bold = Main text
     Fejezet                                            grey = Comment text

4008 XXIII   |                 egy láncot akaszt a nagy lékre s kézrõl‑kézre megy a veder.~
4009 XI      |                  súlyos voltát. De végre leküzdi felháborodását a másodkapitány
4010 XXVI    |            Huntly a hátsó árboc kötelein lekúszik s tovább kapaszkodva eljut
4011 XXXV    |             vihar támaszt. Néhány percig lelapultak azok a habok, mintegy lenyomva
4012 XXIV    |                 fáradalmaktól sápadt, de lélekben folyvást erõs. Én figyelmeztetem,
4013 XV      |          kiszállunk a partra, vagy a kis lélekvesztõvel, vagy tutajon. Ha semmi
4014 XXXVII  |             másik alig képes elvégezni a lélekzést.~Mit feleljek a hadnagy
4015 XXVIII  |             mondunk el a szegény asszony lelkéért s e sok nyomorgás elsõ áldozata
4016 XXXIV   |         jelenetek meghatják a legdurvább lelkeket is és látom, hogy a matrózok
4017 LII     |                fájdalmat!~Alig szállt át lelkemen ez a gondolat, rögtön végre
4018 LII     |            merültem. Isten bocsásson meg lelkemnek, most már komolyan azt hiszem,
4019 LIV     |               mintha valami égi sugallat lelkesítné e nemes lényt. Végtelen
4020 XXXIV   |                  A mennydörgés betölti a lelket, hang ez inkább, mint zaj,
4021 XL      |             meghalt. Isten vegye magához lelkét!~ ~
4022 XXVIII  |                  az egyikünk és másikunk lelkiállapota? Én megkisértem leírni,
4023 XLVII   |                 mélyébõl mondom, mintegy lelkifurdalást érzek, hogy ezt a nyomorúságos
4024 XIX     |                  matrózoknak segítsünk s lelkiismeretesen dolgoztunk is. Letourneur
4025 XXVI    |             szavakkal, mintha csak saját lelkiismeretét akarta volna megnyugtatni,
4026 XLIII   |                   A hajó elfordul!~Egész lelkünk szemeinkbe száll át e percben.
4027 XLIV    |             kisérti meg még azt is, hogy lelógatja meztelen lábát a tutajról,
4028 XLIV    |           harapta a Flaypol karját, mely lelógott a tutajról.~A kormányos
4029 XII     |           mesterségemet... nem tudom, mi lelt... de mindent elfelejtek...
4030 XVIII   |             András rajzolását bevégezte, lemegyünk a másik oldalon, mely szép
4031 VII     |                 födélzeten. Letourneurék lementek theázni s én várom a másodkapitányt.~
4032 LVII    |                Legalább tizenöt foknyira lementünk tehát délnyugatnak azon
4033 XXXVII  |                tettük. Több óra hosszáig lemerítik mélyen a vízbe a zsinegeket,
4034 XXVI    |                  majd fölemelkedik, majd lemerül a fényes, fehér vízen. Szikla
4035 XXVIII  |                  volna, mintsem önmegadó lemondás. Letourneur úr csak a fiáért
4036 XXXII   |              történetét, - e bátorság és lemondással teljes életét, mely a szegény
4037 XII     |                 hogy kapitányi állásáról lemondjon. Mától kezdve én parancsolok
4038 XII     |                  agya s jobb hogy önként lemondott a parancsnokságról.~- Nehéz
4039 XXXVIII |            deszkákon, melyeket annyiszor lemosott a hab, melyeknek kikotorták
4040 IV      |                önmagát bámulja s másokat lenéz és a leghatártalanabb közönyösséget
4041 XLVI    |                falatja! Az enyémnek kell lennie minden áron, én akarom,
4042 L       |                 mintha minden élet egész lényébõl szemeibe menekült volna,
4043 XLIV    |                 cápa állkapcsai közt, ha lenyeli. A csákány nyelére, mely
4044 XL      |               hogy miután e bõrdarabokat lenyelte, némileg megkönnyebbül.~
4045 XXXV    |         lelapultak azok a habok, mintegy lenyomva a légrétegek súlyától, aztán
4046 LIV     |              sugallat lelkesítné e nemes lényt. Végtelen remény száll újra
4047 LIV     |                maga a kormányos is egész lényüket szemeikben összpontosítják
4048 VII     |            ötvenhét perckor délelõtt fog lenyugodni. Három nap mulva utolsó
4049 X       |             csövei egészen a hajófenékbe lenyúlván, némi kis levegõt juttathattak
4050 XL      |               állapotban van. Kérésünkre leoldották róla a köteleket. Sandónak
4051 XLIII   |               mely nem marad érzéketlen, leolvassuk mindazon izgalmakat, melyeken
4052 XIII    |               azt a boldogtalan Rubyt? A lépcsõ felé rohanok... De a percben
4053 VII     |                  hajót. Ez nagyon komoly lépés, melyért szigorú felelõsséggel
4054 LI      |                testeken, tántorog minden lépésnél, leesik, meg fölkel s mámoros
4055 XV      |               még nem lehet a födélzetre lépni.~Kurtis kapitány, a hadnagy
4056 XXXVIII |                  ikán, nagyon meg vagyok lepõdve, hogy nem szenvedek többet.
4057 XLI     |              hogy jövök, nem is hallotta lépteimet.~Könnyedén vállára értetem
4058 VII     |               zajra ébredtem föl. Kemény léptek hangzanak a födélzeten s
4059 XXXVIII |                  a házak zugaiban valami lerágott csontot, valami moslékkal
4060 XVII    |           nincsenek megjelölve, pontosan lerajzoljuk. Gondolom, hogy Letourneurék
4061 XVIII   |                vesz elõ zsebébõl s kezdi lerajzolni a sziklaszigetet, melynek
4062 XVIII   |                  S valóban, amint András lerajzolta a szigetet, atyja így szól
4063 III     |           Liverpoolba, hol a szállítmány lerakandó, - elismerem, hogy fentnevezett
4064 XIX     |                 egyenként elszállítjuk s lerakjuk a sziklaszigetre.~Miután
4065 XXX     |                   mely a födélzeten volt lerakva s az elsõ tutaj számára
4066 LII     |                  zaklat és szeretném már lerázni magamról.~Csak tizenegy
4067 LIII    |          hallatszik s András eszméletlen lerogyik.~- Hát tovább! - kiált ordítva
4068 XI      |               percben levegõbe röpülhet; lerohan a hátsó födélzetrõl, elesik,
4069 XXII    |              Kurtis Róbert s a kormányos lerohannak a hágcsón s meggyõzödnek,
4070 IV      |             szentelve. Nem hagyja el õt, lesi legcsekélyebb vágyait. Karjai
