Part

 501 6 |                    ködlovagok nyargalásztak a messziségben, a lutheránus
 502 6 |               nyargalásztak a messziségben, a lutheránus torony nagyon
 503 6 |            messziségből lehetne látni innen a Szent Mihály-temetőből.~
 504 6 |               lovarnői derekán, közvetlenül a szíve felett, s megengedte,
 505 6 |                 havát megharapjam. Lehunyta a szemét, arca elváltozott.
 506 6 |                   és ő mellém guggolt... De a harmadik gomb kinyitása
 507 6 |                      Szomorúan mentünk haza a bealkonyodott temetőből.~
 508 6 |                 temetőből.~Holdas éjjeleken a kertre néztem s azon gondolkoztam:
 509 6 |                  Jella ugyanannyit megenged a nagyatyámnak is?~Sohasem
 510 6 |                     Sohasem jöttem tisztába a lelkes, szentimentális,
 511 7 |                                             A tücsök szomorkodik~Talán
 512 7 |                 nagyanyámnál töltöttem, aki a legnyugodtabb asszony volt,
 513 7 |               emberekkel. Párizsból hozatta a ruháit, s majdnem mindig
 514 7 |                 emlékezőtehetsége megállott a 48-iki forradalom eseményeinél,
 515 7 |                 eseményeinél, azóta - mióta a gróf a sáncokon táncolt -
 516 7 |          eseményeinél, azóta - mióta a gróf a sáncokon táncolt - nem történt
 517 7 |                  történt érdemleges esemény a világon.~E szótlan, büszke,
 518 7 |                   házába illő bútorzat volt a meglehetős alacsony szobában.
 519 7 |                  kendők, kázsmírok, selymek a székeken. A falakon híres
 520 7 |              kázsmírok, selymek a székeken. A falakon híres hollandi festők
 521 7 |                  Rembrandt és mások függtek a vidéki ház falán. Majd tájkép,
 522 7 |                  mert nagyanyám hallgatott. A díványon heverésztem, s
 523 7 |                   nézte az erdei vallatást.~A falakat mind elborították
 524 7 |                   falakat mind elborították a nagyszerű olajfestmények.
 525 7 |                   nagyszerű olajfestmények. A sarokban embernyi kínai
 526 7 |             fácántollal és száraz virággal. A legfőbb helyen egy halott
 527 7 |            fotográfiája, Jeney és társától, a fotográfia alatt reszketeg
 528 7 |                gyermeke, aki korán meghalt.~A puffadt, mozdulatlan arcocska
 529 7 |               puffadt, mozdulatlan arcocska a halotti párnán, a félig
 530 7 |                  arcocska a halotti párnán, a félig lezárt szempillák
 531 7 |                     félig lezárt szempillák a merev szemekkel, a halál:
 532 7 |               szempillák a merev szemekkel, a halál: amely e fotográfiáról
 533 7 |                 alakját elfelejtettem. - Ez a szalon csupán vaskályhával
 534 7 |                  télen szívesebben üldögélt a szomszédos kis szobában,
 535 7 |                    az eloltott lámpa felett a hosszú éjszakában. A szoba
 536 7 |                 felett a hosszú éjszakában. A szoba mennyezetére vetődtek
 537 7 |                 szoba mennyezetére vetődtek a lángok árnyékai, és ott
 538 7 |                     álmodozó szemmel néztem a végtelen táncot, míg valahol,
 539 7 |                   valahol, valamerre, talán a falban, valaki mindig egy
 540 7 |                    fütyült. Mindig ugyanazt a melódiát, de csak két-három
 541 7 |             egyébként nem alkalmatlankodott a kísértet.~Nagyanyám többnyire
 542 7 |                fiatal cselédleány kuporgott a lábamnál, közel a kemencéhez,
 543 7 |                 kuporgott a lábamnál, közel a kemencéhez, aki télen s
 544 7 |              édesdeden, mozdulatlanul, mint a kenyér, álmában néha mélyen
 545 7 |                      és mezítelen karjaival a levegőt ölelte át. Aztán
 546 7 |                egypár sírósat nyögött, mint a madár füttyent az erdőn,
 547 7 |                 aludt. Juliskának hívták, s a nagykállói börtönigazgatónak
 548 7 |           nagykállói börtönigazgatónak volt a leánya. Valami rossz fát
 549 7 |               leánya. Valami rossz fát tett a tűzre, azért kellett szolgálatba
 550 7 |                   volt, de bőre fehér, mint a kisasszonyoké. Néha észrevettem,
 551 7 |               hosszadalmasan rajtam felejti a hibás szemét, amelyet nem
 552 7 |                  szemén. Elvörösödött, mint a láng.~És tovább foltozott
 553 7 |                   láng.~És tovább foltozott a függőlámpa alatt, hol nagyanyám
 554 7 |               újságját, amelyet este hozott a postás, hidegen, esőtől
 555 7 |                     Petőfi díszkiadását, és a rövidebb verseket felolvastam
 556 7 |                 nagyanyámnak és Juliskának. A hosszabbakhoz nem volt szabad
 557 7 |                   lefekszünk addig, mielőtt a végére érnénk. Juliska ilyenkor
 558 7 |                ilyenkor nem merte fölemelni a szemét, csak lángba borult
 559 7 |                   el, hogy hallja s megérti a verseket.~Nem sokat törődtem
 560 7 |                      mert akkoriban az volt a foglalkozásom, hogy szomorú
 561 7 |                     mindig jobban kedveltem a fagyos, őszi fákat, mint
 562 7 |                    fagyos, őszi fákat, mint a nőket. A mezőket, amelyeken
 563 7 |                   őszi fákat, mint a nőket. A mezőket, amelyeken úgy közelgett
 564 7 |                     amelyeken úgy közelgett a köd, mint egy északi regényben
 565 7 |                   mint egy északi regényben a melankólia. A tarkabarka
 566 7 |                     regényben a melankólia. A tarkabarka cinkéket, amelyek
