Part

2501 14|                 hiányzott.~- A napfelkeltét a szabadban - feleltem.~Csodálkozva
2502 14|                    századbeli ember, amikor a nőknek udvarlására a férfiak
2503 14|                 amikor a nőknek udvarlására a férfiak a mindennapi természetből
2504 14|                nőknek udvarlására a férfiak a mindennapi természetből
2505 14|               természetből vették képeiket. A nagyanyánk idejében volt
2506 14|             idejében volt az divatban, hogy a férfiak a csillagokat, a
2507 14|                    divatban, hogy a férfiak a csillagokat, a holdakat
2508 14|                    a férfiak a csillagokat, a holdakat rángatták le az
2509 14|             holdakat rángatták le az égről, a mezőkről, elővették a kék
2510 14|                égről, a mezőkről, elővették a kék lenvirágot, a tavasz
2511 14|                 elővették a kék lenvirágot, a tavasz első lepkéjét, a
2512 14|                     a tavasz első lepkéjét, a patakból a könnyed pisztrángot.
2513 14|                   első lepkéjét, a patakból a könnyed pisztrángot. S a
2514 14|                    a könnyed pisztrángot. S a nők úgy tettették magukat,
2515 14|                     tettették magukat, mint a lucernásban ülő nyúl.~-
2516 14|           meggyőződéssel. - Csak nézzük meg a fotográfiákat, leveleket,
2517 14|                   sőt divatlapokat, amelyek a múlt századból maradtak
2518 14|                  maradtak volna gyermekeik. A homlokukról sugárzó fény,
2519 14|                   homlokukról sugárzó fény, a szemükben látható szerénység,
2520 14|                felírt hűség és önfeláldozás a mai nőkön már nem található.
2521 14|                 írták, hogy azt meglophatta a postamesterné. Divatjuk
2522 14|         szoknyáikban megannyi fejedelemnők. A test bűnös formáit eltakarja
2523 14|                     bűnös formáit eltakarja a ruha, hogy a férfiak szerelmük
2524 14|              formáit eltakarja a ruha, hogy a férfiak szerelmük jutalmául
2525 14|               karját? Igazában csak az, aki a koporsófedelet rájuk szegezte.~
2526 14|                  Zsanett sziszegett:~- Maga a fővárosból jött közénk?
2527 14|               fővárosból jött közénk? Talán a Nemtudom utcában lakik ott?
2528 14|                    is hallotta még életében a Jambónótát? - kérdezte gúnyosan
2529 14|                     kérdezte gúnyosan Tini, a jambót zsambónak ejtvén.~-
2530 14|                   az ötkoronással. Olvastuk a fehér kaméliás nő történetét,
2531 14|                 Tudjuk Satanello kalandjait a népszínházi színfalak között,
2532 14|                 értesülve arról, hogy ki az a nagy művésznőnk, aki pezsgőben
2533 14|               Szapáry Pál mennyit veszített a kaszinóban. Már csak néha
2534 14|                   alatt) előfizetője vagyok a Magyar Figaró-nak. Itt kiment
2535 14|               Magyar Figaró-nak. Itt kiment a divatból az álmoskönyv,
2536 14|          tiltakoztam.~- Valóban nem ismerem a kiváló férfiút.~- Ő pedig
2537 14|                     Ő pedig mindenkit ismer a fővárosban. Két esztendő
2538 14|               sárban, hidegben érkeztek meg a hazafiak, akiket azon nemes
2539 14|               felszólítsanak: vegyünk részt a felvidéki akcióban, amely
2540 14|                   alakulóban. Ha nem tudná: a felvidéki akció célja volt
2541 14|        Természetesen nem vontuk ki magunkat a honleányi kötelesség alól.
2542 14|               kötelesség alól. Megrendeltük a könyvet. Csak az a kár,
2543 14|             Megrendeltük a könyvet. Csak az a kár, hogy A zsidók egyetemes
2544 14|                könyvet. Csak az a kár, hogy A zsidók egyetemes történeté-t
2545 14|             vendégünk és mindent megtudtunk a fővárosi életből. Tőle hallottuk,
2546 14|                 amit úgy szokás kötni, hogy a vőlegény bal kezét nyújtja
2547 14|                  vőlegény bal kezét nyújtja a nőnek.~Hasonló történetei
2548 14|                  történetei napestig voltak a két Ónodi-kisasszonynak.
2549 14|                   nem is Budapestről, hanem a holdból érkeztem volna.
