Part

1001 10|           sötétségből kell megérkezni annak a vonatnak, amely engem elvisz.
1002 10|                   mellettem az omnibuszban. A kerekek csattogtak a miskolci
1003 10|           omnibuszban. A kerekek csattogtak a miskolci kövezeten, egy
1004 10|                    akkor mendegélt hazafelé a cigánybanda, cigarettájuk
1005 10|                fénylett, hangjuk mormogott. A kocsi sarkában aranyos sapkában
1006 10|                   aranyos sapkában üldögélt a vörös bajuszú portás, aki
1007 10|                    mert ilyen szaga volt. S a házak bezárt fehér ablakai,
1008 10|                 újra utaztam, hajnalban, el a nagyanyám házától, el az
1009 10|                     ákácos kis városból, el a rizsporos Jellától, pomádészagú
1010 10|                 nagyanyámtól, öreg síroktól a Szent Mihály-temetőben és
1011 10|                Szent Mihály-temetőben és el a Juliskától. Ő fájt legjobban,
1012 10|                     az órát, amelyben indul a pesti vonat... Pestre! Már
1013 10|                  életek kerülnek az utamba, a régi ház füstölgő kéményével,
1014 10|                     eperfáival majd elmarad a hátam mögött. Ismét jön
1015 10|                     hátam mögött. Ismét jön a vonat, mint gyermekkoromban.
1016 10|                vonat, mint gyermekkoromban. A piros bársonyüléseken mogorva
1017 10|                     mérgesen üldögélnek, de a kalauz külön fülkét nyit,
1018 10|                    az órában, midőn arcomat a mosdótálra hajtottam, hogy
1019 10|               éreztem, hogy e szótlan leány a hátam mögött végtelenül
1020 10|                 szótlan maradt.~Félrevontam a függönyt, és az udvarra,
1021 10|                    függönyt, és az udvarra, a kertre néztem. Már belépegetett
1022 10|                    néztem. Már belépegetett a vándorlegény a nagy kőoszlopos
1023 10|                 belépegetett a vándorlegény a nagy kőoszlopos kapun át
1024 10|               udvarra, és fehér füstöt fújt a száján. Minden lélegzetével
1025 10|                    több fehérség terjedt el a gömbákácok, orgonafák és
1026 10|                orgonafák és kőrisek között. A láthatatlan pipás telefújta
1027 10|                   füstjével az alvó kertet, a kutat, a háztetőt. A fehér
1028 10|                    az alvó kertet, a kutat, a háztetőt. A fehér kerítés,
1029 10|                kertet, a kutat, a háztetőt. A fehér kerítés, amelyről
1030 10|              elszökik az udvarból, valahová a pajtásaihoz, már láthatólag
1031 10|                 pajtásaihoz, már láthatólag a helyén állott. Minden visszatért
1032 10|                   állott. Minden visszatért a helyére, ami távol volt
1033 10|                     helyére, ami távol volt a fekete éjszakában. Sőt új
1034 10|                     új vendégek is érkeztek a hajnallal. Hópelyhek, amelyek
1035 10|                 amelyek táncoltak, forogtak a levegőben, mintha még nem
1036 10|                  merészelnének leereszkedni a földre. Szálldostak, mintha
1037 10|                 földre. Szálldostak, mintha a helyüket keresnék az ismeretlen
1038 10|                     az ismeretlen udvarban. A fagy, mely éjszaka beköszöntött,
1039 10|                 való időjárás! - sóhajtotta a hátam mögött Juliska. -
1040 10|                     ölnek disznót. Mi pedig a jövő héten leszúrjuk a hízót.
1041 10|                pedig a jövő héten leszúrjuk a hízót. Legalább azt várja
1042 10|                    Hisz itt most következik a tél, amely telve van örömökkel,
1043 10|                 piros tüzekkel. Most jön az a várva várt időszak, midőn
1044 10|                    az egész világ képe. Jön a csörgősapkás, kurta farkú
1045 10|                     táncol; farsang van, és a hegyek és a disznók piros
1046 10|                 farsang van, és a hegyek és a disznók piros vére folyik
1047 10|                   disznók piros vére folyik a fehér udvarokon; a nők ezerfodros
1048 10|                   folyik a fehér udvarokon; a nők ezerfodros szoknyája
1049 10|              ezerfodros szoknyája fellebben a tánc viharában, és lábszárait,
1050 10|                    harisnyakötőit mutogatja a dáma; élveteg mosoly, fénylő,
1051 10|                   meleg szem, ringató illat a bálterem - míg kívül a mély,
1052 10|                illat a bálterem - míg kívül a mély, hallgatag tél, amely
1053 10|                  mély, hallgatag tél, amely a Nyíren ilyenkor szokott
1054 10|               észrevette elgondolkozásomat. A hátamhoz simult, mint egy
1055 10|                 mint egy meleg, puha kendő. A fülembe dudorászott a téli
1056 10|                kendő. A fülembe dudorászott a téli szél hangján, amelyet
1057 10|                   Én sokszor néztem éjszaka a csillagokat. Mindegyiket
1058 10|           csillagokat. Mindegyiket ismerem. A legboldogabbak azok, akik
1059 10|            legboldogabbak azok, akik mindig a helyükön maradnak. Egyformán,
1060 10|                      és reggelig nézegetnek a barátaikra... Most hófelhők
1061 10|                 hogy később, amikor elmúlik a hóesés, kivillan egy-két
1062 10|                   udvar. Az éjszakai hóesés a maga különös bundáiba öltöztette
1063 10|                 különös bundáiba öltöztette a fákat, háztetőket. Valamely
1064 10|                   és vidámnak felöltöztetni a világot. A kútra sapkát
1065 10|                    felöltöztetni a világot. A kútra sapkát nyomott, mintha
1066 10|                   mintha bolondját járatná. A háztetőkön elfödte a foltokat.
