bold = Main text
     Fejezet                                            grey = Comment text

5012 XIII    |                Aki legelõször a kötélhez nyúl, ketté hasítom a fejét!~
5013 XXVI    |          fellegek közül mint hosszú csík nyúlik végig a láthatáron s pirosas
5014 XXIII   |               Nem tanácslom, hogy hozzám nyúljon! - szól hidegen Owen, ki
5015 XVIII   |             szélei mintegy oszlopszerûen nyúlnak le. A víz köröskörül szerfölött
5016 I       |                Orleansba. New‑York és az ó‑világ közt több társaság
5017 XXIX    |               három nagy árboc áll ki az Óceánból.~Hanem a tutaj készen áll
5018 XIII    |                  alatt!~Kurtis Róbert az óceánra tekint, mely felénk hajtja
5019 XXXVII  |              szúr a horogra. Miss Herbey odaad neki egy darabot a vörös
5020 XII     |              kötelességének s határtalan odaadással ápolja õt. Nem gyõzöm bámulni
5021 LIV     |                  adhat neki már egyebet, odaadja érte életét.~E kiéhezett
5022 XLVIII  |               fölszólítni. Kurtis Róbert odaáll mellém. Zsebeibe dugja a
5023 VIII    |              rendkívül nagy volt a hõség odabent.~A matrózok fönt éppen azt
5024 XXXVII  |          állapotának tudatával bír, mert odaint magához. Leülök mellé. Akkor
5025 XXXV    |                 számunkra.~Kurtis Róbert odajön segítni. Nemsokára szilárdul
5026 LIII    |                   Senki sem ügyel rá. Én odakúszom, fölveszem azt a papirost
5027 XXIV    |                  a vedrekkel merítgetnek odalent, nemsokára kényszerülnek
5028 XLVII   |             elõérzet von a holttesthez s odalépek az árboc alá...~Egy akasztott
5029 XLI     |              senkire másra bízni.~Reggel odamegyek hozzá. Még alig kezd fölkelni
5030 XXXV    |                az ivóvíz.~Egy pár matróz odarohan, hogy visszatartsák a második
5031 LV      |               közülök áldozatukat.~Én is odarohanok. De amint közelebb érek,
5032 XXIII   |               helyébõl s amint füleinket odatartjuk és hallgatózunk, valami
5033 X       |                  említni.~Egy perc alatt odaugrom a két utashoz s önkénytelen,
5034 LI      |                  most már csaknem végkép odavan s legfölebb egy‑két nappal
5035 XX      |             kiálló sziklák.~Ott, ahol ez öblöcske legszélesebb, megfordulhat
5036 I       |           vitorlákat s az északi szél az öblön áthajtotta a Chancellor‑
5037 II      |                 a hajóval a charlestowni‑öböl zátonyai közt.~Hozzá kell
5038 II      |                 lágy s kezeit nem szokta ökölbe szorítni. Azonkívül valami
5039 LIV     |         hajótöröttjeit s elhalmozza fiát öleléseivel. Õ tudja, hogy ezek az utolsó
5040 LIV     |               tudja, hogy ezek az utolsó ölelések.~Aztán késõbb, mikor egyedül
5041 LV      |                  meg kell ölnötök engem! Öljetek meg! Én vetettem a tengerbe
5042 LI      |                 Flaypol meg akarja magát ölni, nem fogják engedni, hogy «
5043 LV      |              bõszülten. - Elõbb meg kell ölnötök engem! Öljetek meg! Én vetettem
5044 LII     |                     szól aztán, - én nem ölöm meg magamat. Az annyit tenne,
5045 XLVII   |                  Hobbart meghalt! Õk nem ölték meg! S mint a kormányos
5046 XIII    |                mint valami emberi alakot öltött salamander, ki keresztül-kasul
5047 XLV     |               felhõtömeg egyforma színbe öltözött s széleik, melyek oly élesen
5048 XXXVIII |                 elárasztanak, a szeretet ömlengései a család tagjai közt, a
5049 IV      |          fájdalmat s a lelki fájdalomból öné a nagyobb rész. Én figyelemmel
5050 VII     |                kapitány e megfoghatatlan önfejûségének s több ízben beszélgettem
5051 XXIX    |              segélyükre rohan. Hasztalan önfeláldozás! Mielõtt Kurtis Róbert hozzájok
5052 LIII    |            kihúzni a neveket! A te atyai önfeláldozásod egész addig terjed!~- Jó,
5053 LII     |               újult erõvel rohan meg. Az önfenntartás ösztöne kialudt már bennem.
5054 XLVII   |              vagyok, igen, én vagyok, ki öngyilkosságra kényszerítettem ezt a szerencsétlent!~
5055 XII     |            zavarodva az agya s jobb hogy önként lemondott a parancsnokságról.~-
5056 XVIII   |              ennek kellene lenni: Bízzál önmagadban s higyj az Istenben!~- Teljesen
5057 XVIII   |              emberi nem törvénye: segíts önmagadon. Hanem azért Andrásnak igaza
5058 IV      |         szüntelen bedugja. Dölyfös, hiú, önmagát bámulja s másokat lenéz
5059 XLIV    |                 föl s alá jár a tutajon, önmagával beszélgetve, dühösen kikutat
5060 XXXV    |                 mozdulatlan áll, mint az önmegadás szobra.~E percben a villámok
5061 XXII    |             hozzálát a munkához, de több önmegadással, mint tûzzel; hanem ettõl
5062 IX      |              helyütt s éjjelenként vizet öntenek be e nyílásokon, de az nem
5063 IX      |                  Owen szavai, a födélzet öntözése, melyet folyton nedvességben
5064 VIII    |             melyek könnyûvé teszik e sok öntözést. Azt hiszem, hogy a yacht‑
5065 X       |       mindamellett, hogy csaknem folyton öntözik. Legalább ez az örökös szivattyúzás
5066 IX      |                alkalmazok, hogy folyvást öntöztetem a födélzetet, már nem lehetne
5067 XXVIII  |               mintha, amit érzek, inkább öntudatlan közönyösség volna, mintsem
5068 XIV     |              nyitva áll, egész özönvizet öntünk be az égõ zsarátnokra s
5069 VII     |                     Édes fiam, - szól az öregebbik Letourneur, - te mélyen
5070 IV      |               szürke szakállú. Valójában öregebbnek látszik, mint a mennyi,
5071 LIV     |                 Megfogja atyja kezét. Az öregnek arca nyugodt, csaknem mosolygó.
5072 XI      |                angolszász fajnál mintegy öröklött, s olyan könnyedén csempészte
5073 X       |                  öntözik. Legalább ez az örökös szivattyúzás idézhetett
