XI.

Október 21. folytatása.

Nem tudom elmondani, hogy mi megy végbe bennem, mikor Falstennek e feleletét hallom. Az nem rémület, sõt inkább bizonyos neme az ön megadásnak.

Úgy látszik nekem, mintha még ez kellett volna, hogy a helyzet teljes legyen, sõt mintha ez még elõsegítné a kibontakozást! Egész hidegen megyek a hajó elõrészére fölkeresni Kurtis Róbertet.

Amint Kurtis Róbert megtudja, hogy egy harminc font klórsavas kálit tartalmazó doboz van a hajón - azaz annyi, amennyivel föl lehet robbantani egy egész hegyet - még pedig a hajófenékben van, a tûz fészkében, szemét sem hunyorítja s alig hogy kissé összeráncolja homlokát, alig hogy kissé kitágulnak pillái.

- Jó! - mondja. - Ne szóljon senkinek egy szót sem errõl. Hol az a Ruby?

- A hátsó födélzeten.

- Jõjjön velem, Kazallon úr.

Együtt megyünk föl a hátsó födélzetre, hol a mérnök és a kereskedõ még mindig vitatkoznak. Kurtis Róbert egyenest feléjök megy.

- Ön cselekedte ezt? - kérdi Rubytól.

- Ej, no, hát, igen! én tettem! - felel nyugodtan Ruby, ki azt hiszi, hogy legfölebb csalási kisérlet az, amit elkövetett.

Egy percig azt hiszem, hogy Kurtis Róbert összemorzsolja a boldogtalan utast, ki nem birja fölfogni oktalan tettének súlyos voltát. De végre leküzdi felháborodását a másodkapitány s látom, hogy összeszorítja kezeit háta mögött, nehogy kisértetbe jöjjön, hogy megfojtsa ezt a Rubyt.

Aztán nyugodt hangon kikérdezi Rubyt. Ez megerõsíti azt, amit már én mondtam. Málhái közt van egy doboz, mely körülbelül harminc fontot tartalmaz a veszélyes anyagból. Ez a Ruby ez esetben azzal a megfontolatlansággal járt el, mely, meg kell vallani, az angolszász fajnál mintegy öröklött, s olyan könnyedén csempészte be ezt a robbanó anyagot a hajóba, mint ahogy például valami francia egy palack bort hozott volna. Hogy mit tartalmaz a doboz, azért nem mondta meg, mert jól tudta, hogy akkor a kapitány föl nem veszi.

- Nos aztán, - tette hozzá vállat vonva, - azért még nem akasztják föl az embert s ha önnek az a doboz olyan alkalmatlan, hát hajíttassa a tengerbe! Az én holmim biztosítva van!

E feleletre nem birom tovább visszatartani magamat, mert nem vagyok olyan hidegvérû, mint Kurtis Róbert s a harag elragad. Rubyra rohanok s mielõtt a másodkapitány megakadályozhatott volna, reákiáltok:

- Nyomorult! Hát nem tudja, hogy tûz van a hajón?

Alig hogy e szavakat kimondtam, már megbánom, de késõ! A hatás, melyet e szavak Rubyra gyakoroltak, leírhatlan. Görcsös remegés fogja el a szerencsétlent. Teste megdermed, szemei rettenetesen kimerednek, lélekzete szakadozott, mint valami szûkmellûé s a rémület a legmagasabb fokra hág nála. Egyszerre csak megmozdulnak a karjai; a hajófödélzetet nézi, mely minden percben levegõbe röpülhet; lerohan a hátsó födélzetrõl, elesik, meg fölkel, végig szalad a hajón, mint valami örült hadarászva kezeivel. Aztán megint szóhoz jut s e rettenetes szavakat ordítja:

- Tûz van a hajón! Tûz van a hajón!

E kiáltásra a matrózok mind a fedélzetre futnak, kétségkívül azt hivén, hogy a tûz már kívülre is kitört s hogy itt az ideje a csónakokba menekülni. Az utasok is följönnek, Mr. Kear, neje, miss Herbey, a két Letourneur.

Kurtis Róbert el akarja hallgattatni Rubyt, de ez nincs már eszén.

A zûrzavar ekkor rettenetes. Mrs. Kear ájultan rogy a fedélzetre. Férje nem törõdik vele s miss Herbeyre hagyja, hadd gondoskodjék róla. A matrózok már lekapcsolták a csónakot, hogy tengerre bocsássák.

Ezalatt elmondom Letourneuréknak, amit még nem tudnak, hogy tudniillik a gyapotszállítmány ég s az atya elõször is rögtön Andrásra gondol, kit karjaival átölel. A fiatalember nagy hidegvért tanusít s igyekszik megnyugtatni atyját, ismételve neki, hogy a veszély nem oly rögtöni.

Kurtis Róbertnek eközben, a hadnagy által segíttetve, sikerült föltartóztatni embereit. Magyarázza nekik, hogy a tûz nem hatolt tovább, hogy Ruby sem azt nem tudja, hogy mit cselekszik, sem azt, hogy mit beszél, hogy nem kell elhamarkodni a dolgot s hogyha a kellõ perc elérkezik, el fogják hagyni a hajót...

A másodkapitány szavára, akit szeretnek és becsülnek, a matrózok legnagyobb része lecsillapodik. Neki megteszik, amit Huntly kapitánynak nem tennének meg s a csónak helyén marad.

Szerencsére Ruby nem szólt arról a klórsavas káliról, ami a hajófenékben van. Ha a matrózok megtudnák az igazat, ha tudnák, hogy e hajó most már csaknem egy vulkán, mely talán most mindjárt megnyílik lábaik alatt, fölbomlanék minden fegyelem, nem lehetne õket visszatartani s bármi történjék, megszöknének.

Csak a másodkapitány, Falsten mérnök és én, mi tudjuk, mily borzasztó eshetõség van a hajó égésével egybekapcsolva s nem szabad kivülünk másnak megtudni.

Mikor a rend helyreállt, Kurtis Róbert és én fölkeressük Falstent a hátsó födélzeten. A mérnök ott állt, karjait összefonva s talán valami erõmûtani kérdésen gondolkozva az általános rémület közepett. Ajánljuk neki, hogy ne szóljon senkinek errõl az új veszélyrõl, mit a Ruby oktalanságának köszönhetünk.

Falsten megigéri, hogy titokban tartja.

Ami Huntly kapitányt illeti, ki még nem ismeri a végveszéllyel fenyegetõ helyzetet, Kurtis Róbert vállalta magára, hogy értesíti õt róla.

De elõbb Rubyt kell megkaparítni, mert a szerencsétlen teljesen elvesztette eszét. Nem tudja, hogy mit csinál s keresztül‑kasul szaladgál a födélzeten, folyvást kiabálva:

- Tûz! tûz!

Kurtis Róbert megparancsolja a matrózoknak, hogy fogják meg az utast, kit végre legyûrnek s erõsen megkötöznek. Aztán kabinjába szállítják, hol ezután õrizet alatt fog állni.

A rettenetes szó nem csusszant el ajkairól!