 567 7 |                      amelyek az első hóval, a hideggel megérkeztek az
 568 7 |                     megérkeztek az erdőkből a kertekbe, és itt csodálatos
 569 7 |                   tréfáikat elfütyölgették. A sármányt, amely aranyos
 570 7 |                  mellénykéjében sütkérezett a jeges országúton, a varjakat,
 571 7 |             sütkérezett a jeges országúton, a varjakat, amelyek a fa tetejéről
 572 7 |             országúton, a varjakat, amelyek a fa tetejéről kiáltoztak
 573 7 |           kiáltoztak az ismeretlen nyelven, a friss hó orgonavirágaival
 574 7 |              orgonavirágaival bevont fákat, a mélyen alvó zöldséges vermeket,
 575 7 |                    alvó zöldséges vermeket, a meggyfán pirosló cinkefogó
 576 7 |                    pirosló cinkefogó tököt, a fénylő, iskolakerülő reggelt
 577 7 |                     iskolakerülő reggelt és a leguggoló alkonyatot, amely
 578 7 |                 leguggoló alkonyatot, amely a füzesben letelepedett parasztasszony
 579 7 |            Sistergett, sustorgott az új bor a pincében, susogott a szél
 580 7 |                    bor a pincében, susogott a szél a fagallyak között,
 581 7 |                   pincében, susogott a szél a fagallyak között, sziszegett
 582 7 |                fagallyak között, sziszegett a sötétség, amely az ereszről
 583 7 |           ereszkedett alá, sóhajtott valaki a padláson: mintha egy óriásnő
 584 7 |                     óriásnő borította volna a szoknyáját a világra, midőn
 585 7 |                borította volna a szoknyáját a világra, midőn bealkonyodott.
 586 7 |               világra, midőn bealkonyodott. A malom hallgatott, megállni
 587 7 |               hallgatott, megállni látsszék a patak, a füst láthatatlanná
 588 7 |                  megállni látsszék a patak, a füst láthatatlanná válott
 589 7 |                   füst láthatatlanná válott a kéményeken, az udvar idegen
 590 7 |                idegen szellemeké lett, akik a sötétségben bizonyosan megtelepedtek
 591 7 |          kézilámpásával nyugodtan végigment a sötét udvaron, és sohasem
 592 7 |                   sohasem tért vissza azzal a hírrel, hogy valamely különösséget
 593 7 |                    mint én, amint este lett a ház körül.~Ismétlem, hogy
 594 7 |                 csupán otthon féltem én is, a négy fal között. Ha künn
 595 7 |                      Ha künn az utcán, akár a temetőkertben, vagy szabad
 596 7 |                     szabad mezőn lepett meg a sötét: eszembe se jutott,
 597 7 |                    az éj, gyorsan zártam be a fatáblákat.~Juliska a kályha
 598 7 |                    be a fatáblákat.~Juliska a kályha mellett ült, és mindig
 599 7 |                   egyik oldalában kés volt. A lehántott, lemorzsolt tengericsutkákat
 600 7 |                 lemorzsolt tengericsutkákat a tűzre vetette és a tűz a
 601 7 |         tengericsutkákat a tűzre vetette és a tűz a kemencéből ilyenkor
 602 7 |                    a tűzre vetette és a tűz a kemencéből ilyenkor mindig
 603 7 |                  sőt szeretettel nézett ki. A lemorzsolt tengerit majd
 604 7 |           lemorzsolt tengerit majd megeszik a malacok, és a hízókat a
 605 7 |                 majd megeszik a malacok, és a hízókat a tűz elégeti, megsüti
 606 7 |                     a malacok, és a hízókat a tűz elégeti, megsüti nekünk.
 607 7 |                   Jó, egészséges illat volt a szobában, mert Juliska mindig
 608 7 |                 hozott valamit magával, ami a mezők szagát ébresztette
 609 7 |                 ébresztette képzeletünkben. A nagyarcú napraforgó magvait
 610 7 |                   szellem, aki mindenképpen a háziak kedvében akar járni.
 611 7 |                  ágyakat kellett felvetnie. A párnákat oly szeretettel
 612 7 |                gyermekei lettek volna, mint a köcsögök és fazekak, csészék,
 613 7 |                     s tisztán tartott, mint a kisbabát.~Juliska Nagykállóból,
 614 7 |             kisbabát.~Juliska Nagykállóból, a szülei háztól, néhány ingecskén,
 615 7 |                   alá királyok írták valaha a nevüket, s ütötték pecsétnyomójukat.
 616 7 |                ítéletek birtokában színezik a jövendőt. A vidéki házak
 617 7 |             birtokában színezik a jövendőt. A vidéki házak tele vannak
 618 7 |                     meghalt püspök neve. Ez a darabka papiros varázserővel
 619 7 |            varázserővel bírt. Késő vénségig a püspöki uradalom látta el
 620 7 |          takarékpénztári könyvekkel bélelik a derékaljukat. Mennyi mindent
 621 7 |                  Mennyi mindent tudnak azok a könyvecskék beszélni!~Juliskának
 622 7 |                  álmoskönyve volt, amilyent a vásáron is árulnak, ponyván
 623 7 |               levélbélyeg nagyságúak voltak a könyvecskében: az álmokat
 624 7 |               gyengén ment sora. Ott állott a fehér lepedős ember, a terhes
 625 7 |               állott a fehér lepedős ember, a terhes asszony, a koporsó,
 626 7 |                    ember, a terhes asszony, a koporsó, az öklendező öregember,
 627 7 |                     az öklendező öregember, a táncosnő és mindenféle egyéb
 628 7 |                    emberek álmodni szoktak. A képecskék sarkában egy-egy
 629 7 |                   sarkában egy-egy numerus. A kellő helyen feltalálható
 630 7 |                 nézegettük esténként ezeket a képecskéket.~Juliska az
 631 7 |                  egy szentimentális kamasz. A szél fütyült a háztető felett.
