Part

2001 12|                    ki tudjon kelni éjfélkor a meleg ágyból és az országútra
2002 12|                    az eső úgy csapkod, mint a tatárok nyila, a szél derékban
2003 12|              csapkod, mint a tatárok nyila, a szél derékban kapja az öreg
2004 12|                     akarja ki forgatni őket a földből. Azért kell a lyuk,
2005 12|                  őket a földből. Azért kell a lyuk, hogy gyaloglás közben
2006 12|                 vissza ne fordítsa az ember a fejét, és így ne tudhassa
2007 12|                   hogy sírnak vagy nevetnek a háta mögött. Ezt ugyan az
2008 12|                  szólt némi szemrehányással a vándorló.~György a vándorló
2009 12|          szemrehányással a vándorló.~György a vándorló asztalára támaszkodott,
2010 12|                  helyesen, alkudozva nézett a szemébe:~- Azt kell gondolnom,
2011 12|                gondolnom, hogy magának csak a szája jár, mint azoknak
2012 12|                     szája jár, mint azoknak a csavargóknak, aki vacsora
2013 12|                  hazugságokat mesélnek este a tűz körül az anyámnak. Ugyan
2014 12|                    apámmal sem találkozott!~A vándorló vasvilla-szemmel
2015 12|                vasvilla-szemmel mérte végig a fiút.~- Én nem mondtam,
2016 12|                   felkeresne ma estig ebben a csárdában. Amint feljött
2017 12|                    csárdában. Amint feljött a hold, útra kelek, mert én
2018 12|                  urának.~...Lefelé szállott a nap, amikor a "Lyukas Világ"-
2019 12|               Lefelé szállott a nap, amikor a "Lyukas Világ"-ból elballagtunk
2020 12|                     Világ"-ból elballagtunk a fiúval. Útközben nyírfavesszőből
2021 12|                nyírfavesszőből font valamit a fiú. Egy ostort. Azt suhogatta
2022 12|                   Egy ostort. Azt suhogatta a kezében, amikor megszólalt:~-
2023 12|                    igazat mondani, gyík van a torkukban, amely mindjárt
2024 12|               ingoványba. Talán éppen ez az a herélőforma ember volt.
2025 12|                    öreg csőszt, hogy nézzen a szemébe. Ha Pityainak hívják:
2026 12|                Pityainak hívják: akkor ő az a huncut, aki a csőszt bolonddá
2027 12|                    akkor ő az a huncut, aki a csőszt bolonddá tette.~A
2028 12|                    a csőszt bolonddá tette.~A napraforgók, mint megannyi
2029 12|                megannyi útmutatók állongtak a mezőkön. Esteledett, és
2030 12|                 Esteledett, és igen megnőtt a fejük azoktól a hírektől,
2031 12|                     megnőtt a fejük azoktól a hírektől, amelyeket napközben
2032 12|               hírektől, amelyeket napközben a madaraktól hallottak. A
2033 12|                     a madaraktól hallottak. A madarak tovább szálltak,
2034 12|                 madarak tovább szálltak, és a napraforgók ottmaradtak
2035 12|                     napraforgók ottmaradtak a megfejtetlen talányokkal
2036 12|                    megfejtetlen talányokkal a fejükben.~Mire a tanyaház
2037 12|                talányokkal a fejükben.~Mire a tanyaház közelébe értünk,
2038 12|                   tanyaház közelébe értünk, a környéken megszólaltak a
2039 12|                    a környéken megszólaltak a tücskök. Hat-hét tücsök
2040 12|                    tücsök beszélt egyszerre a ház körül, a fiú alig győzött
2041 12|              beszélt egyszerre a ház körül, a fiú alig győzött felelgetni
2042 12|                  tücsök fedél után néz, hol a rossz napokat eltöltheti.
2043 12|                 könnyű ám nyáron, jókedvűen a világban barangolni. De
2044 12|               barangolni. De ha jön az ősz: a tücsök egyedül találja magát,
2045 12|                    magát, és senki se felel a hegedűjére.~Hm, gondoltam
2046 12|             magamban, nem is olyan bolondok a tücskök.~ ~
2047 13|                     Az öreg csősz véleménye a tücsök apjáról~Este a ház
2048 13|             véleménye a tücsök apjáról~Este a ház előtt üldögéltünk, mikor
2049 13|                 előtt üldögéltünk, mikor is a fa, kútostor, háztető olyan
2050 13|                  háztető olyan árnyékot vet a földre, amilyennek őt sohasem
2051 13|                 mása volt. Lehetséges, hogy a fák is tanulják valakitől
2052 13|              valakitől magatartásukat, mint a katonák az őrmesterektől,
2053 13|                   katonák az őrmesterektől, a civilek a táncmesterektől.
2054 13|                    őrmesterektől, a civilek a táncmesterektől. Ez az eperfa,
2055 13|             bizonyosan Juliskától látta ezt a bús magatartást, amint esténként
2056 13|                  esténként búnak eresztette a fejét elmúlt élete miatt.~
2057 13|                   fejét elmúlt élete miatt.~A kútostor egy eltörött vándorbot
2058 13|              vándorbot alakját mutatta, míg a háztető félrecsapott kalaphoz
2059 13|                hetykén veszi az országutat.~A fiú a létrán ült, amely
2060 13|                  veszi az országutat.~A fiú a létrán ült, amely a padláshoz
2061 13|                     fiú a létrán ült, amely a padláshoz volt támasztva.