1067 10|               járatná. A háztetőkön elfödte a foltokat. A fák sovány,
1068 10|              háztetőkön elfödte a foltokat. A fák sovány, mellbeteg karjait
1069 10|               bepólyázta. Tiszta fehér lett a bűnösök útja a gyalogösvényen.
1070 10|                   fehér lett a bűnösök útja a gyalogösvényen. Szűz lett
1071 10|                 Szűz lett minden leány, aki a frissen esett hóba belépett.
1072 10|                  lephették meg az életuntat a meleg kályha mellett, amikor
1073 10|                   mély havával beköszöntött a tél. Télen mindenki szeretne
1074 10|                     hogy megrémüljenek tőle a nőcselédek, szánkón rohanni,
1075 10|                     jégcsapja fénylik, mint a fiatalok szeme. A kémény
1076 10|                      mint a fiatalok szeme. A kémény füstölög, mintha
1077 10|                     ezentúl örökre ez volna a hivatása. És a nagy álomból,
1078 10|                     ez volna a hivatása. És a nagy álomból, amely a világot
1079 10|                    És a nagy álomból, amely a világot átkarolja, a disznó
1080 10|                  amely a világot átkarolja, a disznó visítása hangzik,
1081 10|               embereknek. Mily jó szaga van a füstnek, amely a disznóra
1082 10|                  szaga van a füstnek, amely a disznóra szórt szalmából
1083 10|             szalmából felszáll! Mily karcos a bor, amelyet jegesen öntenek
1084 10|               jegesen öntenek le az emberek a torkukon a csapzott bajszok
1085 10|                    le az emberek a torkukon a csapzott bajszok mögé! Mily
1086 10|        örökkévalónak látszik az élet, midőn a disznótor elkezdődik, és
1087 10|                  mindenki egy gombot kinyit a mellényén!~- Vajon hova
1088 10|                   hiszem, te sohasem hiszel a nőknek! - de úgy senki már
1089 10|                   én szerettelek. Én voltam a te ifjúságod. A szöghajad
1090 10|                   Én voltam a te ifjúságod. A szöghajad puhasága az én
1091 10|                simogattam, amikor álmodtál. A lélegzetvételed, az alvásbeli
1092 10|                    az alvásbeli sóhajtásod, a nyögésed, a mosolyod, a
1093 10|                     sóhajtásod, a nyögésed, a mosolyod, a révült nevetésed
1094 10|                     a nyögésed, a mosolyod, a révült nevetésed és a haragos
1095 10|             mosolyod, a révült nevetésed és a haragos felkiáltásod, amelyről
1096 10|                     Megfordítottalak, midőn a szívedre nehezedtél. A homlokodat
1097 10|                midőn a szívedre nehezedtél. A homlokodat simogattam, amikor
1098 10|               Forgattalak, dörzsölgettelek, a talpadat csókoltam, és a
1099 10|                    a talpadat csókoltam, és a lebontott hajammal fedtem
1100 10|                 hajammal fedtem el az arcod a gonosz lidércek ellen, amelyek
1101 10|             lidércek ellen, amelyek éjszaka a szobába lopóztak. A füledbe
1102 10|                 éjszaka a szobába lopóztak. A füledbe sugdostam, a nyitott
1103 10|              lopóztak. A füledbe sugdostam, a nyitott szájadba beszéltem,
1104 10|                 nyitott szájadba beszéltem, a szívedet simogattam. A riadt
1105 10|                      a szívedet simogattam. A riadt hangodat fogtam a
1106 10|                     A riadt hangodat fogtam a két meleg karommal, midőn
1107 10|                  tűzzel álmodtál. Én voltam a te második anyád... Hisz
1108 10|                   volna...~Csak lehajtottam a fejem, mert komoly voltam.~-
1109 10|                   meg rajta... Nóták voltak a hajfürtjeid között, amelyeket
1110 10|               verejtékétől volt néha szagos a kezed: megmostalak tőlük.
1111 10|                   kezed: megmostalak tőlük. A halovány, beesett arcodon
1112 10|                  Antalnak mutatott az ördög a pusztában. Kisütött hajú,
1113 10|                  nők árnyékai vontak ráncot a szemed alatt. Melléd feküdtem,
1114 10|                 véremből küldtem egészséget a te gyöngülő véredbe. Ha
1115 10|                     azt akartad volna, hogy a szívemet vágjam fel, mert
1116 10|                  szívesen kibontottam volna a szívemet előtted.~Mint egy
1117 10|                   amelynek semmi köze sincs a valóságos élethez: úgy hangzottak
1118 10|                     élethez: úgy hangzottak a fülembe Juliska szavai.
1119 10|                 Juliska szavai. Csak el, el a nagyvilágba... Költő akartam
1120 10|             hirtelen felébredtem, megráztam a fejem... Menj, menj, te
1121 10|                     menj, te rossz álom. Én a kedvesemmel akarok lenni
1122 10|                  szőkült, derengett odakünn a világ. A zsebórám sietett,
1123 10|                  derengett odakünn a világ. A zsebórám sietett, mert este
1124 10|                 engem már nem találsz ennél a háznál, ahol csak azért
1125 10|           szoknyámban szaladtam: mert estve a te lábadnál fekhettem le.
