Part

 1 2 |                az életuntnak, aki csak akkor áll töltött vadászfegyverrel
 2 6 |             jött vissza a "Hársfá"-ba, akkor is emlékezett az orra arra
 3 7 |    teljesítette, azt hiszem, leginkább akkor volt legfürgébb, midőn nyolc
 4 8 |            tégláit hordja, amely házat akkor nagyanyám a maga részére
 5 8 |           mennyország vagy te, kocsma, akkor, ha a levegő a mellre telepedik
 6 8 |            Mikor nagyon megöregszenek, akkor rájuk szól a vén fa, amit
 7 9 |               panaszára, a szilfa csak akkor tanul meg beszélni, midőn
 8 10|          kávéházból, mint varjúcsapat, akkor mendegélt hazafelé a cigánybanda,
 9 10|         öregember az ifjúságát, de már akkor nem találsz meg, sem a téli
10 10|                 az Útonjárók csillaga. Akkor valamennyien összepakolnak,
11 10|        nagyszerű tulajdonságaival csak akkor jövünk tisztába, midőn a
12 10|              szolyvai-vizes üvegekkel, akkor egy másik asztalt és új
13 11|              Boldog Magyarország volt, akkor az emberek legtöbbet az
14 11|      illetlenség munka nélkül ülni még akkor is, ha férfival beszélget.)~-
15 11|             mint életünk egyhangúsága: akkor kezdődik itt igazán a gyógyulás.
16 11|               ba, ahonnan elindult. És akkor lesben állunk az anyámmal,
17 12|              Kálmán, a "zsidó asszony" akkor lehetett virágjában, mikor
18 12|            Háltam én ebben a kocsmában akkor is, amidőn Icignek még híre-hamva
19 12|          Pilisen Rózsikánál, ahol csak akkor kaptak enni a vándorlók,
20 12|          szemébe. Ha Pityainak hívják: akkor ő az a huncut, aki a csőszt
21 13|               azt hiába keressük. Csak akkor találjuk meg, ha az is akarja,
22 13|               kerestem fél esztendeig. Akkor elfelejtettem. És egy reggel
23 14|                betegszünk, meghalni is akkor szoktunk, ha hívjuk a halált.
24 14|             Jézusunk tiszteletére csak akkor eszem húst, ha azzal jámbor
25 14| megtisztálkodott a lelkem Máriapócson, akkor nyúlok ételhez.~S csendesen
26 14|          fiatalság órája már elmúlt.~- Akkor sem kell kétségbeesni. Nagyon
27 14|                halat lesné a vízben.~- Akkor, midőn éppen olyan leszel,
28 14|               leszel, amilyen az apád. Akkor találkoztok egymással, és
29 14|                eltűnt a látóhatáron. S akkor elgondolkoztam a hangyákon,
30 14|             amelynek üdvösségéről csak akkor tudunk, mikor az elmúlott.
31 14|           kisasszonyok felébrednek, és akkor nincs menekvés. Elhíresztelik,
32 15|                Ember tragédiájá-t csak akkor élvezhettem, mikor Julius
33 15|             ablakot. Ámde nem így volt akkor, a nedvességtől párolgó
34 15|             amely illatát a leányoknak akkor érezzük, mikor még ártatlanok