5074 XLI     |                Mondtam, hogy a kormányos öröme határtalan volt, mikor kihúzta
5075 LII     |              bevésõdik agyamba. Bizonyos örömet találok benne, amint azt
5076 IV      |                  Érzõ szívvel bír s néha örömmel gondolom, hogy a természet
5077 XVI     |           merülnek víz alá, de azon csak örülhetünk.~Mióta itt a dagály, a hajót
5078 XVIII   |               boldogok vagyunk, hogy így örülni látjuk Herbey kisasszonyt
5079 XI      |              szalad a hajón, mint valami örült hadarászva kezeivel. Aztán
5080 XLI     |                  egy szerencsés véletlen örvendeztetett meg. A kormányos, aki horogzsinegeit
5081 XXV     |             alámerült fekvése miatt s az összeácsolt talp, bizonyosan már több
5082 XXV     |       fölfordítná.~Újabb tutajt kell hát összeállítni s azonnal hozzá is kezdenek.~
5083 XXVIII  |                Az építmény szilárdul van összeállítva. A gerendák, melyekbõl áll,
5084 L       |                 lefesteni, hogy mennyire összeaszott szegény Herbey kisasszony.
5085 XXVII   |                   mint a tutaj elkészül, összebeszéltek tehát, hogy elszöknek s
5086 VIII    |               valami! A matrózok gyakran összecsoportosulnak, beszélgetnek maguk közt
5087 XXIII   |             látszik ott, hol a szemhéjak összeérnek. Orra egyenes, fülei szétállók,
5088 XVIII   |              gerendák mennyezete, melyek összeérõ végeiknél valami sárgás
5089 VIII    |                meg belõle többet.~Valami összeesküvést szõnek talán a hajó tisztjei
5090 XLII    |             Kurtis Róbertra figyelek, ki összefont karokkal vizsgálja ama fehér
5091 XI      |                 mérnök ott állt, karjait összefonva s talán valami erõmûtani
5092 LI      |            fejemet. Mit bánom én! Néhány összefüggéstelen szó azonban eljut egészen
5093 XXV     |             úszott s melyeket idejekorán összegyûjtöttek, fölhúzták az árbocokra
5094 XII     |               múlva a Chancellor emberei összegyûlve állnak a kijelölt helyen.
5095 LIII    |                 kezembõl e darab papirt, összegyûri, újjai közt, aztán komolyan
5096 XVI     |               vízbõl. Sziklák szeszélyes összehalmozódása, mely legfölebb kétszáz
5097 XX      |              gyorsan elhatározza magát s összehivat mindnyájunkat, utasokat
5098 XXII    |          féloldalt hajlik.~Kurtis Róbert összehúzatja az elõárboc vitorláját,
5099 XLII    |                 torka, bársingja egészen összehúzódott a szárazság miatt, a nyákhártyák
5100 XXXIII  |           színétõl, orcái beestek, ajkai összehúzódtak. De volna bármily viszonyok
5101 II      |             lehet, mert szemei nincsenek összehúzva, álla lágy s kezeit nem
5102 V       |                   Kurtis Róbert többször összehúzza szemöldeit, gépiesen végigsimítja
5103 XXII    |             dacára, vagy egy pár rosszul összeiszkábált deszkaszál vált szét s a
5104 XXIV    |                  lesz egyéb teendõ, csak összekötni erõsen és szilárd alapot
5105 XIII    |           melynek talaja nincs közvetlen összeköttetésben a hajófenékkel, még meg
5106 XI      |               hiszem, hogy Kurtis Róbert összemorzsolja a boldogtalan utast, ki
5107 III     |            egyetlen egy szerfölött sûrûn összenyomott tömeget képeznek. A hajó
5108 LII     |       szakadatlan köralakú vonal, melybe összeolvad ég és víz.~Kurtis Róbert,
5109 XXXVIII |           látkört, hol a tenger és az ég összeolvadnak. A mi tutajunk mindig a
5110 LII     |                még?~Ez éjjel próbálgatom összeolvasni, hogy hányan vagyunk még.
5111 XII     |                ütött ki a hajón, Kear úr összerakosgatja legdrágább holmijait s természetesen
5112 XLII    |             összehúzódása miatt, homloka összeráncolódik, szemeit félig behunyja
5113 LII     |                  gondolataimat, hogy ezt összeszámíthatnám. Majd tízet olvasok össze,
5114 LIV     |                szállt. Aztán látom, hogy összeszámítja a tutajon lévõ utasokat...
5115 XXXVII  |                  s melynek a morzsáit is összeszedegetjük, most már odáig jutottunk.~
5116 XXXVII  |             magához. Leülök mellé. Akkor összeszedi minden erejét s fuldokló
5117 XXVI    |           melyeket a matrózok igyekeznek összeszedni. Valóban, iszonyú látvány
5118 LIV     |                 visszatér most helyére s összeszedve végerejét, elfojtja fájdalmait.
5119 XI      |              másodkapitány s látom, hogy összeszorítja kezeit háta mögött, nehogy
5120 XXXVIII |      fölordítanak s kénytelenek kötéllel összeszorítni magukat. Pedig még csak
5121 XIII    |            tartani, ha nem akarjuk, hogy összetörje kabinja ajtaját. Csodálatos.
5122 XL      |               víz a hordóban, mely félig összetört a vihar alatt s a második
5123 XXXVIII |          mûszerei minden vigyázat dacára összetörtek. Kurtis Róbertnek nincs
5124 XXXII   |           kelhetünk a tutajon. Napközben összeülünk, beszélgetünk, vitatkozunk,
5125 XXXV    |                közé szorul, melyet ismét összeütõdnek s a szerencsétlen fölordít
5126 XXI     |               beszél. Tanácsát követjük. Összevegyítjük a két anyagot s miután megelõzõleg
5127 XXIX    |          Róbertet a hullámoktól keményen összeverve húzzák vissza.~Ezalatt Daoulas
5128 XLIV    |               szemekkel, tátott szájjal, összevicsorított fogakkal tekint reájok s
5129 VII     |            födélzeten s szemöldeit kissé összevonja. Aztán megtekinti az eget
5130 LII     |             vagyok képes csak annyira is összevonni gondolataimat, hogy ezt
5131 IV      |                  a szemöldök‑izmai kissé összevonvák. Ez aztán erélyes ember
5132 XVI     |                  a Chancellort, okvetlen összezúznák a hajót e bazalt szirteken.~
5133 XLII    |                  ebbe az egy pillantásba összpontosítja. Ha ez a fehér pont csakugyan
5134 LIV     |                egész lényüket szemeikben összpontosítják s nézik a láthatárt.~Ezalatt
