Part

  1 1 |           születtem, sohasem gondol senki az életnek a befejeződésére.
  2 1 |                 életnek a befejeződésére. Az egyik esztendő a másik után
  3 1 |              olyasmi, ami váratlan volna. Az élet egy befejezett, kész
  4 1 |                  megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint
  5 1 |       megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő
  6 1 |                 emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai
  7 1 |         egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg
  8 1 |                 napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond
  9 1 |                ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy
 10 1 |                   a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan
 11 1 |              alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban.
 12 1 |                 emberhangtalan magányban. Az én ismerőseim olyan emberek
 13 1 |                   is odakünn a házon túl. Az én rokonaim a sárga házban
 14 1 |                tájat, de gyorsan kitárták az ablaknak mind a két szárnyát,
 15 1 |                amely végleg elvette volna az életkedvet. És nem szólalhatott
 16 1 |                 tavasz lilája, tél fehére az élet színei voltak. Az udvarházban
 17 1 |             fehére az élet színei voltak. Az udvarházban élet volt, amely
 18 1 |                Tavasszal jobb kedvük volt az embereknek, mint ősszel.
 19 1 |                  a lélek, a kedv, a szív, az étvágy s az egészség mindig
 20 1 |                 kedv, a szív, az étvágy s az egészség mindig az időjáráshoz
 21 1 |               étvágy s az egészség mindig az időjáráshoz igazodott. Minden
 22 1 |              megjegyeztük a szél irányát, az eső mennyiségét, a közelgő
 23 1 |          jövetelét, folyó áradásait, vagy az első hó beköszöntését. A
 24 1 |                   nagy élet: a természet, az évszak, az időjárás alakulásától
 25 1 |                   a természet, az évszak, az időjárás alakulásától függött.
 26 1 |                Nem egy napra volt feltéve az életünk, hanem sok-sok napra,
 27 1 |               tavaszi napok röpkeségét és az ősz ásítozó hosszadalmasságát.
 28 1 |          legközelebbi órában vagy holnap: az élet messzi-messzi távlatokra
 29 1 |       szivárványos szitakötő szárnyát. De az élet tovább, soká, messzire
 30 1 |                   soká, messzire ér, ahol az égboltozat a földre lehajlik.
 31 1 |                eléri. Ezért nem féltettük az elosonó percet, az elsuhanó
 32 1 |              féltettük az elosonó percet, az elsuhanó napokat, észrevétlenül
 33 1 |                   meg. Senki sem hal meg. Az élet körülbelül örökké tart.
 34 1 |         történetét apróra megbeszélhessék az élők. Elmentek, lepihenni
 35 1 |                 magukat. S elölről kezdik az egész életet.~Legalább ezt
 36 2 |                  hogy a ház lakói betegek az unalomtól, bánattól vagy
 37 2 |                vagy örömtől, vagy józanok az élet egyhangúságától, fáradtak
 38 2 |                hétköznapoktól, egykedvűek az elkerülhetetlen végzettől,
 39 2 |               kapun, női szívet loptak ki az ablakon át, romlott kolbásszal
 40 2 |                   a házőrző ebet, feljött az égen a Kocsma-csillag, asszony
 41 2 |                 szemük láz, a szívük seb, az ajkuk jég, az álmuk a börtönök
 42 2 |                 szívük seb, az ajkuk jég, az álmuk a börtönök lakóinak
 43 2 |                 kertbe meredő szeműeknek, az őrület fantomjaival viaskodó
 44 2 |                  csak egyszer lehet kapni az életben. Vagy megálljon
 45 2 |             akikre sohase nyitja rá senki az ajtót, bár ők ezt napjában
 46 2 |                 elképzelik. Himnuszt fújt az ágyak sóhajtozó, nyögő betegeinek,
 47 2 |                   Szép hangokat pengetett az életuntnak, aki csak akkor
 48 2 |                  töltött vadászfegyverrel az ablaknál, midőn a hold merőlegesen
 49 2 |                   hold merőlegesen néz le az udvarra, a kutyák veszettül
 50 2 |                 ugatnak: hátha megjelenik az őszi éjszakában egy árnyék,
 51 2 |             szívében lakott, aki nem volt az élet kiválasztottja, boldog
 52 3 |                        A tücsök művészete~Az álomtalanoknak dalolt csak
 53 3 |                 is alusznak éjszaka, mert az éj mindenkinek a pihenésére
 54 3 |                 bujálkodó, méztől terhes, az éj óráiban szinte illattalan.
 55 3 |           másvilág. A felhők is megállnak az égen, mintha egyet szundítanának,
 56 3 |              végtelen útjukat folytatnák. Az álom sűrű, hangtalan. A
 57 3 |                  le Krisztus a keresztről az útszélen, hogy körülnézzen
 58 3 |               midőn a holdvilág felszívja az emberek lelkét. Nesztelenül
 59 3 |                  tetőn lépegetőnek, amint az bizonytalankodva mendegél
 60 3 |                barátom, ne jusson eszedbe az ablakon kibámulni a néma
 61 4 |           kettéharapják a Hideg lábát, ha az a ház belsejébe akarna nyomakodni.