1126 10|               valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya,
1127 10|                    Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved,
1128 10|                      mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben
1129 10|                     szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod,
1130 10|                    kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint
1131 10|                    mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír.
1132 10|                  szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel,
1133 10|             gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték
1134 10|                   úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket...
1135 10|                 mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára
1136 10|                  szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján...
1137 10|                    elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.~- Hisz nem
1138 10|             feleltem búsan.~- Igaz. Először a pócsi Szűz Máriáé és egy
1139 10|                     az emlékezésedben ismét a tied lehessek.~Így beszélt-e
1140 10|                     Útonjárók csillaga lesz a te csillagod. Keresni fogsz
1141 10|                    csillagod. Keresni fogsz a mezők illatában, a rozsföldek
1142 10|                    fogsz a mezők illatában, a rozsföldek hajlékonyságában,
1143 10|                Útonjárók csillaga ragyogott a fejed fölött, és reggelre
1144 10|                  akkor nem találsz meg, sem a téli reggelekben, amidőn
1145 10|                    téli reggelekben, amidőn a fák gallyain oly friss a
1146 10|                    a fák gallyain oly friss a hóprém, hogy megcsókolni
1147 10|                    engem... Vagy legalábbis a magzatot, akit már a szívem
1148 10|             legalábbis a magzatot, akit már a szívem alatt hordok.~Eltakartam
1149 10|                 hordok.~Eltakartam az arcom a két kezemmel, hogy ne lássam
1150 10|                     ismét körülnéztem, azon a helyen, ahol az imént Juliska
1151 10|                szelídebben, megbocsátóbban. A barnasága, andalgó mosolygása,
1152 10|             melegsége szinte megvilágította a szobát, mint a karácsonyfa.~-
1153 10|               megvilágította a szobát, mint a karácsonyfa.~- Itt akarsz
1154 10|                olyan halkan közeledve, mint a galamb kering az udvar fölött,
1155 10|                    volt még ilyen jó illata a tenyerének. A gyermekkori
1156 10|                     jó illata a tenyerének. A gyermekkori meggybefőttek
1157 10|                 meggybefőttek illata maradt a tenyerében, amely befőttekkel
1158 10|                     betegségemben traktált. A hangjában csörgők, mesemondások,
1159 10|              dédelgető turbékolások voltak. A két karjának az ölelésében
1160 10|                    Nem tudok felelni... Már a kapu előtt vár a kocsi,
1161 10|                        Már a kapu előtt vár a kocsi, már megyek. Isten
1162 10|               megyek. Isten veled, anyám!~*~A hóesés elállt. A felhők
1163 10|                   anyám!~*~A hóesés elállt. A felhők eltakarodtak az égről.
1164 10|               felhők eltakarodtak az égről. A még félálomban levő pályaház
1165 10|            félálomban levő pályaház felett, a messziségben, egy kis csillag
1166 10|                      az Útonjárók csillaga?~A nagy némaságban, amilyen
1167 10|                    nagy némaságban, amilyen a téli hajnal, a szüzesség
1168 10|                      amilyen a téli hajnal, a szüzesség csendességében,
1169 10|        csendességében, az álom mélységében, a hótakarta utca néptelenségében
1170 10|                   néptelenségében felnéztem a csillagra, amely a félig
1171 10|                felnéztem a csillagra, amely a félig alvó állomás kéménye
1172 10|                 álmodozott. Ráfüggesztettem a szemem, mert hittem benne -
1173 10|                 beszélgettünk. Felé küldtem a gondolatom, mint az álom
1174 10|                     ott rezeg egypár percig a szempillák előtt, az ébrenlétkor.
1175 10|                egész gyermek- és ifjúkorom, a rőzseláng, a kedves iharfa
1176 10|                     ifjúkorom, a rőzseláng, a kedves iharfa pattogása,
1177 10|                    kedves iharfa pattogása, a fosztóka, álompor-hintése,
1178 10|                  csillagba költözött minden a földről, ami eddig volt
1179 10|                 messzire, amilyen messze az a csillag van.~A kétkerekű
1180 10|                    messze az a csillag van.~A kétkerekű talyiga olyan
1181 10|               egyszer mindent meggondoljak. A hetykeségre, virtuskodásra
1182 10|                 ügetésben emelgette lábait; a rövid szőrű gubában, a ló
1183 10|                      a rövid szőrű gubában, a ló farkánál üldögélő kocsis
1184 10|             művészetében. Nagyokat ugrottak a könnyű kerekek, mintha utoljára
1185 10|                     vinni.~Végignyargaltunk a Szent Mihály utcán.~A "Szarvas"-
1186 10|      Végignyargaltunk a Szent Mihály utcán.~A "Szarvas"-kocsma felett
1187 10|                kocsma felett újra megjelent a kis csillag.~De most már
1188 10|                   utazni juhászbundák alatt a szekereiken, midőn ló és
1189 10|                   midőn ló és kocsis alszik a hosszú útban. Láttam őket
1190 10|                    tréfálkozni. Láttam őket a vásárokon, ahol mindenkinek
1191 10|                     van, vevőnek, eladónak, a mézeskalács-huszárnak, a
1192 10|                    a mézeskalács-huszárnak, a perecnek, az álmoskönyvnek,
1193 10|                 perecnek, az álmoskönyvnek, a planétahúzó madárnak, panorámásnak
1194 10|                 szappanosnak... Amíg feljön a csillag az országút felett,
1195 10|                    elindulnak, arra, amerre a csillag vezeti őket. Otthagynak
1196 10|                      soha nem búsulnak (még a rossz vásáron sem), soha
1197 10|                jókedvükben, az életben... S a gyerekeik, akik születnek,
1198 10|               születnek, éppen úgy kívánják a vándoréletet, az utazás
1199 10|                      az utazás szabadságát, a levegő változásait, az emberek
1200 10|                 napra való jövését-menését, a haragtalanságot, a néma
1201 10|         jövését-menését, a haragtalanságot, a néma búbánatnélküliséget,
1202 10|                   lefolytatását: mint maguk a szülők.~*~Nem néztem hátra -
1203 10|                  eliramlottak az évek, mint a folyam habjai, a fák levelei,
1204 10|                 évek, mint a folyam habjai, a fák levelei, amelyek oly
1205 10|                    nem akarná elmondani azt a nagy titkot, hogy nemsokára
1206 10|            esztendők sorban meghaltak, mint a jóbarátok, akiknek nagyszerű
1207 10|                akkor jövünk tisztába, midőn a föld alá tesszük őket...