5135 X       |               fog a tüzet a hajófenékben összpontosítni s végre talán levegõ hiányában
5136 XXIV    |               nekem, mintha egész életem összpontosulna ez egyetlen végsõ percben!
5137 XVIII   |                   amit ne ismernénk, egy ösvény, melyen vidáman át ne mentünk
5138 XXXIV   |             illeti, õ az idõjárást jósló ösztönéhez tudományos képzettséget
5139 XXVIII  |        Némelyikök durva természete által ösztönözve, úgylátszik, hajlandó volna
5140 XXIV    |                  víz már lábszáramig ér. Ösztönszerûleg megragadok egy kötelet...
5141 XV      |              könnyen elindítjuk a hajót.~Ötödfél órakor hajnal felé a lángfüggöny,
5142 LIII    |                   A negyedik Falsten.~Az ötödik Kurtis Róbert.~A hatodik
5143 XXVI    |                 négyszer a sík tengeren, ötször a partnál. Nekem a hajótörés
5144 VII     |              tányérja, mely csak tiz óra ötvenhét perckor délelõtt fog lenyugodni.
5145 IV      |                 egymással.~Letourneur úr ötvenöt éves, magas termetû, õszhajú,
5146 VI      |          lebocsátották. A szél e percben ötventõl egész hatvan mérföldnyi
5147 XXVI    |             megegyeznek s Mr. Kear kihúz övébõl egy csomó amerikai bankjegyet
5148 V       |             mérföldnyire a földtõl egész övet képeznek körülöttük, a víz
5149 XXIV    |                  fölülrõl is, alulról is özönlik be a víz a hajóba.~A helyzet
5150 XXXV    |                  ki s rendkívül hevesen, özönnel hull le reánk, összevissza
5151 XVII    |                  el, ha mindkét oldalról özönvíz közé temetik. A szivattyúk
5152 XIV     |               nagy lék nyitva áll, egész özönvizet öntünk be az égõ zsarátnokra
5153 XL      |                  édes fiam, viszontlátni óhajtalak!»... Nem, anyám, nem fogsz
5154 XXXIX   |                  valami «titkos közlést» óhajtana tenni nekem. Azt akarja,
5155 XLVI    |               mondhatja meg, sem azt nem óhajthatja, hogy a szél inkább kelet,
5156 XIII    |               valami veszély, végre maga óhajtja, bárcsak beütne már, mert
5157 XXXIV   |                 poétizálnak és sóvárogva óhajtják, csak jönne a vihar.~Azonközben
5158 LV      |                  már látom a távolban az óhajtott vitorlát.~Hanem elérkezik
5159 LVII    |                 melyet teljes szívünkbõl óhajtunk neki.~ ~-&-~
5160 IX      |                másodparancsnoknak komoly okai vannak, hogy így beszél
5161 VII     |              ezeket a nyilásokat? Valami okának kell lenni, amit nem birok
5162 III     |                  elismervénye, azaz azon okirat, melyet a Chancellor árú‑
5163 XII     |                 vagyunk s általam ismert okokból, Huntly Silas úr szükségesnek
5164 XXXVIII |                 nem képesek megérteni az okos szót s föl lévén fegyverezve,
5165 XXXVI   |            dühösen befalta rögtön, mások okosabban estére tartogatták. Úgy
5166 XXXVIII |                  gondoljuk, minden józan okoskodás ellenére, hogy a parthoz
5167 XXXI    |                 végéig sem tart!~A józan okosság parancsolja tehát, hogy
5168 XLVIII  |              hogy legkisebb változtatást okozna a levegõ állapotán. Nem
5169 XXXV    |                 kitörések egész sorozata okozza, melyekhez közvetítõül nagy
5170 XI      |             utast, ki nem birja fölfogni oktalan tettének súlyos voltát.
5171 XI      |                új veszélyrõl, mit a Ruby oktalanságának köszönhetünk.~Falsten megigéri,
5172 X       |                  Falsten. - Ön hallatlan oktalanságot cselekedett!~- Ej! - felel
5173 XXXII   |          Társalgása szórakoztat, gyakran oktat minket. Mikor András beszél,
5174 XXVII   |               azokért, kiknek van valami okuk, hogy az élethez ragaszkodjanak!~
5175 IV      |                 vett s minthogy rendesen olcsóbban vette a holmit, mint ahogy
5176 XIII    |            melyeket megvilágítnak a nagy oldalablakok. Kear asszonyság nem hagyja
5177 XIV     |               erõvel sújtja a Chancellor oldalához.~A bárka és a csónak tehát
5178 XXIX    |           fönnhagyva, melyet az emelvény oldalaira szögezett vitorlarudak fognak
5179 XXVI    |            egyenként szaggatja le a hajó oldalairól a deszkákat, melyeket a
5180 XX      |                 irányult.~S csakugyan az oldalak belsõ deszkázata nagy darabon
5181 XX      |          megiszkábálta a hajó bordáit az oldalakon kívülrõl is, ameddig apály
5182 XLIV    |              vagy az élével vagy a másik oldalával megakad ez a szerszám a
5183 XIX     |                  gyapotot tömet a lyukas oldalba. Anyag van hozzá elég s
5184 XV      |                  hajó aljában valamelyik oldalborda betört s tág utat nyitott
5185 XLIII   |                ki egy idõ óta szintén ez oldalra irányozta szemeit:~- Hajó!~
5186 XVII    |               úgy oltható el, ha mindkét oldalról özönvíz közé temetik. A
5187 XIX     |             többet ért volna, ha a hajót oldalt fölpeckelhetjük s új bordákat
5188 XIII    |            legelöl Owen, mégis le akarja oldani a csónakot. Kurtis Róbert
5189 XXVII   |      megvesztegettek három matrózt, hogy oldják le a csónakot. Most már
5190 LI      |                  hõség tûrhetetlen. Izzó ólom ez, ami az égbõl reánk ömlik.
5191 XII     |           másodkapitánynak, hogy a tüzet oltassa el, felelõssé tévén õt annak
5192 XVII    |             Világos, hogy a tûz csak úgy oltható el, ha mindkét oldalról
5193 XV      |                átáztak.~Csak rajta! hadd oltsa ki a tüzet ez a víz, aztán
5194 LIII    |                még nem jött ki. Próbálom olvasgatni, hogy hány esélyem maradt
5195 I       |              naplót olvassák, - ha ugyan olvasni fogja valaha valaki.~ ~
5196 XL      |                  hányás.~Bocsássa meg az olvasó nekem e részleteket! Nem
5197 LII     |            összeszámíthatnám. Majd tízet olvasok össze, majd meg tizenkettõt.
5198 LIII    |               papirost s az egyik sarkán olvasom: «And...»~Letourneur úr