2062 13|             támasztva. Innen látni lehetett a messzi láthatáron egy fénylő
2063 13|           láthatáron egy fénylő országutat, a Tiszát. Ezt a fényességet
2064 13|                   országutat, a Tiszát. Ezt a fényességet is csak az esti
2065 13|                  esti embereknek tartogatja a folyó. Révészeknek, halászoknak,
2066 13|                  halászoknak, akik ilyenkor a vízbe nézegetnek. És a csónakoknak,
2067 13|             ilyenkor a vízbe nézegetnek. És a csónakoknak, amelyek esténként
2068 13|                esténként hűségesen eljönnek a vízhez, inni egyet a nappali
2069 13|               eljönnek a vízhez, inni egyet a nappali szomjúság után.~
2070 13|                 úton mind közelebb érkeznek a láthatatlan vándorlók, akik
2071 13|                 csősz is, aki darab idő óta a ház falának vetette hátát:~-
2072 13|                   Az én véleményem - kezdte a milánói hadfi -, hogy nem
2073 13|               olyant keresni, ami nincs. Ha a farkas elvitte a font húst,
2074 13|                  nincs. Ha a farkas elvitte a font húst, hiába szaladunk
2075 13|              Juliska csendesen megérintette a kezem.~- Nézze, már ismét
2076 13|                 Nézze, már ismét itt járnak a komédiások! - szólt s az
2077 13|                     nem láttam semmit, csak a kukoricást, amely hajladozott
2078 13|               kukoricást, amely hajladozott a szélben. A napraforgók megindultan
2079 13|                amely hajladozott a szélben. A napraforgók megindultan
2080 13|           napraforgók megindultan csóválták a fejüket, mint kiégett szívű
2081 13|               kiégett szívű öregek, akiknek a maguk életén kívül már semmi
2082 13|                  kívül már semmi sem fontos a világon. Az út porába a
2083 13|                     a világon. Az út porába a csillagok vájták szikrázó
2084 13|          sarkantyúikat. Nagyot gondolkozott a táj, mintha valami nagy
2085 13|                  készülődne elalvása előtt.~A szélnek fekete árnyéka futott
2086 13|               szélnek fekete árnyéka futott a gyalogösvényen; hazafelé
2087 13|                   Juliska úgy beszélt, mint a nyárfa suhog:~- Maga elszokott
2088 13|                    itt mindenre ráérünk, és a valóságban látjuk közelgő
2089 13|                 ahonnan estére szétrepülnek a vadkacsákkal. Leszáll az
2090 13|          vadkacsákkal. Leszáll az udvaromra a vándormadár pelyhe, és messzi
2091 13|               hegyek állnak látóhatáron, és a hegyeken finom rajzú tornyok,
2092 13|             életemben soha nem voltam, ahol a százesztendős házak kis
2093 13|                   Valaha erre szállottak el a vadkacsák, mielőtt a nyírségi
2094 13|                     el a vadkacsák, mielőtt a nyírségi vadvizekre értek
2095 13|               elkésett szénásszekerekre, és a széna közé rejtőzve érkeznek
2096 13|                  közé rejtőzve érkeznek meg a sötétség beálltával az udvaromba,
2097 13|                    megszólítanak álmainkban a madárijesztők, amelyek rövid
2098 13|                  kalapjuk alatt könyökölnek a gyalogösvényre, amelyen
2099 13|                   korú kérők hemperegnek le a friss sarjúval megrakott
2100 13|                tetejéről, és reggelig verik a cimbalmot az ablak alatt.
2101 13|                   cimbalmot az ablak alatt. A közelgő szüret illata szálldos
2102 13|                messziről még ide kanyarodik a bogrács alatt égő tűznek
2103 13|                  keserű mandula ízű füstje, a diófának komoly szaga; a
2104 13|                    a diófának komoly szaga; a mustnak szenvedélyes édességét
2105 13|              szenvedélyes édességét érezzük a szájunk szélén, a körtének
2106 13|                   érezzük a szájunk szélén, a körtének mézét a nyelvünkön,
2107 13|                    szélén, a körtének mézét a nyelvünkön, és a kezünk
2108 13|             körtének mézét a nyelvünkön, és a kezünk fényesre csiszolja
2109 13|                   kezünk fényesre csiszolja a hamvas szilvákat. - Én az
2110 13|                    álmok, hanem megérkeznek a vándorlók lyukas kalapjai
2111 13|                  őszi szél úgy cseveg, mint a szarka a sövényben. Egy
2112 13|                   úgy cseveg, mint a szarka a sövényben. Egy karéj kenyérért
2113 13|                   olyan álmokat hagynak itt a vándorlók, hogy napokig
2114 13|                   érezni és folytatni, mint a mesemondásnak nincsen vége
2115 13|                 vége kukoricahántás idején. A fagallyak, bokrok, dudvák,
2116 13|                 férfiember erősen pödörgeti a bajszát. A lámpások lejönnek
2117 13|                 erősen pödörgeti a bajszát. A lámpások lejönnek a polcokról,
2118 13|                bajszát. A lámpások lejönnek a polcokról, mint barátságos
2119 13|         figyelmeztetés az elröppenő évekre, a szél agár módjára száguldozik
2120 13|                    agár módjára száguldozik a távoli mezőkön, és szinte
2121 13|                    szinte házasságra lépünk a mulattató tűzzel, amely
2122 13|                 tűzzel, amely nem alszik ki a kemencében: ez az őszi álmok
2123 13|                      Vásároskocsikat látunk a mély sárban - mert hisz
2124 13|               burkolt asszonyok álldogálnak a csurgó eresz alatt: ezek