2550 14|                     holdból érkeztem volna. A Színházi Hírnök és a Magyar
2551 14|                 volna. A Színházi Hírnök és a Magyar Bazár eljegyzési
2552 14|                  évfolyamon át megtanulták. A pikantériákból gyűjteményük
2553 14|                     ő korukban levő férfiak a fidibuszt szokták gyűjteni.
2554 14|                 fidibuszt szokták gyűjteni. A petróleumlámpa mellett kifogyhatatlanul
2555 14|          kalandorokról.~- És hogy is hívták a bárónőt, akit a majma megharapott? -
2556 14|                   is hívták a bárónőt, akit a majma megharapott? - kérdezte
2557 14|                midőn már félálomban voltam.~A vendégszoba fala tele volt
2558 14|                  divatlapok mellékleteivel. A Gigerli-mars kottáján sétáló
2559 14|                   altattak el. Hajnalodott, a zsalugáter mögött madarak
2560 14|                  mintha most érkezett volna a posta, csupa nagyszerű hírrel.
2561 14|                    fénylő oszlopai feküdtek a napsugárnak. Valaki megkopogtatta
2562 14|           megkopogtatta az ablakot.~György, a fiú állott odalent.~- Hál'
2563 14|                  vettem kakaskukorékoláskor a lábomat, és most itt vagyok,
2564 14|                   vagyok, hogy jöjjön haza.~A házban még mindenki aludt.
2565 14|                  házban még mindenki aludt. A kisasszonyok valószínűleg
2566 14|              álmodják meg mondanivalójukat. A vadszőlő hervadozott a verandán,
2567 14|                      A vadszőlő hervadozott a verandán, mintha azokra
2568 14|                     verandán, mintha azokra a régi vidám vendégekre gondolna,
2569 14|                  itt valamikor piros borral a kezükben üdvözölték a nyári
2570 14|                borral a kezükben üdvözölték a nyári hajnalokat, a cigány
2571 14|              üdvözölték a nyári hajnalokat, a cigány tust húzott, és a
2572 14|                    a cigány tust húzott, és a vendégek elmentek pörgő
2573 14|                      Ne sokat gondolkozzon. A kisasszonyok felébrednek,
2574 14|               menekvés. Elhíresztelik, hogy a postamesterné után szökött,
2575 14|                    aki tíz év előtt tűnt el a faluból. Eddig minden vendégük
2576 14|              faluból. Eddig minden vendégük a postamesterné után illant.~
2577 14|                 Lábujjhegyre ugrottam, mint a legboldogabb korban.~György
2578 14|                 legboldogabb korban.~György a szérűskerten át vezetett
2579 14|                 szérűskerten át vezetett ki a mezőkre, ahol már forrt
2580 14|                     forrt az élet konyháján a madarak ennivalója, a madárijesztő
2581 14|             konyháján a madarak ennivalója, a madárijesztő teleitta magát
2582 14|                    utakat elzáró sorompófák a magasba emelkedtek, mintha
2583 14|                  magasba emelkedtek, mintha a tájat kémlelnék. A régi
2584 14|                   mintha a tájat kémlelnék. A régi szélmalom romjai boldogan
2585 14|                 romjai boldogan sütkéreztek a felkelő napban, miután elfelejtették
2586 14|            elfelejtették az éj kísérteteit, a baglyokat, denevéreket.~
2587 14|             denevéreket.~Az országúton állt a diadalmas, boldog élet.
2588 14|                 léptekkel mentünk hazafelé.~A tanyaház udvarán Juliska
2589 14|                  udvarán Juliska állott, és a tenyerét a szeme felé emelte,
2590 14|               Juliska állott, és a tenyerét a szeme felé emelte, mintha
2591 15|                                             A régi szélmalom tücske~Ő
2592 15|                   tücske~Ő ott lakott, ahol a veres hasú régi szélmalom
2593 15|                 megállítsa az úton járókat. A várat elvitte mögötte az
2594 15|                     elvitte mögötte az idő, a halmot már benövögette a
2595 15|                    a halmot már benövögette a galagonya, mogyoróbokor,
2596 15|                  ijedten bújtak össze, mint a kárvallott család. Még fűzfa
2597 15|               fajtából, amely elfüttyengeti a szélben a régi boldog embereknek
2598 15|                     elfüttyengeti a szélben a régi boldog embereknek nótáit,
2599 15|                embereknek nótáit, amelyeket a mai kor már nem ért meg.
