûvelet
1952 LVI     |               megragad. Abba kapaszkodva fölemelkedem ismét s a tutajon vagyok.~
1953 XLIII   |           szemeinkbe száll át e percben. Fölemelkedtünk mind, némelyik térdre, mások
1954 XVI     |                hullámnak kellett a hajót fölemelni s én éreztem is azt a megfeneklés
1955 XXXVIII |             eldobja a baltát, melyet már fölemelt Owenra és halálsápadtan
1956 XXVI    |                  az árbockosárhoz.~Mikor fölértek Mr. Kearhez, ott még sokáig
1957 XVIII   |        legtetejéig.~Egy negyed óra alatt fölértünk s mindhárman leülünk egy
1958 XLI     |                Némelyik mindjárt nyersen fölfalja a majdnem még eleven halat,
1959 V       |                 nem tartották érdemesnek fölfáradni a fedélzetre, hogy megtekintsék
1960 XVIII   |               Kurtis Róbertet értesítjük fölfedezéseinkrõl s õ beírja térképére a szigetecske
1961 V       |              birtokát képezik e szigetek fölfedeztetésük óta, csak katonai állomásul
1962 IV      |             utazásokkal. Andrásnak élénk fölfogása, lángoló képzelõtehetsége
1963 XLV     |               hogy még nagyobb területen fölfoghassuk a vizet.~Mi mind hanyatt
1964 XXXI    |                   hogy az esõvizet abban fölfogjuk. Ami a halászeszközöket
1965 XI      |          boldogtalan utast, ki nem birja fölfogni oktalan tettének súlyos
1966 IX      |                 a másodkapitány szavait. Fölfogom a helyzet teljes komolyságát,
1967 XLV     |                hordóban és a vitorlákban fölfogtuk, de drágán meg kell õriznünk
1968 XXV     |          törékeny kis lélekvesztõt hamar fölfordítná.~Újabb tutajt kell hát összeállítni
1969 XXV     |                után a Chancellor nem fog fölfordulni. De nem sülyedhet‑e minden
1970 XXXV    |                magát s nem figyelmeztet, fölfordult volna a tutaj s talán a
1971 XXXV    |               rémület sikoltása hangzik. Fölfordulunk!... Nem... A tutaj megmaradt
1972 IV      |                 becses személyét kivéve. Fölfújja magát, mint egy páva. Egy
1973 XXIX    |             tenger már az árbockosarakig fölhágott! - csak akkor bírt a Chancellorhoz
1974 XIII    |             nagyon háborgó. A Chancellor fölhagyott ugyan a tenger ellen való
1975 XIII    |               Kurtis Róbertet, nyugodtan fölhalad a hátsó köteleken s elhelyezkedik
1976 XIII    |              födélzet közepén, hanem még fölhasználhatjuk a csónakot, mely a kormányfélen
1977 XXVIII  |             Kurtis Róbert pedig gondosan fölhasznált.~Délután elkezdik leszállítani
1978 XVI     |              szembeszállva, sikerül neki fölhozni õt a födélzetre. Huntly
1979 XVI     |           matracot, melyek nem égtek el, fölhoztak a két utasnõ számára. A
1980 XIII    |              végünk volna.~Kurtis Róbert fölhúzat tehát annyi vitorlát, amennyit
1981 VII     |                  változott. A Chancellor fölhúzott teljes vitorlákkal megy
1982 XXV     |              idejekorán összegyûjtöttek, fölhúzták az árbocokra s szilárdul
1983 XXXVII  |             vízbe a zsinegeket, de mikor fölhúzzák, a vörös rongy még mindig
1984 XX      |              vagy úgy, hogy a vitorlákat fölhúzzuk, ha jó a szél, vagy pedig
1985 XLIII   |                 az ember. Nem okoz semmi fölindulást, vagy azért, mert nem akarják
1986 XVIII   |              egyenesen megtagadta.~Engem fölingerel ez a magaviselet s közbejárúlok
1987 XXXII   |                  csak tengerészek bírnak fölismerni, azt következtetik, hogy
1988 VIII    |                 nem adta elõ magát, amit följegyezhetnék.~Tegnap óta veszem észre,
1989 L       |              valami áldozatot ne kelljen följegyeznünk. E dráma vége, bármilyen
1990 XXX     |          folytassuk e dráma eseményeinek följegyzését, azon rendben, amint következnek.~
1991 XXXI    |               elsõ nap nem történt semmi följegyzésre méltó esemény.~Ma reggel
1992 XIV     |                 hidegen nézi az óráját s följegyzi a jegyzõkönyvébe, hogy hány
1993 XVIII   |               geographusok ezt a miénket följegyzik új térképeikre, talán már
1994 XLVII   |                képzelem, hogy joga volna följelenteni engem! Nem! Az õrültség.
1995 XI      |                  menekülni. Az utasok is följönnek, Mr. Kear, neje, miss Herbey,
1996 VII     |                Segítek a fiatal embernek följönni a lépcsõn. András örvendve
1997 XXII    |               utasok, kik közül néhányan följöttek a fedélzetre, értesülnek
1998 XXVI    |              árboc vitorlarúdját s onnan följutnak az árbockosárhoz.~Mikor
1999 XIII    |                 hátsó födélzetre rohan s fölkap egy fejszét.~- Aki legelõször
2000 XXV     |                  helyezi õt. Atyja és én fölkapaszkodunk oda hozzá.~Aztán körültekintek.
2001 XXXV    |                 a tutajt egy nagy hullám fölkapja s egészen függélyesen állítja.