1208 10|               Öregszülőkként megbocsátottak a karácsonyok a tékozló fiúnak,
1209 10|                megbocsátottak a karácsonyok a tékozló fiúnak, és kancsi
1210 10|                 csalogatott az új esztendő. A házak kisebbek lettek, a
1211 10|                    A házak kisebbek lettek, a fák túlnőttek a tetőn, az
1212 10|                     lettek, a fák túlnőttek a tetőn, az udvarban nem visszhangzott
1213 10|                  udvarban nem visszhangzott a kiáltás, az ostordurranás,
1214 10|                  lépéssel be lehetett járni a kertet, amelyet gyermekkorunkban
1215 10|                    végtelennek láttunk. Még a tornyok is alacsonyabbak
1216 10|                     is alacsonyabbak lettek a városban, a kerítések kidőltek-bedőltek,
1217 10|            alacsonyabbak lettek a városban, a kerítések kidőltek-bedőltek,
1218 10|              kidőltek-bedőltek, rossz szagú a város vége, ahol azelőtt
1219 10|                   vége, ahol azelőtt mindig a tavaszt éreztük, és a nagyszerű
1220 10|                mindig a tavaszt éreztük, és a nagyszerű szélmalom úgy
1221 10|       összezsugorodott, mint öregasszonyka. A sikátorokban fújdogáló szél,
1222 10|                   amely nagyböjtben csaknem a falhoz lapított: alig érezhető.
1223 10|                    lapított: alig érezhető. A Bujdos-liget, amelynek óriás
1224 10|                   óriás fái úgy álldogáltak a szemhatáron, mint a fosztóka
1225 10|             álldogáltak a szemhatáron, mint a fosztóka mesemondásaiból
1226 10|               mesemondásaiból való vitézek, a liget kis sétány, amelyen
1227 10|               amelyen unatkozva szállnak át a madarak. Az égbolt magasságában
1228 10|                   többé nem viszik magukkal a képzeletet. Az öreg doktor
1229 10|                  Még Sáry úr is elbandukolt a temetőbe, pedig sánta volt.~
1230 10|                  bolyongásaimban elvetődtem a Sóstó-fürdőre, ahol egy
1231 10|                  megnyugodni akartain. Ezek a kis fürdőhelyek, amelyek
1232 10|                    kis fürdőhelyek, amelyek a régi Magyarországon csaknem
1233 10|                pihenői voltak azoknak, akik a nagyvárosok zajgása elől
1234 10|              lehetnek azok az emberek, akik a nagyvárosok zörgetegét nyaranta
1235 10|             nagyvárosok zörgetegét nyaranta a még lármásabb tengeri fürdőkkel,
1236 10|                   és nem lövik főbe magukat a megérkezésük estéjén! Én
1237 10|                    megérkezésük estéjén! Én a nagyvárosból mindig olyan
1238 10|                 melankolikus estéit (amikor a fürdővendég ráér a hosszú
1239 10|                   amikor a fürdővendég ráér a hosszú levelek írására),
1240 10|                    megváltó énekes madarait a hajnalodásban és a séták
1241 10|                 madarait a hajnalodásban és a séták boldog élveit. A Sóstó
1242 10|                   és a séták boldog élveit. A Sóstó a világegyetem legcsendesebb
1243 10|                séták boldog élveit. A Sóstó a világegyetem legcsendesebb
1244 10|                   visszaborzadtam még erről a helyről is, amikor egy pipacskalapos
1245 10|                   asszonyt pillantottam meg a vasúti állomáson. Szerencsére,
1246 10|                     állomáson. Szerencsére, a pipacsos elutazott a vonattal,
1247 10|           Szerencsére, a pipacsos elutazott a vonattal, s így megnyugodva
1248 10|                  óta nem lakott senki, mert a vaksi tükör akasztott ember
1249 10|                      mennyi mindent mondtak a fák két lépésnyi távolságból
1250 10|                     erdőn keresztül, amerre a fürdővendégek szoktak sétálni,
1251 10|                     talpú szánjai tűnnek el a ködben, zúzmarában. Valaki
1252 10|                   mentem többé erre. Inkább a tó partján üldögéltem és
1253 10|              üldögéltem és hosszan bámultam a balerina-ruházatú szitakötők
1254 10|                  után, amelyek elszállottak a messzi szikes pusztaság
1255 10|                     lakott, és reggelenként a nyitott ajtókból, ablakokból
1256 10|                     elmondogatták egymásnak a fürdővendégek, hogy mit
1257 10|                     kelésük, májuk, szívük: a Sóstó vize minden betegséget
1258 10|               minden betegséget gyógyított. A fürdővíz megráncolta a bőrt
1259 10|                      A fürdővíz megráncolta a bőrt az ujjak hegyén, és
1260 10|                    bőrt az ujjak hegyén, és a betegek ezt a gyógyulás
1261 10|                    hegyén, és a betegek ezt a gyógyulás jelének vélték.~
1262 10|                   gyógyulás jelének vélték.~A kalapskatulyákban, az ódon
1263 10|     kalapskatulyákban, az ódon bőröndökben, a kapott utazókosarakban itt
1264 10|         utazókosarakban itt nem mutatkoztak a nagyvilág tarka rongyai,
1265 10|                    nagyvilág tarka rongyai, a divatszalonok remekei, a
1266 10|                    a divatszalonok remekei, a parfőmök változatai. Éberlaszting-cipős
1267 10|               vérszegény leánykák forgatták a kölcsönkönyvtár megkopott
1268 10|                   Jókai-regényeit. Mindenki a vasárnapot várta, amikor