 632 7 |       szentimentális kamasz. A szél fütyült a háztető felett. És az őszi
 633 7 |                     hallottam felszisszenni a háztető felett. Képzelt
 634 7 |                leány halkan sóhajt álmában, a hátgerincén fekszik, és
 635 7 |                    és két térdével felemeli a teveszőr takarót.~ ~
 636 8 |                     anyja~Egyszer így szólt a tücsök:~- Ha elfelejtettem
 637 8 |                     Zabigyereknek csúfoltak a messzi gyermekkorban.~Anyám
 638 8 |                   szegény pórleány volt. De a legszebb nő, akit valaha
 639 8 |                    és könnyes, barna szeme. A lényéből valamely csodálatos
 640 8 |             csodálatos melegség áradott. Ha a szobába lépett alacsonykás,
 641 8 |                    esztendős korában voltam a szíve alatt, és a kőműveseknél
 642 8 |                    voltam a szíve alatt, és a kőműveseknél dolgozott,
 643 8 |              kőműveseknél dolgozott, miután a szolgálatból - nagyanyám
 644 8 |                     az igazság: elkergették a kis cselédet.) De atyám
 645 8 |                    nem sokáig engedte, hogy a tizenöt esztendős, jövendőbeli
 646 8 |                      jövendőbeli anya annak a háznak a tégláit hordja,
 647 8 |             jövendőbeli anya annak a háznak a tégláit hordja, amely házat
 648 8 |                 amely házat akkor nagyanyám a maga részére épített. Anyám
 649 8 |                 Anyám csupán azért vállalta a nehéz munkát a kőműveseknél,
 650 8 |                     vállalta a nehéz munkát a kőműveseknél, hogy néha-néha
 651 8 |             néha-néha láthassa atyámat, aki a házépítésre felügyelt.~Késő
 652 8 |                   voltam: mindig megdobbant a szívem, midőn épülő házak
 653 8 |                   házak mellett elhaladtam. A keskeny, lábnyi szélességű
 654 8 |                   meredek lejtőkön cipelték a házépítő lányok a köveket,
 655 8 |                  cipelték a házépítő lányok a köveket, téglákat, a maltert
 656 8 |                 lányok a köveket, téglákat, a maltert keverték... S így
 657 8 |              maltert keverték... S így járt a magasban, szíve alatt velem
 658 8 |                 elég egy tévedt lépés, hogy a nyakát kitörje a szegény
 659 8 |                lépés, hogy a nyakát kitörje a szegény munkásleány. Gyűlölettel
 660 8 |             munkásleány. Gyűlölettel néztem a házra, amelyben én is laktam,
 661 8 |                     sóhajtása volt beépítve a kockakövek közé. Talán ezért
 662 8 |                   Talán ezért nem szerettem a szilárdul megépített falakat?
 663 8 |                    kívánkoztam el oly ifjan a szülői háztól? Csak az vigasztalt,
 664 8 |                      hogy nehéz munkájukban a kőművesleányoknak mindig
 665 8 |                  esztendős korában, mint ez a leány. Barna, mint a fiatal
 666 8 |                     ez a leány. Barna, mint a fiatal Szűz Mária és szelíd,
 667 8 |                 mindig cselédi sorban volna a háznál. Pihenni sohasem
 668 8 |               láttam őt. Versenyt dolgozott a szolgálóleányokkal. Hajnalban
 669 8 |            Hajnalban kelt (mikor Juliska és a többi cselédek), a nagymosásnál
 670 8 |               Juliska és a többi cselédek), a nagymosásnál első volt,
 671 8 |                     nagymosásnál első volt, a konyháján forgolódott, mindenkihez
 672 8 |                   vendég ritkán fordult meg a házunknál - többnyire vörösbor-arcú
 673 8 |                       anyácskám sokat adott a társadalmi szokásokra. Mégis:
 674 8 |                   Juliskához, mint senkihez a világon. Elfelejtettem a
 675 8 |                    a világon. Elfelejtettem a lovarnő alakú Jellát a rizsporos
 676 8 |        Elfelejtettem a lovarnő alakú Jellát a rizsporos nyakával, szappanszagú
 677 8 |          gyengédséget s melegséget kerestem a fiatal leánynál, mintha
 678 8 |              havazott odakünn, beköszöntött a tél, az ablakon át mindenféle
 679 8 |                  választékos uraságok ebben a szegényes világban - a hóesésben
 680 8 |                ebben a szegényes világban - a hóesésben olyanforma lett,
 681 8 |                     metszették volna. Ennek a háznak világos, barátságos
 682 8 |                     terített asztalai: azok a csábok, amelyek után a szegény
 683 8 |                 azok a csábok, amelyek után a szegény vándorlegény botorkál
 684 8 |               szegény vándorlegény botorkál a behavazott éjszakában. Itt
 685 8 |             szívélyes, csöndes magatartása, a cselédeknek családtagsága -