 62 4 |           bátorkodnak, és halkan kocognak az üvegen.~Az ősz elkomolyodva
 63 4 |                halkan kocognak az üvegen.~Az ősz elkomolyodva fekszik
 64 4 |                  A múlt században, melybe az én gyermekkorom esik, nagyon
 65 4 |                 nagyon pontosan igazodott az időjárás a csillagászati
 66 4 |                 számítani, mikor kezdődik az ősz vagy a tavasz. Nem emlékszem
 67 4 |                   csípős ősz volt mindig. Az eső halhatatlan emlékezetességgel
 68 4 |                 nem lettek volna teljesek az élet örömei. Szükség volt
 69 4 |                 élet örömei. Szükség volt az esős, csörgő, juhászbunda-szagú
 70 4 |            napokra, hogy megszokjuk kissé az otthonülést. Hisz alig egy-két
 71 4 |               fehérnép rikkantásától, aki az almafán hintázott lengő
 72 4 |                   telt lábszáraival, hogy az őszi almákat kosárba szedje.~
 73 4 |                   por és csend volt, hogy az ember könnyen elhihette,
 74 4 |                  fel: a padlás és a pince az esős napokon nagy változásokon
 75 4 |                 való rendet. Korán eljött az alkonyat, még napvilágnál
 76 4 |                   van egy értékes rabnak. Az esőzés beláthatatlanul,
 77 4 |              gyalogutakat mély sár fedte. Az országúton tengelyig süllyedt
 78 4 |             országúton tengelyig süllyedt az eltévedtnek látszó utazókocsi.
 79 4 |                 országút. Csoroghat tehát az eső kedvére, a házőrző kuvasz
 80 4 |                  pontossággal megérkezett az esős napokra évről évre,
 81 4 |                ideje a korai lefekvésnek, az újságolvasásnak, a könyvforgatásnak,
 82 4 |      újságolvasásnak, a könyvforgatásnak, az atyafiságos levelezésnek,
 83 4 |                hatvankötetes regényeknek. Az eső fáradhatatlanul kopogott
 84 4 |           nyírségi országúton. Legfeljebb az üstfoltozó cigány tévedt
 85 4 |                   és volt nagy mulatságuk az unatkozó, ázott komondoroknak.
 86 4 |                   csontkemény telet, mint az őszi esőt. Ürge módjára
 87 4 |           mesemondásosan hosszú éjszakája az enyém volt, az álomtalané,
 88 4 |                  éjszakája az enyém volt, az álomtalané, aki a leghosszabb
 89 4 |                 évszakban.~És néha, midőn az eső meg-megállott, mintha
 90 4 |               mintha szünetet adott volna az embereknek, hogy az agyukról,
 91 4 |                 volna az embereknek, hogy az agyukról, a lelkükről eltisztuljon
 92 4 |                  a lelkükről eltisztuljon az őszi köd, hogy kimenjenek
 93 4 |                   néző szemükről lemenjen az őszi füst korma: nagy csendben,
 94 4 |                   észrevétlenül megállott az eső, a kis lábak, amelyek
 95 5 |               ahol a gyermekkori őszök és az ifjúkori tavaszok elrepültek
 96 5 |                   magányos tücskökkel.~Ez az álmos álmodozó, ködös, szeles,
 97 5 |            éldegélik napjaikat. A Nyírség az a hely, ahol legtovább volt
 98 5 |                hogy valamikor volt valami az apja vagy nagyapja. Furcsa,
 99 5 |                   Máshol már beletörődtek az emberek, hogy vége a régi
100 5 |        sompolyogtak értéktelen váltókkal, az öregek a fiák házasságától
101 5 |              nyomorították meg, mert hisz az övék volt a megye. Szélmalmok
102 5 |                 jobb agara volt már, mint az elnöknek. Kártyáztak, ittak,
103 5 |                 járjak vissza, legfeljebb az apám sírját látogattam meg
104 5 |           csinálnak a vályogfalak mögött. Az úri hölgyeket többnyire
105 5 |                   vasárnap lehetett látni az utcán; de néha estefelé
106 5 |                  A szívbajos öregemberek, az álomtalan betegek, a könnyforgató
107 5 |                  a könnyforgató szomorúak az ablakaik mögött mit sem
108 5 |                  a messze kalandozó élet. Az ablakok le voltak függönyözve,
109 5 |                nem nyúl ki fehér leánykéz az ablakocskából, kisajtó nem
110 5 |         csodálatos nyugalommal nézegették az alant elterülő házakat,
111 5 |              Kocsma-csillag egyedül marad az égen, idelent kialszik az
112 5 |                 az égen, idelent kialszik az utolsó világosság is a csárdásleány
113 5 |                   elrepült volna felettük az a húsz esztendő, amely alatt
114 5 |               lettek?~Egyedül barangoltam az őszi éjszakában, mint egy
115 5 |           kisasszonyba, kit nem ismertem? Az alispánnéba, aki után olyan
116 6 |            ezentúl ugyancsak megválogatta az alkalmakat. Jella leginkább
117 6 |           irodájában szokta felkeresni őt az alkonyati órákban. Atyám
118 6 |             házához.~De azon a vasárnapon az utcákon kísértük Jellát,
119 6 |             valaki született a háznál, és az akác együtt növekedett a
120 6 |               amíg el nem hagyta; és ezek az utcák mind a temetőben végződtek.
121 6 |            elrakosgatták a maguk utcáiból az elnyűtt, elfáradt lakosokat.