2125 13|                    csurgó eresz alatt: ezek a látogatóink, akik álmainkban
2126 13|                    vernének be; hiába üvölt a szél, mintha a régi temetőkből
2127 13|                  hiába üvölt a szél, mintha a régi temetőkből hozna figyelmeztető
2128 13|                     kihegyesítik az orrukat a sok spekulációban, homályossá
2129 13|             spekulációban, homályossá nézik a szemüket a kíváncsiságtól,
2130 13|                 homályossá nézik a szemüket a kíváncsiságtól, elgörbítik
2131 13|                  kíváncsiságtól, elgörbítik a lábszárukat a sok csavargással,
2132 13|                    elgörbítik a lábszárukat a sok csavargással, mindennap
2133 13|                  mindennap könnyedén dobják a tűzbe szívüket, mint a vándorcigányok
2134 13|               dobják a tűzbe szívüket, mint a vándorcigányok a tengelyszöget,
2135 13|             szívüket, mint a vándorcigányok a tengelyszöget, nem tanulnak
2136 13|          tengelyszöget, nem tanulnak semmit a holtak szagolgatásából,
2137 13|               megszólaló vándorbotokkal, se a padláson szárazan nyikorgó
2138 13|                   az asztalunknál megtörlik a szájukat - s akik sohasem
2139 13|                 hangú, jókedvű vadászokkal, a messziségben vágtató, kendős
2140 13|                     mint Szent György lovag a pécsi templom oltárképén,
2141 13|                    az álom ideje elérkezik.~A hajába még nem vont nyomot
2142 13|                  hajába még nem vont nyomot a téli szánkó, szeme fényét
2143 13|                     még nem törte meg annak a sok embernek, ismerősnek,
2144 13|                   ismerősnek, ismeretlennek a tekintete, amely mind ellopott
2145 13|                   mind ellopott fényességet a maga szeméből, a homlokán
2146 13|                fényességet a maga szeméből, a homlokán nem utaznak varjak
2147 13|                    és kis mosolygás üldögél a szája szögletében, mint
2148 13|                     szája szögletében, mint a pintyőke. Tehát én mindig
2149 13|                  enyém, bármi történt azóta a világban, magával és mással.~
2150 13|           hívogatnám, addig babonáznám, míg a valóságban visszatérne a
2151 13|                    a valóságban visszatérne a régi lelke, amely jó és
2152 13|                 volt s olyan egykedvű, mint a madárdal.~Hiszen azt is
2153 13|                felejteni, ha tíz esztendeig a tömlöcben ült volna...~Juliska
2154 13|         észrevétlenül igyekezett megtörölni a szemét, mintha szívből sajnálná
2155 13|                  álmokban nem lehet részük. A besötétedett útra nézett,
2156 13|                      amelyről már elszökött a szél, mint egy hím kutya.~-
2157 13|                 kutya.~- Nézze, ott jön már a piszkafa, amely az álmokat
2158 13|                álmokat hozza, és bedugdossa a kéményeken.~Én nem láttam
2159 13|                 valamit, mert felcihelődött a fal mellől.~- Mióta nincsen
2160 13|                     semmit - dörmögte. - Mi a fenének álmodjon az ember?
2161 13|                   érdemes egyik oldalunkról a másikra se fordulni. Arról
2162 13|                 Arról pedig, ami lesz: csak a madarak tudnak, mert ők
2163 13|                     Juliska lecsüggesztette a fejét, s álmodozva, barnán,
2164 13|               barnán, igénytelenül üldögélt a nyárvégi estén, mint a jó
2165 13|             üldögélt a nyárvégi estén, mint a jó Istennek legkisebb szolgálóleánya,
2166 13|                   napja, holnap jönnek erre a búcsúsok...~- Szeretne elmenni
2167 13|              búcsúsok...~- Szeretne elmenni a búcsúsokkal? - kérdeztem.~-
2168 13|               létemre egyszer elveszítettem a tajtékpipámat. Bolond módjára
2169 13|                   És egy reggel megtaláltam a kunyhómban. Visszajött a
2170 13|                    a kunyhómban. Visszajött a pipa onnan, ahol volt. Visszajött
2171 13|                   jelentik, hogy kedvük van a vándorláshoz. Van ez így
2172 13|                  Van ez így az emberrel is.~A csősz elballagott a sötétben.
2173 13|                     is.~A csősz elballagott a sötétben. Mi tovább hallgattuk
2174 13|              sötétben. Mi tovább hallgattuk a tücsök ciripelését.~- Ígérje
2175 13|                   el, amit az első éjszakán a fedelem alatt álmodott,
2176 13|                   nekem - esengett Juliska.~A fiú már aludni ment. Égy
2177 13|                     Égy nagy csillag állott a látóhatáron, mint egy lokomotív
2178 13|                    az álmok országába viszi a lelkeket.~ ~
2179 14|                                             A környékbeli tücskök~Fecskék,
2180 14|               újjászületés reggelei, amikor a Bánat elment csavarogni
2181 14|            csavarogni éjszaka valamerre, és a kakaskukorékolásra nem talált
2182 14|          részegségükben nem engedték tovább a lószemű idegent. Vagy sarkába
2183 14|                      Vagy sarkába szegődött a város kapujánál az öngyilkosjelöltnek,
2184 14|                 országútra, hogy megkeresse a legmagasabb fát. És az öngyilkosjelölt
2185 14|             öngyilkosjelölt nem találta meg a fát, pedig a Bánat már kilógatta
2186 14|                    találta meg a fát, pedig a Bánat már kilógatta a nyelvét
2187 14|                 pedig a Bánat már kilógatta a nyelvét a poroszkálástól.