4071 XLI     |           sóhajtás szakítja félbe. Talán lesnek reánk! Siessünk bevetni
4072 VIII    |              állnunk, mert jelentékenyen lesodortattunk dél felé.~A hajófenékre
4073 XVI     |                sem, mert a nagy hullámok lesöpörhetnek. Ami a fölrobbanás lehetõségét
4074 XXIX    |             midõn egyszerre oly hirtelen lesülyed a hajó, hogy az ács és az
4075 LV      |                  tekintettel szemeit, én lesütöm az én szemeimet.~Legyõzhetetlen
4076 XXXV    |                volna tartani. Ugyanakkor leszaggatja a hullám a baloldali korlátdeszkákat
4077 XXXVII  |            helyébe is, melyeket a hullám leszaggatott, újakat raknak s meg vagyunk
4078 XXXV    |            keresztül cikázva a felhõkbõl leszakadó villámokon. Erõs kénkõszag
4079 XXIV    |              Keart hozzák.~Kurtis Róbert leszalad a kabinjába s egy térképpel,
4080 XXVIII  |            fölhasznált.~Délután elkezdik leszállítani oda, ami még maradt élelmiszerekbõl,
4081 XL      |               megfogytunk is, a kapitány leszállította a napi részletet személyenként
4082 XXVI    |           körülnézegetve; aztán, mielõtt leszállna, megszorítja kezemet, de
4083 XXVI    |            könyörög nekik, hogy segítsék leszállni az árbockosárból. Föl akar
4084 XIX     |            végzik e munkát. Apály idején leszálltak a tengerbe, aláúsztak a
4085 XXV     |             behuzatott minden vitorlát s leszedette az elõárbocot és vitorlarúdjait,
4086 XXVI    |                felsõ árbocokat, melyeket leszednek, a vitorlarudakat, mind
4087 XII     |                 tenger látásától rosszul leszek!...~- Uram, - felelt Kurtis
4088 LV      |                 és leírhatom. Az irtózat leszögezett helyemre. Oda akarnék rohanni
4089 XVIII   |                 vulkanikus szigeteknek a léte gyakran igen rövid, s mikor
4090 XXIV    |            hiányzik a felsõ része, ahová letelepedni lehetne.~Lehetetlen elmondani
4091 LV      |                hanyatt esik s két matróz leteperi õt, úgy, hogy nem képes
4092 XXVIII  |             készült, melyeket a hullámok letéptek, Kurtis Róbert pedig gondosan
4093 LV      |           Eltaszította a matrózokat, kik letépték róla ruháinak egy részét.
4094 LVI     |                  csoda történt! Mindenki letérdel a tutaj szélére s kimondhatlan
4095 XX      |                 rongálta meg tartalmát s letették biztos helyre a sziget túlsó
4096 XIV     |                miss Herbey mellette van. Leteurneur úr átölelte fiát s keblére
4097 XXI     |              szigeten biztos helyre volt letéve. Igazán szerencse, sõt a
4098 XVI     |                  megjelölve. Hogyan, hát létezhetnek ilyen szirtek az Atlanti‑
4099 XIV     |                 s a hátsó árboc, aljánál letörik s a tengerbe hull.~A Chancellor
4100 XIX     |   Helyreállíttatja a hátsó árbocot, mely letört még a megfeneklés elõtt
4101 XLVIII  |              kiabálást hallok a tutajon.~Letournerék és miss Herbey, kik velem
4102 LIV     |                képe valósággá válik ott.~Letournerékkel beszélek sejtelmeimrõl.
4103 LII     |                  volna még egyszer látni Letourneuréket s miss Herbeyt is... Nem
4104 XXV     |                 Róbert fölkapta a fiatal Letourneurt s átfutván a víz alá merült
4105 XVIII   |               forrongó tûznek köszönheti létrejöttét.~Egyébként a sziget vulkanikus
4106 XXXII   |           körülmények sokkal kedvezõbbek lettek. Nincs köztünk egyetlenegy
4107 XIX     |               Letourneur András nyomorék léttére is hozzánk csatlakozott
4108 LIV     |             tutaj hátterére húzódik, ott leülnek s halkan beszélgetnek egymással.~
4109 XXXVII  |                bír, mert odaint magához. Leülök mellé. Akkor összeszedi
4110 XVIII   |             alatt fölértünk s mindhárman leülünk egy bazalt darabra, mely
4111 XLIX    |                  Igyatok! Igyatok!~Aztán leugrik s hallom, amint teste a
4112 XXXIV   |                egész égboltozatot, míg a levegõbõl valami foszforszerû világosság
4113 XXXIV   |              nélkül, hogy szokott hûsítõ levegõjét magával hozta volna. Az
4114 XIII    |                 be, utat engedve a forró levegõnek és füstnek. Azon percben
4115 XLII    |       megkeményedtek a belélegzett forró levegõtõl.~Kérelmemre a kapitány ezúttal
4116 XXIX    |                  a sülyedõ hajó helyén s levegõvel telt roppant bugyborékok
4117 V       |           hordtak, melyek bermudai pálma‑levelekbõl készültek.~- Igaza van,
4118 XL      |                   ezt a levelet... anyám levelét... nem bírom... Ez az utolsó,
4119 XII     |              kitör kívülre! Talán jobban leverhetjük a nyílt ellenséget, mint
4120 XXXIX   |                 a jelen körülmények közt leveri a legbátrabbakat is.~Mihelyt
4121 XVI     |           szirtek.~A csalódás végtelenül leverõ érzete száll meg minden
4122 LVI     |                  õket kettõjüket már‑már leverték, hallatszott az én szavam.~
4123 XLII    |                volt, a hajó eltûnt!~Mily levertség követi e pillanatnyi reményt.
4124 XXXVI   |            hagynák a részüket!~Általános levertségben telt el a nap. Mindenki
4125 VIII    |              kedvet kapok utánozni õket. Levetem hát cipõimet, lehúzom a
4126 VII     |                Megtekintem a hajófenékre levivõ lékeket a fõárboc elõ- és
4127 III     |                  jelenleg Charlestownban levõ Chancellor hajónak, mely
4128 VIII    |               arányban a hajó belsejében lévõvel. A reggel inkább hûvös,
4129 XXVIII  |                  nyomorgás elsõ áldozata lezuhan a habok közé.~E percben
4130 LI      |                                          LI.~Január 24.~Hol vagyunk?
4131 LVII    |                 francia «transatlantique ligne» gõzöse, Ville de Saint‑
4132 XXXIII  |            eltikkasztva, olykor csak úgy lihegünk. Mily türelmetlen várjuk
4133 XLIV    |                vágyainkat. Türelmetlenül lihegve várjuk az eredményt. Minden
4134 LII     |                                          LII.~Január 25.~A január 24.