1269 10|            megérkezik Benci bandája és vele a látogatóba jött férjek és
1270 10|                    férjek és apák, valamint a pikémellényes városi gavallérok,
1271 10|              rendelt... És mind eljöttek ők a régi hírességek, ifjúkorom
1272 10|                    ifjúkorom hősei, akiknek a mulatozásban való fáradhatatlanságát,
1273 10|                    csodáltam.~Hajnalban még a nagybőgőt ölelgették, kertek
1274 10|                    nótákat daloltak, mintha a nagyapjukkal koccintanának -
1275 10|                     lett, és okosan végezte a dolgát. A régi Magyarország
1276 10|                    okosan végezte a dolgát. A régi Magyarország bölcsei
1277 10|                     bölcsei voltak ők, akik a korhelylevesre mindig vizet
1278 10|          korhelylevesre mindig vizet ittak.~A sóstói falusi asszonyságok
1279 10|                asszonyságok és kisasszonyok a cigányok zenéje mellett
1280 10|                  voltak, álmodozva ingatták a fejüket, cserélgették lábukat,
1281 10|                    cserélgették lábukat, és a nagyvilágra gondoltak, amely
1282 10|                nagyvilágra gondoltak, amely a keringők hajlékonyságából,
1283 10|                  keringők hajlékonyságából, a muzsikák ropogásából, Benci
1284 10|                   önfeláldozóén élnek, mint a valcerben... vannak valahol
1285 10|                 helyzetben foglalnak helyet a hölgyek előtt, és életüket
1286 10|                  nők, akiknek nincs gondjuk a tyúkültetésre, az ebédfőzésre,
1287 10|              tyúkültetésre, az ebédfőzésre, a gyerek szamárköhögésére,
1288 10|                    és ragyogás az életük... A keringők nem hazudnak.~A
1289 10|                    A keringők nem hazudnak.~A tölgyfák sűrű lombjai között
1290 10|                    csendesen nézegettek alá a nyári csillagok. Az Öreg
1291 10|                     kezdtek fiatalkorukról, a konyhán nagy lánggal égett
1292 10|                  konyhán nagy lánggal égett a tűz, a savanyúvizes üvegek
1293 10|                   nagy lánggal égett a tűz, a savanyúvizes üvegek dugaszai
1294 10|                 lenne vége az életnek.~Amíg a töméntelen nyíri vinkó megtette
1295 10|             töméntelen nyíri vinkó megtette a magáét, a gyengébb gyomrú
1296 10|                    vinkó megtette a magáét, a gyengébb gyomrú férfiak
1297 10|                csillagvizsgálatra tűntek el a tó irányába, Bakai klarinétos
1298 10|                   klarinétos előbátorkodott a banda félhomályából, és
1299 10|              hangszerét, teli pofával fújta a recsegő dalokat, egyik-másik
1300 10|                    megvívni nehéz kardokkal a huszárlaktanyában - de papiroson
1301 10|              elintézés nem fogadtatik el... A legbölcsebbek még az enni-
1302 10|                 borok és sörök minéműségén, a kisüstön főttek elkészítésén,
1303 10|               kisüstön főttek elkészítésén, a jeles hazai konyhaművészeteken,
1304 10|                    már itt is paprikás lett a hangulat, amint Csapkay
1305 10|                   inni, mégpedig vereset...~A zenekart élvező öregasszonyságok
1306 10|                 tudták tapasztalatból, hogy a mulatság most kezd vadulni,
1307 10|                 sietve hajtották csirkéiket a vendégszobák felé. S a nagybőgő
1308 10|           csirkéiket a vendégszobák felé. S a nagybőgő hajnalig brúgott
1309 10|                   álom. Milyen messzire van a vasárnap, amikor ismét eljönnek
1310 10|             vasárnap, amikor ismét eljönnek a hangszerekkel a tündérek,
1311 10|                    eljönnek a hangszerekkel a tündérek, a pepitanadrágos
1312 10|                   hangszerekkel a tündérek, a pepitanadrágos gavallérok,
1313 10|                  pepitanadrágos gavallérok, a gyönyörű dalok és az élet
1314 10|                      perlekedések hangzanak a zsalugáterek mögül, számlát
1315 10|                      amikor haza kell menni a tündérhonból... A gavalléroknak
1316 10|                     menni a tündérhonból... A gavalléroknak tán sohasem
1317 10|                    ők, úgy halnak meg, mint a csillag lefut az égről,
1318 10|              vándorrécék éjszakáján, amikor a nádasokból idáig hangzik
1319 10|                    Vencel vadász puskázása, a csillagok alig bátorkodnak
1320 10|                 bátorkodnak ki házikóikból, a fürdőhely svájci házikói,
1321 10|                 hogyan kell boldognak lenni a hosszú életen át... teliholdas
1322 10|                éjeken magányosan bolyongtam a tó körül. Barátom volt az
1323 10|               árnyéka, még nem felejtett el a mogyoróbokor, amely alatt
1324 10|                   mogyoróbokor, amely alatt a pázsiton egykor szundikáltam,
1325 10|               pázsiton egykor szundikáltam, a nádas szelíden susogott,
1326 10|                susogott, mintha jó barátját a vadrécét várná, a denevér,
1327 10|                  barátját a vadrécét várná, a denevér, amely a víz felett
1328 10|                     várná, a denevér, amely a víz felett elcikázott, mint
1329 10|                   rakéta, hogy itt bujkálok a nádasban, az éren, a csendben,
1330 10|               bujkálok a nádasban, az éren, a csendben, a fájdalmas magányban...