2600 15|                   egy eltévedt szellem, aki a régi szélmalom környékére
2601 15|              szélmalom környékére bujdosott a seprőcsináló öregasszonyok
2602 15|         seprőcsináló öregasszonyok elől. És a vén szélmalom tetőtlenül
2603 15|                 szélmalom tetőtlenül állott a középen, mint egy ordításra
2604 15|                   ordításra kész szörnyeteg a múlt időkből, amely megfogyatkozott,
2605 15|           szárnyaival utolsó leheletig védi a maga dombját, holott ellenségek
2606 15|                     vándormadarak húztak át a felhős égboltozat alatt.~
2607 15|                     ide vezető utat benőtte a gyom, mint magáról elfelejtkezett
2608 15|              elfelejtkezett öregember arcát a szakáll. Az élet kelepelő
2609 15|                   másfelé vették járásukat, a szélmalom soha sem látta
2610 15|                 mostanában mosolyognak ezen a vidéken. A hangok, amelyek
2611 15|                 mosolyognak ezen a vidéken. A hangok, amelyek körülötte
2612 15|                felhangzottak, leereszkedtek a pincékbe, hogy onnan többé
2613 15|                   onnan többé ne jöhessenek a napvilágra. A mindennapi
2614 15|                    jöhessenek a napvilágra. A mindennapi történések, amelyeket
2615 15|                  megbeszélgettek az emberek a molnárral, nem jegyeztettek
2616 15|             molnárral, nem jegyeztettek fel a kalendáriumba, elröpültek
2617 15|              kalendáriumba, elröpültek azok a széllel.~Amint napról napra
2618 15|               bátorkodott az őszi idő, mint a vén cigány a kocsmába, mind
2619 15|                 őszi idő, mint a vén cigány a kocsmába, mind többet jártam
2620 15|                kocsmába, mind többet jártam a szélmalomhoz, ahol egy kimustrált
2621 15|                 hosszan elüldögéltem, s azt a könyvet lapozgattam, amelyet
2622 15|                     szerettem. Turgenyevtől a Vadász iratai-t.~Néha, alkonyattal
2623 15|                 alkonyattal zaj hallatszott a tájra széttekintő tört szárnyak
2624 15|                     hang futott volna végig a malom tetején és belsejében.
2625 15|              belsejében. Valakit tán látott a messzeségben a legmagasabb
2626 15|                   tán látott a messzeségben a legmagasabb szárny, és erről
2627 15|                  vagy szerelem történt ezen a helyen (amely dolgok legtovább
2628 15|                  futamodó léptek hangzottak a malomkerék körül, amikor
2629 15|                    körül, amikor fölemeltem a fejemet az olvasmányból;
2630 15|               meglesett volna, mivel töltöm a magány búsuló óráit, amikor
2631 15|                      aki majd ha megszólal, a saját hangját sem ismeri
2632 15|                ismeri meg?~Néha átvándorolt a tájon egy messzi falu harangszava,
2633 15|               károgtak, de nem láttam őket. A szél hajtott valamit a mezőn,
2634 15|                      A szél hajtott valamit a mezőn, mint saját szakállára
2635 15|                 vadászeb. Egy kukoricacsősz a legénykorára gondolt, és
2636 15|                  gondolt, és tüzet gyújtott a messziségben, amelynek füstje
2637 15|                 szinte hallhatóan csörögtek a lapályon, midőn az esti
2638 15|              fűrészelvén. Nagyot futamodott a nyúl a ritkuló kukoricásban,
2639 15|                    Nagyot futamodott a nyúl a ritkuló kukoricásban, mintha
2640 15|                  kukoricásban, mintha ebben a percben vette volna észre,
2641 15|                    országba tévedt. Koppant a lehulló levél, mintha valakinek
2642 15|                     levél, mintha valakinek a múló óraütését jelezné.~
2643 15|                tudomása van József napjáról a kalendáriumban, de sohasem
2644 15|                    sokkal bolondabb azoknál a különcködő nyírségi uraknál,
2645 15|           különcködő nyírségi uraknál, akik a múlt században meghúzódtak
2646 15|               légytől kértek kölcsön, amely a papirossal beragasztott
2647 15|                   egy kisasszonylánya, akit a szatmári nénéknél neveltet,
2648 15|              Szomjas úr nem messzire lakott a szélmalomtól egy hosszú
2649 15|               lehetett, mert címer nem volt a kapun. Kis ablakok voltak
2650 15|                   kapun. Kis ablakok voltak a házán, amelyek észrevétlenül
2651 15|                  szenvedő világban. Ezekből a kis ablakokból látszik végtelennek
2652 15|              ablakokból látszik végtelennek a téli hómező, amelynek látóhatárán
2653 15|                     látóhatárán fekete pont a lovas csendbiztos vagy a
2654 15|                    a lovas csendbiztos vagy a cigánypostás. Itt húzódott
2655 15|              húzódott meg Szomjas úr "mióta a világnak búcsút mondott,
2656 15|                   tartotta volna kengyelben a lábát. Ámde minden ruhadarabja
2657 15|                  kopott, mintha réges-régen a föld alá költözött volna
2658 15|           bizonyosan, mire tanította egykor a táncmester. Felső fogai
2659 15|                fogai hiányoztak, ugyanezért a bajuszát lefelé szoktatta.