5199 IV      |         szellemtelen, tanulatlan, minden olvasottság és társalgási mûveltség
5200 XVI     |                  mozdulatára s világosan olvassuk a gondolatokat, melyek agyát
5201 XVII    |                 beszélgetünk, egy kicsit olvasunk, s én azonfölûl pár órát
5202 XXXIV   |             felel miss Herbey, - amit én olyankor érzek, az inkább tisztelet.
5203 VI      |         hosszaságú szalagok közt akadnak olyanok is, amelyek egészen az árboc
5204 XX      |              kisebbet építsen belõle, de olyat, amellyel legalább bátran
5205 XXXVII  |             volna valami kábító szerünk, ópium, vagy dohány, talán még
5206 XXIV    |              válik, mint a tûzvész végsõ óráiban volt. Az utasok, a matrózok,
5207 XXV     |             bizonyosan már több mint egy órája, hogy elúszott!~Mihelyt
5208 XIV     |           Falsten mérnök hidegen nézi az óráját s följegyzi a jegyzõkönyvébe,
5209 XXI     |                  huszonnégy óránként két órán át.~- Annál inkább igyekeznünk
5210 XLIII   |               Barátim! barátim! Ez végsõ óránk a menekülésre. Ez a szerencse
5211 XXIV    |                megújul s melynek szintje óráról‑órára emelkedik. Azok, kik
5212 XXXVIII |                    Halál a kapitányra! - ordít Owen.~Ez a cudar kezeinek
5213 XIII    |           rémület érzetét s iszonyatosan ordítoz, mintha - sajátságos lélektani
5214 XXIV    |             hordókat.~Két óra múlva nagy ordítozás hallatszik a kabinokból.
5215 XXV     |      szerencsétlenséget, kétségbeesetten ordítoznak.~- Tengerre! le az árboccal
5216 XLIX    |            arcunkba fecskendezve vérét s ordítozva:~- Igyatok! Igyatok!~Néhány
5217 XLVII   |                valamennyiünk közt. Semmi organikus betegség nem rontotta meg
5218 XVIII   |                 hogy jóllakhatik vele az óriás Gargantua, s ha Kurtis kapitány
5219 XXXVIII |                most képzeletünkben, mily óriásinak látszik most, midõn többé
5220 XI      |         kabinjába szállítják, hol ezután õrizet alatt fog állni.~A rettenetes
5221 XLV     |            fölfogtuk, de drágán meg kell õriznünk s csak cseppenként osztogatni
5222 IX      |                Chancellor födélzetén. Az õrjáró matrózok egy kis füstöt
5223 LI      |           Flaypol matrózt szállta meg az õrjöngés; õ kiabál:~- Szárazföld!
5224 LI      |            részegség legmagasabb fokára. Õrjöngésének uralma alatt már nem szenved
5225 XLIX    |            egyszerre csak, - amit csupán õrjöngési rohamából lehet kimagyarázni, -
5226 XLI     |              zsinegeit s ez öröm csaknem õrjöngésig fokozódott. Az igaz, hogy
5227 XXV     |                kiabálják e szerencsétlen õrjöngõk.~S el akarják vagdalni a
5228 XLVI    |             ragyog a hûs éjeken.~Némileg õrjöngve, félig eszméleten kívül
5229 XXXV    |               dühével tombol. A szél már orkánná vált s a hullám, mely iszonyatos,
5230 VIII    |                  a hajóközben fogva, nem õrködhetnénk szigorúbban, hogy ki ne
5231 XLI     |             hátulján s ott maradt õ maga õrködni, mert nem akarta ezt a fölügyeletet
5232 XLIII   |             Kurtis Róbert a habok fölött õrködött. Különös szerencsénkre,
5233 I       |                  Comp. hajói, melyek New‑Orleans és Európa közt közlekednek,
5234 I       |                 Yorkba vagy le délre New‑Orleansba. New‑York és az ó‑világ
5235 XXVI    |                  a felsõ árbocok, a hajó ormánya kis elõárbocával, melyre
5236 V       |          csalódott. Három óra tájban, az õrponton lévõ matróz földet jelez
5237 XX      |                úgy, hogy a hajó most már orrával dél felé áll.~Úgy látszik
5238 XXVII   |                sülyedt s most már a hajó orremelvénye szintúgy, mint a hátsó födélzet,
5239 XLVI    |                hoz felém pillanatonként. Orrlyukaim kitágulnak s beszívják.
5240 XLVI    |                   Ismét az a szag érinti orrlyukaimat. A szél felém hozza annak
5241 XXIX    |                 A hátsó födélzet, a hajó orrmánya már egészen elmerült s a
5242 XLVI    |                  nem a szemeim, hanem az orrom után indulva, átcsúszom‑
5243 XXXII   |              viszi. Néhány matróz mindig õrt áll az elõrészen, hogy a
5244 XLIII   |                  értem, hogy még meg nem õrültünk!~Január 12‑ikén nem kaptunk
5245 XXXVII  |                  igazat!~- Én nem vagyok orvos és nem tudhatom...~- Mindegy!
5246 LII     |              teljesülhetlen reménynek az ostoba gondolata zaklat és szeretném
5247 XLI     |                  a csalétkünket. Amilyen ostobák vagyunk, még csak pár darabkát
5248 XVI     |                  kellene! - felel vissza ostobán a petróleum‑kereskedõ.~-
5249 XXXVIII |           lassacskán minden morzsát!~Egy ostromolt, teljesen kiéheztetett városban,
5250 IV      |             ötvenöt éves, magas termetû, õszhajú, szürke szakállú. Valójában
5251 LII     |                egy szót sem szól. Ah! én õszintén sajnálom õt, mert mindnyájunk
5252 LII     |             tizenegy óra felé kezd a köd oszlani. Mialatt sûrû fodrokba tekergõzik
5253 XLIII   |                 is. Nemsokára egy fekete oszlop emelkedik egyenest az ég
5254 XV      |                föl, mely nedves, gõzölgõ oszlopokban kanyarog ki a léken. Néha‑
5255 XVIII   |              sziklasziget szélei mintegy oszlopszerûen nyúlnak le. A víz köröskörül
5256 LII     |                ködoszlopok s nem könnyen oszolnak el, mert a szél teljesen
5257 LVII    |                barátja lesz azoknak, kik osztályos társai voltak a szerencsétlenségben.~
5258 XXVIII  |                szerencsétlenségünk egyik osztályostársa megszûnt szenvedni. Mrs.
5259 XXXII   |             életét, mely a szegény árvák osztályrésze. Két év óta a Mrs. Kear
5260 XXXVIII |            semmink sincs! Ha még egyszer osztanának nekünk olyan darabka kétszersültet,
5261 XLII    |               rendszabályt. Dupla adagot osztat ki mindnyájunknak a vízbõl,