4135 LIII    |                                          LIII.~Január 26.~Kimondatott
4136 LIV     |                                          LIV.~Január 26. folytatása.~
4137 I       |           harmadik útjára Charlestown és Liverpool közt. Amint elhagyta a charlestowni
4138 III     |                 Átvevõk: Leard testvérek Liverpoolban.~A szállítmányt a legnagyobb
4139 I       |          kilencszáz tonnás, s egy gazdag liverpooli kereskedõháznak, a Leard‑
4140 XLVII   |              látom, hogy egy emberi test lóbálózik ott kötélre akasztva az
4141 LII     |               egy‑egy szikra elég lángra lobbantani, mint valami robbanó gázt.
4142 XLIII   |        kézmozdulat elég arra, hogy dühre lobbantson s ha egyszer e düh kitörne,
4143 XLIII   |                 néha egész szélességében lobog s szíveink megtelnek reménnyel.
4144 I       |              kikötõt, fölvonták az angol lobogót, de aki tengerész, amúgy
4145 LV      |               legcsekélyebb zajra, a víz loccsanására, a habok susogására. Azt
4146 XXVI    |               miközben néhányszor jót is lódítnak rajta, pajtásaik tréfás
4147 XXXV    |           javítni a korlátot, de a habok lökdösései miatt lehetetlen s egyik
4148 X       |                 elõször teszem!~- De egy lökés elég, hogy fölrobbanjon.~-
4149 VI      |                észreveszik, a zajt keltõ lökések mellett is, melyekkel a
4150 XXII    |        nehézkesebbé válik, mert a hullám lökésére már csak igen nehezen emelkedik
4151 XIV     |                 hátára vesz s rögtön egy lökést kapunk. A hajó megfeneklik
4152 VIII    |                födélzeten s a szivattyúk lövelik a vizet, mely aztán a hajó
4153 XLVI    |              fölött függõ izzó nap reánk lövell.~Eljött az est s az éj sötét
4154 LII     |                  ércnyilak volnának, úgy lövellnek reánk. Hanem a ködnek e
4155 XLIII   |                  hallhatják.~Nincs semmi lõfegyverünk, melynek kisütésével magunkra
4156 XLVII   |            mintha valami idomtalan tömeg lógna az árbocon.~Mi az a tárgy?
4157 XXI     |               nem oly nagy ugyan, mint a lõgyapoté vagy a dinamité, de sokkal
4158 XXXIII  |             habocska zavarná, a vitorlát lomhán függve az árbocon, nem félhetünk‑
4159 II      |            szintén angol.~Kazallon J. R. Londonból - e sorok írója.~ ~
4160 XXI     |               nagyobb, mint a közönséges lõporé. Ami gyulékonyságát illeti,
4161 XXI     |             ellobbanó lévén, utat nyit a lõpornak, mely lassabban gyuladván
4162 XXI     |                 tenger!~- Van valamink a lõpornál is különb, - szól akkor
4163 XXI     |                  hiszem, hogy közönséges lõporral kellene vegyítnünk. Így
4164 XXI     |       szétrobbantani ezeket a sziklákat? Lõporunk van a hajón.~- Nagyon kevés, -
4165 XLII    |             által ûzetve, pár itce vizet lopott a tele hordóból... A víz
4166 XII     |             Kurtis Róbert hidegen: - egy lõszerrel töltött aknához vagyunk
4167 VII     |         vitorlaigazítás volt, a mi miatt lótottak futottak. A hajó mozgása
4168 VI      |                   mint a vadszõlõ s zöld lugost képeznek egyik árboctól
4169 LV      |                                          LV.~Január 27.~Nem bírom behúnyni
4170 LVI     |                                          LVI.~Január 27. folytatása.~
4171 LVII    |                                          LVII.~Január 27. folytatása.~
4172 XXIII   |               gluk, gluk». A korábbi rés lyukadt‑e ki megint, vagy az egész
4173 XIX     |                  Róbert gyapotot tömet a lyukas oldalba. Anyag van hozzá
4174 XVIII   |              Andrástól tudjuk, hogy az a Mac‑Donald család tulajdona
4175 XLVI    |               közt óvatosan, mint valami macska, mert semmi áron sem akarom
4176 LII     |                 tájban, azt hiszem, hogy madárkiáltást hallok fejem fölött. Kurtis
4177 XXVII   |            féljen kegyed semmit...~- Nem magamért félek, - viszonz a fiatal
4178 LI      |                 egy kis ivóvizet szerzek magamnak, oly módon, hogy elpárologtatom
4179 XLVII   |                  gondoltam senkire, csak magamra!~Eközben a hold fölszáll
4180 LII     |                 és szeretném már lerázni magamról.~Csak tizenegy óra felé
4181 XV      |                   ha a Chancellor valami magányos szirten feneklett meg, akkor
4182 VIII    |            pillanatig. Kiki gondoskodjék magáról.~- Hát mit csinálnál te,
4183 XVI     |              Elõre van hajolva s hátulja magasabban áll, ami miatt nagyon nehéz
4184 XIX     |                 két víz fölszíne egyenlõ magasan áll kívûl belûl.~- Ami azt
4185 XXVI    |              tájban följött a nagy árboc magaslatára. Gondolom, az ég pirossága
4186 XXVI    |               utasoknak, kik ama keskeny magaslatokra fölszorultak, látni és hallani,
4187 XVI     |            emelkedik a legnagyobb dagály magasságán is. Egy nagyon szûk, de
4188 XVI     |                 dolguk kipuhatolni a víz magasságát s a kormányos hozzá lát
4189 XXXV    |             hullám oldalán, ez irtózatos magasságban s a mindenfelé összevissza
4190 V       |                mint valami tündérvidéket magasztalták, Shakespeare, ki bizonyosan
4191 XVIII   |        megtagadta.~Engem fölingerel ez a magaviselet s közbejárúlok Mrs. Kearnél
4192 XII     |            gyõzöm bámulni e fiatal leány magaviseletét, kire nézve a kötelesség
4193 XLIII   |                  elõrészére dobnak, hogy máglyát képezzen. Aztán meggyujtják,
4194 XVIII   |                 nem hozott még ide semmi magot s a tengeri madarak nem
4195 XLV     |                  a hullámok érintésének, magukba szítták a tenger vizébõl
4196 XXXIX   |              éhség kitágít. Azt kérdezik magukban, én vagyok‑e igazán, aki
4197 XLI     |                  tizennegyediket találni magunkhoz.~A 8. és 9. közti éjjel
4198 XLIII   |        lõfegyverünk, melynek kisütésével magunkra vonhatnánk a brigg figyelmét.
