Part

 1 1 |         mondanivalója. Nem lehetett oly komor a tél, amely végleg
 2 1 |           tücsök volt a dajkám; aki oly hosszadalmasan énekelgetett
 3 1 |             örökké tart. A betegség oly meglepően jött, mint a váratlan
 4 1 |        vihar. A halál, nagy ritkán, oly csodálkozást keltett, mint
 5 5 |           Tehén", a "Zabolch-vezér" oly csendesek, mintha már elrepült
 6 7 |            fehér ruhát varrogatott. Oly illedelmes és hallgatag
 7 7 |       kellett felvetnie. A párnákat oly szeretettel paskolta, mintha
 8 8 |       falakat? Ezért kívánkoztam el oly ifjan a szülői háztól? Csak
 9 8 |   hangulatok, színek, meggyőződések oly csalogatók, mint a lidércek!
10 8 |            amelyeket falusi emberek oly kérkedve viseltek. Az utcákat
11 8 |           és a házak a kertek alatt oly mélyen aludtak, mintha teljesen
12 8 |          jókedvű volt. A kocsmaajtó oly boldogan nyikorgott, hogy
13 8 |        szállító talyiga vagy fiáker oly otthonosan helyezkedett
14 8 |             szorítottam Juliskát. Ő oly gondoskodva nyújtotta a
15 10|  reggelekben, amidőn a fák gallyain oly friss a hóprém, hogy megcsókolni
16 10|              a fák levelei, amelyek oly gyengéden legyezgették arcunkat,
17 10|              ahol az emberek mindig oly szerelmetesen és önfeláldozóén
18 10|       merengtek, és elmerültségüket oly szent védelemnek gondolták,
19 11|            a törvénytelen gyermekek oly boldogtalan életet élnek,
20 12|             Egy-két hazugság, amely oly könnyedén hagyja el a száját,
21 12|           szarvasagancsos kését, és oly hevesen turkált fogai között,
22 13|              ha magát látom, mindig oly ifjúnak tűnik fel előttem,
23 14|          fejét a látogató, a sonkák oly nehézkesen lógtak alá, mint
24 14|        kerek gyermekszemeivel pedig oly világosan, fénylően nézett
25 14|          ifjú nőkkel, ősz szakálluk oly "igazmondóan" fehérlett
26 14|          estenden a tűz előtt, ahol oly csendben élek, hogy szerelmes
27 14|       keresek egy zugot, ahol a nők oly megtisztultan élnek, mint
28 14|          poharat koccintottam, akik oly kedvesek voltak, mint a
29 14|      sűrűség felé, ahová hajdanában oly gyakran csalogattak nőket... (
30 14|          emlékezetes, mert a szobák oly kicsinyek és alacsonyak
31 14|          végéig. Míg a férfiak sebe oly könnyedén gyógyul, mint
32 14|        található. Leveleiket mindig oly gondosan és szemérmetesen
33 15|       leveleikbe, és így ősz időben oly ijedten bújtak össze, mint
34 15|             Ámde minden ruhadarabja oly avas és kopott, mintha réges-régen
35 15| Monte-Carlóba mehetett volna, pedig oly alapossággal kidolgozott
36 15|       szerelmesekre.~Kopogtatásomra oly gyorsan nyílott a zsalugáter,
37 15|           és kinyúlott a kislányka, oly enyhén, mint a szellő. ~
38 15|          Hajzat simult homlokomhoz, oly finom, amilyent csak álmában
39 15|          Kis derekat öleltem, amely oly hajlékony volt, mint a tavaszi
40 15|         önfeláldozó hangok, amelyek oly üdvösségesek, mint a csodatévő