5262 XVI     |              Róbert aztán élelmiszereket osztogattat ki az utasoknak s a matrózoknak.
5263 XXXVI   |                maga adagját annyi részre osztotta, ahányszor szokott azelõtt
5264 XLVII   |           nyomorúságos kis maradékot nem osztottam meg társaimmal... Miss Herbeyre,
5265 XXXII   |                  nem mondhatom meg, hogy osztozik‑e a mi jelenlegi nézeteinkben.
5266 LIII    |                Akit a sors kijelöl, azon osztoznak a többiek.~No hát legyen
5267 LIII    |             megváltoznék. Miss Herbeynek osztozni kell a többiek közös sorsában.~
5268 XXII    |              élete s a matrózok, kétfelé osztva a hajó két oldalára, szivattyúznak
5269 XXVI    |               matróz, kinek viharok közt õszült meg haja és szakálla, nincs
5270 III     |            legelsõ kedvezõ idõvel, Isten ótalma alatt útra fog kelni, egyenest
5271 XXXI    |               legyünk egyetértõk s Isten ótalmazzon bennünket!~E szavakat tetszéssel
5272 XLI     |              felel a kormányos halkan.~S otthagy, a nélkül, hogy egy szót
5273 XXXII   |          gondolatokba mélyed és mindenki óvakodik zavarni õt.~A matrózoknak
5274 XXXIII  |            kedvezõ. Csupán csak azzal az óvatossággal élnek, hogy az árbocot egy
5275 XLII    |                  elõrészén.~Oda ballagok Owenhez. Bármikép viselte is magát
5276 XLII    |                   Miért nem? Visszajövök Owenhoz s megmagyarázom neki, hogy
5277 XXXIII  |               ott termett s szemközt áll Owennal.~A matróz farkasszemet néz
5278 XXXVIII |              baltát, melyet már fölemelt Owenra és halálsápadtan leül a
5279 XXXVIII |                  árboc lábához kötözünk.~Owent már legyûrték a kormányos
5280 IX      |                hozzá ne férhessen s hogy oxigén hiányában a tûz kényszerüljön
5281 X       |              teljes nyugalomban dõl le a padokra s hintáztatja magát a hajó
5282 IV      |             Letourneur András leül egyik padra, melyek a tyúkketrecek felett
5283 XXVI    |        néhányszor jót is lódítnak rajta, pajtásaik tréfás megjegyzései közt.~
5284 XI      |               például valami francia egy palack bort hozott volna. Hogy
5285 XXX     |              besózott hús, egy kis tonna pálinka, két tonna víz, ennyi összesen,
5286 XXXVIII |    szerencsétlenek. Az éjjel beütötték a pálinkás edény fenekét s mind kiitták.~
5287 V       |                 hordtak, melyek bermudai pálma‑levelekbõl készültek.~-
5288 XVII    |                 nem untatnak szakadatlan panaszkodásaikkal; fájdalom, miss Herbey kénytelen
5289 XLVI    |             maradt egészségét, képmutató panaszkodásait. A hajótörés pillanatában
5290 VIII    |          Bizonyos tekintetben a matrózok panaszkodhatnának emiatt a túlságos munka
5291 XXXIX   |             látszanak meg rajta, azért õ panaszkodik legjobban. Szünet nélkül
5292 XXXIII  |                 a szél erõsebben fúj. Ne panaszkodjunk, mert kedvezõ. Csupán csak
5293 VIII    |            túlságos munka miatt, de «nem panaszkodnak».~A 17. és 18‑ika közti
5294 XXXIX   |                  szakadozik róla, de egy panaszkodó szó sem száll ajkairól s
5295 LIII    |            Falsten volt képes leírni azt papirdarabkákra, melyeket jegyzõkönyvébõl
5296 LIII    |                széttépi.~De a széttépett papirnak egy darabkája a tutaj egyik
5297 XLVI    |           karomat. Kezem megragad valami papirosba tekergetett tárgyat. Hirtelen
5298 LIII    |               kiragadja kezembõl e darab papirt, összegyûri, újjai közt,
5299 LVII    |             ennünk adtak, aztán elvittek Parába, hol a leggyöngédebb ápolásban
5300 LVII    |                  Hozzá kell tennem, hogy Parában csaknem azonnal alkalom
5301 XII     |       parancsolom önnek, de ez az utolsó parancs lesz, amit ön tõlem kap...~-
5302 XXIII   |                 nem.»~A kapitány ismétli parancsát.~Owen ismétli a megtagadást.~
5303 XXXVIII |                kérdi tõle.~- Nincs többé parancsnok a tutajon! - felel Owen. -
5304 III     |                  Dundeebõl (Skótország), parancsnoka a körülbelül kilencszáz
5305 XVII    |             kapitány neki adta át a hajó parancsnokságát. Bizonyos vagyok benne,
5306 XII     |            vagyok a hajón s ön átveszi a parancsnokságot... A körülmények hatalmasabbak,
5307 XII     |                  hogy önként lemondott a parancsnokságról.~- Nehéz körülmények közt
5308 XXXVIII |                  Owen a kapitány! Owen a parancsnokunk!~A fõbujtogató Owen s a
5309 XIV     |       kormányrúddal, le egészen! - kiált parancsoló hangon.~De már késõ. Érzem,
5310 XII     |                   késõbb... Addig is azt parancsolom önnek, de ez az utolsó parancs
5311 XII     |           pillantást vet arra, aki eddig parancsolt a hajón s csak annyit felel:~-
5312 V       |                 Nem tudom, de kelet felé parancsolta s a Chancellor kelet felé
5313 XXXI    |                  parancsolok, mint ahogy parancsoltam a Chancellor födélzetén.
5314 XXV     |               merjen senki elvágni az én parancsom nélkül! A Chancellor egyensúlyban
5315 XLVII   |                 beszél, hogy tengervizet párologtassanak ki a napon s ezen a módon
5316 VII     |                 a szárazföld és szigetek partjain mindenfelé érdekes lesz
5317 XX      |                 a hollandi Guyana északi partjaitól s tíz vagy tizenkét nap
5318 XXVI    |                 a sík tengeren, ötször a partnál. Nekem a hajótörés a mesterségem.
5319 XV      |           elérkezett‑e végre az amerikai partokhoz s itt van‑e közel a szárazföld?~
5320 IV      |                 és semmikép sem igazolja Pascalnak azt a mondását, hogy «az
5321 XXXI    |                remélhetjük, hogy állandó passzát szél mellett is többet haladhassunk
5322 XXXIV   |             mindazzal a vízgõzzel, mit a passzátszelek hoznak az óceán különbözõ
5323 XVI     |                 Ez az ember, ki teljesen passzív lény lett, nem számít többé.~