122 6 |         vadásztarisznyákat, felszárította az utat a temetőig, amelyen
123 6 |            legkisebb alkalma nyílt. Abban az időben azt mondták a káromkodó
124 6 |                  hadjáratról. Találkoztam az öregasszonyokkal, akik így
125 6 |              esztendő múlt a másik után.)~Az ifjú gazdasszony, akinek
126 6 |                    Bizonyisten, bolond ez az asszony! - szólt röviden,
127 6 |                   is próbáltam egyet-mást az életben: úgy sohasem láttam
128 6 |                  a lelki üdvösségéből, ha az egész város a szent Mihály
129 6 |                 három generáció egyszerre az okos nőnek.~Egyébként Jella
130 6 |                 ügyvéd úr alatt leszakadt az ágy...)~Egyéb nem is történt
131 6 |                leszakadt ágyra emlékeztek az emberek; tán azért nem is
132 6 |                   ba, akkor is emlékezett az orra arra a pompás illatra,
133 6 |                    fiatal hagymát ennének az ajtó mellett bicskáikkal
134 6 |                mint Falstaff fogadójában, az őszi eső befolyt egy lyukon
135 6 |                 szokták: Hekuba volt neki az egész világ. Itt feküdt
136 6 |              ügyük. Egyszer meghízott itt az ágyban fekve, hogy nem ment
137 6 |                  egyszerre leszakadt vele az ágy s a pádimentum. A földszinten
138 6 |                  nem mulasztotta el, hogy az összes üdvözléseket zsebre
139 6 |             egymásba kapaszkodtak, mintha az utat védelmeznék, amely
140 6 |                  elhervadtak, mint otthon az emlékezés, árny- és ködlovagok
141 6 |            távolra látszott innen, mintha az egész életet legnagyobb
142 7 |                 is, hogy nagyon szerettem az őszi estéket, amikor szomorkodni
143 7 |             mozdulatlan arccal kötögetett az ablaknál, késő vénségéig
144 7 |                 viselt, alig állott szóba az emberekkel. Párizsból hozatta
145 7 |           Általában senkit sem szeretett (az elvált férjén kívül, de
146 7 |                  volt neki élet és halál, az emlékezőtehetsége megállott
147 7 |                 részét.~Két szobája volt.~Az egyik szalon, amelynél különbet
148 7 |             messzire lehetett látni, mint az élet. Fára festett képek,
149 7 |                 és ujját szopogatva nézte az erdei vallatást.~A falakat
150 7 |             sarokban embernyi kínai vázák az elmaradhatatlan fácántollal
151 7 |             amelyet sokáig lehetett látni az eloltott lámpa felett a
152 7 |               többnyire álmatlanul feküdt az ágyban, míg én egy kis török
153 7 |            nyögött, mint a madár füttyent az erdőn, fekvést változtatott,
154 7 |             törődtem vele, mert akkoriban az volt a foglalkozásom, hogy
155 7 |              tarkabarka cinkéket, amelyek az első hóval, a hideggel megérkeztek
156 7 |                    a hideggel megérkeztek az erdőkből a kertekbe, és
157 7 |                   fa tetejéről kiáltoztak az ismeretlen nyelven, a friss
158 7 |                    Sistergett, sustorgott az új bor a pincében, susogott
159 7 |              sziszegett a sötétség, amely az ereszről ereszkedett alá,
160 7 |        láthatatlanná válott a kéményeken, az udvar idegen szellemeké
161 7 |           különösséget fedezett volna fel az áthatlan, vastag sötétségben!~
162 7 |                  négy fal között. Ha künn az utcán, akár a temetőkertben,
163 7 |               valamitől. De otthon, midőn az udvarház ablakából rám meredt
164 7 |             udvarház ablakából rám meredt az éj, gyorsan zártam be a
165 7 |                   Mily barátságossá tette az estét az ő tengerireszelése!
166 7 |               barátságossá tette az estét az ő tengerireszelése! Kis
167 7 |           álmosodott el, mindig vigyázott az ibrikre, amelyben kávé vagy
168 7 |          legfürgébb, midőn nyolc óra felé az ágyakat kellett felvetnie.
169 7 |                  paskolta, mintha azok is az ő gyermekei lettek volna,
170 7 |           álmoskönyvet hozott magával. Ez az álmoskönyv volt az ő legnagyobb
171 7 |            magával. Ez az álmoskönyv volt az ő legnagyobb kincse. Mások
172 7 |               tele vannak álmodozásokkal. Az embereknek nincs egyéb dolguk:
173 7 |               egyéb dolguk: ábrándoznak. (Az öreg Suszternének csupán
174 7 |                   voltak a könyvecskében: az álmokat rajzolta meg egy
175 7 |                terhes asszony, a koporsó, az öklendező öregember, a táncosnő
176 7 |                   bolondságok, amelyekkel az emberek álmodni szoktak.
177 7 |                  helyen feltalálható volt az álom magyarázata.~Sokszor
178 7 |             ezeket a képecskéket.~Juliska az öklendező öregemberrel szeretett
179 7 |              fütyült a háztető felett. És az őszi szél zúgásába helyeztem
180 7 |               életemet. Boldog voltam, ha az éji füttyöt hallottam felszisszenni
181 7 |               riadt kísértet hajtott.~Bár az álom sokáig elkerült, jó
182 8 |                  mondják. Valójában pedig az igazság: elkergették a kis
183 8 |                  szíve alatt velem egykor az édesanyám, elég egy tévedt
184 8 |               ifjan a szülői háztól? Csak az vigasztalt, hogy nehéz munkájukban
185 8 |                gondolataimban -, hirtelen az jutott eszembe, hogy ilyen
186 8 |              eszembe, hogy ilyen lehetett az anyám tizenöt esztendős
187 8 |          mindenképpen kedvében akar járni az embereknek? Olyan csendes,
188 8 |                   volt, s szabad idejében az "Illik? Nem illik?" könyvecskét
189 8 |                falusi urak, azok közül is az öregebbek, mert atyám féltékeny
190 8 |              nevelőbe nagyanyámhoz adtak, az udvari házba, ahol atyám
191 8 |                   fiatal leánynál, mintha az anyám lett volna.~Ez pedig
192 8 |              odakünn, beköszöntött a tél, az ablakon át mindenféle csodálatos
193 8 |                  dolgokat lehetett látni.~Az ősi, sárga ház, színes üvegfolyosójával,
194 8 |              eleget tett kötelességeinek.~Az ősi házat belepte a hó,
195 8 |                  házat belepte a hó, hogy az üvegajtót sem lehetett kinyitni.
