Part

 1 1 |              csak a delet jelentette. Maga a nagy élet: a természet,
 2 1 |              jelképez egy emberélet a maga tavaszával s őszével. Nem
 3 2 |         reménytelenek. Ő rágyújtott a maga nótájára, mintha fizetést
 4 3 |             elvegyül a holdfénnyel. Ő maga csak egy árnyék, test nélkül,
 5 8 |               házat akkor nagyanyám a maga részére épített. Anyám csupán
 6 8 |    mesemondása jött volna száján. S ő maga talán nem is tudta, hogy
 7 9 |   kiemelkedtek. Az a tokaji Kopasz, a maga nagy bolond fejével, kéklő
 8 9 |               mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére,
 9 10|               mögött Juliska. - Ahová maga megy, ott nem ölnek disznót.
10 10|           udvar. Az éjszakai hóesés a maga különös bundáiba öltöztette
11 10|   Természetesen nyomban megírta, hogy maga itt időzik, mert téli estéken
12 10|    megoszthatta.~- Hát most mondja el maga, hol járt annyi esztendő
13 10|              Az.~- Hát most beszéljen maga nekem a fiamról.~*~Olyan
14 11|               halkan - a tücsök, amit maga szeret: nálunk mindig énekel.
15 12|            alatt? Aztán jön az álom a maga vademberével, nyolclábú
16 13|                mint a nyárfa suhog:~- Maga elszokott attól, hogy az
17 13|             én azt az utcát, amelyben maga járt talán...~- De az útra
18 13|             naivan, áhítatosan állong maga felettem, mint Szent György
19 13|           mind ellopott fényességet a maga szeméből, a homlokán nem
20 13|           tapasztalt. Az én lelkemben maga örökre húszesztendős marad.
21 14|            ily víg álmai? Álmodik még maga kantárral is, ha megszokja
22 14| kóborlásaimban elvetődtem hozzájuk.~- Maga már nem az az ember, N.
23 14|            fiatalabb, mint gondoltuk. Maga nem elégedne meg azzal,
24 14|               dolgot mondtam volna.~- Maga nyilván múlt századbeli
25 14|       szegezte.~Zsanett sziszegett:~- Maga a fővárosból jött közénk?
26 15|               utolsó leheletig védi a maga dombját, holott ellenségek
27 15|              senki más nem volt, mint maga Szomjas úr, aki hibáját
28 15|          önben?~Sötét haraggal nézett maga elé, és unottan pörgette