4199 X       |                  rajtunk, mert igazán mi magunktól nem birunk segítni!~Ez a
4200 LVII    |             délelõtt tizenegy óra felé a Maguri‑foknál találták. Marajo
4201 IX      |                  Most már minden meg van magyarázva, a matrózok sugdosása, nyugtalan
4202 XI      |                 föltartóztatni embereit. Magyarázza nekik, hogy a tûz nem hatolt
4203 XXXVI   |             mindenki.~Némán telt le ez a mai nap is, ez a december 22‑
4204 II      |                 lehet erélyes ember, még makacs ember sem lehet, mert szemei
4205 XXXII   |                 nem követnének bennünket makacsul, mint számukra esendõ zsákmányt.
4206 VIII    |                 csónakokat nem a tengeri malacok kedvéért találták föl!...~
4207 XXXI    |               kormányrúdféle, körülbelül malájok balanjához hasonló.~Ezen
4208 XXVI    |     lecsúsztatják Mr. Keart, mint valami málhát, miközben néhányszor jót
4209 XXIII   |                  az egész hajó szanaszét mállik? Lehetetlen biztosan kipuhatolni.
4210 LI      |           lépésnél, leesik, meg fölkel s mámoros hangon danol hozzá. Úgy
4211 II      |                  Falsten Vilmos, mérnök, Manchesterbõl, angol.~Ruby János, kereskedõ,
4212 IV      |                 sorsában.~Falsten Vilmos manchesteri mérnök, ki nagyon angolosan
4213 XXV     |     vitorlarúdjait, hogy a hajó csöndben maradását ne veszélyeztesse. Reméli,
4214 XLVII   |              hogy ezt a nyomorúságos kis maradékot nem osztottam meg társaimmal...
4215 XXVII   |                  Mit csináljunk, urak?~- Maradjunk, ahol vagyunk, - feleltem
4216 XVIII   |              lelke megátalkodottan zárva maradna a vallásos benyomások elõtt!~
4217 XLIII   |              félóra hosszáig a tengerben maradtunk. Ez idõ alatt Kurtis Róbert
4218 XLVI    |                  melyet a szellõ egy kis maradványa hoz felém pillanatonként.
4219 XXXVI   |                  kisütött a nap a felhõk maradványai közt, miket a vihar maga
4220 LIV     |                most még emberi érzelmeik maradványára hivatkozzék valaki s ki
4221 LVII    |                  Maguri‑foknál találták. Marajo szigeténél. Irgalmas szívû
4222 XLIX    |                Fogaival, körmeivel tépi, marcangolja magát, arcunkba fecskendezve
4223 XLII    |                  Most elõször szenvedünk mardosó gyötrelmeket a víz hiánya
4224 XXXIV   |                nézzük s a borszeszbe egy marék sót dobunk.~- Fél‑e ön a
4225 XLII    |               fog okozni, mint az éhség. Máris a legtöbbnek közülünk szája,
4226 XII     |            melyet úgy szeretek, a lángok martaléka lesz és én nem tehetek semmit,
4227 XLVII   |                 kezeik közül e borzasztó martalékot! Csak alig bírtam küzködve
4228 XLIII   |               tehát csak három mérföldet másfél óra alatt. Ez a szellõ,
4229 XIII    |                el soha sem az egyiket, a másikba pedig Kurtis Róbert a kereskedõt,
4230 XXVIII  |               most milyen az egyikünk és másikunk lelkiállapota? Én megkisértem
4231 XI      |     egybekapcsolva s nem szabad kivülünk másnak megtudni.~Mikor a rend helyreállt,
4232 XLII    |               lévén már merítve a víz, a másodikhoz megyek, mely még egészen
4233 V       |              Gyakran megtörténik, hogy a másodkapitánnyal beszélgetek s némi bizalmasság
4234 II      |            foglaljon el. Ez a Chancellor másodkapitánya, kit nem tanulmányoztam
4235 IV      |           benyomást tett reá. Ellenben a másodkapitányról, Kurtis Róbertrõl nagyon
4236 IX      |              szóljanak.~Megértem, hogy a másodparancsnoknak komoly okai vannak, hogy
4237 XXXIV   |           tündöklõ villám, melyet néhány másodperc múlva erõs mennydörgés követ,
4238 IV      |                   hiú, önmagát bámulja s másokat lenéz és a leghatártalanabb
4239 XX      |          eszközeink, hogy kijavíthassuk, másrészrõl e szigeten, hol a legelsõ
4240 XV      |                Isten tudja! Ne törõdjünk mással, csak a jelennel!~A legelsõ
4241 XXVI    |                  Sandon, mindjárt föl is másznak a kötelekre, elérik a hátsó
4242 XLVI    |                  után indulva, átcsúszom‑mászom a vitorlák alatt, a rudak
4243 XVI     |                 tanyát ütöttünk s néhány matracot, melyek nem égtek el, fölhoztak
4244 XIX     |                nemsokára, mintegy ki van matrácozva e súlyos és áttörhetetlen
4245 LIII    |                sorshúzáson kijött, Burke matrózé, ki örömében fölkiált.~A
4246 XXIX    |                  ragad!~Két matróz s egy matrózinas elvesztik az eszöket s beugornak
4247 XIX     |                mert lakosztályunkban s a matrózokéban is nagy kárt tett a tûz.
4248 XXVII   |                  a kormányos oda kiált a matrózokhoz:~- Héj, te ott elõl!~- Mi
4249 XVI     |    Letourneurékkel a hajó tisztjeirõl, a matrózokról és hogy miként viselték
4250 XVII    |              mérõ kötéllel ellátva s egy matrózzal, aki evez. Október 31‑én
4251 XVII    |                    kérdem. - Néhány száz mázsa gyapotot kidobni, az nem
4252 XXXII   |              hogy két nap alatt majd két mázsát fogtunk belõlük. Már most
4253 XX      |                   ha aztán egyszer már e medencén kívül lesz, a hajót meg
4254 XVI     |                  250‑300 lábnyi átmérõjû medencének, melynek északi szögletét
4255 XXI     |              pedig haladéktalanul e szûk medencét. Az idõjárás, mely egész
4256 XI      |               inkább bizonyos neme az ön megadásnak.~Úgy látszik nekem, mintha
4257 XLIII   |          körülmények közt, hogy az ember megadja, alávesse magát az isteni
4258 XLIV    |            élével vagy a másik oldalával megakad ez a szerszám a cápa állkapcsai
4259 XXIII   |       vitorlavásznakkal. Talán ily módon megakadályoz minden közlekedést, habár
4260 XI      |                  mielõtt a másodkapitány megakadályozhatott volna, reákiáltok:~- Nyomorult!
4261 XXIII   |             folytáig küzdünk erélyesen s megakadályozzuk, hogy a víz fölszine magasabbra
4262 XX      |                  szilárd hajót egyszerre megakaszthatja. Miután tehát Walter hadnaggyal,