196 8 |                csinálták meg a gyalogutat az udvaron a kútig, az istállóig,
197 8 |            gyalogutat az udvaron a kútig, az istállóig, a fáskamráig,
198 8 |               ment először végig itt, aki az utat megcsinálta? Manapság
199 8 |                 gyermekes dolognak tartom az efféle gondolatokat - régen
200 8 |           gondolatokat - régen eltévedtem az élet keskeny gyalogútjáról -,
201 8 |                hová mentek innen a lábak, az emberek?~Megfigyeltem, midőn
202 8 |         Megfigyeltem, midőn leesett a hó, az első gyalogút a kocsmába
203 8 |              kocsmának külön csillaga van az égboltozaton: a Kocsma-csillag.
204 8 |                   a csillagot nézték azok az emberek, akik az első gyalogutat
205 8 |              nézték azok az emberek, akik az első gyalogutat kitaposták
206 8 |                 valami nóta. Tapossák ezt az utat gyermeklábak, asszonytalpak
207 8 |              Mennek-mennek a kocsma felé: az örömhöz, a felejtéshez,
208 8 |                   örömhöz, a felejtéshez, az újjászületéshez. Kocsma?
209 8 |                   egy másik csillag, ahol az emberek más nyelven beszélnek,
210 8 |                 levegő a mellre telepedik az otthon négy fala között,
211 8 |                  négy fala között, a kedv az asztal alá gurul, mint egy
212 8 |                halál kopogtat éjjelenként az ágydeszkában, amit szúnak
213 8 |                meg a csillagodat, kocsma, az égboltozaton, akiknek sok
214 8 |               Sohasem csodálkoztam, midőn az első hó lehulltával azt
215 8 |               ment a gyalogösvény s rajta az emberek, akik felejteni
216 8 |              zsidóleánynak, aki a borodat az asztalra helyezte! A kocsmáros
217 8 |              beszédének, okoskodásának és az utasembereknek, akik a messziségből
218 8 |                 messziségből jöttek, ahol az ég a földre hajlik, és a
219 8 |       végeszakadatlan keréknyomnak, amely az egész világot végigfutja,
220 8 |           nyugodalmasan állong a csillag, az útszéli lámpás, az utasok
221 8 |               csillag, az útszéli lámpás, az utasok megpihenője, nyelvek,
222 8 |                   Aztán megint tovább fut az út az ismeretlenségbe...~
223 8 |                   megint tovább fut az út az ismeretlenségbe...~Egy este
224 8 |                most szabná a szűcs azokat az apró fürtű, fehér gubákat,
225 8 |            emberek oly kérkedve viseltek. Az utcákat hó fedte, és a házak
226 8 |              istálló ajtaja, amely mögött az állatok párázatában vackán
227 8 |                felette csillag szikrázott az üvegtisztaságú égboltozaton.
228 8 |            jókedvűen melegedtek a tűznél. Az égboltozaton szikrázott
229 8 |              lehetett felejteni hangjától az otthon, sötétben síró asszonyokat,
230 8 |                vetették a hóra, mintha ez az éjszaka az ő idejük volna.
231 8 |                hóra, mintha ez az éjszaka az ő idejük volna. Míg az udvarból,
232 8 |            éjszaka az ő idejük volna. Míg az udvarból, mint a mennyország
233 8 |                  haza, mert arra rövidebb az út.~*~Az égboltozat csillagos
234 8 |               mert arra rövidebb az út.~*~Az égboltozat csillagos volt.~
235 8 |                   ám Favágók csillaga is. Az ott kelet felé, amely olyan
236 8 |                 panasz nélkül meghal. Hát az ő csillaguk az amott, a
237 8 |                meghal. Hát az ő csillaguk az amott, a szegény favágóké,
238 8 |                  már hajnalban elindulnak az erdőbe.~Melegen hangzott
239 8 |               mégiscsak nő volt, aki félt az úton álló néma fáktól, hirtelen
240 8 |                  meglepetését tartogatnák az úton járóknak. A kis hidak
241 8 |             szomszédasszonyok könyökölnek az ablakukba, és a fiatalságot
242 8 |               hidegtől vagy a félelemtől: az elhagyott helyen magamhoz
243 8 |             vállát lehajló fejemhez, mint az anya beteg gyermekének.
