Part

501 11|         tücsökhangot. Nem érdekelte többé az én ifjúkorom, hiszen az
502 11|                   az én ifjúkorom, hiszen az egy leélt élet hamuja már;
503 11|                 élet hamuja már; ellenben az éneklő tücsök a lapulevelek
504 11|             komondornyelvével végignyalta az udvart, mintha arról akart
505 11|                  és semmi nem szökött meg az udvarból a besötétedés alatt.~
506 11|                   fiú barna fejét, mintha az ő tiszteletére magasabbra
507 11|                   nem tudta, hogy ki volt az apja... lelőtték, mint a
508 11|         felhorkant hímek felkoncolták?... az erdőbe tévedt egy piros
509 11|                  ment? Lidércek vonták el az ingoványba vagy vásárosok
510 11|                   szívében hallotta, vagy az Útonjárók csillagából hullott
511 11|                  sötét udvarba.~- Hol van az apád? - kérdeztem fojtott
512 11|                    És akkor lesben állunk az anyámmal, és többé nem engedjük
513 11|                   még vándorol valamerre. Az örökségét keresi, mint a
514 11|                  kezét-lábát; beszegezzük az ablakot, hogy ne lássa a
515 11|                  hogy ne lássa a lidércet az országúton nyargalászni;
516 11|                  mátyásmadarat fogok neki az erdőn, amely éppen úgy tud
517 11|              éppen úgy tud beszélni, mint az idegen emberek.~- Merre
518 11|               idegen emberek.~- Merre van az a "Lyukas Világ", ahonnan
519 11|                    Lyukas Világ", ahonnan az apád eltűnt?~- A határban.
520 11|                      Talán bizony megjött az apám.~ ~
521 12|                  a lyuk?~A "Lyukas Világ" az országúton állott. Művelt
522 12|                amelyeket itt megvetettek. Az asztalokba bánatot és örömöt,
523 12|                 újsággal volt beragasztva az ablak, amelynek megfakult
524 12|             híztak. A nehéz szagot, amely az ivóban terjengett, még szökött
525 12|                 lábnyomok összekeverednek az országúton, a jámborok és
526 12|               vágta félre kopott kalapját az utasember. Akinek pénze
527 12|                 egyetlen vendég tanyázott az ivóban. Szarvasbőr nadrágos,
528 12|                duttyánokban üldögélni, és az emberek beszélgetését hallgatni.
529 12|                 megtudni a világról, mint az újságokból és könyvből.
530 12|                   újságokból és könyvből. Az ajtónál ostorával állongó
531 12|                   a céltalan útu lődörgő, az örökké munkát kereső és
532 12|                 soha nem találó csavargó, az emberismerő vásáros, furcsaságokkal
533 12|                    a cserszagú csizmadia, az álmoskönyv-kereskedő, a
534 12|                 pereces és mindazok, akik az országúton születnek, élnek
535 12|            születnek, élnek és meghalnak: az élet olyan bölcsességét
536 12|                 Én szeretek örömet okozni az embereknek. Egyik ember
537 12|                 ahol megfordulok: örülnek az emberek. Kálmán bácsi, főzzön
538 12|                kolera, aki felkéredzkedik az útonjárók kocsijára. Csak
539 12|           bűvészet. Csak nem szabad félni az embernek. Nem szabad félni
540 12|                még botot se hordok. Minek az a bot? Ha meg kell halni,
541 12|                 keresztútnál vágja tarkón az embert, mint a házinyulat.~
542 12|                    hogy mit szoktam enni? Az én bátorságomhoz nem kell
543 12|                  parasztnak gyógyulás már az is, ha az ördögök kötőfékét
544 12|                   gyógyulás már az is, ha az ördögök kötőfékét vetik
545 12|              füstre ültetik. Megveszkődne az a sok bolond asszony a kuruzsló
546 12|              paráználkodjál? Hát mit tesz az udvaron a kakas, a kutya,
547 12|                   holdas éjjelen, a lepke az út porában, a cserebogár
548 12|                  út porában, a cserebogár az almafán, a legény a kertek
549 12|                   kertek alatt? Aztán jön az álom a maga vademberével,
550 12|     szörnyetegeivel, vándorlegényeivel... Az álomnak nem parancsol senki.