2188 14|                     már kilógatta a nyelvét a poroszkálástól. Vagy talán
2189 14|                  poroszkálástól. Vagy talán a vidámság hírnökei, vándorcigányok
2190 14|              vándorcigányok közé keveredett a Bánat, akik elvitték őt
2191 14|                   amikor az ember elfelejti a könnyeket, amelyeket látott;
2192 14|                könnyeket, amelyeket látott; a bánkódó arcokat, amelyek,
2193 14|                  körülvették őt magányában, a kétségbeesés sikoltásait,
2194 14|                     ficánkoztak benne, mint a palackba zárt kígyó; a gonosz
2195 14|                 mint a palackba zárt kígyó; a gonosz hangokat, amelyek
2196 14|                 amelyek megszólaltak mindig a lelkében, mint hegyek mögött
2197 14|                     hegyek mögött üvöltözik a szél; a hamurakást a szívében,
2198 14|                    mögött üvöltözik a szél; a hamurakást a szívében, amely
2199 14|              üvöltözik a szél; a hamurakást a szívében, amely évről évre
2200 14|                     galambokat hozott volna a vállain. Rozmaring illata
2201 14|                vállain. Rozmaring illata és a friss kenyér szaga keveredett
2202 14|                     kenyér szaga keveredett a mozdulataiba. Az a jószívű,
2203 14|               keveredett a mozdulataiba. Az a jószívű, derék menyecske
2204 14|                derék menyecske volt, akiről a magányos vadász az erdők
2205 14|                kántorral, akinek kapca volt a lábán.~- Nagyon jó álom -
2206 14|                   álom - felelte Juliska. - A kancsó általában vidám házat
2207 14|                általában vidám házat mutat. A kántor dínom-dánomot. A
2208 14|                     A kántor dínom-dánomot. A kapca utazás jele. Ugye,
2209 14|                  kantárral is, ha megszokja a házamat.~- Kantárral?~-
2210 14|                  házamat.~- Kantárral?~- Az a legjobb - felelt meggyőződéssel
2211 14|                     Az nagy uraságot mutat.~A pálinkának, amit ágyamhoz
2212 14|              kiszívott tajtékpipa színe van a falevélnek, dér hagyta könnyed
2213 14|                    hagyta könnyed lábnyomát a borház felett, kisüstön
2214 14|               borház felett, kisüstön főzik a szeszt hozzáértő öregemberek,
2215 14|                      és nagyot visszhangzik a kiáltás a megszedett szőlők
2216 14|               nagyot visszhangzik a kiáltás a megszedett szőlők között.
2217 14|                   megszedett szőlők között. A kedv úgy bugyborékol az
2218 14|                    az ifjonti szívben, mint a menyegzőre hajtó kocsi kereke.
2219 14|              menyegzőre hajtó kocsi kereke. A füst egyenesen száll az
2220 14|            egyenesen száll az ég felé, mint a boldog tűz lehelete. Vackorképű
2221 14|                  ágbogas ujjaikkal lökdösik a menyecskét, és legényeknek
2222 14|                  kedves tanácsokat susognak a fülükbe fogatlan szájukkal.
2223 14|                 fülükbe fogatlan szájukkal. A pincében talán az a pap
2224 14|              szájukkal. A pincében talán az a pap tartja tenyerét a hordólyukon,
2225 14|                    az a pap tartja tenyerét a hordólyukon, akit még Csokonai
2226 14|                    leány mellett melegedik.~A szalonna, amellyel megkínál
2227 14|                     amikor hófúvás porzott, a kertek felett hókísértetek
2228 14|                     hókísértetek csatáztak, a régi Magyarország bősége
2229 14|           Magyarország bősége terpeszkedett a polcokon, füstölt kolbászokba
2230 14|                    kolbászokba ütötte fejét a látogató, a sonkák oly nehézkesen
2231 14|                    ütötte fejét a látogató, a sonkák oly nehézkesen lógtak
2232 14|                    Mislainé szája széle, és a gyomor úgy tobzódott az
2233 14|                    ifjúkor telhetetlenkedik a sohasem elegendő szerelemmel.~
2234 14|                    elegendő szerelemmel.~És a friss kenyérnek illata:
2235 14|                  elém. Ahol cifrálkodva áll a sárga napraforgó, cigányleány
2236 14|            napraforgó, cigányleány piroslik a dűlőúton, görögdinnye külsejű
2237 14|                     csengve énekelnek, mint a kaszát fenik a szomszédban,
2238 14|              énekelnek, mint a kaszát fenik a szomszédban, lábait ég felé
2239 14|                      lábait ég felé nyújtja a csecsemő a mezőn, és a napból
2240 14|                     felé nyújtja a csecsemő a mezőn, és a napból tüzes
2241 14|              nyújtja a csecsemő a mezőn, és a napból tüzes kocsin száguld
2242 14|                     tüzes kocsin száguld le a mindent lebíró élet. E kenyérnek
2243 14|               ízében szélmalmok mutatkoztak a látóhatáron, mely szélmalmok
2244 14|               voltam, ijesztett alkonyattal a vitorla árnyéka, kísértet
2245 14|                    árnyéka, kísértet lakott a malom padlásán, a lisztes
2246 14|                    lakott a malom padlásán, a lisztes csizmás fuvarosok
2247 14|                  szállítói indították útnak a zsákokkal megrakott szekereket.