244 8 |                 nyugodtan csókolta vissza az arcomat. A nagykendője alól
245 8 |                  midőn nagyanyám elaludt, az ölébe vette a fejem, és
246 8 |          titokszerűen, félig alva, mintha az éj mesemondása jött volna
247 8 |                  Minek is mennének vissza az emberek közé. Kötelességük
248 8 |                  melegedtek, mások ülnek, az asszonyok szívében más arcképek
249 9 |                  raboknak a vízhordásban. Az alispánnénak ő vágta az
250 9 |                   Az alispánnénak ő vágta az aprófát. Nagyon hasznavehető
251 9 |                hogy valamely baleset érte az öreg rabot. Csak nem esett
252 9 |                 nem látott országutat.~De az országút harminc esztendő
253 9 |              bokrok szegélyezték kétfelől az utat, amelyek azelőtt is
254 9 |             amelyek azelőtt is várták már az életunt vándorlegényt, hogy
255 9 |             rongyos gúnyáját, mert hiszen az urak kocsin jártak.~Tavaszkor
256 9 |                   meglátogatná megvénült, az élettől visszavonult barátnőit.~
257 9 |                   otthonosan érezte magát az országúton, amelyen legénykora
258 9 |                    végtelen vonalat vonva az úton. A kocsin emberek ülnek,
259 9 |                ismerte a nádast is, amely az országút egyik oldalán elterült,
260 9 |          ingoványon, zsombékon, vadvizén, az örök csend tájain, az emberfiától
261 9 |           vadvizén, az örök csend tájain, az emberfiától nem látott szigetek
262 9 |              kívül volt. Amint bemenekült az öles, buzogányfejes nyughatatlan
263 9 |       nyughatatlan erdőségbe: mentve volt az élete... A látszólag holt,
264 9 |                  megismerné szilaj szemük az öreg Sóvágót, ha az nagy
265 9 |                szemük az öreg Sóvágót, ha az nagy hirtelen közöttük teremne
266 9 |                 hirtelen közöttük teremne az általa jól ismert úton?~
267 9 |                  vadmadár kiáltása legyen az altató dala. Mindent megismert
268 9 |                  a hegyeknek sem, amelyek az országút másik oldalán az
269 9 |                 az országút másik oldalán az ördögszekeres, sápadt napraforgós
270 9 |                 mezőségéből kiemelkedtek. Az a tokaji Kopasz, a maga
271 9 |                 fák kegyetlen hallgatagok az ember kétségbeesett panaszára,
272 9 |           versengéstől? Miért nem tért le az egyenes útról, amelyen egyszer
273 9 |                vásárosok riadt fecsegései az útszéli kocsma pihenőjénél -,
274 9 |               őgyelgő falusiak árulkodása az esti ködben, midőn a faluházánál
275 9 |                   ment, mint álmában megy az ember, akarata ellenére,
276 9 |                    pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal előtt
277 9 |                  még hajnal előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését
278 9 |                vendégszereplését elkezdje az emberek között.~Mire ahhoz
279 9 |               egymásnak darab ideig, amíg az igazi tücsök léprement.
280 9 |                  rejtette.~Aztán még azon az éjszakán, anélkül hogy bárkit
281 9 |                vissza Kállóba. Ismerte őt az éjszaka, ő is az éjszakát.
282 9 |               Ismerte őt az éjszaka, ő is az éjszakát. Nem is történt
283 9 |                  panasz nélkül. Vénségére az ő házából való tücsök ciripelt
284 9 |                   altatgatására elfelejti az egész életét.~- Akarsz az
285 9 |                 az egész életét.~- Akarsz az én tücsköm lenni, Juliska? -
286 10|                  célját s végét nem látva az útnak, csak megyek, mintha
287 10|               szagú fogadóból, félálomban az omnibusz piros bársonyülésén.
288 10|                 és bundában ült mellettem az omnibuszban. A kerekek csattogtak
289 10|                   a nagyanyám házától, el az ákácos kis városból, el
290 10|             éjszaka, hogy el ne mulasszam az órát, amelyben indul a pesti
291 10|               volna, hozzám simult. Aztán az is elmúlt, mint egy álom.~
292 10|               emberek, új életek kerülnek az utamba, a régi ház füstölgő
293 10|             mondta, hogy szeret. De ebben az órában, midőn arcomat a
294 10|                 amint gyorsan készülődtem az útra.~Juliska szótlan maradt.~
295 10|                Félrevontam a függönyt, és az udvarra, a kertre néztem.
296 10|                  nagy kőoszlopos kapun át az udvarra, és fehér füstöt
297 10|                telefújta szürke füstjével az alvó kertet, a kutat, a
298 10|                   besötétedéssel elszökik az udvarból, valahová a pajtásaihoz,
299 10|                mintha a helyüket keresnék az ismeretlen udvarban. A fagy,
300 10|              csizmájában, ropogva taposta az udvar göröngyeit.~- Milyen
301 10|                  piros tüzekkel. Most jön az a várva várt időszak, midőn
302 10|                 midőn valóban megváltozik az egész világ képe. Jön a
303 10|                    Most hófelhők borítják az eget. De lehet, hogy később,
304 10|                   Már láthatólag szürkült az udvar. Az éjszakai hóesés
305 10|             láthatólag szürkült az udvar. Az éjszakai hóesés a maga különös
306 10|                ritka, fehér bundát hozott az éj magával nagy messziségből.