5324 XV      |                  azonnal kialszik. A tûz pattogása helyett most a víz sistergése
5325 IV      |                 Fölfújja magát, mint egy páva. Egy szóval, tökfilkó és
5326 LVI     |             Herbey a legelsõ, aki követi példámat. Kurtis Róbert, Falsten
5327 III     |                 jelen elismervényt három példányban kiállítottam, úgy azonban,
5328 XXXVIII |        szeretnének megenni? - felel Owen példátlan szemtelenséggel.~Ez az undok
5329 XXII    |           kapitány azonban elõljárnak jó példával s az utasok is oda állnak
5330 XXVII   |                  tehát, hogy elszöknek s pénzzel megvesztegettek három matrózt,
5331 IV      |                  miatta! Életének minden perce Andrásnak van szentelve.
5332 IV      |                 az, hogy õt élete minden percében szórakoztassam. Megtudtam,
5333 XIII    |               kárhoztatva s vannak olyan percek, mikor ahhoz kell bátorság,
5334 XXIV    |               födélzetre, de csak néhány percre. A fáradalmaktól sápadt,
5335 XX      |         használatba. Egy elveszteni való percünk sincs. Visszafelé csavarjuk
5336 XXI     |                kell, kormányos, hogy egy perczet se veszítsünk el, - válaszolt
5337 I       |             angolok, németek s a Scotia, Pereire vagy Holsatia gyorsan átszállítottak
5338 XXII    |                   hogy bedugulnak vagy a pernyétõl vagy gyapot daraboktól,
5339 X       |         történhetik! - szólt a mérnök.~- Persze, - szól a kereskedõ, - nem
5340 XXVI    |     árbockosárban. Úgy látszik, mintha a petróleum-kereskedõ nagyon szorongatná az ex‑
5341 XXXII   |             fölszínén, - abból az óriási pettyegetett fajból, mely két-harmadfél
5342 XXXII   |                része fekete, fehér színû pettyekkel és harántékos csíkokkal.
5343 XIX     |                 nem folytathatjuk sokáig pihenés nélkûl. Az ember karjai
5344 L       |            hosszú, csontos kezei térdein pihennek, melyeknek éles csontjai
5345 XVIII   |                   Miután egy óra hosszat pihentünk a Ham‑Rock barlangjában,
5346 XI      |               alig hogy kissé kitágulnak pillái.~- Jó! - mondja. - Ne szóljon
5347 XLVI    |              panaszkodásait. A hajótörés pillanatában bizonyosan megmentett némi
5348 XLVI    |                 kis maradványa hoz felém pillanatonként. Orrlyukaim kitágulnak s
5349 XXV     |                 áll, de ezek a viszonyok pillanatról‑pillanatra változhatnak!~-
5350 XLIV    |                   mintha életem függne e pillanattól!~A cápa ezalatt közelebb
5351 XXIX    |                  már egy elveszteni való pillanatunk sincs, mert hevesen kanyargó
5352 VII     |             Kurtis Róbert hirtelen végig pillant a födélzeten s szemöldeit
5353 XLIII   |                 a legcsekélyebb szó, egy pillantás, egy kézmozdulat elég arra,
5354 II      |           látszik. Gondatlan; ez látszik pillantásának határozatlanságából, kezeinek
5355 XXXVII  |                 egy szót kiejteni s csak pillantásával mond köszönetet az irgalmasszívû
5356 XLII    |               kifejteni bír, ebbe az egy pillantásba összpontosítja. Ha ez a
5357 XLV     |                  bírnék enni s mégis vad pillantásokat vetünk egymásra, társaim
5358 XLVIII  |           feleletet, hogy nem õk voltak.~Pillantásom aztán Andrásra fordul, ki
5359 IV      |                  úgy látszik nekem, hogy pillantásuk mindig csak nedves fátyolon
5360 XLIII   |        Letourneur és miss Herbey mellé s pillantásunk a hajóról a kapitányra száll
5361 XXXIII  |        meghosszabbul, kiálló arccsontjai piros szinük által élénken kiválnak
5362 XXVI    |              nyúlik végig a láthatáron s pirosas színben ég, ami szelet jelent
5363 XIV     |                felhõkön rémítõ visszfény piroslik. Hosszú lángsugarak kígyóznak
5364 XLIX    |                 egyebet, csak egy széles pirosló kört, melynek közepében
5365 XXVI    |             magaslatára. Gondolom, az ég pirossága miatt aggódik s szeretné
5366 XVIII   |                 vizsgálva, melyek csupán platonikus alkotás nyomait viselik
5367 VIII    |               lefut.~A matrózok mezítláb pocskolnak e vízben. Nem tudom miért,
5368 VIII    |               harisnyát s én is elkezdek pocskolni e friss tengervízben.~Nagy
5369 XXXIV   |                 én hallgatom õket, amint poétizálnak és sóvárogva óhajtják, csak
5370 XXXI    |            üstünk s az öreg irlandi pléh pohara, kétszer fog a víz naponként
5371 XXXIII  |           kiosszák a porciónkat, egy‑egy pohárkával, mint azelõtt szokták.~-
5372 XL      |              részletet személyenként egy pohárra, mindamellett, hogy ez intézkedést
5373 XXXII   |                  a tutaj elõrészen. Mily pompás lakoma! S mennyit megkíméltünk
5374 LVII    |    kétszáznegyvenezer köbméter, egyetlen pontja az Atlanti‑óceánnak, ahol
5375 XXV     |             elérkezhetik a part valamely pontjához. Egyébként végsõ menedékül
5376 XXXIV   |                hoznak az óceán különbözõ pontjairól.~- Igen, Kazallon úr, -
5377 XXXV    |                   miután a delejtû egyik pontjáról a másikra ugrál, köröskörül,
5378 XLIII   |               tutajt illeti, az csak egy pontocska a tág térben s egészen elvesz
5379 XVIII   |                 kiemelkednek a legutolsó pontok is délen, a szirtek közt
5380 XLIV    |                  szerez magának e fontos pontokra nézve. Miután ez megtörtént,
5381 XVII    |                kiszámította a legnagyobb pontossággal a szirt fekvésének földrajzi
5382 XXXIII  |                 minden reggel kiosszák a porciónkat, egy‑egy pohárkával, mint
5383 XXI     |                  betûszerinti értelemben porrá lett s most egy kis csatorna
5384 XXXVII  |              gondolatra jön, hogy valami posztódarabot szúr a horogra. Miss Herbey
5385 XXXVII  |                elfogy.~Mindenáron valami pótlékot kell hát a tengerbõl szereznünk, -