 686 8 |            többnyire szegény rokonait vette a házhoz, akikkel tegeződött,
 687 8 |             imádkozott, és mesét mondott -, a konyha bősége és vendégszeretete,
 688 8 |                  bősége és vendégszeretete, a kamra kifogyhatatlansága,
 689 8 |                   kamra kifogyhatatlansága, a csibuknak finom dohányból
 690 8 |                     szálló jóillatú füstje, a falba épített üvegszekrényeknek
 691 8 |                   konyakszaga... Ott állott a hatalmas Beregszászi-féle
 692 8 |                szemmel, pontosan eljátszott a sárgult kottalapról - azután
 693 8 |                sárgult kottalapról - azután a kaszinóba ment, miután jó
 694 8 |       kötelességeinek.~Az ősi házat belepte a hó, hogy az üvegajtót sem
 695 8 |            üvegajtót sem lehetett kinyitni. A cseléd-rokonok nagy viháncolással,
 696 8 |               szinte ujjongva csinálták meg a gyalogutat az udvaron a
 697 8 |                     a gyalogutat az udvaron a kútig, az istállóig, a fáskamráig,
 698 8 |              udvaron a kútig, az istállóig, a fáskamráig, a kapuig, amely
 699 8 |                    istállóig, a fáskamráig, a kapuig, amely gyalogutakon
 700 8 |                  végighaladt papucsában, és a cselédleányok örvendeztek,
 701 8 |                     Mindig nagyon szerettem a gyalogutakat, amelyeket
 702 8 |                     gyalogutakat, amelyeket a havon találtam. Vajon ki
 703 8 |                     hosszasan megálldogálni a gyalogösvényeken, mezőkön,
 704 8 |                    merre, hová mentek innen a lábak, az emberek?~Megfigyeltem,
 705 8 |                 Megfigyeltem, midőn leesett a hó, az első gyalogút a kocsmába
 706 8 |              leesett a hó, az első gyalogút a kocsmába vezetett. S nem
 707 8 |                    kocsmába vezetett. S nem a templomba.~A kocsmának külön
 708 8 |                vezetett. S nem a templomba.~A kocsmának külön csillaga
 709 8 |               csillaga van az égboltozaton: a Kocsma-csillag. Ezt a csillagot
 710 8 |         égboltozaton: a Kocsma-csillag. Ezt a csillagot nézték azok az
 711 8 |                  első gyalogutat kitaposták a friss havon a kocsma felé.
 712 8 |                    kitaposták a friss havon a kocsma felé. Hogy hajladozik,
 713 8 |          tréfálkozik, görbül és megpihen ez a gyalogút, mint valami nóta.
 714 8 |               férfilábbeliek. Mennek-mennek a kocsma felé: az örömhöz,
 715 8 |                    kocsma felé: az örömhöz, a felejtéshez, az újjászületéshez.
 716 8 |                   hogy mi vagy te igazában, a petróleumlámpásoddal, amely
 717 8 |         petróleumlámpásoddal, amely tán még a bederesedett ablakon át
 718 8 |                 ablakon át is visszahívogat a temetőből; kéményeddel,
 719 8 |                   mindig úgy füstölög, mint a szójárása egy tarka, ráncos
 720 8 |               ajtóddal, amelynek nyílásával a friss éjszakai hideggel
 721 8 |              mindegyiknek más és más verkli a kabátja alatt, amelynek
 722 8 |                 zenedarabjait lejátszadozza a kocsmaasztal mellett - okoskodik,
 723 8 |               okoskodik, vidul, ugyanazokat a dalokat énekli, végül hazamegy,
 724 8 |                     énekli, végül hazamegy, a temetőbe! Kocsma! Mily vonzó
 725 8 |                  Kocsma! Mily vonzó vagy te a boldog, mosolygó családi
 726 8 |                     nyelven beszélnek, ahol a gondolatoknak más irányuk
 727 8 |         gondolatoknak más irányuk van, ahol a hangulatok, színek, meggyőződések
 728 8 |          meggyőződések oly csalogatók, mint a lidércek! De mily csodálatos
 729 8 |                  vagy te, kocsma, akkor, ha a levegő a mellre telepedik
 730 8 |                  kocsma, akkor, ha a levegő a mellre telepedik az otthon
 731 8 |                    otthon négy fala között, a kedv az asztal alá gurul,
 732 8 |                   egy leszakadt nadrággomb, a szem elkomorodik, mert semmi
 733 8 |                  semmi megnyugtatót nem lát a földi létében, sem asszonyban,
 734 8 |                többé reménysége, legfeljebb a halál kopogtat éjjelenként
 735 8 |                  nevezni.~Azok találták meg a csillagodat, kocsma, az
 736 8 |          lehulltával azt tapasztaltam, hogy a gyalogút a kocsma felé kanyarodik.
 737 8 |               tapasztaltam, hogy a gyalogút a kocsma felé kanyarodik.
 738 8 |                 felé kanyarodik. Ment, ment a gyalogösvény s rajta az
 739 8 |               mindent... Mily jó szaga volt a zsidóleánynak, aki a borodat
 740 8 |                   volt a zsidóleánynak, aki a borodat az asztalra helyezte!