2660 15|                Tüskés, vastag szálú volt ez a bajusz, mintha sok csókot
2661 15|                Beszélni hamar elfelejtettem a németet, de az olvasást
2662 15|                    olvasást megszoktam, így a Madách Ember tragédiájá-t
2663 15|                   németre fordította. Kevés a petróleumunk, pedig olvasni
2664 15|                   Régebben bezzeg elég volt a tűz a kályhában, hogy téli
2665 15|             Régebben bezzeg elég volt a tűz a kályhában, hogy téli estéken
2666 15|                kályhában, hogy téli estéken a legapróbb betűket is elolvassam.~-
2667 15|                  nemigen akadt művelt ember a környéken, akivel érdemes
2668 15|                   volt. Korán reggel kezdte a borivást, hogy végigélhesse
2669 15|                 borivást, hogy végigélhesse a napot. Azt volt a változatossága,
2670 15|              végigélhesse a napot. Azt volt a változatossága, hogy télen
2671 15|           kastélyban tölti az életét, pedig a házába befolyt az esővíz.
2672 15|                   azt képzelte, hogy messze a nagyvilágban a nők és férfiak
2673 15|                  hogy messze a nagyvilágban a nők és férfiak mindig azt
2674 15|                    szerette másra kenni.)~- A másik szomszédom olyan sült
2675 15|     Ellenállhatatlannak hitte magát, mindig a nők meghódításán törte a
2676 15|                    a nők meghódításán törte a fejét, és csupán azért nem
2677 15|                  csupán azért nem indult el a gyümölcs leszakítására,
2678 15|               Mihály arkangyalnak megfelelt a divat, és a szemrevaló menyecskéket
2679 15|          arkangyalnak megfelelt a divat, és a szemrevaló menyecskéket
2680 15|         felrakosgatta az emlékezetébe, hogy a következő télen, mikor olyan
2681 15|                télen, mikor olyan nagy lesz a hó, hogy az udvarra se lehet
2682 15|                   Csendesen bólintottam. Ez a Mihály arkangyal se lehetett
2683 15|                Szomjas úrtól. No de halljuk a harmadikat.)~- A harmadik
2684 15|                    halljuk a harmadikat.)~- A harmadik szomszédomnak az
2685 15|              harmadik szomszédomnak az volt a szerencsétlensége, hogy
2686 15|                    néhány aranyat nyert, ám a nagyváradi Popper, aki abban
2687 15|                adóvégrehajtással zaklatták, a vörös Poppert emlegette,
2688 15|                    mint Monte Christo, csak a kezét kellene kinyújtani.
2689 15|                  éjjeleken, könnyedén vette a dolgot, mert nemsokára a
2690 15|                    a dolgot, mert nemsokára a legjelesebb orvosok gondjaira
2691 15|                        Csak el kell indulni a kakasos aranyakért, a zizegő
2692 15|               indulni a kakasos aranyakért, a zizegő bankókért, a zöld
2693 15|             aranyakért, a zizegő bankókért, a zöld asztal kitárt kebellel
2694 15|                alatt bizonyosan tönkreteszi a bankot. És késő öregségig
2695 15|                  késő öregségig nem mond le a reményről, hogy valaha gazdag
2696 15|              kérdezte Szomjas úr, és erősen a szemembe nézett.~(Ez az
2697 15|          Magyarországon mindenkinek, akinek a nevét hallotta, aki nyert,
2698 15|                    csinált, s felszólította a társulásra a Monte-Carló-i
2699 15|                  felszólította a társulásra a Monte-Carló-i bank megdöntéséhez.
2700 15|                     bank megdöntéséhez. Még a szegény Juliska is őrizgetett
2701 15|              felhívást, amelyben Szomjas úr a környéken részvénytársaságot
2702 15|                  Természetesen: érdeklődtem a csalhatatlan szisztéma iránt...
2703 15|                  Annának.~*~Én szisztémámat a monte-carló-i temetőben
2704 15|                     felállítgatni, mégpedig a sírköveken található évszámokból.
2705 15|               Szomjas úr egy őszi délutánon a szélmalomnál, midőn a malomköven
2706 15|             délutánon a szélmalomnál, midőn a malomköven ült, és sétapálcájával,
2707 15|                   vonalakat és köröket vont a nedves földre.~- Folytattam
2708 15|                 nedves földre.~- Folytattam a játékot a halottak helyett,
2709 15|                        Folytattam a játékot a halottak helyett, ott, ahol
2710 15|                    nem volt elég kitartásuk a szisztéma végigjátszásához.