4263 IV      |               által, ki nem kaphatja meg megaláztatás nélkül azt a néhány font
4264 XXIV    |                erõsen hajtott, egyszerre megállapodik. Egy heves rázkódást érzünk.~
4265 XLV     |       kicsavaráshoz, mikor Kurtis Róbert megállítja õket.~- Várjatok egy percig! -
4266 XV      |                 horgonyt. Reméljük, hogy megállják!~Akkor látom, hogy Kurtis
4267 LV      |                  A matrózok kõvé meredve megállnak, nézik, hallgatják.~Letourneur
4268 LII     |           tengerbe akarom vetni magamat, megállok. Miért?, nem tudnám megmondani,
4269 LIV     |                  a bárddal kezében, mind megálltak, mozdulatlan.~Miss Herbey
4270 VI      |               csúcsára tekergõznek, mint megannyi lebegõ zászló.~Néhány óra
4271 XVIII   |               tengerész van, kinek lelke megátalkodottan zárva maradna a vallásos
4272 XLV     |                   Az esõ arcomat öntözi, megáztatja ajkamat s érzem, hogy lecsepeg
4273 IV      |             elõször s többé‑kevésbé mind megbarátkoztak már a tengerrel. Annálfogva
4274 XII     |             javára fordulhat. Erélyes és megbízható ember áll most élünkön,
4275 IV      |                uram, hiszi ön, hogy fiam megbocsátja valaha anyjának és nekem,
4276 XIII    |                utolsó kártyánkat!~Néhány megbódult matróz, köztük legelöl Owen,
4277 XXXVI   |               levegõ villamos tömöttsége megcsökkent. A vihar nem tartott tehát
4278 XLI     |                  mialatt én szunnyadtam, megcsonkították a testet! Hanem ki cselekedte?~
4279 XIV     |                 hajó a haboktól hányatva megcsusszan, a kötelek közé keveredik.
4280 XV      |                borítja‑e el a tenger, ha megdagad? Megismerhetjük ebben a
4281 XI      |                  a szerencsétlent. Teste megdermed, szemei rettenetesen kimerednek,
4282 XIV     |         számunkra.~A matrózok rémülettõl megdermedve, mozdulatlan maradnak. Most
4283 LIII    |                kiaszott arcába. Nyugalma megdöbbent.~Ah, szerencsétlen atya!
4284 LVI     |           torkolatától húsz mérföldnyire megédesíti az óceán vizét!~ ~
4285 XVII    |         elsülyedni, miután az imént majd megégtünk. Nem, Kazallon úr, én nem
4286 X       |              állandó marad.~Miután ebben megegyeztek, a másodkapitánynak csak
4287 XXXI    |                  kétszersültet is; aztán megeheti, ahogyan és amikor neki
4288 XXI     |    Összevegyítjük a két anyagot s miután megelõzõleg bedugtunk egy kanócot egészen
4289 XII     |                  elõtt a tenger állapota megengedi, hogy fölhasználjuk csónakainkat,
4290 LVII    |                azt a boldogságot, melyet megérdemel s melyet teljes szívünkbõl
4291 XLIV    |                 s aléltságunk mellett is megérezzük hatását. Torkom kevésbbé
4292 XXXV    |                igyekeznek azt még jobban megerõsítni.~Roppant habok zuhannak
4293 XX      |         bedugaszolják s amennyire lehet, megerõsítsék a tûz által megrongált bordákat.
4294 LII     |          megfogom a kezét. Kurtis Róbert megért engem, tudja, hogy ez végbúcsú
4295 IX      |                hogy semmit se szóljanak.~Megértem, hogy a másodparancsnoknak
4296 XLI     |                  Szájára nyomom kezemet. Megértettem. Szegény Walter!~ ~
4297 XXXIX   |                 szól miss Herbey, - s az megeshetik, habár gyöngébb vagyok,
4298 XXII    |               javítni kell rajtok. Az is megesik, hogy bedugulnak vagy a
4299 XXXIX   |                 lénye ravaszságra mutat. Megesküdném rá, hogy álnok.~S valóban,
4300 XLI     |                 nem bírtam addig várni s megettem a véres, nyers húst.~Letourneur
4301 XXXVIII |            elhagyott tájnak.~Január 1‑én megettük utolsó kétszersültünket,
4302 XXXIX   |        megsoványították végtelen; ruhája megfakult, elrongyollott, nyomorúságosan
4303 XLIII   |                kitörne, lehetetlen volna megfékezni. Nem értem, hogy még meg
4304 VIII    |              megfordul, oda jön hozzám s megfelel a kérdésre, amit még ki
4305 XII     |                még lankadatlanabbul kell megfelelnie úrnõje iránti kötelességének
4306 XVIII   |             éppen ide, hogy a Chancellor megfenekeljék rajta!~- Valóban, - tettem
4307 XVIII   |                 Chancellornak legyen min megfenekleni, most megint tüntesse el
4308 XLI     |               tûzvész részleteit, a hajó megfeneklését, a rést, melyen beömlött
4309 XIV     |                egy lökést kapunk. A hajó megfeneklik hátul, nekirugaszkodik néhányszor
4310 LI      |            guineet adok minden cseppért! Megfizetem! Van nálam arany! Arany
4311 XXVI    |               könyörög s ígéri, hogy jól megfizeti, aki oda jön hozzá segíteni.~
4312 XLIV    |               nem általok elnyeletni. Ha megfoghatna egyet, nem vetné meg kemény,
4313 XXXVII  |                 hanem egy halat csak úgy megfognának, azért, mint akármi más,
4314 XXXVII  |                 dolog hát: az elsõ halat megfogni!~A kormányosnak igaza van
4315 LII     |            mellettem. Hozzá vánszorgok s megfogom a kezét. Kurtis Róbert megért
4316 XXVIII  |             nélkül. Reggel, napkeltekor, megfogtam a halott kezét, mely már
4317 XXXIX   |               Uram, - mondom neki, kezét megfogva, - ne essünk kétségbe. Hátha
4318 XL      |                  van. Habár számra nézve megfogytunk is, a kapitány leszállította
4319 XIII    |                forró, nedves levegõ majd megfojtja már az embert.~Szerencsénkre
4320 XI      |                  kisértetbe jöjjön, hogy megfojtsa ezt a Rubyt.~Aztán nyugodt
4321 XI      |                  Ruby ez esetben azzal a megfontolatlansággal járt el, mely, meg kell
4322 XXX     |          élelmiszerek nem igen bõvek, ha megfontoljuk, hogy tizennyolcunkat kell
4323 VI      |            legalább a vitorlákat kellene megfordítani s észak‑nyugat felé tartva,
4324 XXXVII  |           pillantása rajtam csügg.~Aztán megfordítja fejét s úgy látszik, hogy