551 12|                   egymásnak. Ki parancsol az álomnak? Senki, legfeljebb
552 12|              Láttam, hogy milyen bolondok az emberek.~Azt kérdi a tisztelt
553 12|                   meg tudnám-e gyógyítani az asszonyokat? Hát nemhiába
554 12|                    csak rám hallgassanak. Az én orvosságom, az én felfogásom,
555 12|           hallgassanak. Az én orvosságom, az én felfogásom, hogy nincs
556 12|                  marokszedő lányok mögött az elhullajtott szemet szedegetni,
557 12|                   sohasem hallgatni, mert az mindig hűségre tanít.~A
558 12|         Mózes-szakálla volt. Mindig annál az asztalnál szoktam ülni már
559 12|                 előtt is. Vajon hová lett az a veres hajú szolgáló, akinek
560 12|               ahonnan jövök, jobb a kávé. Az ördög vigye el a bocskorosait.
561 12|              kenyéren élek. Hát hová lett az a veres szolgáló, Kálmán
562 12|                György megfogta a karom. - Az apám volt - suttogta, és
563 12|                 csodálatosan kipirosodott az arca. ~Aztán elhagyott,
564 12|                 Én tízesztendős vagyok és az apámat keresem, aki nyomtalanul
565 12|                 eltűnt - felelt György. - Az anyám előadása szerint apám
566 12|       feljegyezgette a hazugságokat, amit az útonjáróktól hallott.~-
567 12|                csak, te fiú! - pattantott az ujjával a bőrnadrágos vándorló. -
568 12|                lehajtott fejjel mendegélt az országúton? Az útszéli feszületektől
569 12|                  mendegélt az országúton? Az útszéli feszületektől megkérdezte,
570 12|        megkérdezte, hogy mit gyóntak nála az emberek?~A jegenyefák alatt
571 12|               hogy mit álmodtak itt éjjel az utasok? A kompnál a révészgazda
572 12|             súgott neki a menyecske, akit az éjjel takart? S az elhagyott,
573 12|                   akit az éjjel takart? S az elhagyott, árokba dobott
574 12|                  ment gazdájuk? - Ez volt az?~György figyelmesen végighallgatta
575 12|                   Csak annyit tudok, hogy az apám volt, és útszéli kocsmák
576 12|                 nézett.) Azt mondod, hogy az apád volt?... Lehetséges,
577 12|           lehetett eltitkolni előttem ezt az egész históriát. Igen sok
578 12|                Igen sok furcsa ember akad az útonjárók között. Hallottam
579 12|              minden faluban, hol meglepte az éjszaka? Nem tudnád megmondani,
580 12|                   tántorogva bukdácsolnak az érett szőlőbogyók alatt?
581 12|                egy öreg atyafi Miskolcon, az Avason, aki esztendőszámra
582 12|                  nem olvasott újságot, és az országjárótól kérdezte meg
583 12|                 esztendőben, és elhordják az új nótákat keletről nyugatra?
584 12|                esztendős búcsúvezért, aki az emberek legtitkosabb bűneit
585 12|               emberek legtitkosabb bűneit az orruk hegyéről olvasta le?