1331 10|              nádasban, az éren, a csendben, a fájdalmas magányban... ha
1332 10|            megtalálni akarna: itt keressen, a mohos hidacskán lépjen át,
1333 10|                  bukfencet vető varangytól, a félálomban jelt adó szél
1334 10|                    adó szél szisszenésétől, a tó másvilági csillogásától,
1335 10|                    másvilági csillogásától, a síkság felett kísértő vadludak
1336 10|                   más országbeli hangjától, a messzi akácfák kísérteties
1337 10|               mintha haldokló felett vonnák a végső zenét... Itt vagyok.
1338 10|                   De senki sem jött utánam. A csillagok tekingetnek alá.
1339 10|                  utoljára emeltem fel hozzá a tekintetemet, a "Szarvas"
1340 10|                   fel hozzá a tekintetemet, a "Szarvas" kocsma felett
1341 10|                 körülbelül egy vonalba esik a lutheránus toronnyal. Ha
1342 10|                     világos volna az éjjel, a vasúti állomás felé, ahol
1343 10|             elkeseredett bokrok váltják fel a némán élő és a világból
1344 10|                  váltják fel a némán élő és a világból megvetéssel távozó
1345 10|                   ahol mindig úgy kiáltozik a szél, mint a hetivásár:
1346 10|                  úgy kiáltozik a szél, mint a hetivásár: a vasúti állomás
1347 10|                     szél, mint a hetivásár: a vasúti állomás felé látni
1348 10|                   vasúti állomás felé látni a horizonton, a lankás úton
1349 10|                    felé látni a horizonton, a lankás úton a lutheránus
1350 10|                   horizonton, a lankás úton a lutheránus torony gömbös
1351 10|                  egy kék mutatóujj álldogál a messziségben a torony és
1352 10|                     álldogál a messziségben a torony és ott van felette,
1353 10|                  torony és ott van felette, a nyírott gubás felhők között
1354 10|                   csillagom. De most alszik a csillag, mintha elfáradt
1355 10|              csillag, mintha elfáradt volna a sok járás-kelésben. (Az
1356 10|                    mit csinál ma éjszaka az a sok szegény lélek, aki a
1357 10|                    a sok szegény lélek, aki a keresztutaknál, ócska szélmalmoknál,
1358 10|               szélmalmoknál, egyik határból a másikba mendegélve: hiába
1359 10|                  már el is felejtette, hogy a világon vagyok...~Asszonyi
1360 10|                     Asszonyi alak állongott a tóparton, a bujkáló holdvilág
1361 10|                  alak állongott a tóparton, a bujkáló holdvilág remegő
1362 10|                   fényénél. Állongott, mint a régi költők verseiben, a
1363 10|                    a régi költők verseiben, a régi írók regényeiben, amikor
1364 10|                      amikor az érzelmes nők a holdas éjtől tanácsot, életprogramot
1365 10|                  még éjfélkor sem az erdőn. A múlt században, mikor jóval
1366 10|                  voltak az emberek... Mikor a holdas éjszakát az úri társadalom
1367 10|                   hogy megszólaljon valahol a tóparton Virágfi Aladár
1368 10|                   dalt fújván, amely daltól a másnapi befőzést is elfelejtették
1369 10|                   befőzést is elfelejtették a nyíregyházi hölgyek, és
1370 10|                    meghalni szerettek volna a fuvolás éjszakán.~A tó felett
1371 10|                   volna a fuvolás éjszakán.~A tó felett valaki a nevemet
1372 10|                éjszakán.~A tó felett valaki a nevemet kiáltotta. Nem kétségbeesetten,
1373 10|                     sem riadtan hangzott ez a kiáltás, csak úgy mintha
1374 10|                 Meg-megállunk, és elmondjuk a nevet.~Nyomban megismertem
1375 10|                   ráncocskák láthatók, mint a bővérű, jól táplálkozó falusi
1376 10|            asszonyságok arcán, de most csak a szeme látszott, amely a
1377 10|                     a szeme látszott, amely a régi alázatossággal nézett
1378 10|                   meg, mert útközben eltört a kocsikerék - kezdte. - Ámde
1379 10|                  este, mert hallottam, hogy a Sóstón ferdőzik.~- Ugyan
1380 10|              hallotta? - kérdeztem.~- Abból a faluból, ahol most lakom,
1381 10|                   faluból, ahol most lakom, a tanítóné itt nyaral. Természetesen
1382 10|                    beszélgettünk magáról.~- A faluban?~- Bujiban. Szüleim
1383 10|             kalapban volt, amint vidékünkön a falusi úriasszonyok a hetivásárra
1384 10|            vidékünkön a falusi úriasszonyok a hetivásárra járnak. Nem
