Part

 1 10|     gyermekéről kezdett beszélni.~- Fiú?~- Az.~- Hát most beszéljen
 2 11|           hosszú téli éjszakák?~- A fiú kinn csavarog valahol az
 3 11|            gyújtani reggel, mikor a fiú az iskolába indul.~Juliska
 4 11|      közömbös volt, mint egy idegen fiú, akivel az országúton találkozunk.
 5 11|         kendő felé. Onnan jött ez a fiú, csizmában, rézpitykés kék
 6 11|             el félretett ebédjét.~A fiú leugrott a kecskebakról,
 7 11|            a tücsök a kertben, és a fiú nyomban utánozni kezdte
 8 11|            mit énekel a tücsök és a fiú.~A nyitott konyhában szalmából
 9 11|             A láng végignyaldosta a fiú barna fejét, mintha az ő
10 11|      seregélyeket fenyegetik.)~Ez a fiú nem tudta, hogy ki volt
11 11|      városok idegen tornyai felé?~A fiú csendesen ült. Miután a
12 11|         kérdeztem fojtott hangon.~A fiú lassan felemelte a fejét:~-
13 11|           patkoltatnak - mormogta a fiú a csengő hangra figyelve. -
14 12|            figyelmét.~- Mit akarsz, fiú? - kérdezte mogorván a bőrnadrágos.~-
15 12|         hallott.~- Megállj csak, te fiú! - pattantott az ujjával
16 12|             az a lyuk? - kérdezte a fiú.~- Ha még azt sem tudod:
17 12|            pattant föl az idegen.~A fiú lesütötte a szemét.~- Megvallom,
18 12|              A fehér bőr-nadrágos a fiú kihallgatása alatt elővette
19 12|            nem láttam az apádat, te fiú... Lehetséges, hogy láttam,
20 12|      nyírfavesszőből font valamit a fiú. Egy ostort. Azt suhogatta
21 12|            egyszerre a ház körül, a fiú alig győzött felelgetni
22 13|      hetykén veszi az országutat.~A fiú a létrán ült, amely a padláshoz
23 13|         nekem - esengett Juliska.~A fiú már aludni ment. Égy nagy
24 14|            ne mulassza az áldást!~A fiú az istállóból előkerült,
25 14|             Hát mikor? - kérdezte a fiú jól előrehajolva, mintha
26 14|             folytatni.~Juliska és a fiú ottmaradtak a fészekben,
27 14|   elragadjon messzire, Juliska és a fiú menten ott teremnek, hogy
28 14| megkopogtatta az ablakot.~György, a fiú állott odalent.~- Hál' istennek! -
29 15|      mellett megállított egy kéz. A fiú - György kapaszkodott a
30 15|           én szeretek - vergődött a fiú, mintha dárda fúrta volna
31 15|         mondtam.~- Tudom - felelt a fiú.~*~S ezután reggelig sétáltunk
32 15|       Megbeszéltük Juliskát, akit a fiú soha el nem hagy. Még a
33 15|   tányérokból.~- Hogyne! - felelt a fiú, és ciripelt, hogy a szívem