4325 XX      |              kapitány parancsára gyorsan megfordítják a vitorlákat s a hátul kivetve
4326 XLIII   |              mellembõl...~Ezalatt a hajó megfordította vitorláit; aztán lassan
4327 XX      |                ez öblöcske legszélesebb, megfordulhat benne a Chancellor s ez
4328 IX      |                 táplálni!~- Nem volna jó megfordulni s partra igyekezni, ahol
4329 XXXIX   |                     Sejtené, hogy miatta megfosztottam magamat... Visszautasítaná...
4330 XXXII   |                másik részét tengervízben megfõztük, tüzet rakván a tutaj elõrészen.
4331 XXXIII  |                helyen áll. Néhány matróz megfürdött a tengerben s ez a fürdés
4332 LI      |                 sem gondolhat arra, hogy megfürödjék, mert Jynxtrop halála óta
4333 XLIII   |                  cápák elnyelhetik õket, megfürödtek. Ez a fürdés némi könnyebbséget
4334 LV      |                meg akarok fúlni!... De a megfulás nem megy oly könnyen, mint
4335 XXV     |                belõlük.~De Kurtis Róbert meggátolja.~- Helyeitekre, legények! -
4336 IV      |                  látszik, olyan semmibõl meggazdagodott ember, nagyon unalmas cimbora
4337 XXXII   |              hosszú zsinegekbõl, végükön meggörbített szöggel, melyre csalétkül
4338 XXXVII  |                  végükre, melyeket elõbb meggörbítnek.~Mikor ezek a halászó szerszámok
4339 XX      |            sebességgel menni, az árbocok meggörnyednek a vitorlák nyomásától. Valami
4340 XLVII   |               hágott.~Pedig hát azt kell meggondolni: mi itt éhen halunk s társaink
4341 XX      |                   a hajó gerincei nagyon meggyengültek, úgy, hogy Isten csodájának
4342 XXXIX   |          figyelmeztet. - A szörnyetegek! Meggyilkolnák önt! Ez csak egy napra való...
4343 LIV     |           Ezalatt beesteledett, de nekem meggyõzõdésem, hogy ez éji homályban valami
4344 XLIV    |                rángatásokat? A kormányos meggyõzõdést szerez magának e fontos
4345 XXII    |               újabb méréseket eszközöl s meggyõzõdik róla, hogy a víz lassan
4346 IX      |                 három nap óta, fájdalom, meggyõzõdtünk róla, hogy a tûz tovább
4347 XXII    |         kormányos lerohannak a hágcsón s meggyõzödnek, hogy a rémhír, fájdalom,
4348 XXI     |                kiröpített rúddal könnyen meggyujthatjuk.~Daoulas és emberei buzgón
4349 XXI     |                  kellene vegyítnünk. Így meggyujthatnánk az aknát kanóccal is, ahelyett,
4350 XXI     |                 hagynia a hajót.~Falsten meggyújtja a kanócot, melynek körülbelül
4351 XLIII   |                  máglyát képezzen. Aztán meggyujtják, kissé ugyan bajosan, mert
4352 XII     |           Falsten úr, - szóltam ekkor. - Meggyuladhat a klórsavas káli, ha nem
4353 IX      |              róla. Semmi kétség! Az árúk meggyuladtak a hajófenékben s nem volt
4354 IX      |               mikor berakják, magától is meggyulladhat a füllött, nedves hajófenékben,
4355 IX      |             felelt õ, - a gyapot magától meggyulladt.~- Megtörténik az gyakran?~-
4356 XIV     |                  klórsavas káli nem akar meggyúlni? Az a vulkán nem nyílik
4357 XII     |           zavaros szeme mutatja elmebeli megháborodását, - én tengerész vagyok,
4358 XII     |            törõdik a feleségével. Miután meghagyta a másodkapitánynak, hogy
4359 X       |                  A vitorlarudak néha úgy meghajlanak, hogy azt hiszi az ember,
4360 XXII    |                esik a Chancellornak ez a meghajlás. S igaza van, mert nem arra
4361 XXII    |                 A hajó még mindig nagyon meghajlott, habár magas vitorlái közül
4362 XLIX    |            kárhoztatva, hogy egymás után meghaljunk, még pedig a legborzasztóbb
4363 LIV     |                 fõleg, hogy e hivatkozás meghallgatásra találhat? Igen! Egy szó
4364 XXXIII  |        Vigyázzunk, - szólt miss Herbey - meghallhat bennünket!~Aztán a tutaj
4365 VIII    |                  kiáltsak.~Kurtis Róbert meghallja, megfordul, oda jön hozzám
4366 XXXVI   |                  jól tennék, ha mindjárt meghalnának.~- Igen, - felelt Owen. -
4367 XLII    |              vízkészletünk s ha mindjárt meghalnánk is utána!~Ekkor - éppen
4368 LVI     |          visszatér belém. Nem akarok már meghalni!~Kiáltozok. Kiabálásomat
4369 XXXVIII |                hozzá:~- Imádkozzál, mert meghalsz!~- Hát olyan nagyon szeretnének
4370 XLI     |                 ízben eljött imádkozni a meghaltért.~Mire fölkelt a nap, a holttest
4371 XLVII   |                 élt Hobbart, míg mi majd meghaltunk éhen, hogyan táplálkozott
4372 XVII    |                   hogy azt még nem tudja meghatározni s hogy az fõleg a körülményektõl
4373 XLII    |               melynek irányát lehetetlen meghatároznunk, a tutaj teljesen egy helyben
4374 XXXIV   |          bámuljuk. E nagyszerû jelenetek meghatják a legdurvább lelkeket is
4375 XXVIII  |                mely mindnyájunkat mélyen meghatott.~Az éj elmult baj nélkül.
4376 XXXIX   |                  miss, - felelem ezúttal meghatottan s kész voltam mindent megtenni
4377 IV      |           Valóban! de ki ne lenne mélyen meghatva, midõn megtudja, micsoda
4378 XXXIII  |               mindegyre soványodik, orra meghosszabbul, kiálló arccsontjai piros
4379 XX      |           kétszáz lábnál. Akkor feszesen meghúzzák a láncokat, a matrózok a
4380 IX      |                vannak, hogy így beszél s megigérem neki, hogy mindenki elõtt
4381 XI      |     oktalanságának köszönhetünk.~Falsten megigéri, hogy titokban tartja.~Ami
4382 XIII    |          körülveszi hajónkat, mely vonz, megigéz!~- De Kurtis úr, - mondám, -
4383 XLIII   |                  egy szemernyi só sem és megihatnánk! De hiányzanak tutajunkon
4384 XII     |               nem is igyekszik elrejteni megindulását, - ha meggondolom, hogy
4385 XXIV    |                 atyja szünet nélkül mély megindulással tekint. Mi történik fiával,
4386 XII     |                     Kurtis úr, ön nagyon megindult...~- Uram, nem birok uralkodni
