Part

 1 4 |         mit sem érő lovának való. Most már otthon marad addig mindenki,
 2 8 |      elfelejtettem volna mondani, most vallom be, hogy én: szerelemgyerek
 3 8 |       pelyhekben havazott, mintha most szabná a szűcs azokat az
 4 8 |           kerítések mentén - ahol most mindenütt halotti némaság
 5 9 |           nem járt.~A pocsolyában most is a nap nézegeti magát.
 6 9 |           harminc esztendő előtt. Most is szaladnak a kocsikerekek,
 7 10|         aludtak, elmaradoztak.~És most újra utaztam, hajnalban,
 8 10|         volna Juliska szavain, de most e furcsa hajnalon: különösen
 9 10|           botor módjára. Hisz itt most következik a tél, amely
10 10|       hangjaival, piros tüzekkel. Most jön az a várva várt időszak,
11 10|        nézegetnek a barátaikra... Most hófelhők borítják az eget.
12 10|    anyádnak unokatestvére vagyok. Most megmondom, ha eddig nem
13 10|        hogy mindig így láss, mint most, mint tegnap... Hogyha másképpen
14 10|       megjelent a kis csillag.~De most már másképpen láttam őt.~
15 10|   tapasztalatból, hogy a mulatság most kezd vadulni, ezért sietve
16 10|        között az én csillagom. De most alszik a csillag, mintha
17 10|     falusi asszonyságok arcán, de most csak a szeme látszott, amely
18 10|             Abból a faluból, ahol most lakom, a tanítóné itt nyaral.
19 10|      történt volna is valami, azt most mind elfelejtettem.~Szürke
20 10|         nagyszerű versenytere, de most állt az éj; állt a zsebóra,
21 10|         velem megoszthatta.~- Hát most mondja el maga, hol járt
22 10|      beszélni.~- Fiú?~- Az.~- Hát most beszéljen maga nekem a fiamról.~*~
23 11|         többé nem engedjük el. De most még vándorol valamerre.
24 14|       többé már nem látjuk őt.~De most még itt volt Kozsárka, és
25 14|        jobb kedved volt, Juliska. Most aggodalmasnak látszol, mintha
26 14|        Vajon melyik órát látod te most, Juliska?~- Azt hiszem,
27 14| felnyitotta a szemét, mintha csak most emlékezett volna, hogy mi
28 14|    világon, hogy voltam.~...Igen, most már bevallom, hogy mindig
29 14|     madarak szólaltak meg, mintha most érkezett volna a posta,
30 14| kakaskukorékoláskor a lábomat, és most itt vagyok, hogy jöjjön
31 14|         kisasszonyok valószínűleg most álmodják meg mondanivalójukat.
32 14|         mielőtt megvirradt volna. Most félelem és szégyenkezés
33 15|           emberek ládafiában), és most néha visszajár ide egy borongó
34 15|        zsidó isten, mondtam neki, most mutasd meg, hogy mit tudsz.
35 15|   gyűlöltek rajtam az emberek; és most gyűlöltem én is ezt az idegent
36 15|          eső csorgása. Ez a hang (most már világosan emlékszem)
37 15|    erkölcsöket és szívhangokat...~Most már végre viszontláttam