1385 10|       kerékmarasztaló, mély utakon, amelyek a Nyírséget keresztül-kasul
1386 10|                    hosszú füleit billegetni a kukoricásban. Máskor éppen
1387 10|                    Máskor éppen harangoznak a faluban, és napsütötte arcú,
1388 10|                   vetnek haragvó pillantást a sárból tákolt, náddal épített
1389 10|                      Vad kutyák akaszkodnak a lovak elé minden falunál,
1390 10|                     darab idő múltán, midőn a múltakat átgondoltam.~Juliska
1391 10|                  Mingyárt visszajövök, csak a kocsisom után nézek. Csak
1392 10|                    Az éj hátralevő részében a hold közelebb jött a tölgyfák
1393 10|               részében a hold közelebb jött a tölgyfák csúcsához, mintha
1394 10|                     valóban mindenki alszik a Sóstón. Aludt is mindenki,
1395 10|             mindenki, csak mi voltunk ébren a földszintes, hosszú épület
1396 10|                   épület eresze alatt, ahol a vendégek kopott padokon
1397 10|                    az ereszről lecsurgó eső a fák előtt árkocskát vont,
1398 10|                     karikákat szerkeszthet.~A fák között mint álomkép
1399 10|                   mutatkozott az alvó tó és a szikes kopár síkság, az
1400 10|                    de most állt az éj; állt a zsebóra, állt a csend. Olyan
1401 10|                    éj; állt a zsebóra, állt a csend. Olyan halkan beszélgettünk,
1402 10|               kosarat állított kettőnk közé a padra, és a kosárból mindenféle
1403 10|                    kettőnk közé a padra, és a kosárból mindenféle elemózsiát
1404 10|                elemózsiát szedett elő, mint a vasúti állomásokon, nagyvásárokon
1405 10|          állomásokon, nagyvásárokon szoktak a falusiak, mikor megéheznek.
1406 10|                megéheznek. Tarka kendőjében a cipó úgy illatozott, mint
1407 10|                   cipó úgy illatozott, mint a soha véget nem érő boldog
1408 10|                 Falusi ház illatát eregette a hideg sertéspecsenye. A
1409 10|                     a hideg sertéspecsenye. A só olyan fehér volt, mint
1410 10|                   só olyan fehér volt, mint a tél, amely bizonyosan boldog
1411 10|                   és hosszú Bujiban. Pirult a paprika, mint az ünnepnapok
1412 10|                     mint az ünnepnapok neve a kalendáriumban. A szarvasagancsos
1413 10|           ünnepnapok neve a kalendáriumban. A szarvasagancsos kés kopott
1414 10|                gondtalan jóllakottság áradt a kosárból. Akik ilyen kosárral
1415 10|                     az életük nyugalmát. És a kulacsban kotyogó bor édesded
1416 10|                   édesded és üde volt, mint a lugasszőlőből való bor.
1417 10|                Juliska fürgén megtörölgette a kezét, leseperte szoknyájáról
1418 10|                      leseperte szoknyájáról a morzsákat, és megelégedetten,
1419 10|                  nők, hogy kiismerjem magam a városban. De mégis többnyire
1420 10|                     például, hogy merre van a Kacsa utca, a "Zöldvadász"
1421 10|                     merre van a Kacsa utca, a "Zöldvadász" vendéglő, a
1422 10|                    a "Zöldvadász" vendéglő, a divatos- és kalaposbolt
1423 10|                     divatos- és kalaposbolt a Belvárosban, a ráctemplom
1424 10|                  kalaposbolt a Belvárosban, a ráctemplom a Tabánban, a
1425 10|                   Belvárosban, a ráctemplom a Tabánban, a vasúti töltés
1426 10|                    a ráctemplom a Tabánban, a vasúti töltés a Zuglóban,
1427 10|                   Tabánban, a vasúti töltés a Zuglóban, az újpesti határcsárda,
1428 10|                     az újpesti határcsárda, a császárfürdői sétány, az
1429 10|                   az óbudai Flórián-szobor, a Jánoshegyi út... Különösen
1430 10|                      hogy úgy kell ismernem a főváros külső területeit,
1431 10|              főváros külső területeit, mint a legöregebb bérkocsisnak.
1432 10|                amelyek messzire terültek el a főváros határában. Vajon
1433 10|                   tanulta e drága nő ezeket a rejtélyes utakat? Egyik
1434 10|                  nem volt több tanulnivaló, a tanítónő szabadjára engedett.~
1435 10|                 mind asszonyoktól tanultam. A jó barátnők egymástól átvettek,
1436 10|                   olykor elkérték egymástól a recepteket is, amelyek az
1437 10|                      Úgy bántak velem, mint a városba tévedt szegény ifjúval.