 741 8 |               borodat az asztalra helyezte! A kocsmáros szakállának, beszédének,
 742 8 |                     az utasembereknek, akik a messziségből jöttek, ahol
 743 8 |             messziségből jöttek, ahol az ég a földre hajlik, és a messziségbe
 744 8 |                   az ég a földre hajlik, és a messziségbe utaztak, ahol
 745 8 |                   messziségbe utaztak, ahol a tornyok s hegyek köddé,
 746 8 |                szürkéskék párázattá válnak! A végeszakadatlan keréknyomnak,
 747 8 |                 felett nyugodalmasan állong a csillag, az útszéli lámpás,
 748 8 |                 ismeretlenségbe...~Egy este a Juliskával a kocsmába mentünk
 749 8 |                       Egy este a Juliskával a kocsmába mentünk borért.~
 750 8 |                     borért.~Nagyanyám borai a pincében valamely megtisztulási
 751 8 |                szabad hozzájuk nyúlni, mint a gyermekágyas asszonyhoz,
 752 8 |                    Juliska kis lámpást vett a kendője alá, hidegszájú
 753 8 |                     alá, hidegszájú kancsót a másik kezébe, és én elkísértem
 754 8 |                 kezébe, és én elkísértem őt a nagybajuszú Juráshoz, a
 755 8 |                     a nagybajuszú Juráshoz, a kocsmároshoz, mert nagyon
 756 8 |                havazott, mintha most szabná a szűcs azokat az apró fürtű,
 757 8 |                     Az utcákat hó fedte, és a házak a kertek alatt oly
 758 8 |                utcákat hó fedte, és a házak a kertek alatt oly mélyen
 759 8 |                  fiatal nő fekszik, s hozzá a gazda lábujjhegyen belopódzkodik;
 760 8 |                    cselédleány alszik, mint a szakajtóban a téli alma;
 761 8 |                  alszik, mint a szakajtóban a téli alma; istálló ajtaja,
 762 8 |                  állatok párázatában vackán a szolgalegény a hatökrös
 763 8 |           párázatában vackán a szolgalegény a hatökrös gazda leányával
 764 8 |                  gazda leányával álmodik... A gyalogút szinte elárvultán
 765 8 |                szinte elárvultán kanyargott a kocsma felé, és felette
 766 8 |                   Dideregve, fénylően, mint a cigányleány szeme, állott
 767 8 |                   cigányleány szeme, állott a csillag. A kocsmában vadul,
 768 8 |                    szeme, állott a csillag. A kocsmában vadul, mintha
 769 8 |                     kocsmában vadul, mintha a világ vége közeledne, dolgozott
 770 8 |                    óta Dombi Gyula bandája. A nagybőgő recsegett, mint
 771 8 |                  táncban kifáradt vénember. A cimbalom vadul pengett.
 772 8 |                    ugyanezért mindenki, még a kocsmáros is félrecsapta
 773 8 |                    kocsmáros is félrecsapta a sapkáját. Ha már hitelbe
 774 8 |                     Ha már hitelbe megy!... A cigányok minél hamarább
 775 8 |                   hamarább leitták magukat. A nagyanyám bankóforintosának
 776 8 |                manapság is divatban van még a vidéki részegeskedés, amelyben
 777 8 |                     részegeskedés, amelyben a kocsmáros együtt issza le
 778 8 |             kocsmáros együtt issza le magát a vendégével? Nyolc-kilenc
 779 8 |                 városvégi kocsmában, csupán a bevetődő kucséber volt józan.
 780 8 |               bevetődő kucséber volt józan. A rendőrök télszagú bundáikban,
 781 8 |               rendőrök télszagú bundáikban, a kocsisok havas vállukkal,
 782 8 |                   kocsisok havas vállukkal, a cimbalom- és bőgőhordozók
 783 8 |           bőgőhordozók jókedvűen melegedtek a tűznél. Az égboltozaton
 784 8 |                     égboltozaton szikrázott a Kocsma-csillag, és jó útmutatással
 785 8 |                  szomorú vagy jókedvű volt. A kocsmaajtó oly boldogan
 786 8 |                   asszonyokat, gyermekeket. A gyaluforgácsot, amely a
 787 8 |                     A gyaluforgácsot, amely a padlásablakból lógott, csak
 788 8 |               lógott, csak sejteni lehetett a sötétségben. A korhelyeket
 789 8 |                     lehetett a sötétségben. A korhelyeket szállító talyiga
 790 8 |                  otthonosan helyezkedett el a kocsma udvarában, mintha
 791 8 |                    kocsma udvarában, mintha a világ kezdete óta itt lett
 792 8 |                  kezdete óta itt lett volna a helye. A lovak aludtak,
 793 8 |                     itt lett volna a helye. A lovak aludtak, s a kocsisok
 794 8 |                   helye. A lovak aludtak, s a kocsisok a vendég kontójára
 795 8 |                 lovak aludtak, s a kocsisok a vendég kontójára ittak.~
 796 8 |                      Ekkor Juliska megfogta a kezem:~- Én egyedül nem
 797 8 |                    is.~Tél volt, este volt, a városvégi házak kék árnyékaikat
 798 8 |                    kék árnyékaikat vetették a hóra, mintha ez az éjszaka
 799 8 |                volna. Míg az udvarból, mint a mennyország hangzott Dombi
 800 8 |               komolyan Julis. - Hazavisszük a bort, és otthon csendesen
 801 8 |                 Mily jó szaga lehet odabent a kucséberkosárnak! Mily örömteljes
 802 8 |                      Mily örömteljes mámora a szamorodni bornak! A kolbásznak
 803 8 |                 mámora a szamorodni bornak! A kolbásznak és a hurkának
 804 8 |                     bornak! A kolbásznak és a hurkának íze, a pirítósnak
 805 8 |               kolbásznak és a hurkának íze, a pirítósnak fokhagymája,
 806 8 |                     pirítósnak fokhagymája, a részeg cigányoknak a humora.
 807 8 |           fokhagymája, a részeg cigányoknak a humora. Jurás gazdának szép
 808 8 |               gazdának szép fekete bajusza, a szivarfüstnek illata, sarokba
 809 8 |                   daloknak értelmetlensége, a kocsmárosné arcának pirossága...