4387 XV      |                el a tenger, ha megdagad? Megismerhetjük ebben a sötétségben? Hadd
4388 I       |               hacsak rápillant, mindjárt megismeri, miféle eredetû; ez a szilárd
4389 IV      |                utasok kezdenek egymással megismerkedni s kezd kevésbé egyhangú
4390 XLIII   |            Aközben a matrózok iparkodnak megismerni a hajó alakját és irányát. -
4391 XX      |           kikötõben, ahová eljut.~Az ács megiszkábálta a hajó bordáit az oldalakon
4392 LII     |                 mellemet égeti?~De igen! Megiszom a saját véremet, ha nem
4393 II      |            arcismerõ volnék, úgy hiszem, megítélhetem Huntly kapitányt, habár
4394 XXXI    |                 részétõl, mely, mint már megjegyeztem, a hollandi Guyana partját
4395 XLVI    |                nekünk valamit használna.~Megjegyzem itt, hogy ha a szomjúságot
4396 X       |                tett, az volt az egyetlen megjegyzés a Chancellor irányváltoztatását
4397 XXVI    |                  rajta, pajtásaik tréfás megjegyzései közt.~Hanem csalódtam. Mr.
4398 XXXII   |               van új eszmékkel, váratlan megjegyzésekkel. Társalgása szórakoztat,
4399 XLIII   |                  szemeit:~- Hajó!~A hajó megjelenése nem szülte rögtön azon hatást,
4400 III     |              mind egészben és jó karban, megjelezve és számozva; mely nevezett
4401 XVIII   |                létezik, mintha elmulaszt megjelölni oly veszélyt, amely létezik,
4402 XVIII   |               többé szirtet ott, ahol mi megjelöltük.~- Igazad van, apa, - szólt
4403 XLVI    |                 horog és csalétek nélkül megkaparíthatnánk e cápák egyikét, melyek
4404 XI      |                róla.~De elõbb Rubyt kell megkaparítni, mert a szerencsétlen teljesen
4405 LV      |                karom? Vágják le s holnap megkapják a többit!~Letourneur úr
4406 XXXVI   |                  telt el a nap. Mindenki megkapta a maga fél font kétszersültjét.
4407 L       |                  szót, melyet földagadt, megkeményedett nyelvünk, ajkaink kiejteni
4408 XLII    |           szárazság miatt, a nyákhártyák megkeményedtek a belélegzett forró levegõtõl.~
4409 XLVIII  |                   aki hátul ült, fölkel, megkérdezi, hogy miért dühöngenek s
4410 XVIII   |              ajánlatunkat.~Letourneur úr megkérdezte miss Herbeyt is, nem szeretné‑
4411 XIII    |                Róberthez szaladnak, hogy megkérdezzék, mit parancsol. Mindnyájukat
4412 LIV     |                 várni. Beleiknek korgása megkétszerezõdik, amint itt maguk elõtt látják
4413 XX      |                  egyszerre a csavarokat. Megkettõztetjük erõlködésünket s a Chancellor
4414 XXXV    |           hullámoknak, hogy fiát némileg megkímélje az erõs csapásoktól. Miss
4415 XXXV    |          levegõben, de ekkoráig a villám megkímélt bennünket s csak a habok
4416 XXXII   |                 pompás lakoma! S mennyit megkíméltünk élelmi készletünkbõl! Ez
4417 XL      |                  azért lettünk még eddig megkímélve, mert a tutaj hátsó részére
4418 XXXIX   |         mindamellett, hogy Letourneur úr megkínált, semmit sem ettem!... semmit!~ ~
4419 XXVII   |                 a kötelekbe kapaszkodva, megkísértem, nem láthatnám‑e, hogy mi
4420 XLIV    |               Kurtis Róbert, Daoulas még megkísértették, nem tudnának‑e egyet elfogni
4421 XLIX    |                  édes vízhez! Több ízben megkisértettem inni belõle néhány cseppet,
4422 LI      |                 körülveszik a tutajt.~Ma megkísértettem, hogy egy kis ivóvizet szerzek
4423 XL      |           bõrdarabokat lenyelte, némileg megkönnyebbül.~Rögtön utánozzák valamennyien.
4424 XLII    |                 hûvösek az éjjelek, némi megkönnyebbülést érzünk, hanem nappal a hõség
4425 XX      |         Chancellor számára kell, bármint megkönnyebbült is most már a hajó. Ha megfeneklése
4426 XVI     |                  nyílást s miután a hajó megkönnyebbûlt, fölhasználja a dagályt,
4427 XLV     |           hozzánk nem ér!~Az Isten végre megkönyörül rajtunk. Az esõ nagy cseppekben
4428 XL      |              hogy alig bírtuk megérteni, megköszönte Miss Herbeynek és nekem
4429 XI      |                 végre legyûrnek s erõsen megkötöznek. Aztán kabinjába szállítják,
4430 XLV     |                  egyik vitorlából; aztán megkóstolja s nagy meglepetésemre kiköpi.~
4431 XLV     |       meglepetésemre kiköpi.~Aztán én is megkóstolom. Ez a víz egészen sós! Mintha
4432 XXVII   |              õket a hajóhoz, kegyetlenül meglakolnának árulásukért!~Mrs. Kear elõtt
4433 XXV     |                 Az éj elég világos, hogy megláthassam, mi történik körültem. Kurtis
4434 XIII    |             hogyan égeti a tûz.~Többször meglátogatom volt kapitányunkat is s
4435 XVIII   |                töltünk. Kurtis Róbert is meglátogatta, de egészen más dolgok foglalták
4436 XIII    |                 helyezte el.~Én többször meglátogattam e szerencsétlent, ki teljesen
4437 XX      |                ki kellett állniok, kissé meglazította, de anélkül, hogy nagyobb
4438 VIII    |                kézmozdulatokat tesz, ami meglep engem olyan önmagán uralkodni
4439 XVI     |               agyát szorongatják. Nagy a meglepetése, hogy sehol sem látszik
4440 X       |         idézhetett volna elõ köztük némi meglepetést. De nem történt ez sem,
4441 VIII    |                  fölmentem a födélzetre. Meglepett az a megmagyarázhatlan tünemény,
4442 X       |               Csak Letourneur úr látszik meglepettnek, õ észreveszi, hogy a legénység
4443 XXV     |                 kapitány úr, - kérdezem, meglepetve Kurtis Róbert nyugalma által.~-
4444 IV      |                  Figyelmesen szemlélem s meglepnek erejének jelei. Itt áll,
4445 LIII    |                 csak ennyit akarnak s ez meglesz.~Nem tudom megmondani, hogyan
4446 XVI     |         emelkedett föl? Nem birom máskép megmagyarázni.~Bármint legyen is, e szigetecske
4447 XLII    |               nem? Visszajövök Owenhoz s megmagyarázom neki, hogy mit akarok csinálni.