5386 LI      |                 pusztán agybeli tünemény pótolja azokat.~Beszélget is távollévõ
5387 VI      |                  mozgó erdõ egy rengeteg prairie közepén.~ ~
5388 LIII    |              úréval.~Daoulas mint valami prédára tekint versenytársára, kit
5389 XVIII   |            láthatók, melyeknek szabályos prizmái az egésznek egy óriási jegec
5390 V       |                  s nincs idõnk új utakat próbálgatni. Egy napunk sincs elveszteni
5391 LII     |              vizen úszik‑e még?~Ez éjjel próbálgatom összeolvasni, hogy hányan
5392 XXXIII  |            Rábeszélem útitársaimat, hogy próbálják csak a szárát rágcsálni.
5393 IV      |                   kinek ajkai mosolyogni próbálnak, - szép lélek nyomorék testben, -
5394 XXVI    |                 hátsó födélzeten.~Aludni próbálok a szûk helyen, mely az árbockosárban
5395 LIII    |                Az enyém még nem jött ki. Próbálom olvasgatni, hogy hány esélyem
5396 XXXIV   |              látszik, mintha a természet próbát tartana s elfelejtjük a
5397 XXXI    |              hogy szigorúan megtartjuk a programmot. Az adagok ki vannak számítva
5398 XXXIV   |                 nem akarom az én szomorú prózámat az õ költészetük közé keverni.
5399 II      |                bajjal szembeszállni kész pszichikai és lelki erély legyen ez
5400 XVIII   |                  kövér sódarhoz, melynek puffadt domborodásán foglalunk mi
5401 XVIII   |                  itt még semmi nyomát. A puhányok egészen hiányzanak, valamint
5402 XXXV    |             vöröses színt vettek föl s a puskaropogáshoz hasonló pattogást hallok
5403 XIX     |             bálokat, melyeket még el nem pusztított a tûz.~Ezen idõ alatt Kurtis
5404 XXXIII  |                 cukor‑anyagot tartalmaz. Rábeszélem útitársaimat, hogy próbálják
5405 XXIII   |              szivattyúknál, mint eddig s ráfordítjuk utolsó erõnket. Karjaink
5406 XLVI    |        gondolataink s hogy mily vadságra ragadhatja az inség az elméket, melyeket
5407 XXXIII  |              tartani kell, mert magukkal ragadhatják társaikat is.~19‑ikén a
5408 XLVII   |              mily irtózatos gondolatokra ragadtatik elmém? Hát e kannibálokat
5409 XXXV    |                 az óriási hullámok által ragadtatva, negyvenöt foknyi szög alatt
5410 LIII    |                   Egyébként egyikünk sem ragaszkodik az élethez. Az, akit a sors
5411 XXVII   |             valami okuk, hogy az élethez ragaszkodjanak!~Egy negyed kilenckor a
5412 XIII    |             körül sistereg a fenyõfán, a ragasztékok szétnyilnak s a kátrány,
5413 XXXIII  |                  próbálják csak a szárát rágcsálni. Megteszik s ez a cukros
5414 XXVI    |                 bámulatos egykedvûséggel rágva egy csomó bagót szájában, -
5415 XLV     |                 élénk világosságtól kezd ragyogni a felhõ alsó széle a láthatár
5416 XXVI    |              felhõ közé szorítva, a hold ragyogva fénylik s a habok is tündöklenek,
5417 XLVI    |             visszafojtani egy sikoltást. Ráismerek Hobbartra, az eleségtári
5418 L       |                Ez a kormányos. Nem lehet ráismerni. Feje lehanyatlott mellére,
5419 XXXIV   |                óra óta megint apró halak raja mutatkozik a tutaj körül
5420 XXII    |                  s okvetlen javítni kell rajtok. Az is megesik, hogy bedugulnak
5421 XXXV    |                  hogy segíthettünk volna rajtuk.~Engem az a hullámtorlat
5422 XXVII   |                csónakot, átkokat szórnak rájuk. Ha a véletlen visszahozná
5423 XVIII   |                  Mikor Letourneur András rajzolását bevégezte, lemegyünk a másik
5424 XVIII   |                   De fiam, te egy sonkát rajzoltál ide!~- Igen, apa, - felel
5425 XX      |             haladtunk. A matrózok egyike rákezd egy mély torokhangú dalt
5426 XXXV    |                  ugrál, köröskörül, újra rákezdi dühöngését a szél, most
5427 XVII    |                  A szivattyúk tehát újra rákezdik a munkájukat.~Most még elég
5428 I       |               Hanem amint a charlestowni rakparton járkálok, megpillantom a
5429 I       |                három órakor hagytuk el a rakpartot a legnagyobb dagály idején.
5430 III     |           melyeket emelõdaruk segélyével raktak egymásra, most már csak
5431 XXXIX   |             Nyolc nap óta?~- Igen! Félre raktam a fiam számára!~E szavakra
5432 XVI     |                  is. A tartalék‑vitorlák raktára, mely a hajó legelején áll,
5433 XXXVI   |               másikat, amelyikbe a halat raktuk, elvitte a tenger mindkettõt
5434 XXXII   |            tengervízben megfõztük, tüzet rakván a tutaj elõrészen. Mily
5435 XLI     |                 a halak oda jöttek reá. ~Ránézek a kormányosra, õ meg én
5436 XLIV    |                kötél? Ki fogja‑e állni a rángatásokat? A kormányos meggyõzõdést
5437 XLIII   |                meghalt az éjjel, görcsös rángatózások közt, melyek a hevességnek
5438 XXXVIII |                leesik Jynxtrop s magával ránt engem is. Letourneur András
5439 XXIX    |           kötelet, nehogy a hajó magával rántsa õket is a mélységbe.~Remegõ
5440 I       |              tengerész, amúgy is, hacsak rápillant, mindjárt megismeri, miféle
5441 XXV     |                lesz s mihelyt megvirrad, rászállhatunk.~- Ön tehát nem vesztette
5442 XXV     |                  Kearné asszonyság végre rászánta magát, hogy elhagyja helyét,
5443 XVIII   |             barlangot pillantunk meg.~Ha rátekint az ember, igazán azt mondaná,
5444 XXXIX   |            elrejteni s kinek egész lénye ravaszságra mutat. Megesküdném rá, hogy
5445 XXXIV   |            villamosság a csak rettenetes rázkódások és dörgésekkel rohanhat
5446 XXIV    |                  megállapodik. Egy heves rázkódást érzünk.~A hajó elmerül!
5447 LI      |                 Kétségkívül valami vihar rázkódtatta meg az Atlanti-óceánnak
5448 VII     |                 halk hangon felel, fejét rázva. Aztán a másodkapitány parancsára