2711 15|         végigjátszásához. Akik meggondolták a dolgot, és új haditervet
2712 15|              eszeltek ki. Akik tönkrementek a hadiállás befejezése előtt.
2713 15|                   előtt. Akik elveszítették a fejüket, a szívüket... Azok
2714 15|                    elveszítették a fejüket, a szívüket... Azok helyett
2715 15|                    tovább. Ott feküsznek ők a nizzai országút mentén a
2716 15|                    a nizzai országút mentén a ciprusszal és szomorú fákkal
2717 15|                 beültetett temetőben, közel a játékasztalhoz, mintha darab
2718 15|                     pihenni jöttek volna ki a klub forró levegőjéből.
2719 15|                  magyar ember fekszik ebben a temetőben, hogy kitelne
2720 15|                amely neveket itthon az ősök a történelembe írtak, de az
2721 15|       keresztülvinni akaratukat. És ezeknek a félben hagyott szisztémáknak
2722 15|                félben hagyott szisztémáknak a megjátszására vállalkoztam
2723 15|                     én. Ők, szegények, csak a szisztémáknak a fele-útjáig
2724 15|             szegények, csak a szisztémáknak a fele-útjáig tudtak előrejutni -
2725 15|                   tudtak előrejutni - amint a kaliforniai aranytermő hegyek
2726 15|                   hegyek között is találnak a bányászok emberi csontvázakat,
2727 15|                    csontvázakat, akik ugyan a helyes úton indultak neki
2728 15|                     felmondott az akaratuk. A szisztéma hátralevő része
2729 15|                    sugallat vezette őt erre a nyomra ~- Nagyon egyszerű
2730 15|                        Nagyon egyszerű volt a dolog - felelt Szomjas úr,
2731 15|                     Szomjas úr, pontot téve a földre pálcájával. - Életemben
2732 15|                     annyit imádkoztam hiába a keresztény Istenhez, hogy
2733 15|                     szisztémát változtatok. A nizzai országúton áll egy
2734 15|                 egyházszolga, aki megnyitja a kaput. Ide tértem be, és
2735 15|                    úr házában ültünk, abban a szobában, amelynek fala
2736 15|                   mindenféle számokkal. Még a pókhálók alatt is számjegyek
2737 15|                  Egy élet álma volt felírva a meszelt falakra... Odakünn
2738 15|               Odakünn csörgött az eső, mint a halottak sírjaiban, akinek
2739 15|              óhajtja megjavítani.~- Itt van a központi erő - mutatott
2740 15|                   erő - mutatott Szomjas úr a falakra. - Mindnyájan tudjuk,
2741 15|                    központi erő tartja fenn a világot, a csillagrendszert,
2742 15|                  erő tartja fenn a világot, a csillagrendszert, a napot,
2743 15|                világot, a csillagrendszert, a napot, az üstökösöket és
2744 15|                     üstökösöket és pályáján a Földet. Nos, az én központi
2745 15|                   az én központi erőm ebben a szobában van. Innen merítem
2746 15|                     van. Innen merítem majd a lendületet, amellyel üstökösként
2747 15|                      és diadalmasan bejárom a pályát, a hulló csillagok
2748 15|               diadalmasan bejárom a pályát, a hulló csillagok pályáját.~
2749 15|                    Szomjas úr megigazította a cvikkert, és egy sarokból
2750 15|                    kis rulettgépet vett elő a megfelelő táblázattal.~-
2751 15|                  nagy gépek munkáját, amint a veréb repülése a griffmadárét.
2752 15|                      amint a veréb repülése a griffmadárét. Ámde e gépecskén
2753 15|                gépecskén is tapasztalhatjuk a játék örök törvényeit. Megsúgom
2754 15|            törvényeit. Megsúgom önnek, hogy a Monte-Carló-i gépek sem
2755 15|                      mikor dobta ideges kéz a golyót, mikor volt álmatlan
2756 15|                     volt álmatlan éjszakája a krupiénak, mikor csalta
2757 15|                 krupiénak, mikor csalta meg a kedvese... Arról nem is
2758 15|                   Arról nem is szólok, hogy a legfinomabb gépek is megérzik
2759 15|                      Szomjas úr kiterítette a szerencse-mappát, amelyen
2760 15|                   gondolatát... Megpörgette a masinát.~- Válasszon magának
2761 15|                   például az ablak mellett: a Nagy-Garcia elmélet. Kezdő
2762 15|                   szép nejét ültette mindig a partnere mellé, mikor kártyázott.