307 10|             Édesded érzések lephették meg az életuntat a meleg kályha
308 10|                   pipázó hóembert építeni az udvar sarkába, hogy megrémüljenek
309 10|                 lenni, hangosakat kacagni az elnémult tájon. Az ereszek
310 10|                kacagni az elnémult tájon. Az ereszek jégcsapja fénylik,
311 10|              szúrnak, hogy örömet okozzon az embereknek. Mily jó szaga
312 10|                amelyet jegesen öntenek le az emberek a torkukon a csapzott
313 10|                Mily örökkévalónak látszik az élet, midőn a disznótor
314 10|           ifjúságod. A szöghajad puhasága az én tenyeremben marad, mert
315 10|              álmodtál. A lélegzetvételed, az alvásbeli sóhajtásod, a
316 10|              lebontott hajammal fedtem el az arcod a gonosz lidércek
317 10|             voltam.~- Én melegítettem meg az ágyad, amikor nagyon hideg
318 10|                   Szent Antalnak mutatott az ördög a pusztában. Kisütött
319 10|                alatt. Melléd feküdtem, és az én egészségemből, az én
320 10|                   és az én egészségemből, az én fiatal véremből küldtem
321 10|              Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz
322 10|                   fagyok a férfi életének az országútján... időrabló
323 10|                  tiéd maradok.~- Hisz nem az enyém voltál - feleltem
324 10|                     Hogyha másképpen nem: az emlékezésedben ismét a tied
325 10|                  Juliska, vagy hallgatott az egész idő alatt?~- Pedig
326 10|                   Pedig keresni fogsz, és az Útonjárók csillaga lesz
327 10|              rozsföldek hajlékonyságában, az őszi reggelek ecetfavirág
328 10|         pirosságában, midőn egész éjszaka az Útonjárók csillaga ragyogott
329 10|                 ismerős tájra értél, ahol az én lábnyomaim voltak. Keresni
330 10|             Keresni fogsz, mint öregember az ifjúságát, de már akkor
331 10|                  hogy megcsókolni kívánná az ember, sem az őszi délután
332 10|         megcsókolni kívánná az ember, sem az őszi délután messze hangzó,
333 10|                  alatt hordok.~Eltakartam az arcom a két kezemmel, hogy
334 10|          körülnéztem, azon a helyen, ahol az imént Juliska állott - anyám
335 10|           közeledve, mint a galamb kering az udvar fölött, mielőtt leszállana.~
336 10|                   lépett, és megsimogatta az arcomat. Sohase volt még
337 10|       turbékolások voltak. A két karjának az ölelésében erő, amellyel
338 10|               fadarab.~- Hová, merre mégy az ismeretlenségbe? Mit látsz
339 10|             elállt. A felhők eltakarodtak az égről. A még félálomban
340 10|                 csillag pislogott. Vajon: az Útonjárók csillaga?~A nagy
341 10|                 szüzesség csendességében, az álom mélységében, a hótakarta
342 10|                küldtem a gondolatom, mint az álom után, amely ott rezeg
343 10|                percig a szempillák előtt, az ébrenlétkor. Róla gondolkoztam,
344 10|                   amely hangban benne van az egész gyermek- és ifjúkorom,
345 10|              üveghangú hallgatása... Abba az egy kis csillagba költözött
346 10|                  messzire, amilyen messze az a csillag van.~A kétkerekű
347 10|             üldögélő kocsis röviden vette az utcafordulókat, mintha isten
348 10|                nagy publikum gyönyörködne az ő hajtási művészetében.
349 10|        mézeskalács-huszárnak, a perecnek, az álmoskönyvnek, a planétahúzó
350 10|                     Amíg feljön a csillag az országút felett, az Útonjárók
351 10|               csillag az országút felett, az Útonjárók csillaga. Akkor
352 10|                   napot, amilyen napokból az élet van összerakva.~És
353 10|                   erejükben, jókedvükben, az életben... S a gyerekeik,
354 10|                  kívánják a vándoréletet, az utazás szabadságát, a levegő
355 10|        szabadságát, a levegő változásait, az emberek napról napra való
356 10|                 néma búbánatnélküliséget, az élet gyors és gondolkozás
357 10|               elfáradtam.~És eliramlottak az évek, mint a folyam habjai,
358 10|                nemsokára el kell válnunk; az esztendők sorban meghaltak,
359 10|              kancsi mosollyal csalogatott az új esztendő. A házak kisebbek
360 10|                  a fák túlnőttek a tetőn, az udvarban nem visszhangzott
361 10|                  visszhangzott a kiáltás, az ostordurranás, néhány lépéssel
362 10|          unatkozva szállnak át a madarak. Az égbolt magasságában kerengő
363 10|             viszik magukkal a képzeletet. Az öreg doktor bácsi, aki örökéletűnek
364 10|          egészséges emberek lehetnek azok az emberek, akik a nagyvárosok
365 10|         alkalmatlankodik ismeretségével - az Isten háta mögé. Ismertem
366 10|                   ember arcmását mutatta. Az ablakomból az erdőre lehetett
367 10|           arcmását mutatta. Az ablakomból az erdőre lehetett látni -
368 10|                  két lépésnyi távolságból az éj csendességében! Út ment
369 10|                   csendességében! Út ment az erdőn keresztül, amerre
370 10|               képzeltem magamban, hogy ez az út téli időben valóban gyönyörű,
371 10|                    Valaki énekelt egyszer az erdei úton, valami nő, s