5449 XXVII   |                 a tenger, úgy látszik, O’Readynek igaza van.~Most már csak
5450 XXIX    |              kapitányt s a vén matrózt O’Readyt kivéve.~Kurtis Róbert az
5451 XI      |                megakadályozhatott volna, reákiáltok:~- Nyomorult! Hát nem tudja,
5452 XXXVII  |                  kérem önt!...~Hosszasan reánézek a betegre, aztán fülemet
5453 LIV     |         szétszaggatni. Azt akarják, hogy reárohanjanak még élõ áldozatukra s így
5454 LV      |               végbe fog menni!~Nem merek reátekinteni az áldozatra s midõn reám
5455 XXVII   |             kiált Letourneur úr, amint a recsegést‑ropogást hallja.~Miss Herbey
5456 VI      |               társalgó‑szoba deszkafalai recsegnek, ropognak, ami végre izgatottá
5457 XLIII   |               fölszínén, kibontja, a sál redõit. Néha‑néha egész szélességében
5458 XXIII   |               szétállók, homloka haragos redõkkel mélyen barázdált.~Õ hagyja
5459 XXXIV   |        dübörgését. Ezt a megjegyzést már régen tették s azt hiszem, hogy
5460 XIX     |               visszahelyezték az árbocot régi törzsére, melybe e célból
5461 II      |             cseréljen, az ember szivében rejlõ kiváncsiság, mindez nemsokára
5462 XLVIII  |        kikutatnak egészen a legtitkosabb rejtek zugokig, - szerencsénkre
5463 XL      |                Tán valami tartalékja van rejtekben ennek a képmutatónak, ahonnan
5464 XXVI    |                  a hold újra felhõk közé rejtõzik, mély homály terül el ismét
5465 XXXIV   |              lassanként sûrû felhõk mögé rejtõzött. A csillagok egyenként kialusznak.
5466 XLVII   |              borzasztó halált!~Hobbart a rejtve tartogatott tápszerek folytán
5467 XXV     |              nélkül felért.~De Mrs. Kear‑rel lehetetlen volt boldogulni,
5468 XXXVI   |             egymásra s mintha az éhhalál réme már megjelent volna. Ekkoráig
5469 XIV     |                ismert zúgás, melytõl úgy remegnek a tengerészek s e kiáltás
5470 XXIX    |              rántsa õket is a mélységbe.~Remegõ gyötrelem nyilal át akkor
5471 XXIX    |              ember szívében, hogy én még remélek!~Reggeli hét óra. Éppen
5472 XLIII   |                  irányában, akkor méltán remélhetnénk!~Azon kell hát igyekeznünk,
5473 X       |          kiszámították, a Kis‑Antillák s remélhetõ, hogy elég hamar elérjük,
5474 LIV     |                 beszélek s bátorít, hogy reméljek. Õ örömest hiszi, - legalább
5475 IX      |                 levegõ a hajó belsejébe. Reméltem, hogy így sikerül elfojtanunk
5476 XLIII   |            szenvedéseinket azáltal, hogy reménycsillámokat vegyít közé. Én is káromlom
5477 X       |      kiterjeszkednék. Ez a Kurtis Róbert reménye is és óvatosságból még a
5478 LV      |                 mind elenyésznek tegnapi reményeim. A hajó nem jelenik meg.
5479 XLIX    |          ringathatja magát még csalékony remények közt? Nem vagyunk‑e arra
5480 LII     |             hanem ennek a teljesülhetlen reménynek az ostoba gondolata zaklat
5481 LIV     |             szemeibõl.~Én tele vagyok jó reménységgel.~Folyvást a láthatárt nézem
5482 XXXVII  |           Egyébként úgy látszik, hogy ma reménytelen állapotának tudatával bír,
5483 XXIX    |                leszáll, látjuk eltávozni reményünk egyetlen deszkaszálát, melyet
5484 XXXVIII |              olyan lázas kábultság, tele rémes látományokkal.~Ez éjjel
5485 XXII    |           hágcsón s meggyõzödnek, hogy a rémhír, fájdalom, nagyon is igaz.~
5486 XLVI    |                engem illet, üres agyamat rémképek látogatják.~Azonban elnyomott
5487 XIV     |               fönn számunkra.~A matrózok rémülettõl megdermedve, mozdulatlan
5488 XXIV    |         megnyílnék alatta!~Néhány matróz rémülten sikoltozva a vitorlarudakra
5489 XI      |                 másnak megtudni.~Mikor a rend helyreállt, Kurtis Róbert
5490 XIX     |           helyébe újat tesznek s mindent rendbe hoznak, hogy biztosan hajózhassunk
5491 XIII    |                  gondolni.~Kurtis Róbert rendeletére a legénység lakosztályának
5492 XVI     |                 de a kapitány még nem ad rendeletet, hogy kiszivattyúzzák, mert
5493 XVII    |      Letourneurék elfogadták. A kapitány rendelkezésünkre bocsátja a kis csónakot,
5494 XVIII   |                  tréfálva, - ön úgy akar rendelkezni a természettel, mintha ura
5495 IX      |                  mi lehet az oka ennek a rendellenes hõmérsékletnek.~Miután közölte
5496 III     |               Leard testvér uraknak vagy rendelményesüknek átszolgáltatni kötelezem
5497 III     |           átadásakor szintén átadatván a rendelõknek, a másik kettõ érvénytelenné
5498 XLI     |           nemsokára helyre is állítjuk a rendet. Három tõkehal, az kevés
5499 II      |               kabinok birtokba vétele, a rendezkedés, amire szüksége van az embernek,
5500 XXXIV   |                  légkör magas rétegeiben rendezkedett be, eddig zajtalan ürült
5501 XXII    |           elhallgatott e feleletre, mely rendíthetlen hittõl volt áthatva.~Ezalatt
5502 IX      |                  anélkül az elõvigyázati rendszabály nélkül, amit alkalmazok,
5503 XVI     |       elvesztegetne, hozzá lát különbözõ rendszabályokhoz, hogy a hajót ismét el lehessen
5504 XLII    |                 megváltoztatta az eddigi rendszabályt. Dupla adagot osztat ki
5505 XII     |               nem fog visszariadni semmi rendszabálytól, ha javunk úgy kívánja.~
5506 LIII    |                 a tutaj egyik szögletébe repült. Senki sem ügyel rá. Én
5507 XXXV    |                 korlátdeszkákat s ezen a résen berohannak a habok a tutajra.~
5508 XXIII   |            folyvást betódúl a hajógerinc résén.~Ezen nap Kurtis kapitány,
5509 XLI     |                  a hajó megfeneklését, a rést, melyen beömlött a víz,
5510 XVIII   |                 néhány darabot. Mr. Kear restelt fáradni s a hajón maradt.
5511 XIX     |                kell látni, hogy legalább részben kiürítsük a vizet, mellyel