586 12|               hajtottak? Milyen mély volt az a lyuk, amelyet igaz vándorember
587 12|                szíve helyén hord?~- Minek az a lyuk? - kérdezte a fiú.~-
588 12|              hogyan adhassam vissza neked az apádat? - pattant föl az
589 12|                  az apádat? - pattant föl az idegen.~A fiú lesütötte
590 12|              szemét.~- Megvallom, hogy én az apámat még olyan messziről
591 12|               réti sast a levegőben. Csak az útjairól hallottam, amint
592 12|           útjairól hallottam, amint tudom az öreg csősztől, hogy márciusban
593 12|                 erre meg amarra járt-kelt az apám... De a lyukról én
594 12|                kis kecskeszakállát.~- Hát az a lyuk - dörmögte odavetőleg -
595 12|                     azért szükséges, hogy az ember ott tudja hagyni azokat,
596 12|                éjfélkor a meleg ágyból és az országútra menni, ahol az
597 12|                 az országútra menni, ahol az eső úgy csapkod, mint a
598 12|              nyila, a szél derékban kapja az öreg fákat, és gyökerestül
599 12|                   soha vissza ne fordítsa az ember a fejét, és így ne
600 12|                  a háta mögött. Ezt ugyan az apádtól is megtanulhattad
601 12|                 mesélnek este a tűz körül az anyámnak. Ugyan micsoda
602 12|             utakon járhatott kend, ha még az apámmal sem találkozott!~
603 12|                  mondtam, hogy nem láttam az apádat, te fiú... Lehetséges,
604 12|                 tudnék erről beszélni, ha az anyád személyesen felkeresne
605 12|              kutyagolni. Inkább lássam én az embereket, mint ők engem.
606 12|                 milyen nagy szakálla volt az urának.~...Lefelé szállott
607 12|         végigverni minden vándorlón. Ezek az emberek pénzért sem tudnak
608 12|                    Tavaly kincset ásattak az öreg csősszel, majd beleveszett
609 12|                csősszel, majd beleveszett az ingoványba. Talán éppen
610 12|                ingoványba. Talán éppen ez az a herélőforma ember volt.
611 12|                ember volt. Majd ideküldöm az öreg csőszt, hogy nézzen
612 12|                 Pityainak hívják: akkor ő az a huncut, aki a csőszt bolonddá
613 12|                 Azt mondják, hogy közeleg az ősz, és okos tücsök fedél
614 12|            világban barangolni. De ha jön az ősz: a tücsök egyedül találja
615 13|                                           Az öreg csősz véleménye a tücsök
616 13|          amilyennek őt sohasem láthatjuk.~Az eperfa árnyéka szakasztott
617 13|            magatartásukat, mint a katonák az őrmesterektől, a civilek
618 13|             civilek a táncmesterektől. Ez az eperfa, ha tanult valaha
619 13|              valaki valahol hetykén veszi az országutat.~A fiú a létrán
620 13|                 Ezt a fényességet is csak az esti embereknek tartogatja
621 13|                   nappali szomjúság után.~Az úton mind közelebb érkeznek
622 13|                   megszólalt kuporgásában az öreg csősz is, aki darab
623 13|                  falának vetette hátát:~- Az én véleményem - kezdte a
624 13|                szaladunk utána.~Így szólt az öreg csősz, és mély hallgatásba
625 13|                   Kérdést akartam intézni az öreghez, hogy magyarázná
626 13|                   a komédiások! - szólt s az országútra mutatott.~Én
627 13|               semmi sem fontos a világon. Az út porába a csillagok vájták
628 13|                Maga elszokott attól, hogy az álmait lássa, mert olyan
629 13|                mert olyan helyen él, ahol az emberek nem érnek rá gondolkodni,
630 13|                  éjszakai álmainkat.~Mert az álmok valahol messzire laknak
631 13|                   a vadkacsákkal. Leszáll az udvaromra a vándormadár
632 13|               volna. S innen tudom én azt az utcát, amelyben maga járt
633 13|                   maga járt talán...~- De az útra kelő álmok felkapaszkodnak
634 13|                kelő álmok felkapaszkodnak az elkésett szénásszekerekre,
635 13|                 meg a sötétség beálltával az udvaromba, így nyár vége
636 13|                reggelig verik a cimbalmot az ablak alatt. A közelgő szüret