2248 14|             zsákokkal megrakott szekereket. A szél napnyugatról fújt,
2249 14|                 érvényes minden munka, amíg a nap vérveres korongja letűnik
2250 14|                   vérveres korongja letűnik a síkság szélén. Az alföldi
2251 14|                   lábú leányzói futottak át a mezőkön, hogy hírül adják
2252 14|                   mezőkön, hogy hírül adják a molnárnak: bekövetkezett
2253 14|                    már az este, állítsa meg a kimelegedett malomköveket.~
2254 14|               kimelegedett malomköveket.~És a szívességben, amellyel kínált
2255 14|                  látni; Szűz Mária leányai, a magyar parasztmenyecskék
2256 14|                    odaadó jósága csillogott a szemében, mint a gazdagon
2257 14|                 csillogott a szemében, mint a gazdagon termő földek virágzása.~
2258 14|                     termő földek virágzása.~A dűlőúton ekkor felhangzott
2259 14|                mintha mind egyesültek volna a pacsirták, fecskék, verebek,
2260 14|               hangos szarkák, hogy elfújják a búcsúsok örökös imádságát:~-
2261 14| Búzaszentelő-napjáról folytatott áhítattal, a Szentháromság nyílt szemével,
2262 14|                    szemével, mezítláb, mint a madarak, napraforgó gerincüket
2263 14|                     csoportban az asszonyok a ház előtt az országúton.
2264 14|          kotkodácsoló gondjai maradoztak el a lábuk nyomában a homokon:
2265 14|              maradoztak el a lábuk nyomában a homokon: életük elmaradozott
2266 14|                 elmaradozott mögöttük, mint a felhő az égen. Bűneik, betegségeik
2267 14|                  lehullottak, mint lábukról a homok. És egyszerű szívüknek
2268 14|             várásában. Aki e napon, mielőtt a nap leszállna, lelkükben
2269 14|              kvártélyt vesz.~Az Úr Jézus és a barna Szűz Mária mendegélt
2270 14|             mendegélt előttük láthatatlanul a homokon. A napsütésben ők
2271 14|                    láthatatlanul a homokon. A napsütésben ők már látták
2272 14|                   napsütésben ők már látták a máriapócsi tornyokat. Siettek,
2273 14|                    tornyokat. Siettek, mint a gazellanyáj. A falevelekről
2274 14|                Siettek, mint a gazellanyáj. A falevelekről az éjszakai
2275 14|                     rájuk hullottak, mintha a vízcseppek is ott akarták
2276 14|                fáradhatatlanul, mintha erre a búcsújáró napra volna feltéve
2277 14|               minden boldogsága, egészsége, a kis falusi házak épsége (
2278 14|               gyermekek jövendő mosolygása, a télnek betegségtelensége,
2279 14|                   télnek betegségtelensége, a kakasoknak jókedve, a tehenek
2280 14|    betegségtelensége, a kakasoknak jókedve, a tehenek bőgése, a tyúkoknak
2281 14|                  jókedve, a tehenek bőgése, a tyúkoknak kotkodácsolása.
2282 14|                   búcsújáró naptól függött. A szívük úgy szárnyalt Mária
2283 14|                Mária égi köntöse felé, mint a menekülő madarak a toronyra.~
2284 14|                     mint a menekülő madarak a toronyra.~Ámde az öreg búcsúember,
2285 14|                  öreg búcsúember, aki eddig a csapat élén haladott, a
2286 14|                     a csapat élén haladott, a zászló közelében, házunk
2287 14|            közelében, házunk előtt elmaradt a csapattól, és házunkba tért,
2288 14|                 Juliska. - Istenem, hol van a fiam, hogy el ne mulassza
2289 14|                   el ne mulassza az áldást!~A fiú az istállóból előkerült,
2290 14|                    szent ember letelepedett a székre, és megízlelte az
2291 14|                     mert én úgy járok, mint a szél - szólt az öreg kezével
2292 14|                      Mi sohasem fáradunk el a járáskelésben, nem öregszünk,
2293 14|                   akkor szoktunk, ha hívjuk a halált. Már nem sok időm
2294 14|                mindig csak kemény földön.~S a mi Urunk, Jézusunk tiszteletére
2295 14|                    Juliska csendesen kiment a szobából, és fehér kendő
2296 14|                hideg hússal tért vissza. De a búcsúvezér eltolta magától
2297 14|                    Majd ha megtisztálkodott a lelkem Máriapócson, akkor
2298 14|                 fénylően nézett reánk, mint a víz néz a napsütésbe. Elhittem
2299 14|                nézett reánk, mint a víz néz a napsütésbe. Elhittem ebben
2300 14|                  napsütésbe. Elhittem ebben a percben, hogy bűnös embernek
2301 14|           találkozni bujdosásában. Ilyen az a szem, amely megnyitja a
2302 14|                     a szem, amely megnyitja a bemohosodott zsilipeket
2303 14|                  lelkén, hogy kiömlik onnan a sok szennyvíz, a poshadt
2304 14|              kiömlik onnan a sok szennyvíz, a poshadt csatornalé, amelybe
2305 14|                  mindenféle szemetet dobált a mindennapi élet. Az oroszlán
2306 14|                    útjain, akiknek megfogta a kezét, hogy el ne tévedjenek.
2307 14|                   hogy el ne tévedjenek. Ez a szem volt az, amelyet évekig
2308 14|                  Nem kért tőlünk egyebet ez a szem, mint egy kis jóságot,
2309 14|                      Vajon hová lehetett ez a jó, áldásos szem az emberek
2310 14|                   kívül.~- Nincs valami baj a háznál? - kérdezte körültekintve. -
2311 14|                 látszol, mintha kételkednél a mi Urunk végtelen jóságában.~-
2312 14|                    az árnyékát látjuk, mint a füstnek.~- Majd elszáll
2313 14|                     füstnek.~- Majd elszáll a füst, s vele megy árnyéka -
2314 14|                     öregember. - Úgy van az a világban, hogy nem járnak
2315 14|                egyformán az órák. Van órája a részeg embernek és a bolondnak.