2763 15|                    mennyivel tartozik önnek a bank.~Nem volt kedvem a
2764 15|                     a bank.~Nem volt kedvem a Nagy-Garcia-elmélethez,
2765 15|                úrnak.~- Talán mindjárt abba a nagyszabású játéktervbe
2766 15|                    fogni, uracskám, amelyet a nagy Sántha, a Nemzeti Színház
2767 15|                      amelyet a nagy Sántha, a Nemzeti Színház nyugalmazott
2768 15|                    úgy látszik, nem becsüli a játékot semmire? Csalódtam
2769 15|                    elé, és unottan pörgette a golyót. Összepakolta gépezetét,
2770 15|                helyére.~Egyszerre felemelte a fejét. - Hallja? - kiáltotta. -
2771 15|               kiáltotta. - Idegen ember jár a házban.~Már esteledett odakint,
2772 15|                     Már esteledett odakint, a felhők a kis ablakokra könyököltek,
2773 15|                esteledett odakint, a felhők a kis ablakokra könyököltek,
2774 15|                  kis ablakokra könyököltek, a bokrok úgy remegtek a tájon,
2775 15|          könyököltek, a bokrok úgy remegtek a tájon, mint ázott vándorlók.~-
2776 15|                     mint ázott vándorlók.~- A leányom!... - suttogta Szomjas
2777 15|                    fel.~Óvatosan kinyitotta a rozoga ajtót, a sötét pitvaron
2778 15|                  kinyitotta a rozoga ajtót, a sötét pitvaron kibotorkált,
2779 15|                    pitvaron kibotorkált, és a sárban, alkonyatban cuppogva,
2780 15|            alkonyatban cuppogva, megkerülte a házat. Egy zöld zsalugáteres
2781 15|              zsalugáteres ablak nyílott ott a búskomoly szilvafákra. Az
2782 15|                 magas ember volt az idegen, a fejét nem láthattam mindjárt,
2783 15|                   inkább várakozó léptekkel a szilvafák alatt, arra, ahol
2784 15|                  alatt, arra, ahol rés volt a nádkerítésen, kutyának és
2785 15|                  dühtől kipirulva hajította a légycsapót az idegen után,
2786 15|                    aki erre nyomban eltűnt, a zsalugáter két szárnya bezáródott,
2787 15|                     néz engem, aki elviseli a megszégyenítést? Távozzék
2788 15|                    feledkezem meg magamról. A vendégszeretet határa véget
2789 15|                  elgondolkozva mentem haza. A szélmalom mellett úgy álltak
2790 15|                szélmalom mellett úgy álltak a hervadt, nedves fák, mint
2791 15|                  nem bírtam elfelejteni azt a mély, duruzsoló hangot,
2792 15|               megállott az eső csorgása. Ez a hang (most már világosan
2793 15|                 emlékszem) olyan volt, mint a flóta hangja, amelyet nagy
2794 15|                     fújdogálná ifjúkoromban a sóstói erdőn kedvenc dalát
2795 15|                Elmerengek sötét éjjel... Ez a hang szállott be a kéményen,
2796 15|                       Ez a hang szállott be a kéményen, amelyről megtudtam,
2797 15|                  megtudtam, hogy idegen jár a ház körül. Az orvvadász
2798 15|                     ház körül. Az orvvadász a kert alatt, aki a ház leányát
2799 15|                 orvvadász a kert alatt, aki a ház leányát akarja elrabolni.~
2800 15|                  akarja elrabolni.~Aztán az a megdöbbentő hasonlóság,
2801 15|                Talán elvesztem valahol ezen a tájon, amidőn tíz év előtt
2802 15|                   Talán egy másik ember élt a messzi idegen városban,
2803 15|                     igazi lényem itt maradt a Nyírségben, fűzfák, nyírfák,
2804 15|                   között; az nem mozdult el a kertek alatt kanyargó gyalogösvényről,
2805 15|                   kanyargó gyalogösvényről, a szilvafák hamvas árnyékai
2806 15|             szilvafák hamvas árnyékai alól, a nádból vert kerítések alatt
2807 15|                      és együtt fütyörészett a széllel?... S ugyanezért
2808 15|                   mert újholdkor nem nézett a háta mögé, beszélgetett
2809 15|                     háta mögé, beszélgetett a vadvizekkel, a sunyin lappangó
2810 15|                 beszélgetett a vadvizekkel, a sunyin lappangó őszökkel,
2811 15|                   és együtt repdesett lelke a gondtalan, vidám seregélyekével?...