637 13|            közelgő szüret illata szálldos az álombéli szél hátán, messziről
638 13|                  a hamvas szilvákat. - Én az esztendő e szakaszában mindig
639 13|                 nemcsak kocsin jönnek ide az álmok, hanem megérkeznek
640 13|                  kalapjai mellett, amikor az őszi szél úgy cseveg, mint
641 13|            amelyek eddig lehunyva voltak, az eső szakadatlanul kopog
642 13|                   eső szakadatlanul kopog az ablakon és tetőn, mint egy
643 13|                 egy örökös figyelmeztetés az elröppenő évekre, a szél
644 13|                alszik ki a kemencében: ez az őszi álmok ideje.~Vásároskocsikat
645 13|              városok, falvak vannak, ahol az emberek nem nyugodnak meg
646 13|                 emberek nem nyugodnak meg az esős évszakban sem, hanem
647 13|                   mennyi tennivalójuk van az embereknek, s mennyit szenvednek
648 13|                    Hiába hangzik felettük az esőszemek kopogása, mintha
649 13|                kis ügyeiket, kihegyesítik az orrukat a sok spekulációban,
650 13|            kútostorral, amely fejbe vágja az éjszakai csavargót... Álmodunk
651 13|                 malmozó vendégekkel, akik az asztalunknál megtörlik a
652 13|               zörgő dióval, cinkefüttyel, az első fagyban megdermedt
653 13|             koporsónk fekszik.~És ezekben az álmokban, ha magát látom,
654 13|                   tűnik fel előttem, mint az újhold sarlója.~Az én álmaimban
655 13|                   mint az újhold sarlója.~Az én álmaimban nem múlott
656 13|                templom oltárképén, amikor az álom ideje elérkezik.~A
657 13|                  beszélt, mit tapasztalt. Az én lelkemben maga örökre
658 13|               örökre húszesztendős marad. Az enyém volt... S az enyém,
659 13|                 marad. Az enyém volt... S az enyém, bármi történt azóta
660 13|                  sajnálná azokat, akiknek az álmokban nem lehet részük.
661 13|                 jön már a piszkafa, amely az álmokat hozza, és bedugdossa
662 13|                semmit. De nem szóltam. Ám az öreg csősz tán észrevett
663 13|                     Mi a fenének álmodjon az ember? Arról, ami volt,
664 13|              tudnak, mert ők látják jönni az időváltozást.~Juliska lecsüggesztette
665 13|             alszunk rá egyet - vélekedett az öreg csősz. - Már mondtam,
666 13|               Csak akkor találjuk meg, ha az is akarja, hogy megtaláljuk,
667 13|               volt. Visszajött magától... Az elveszített dolgok azt jelentik,
668 13|                  vándorláshoz. Van ez így az emberrel is.~A csősz elballagott
669 13|                 hogy nem felejti el, amit az első éjszakán a fedelem
670 13|                egy lokomotív szeme, amely az álmok országába viszi a
671 14|             Vannak olyan reggelek, amikor az ember hajlandó volna elfelejteni
672 14|                  odáig történt vele. Ezek az újjászületés reggelei, amikor
673 14|               szegődött a város kapujánál az öngyilkosjelöltnek, aki
674 14|        öngyilkosjelöltnek, aki azért ment az országútra, hogy megkeresse
675 14|          megkeresse a legmagasabb fát. És az öngyilkosjelölt nem találta
676 14|                   vannak reggelek, amikor az ember elfelejti a könnyeket,
677 14|              növekszik.~Juliska benyitott az ajtón, mintha jóságos szemű
678 14|                keveredett a mozdulataiba. Az a jószívű, derék menyecske
679 14|                  akiről a magányos vadász az erdők kunyhójában álmodozik.~-
680 14|                   házamat.~- Kantárral?~- Az a legjobb - felelt meggyőződéssel
681 14|                 meggyőződéssel Juliska. - Az nagy uraságot mutat.~A pálinkának,
682 14|                    A kedv úgy bugyborékol az ifjonti szívben, mint a
683 14|                    A füst egyenesen száll az ég felé, mint a boldog tűz
684 14|               szájukkal. A pincében talán az a pap tartja tenyerét a
685 14|              örömökre felépítve folydogál az élet patakja: mindenki száz
686 14|                 és a gyomor úgy tobzódott az erőpróbákkal, mint az ifjúkor
687 14|           tobzódott az erőpróbákkal, mint az ifjúkor telhetetlenkedik