1438 10|                   ruhával ajándékozott meg, a másik finom cipővel lepett
1439 10|                   nyugalmamat felajánlottam a nőknek.~- Legalább hűséges
1440 10|                        Bizonyos ideig, amíg a meghatottság malaszttal
1441 10|         meghatottság malaszttal töltötte el a szívemet. Álltam hátuk mögött
1442 10|               kalandomat, életuntságomat és a vagyonszerzés tennivalóit.
1443 10|               csodálom, hogy le nem ütöttek a dühös szeretők és a férjek.
1444 10|                 ütöttek a dühös szeretők és a férjek. Mindig olyanformán
1445 10|            kiválasztott fogasra akasztottam a kabátomat, megbarátkoztam
1446 10|                   kabátomat, megbarátkoztam a cselédekkel és házi szokásokkal:
1447 10|                 végre megtaláltam volna azt a helyet, ahol majd csendesen
1448 10|                     Én valóban ragaszkodtam a házakhoz, amelyek befogadtak,
1449 10|               házakhoz, amelyek befogadtak, a házigazdák gyöngéihez és
1450 10|                    házigazdák gyöngéihez és a háziasszonyok becsületéhez,
1451 10|              háziasszonyok becsületéhez, és a ház nyugalmához irányítottam
1452 10|              Nyugodt szívvel állok bármikor a másvilági bíró elé, hűtlenséget
1453 10|              megszokott karosszékemet. Ámde a sors azt akarta, hogy megint
1454 10|                 keljek, ismét csak keressem a forrást, mint a zarándokok,
1455 10|                    keressem a forrást, mint a zarándokok, akik keresztül-kasul
1456 10|                  vándorolnak Magyarországon a búcsújárókkal... szerencsére,
1457 10|              kutyagolnom egyik városrészből a másikba, hogy az igazságot
1458 10|                     dolgaikat, Táncolhatták a homlokukat, foltozhattak
1459 10|               mindig rendelkezésükre állott a városnak egy messzi pontján.
1460 10|                   életet folytattam, amiért a másvilágon elnyerem jutalmamat.~-
1461 10|                    kezdetén új nevet kaptam a szerelmi keresztelőn. Egy
1462 10|                   mindig jó reggelt kívánt. A másik nem tudott aludni
1463 10|                     Jakab Hadnagy utcájába, a granadai éji szállásra,
1464 10|                     granadai éji szállásra, a zuglói Páskál-malomba, Alagra,
1465 10|             bizonyosan nem beszélnek ennyit a férfiak. Tekintetén látszott,
1466 10|                  holott valóban nem akartam a férfiak azon fogásával élni,
1467 10|                maguk is csak aznap olvastak a lexikonban vagy az álmoskönyvben),
1468 10|                  képzeletében követné annak a férfiúnak veszélyes lépteit,
1469 10|               elhallgattam és elgondolkozva a messziségbe néztem: vajon
1470 10|                   elmondtam-e mindazt, amit a holddal szoktam beszélni,
1471 10|              holddal szoktam beszélni, amit a szélben hallok dúdolgatni,
1472 10|                 elalvás előtt végigfuttatok a gondolataimon, amit napfeltekor
1473 10|             gúnyosan mosolygok, amiért néha a szívem a torkomon ver, és
1474 10|             mosolygok, amiért néha a szívem a torkomon ver, és régi dal
1475 10|                  ver, és régi dal tolakszik a szájamra - Juliska megérdemelné,
1476 10|             megérdemelné, hogy beavassam őt a misztériumba, amely az én
1477 10|                   darabig csendesen ültünk.~A nyári hajnal ébredezett
1478 10|                     nyári hajnal ébredezett a messzi mezők felett. Kis
1479 10|                     éj beálltával ott, ahol a sötétség érte őket, akár
1480 10|                     akár bokrok alatt, akár a tó partján, s a fülükre
1481 10|                 alatt, akár a tó partján, s a fülükre gyűrt süveggel egyet
1482 10|                    egyet szundítottak, mint a vándorlók szokták, mielőtt
1483 10|                   nyújtózkodtak, ásítoztak, a levegőben megpróbálgatták
1484 10|                   levegőben megpróbálgatták a lábukat, vajon jól érzik-e
1485 10|                  lábukat, vajon jól érzik-e a szelet, amely hirtelen végigfut
1486 10|                     amely hirtelen végigfut a síkságon, amint a holdvilág
1487 10|                  végigfut a síkságon, amint a holdvilág elérte a tölgyfák
1488 10|                    amint a holdvilág elérte a tölgyfák magasságát. Az
1489 10|                  ébredő vándorlegény mindig a lábát emeli föl először
1490 10|                     lábát emeli föl először a levegőbe; részint, hogy
1491 10|                   vegye lábbelijét, részben a szél erejének kipróbálása
1492 10|                      Vajon egész nap harsog a szél a falombok között,
1493 10|                     egész nap harsog a szél a falombok között, üvölt az
1494 10|                    zsindelyt és kéményt tör a falvakban, felforgatja a
1495 10|                    a falvakban, felforgatja a fazekasok kocsiját? A hajnali
1496 10|           felforgatja a fazekasok kocsiját? A hajnali szél mindezt előre
1497 10|                 kezdett. Lássuk, merről fúj a szél.~- A gyermekét nem
1498 10|                Lássuk, merről fúj a szél.~- A gyermekét nem is kérdezte,
1499 10|                megbocsátó szemrehányás volt a hangjában.~...Némelyek érzelmes
1500 10|                 érzelmes dalokat hegedűlnek a nőknek, mások borízű hangon