Part

 1 3 |         nyikorgása felébreszthetné őket különös álmukból, csupán
 2 5 |            mindig nagyon szerettem őket vadászkalapjaikban, macskanadrágjaikban,
 3 6 |         megsimogatta, megveregette őket. A fiatalokat tegezte.~A
 4 8 |          Szinte felkölteni kellett őket lépéseinkkel, mint a vámszedőket,
 5 8 |        azok réges-régen megcsalták őket, akiket szerettek. A tűzhelyek
 6 10|    fáradhatatlanságukban... Láttam őket éjszaka utazni juhászbundák
 7 10|      alszik a hosszú útban. Láttam őket állomások várótermeiben
 8 10|      jókedvűen tréfálkozni. Láttam őket a vásárokon, ahol mindenkinek
 9 10|            amerre a csillag vezeti őket. Otthagynak kedves, behavazott
10 10|           midőn a föld alá tesszük őket... Öregszülőkként megbocsátottak
11 10|        veszedelemből mentettem meg őket hő fohászkodásommal. Nyugodtan
12 10| ismételhetek, hogy boldoggá tettem őket, midőn nevüket elfogadtam,
13 10|          el nem altattam. Elvittem őket mesemondásaimban Casanova
14 10|          ott, ahol a sötétség érte őket, akár mezők kellős közepén,
15 11|          kíváncsi kéz ritkán vonja őket félre. Kanapé horgolt terítői
16 12|         Csak legyen, aki hallgassa őket.~- Azt kérdezi a tisztelt
17 12|     gyökerestül akarja ki forgatni őket a földből. Azért kell a
18 14|           asszonyok, majd utolérem őket, mert én úgy járok, mint
19 14|             hogy támogatni kellett őket a nagy útban. Másoknak kővé
20 14|         mint amikor először láttam őket... olyan legyen a hajuknak
21 14|       megcsalhassák azt a nőt, aki őket igazán és önfeláldozással
22 14|   vélekedett Tini. - Ketrecbe kell őket zárni, hogy meg ne szökjenek.
23 15|            károgtak, de nem láttam őket. A szél hajtott valamit
24 15|       mellett, és egyenesen tartja őket.~Piros abrosszal, kék asztalkendővel