372 10|          fürdővendégek, hogy mit álmodtak az éjszaka, miként viseli magát
373 10|               fürdővíz megráncolta a bőrt az ujjak hegyén, és a betegek
374 10|              vélték.~A kalapskatulyákban, az ódon bőröndökben, a kapott
375 10|                  aki addig fel sem állott az asztal mellől, amíg az teli-teli
376 10|             állott az asztal mellől, amíg az teli-teli nem lett üres
377 10|            bizonyosan van valahol messze, az erdőn túl egy olyan világ,
378 10|                 túl egy olyan világ, ahol az emberek mindig oly szerelmetesen
379 10|                  gondjuk a tyúkültetésre, az ebédfőzésre, a gyerek szamárköhögésére,
380 10|              csupa dal, ünnep és ragyogás az életük... A keringők nem
381 10|         nézegettek alá a nyári csillagok. Az Öreg asszonyok hosszadalmas
382 10|                  mintha sohase lenne vége az életnek.~Amíg a töméntelen
383 10|                 el... A legbölcsebbek még az enni- és innivalókon is
384 10|                  Hétfőn reggel olyan volt az egész, mint egy álom. Milyen
385 10|           gavallérok, a gyönyörű dalok és az élet talányainak könnyed
386 10|             fizetni, és mindennap közeleg az augusztus, amikor haza kell
387 10|                 meg, mint a csillag lefut az égről, új csillag jön helyére.~*~
388 10|          függönyök mögé rejtőznek, mintha az alvók nyugalmát őrizgetnék,
389 10|                 van, egy tölgyfa alatt ég az üveges gyertyatartó és ott
390 10|                  a tó körül. Barátom volt az útszéli vadkörtefa árnyéka,
391 10|                  itt bujkálok a nádasban, az éren, a csendben, a fájdalmas
392 10|                 lépjen át, ne ijedjen meg az árokban bukfencet vető varangytól,
393 10|               kísérteties álldogálásától, az éji szúnyogok muzsikálásától,
394 10|          tekingetnek alá. Vajon hová lett az én csillagom?~Lássuk, tudnám-e
395 10|                tudnám-e még, hogy hol van az Útonjárók csillaga?...~Midőn
396 10|                    Ha kissé világos volna az éjjel, a vasúti állomás
397 10|               állomás felé, ahol kivágták az erdőt, szerelmeseknek való
398 10|               nyírott gubás felhők között az én csillagom. De most alszik
399 10|              volna a sok járás-kelésben. (Az Útonjárók csillaga együtt
400 10|             Útonjárók csillaga együtt jár az útonjárókkal.) Vajon mit
401 10|               Vajon mit csinál ma éjszaka az a sok szegény lélek, aki
402 10|             mendegélve: hiába pillant fel az égboltozatra? Ő talán már
403 10|                  írók regényeiben, amikor az érzelmes nők a holdas éjtől
404 10|                   féltek még éjfélkor sem az erdőn. A múlt században,
405 10|               mikor jóval ifjabbak voltak az emberek... Mikor a holdas
406 10|                   Mikor a holdas éjszakát az úri társadalom felhasználta
407 10|              ábrándosok, kalandorok. Csak az hiányzik, hogy megszólaljon
408 10|                valakit álmunkban keresünk az erdőn. Meg-megállunk, és
409 10|              Kövérebb, asszonyosabb lett, az arcán bizonyosan szőlőpiros
410 10|                náddal épített garád megül az utazó kocsija után. Vad
411 10|              lovak elé minden falunál, és az otthonülő parasztok alkalmat
412 10|                    körmére kell nézni.~...Az éj hátralevő részében a
413 10|                  üldögélni szoktak, midőn az ereszről lecsurgó eső a
414 10|                  mint álomkép mutatkozott az alvó tó és a szikes kopár
415 10|                 és a szikes kopár síkság, az őszi szeleknek, téli viharoknak
416 10|                 versenytere, de most állt az éj; állt a zsebóra, állt
417 10|        kihallgatná szavainkat. Pedig csak az asztmás tanító forgolódott
418 10|                    Pirult a paprika, mint az ünnepnapok neve a kalendáriumban.
419 10|            utaznak: nem is veszíthetik el az életük nyugalmát. És a kulacsban
420 10|                    hogyan magyarázzam meg az egyszerű, jóságos teremtésnek
421 10|             egyszerű, jóságos teremtésnek az én furcsa, eszméletlen életemet? -
422 10|                 vasúti töltés a Zuglóban, az újpesti határcsárda, a császárfürdői
423 10|                   a császárfürdői sétány, az óbudai Flórián-szobor, a
424 10|             Pesten?~- Valóban, amit tudok az életről, azt mind asszonyoktól
425 10|                  a recepteket is, amelyek az általam szeretett ételek
426 10|           ajtajában, elmulasztottam értük az álmomat, barátomat és röpke
427 10|              városrészből a másikba, hogy az igazságot és az embereket
428 10|             másikba, hogy az igazságot és az embereket megismerjem.~-
429 10|                   Tehát búcsújáró volt?~- Az is. Egy-egy asszony imádásában
430 10|              korán reggel kavicsot dobott az ablakomra Füreden, és mindig
431 10|                 házába és Indiába. Minden az övék volt: amit átéltem
432 10|           csodálkozni szavaimon. Bujiban, az ő falujában bizonyosan nem
433 10|                olvastak a lexikonban vagy az álmoskönyvben), arca elváltozásain
434 10|                 aki mellőle egykor elment az ismeretlen nagyvilágba.~
435 10|                   hallok dúdolgatni, amit az álomtalan éjszaka síri sötétjében
