Part

 1 3 |          karjukat kitárják a néma hold felé. Minden zaj, lárma, kocsikerék
 2 3 |          mendegél a legmagasabb kémény felé.~Ti nem hallottátok még
 3 3 |             még a tücsköt, amint éjfél felé valamely különös, varázslatos,
 4 5 |                felelt senki, a vágyaim felé nem nyúl ki fehér leánykéz
 5 6 |          haragtartóan nézett a temetők felé, és nem mert köhinteni,
 6 7 |            legfürgébb, midőn nyolc óra felé az ágyakat kellett felvetnie.
 7 8 |      kitaposták a friss havon a kocsma felé. Hogy hajladozik, tréfálkozik,
 8 8 |                 Mennek-mennek a kocsma felé: az örömhöz, a felejtéshez,
 9 8 |               hogy a gyalogút a kocsma felé kanyarodik. Ment, ment a
10 8 |         elárvultán kanyargott a kocsma felé, és felette csillag szikrázott
11 8 |              csillaga is. Az ott kelet felé, amely olyan árván, egymagában
12 10|               hisz róla beszélgettünk. Felé küldtem a gondolatom, mint
13 10|                messzi szikes pusztaság felé.~Mindenki földszinten lakott,
14 10|              csirkéiket a vendégszobák felé. S a nagybőgő hajnalig brúgott
15 10|                éjjel, a vasúti állomás felé, ahol kivágták az erdőt,
16 10|            hetivásár: a vasúti állomás felé látni a horizonton, a lankás
17 10|           áhítatosan nézett a fürdőház felé, ahonnan már gőzölgés szállott
18 11|               Ahol szőlők vannak, Oros felé, onnan sárgarigó kiáltott
19 11|              ágyak, amelyek az ablakok felé feküdtek, olyan lezártaknak
20 11|              műhelyében a fekete kendő felé. Onnan jött ez a fiú, csizmában,
21 11| tücsökciripelést utánzott, amint a ház felé sietett.~- Legjobban a vadludak
22 11|          idegen városok idegen tornyai felé?~A fiú csendesen ült. Miután
23 12|             már mindegy, hogy a temető felé lépegetnek vagy vásárba
24 13|               udvaromba, így nyár vége felé sokat álmodunk piros hasú
25 14|             füst egyenesen száll az ég felé, mint a boldog tűz lehelete.
26 14|               a szomszédban, lábait ég felé nyújtja a csecsemő a mezőn,
27 14|            szárnyalt Mária égi köntöse felé, mint a menekülő madarak
28 14|               és titkos úton a sűrűség felé, ahová hajdanában oly gyakran
29 14|          állott, és a tenyerét a szeme felé emelte, mintha közelgő betyárokat