2812 15|               seregélyekével?... Itt maradt a szívébe nőtt tájakon, mélázó
2813 15|                     estéjű falusi portákon, a temetőkben pihenő öregek
2814 15|                     múlékony pásztortüzeket a messziségben, nem futott
2815 15|                fényű lidércek után, eldugta a fejét a párna alá, mint
2816 15|              lidércek után, eldugta a fejét a párna alá, mint a vadmadár
2817 15|                     fejét a párna alá, mint a vadmadár szárnya alá, midőn
2818 15|                   meg, keresztet vetett, ha a boszorkány hívogatását hallotta
2819 15|             boszorkány hívogatását hallotta a kukoricás sóhajtozásában,
2820 15|                 sóhajtozásában, megtartotta a virágvasárnapokat és a böjtöket,
2821 15|          megtartotta a virágvasárnapokat és a böjtöket, a régi erkölcsöket
2822 15|            virágvasárnapokat és a böjtöket, a régi erkölcsöket és szívhangokat...~
2823 15|                 nedves mezőkhöz ragaszkodni a szülőföld szerelmével, az
2824 15|                 álmodozás zsákjába bújtatni a nyugtalanság malacait, egyszerű
2825 15|            madárhangba elképzelni azt, amit a messzi nagyvilág üdvként
2826 15|                      szelíd és dacos, bátor a veszedelemben és erőtlen
2827 15|                    veszedelemben és erőtlen a melankóliában, önfeláldozó
2828 15|                  melankóliában, önfeláldozó a szerelemben és mámoros a
2829 15|                    a szerelemben és mámoros a barátságtól. Kerítéseken
2830 15|             simogatását éreztem az arcomon, a keblemen, a szívemen, hogy
2831 15|                     az arcomon, a keblemen, a szívemen, hogy szinte könnyes
2832 15|                    hogy szinte könnyes lett a szemem. Talán sohasem érzett
2833 15|                  szerelem ébredt fel bennem a leány iránt, akit csak karjaiban
2834 15|                  akit csak karjaiban láttam a régi ház zöld zsalugáterei
2835 15|                    engem vár, engem szeret, a másik, a fiatalember csak
2836 15|                      engem szeret, a másik, a fiatalember csak egy fantom
2837 15|                    nekem az utat megmutatta a szerelemhez, amelyre úgy
2838 15|               amelyre úgy vágyakoztam, mint a szomjúság.~Én vagyok az,
2839 15|            szomjúság.~Én vagyok az, akit ez a leány szeret, és a délutáni
2840 15|                  akit ez a leány szeret, és a délutáni jelenés csupán
2841 15|                csupán varázslat volt, amint a délibábban meglátjuk néha
2842 15|                   délibábban meglátjuk néha a városokat, ahová kívánkozunk.~
2843 15|          veszélytelen vagyok - amint az már a szerelmesek szokása, amint
2844 15|                 elmaradoztak mellőlem, mint a por hull le a kocsikerékről.
2845 15|                mellőlem, mint a por hull le a kocsikerékről. A hervadt
2846 15|                    hull le a kocsikerékről. A hervadt fák között a tájról
2847 15|         kocsikerékről. A hervadt fák között a tájról régen elszállott
2848 15|                hangjai játszottak bújósdit. A madárijesztő, mint egy helyeslő
2849 15|                    helyeslő jó barát állott a hold félsarlója alatt. A
2850 15|                    a hold félsarlója alatt. A száraz napraforgók megannyi
2851 15|             vigyáznak, hogy bajom ne essen. A vén szélmalom elbújtatta
2852 15|                 elbújtatta üres, nagy fejét a ködben, amely még a magasban
2853 15|                   fejét a ködben, amely még a magasban repült. Szomjas
2854 15|                     kis háza úgy lapult meg a homályban, mint a boldogság
2855 15|                lapult meg a homályban, mint a boldogság fészke. - Csak
2856 15|                    mindez, amikor meglepett a szerelem, hogy tőle nem
2857 15|                   nem szabadulhattok? Mikor a sarkotokat összeveri valami
2858 15|                Mikor behunyt szemmel mentek a meredélyeken, mint a holdkórosok?~
2859 15|                 mentek a meredélyeken, mint a holdkórosok?~Manapság már
2860 15|                  nappal sem eltalálni ahhoz a réshez, amely a nádkerítésen
2861 15|             eltalálni ahhoz a réshez, amely a nádkerítésen található.