2316 14|                  órája a részeg embernek és a bolondnak. Az ebédnek és
2317 14|                    bolondnak. Az ebédnek és a halálnak. A fiatalságnak
2318 14|                   Az ebédnek és a halálnak. A fiatalságnak és az öregedésnek.
2319 14|                      Juliska?~- Azt hiszem, a fiatalság órája már elmúlt.~-
2320 14|                órája van ám az öregedésnek. A szél már nem tud úgy hazudni,
2321 14|                      mint azelőtt, az igaz; a kéményből elszökik a tilinkós,
2322 14|                  igaz; a kéményből elszökik a tilinkós, aki azelőtt nem
2323 14|                  nemkülönben csendesség van a konyhán a fazekak, lábasok,
2324 14|                    csendesség van a konyhán a fazekak, lábasok, gyúródeszkák
2325 14|                  között, nem porol az ibrik a levesestállal, nem veszekszik
2326 14|               levesestállal, nem veszekszik a só a paprikával - ez is
2327 14|          levesestállal, nem veszekszik a só a paprikával - ez is igaz.
2328 14|                    tudna megvigasztalni? Az a kis Gyermek, akit az Anya
2329 14|                  úgy hogy csak ő hallja meg a szót. Gyere velem Pócsra,
2330 14|                    többé nem látod árnyékát a füstnek.~Harminc esztendeje
2331 14|                esztendeje vezetgetem én már a fehér Tisza mellől az én
2332 14|                   mellől az én asszonyaimat a pócsi Szűzanyához. Sokan
2333 14|                 mentek el, akiknek úgy fájt a szívük, hogy támogatni kellett
2334 14|                 hogy támogatni kellett őket a nagy útban. Másoknak kővé
2335 14|                     Másoknak kővé változott a bánat a kebleikben. Egyiknek
2336 14|             Másoknak kővé változott a bánat a kebleikben. Egyiknek elfújta
2337 14|                kebleikben. Egyiknek elfújta a szél a nótáját, másiknak
2338 14|                     Egyiknek elfújta a szél a nótáját, másiknak elmosta
2339 14|                     másiknak elmosta az eső a mosolyát. A harmadikban
2340 14|                  elmosta az eső a mosolyát. A harmadikban úgy cincogott
2341 14|                   harmadikban úgy cincogott a szomorkodás, mintha egerek
2342 14|                     mikor hazafelé jöttünk, a sánták elöl mentek, a vakok
2343 14|              jöttünk, a sánták elöl mentek, a vakok dicsérték a kék eget,
2344 14|                   mentek, a vakok dicsérték a kék eget, a szívbajosok
2345 14|                 vakok dicsérték a kék eget, a szívbajosok úgy kacagtak,
2346 14|              szívbajosok úgy kacagtak, hogy a foglyok felrepültek a mezőkön.~
2347 14|                  hogy a foglyok felrepültek a mezőkön.~Az öregember beszéde
2348 14|                    ez. Fényesebb lett utána a szeme.~Szótlanul mutatott
2349 14|                   szeme.~Szótlanul mutatott a fiúra, aki az asztalra könyökölve,
2350 14|                     nyitott szemmel figyelt a búcsú-vezér szavaira.~-
2351 14|                    Az öregember felnyitotta a szemét, mintha csak most
2352 14|                keresnivalója van neki ennél a háznál.~- Már látom, hogy
2353 14|               nemsokára meg kell szólítanom a komámat, a halált, amikor
2354 14|                  kell szólítanom a komámat, a halált, amikor találkozom
2355 14|                 egészen elfelejtettem, hogy a fiad, Juliska, az apját
2356 14|                       Hát mikor? - kérdezte a fiú jól előrehajolva, mintha
2357 14|                    az ezüsthasú halat lesné a vízben.~- Akkor, midőn éppen
2358 14|          keménykalapját (amelyet bizonyosan a tekintély kedvéért hordott,
2359 14|                   illesztette, kezébe vette a keresztformájú vándorbotot,
2360 14|                  megmozgatta lábait, lábain a kopott sarukat, amelyek
2361 14|                   vetett ránk, és elment.~S a következő percben, mintha
2362 14|                   percben, mintha ugyanazon a helyen, a napraforgóknál,
2363 14|                  mintha ugyanazon a helyen, a napraforgóknál, ahol az
2364 14|                    az éneklést, felhangzott a pacsirták, fecskék és verebek
2365 14|                segíts!~...Egyedül kószáltam a réten, az éren, a nádasban,
2366 14|                 kószáltam a réten, az éren, a nádasban, a jó kis házat,
2367 14|                 réten, az éren, a nádasban, a jó kis házat, ahol új tanyát
2368 14|            elhagyogattam reggelenként, mint a madár fészkét. Addig mendegéltem,
2369 14|                     Addig mendegéltem, amíg a tanyaház kormos kéménye (
2370 14|               gólyák kapargálásától) eltűnt a látóhatáron. S akkor elgondolkoztam
2371 14|                      S akkor elgondolkoztam a hangyákon, akikhez férfifejjel
2372 14|               játékot folytatni.~Juliska és a fiú ottmaradtak a fészekben,
2373 14|                Juliska és a fiú ottmaradtak a fészekben, s mindaddig utánam
2374 14|                  amíg láthattak. Úgy tapadt a szemük sugara a vállamhoz,
2375 14|                  Úgy tapadt a szemük sugara a vállamhoz, hátamhoz, mint
2376 14|                   vállamhoz, hátamhoz, mint a napsütés. Ha lecsapna egyszer
2377 14|               napsütés. Ha lecsapna egyszer a felhők közül a mesebeli
2378 14|             lecsapna egyszer a felhők közül a mesebeli griffmadár, hogy
2379 14|             elragadjon messzire, Juliska és a fiú menten ott teremnek,
2380 14|                 levél utánam. Elfelejtették a világon, hogy voltam.~...
