Part

 1 2 |         reménységesek vagy reménytelenek. Ő rágyújtott a maga nótájára,
 2 3 |                   elvegyül a holdfénnyel. Ő maga csak egy árnyék, test
 3 6 |                életerős emberek voltunk - ő, legszálasabb, legkomolyabb,
 4 6 |                egészen mindegy volt, mert ő "Hársfa"-beli szobácskáját
 5 6 |                  a Szent Mihály utcán. De ő csak nagyatyámat szerette...~
 6 6 | beillatszeresített báj és a csengő humor. Ő olvasta Kiss József hetilapját:
 7 6 |            elváltozott. Letérdepeltem, és ő mellém guggolt... De a harmadik
 8 7 |            barátságossá tette az estét az ő tengerireszelése! Kis széken
 9 7 |               paskolta, mintha azok is az ő gyermekei lettek volna,
10 7 |                  Ez az álmoskönyv volt az ő legnagyobb kincse. Mások
11 8 |                   mintha ez az éjszaka az ő idejük volna. Míg az udvarból,
12 8 |              panasz nélkül meghal. Hát az ő csillaguk az amott, a szegény
13 8 |            magamhoz szorítottam Juliskát. Ő oly gondoskodva nyújtotta
14 8 |              Percekig tartottam átölelve. Ő csendesdeden állt, nem védekezett,
15 8 |          mesemondása jött volna száján. S ő maga talán nem is tudta,
16 9 |           szabadon járkált a városban, de ő nemigen élt szabadságával.
17 9 |             vízhordásban. Az alispánnénak ő vágta az aprófát. Nagyon
18 9 |           hallgatva. Betyár korában járta ő ezt a magyar rengeteget,
19 9 |                   dala. Mindent megismert ő azóta, mióta fiatalkorában
20 9 |                 Harminc esztendeig nézett ő a sötétbe, volt ideje kigondolni
21 9 |                    Ismerte őt az éjszaka, ő is az éjszakát. Nem is történt
22 9 |               panasz nélkül. Vénségére az ő házából való tücsök ciripelt
23 9 |              kérdeztem.~- Akarok - felelt ő.~Ettől a naptól kezdve szerettük
24 10|      Mihály-temetőben és el a Juliskától. Ő fájt legjobban, mert lábamnál
25 10|            Juliska állott - anyám állott. Ő volt Juliska - öregebben,
26 10|                  publikum gyönyörködne az ő hajtási művészetében. Nagyokat
27 10|              pillant fel az égboltozatra? Ő talán már el is felejtette,
28 10|        csodálkozni szavaimon. Bujiban, az ő falujában bizonyosan nem
29 11|           sóhajtott és tovább foltozott. (Ő anyám iskolájában tanulta,
30 11|      öregasszonyokat égetnének. De télire ő is megszokja sorsát. Amikor
31 11|                fiú barna fejét, mintha az ő tiszteletére magasabbra
32 12|               konyhájába. Régen elszokott ő attól, hogy uraknak feketekávét
33 12|                 volt?... Lehetséges, ámde ő ezt sohase mondta nekem.
34 12|                van, merre veszi útját, de ő nem mondta nekem, hogy én
35 12|                  erről híradással legyek. Ő nem mondott nekem semmit.
36 12|                   Pityainak hívják: akkor ő az a huncut, aki a csőszt
37 14|            valamit mondani, úgy hogy csak ő hallja meg a szót. Gyere
38 14|               ismerem a kiváló férfiút.~- Ő pedig mindenkit ismer a
39 14|                gyűjteményük volt, mint az ő korukban levő férfiak a
40 15|                   A régi szélmalom tücske~Ő ott lakott, ahol a veres
41 15|                 már régebben ismertem, és ő is ismert, de csak olyanképpen,
42 15|              pihenő öregek körül... Igen, ő az, aki megmaradt azok mellett,
43 15|                 kínál...~Igen, ilyen volt ő, szelíd és dacos, bátor
44 15|                 zöld zsalugáterei között. Ő engem vár, engem szeret,