2862 15|                     nádkerítésen található. A szilvafák gallyai lesodornák
2863 15|                szilvafák gallyai lesodornák a kalapomat, és a kezem bátortalanul
2864 15|                  lesodornák a kalapomat, és a kezem bátortalanul lehanyatlana,
2865 15|                    Ámde nem így volt akkor, a nedvességtől párolgó őszi
2866 15|                párolgó őszi éjjelen, amikor a félhold elfátyolozott tekintete
2867 15|          Kopogtatásomra oly gyorsan nyílott a zsalugáter, mintha valaki
2868 15|              holdvilágos hang, és kinyúlott a kislányka, oly enyhén, mint
2869 15|                 kislányka, oly enyhén, mint a szellő. ~Csókok érték arcomat,
2870 15|                  önfeláldozó ifjúság borult a vállamra, mint a mesebeli
2871 15|                     borult a vállamra, mint a mesebeli selyemszűr, amelyben
2872 15|                lengett körül, amely illatát a leányoknak akkor érezzük,
2873 15|                 Simogatások értek, amellyel a végre megérkezett postagalambot
2874 15|                  elfelejtettem azt is, hogy a szótárban előfordulnak.
2875 15|                  előfordulnak. Úgy pihegett a boldogság karjaimban, mint
2876 15|                  között vezetett utam, mint a boldog utazóé, aki dalra
2877 15|                    oly hajlékony volt, mint a tavaszi fák törzse. Mozdulatok,
2878 15|                 törzse. Mozdulatok, amelyek a tündérek hintázására emlékeztetnek
2879 15|                   hintázására emlékeztetnek a harmatos virágokon; sóhajtások,
2880 15|              virágokon; sóhajtások, amelyek a völgyekből szállnak fel
2881 15|              amelyek oly üdvösségesek, mint a csodatévő kápolnák csengettyűi,
2882 15|                 teljesen mezítelenül rohant a ház körül. A szélmalomnál,
2883 15|             mezítelenül rohant a ház körül. A szélmalomnál, a mogyorófabokrok
2884 15|                  ház körül. A szélmalomnál, a mogyorófabokrok mellett
2885 15|                mellett megállított egy kéz. A fiú - György kapaszkodott
2886 15|                   fiú - György kapaszkodott a karomba, mint egy vadmacska.~-
2887 15|               mintha kígyó marta volna meg.~A félhold a szélmalom tetején
2888 15|                  marta volna meg.~A félhold a szélmalom tetején állott.
2889 15|                   szélmalom tetején állott. A hajnal várakozásteljes csendje
2890 15|            várakozásteljes csendje üldögélt a csillagok szemében, a gyalogösvény
2891 15|              üldögélt a csillagok szemében, a gyalogösvény lélegzetvételében.~-
2892 15|                     én szeretek - vergődött a fiú, mintha dárda fúrta
2893 15|                 mintha dárda fúrta volna át a mellét, és nem leli helyét
2894 15|                  fájdalmában.~Megsimogattam a fejét.~- Én az apád vagyok -
2895 15|                   mondtam.~- Tudom - felelt a fiú.~*~S ezután reggelig
2896 15|                 karonfogva az országutakon, a gyalogösvényeken. Megbeszéltük
2897 15|                 Megbeszéltük Juliskát, akit a fiú soha el nem hagy. Még
2898 15|                   fiú soha el nem hagy. Még a bolondos Ónodi-kisasszonyokról
2899 15|                 komoly gazdasági dolgokról. A házat tavasszal rendbe kell
2900 15|                  hozatni egy jó kőművessel. A tavaszi vetést korán kezdjük.
2901 15|               tavaszi vetést korán kezdjük. A leányról, ott a messzi elmaradó
2902 15|                    kezdjük. A leányról, ott a messzi elmaradó házban,
2903 15|                    szó sem volt.~- Tudnád-e a tücsköt utánozni? - kérdeztem
2904 15|               tücsköt utánozni? - kérdeztem a fiamat, amidőn a napraforgók
2905 15|                  kérdeztem a fiamat, amidőn a napraforgók alatt megállottunk
2906 15|              megállottunk és magot szedtünk a tányérokból.~- Hogyne! -
2907 15|             tányérokból.~- Hogyne! - felelt a fiú, és ciripelt, hogy a
2908 15|                    a fiú, és ciripelt, hogy a szívem felvidámult.~Összeölelkezve
2909 15|                   szegény, hervadt karó áll a rózsafák mellett, és egyenesen
2910 15|                     asztalkendővel terítünk a nagy diófa alatt, mert egyike
2911 15|                     alatt, mert egyike volt a reggel ama fénylő őszi reggeleknek,
2912 15|                     őszi reggeleknek, midőn a tokaji hegy illata érzik
2913 15|                    tokaji hegy illata érzik a Nyírségen. Rántottat ettünk,