 810 8 |                   arcának pirossága... Ámde a kezemet fogta Juliska.~-
 811 8 |                   Juliska.~- Mingyárt jövök a borral - súgta, mint egy
 812 8 |                     egy cinkostárs. - Aztán a kerteken át megyünk haza,
 813 8 |            égboltozat csillagos volt.~Amint a kertek alatt haladtunk,
 814 8 |                     halotti némaság honol - a kertek mélyeket álmodtak,
 815 8 |              amelyeknek rendszerint tudósai a kisvárosi kertek: Juliska
 816 8 |                   kisvárosi kertek: Juliska a csillagokat magyarázta:~-
 817 8 |                   mondják, mert mifelénk ők a legszegényebb emberek. Mindig
 818 8 |              emberek. Mindig csak felemelik a fejszét, mindig csak egyet
 819 8 |                     mást nem hallanak, mint a fa kopogását. Mikor nagyon
 820 8 |             megöregszenek, akkor rájuk szól a vén fa, amit éppen kivágni
 821 8 |                    akarnak:~- Elég lesz már a fejsze emelgetéséből, szomszéd -
 822 8 |        emelgetéséből, szomszéd - szólal meg a fa.~A favágó hazamegy, lefekszik,
 823 8 |                 szomszéd - szólal meg a fa.~A favágó hazamegy, lefekszik,
 824 8 |                    az ő csillaguk az amott, a szegény favágóké, akik már
 825 8 |                    erdőbe.~Melegen hangzott a vállkendő alól Juliskának
 826 8 |                   Juliskának oktató hangja. A sötétségben hozzám simult,
 827 8 |                  gyalogösvényektől, amelyek a sövények mögött rejtőzködtek,
 828 8 |                 mögött rejtőzködtek, mintha a maguk meglepetését tartogatnák
 829 8 |               tartogatnák az úton járóknak. A kis hidak elszoktak attól,
 830 8 |                     őket lépéseinkkel, mint a vámszedőket, midőn leeresztették
 831 8 |            vámszedőket, midőn leeresztették a sorompót. A kertekből ismeretlenül
 832 8 |                   leeresztették a sorompót. A kertekből ismeretlenül hajoltak
 833 8 |                    ismeretlenül hajoltak ki a fák téli gallyai, mint a
 834 8 |                    a fák téli gallyai, mint a megöregedett szomszédasszonyok
 835 8 |                könyökölnek az ablakukba, és a fiatalságot szidják.~A hidegtől
 836 8 |                   és a fiatalságot szidják.~A hidegtől vagy a félelemtől:
 837 8 |                    szidják.~A hidegtől vagy a félelemtől: az elhagyott
 838 8 |                   oly gondoskodva nyújtotta a vállát lehajló fejemhez,
 839 8 |                 csókolta vissza az arcomat. A nagykendője alól elővette
 840 8 |                   nagykendője alól elővette a boroskancsót, és így szólt:~-
 841 8 |                      mingyárt melegebb lesz a szíve.~Úgy adta a bort,
 842 8 |             melegebb lesz a szíve.~Úgy adta a bort, mint bibliában a nők
 843 8 |                 adta a bort, mint bibliában a nők a vándorlónak.~Estére,
 844 8 |                  bort, mint bibliában a nők a vándorlónak.~Estére, midőn
 845 8 |                     elaludt, az ölébe vette a fejem, és sokáig turkált
 846 8 |                    fejem, és sokáig turkált a hajamban, simogatta a hátam,
 847 8 |               turkált a hajamban, simogatta a hátam, mint valaha szent
 848 8 |                Különös jó illata volt ennek a fiatal nőnek. Mint a téli
 849 8 |                  ennek a fiatal nőnek. Mint a téli almának a kamra polcán.~
 850 8 |                  nőnek. Mint a téli almának a kamra polcán.~Leguggolt
 851 8 |                     kamra polcán.~Leguggolt a lábamhoz, és esténként hosszú-hosszú
 852 8 |                 beszélt, akik ott rothadnak a nagykállói régi vármegyeház
 853 8 |                vesztett lakatokat viselnek: a rabság rendeit, amelyeket
 854 8 |                  rendeit, amelyeket tán már a nagyapjuk is hordott. Ott
 855 8 |                  hordott. Ott öregedtek meg a börtönben, és többé eszük
 856 8 |                   sincs, hogy kívánkozzanak a szabad mezők után. Minek
 857 8 |                     őket, akiket szerettek. A tűzhelyek mellett, amelyeknél
 858 8 |                szívében más arcképek élnek, a házőrző kutya új névre hallgat,
 859 8 |                     kutya új névre hallgat, a hold másként világít...
 860 9 |                     harminc esztendeig volt a kállói várnak állandó lakója.~
 861 9 |                  napközben szabadon járkált a városban, de ő nemigen élt
 862 9 |                  férfiúcska volt, leginkább a hervadt ecetfavirághoz hasonlított.
 863 9 |                  egy bizonyos rendes helyen a vármegyeház udvarán. Szemhunyorítás
 864 9 |             Szemhunyorítás nélkül nézegette a jövőmenőket. Tisztelettudóan
 865 9 |                     Tisztelettudóan köszönt a vármegye urainak. Unalomból
 866 9 |                 urainak. Unalomból segített a többi raboknak a vízhordásban.