2381 14|               bevallom, hogy mindig az volt a vágyam, hogy farkaskalandos
2382 14|                     mellett néha hallgattam a szél üvöltözését és a zsoldos
2383 14|            hallgattam a szél üvöltözését és a zsoldos katona, a vándorlegény,
2384 14|            üvöltözését és a zsoldos katona, a vándorlegény, a csavargó
2385 14|                     katona, a vándorlegény, a csavargó komédiás előadásait
2386 14|                csavargó komédiás előadásait a nőkről és a nők erkölcstelenségéről,
2387 14|             komédiás előadásait a nőkről és a nők erkölcstelenségéről,
2388 14|       erkölcstelenségéről, hogy megremegett a szívem. E kocsmaasztalok
2389 14|                     az Arany János versében a vén Márkus galambősz feje.
2390 14|             hozakodtak elő mondanivalóikkal a nők megejthetőségéről, és
2391 14|                   az asztal hajladozott. Ó, a nők nagyon jól sejtik, hogy
2392 14|                     nagyon jól sejtik, hogy a kocsmákban mily förtelmességeket
2393 14|            förtelmességeket beszélnek róluk a szívtelen és elesett férfiak,
2394 14|               szívtelen és elesett férfiak, a már tehetetlen vének, az
2395 14|                  felett őrjöngve zokogók és a nyerítve röhögők, férfiak,
2396 14|                 akik elveszítették hitüket, a legszentebben, a nőben,
2397 14|                   hitüket, a legszentebben, a nőben, és ezért tébolyodtan
2398 14|                    tébolyodtan korbácsolják a maguk és mások lelkét gyötrelmes
2399 14|                     gyötrelmes szavakkal... A kocsmában, az állomásokon
2400 14|                   kocsmában, az állomásokon a férfiak mellé telepedik
2401 14|                  férfiak mellé telepedik az a kénköves szagú gavallér,
2402 14|                kénköves szagú gavallér, aki a világot járja, és a legjámborabbnak
2403 14|                     aki a világot járja, és a legjámborabbnak is olyan
2404 14|                    is olyan dolgokat suttog a fülébe, hogy megcsalva érzi
2405 14|                    hitében. Mily jól teszik a nők, ha a szeretett férfiút
2406 14|                   Mily jól teszik a nők, ha a szeretett férfiút nem engedik
2407 14|               szeretett férfiút nem engedik a kocsmába, ahol a zsoldos
2408 14|                    engedik a kocsmába, ahol a zsoldos katona liliomfehér
2409 14|                alsószoknyájára rondít, ahol a vándorkomédiás felkiabál
2410 14|                    vándorkomédiás felkiabál a felhők hátán üldögélő szüzekhez,
2411 14|                hátán üldögélő szüzekhez, és a csavargó minden elhagyott
2412 14|             kedvemre elboronghatok estenden a tűz előtt, ahol oly csendben
2413 14|                     nyissa az ajtót... ahol a nők, akiket ismertem, és
2414 14|                 láttam őket... olyan legyen a hajuknak az illata, a szemüknek
2415 14|                legyen a hajuknak az illata, a szemüknek csábja, az ajkuknak
2416 14|                   csábja, az ajkuknak méze, a szívüknek megindultsága,
2417 14|                    szívüknek megindultsága, a lelküknek galambröpködése,
2418 14|                  lelküknek galambröpködése, a kezüknek játéka, mint az
2419 14|                  szép, jó és drága volt; az a zene hangozzék a szájukból,
2420 14|                   volt; az a zene hangozzék a szájukból, amelyről ők maguk
2421 14|                 midőn megszólaltatták; abba a magasztosságba, önfeledtségbe,
2422 14|                   első szerelembe ringassák a szívemet, amelynek üdvösségéről
2423 14|                     keresek egy zugot, ahol a nők oly megtisztultan élnek,
2424 14|                 mint emlékbe adott virágaik a biblia lapjai között...~
2425 14|                     között...~Íme itt volna a hely, Juliska tanyája, kedvem
2426 14|                szomorú, mintha ráfújt volna a csalódás. Való volna a régi
2427 14|                volna a csalódás. Való volna a régi mondás, hogy sohasem
2428 14|                    sohasem találjuk meg azt a helyet, ahol a boldogság
2429 14|             találjuk meg azt a helyet, ahol a boldogság lakik? Csak futkározunk
2430 14|                    ballagunk egyik határból a másikba, egyik várostoronytól
2431 14|               másikba, egyik várostoronytól a másikig, nagy házból a kis
2432 14|       várostoronytól a másikig, nagy házból a kis házba, 1900-iki úrhölgy
2433 14|                bőven lengő szoknyája mellől a balerina tüllruhácskájáig,
2434 14|                szentéletű úrnő erkélye alól a cigányputriig, ahol a vadmadarak
2435 14|                  alól a cigányputriig, ahol a vadmadarak színes ruhájában
2436 14|                 ruhájában cifrálkodva sivít a leány. Azok közé a boldogtalan
2437 14|                    sivít a leány. Azok közé a boldogtalan férfiak közé
2438 14|                   oly kedvesek voltak, mint a lacibetyárok vagy melankolikusok,
2439 14|                  illata mellől elszökdöstek a gajdoló leányokhoz, akik
2440 14|                  akik az ördög öreganyjának a házában mindig táncolnak.
