Part
1 3 | peng, peng, flótázik... Amikor a tücsök egyhangú éneklése
2 4 | Én októberben születtem, amikor ritkán hallatszik a tücsök,
3 4 | hogy haragudott a gazda, amikor rájött, hogy a tücsök beköltözött
4 4 | én mindig boldog voltam, amikor szomorú kis pajtásomnak
5 6 | menyecskéket táncoltatta, amikor a német ágyúzott. Mintha
6 6 | csak olyankor foglalta el, amikor, mint mondani szokták: Hekuba
7 7 | szerettem az őszi estéket, amikor szomorkodni lehetett?~Gyermekkoromnak
8 9 | éjszakán, alig várta a reggelt, amikor a várnagy szabadjára eresztette,
9 10| Télen sötétben fölkelni, amikor még a kályhából virrasztva
10 10| De lehet, hogy később, amikor elmúlik a hóesés, kivillan
11 10| a meleg kályha mellett, amikor odakünn mély havával beköszöntött
12 10| hideg szívű emberek közé, amikor itt mindenki téged szeret? -
13 10| marad, mert én simogattam, amikor álmodtál. A lélegzetvételed,
14 10| mert álmodban történt: amikor királyleányokkal beszélgettél
15 10| A homlokodat simogattam, amikor felnyögtél.~Forgattalak,
16 10| melegítettem meg az ágyad, amikor nagyon hideg volt. Énekeltem
17 10| soha sincs egy percük, amikor kételkednének magukban,
18 10| csak tíz esztendő múlva, amikor elfáradtam.~És eliramlottak
19 10| délutánjait, melankolikus estéit (amikor a fürdővendég ráér a hosszú
20 10| még erről a helyről is, amikor egy pipacskalapos asszonyt
21 10| Mindenki a vasárnapot várta, amikor Nyíregyházáról megérkezik
22 10| messzire van a vasárnap, amikor ismét eljönnek a hangszerekkel
23 10| megfejtései! Jön egy hosszú hét, amikor mindig csak betegségekről,
24 10| mindennap közeleg az augusztus, amikor haza kell menni a tündérhonból...
25 10| vándorrécék éjszakáján, amikor a nádasokból idáig hangzik
26 10| a régi írók regényeiben, amikor az érzelmes nők a holdas
27 10| történelmünket tanulja, amikor beköszönt az esős időjárás
28 11| télire ő is megszokja sorsát. Amikor szánkón hozzák a fát, és
29 11| előtt jutna eszébe a múlt, amikor én irigység és harag nélkül
30 11| Mihályig szünet nélkül hegedül, amikor néha megszólal karácsonyig...
31 11| egy észrevétlen órában, amikor a félhold veresen kel s
32 11| kacsafarrokként kunkorodó hajával.~Amikor kezet fogott velem: komolyan
33 12| tapadt a régi betyárvilágból, amikor a vendégek a fejükkel verdesték
34 12| kvártélyt is kaphatott.~Amikor mi Gyurkával a "Lyukas Világ"-
35 12| fosztókában a középre ülni, amikor a legbővebben hangzik a
36 12| amilyeneket tutajosoktól hallani, amikor feljött a holdvilág. S jókedve
37 12| a pohara felett a fejét, amikor a lány a kút mellett teli
38 12| Lefelé szállott a nap, amikor a "Lyukas Világ"-ból elballagtunk
39 12| Azt suhogatta a kezében, amikor megszólalt:~- Így kellene
40 13| lyukas kalapjai mellett, amikor az őszi szél úgy cseveg,
41 13| pécsi templom oltárképén, amikor az álom ideje elérkezik.~
42 14| Vannak olyan reggelek, amikor az ember hajlandó volna
43 14| az újjászületés reggelei, amikor a Bánat elment csavarogni
44 14| Ismétlem, vannak reggelek, amikor az ember elfelejti a könnyeket,
45 14| ifjúkorom téli délutánokon, amikor hófúvás porzott, a kertek
46 14| az istállóból előkerült, amikor az öreg szent ember letelepedett
47 14| szólítanom a komámat, a halált, amikor találkozom vele. Rövidülnek
48 14| tudtam, mert rágondoltam, amikor házadat ismét megláttam
49 14| úgy térjenek vissza, mint amikor először láttam őket... olyan
50 14| padlás létrája alá álljon, amikor a szolgálók diót hordanak,
51 14| ágrólszakadt vándorlólegény volt, amikor a kisasszonyok felszedték
52 14| nyilván múlt századbeli ember, amikor a nőknek udvarlására a férfiak
53 15| hangzottak a malomkerék körül, amikor fölemeltem a fejemet az
54 15| töltöm a magány búsuló óráit, amikor olyan emberhez kezdtem hasonlítani,
55 15| hallottunk Szomjas úr szobájában, amikor odakünn megállott az eső
56 15| öregek, nem így volt mindez, amikor meglepett a szerelem, hogy
57 15| nedvességtől párolgó őszi éjjelen, amikor a félhold elfátyolozott
|