 867 9 |                   segített a többi raboknak a vízhordásban. Az alispánnénak
 868 9 |                    Nagyon hasznavehető volt a disznóölésnél. Vendégeskedés
 869 9 |                 Vendégeskedés idején értett a nyársforgatáshoz. Komái,
 870 9 |                  Sohase volt vele semmi baj a börtönben. - Egy egész családot
 871 9 |                    vagdalta össze fejszével a koponyáját, amiért életfogytiglan
 872 9 |           koponyáját, amiért életfogytiglan a vármegye lakója lett.~A
 873 9 |                     a vármegye lakója lett.~A harmincadik esztendőben
 874 9 |                    egy éjszakán, alig várta a reggelt, amikor a várnagy
 875 9 |                     várta a reggelt, amikor a várnagy szabadjára eresztette,
 876 9 |              várnagy szabadjára eresztette, a kapufélfától sem búcsúzott,
 877 9 |               elindult Kállóból. Ment haza, a szülőfalujába, Pazonyba. ~-
 878 9 |            Megbolondult vénségére - mondták a vármegyén, mikor eltűnését
 879 9 |                   rabot. Csak nem esett tán a kútba!~Sóvágó pedig ment,
 880 9 |                pedig ment, mendegélt, vitte a bolond álom.~Harminc esztendő
 881 9 |                    sem változott.~Ugyanazok a nyurga ákácok, tüskés bokrok
 882 9 |           vándorlegényt, hogy hurkot vessen a gallyra, amelyen a varjú
 883 9 |                   vessen a gallyra, amelyen a varjú szokott károgni; a
 884 9 |                    a varjú szokott károgni; a tüskék meg azért voltak
 885 9 |                     tüskék meg azért voltak a világon, hogy megtépjék
 886 9 |                     világon, hogy megtépjék a szegény ember amúgy is rongyos
 887 9 |               Tavaszkor és ősszel itt halad a szennyes víz, csúf béka
 888 9 |                 csúf béka köp undok nótával a vadvirág levele alól a ropogós
 889 9 |              nótával a vadvirág levele alól a ropogós menyecskék után,
 890 9 |           menyecskék után, kígyó tekergőzik a vizes füvek között, ki tudná
 891 9 |              bankamadár fut bóbitás fejével a korhadt fűzfatörzsek között,
 892 9 |                    legénykora óta nem járt.~A pocsolyában most is a nap
 893 9 |                 járt.~A pocsolyában most is a nap nézegeti magát. A keréknyom,
 894 9 |                    is a nap nézegeti magát. A keréknyom, a sár ugyanaz,
 895 9 |                nézegeti magát. A keréknyom, a sár ugyanaz, mint harminc
 896 9 |                    előtt. Most is szaladnak a kocsikerekek, végtelen vonalat
 897 9 |             végtelen vonalat vonva az úton. A kocsin emberek ülnek, akik
 898 9 |                 apáik, nagyapáik gondoltak. A magas fák megritkult gallyaira
 899 9 |                    fák megritkult gallyaira a köd teregeti ki szegényes
 900 9 |                     ki szegényes ruházatát. A keresztútnál a vándorszínészek
 901 9 |                   ruházatát. A keresztútnál a vándorszínészek és cigányok
 902 9 |                  színes rongyait fújdogálta a szél. A feszületen mezei
 903 9 |                 rongyait fújdogálta a szél. A feszületen mezei virágból
 904 9 |               mintha örök élete volna annak a kéznek, amely a megváltó
 905 9 |                 volna annak a kéznek, amely a megváltó emlékét megkoszorúzni
 906 9 |                   szokta.~De Sóvágó ismerte a nádast is, amely az országút
 907 9 |                  Betyár korában járta ő ezt a magyar rengeteget, amely
 908 9 |               mintha soha véget nem érne... A farkas, a betyár, a róka,
 909 9 |                 véget nem érne... A farkas, a betyár, a róka, a vándormadár
 910 9 |                 érne... A farkas, a betyár, a róka, a vándormadár csak
 911 9 |                   farkas, a betyár, a róka, a vándormadár csak addig volt
 912 9 |                     bizonytalanságban, amíg a nádason kívül volt. Amint
 913 9 |                     mentve volt az élete... A látszólag holt, szótalan
 914 9 |             kanyarogva, szőkén szállott fel a füst. Majdnem mindig ugyanazon
 915 9 |                    Majdnem mindig ugyanazon a helyen, vagy ötven esztendő
 916 9 |             betyárok heverésznek mostanában a nádasbeli tűzrakás mellett?
 917 9 |                  azóta, mióta fiatalkorában a pásztortűzben csupa rejtelmességeket,
 918 9 |                    titokszerűségeket látott a virrasztó éjben. Már tudja,
 919 9 |            virrasztó éjben. Már tudja, hogy a pásztortűzben duruzsoló,
 920 9 |              öregemberke, aki egyik lábáról a másikra ugrik, leveti meg
 921 9 |                     báránybőr bundácskáját, a lánggal a levegőbe dobálja
 922 9 |                     bundácskáját, a lánggal a levegőbe dobálja túri süvegét,
 923 9 |                     hazugságokkal traktálja a szegénylegényeket. Harminc
 924 9 |                 Harminc esztendeig nézett ő a sötétbe, volt ideje kigondolni
 925 9 |              életről-halálról.~Nem hitt már a hegyeknek sem, amelyek az
 926 9 |                mezőségéből kiemelkedtek. Az a tokaji Kopasz, a maga nagy
 927 9 |           kiemelkedtek. Az a tokaji Kopasz, a maga nagy bolond fejével,
 928 9 |                  fejével, kéklő mentéjével, a lábán ezüstsarkantyúként
 929 9 |                  csak annak lehet iránytűje a sárga őszben, akinek még
 930 9 |               őszben, akinek még ismeretlen a hegyvidék. Sóvágó tudja,
 931 9 |               hegyvidék. Sóvágó tudja, hogy a hegyek között hideg szél
 932 9 |                között hideg szél üvöltözik, a fák kegyetlen hallgatagok
 933 9 |                    kétségbeesett panaszára, a szilfa csak akkor tanul
 934 9 |                  akasztófát faragnak belőle a szegénylegény számára.~Hová
 935 9 |               számára.~Hová ment hát Sóvágó a két rövid lábszárával, amely
 936 9 |                lábszárával, amely elszokott a hosszadalmas járás-keléstől,
 937 9 |                     bizonyosan felhangzanak a háta mögött a pandurlovak
 938 9 |                  felhangzanak a háta mögött a pandurlovak patkói - öreg
 939 9 |            árulkodása az esti ködben, midőn a faluházánál pohár bor felhajtása
 940 9 |            felhajtása után megtörli bajszát a lovagló csendbiztos?~Sóvágó
 941 9 |                 lovagló csendbiztos?~Sóvágó a falujába ment.~Nem volt
 942 9 |                     semmi gyilkos szerszám, a lelkében sem haragvó indulat.