4448 XVI     |                foka alatt vagyunk.~Akkor megmagyarázza a kapitány a helyzetet mindazoknak,
4449 XVIII   |                ha bár csak egy óráig is, megmenekülhet úrnõje szeszélyes zsarnoksága
4450 XXVII   |               eszközünk volt még!~- Öten megmenekültek! - szólt a kormányos.~-
4451 XXXVI   |              hatvan fontnál többre, amit megmentettünk a tengertõl.~Hatvan font
4452 XLI     |          halászat még tovább is sikerül, megmenthet bennünket a borzasztó éhhaláltól.~
4453 XXX     |                víz, ennyi összesen, amit megmenthettünk. Már az elsõ naptól kezdve
4454 XXXVIII |     szemtelenséggel.~Ez az undok felelet megmenti az életét. Kurtis Róbert
4455 XXIV    |          megszorítva karját. - Mi ketten megmentjük õt!~De Kurtis Róbert már
4456 XXVIII  |               már hideg volt; tagjai már megmeredtek. Holtteste nem maradhat
4457 XLIII   |                 is igaz, amit vallott! A megmérgezett hordó azelõtt rézgálicot
4458 XXII    |                Másnap reggel, mikor újra megmérik, látják, hogy a víz szine
4459 XII     |              érzem, hogy nem birok velök megmérkõzni... A fejem oda van!... Nagyon
4460 X       |                 a francia erélyes ember, megmondhatnék neki mindent, hanem Kurtis
4461 VII     |                Kurtis Róbert kétségkívül megmondja majd nekem. Megvárom tehát,
4462 XXXIV   |             valami énekes hangja. S hogy megmondjam önnek az igazat, miss Herbey,
4463 XLII    |         megjelenik egy fehér pont. Hanem megmozdul‑e az a pont? Vitorla valóban?
4464 XLIV    |                 hogy a vörös rongy kissé megmozduljon, mintha élõ lény volna.~
4465 LI      |            holtat is! Kínos erõlködéssel megmozdulok s fölülök. Szárazföldnek
4466 LI      |              hogy egy kis vászon rongyot megnedvesíthessek általa. Aztán az üst sem
4467 XLV     |                belém! Torkom nyákhártyái megnedvesülnek ez érintésre. Nemcsak iszom,
4468 XXX     |                 amerikai partot s eléggé megnehezedett‑e keze fölöttünk? Aki legjobban
4469 XXXI    |            percben fúj s melynek irányát megnézte a kapitány a delejtûvel,
4470 XI      |                 mely talán most mindjárt megnyílik lábaik alatt, fölbomlanék
4471 XXIV    |              hajó körül, mintha az óceán megnyílnék alatta!~Néhány matróz rémülten
4472 IV      |                 s úgy látszik, szomorúan megnyugszik sorsában.~Falsten Vilmos
4473 XV      |              többi utassal. Nem teljesen megnyugtatók ugyan e szavak, de senki
4474 XXXII   |            érezné magát csaknem teljesen megnyugtatva.~Hogy Kurtis Róbert lelkében
4475 LV      |            holttestét! Engem, engem kell megölni!~A boldogtalan!~E szavak
4476 XLIV    |                 legelsõt, aki megszólal, megölöm! ~S aztán megint a dolgához
4477 VIII    |              parancsa szerint több ízben megöntözik a födélzetet. Rendesen csak
4478 XVIII   |                  olyan szemmelláthatólag megoltalmazott. Isten e szirtekre akarta
4479 XXVI    |                matróznak. Az figyelmesen megolvassa s én legalább száz dollárra
4480 XII     |               dolga s nem az enyém, hogy megõrizzen ettõl a végcsapástól!~Kurtis
4481 LI      |           csillapítva. Ah! bárcsak én is megõrülnék, mint õ!~Vajjon a szerencsétlen
4482 XIII    |              szerencsétlent, ki teljesen megõrült; kötözve kell õt tartani,
4483 XI      |                  Tûz! tûz!~Kurtis Róbert megparancsolja a matrózoknak, hogy fogják
4484 LIV     |              vitorlát vagy földet fogunk megpillantani.~Hozzám hasonlóan figyel
4485 XLVII   |            ajkamon. Társaim fölébrednek, megpillantják a testet, oda rohannak...
4486 XXXVII  |               semmi eredménye. Hanem hát megpróbálja, a zsinegeket kiereszti,
4487 XV      |            teendõnk volna a szivattyúkat megpróbálni, de e percben a lángok között
4488 XXX     |                  Sandon, Flaypol.~Eléggé megpróbált‑e már bennünket az egek
4489 XIX     |                  se érjen bennünket ez a megpróbáltatás a sülyedõ hajón!~ ~
4490 XVI     |             maradt.~Nos, talán elértük a megpróbáltatások végét! Az ember örömest
4491 XXXII   |                már átestünk a rettenetes megpróbáltatásokon s nem folytatódnak azok
4492 XXXII   |                   mert készen áll minden megpróbáltatásra. Miss Herbey jelleme, lelki
4493 XXIV    |           lábszáramig ér. Ösztönszerûleg megragadok egy kötelet... Hanem egyszerre
4494 XXXIX   |                csordultak ki szemeimbõl. Megragadom Letourneur úr kezét... Alig
4495 LVII    |      köszönhetjük, hogy a Golf‑áram újra megragadta tutajunkat s arra vitte.
4496 XL      |                 anyag, sorba kerül, mind megrágják. Vadállati ösztön ragad
4497 III     |              árúszállítmányával teljesen megrakodva indulhat útjára.~ ~
4498 XXIX    |               Hanem a tutaj készen áll s megrakva mindennel, amit megmenteni
4499 XLIV    |             tutajhoz, a kormányos halkan megrántja a kötelet, úgy, hogy a csákány
4500 XLIV    |             kötél egyszerre csak hevesen megrántózik s kiesik a kormányos kezébõl;
4501 XX      |        kormányrúdnál.~A Chancellor kissé megrázkódik s a tenger, mely dagad,
4502 X       |                 szó a jelen helyzetben - megrázkodtat. S e szavakat: «klórsavas-káli»1
4503 LI      |                  vízzel, vízzel, melytõl megrészegszik! Most nekiindul, keresztül‑
4504 XXVI    |               néha‑néha a kötelek közt s megrezdíti érctartóit. Hanem a tenger «
4505 XXVI    |            vízbõl, minden hullámcsapásra megrezzennek s az ember azt hiszi, mindjárt
4506 XXXII   |                volna, mely jelentékenyen megrövidítené utunkat. Bárcsak ne csalódnának
4507 XLVII   |       táplálkozott tudtunkon kívül, a mi megrövidítésünkkel, társai irgalom nélkül szétszaggatják.~
4508 XLIX    |              négert, Jynxtropot hirtelen megrohanta valami õrjöngõ düh s bõgve
4509 XX      |                 megerõsítsék a tûz által megrongált bordákat. Hanem az világos,