| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Verne Gyula A Chancellor IntraText CT - Text |
Kurtis Róbert fölkapta a fiatal Letourneurt s átfutván a víz alá merült födélzeten, a kormányfélen lévõ vitorlarúdra helyezi õt. Atyja és én fölkapaszkodunk oda hozzá.
Aztán körültekintek. Az éj elég világos, hogy megláthassam, mi történik körültem. Kurtis Róbert visszatért helyére s a hátsó födélzeten áll. Egyszerre csak hátul a kormánykerékhez közel, hová még nem hatott föl a víz, észreveszem a homályban Mr. Keart, nejét, miss Herbeyt és Falstent; a hajó orránál az emelvényen a hadnagyot és a kormányost; az árbockosarakban s a vitorlarudakon a hajószemélyzet többi részét.
Letourneur András fölmászott a fõárboc nagy kosarába; atyja emelgette föl szegénynek a lábát a kötélhágcsón fokról‑fokra, végre az ingadozás dacára is baj nélkül felért.
De Mrs. Kear‑rel lehetetlen volt boldogulni, nem akart megmozdulni s ott maradt a hátsó födélzeten, bár ki van annak téve, hogy ha a szél fújni kezd, a hullám elsöpri õt. Miss Herbey is ott maradt tehát mellette; nem akarja elhagyni.
Kurtis Róbertnek elsõ gondja az volt, mihelyt a sûlyedés megállapodott, hogy rögtön behuzatott minden vitorlát s leszedette az elõárbocot és vitorlarúdjait, hogy a hajó csöndben maradását ne veszélyeztesse. Reméli, hogy ez elõvigyázati szabályok után a Chancellor nem fog fölfordulni. De nem sülyedhet‑e minden percben? Fölkeresem Kurtis Róbertet s ezt a kérdést intézem hozzá.
- Azt nem tudhatom, - felel teljesen nyugodt hangon. - Az fõleg a tenger állapotától függ. Csak annyi bizonyos, hogy a hajó a jelen viszonyok közt egyensúlyban áll, de ezek a viszonyok pillanatról‑pillanatra változhatnak!
- Hajózhat a Chancellor így, mikor két lábnyi a víz fedélzetén?
- Nem, Kazallon úr, de a tenger árja s a szél odább viheti s ha néhány napig így marad, elérkezhetik a part valamely pontjához. Egyébként végsõ menedékül itt van a tutaj, mely pár óra alatt készen lesz s mihelyt megvirrad, rászállhatunk.
- Ön tehát nem vesztette még el minden reményét, kapitány úr, - kérdezem, meglepetve Kurtis Róbert nyugalma által.
- A reményt sohasem lehet egészen elveszteni, Kazallon úr, még a legborzasztóbb körülmények közt sem. Én csak annyit mondhatok önnek, hogy ha száz esély közül kilencvenkilenc ellenünk, a századik legalább mellettünk van. Egyébként, ha jól emlékezem, a félig elsûlyedt Chancellor éppen oly viszonyok közt van, mint ahogy volt 1795‑ben a Juno nevû háromárbocos hajó. Húsz napnál tovább maradt ez a hajó így függve a két víz közt. Utasai és matrózai az árbockosarakba menekültek s végre parthoz érkezvén, akik addig életben maradtak s kiállták a fáradalmakat és az éhséget, azok meg voltak mentve. Ez nagyon ismeretes eset a tengerészet történetében, azért jut e percben mindjárt eszembe. No, hát miért ne lehetnének a Chancellor utasai és matrózai, akik odáig kiállják, épp oly szerencsések, mint a Juno hajó személyzete?
Erre talán sok ellenvetést lehetne tenni Kurtis Róbertnek, hanem e szóváltásból annyi legalább kiderül, hogy kapitányunk még nem vesztette el minden reményét.
Minthogy azonban az egyensúly viszonyai minden percben rosszra fordulhatnak, jobb lesz a Chancellort inkább korábban, mint késõbben elhagyni. El is határoztuk, hogy holnap reggel, mihelyt az ács elkészítette a tutajt, reá szállunk.
De képzelhetõ, mily iszonyú kétségbeesés ragadta meg embereinket, mikor éjféltájban Daoulas észreveszi, hogy a tutaj eltünt! A kötelek, bár szilárdak voltak, elreszelõdtek a hajó alámerült fekvése miatt s az összeácsolt talp, bizonyosan már több mint egy órája, hogy elúszott!
Mihelyt a matrózok meghallják ezt az új szerencsétlenséget, kétségbeesetten ordítoznak.
- Tengerre! le az árboccal a tengerre! - kiabálják e szerencsétlen õrjöngõk.
S el akarják vagdalni a köteleket, hogy az árbocokat ledöntsék s rögtön új tutajt készítsenek belõlük.
- Helyeitekre, legények! - kiált. - Egy kötelet se merjen senki elvágni az én parancsom nélkül! A Chancellor egyensúlyban áll! A Chancellor még nem sûlyed!
A kapitány szilárd hangjára a matrózok visszanyerik hidegvérüket s habár egyik és másik dúl‑fúl magában, de mindegyik elfoglalja a számára kijelölt helyet.
Mihelyt megvirradt, Kurtis Róbert fölmegy s figyelmesen körüljártatja szemeit a tengeren. Hiába keresi! A tutaj már nem látható sehol. Elinduljanak keresni a kis csónakkal? A keresés sokáig tarthat és veszélyes lehet. Nem! Lehetetlen elindulni, mert nagy a hullámzás s azt a törékeny kis lélekvesztõt hamar fölfordítná.
Újabb tutajt kell hát összeállítni s azonnal hozzá is kezdenek.
Mióta erõsebben kezd hullámzani, Kearné asszonyság végre rászánta magát, hogy elhagyja helyét, ahol eddig volt, a hátsó födélzeten s nagy bajjal föl is jutott a nagy árbockosárba, hol egészen aléltan ledõlt. Mr. Kear Huntly Silas‑sal a hátsó árboc kosarán foglalt helyet. Mrs. Kear és miss Herbey mellett vannak még azonkívül Letourneurék mindketten ezen a szûk téren, mely mindössze tizenkét láb átmérõjû, ahol legszélesebb. De köteleket húztak nekik egyik vitorlarúdtól a másikig, hogy belekapaszkodhassanak, ha a hajó inog. Kurtis Róbert azonfölül még egy vitorlát tétetett fejük fölé, mely legalább a két nõt betakarja.
Azt a néhány hordót, mely az elmerülés után az árbocok közt úszott s melyeket idejekorán összegyûjtöttek, fölhúzták az árbocokra s szilárdul a kötelekhez kapcsolták. Besózott hús, kétszersült és ivóvíz van ezekben s ebbõl áll most összes élelemtárunk.