2441 14|                  táncolnak. Akik otthagyták a gazdag nemzetesasszonyt,
2442 14|                skatulyája után beutazgatták a fél országot...~A hervadt
2443 14|              beutazgatták a fél országot...~A hervadt Ónodi-kisasszonyok
2444 14|                    legalább így ítélték meg a helyzetet, midőn egy napon
2445 14|                    ülne minden hetivásárkor a "Kiskoroná"-ban, puszipajtásaival,
2446 14|                      ban, puszipajtásaival, a legnagyobb korhelyekkel,
2447 14|                 legnagyobb korhelyekkel, és a lovak meggémberednének a
2448 14|                    a lovak meggémberednének a hidegben a vendéglő előtt.
2449 14|                 meggémberednének a hidegben a vendéglő előtt. Olyan lenne,
2450 14|              nemcsak azon jár az esze, hogy a padlás létrája alá álljon,
2451 14|                  létrája alá álljon, amikor a szolgálók diót hordanak,
2452 14|                  hordanak, hanem azon törné a fejét, hogyan szöktesse
2453 14|                szöktesse meg ezt vagy amazt a fiatal leányt a környékről.
2454 14|                  vagy amazt a fiatal leányt a környékről. Mint Kunfalvi
2455 14|                   környékről. Mint Kunfalvi a svájci nevelőnőt...~Mint
2456 14|                  számára két férfi létezett a világon. Tininek Zathureczky
2457 14|            Kunfalviról vette. Kár hogy mind a két gavallér már meghalt
2458 14|           meggondolták magukat, és elmentek a terméketlen diófákkal és
2459 14|                     mellékes és titkos úton a sűrűség felé, ahová hajdanában
2460 14|                    csalogattak nőket... (És a sűrűségből többé nem jöttek
2461 14|                    laktak, ahol úgy ismerik a férfiakat, mint akiknek
2462 14|                      hogy megcsalhassák azt a nőt, aki őket igazán és
2463 14|                minden történni szokott, ami a kisasszonyok életében emlékezetes,
2464 14|                  életében emlékezetes, mert a szobák oly kicsinyek és
2465 14|                    jövőről.~Innen mentek el a múlt századbeli gavallérok.
2466 14|                     kocsmárosné karjain, K. a svájci nevelőnőt gyors lovakon
2467 14|                   bizonyára azóta is járják a világot új kalandok, futó
2468 14|                  lábukkal, szemükkel mindig a háziasszony meghódításán
2469 14|                 vívnak - amint az általában a férfiak szokása.~- A férfiak
2470 14|              általában a férfiak szokása.~- A férfiak olyanok, mint a
2471 14|                     A férfiak olyanok, mint a rókák - vélekedett Tini. -
2472 14|                  aki hagyja, hogy lecsapják a kezéről a férfiát. Én láttam
2473 14|                    hogy lecsapják a kezéről a férfiát. Én láttam boglyas
2474 14|                 boglyas dühöngő asszonyokat a nagykállói elmegyógyítóban,
2475 14|                    volt más bajuk, minthogy a férfi megszökött mellőlük.
2476 14|           legyintett:~- Az asszonyokban van a hiba. Elbizakodnak hisznek
2477 14|                hisznek és megesküdnek, hogy a férfiak szerelme örökké
2478 14|               örökké tart. Elfelejtik, hogy a megunt szerelem elszökik
2479 14|                    megunt szerelem elszökik a kéményen át. A magaunt férfi
2480 14|                     elszökik a kéményen át. A magaunt férfi elszökteti
2481 14|           öreganyját is. Változatosság kell a férfinak, mert így teremtette
2482 14|                      mert így teremtette őt a mindenható. Mi szegény nők
2483 14|               szeretjük életünk végéig. Míg a férfiak sebe oly könnyedén
2484 14|                     könnyedén gyógyul, mint a cigányoké. Ha még egyszer
2485 14|                      elhoznám mulattatására a kövér unokatestvéremet,
2486 14|                   nyári estén.~Nem feleltem a kisasszonyok szavaira, mert
2487 14|             hallgatni és szabadjára engedni a kisasszonyok régen henyélő
2488 14|                  ispánról sokat pletykáztak a környéken. Valami ágrólszakadt
2489 14|                 vándorlólegény volt, amikor a kisasszonyok felszedték
2490 14|                    rá, míg az ispán megunta a jólétet... "Úgy bántunk
2491 14|                    Úgy bántunk vele, mintha a magáéban volna! Visszaszökött
2492 14|                 Tini tehát tovább folytatta a sopánkodást, hogy Boldogfalva
2493 14|                     Boldogfalva nem fekszik a nagy országút mentén, ritka
2494 14|                    mentén, ritka madár erre a vendég, a legátus, a vándorló.
2495 14|                  ritka madár erre a vendég, a legátus, a vándorló. Nem
2496 14|                   erre a vendég, a legátus, a vándorló. Nem lehet az igaz,
2497 14|                    igaz, hogy Boccaccio élt a világon, vagy legalábbis
2498 14|                  olasz kocsmárosnénak, ahol a vándorlók leisszák magukat,
2499 14|                     de Boldogfalván savanyú a vinkó.~- És ön mit szeret? -
2500 14|                    egyik üvege hiányzott.~- A napfelkeltét a szabadban -