436 10|                  őt a misztériumba, amely az én életemet éppen úgy körüllengi,
437 10|              hölgy, és csak annyit tudott az életről és halálról, mint
438 10|                érzelmek), akik lefeküdtek az éj beálltával ott, ahol
439 10|             elérte a tölgyfák magasságát. Az álmából ébredő vándorlegény
440 10|                  a falombok között, üvölt az országúton, zsindelyt és
441 10|                kezdett beszélni.~- Fiú?~- Az.~- Hát most beszéljen maga
442 10|                  a konda után. Pártfogója az öreg csősz, akitől nemzeti
443 10|                 tanulja, amikor beköszönt az esős időjárás és kezdetét
444 10|                   veszi a kukoricahántás. Az öreg csősz Milánóban szolgált
445 10|                 tetején ül, leereszkedett az elhagyott pusztai kútba,
446 10|              pusztai kútba, hogy megnézze az ördögöt, amelyről a vénasszonyok
447 10|                   sohasem látott fiamról. Az erdőn, a tájon megérkezett
448 10|                katonatükrével játszadozna az erdőszélen. Kocsikerék pergett
449 10|            Kocsikerék pergett a távolban. Az öreg Sziszkay doktor hálóingben
450 10|                doktor hálóingben kihajolt az ablakon, és kinyújtotta
451 10|                   amint csizmáit kefélte. Az erdei úton messziről hangzott
452 10|              hangzott a kerékpörgés, mint az útra kelő élet.~ ~
453 11|                                           Az igazi tücsök~Körülbelül
454 11|                  röppent fel a földekről. Az árkok felett szarkamadár
455 11|                csipogva beszélte el, amit az utasoktól hallott. Az agarászok
456 11|                amit az utasoktól hallott. Az agarászok már hazafelé mentek
457 11|           elmondta, hogy legjobb barátnői az elszegényedett Ónodi-kisasszonyok,
458 11|                 fölébredt, és kopogtatott az udvarházon. A kisasszonyok
459 11|              zongorázott nekik. Ugyancsak az Ónodi-kisasszonyoktól tanulta,
460 11|               kell szólítani. S ugyancsak az Ónodi-kisasszonyoknak köszönhető,
461 11|              messzire elkíséri a síkságon az utazót. Szilvafák borultak
462 11|               házon. A függönyök, amelyek az ablakokon lengtek, tisztaságukkal
463 11|                 járni. Ecetszagú légyfogó az asztal közepén. A falakon
464 11|            mutatta e halk helyen, amelyet az ajtófélfára írott G. M.
465 11|                házak Magyarországon, ahol az embernek nem jut eszébe,
466 11|                 is tisztára volt seperve. Az asztalfiókban régi csíziós
467 11|                 De öreg biblia is fekszik az ablakpárkányon, amelyben
468 11|                 És egy polcon - akár csak az anyám házánál! - pirosba
469 11|                  Magyarország volt, akkor az emberek legtöbbet az illedelem
470 11|                akkor az emberek legtöbbet az illedelem kérdésével foglalkoztak.~
471 11|                 magas hátú ágyak, amelyek az ablakok felé feküdtek, olyan
472 11|                amelyekben a ház kincseit, az álmokat őrizgetik. Mit álmodhat
473 11|                 fiú kinn csavarog valahol az éren, a réten. Legutóbb
474 11|              fogna - monda Juliska, midőn az ebédet egy seprőnyél módjára
475 11|                   érzett illatok szálltak az ételekből. A kenyérnek íze
476 11|                 menne tovább.~- Kár, hogy az ősz esős és komor vidékünkön,
477 11|                   csak arra ébredne, hogy az ereszről locsog a víz, a
478 11|              gyújtani reggel, mikor a fiú az iskolába indul.~Juliska
479 11|               Pedig semmi se fontos, csak az, hogy életünket meghosszabbítsuk.
480 11|            Eleinte én is azt hittem, hogy az eső kopogásában éjszaka
481 11|                 észrevétlenül lehet élni. Az akácfa őszidőben sírdogál
482 11|               szólt Juliska, és fölemelte az arcát, amely ebben a percben
483 11|                   alatt. Nyaranta bejárja az udvart. Elmegy az istállóba
484 11|                 bejárja az udvart. Elmegy az istállóba a zsíros lószerszámokhoz,
485 11|                 és mindaddig szolgáltatja az esti zenét, amíg elkezdődnek
486 11|                   zenét, amíg elkezdődnek az álmatag tollfosztások, szép
487 11|               után tudakozódik. A szánban az én királyfim ült.~Kiáltás
488 11|               mint egy idegen fiú, akivel az országúton találkozunk.
489 11|                  Azt hiszem, szeplős volt az arca, mint a pulykatojás.
490 11|     zavarodottsággal.~Végignéztem a fiút.~Az idegenszerűsége lassan lemúlott,
491 11|               valahol... abban a rámában, az anyám ágya fölött, a feszület
492 11|                  feszület alatt, amelyben az én gyermekkori arcképem
493 11|                   tudja utánozni - mondta az anyja, amint könnybe borult
494 11|             borult szemmel utánanézett.~*~Az est azután csendesen beköszöntött.
495 11|                   A vadkörtefának árnyéka az országútra ért, mintha hosszú
496 11|                  kerítésben végigcsörgött az esti szél. A hold arany
497 11|                 sötétzöld nádasok fölött. Az út, amely a tanyaház mellett
498 11|                   homokos úton. A réteken az egerek, ürgék mendegéltek
499 11|                csendesen hallgatta azokat az ifjúkori diákos élményeket,
500 11|                 tűzoltótoronyról, ahonnan az én időmben leugrálni volt