| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Verne Gyula A Chancellor IntraText CT - Text |
A hajó folyvást sülyed. A hátsó födélzet, a hajó orrmánya már egészen elmerült s a rézsutos elõárboc csúcsa is eltûnt. Most már csak a három nagy árboc áll ki az Óceánból.
Hanem a tutaj készen áll s megrakva mindennel, amit megmenteni lehetett. Egy hézag a tutaj elején az árboc számára van fönnhagyva, melyet az emelvény oldalaira szögezett vitorlarudak fognak támogatni.
Ki tudja, hogy amit a Chancellor nem bírt megtenni, nem teszi‑e meg e deszkákból összetákolt gyönge alkotmány, mely nem merül el oly könnyen? Ki tudja, nem szállít‑e partra? A remény oly erõsen gyökerezik az ember szívében, hogy én még remélek!
Reggeli hét óra. Éppen reá akarunk szállni a tutajra, midõn egyszerre oly hirtelen lesülyed a hajó, hogy az ács és az emberek, kik a tutajon vannak, kénytelenek elvágni a kötelet, nehogy a hajó magával rántsa õket is a mélységbe.
Remegõ gyötrelem nyilal át akkor szívünkön, mert épp azon pillanatban, midõn a hajó a mélységbe leszáll, látjuk eltávozni reményünk egyetlen deszkaszálát, melyet a hab tova ragad!
Két matróz s egy matrózinas elvesztik az eszöket s beugornak a tengerbe. Mindjárt látjuk, hogy sem a tutajt nem bírják elérni, sem a hajóhoz vissza nem térhetnek, mert szél és hab ellenök van. Kurtis Róbert egy kötelet köt derekára és segélyükre rohan. Hasztalan önfeláldozás! Mielõtt Kurtis Róbert hozzájok eljutott volna, e három szerencsétlen, kiket még egy percig vergõdni látok s karjaikat felénk nyújtogatni, eltûnik a víz alatt.
Kurtis Róbertet a hullámoktól keményen összeverve húzzák vissza.
Ezalatt Daoulas és matrózai vitorlarudak segélyével, melyeket evezõ gyanánt használtak, azon igyekeznek, hogy visszatérjenek a hajóhoz. Csak egy órai erõlködés után - és ez óra egy századnak látszott minekünk, ez a végsõ óra, midõn a tenger már az árbockosarakig fölhágott! - csak akkor bírt a Chancellorhoz visszatérni a tutaj, mely csak két kötélnyomnyi távolságra2 volt.
A kormányos egy kötelet dob most Daoulasnak s a tutaj ismét hozzá, van kapcsolva a fõárbochoz.
Most már egy elveszteni való pillanatunk sincs, mert hevesen kanyargó örvény támad a sülyedõ hajó helyén s levegõvel telt roppant bugyborékok szállnak föl a víz színére.
- Beszállni! beszállni! - kiált Kurtis Róbert. Rohannak a tutajra.
Letourneur András, miután megvárta, míg miss Herbeyt átszállították, maga is szerencsésen eljut a tutajra. Atyja nemsokára mellette foglal helyet. Egy perc múlva már mindnyájan ott vagyunk, - mindnyájan, Kurtis kapitányt s a vén matrózt O’Readyt kivéve.
Kurtis Róbert az árbockosár fölött állva, nem akarja elõbb elhagyni hajóját, míg az el nem tûnt a mélységben. Kötelessége és joga az. Szinte érezzük, mily fájdalmasan elszorul szíve azon pillanatban, midõn el kell hagynia a Chancellort, melyet úgy szeret, melyet mostanáig vezényelt!
Az irlandi még akkor is ott maradt a hátsó árbockosarában.
- Szállj be, öreg! - kiált neki a kapitány.
- A hajó elsülyed? - kérdezi a nyakas öreg a legnagyobb hidegvérrel a világon.
- Akkor hát beszállok, - felel O’Ready, mikor a víz már derekáig ér.
S fejét csóválva fölugrik a tutajra.
Kurtis Róbert még egy pillanatig az árbockosár fölött marad, körültekint, aztán legutoljára hagyja el hajóját. Itt az ideje. A kötelet elvágják s a tutaj lassan eltávozik.
Mindnyájan azon hely felé pillantunk, hol a hajó elsülyed. A hátsó árboc csúcsa tûnik el elõször, aztán a fõárboc csúcsa is és nemsokára semmi sem marad többé föl e szép hajóból, melynek Chancellor volt a neve.