 943 9 |                    volt.~Korán beesteledett a kis nyírségi faluban, amelyet
 944 9 |                     faluban, amelyet Sóvágó a magáénak mondhatott. A kis
 945 9 |               Sóvágó a magáénak mondhatott. A kis házakból lopva jött
 946 9 |                 jött egy-egy kis világosság a göröngyös falusi útra, hisz
 947 9 |                   itt este járni senki, még a bakter se. A szérűkbe, istállókba,
 948 9 |                     senki, még a bakter se. A szérűkbe, istállókba, kocsiszínekbe
 949 9 |                     mindenki, ki hová való. A kutya sötét éjszakában is
 950 9 |                    éjszakában is megtalálja a vackát, a legény a szeretője
 951 9 |                     is megtalálja a vackát, a legény a szeretője keblét,
 952 9 |               megtalálja a vackát, a legény a szeretője keblét, a gazdasszony
 953 9 |                  legény a szeretője keblét, a gazdasszony a kotlóstyúkjait,
 954 9 |             szeretője keblét, a gazdasszony a kotlóstyúkjait, öreg ember
 955 9 |                  kotlóstyúkjait, öreg ember a ház végét, gazda a pince
 956 9 |                    ember a ház végét, gazda a pince bejáratát. Falun kell
 957 9 |                 pince bejáratát. Falun kell a sötétség, mert csak a sötétben
 958 9 |                  kell a sötétség, mert csak a sötétben mer forrni a bor,
 959 9 |                  csak a sötétben mer forrni a bor, érni a tök, nőni a
 960 9 |             sötétben mer forrni a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni
 961 9 |                     a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni a leány,
 962 9 |                      nőni a gyerek, álmodni a leány, ölelkezni a gazda.
 963 9 |                  álmodni a leány, ölelkezni a gazda. A sötétben pihennek
 964 9 |                   leány, ölelkezni a gazda. A sötétben pihennek jóízűt
 965 9 |                    sötétben pihennek jóízűt a kertek, fák, állatok és
 966 9 |                    fák, állatok és emberek. A kimerített kút megtelik
 967 9 |                megtelik vízzel, pirossággal a mező, és az őszi cinke még
 968 9 |                  emberek között.~Mire ahhoz a házhoz ért Sóvágó, amelyet
 969 9 |                  keresett, döngő léptei már a magányos sötétben hangzottak.
 970 9 |             sötétben hangzottak. Sötét volt a ház, aludtak lakói. Sóvágó
 971 9 |                  lakói. Sóvágó letelepedett a ház előtt a padkára, és
 972 9 |                    letelepedett a ház előtt a padkára, és hosszan elüldögélt.~
 973 9 |                     mit nem gondolt magában a vén zsivány?~Egyszerre csak
 974 9 |                   elkezdett ciripelni, mint a tücsök.~Megtanulta a tücsök
 975 9 |                   mint a tücsök.~Megtanulta a tücsök hangját a börtönben,
 976 9 |                 Megtanulta a tücsök hangját a börtönben, volt hozzá elég
 977 9 |                 ideje.~Addig ciripelt, amíg a házból felelgetni kezdett
 978 9 |                   házból felelgetni kezdett a házitücsök, így énekelgettek
 979 9 |                    Sóvágó hirtelen megfogta a kalapjával. A keblébe rejtette.~
 980 9 |             hirtelen megfogta a kalapjával. A keblébe rejtette.~Aztán
 981 9 |                  bárkit is felköltött volna a házban, hogy egy jellel
 982 9 |              bántódása.~Reggelre beállított a vármegyeházára, és még vagy
 983 9 |                esztendeig nyugodtan viselte a rabságot. Nem ment el, pedig
 984 9 |              mielőtt álom ereszkedett volna a szempilláira.~*~Ezt mesélte
 985 9 |                      olyan suttogva, mintha a legnagyobb titkot bízná
 986 9 |                  hogy mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére,
 987 9 |                    Akarok - felelt ő.~Ettől a naptól kezdve szerettük
 988 10|                                             A téli hajnal csodái~Télen
 989 10|               sötétben fölkelni, amikor még a kályhából virrasztva és
 990 10|                     meghitten nézegetnek ki a tűzszemek, s a szoba levegője
 991 10|                nézegetnek ki a tűzszemek, s a szoba levegője álomporral
 992 10|               levegője álomporral van teli, a hajnali álmok csalódottan
 993 10|                   csalódottan menekülnek el a szoba sarkaiba a gyertya
 994 10|              menekülnek el a szoba sarkaiba a gyertya lángjai elől, mint
 995 10|              szeretők, akik hiába jöttek el a találkozóra: a hajnalban
 996 10|                    jöttek el a találkozóra: a hajnalban való fölkelés
 997 10|                  Talán azért jutott eszembe a hajnali utazás, mert gyermekkoromban
 998 10|                    bársonyülésén. Tél volt, a házak kék és fehér bundák
 999 10|                 fehér bundák alatt aludtak, a vasúti állomás piros és
1000 10|           fáradhatatlanul égtek, valamerről a reszkető sötétségből kell