Part

 1 1 |             időkre helyezné a célt, midőn éneklését abbanhagyja. Senki
 2 2 |             a ház zugában. Énekelt, midőn a ház hölgyei életbevágó
 3 2 |       vadászfegyverrel az ablaknál, midőn a hold merőlegesen néz le
 4 3 |        éjszakákra kapott megbízást, midőn a holdvilág felszívja az
 5 4 |     álmodtam ez évszakban.~És néha, midőn az eső meg-megállott, mintha
 6 5 | lámpavilágot nem láttam a házakban, midőn éjszaka néha egymagámban
 7 6 |      tavaszi alkonyatokon ültettek, midőn valaki született a háznál,
 8 6 |   darabkáival volt telve a szobája, midőn névnapján unokái tisztelgését
 9 6 |       hagyta volna nekem örökségbe, midőn százesztendős korában meghalt,
10 7 |             a szoknyáját a világra, midőn bealkonyodott. A malom hallgatott,
11 7 |        féljek valamitől. De otthon, midőn az udvarház ablakából rám
12 7 |    leginkább akkor volt legfürgébb, midőn nyolc óra felé az ágyakat
13 8 |            felügyelt.~Késő években, midőn lakkcsizmás, kacsafarkhajú
14 8 |         mindig megdobbant a szívem, midőn épülő házak mellett elhaladtam.
15 8 |           jókedvük volt.~S egyszer, midőn Juliskára néztem hirtelen -
16 8 |           az emberek?~Megfigyeltem, midőn leesett a hó, az első gyalogút
17 8 |               Sohasem csodálkoztam, midőn az első hó lehulltával azt
18 8 |   lépéseinkkel, mint a vámszedőket, midőn leeresztették a sorompót.
19 8 |          nők a vándorlónak.~Estére, midőn nagyanyám elaludt, az ölébe
20 9 |           akkor tanul meg beszélni, midőn akasztófát faragnak belőle
21 9 |          árulkodása az esti ködben, midőn a faluházánál pohár bor
22 10|         szeret. De ebben az órában, midőn arcomat a mosdótálra hajtottam,
23 10|            az a várva várt időszak, midőn valóban megváltozik az egész
24 10|      örökkévalónak látszik az élet, midőn a disznótor elkezdődik,
25 10|            volna. Megfordítottalak, midőn a szívedre nehezedtél. A
26 10|        fogtam a két meleg karommal, midőn hideg tűzzel álmodtál. Én
27 10|             jöttél. Megmosdattalak, midőn elaludtál. Talán rossz nők
28 10|     öregasszony leszek én akkorára, midőn ismét eszedbe jutok. Elbúvok
29 10|           ecetfavirág pirosságában, midőn egész éjszaka az Útonjárók
30 10|          ölében és hátán hordozott, midőn tizenöt esztendős koromban
31 10|   juhászbundák alatt a szekereiken, midőn ló és kocsis alszik a hosszú
32 10|         csak akkor jövünk tisztába, midőn a föld alá tesszük őket...
33 10|            időben valóban gyönyörű, midőn legfeljebb piros képű vadászok
34 10|           az Útonjárók csillaga?...~Midőn utoljára emeltem fel hozzá
35 10|         kérdeztem darab idő múltán, midőn a múltakat átgondoltam.~
36 10|          padokon üldögélni szoktak, midőn az ereszről lecsurgó eső
37 10|     ugyancsak végigjárta ez utakat. Midőn már nem volt több tanulnivaló,
38 10|          hogy boldoggá tettem őket, midőn nevüket elfogadtam, és szeszélyeiket
39 10|       lábamat csendesen fölemeltem, midőn Juliska szólni kezdett.
40 11|             ebben a keskeny ágyban, midőn eljönnek a hosszú téli éjszakák?~-
41 11|      farkast fogna - monda Juliska, midőn az ebédet egy seprőnyél
42 14|          szüretek jutottak eszembe, midőn kiszívott tajtékpipa színe
43 14|            lesné a vízben.~- Akkor, midőn éppen olyan leszel, amilyen
44 14|       amelyről ők maguk sem tudtak, midőn megszólaltatták; abba a
45 14|            ítélték meg a helyzetet, midőn egy napon kóborlásaimban
46 14|           kérdezte Tini kisasszony, midőn már félálomban voltam.~A
47 15|    hallhatóan csörögtek a lapályon, midőn az esti köd leereszkedett,
48 15|             húsz esztendő múlva is, midőn adóvégrehajtással zaklatták,
49 15|           délutánon a szélmalomnál, midőn a malomköven ült, és sétapálcájával,
50 15|            való kezdő játékosoknak.~Midőn vállat vontam, Szomjas úr
51 15|             a vadmadár szárnya alá, midőn éjjel nagyravágyó gondolatok
52 15|            fénylő őszi reggeleknek, midőn a tokaji hegy illata érzik