| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Verne Gyula A Chancellor IntraText CT - Text |
A Chancellor elhagyta végre ezt a növény‑óceánt s a szél dühe is sokat csökkent. Most már épen kellõleg fúj s gyorsan haladunk.
A nap kisütött ma s gyönyörûen ragyog. A hõmérséklet igen meleg kezd lenni. A mérés az északi szélesség 21° 33’ s a nyugati hosszúság 50° 17’ fokát mutatja. A Chancellor tehát tíz foknál többet ment le délnek.
S még mindig délkeletnek megy!
Meg akartam gyõzõdni, hogy mi lehet az oka Huntly kapitány e megfoghatatlan önfejûségének s több ízben beszélgettem vele. Eszén van‑e vagy nincs? nem tudom, hogy mit higyjek. Átalán véve elég józanul beszél. Valami részleges õrültség, valami rögeszme befolyása alatt áll tehát, mely épen a mesterségét illetõ dolgokra vonatkozik? Voltak már ilyen lélektani esetek s épen errõl beszélek Kurtis Róberttal, aki hidegen hallgatja.
A másodkapitány azt mondta nekem s most is azt mondja: neki nincs joga ellenszegülni a kapitányának, míg csak valami világosan bebizonyítható õrült cselekedet által veszélybe nem viszi a hajót. Ez nagyon komoly lépés, melyért szigorú felelõsséggel tartozik.
Este nyolc óra tájban visszatértem kabinomba s mozgó lámpám mellett egy óra hosszáig írtam, aztán elgondolkoztam. Végre ledõltem és elaludtam.
Néhány óra múlva valami szokatlan zajra ébredtem föl. Kemény léptek hangzanak a födélzeten s zajos kiabálások. Úgy tetszik, mintha a matrózok rohanva sietnének át. Vajjon mi lehet az oka e rendkívüli mozgalomnak? Bizonyosan a vitorlarudakat kell megváltoztatni, a hajó másfelé hajlik... De nem! Az nem lehet, mert a hajó most is jobbra hajlik, következõleg nem változtatta vitorláit.
Egy percig eszembe jut, hogy fölmegyek a fedélzetre, hanem a zaj nemsokára megszûnik. Hallom, hogy Huntly kapitány visszatér kabinjába, mely a hátsó födélzet elõrészén van s én megint ledûlök fekhelyemre. Kétségkívül valami vitorlaigazítás volt, a mi miatt lótottak futottak. A hajó mozgása azonban nem növekedett. Tehát a szél nem nõtt.
Másnap 14‑én, reggel hat órakor fölmegyek a hátsó födélzetre s megnézem a hajót.
Látszólag mi sem változott. A Chancellor fölhúzott teljes vitorlákkal megy elõre. Kedvezõ szél támogatja s nagyon jól halad. Gyorsasága jelentékeny e percben s nem igen lesz kevesebb tizenegy mérföldnél óránként.
Nemsokára megjelenik Letourneur úr is fiával a födélzeten. Segítek a fiatal embernek följönni a lépcsõn. András örvendve szívja magába ezt az éltetõ reggeli levegõt, mely tele van a tenger szagával.
Kérdezem ezeket az urakat, nem ébredtek‑e föl az éjjel arra a zajra, ami a födélzeten végbement.
- Én részemrõl nem, - felel Letourneur András, - pedig csak szunnyadoztam.
- Édes fiam, - szól az öregebbik Letourneur, - te mélyen aludtál akkor, mert én is fölébredtem arra a zajra, amirõl Kazallon úr beszél. Sõt úgy tetszett nekem, mintha ezeket a szavakat is hallanám: «Hamar! hamar! a hajófenék lékeihez!»
- Körülbelül hajnalban három órakor, - felel Letourneur úr.
- Nem tudom, Kazallon úr, de nem lehet valami komoly dolog, mert egyikünket sem hívtak föl a födélzetre.
Megtekintem a hajófenékre levivõ lékeket a fõárboc elõ- és hátrészén. Be vannak zárva, mint rendesen, de észreveszem, hogy minden kis hézag be van sûrûn tömve s minden elõkészület megtéve, hogy az elzárás teljesen légmentes legyen. Miért zárták be oly gondosan ezeket a nyilásokat? Valami okának kell lenni, amit nem birok kitalálni. Kurtis Róbert kétségkívül megmondja majd nekem. Megvárom tehát, míg a másodkapitány jön s magamban tartom, amit észrevettem és nem szólok Letourneuréknak.
Szép napunk lesz, mert a nap felkölte gyönyörû s a levegõ elég száraz, - ami jó elõjel. Az átelleni láthatáron még félig látszik a hold tányérja, mely csak tiz óra ötvenhét perckor délelõtt fog lenyugodni. Három nap mulva utolsó negyed s 24‑ikén újhold. Megnézem a naptáramat s látom, hogy nagyszerû árapályunk lesz ezen a napon. Nekünk, akik a nyilt Óceánon úszunk s nem láthatjuk ennek az ár‑apálynak a tüneményeit, nekünk mindegy; hanem a szárazföld és szigetek partjain mindenfelé érdekes lesz látni e tüneményt, mert az újhold jelentékeny magasságra fogja fölszívni a víztömeget.
Egyedûl vagyok a hátsó födélzeten. Letourneurék lementek theázni s én várom a másodkapitányt.
Nyolc órakor Kurtis Róbert jön Walter hadnagyot fölváltani s elejébe megyek kezet szorítani.
Mielõtt nekem jó reggelt kívánt volna, Kurtis Róbert hirtelen végig pillant a födélzeten s szemöldeit kissé összevonja. Aztán megtekinti az eget és a hajó vitorláit.
Azután Walter hadnagyhoz fordúl:
- Semmi.
Kurtis Róbert és Walter aztán pár percig suttogva beszélnek.
Valami kérdésre Walter tagadólag rázza fejét.
- Küldje ide, Walter, a kormányost, - szólt a másodkapitány, amint a hadnagy távozni készûl.
A kormányos nem késik soká. Kurtis Róbert néhány kérdést intéz hozzá, mikre halk hangon felel, fejét rázva. Aztán a másodkapitány parancsára a szolgálattevõ matrózt szólítja s megöntözteti a hajófenékre vezetõ lék borítékát.
Néhány perccel azután oda megyek Kurtis Róberthez s társalgásunk eleinte jelentéktelen dolgokról foly. Látván, hogy a másodkapitány nem kezdi el a tárgyat, amirõl én akarnék beszélgetni, elõhozom én.
- Igaz, Kurtis úr, mi történt ez éjjel a födélzeten?
Kurtis Róbert élesen rám tekint, anélkül, hogy felelne.
- Igen, - folytatám, - valami szokatlan zajra ébredtem föl s Letourneur úr is fölriadt arra álmából. Mi történt?
- Semmi, Kazallon úr, - válaszolt Kurtis Róbert. - Hibás csavarintást tettek a kormányrúdon, úgy hogy a hajó félrefordúlt s amiatt hirtelen össze kellett vonni a vitorlákat, a mi egy kis zajt okozott a födélzeten. De a baj hamar helyre lett ütve s a Chancellor csakhamar folytathatta utját.
Nekem úgy látszik, hogy Kurtis Róbert, a ki rendesen olyan egyenes férfi, most nem mondott igazat.