Part

 1 4 |       Most már otthon marad addig mindenki, amíg beköszönt a tél, a
 2 5 |        fennhéjázó nemességre. Itt mindenki a múltjából akart megélni.
 3 5 |     voltak a kurjantásaik, de már mindenki tudta, hogy vége a világnak.
 4 5 |          sírás, se nevetés... Itt mindenki aludt, tán mert mindenki
 5 5 |          mindenki aludt, tán mert mindenki boldog volt? Istenem, hányszor
 6 5 |            Én voltam a tücsök.~És mindenki tücsök volt körülöttem,
 7 5 |      tücsök volt körülöttem, mert mindenki magának élt.~Hosszú, hosszú,
 8 5 | történhetik semmi rendellenesség. Mindenki ágyában van, a részeg ember
 9 6 |      szent Mihály utcára tódul, s mindenki a két szemével látja, hogyan
10 8 |   egyszerre felélénkült minden és mindenki. Napsugár és humor jött
11 8 |      teljesen bevégezte volna itt mindenki napi teendőjét. Még csak
12 8 |      persze hitelbe, s ugyanezért mindenki, még a kocsmáros is félrecsapta
13 8 |    vendégével? Nyolc-kilenc órára mindenki ittas volt egy-egy városvégi
14 9 | istállókba, kocsiszínekbe eltalál mindenki, ki hová való. A kutya sötét
15 10|         beköszöntött a tél. Télen mindenki szeretne újra gyermek lenni,
16 10|          disznótor elkezdődik, és mindenki egy gombot kinyit a mellényén!~-
17 10|          emberek közé, amikor itt mindenki téged szeret? - folytatta
18 10|           nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi
19 10|     messzi szikes pusztaság felé.~Mindenki földszinten lakott, és reggelenként
20 10|        megkopott Jókai-regényeit. Mindenki a vasárnapot várta, amikor
21 10|         meggyőződni, hogy valóban mindenki alszik a Sóstón. Aludt is
22 10|         alszik a Sóstón. Aludt is mindenki, csak mi voltunk ébren a
23 11|         van. Itt senki sem dühös, mindenki keveset beszél, sokat alszik,
24 14|        folydogál az élet patakja: mindenki száz esztendeig fog élni,
25 14|         jöjjön haza.~A házban még mindenki aludt. A kisasszonyok valószínűleg