688 14|             fuvarosok hangos szóval, mint az élet örökös szállítói indították
689 14|                  letűnik a síkság szélén. Az alföldi alkonyat meztelen
690 14|              molnárnak: bekövetkezett már az este, állítsa meg a kimelegedett
691 14|                dűlőúton ekkor felhangzott az ének, mintha mind egyesültek
692 14|                   gerincüket meghajlítva, az imádságtól, fáradalomtól
693 14|        felmagasztosulva mentek csoportban az asszonyok a ház előtt az
694 14|                  az asszonyok a ház előtt az országúton. Az esztendő
695 14|                  ház előtt az országúton. Az esztendő szürke napjai,
696 14|       elmaradozott mögöttük, mint a felhő az égen. Bűneik, betegségeik
697 14|                 lelkükben kvártélyt vesz.~Az Úr Jézus és a barna Szűz
698 14|               gazellanyáj. A falevelekről az éjszakai eső cseppjei rájuk
699 14|             hajnalhasadtával elindultak), az alva hagyott gyermekek jövendő
700 14|                  madarak a toronyra.~Ámde az öreg búcsúember, aki eddig
701 14|                 fiam, hogy el ne mulassza az áldást!~A fiú az istállóból
702 14|                 mulassza az áldást!~A fiú az istállóból előkerült, amikor
703 14|              istállóból előkerült, amikor az öreg szent ember letelepedett
704 14|                   a székre, és megízlelte az elébe tett italt.~- Csak
705 14|                  Csak hadd menjenek előre az asszonyok, majd utolérem
706 14|                járok, mint a szél - szólt az öreg kezével legyintve. -
707 14|           tudatlanabb, aki még nem ismeri az országutat és útonjárókat -
708 14|               országutat és útonjárókat - az egész világot. Kisasszony
709 14|                 mindent, ami földi, azóta az ég gyermeke vagyok, pócsi
710 14|                búcsúvezér eltolta magától az ételt.~- Ma nem - mondta
711 14|            találkozni bujdosásában. Ilyen az a szem, amely megnyitja
712 14|                   bemohosodott zsilipeket az asszonyok lelkén, hogy kiömlik
713 14|                 dobált a mindennapi élet. Az oroszlán és az őz szeme
714 14|           mindennapi élet. Az oroszlán és az őz szeme egyesült Kozsárka
715 14|                tévedjenek. Ez a szem volt az, amelyet évekig nem felejtünk
716 14|            lehetett ez a jó, áldásos szem az emberek vadállatias tekintetei
717 14|                   jön valami, aminek csak az árnyékát látjuk, mint a
718 14|                vele megy árnyéka - felelt az öregember. - Úgy van az
719 14|                   az öregember. - Úgy van az a világban, hogy nem járnak
720 14|                 hogy nem járnak egyformán az órák. Van órája a részeg
721 14|                  embernek és a bolondnak. Az ebédnek és a halálnak. A
722 14|               halálnak. A fiatalságnak és az öregedésnek. Vajon melyik
723 14|                  Nagyon szép órája van ám az öregedésnek. A szél már
724 14|                úgy hazudni, mint azelőtt, az igaz; a kéményből elszökik
725 14|            gyúródeszkák között, nem porol az ibrik a levesestállal, nem
726 14|                 sem tudna megvigasztalni? Az a kis Gyermek, akit az Anya
727 14|                    Az a kis Gyermek, akit az Anya ott ölében tart, minden
728 14|                  már a fehér Tisza mellől az én asszonyaimat a pócsi
729 14|                 nótáját, másiknak elmosta az eső a mosolyát. A harmadikban
730 14|            foglyok felrepültek a mezőkön.~Az öregember beszéde alatt
731 14|           Szótlanul mutatott a fiúra, aki az asztalra könyökölve, nyitott
732 14|                  Hát én mikor találom meg az apámat? - kérdezte.~Az öregember
733 14|                meg az apámat? - kérdezte.~Az öregember felnyitotta a
734 14|               találkozom vele. Rövidülnek az eszem nappaljai. Lám, egészen
735 14|      elfelejtettem, hogy a fiad, Juliska, az apját keresi... Pedig tudtam,
736 14|                   házadat ismét megláttam az országúton.~- Hát mikor? -
737 14|                  jól előrehajolva, mintha az ezüsthasú halat lesné a
738 14|               éppen olyan leszel, amilyen az apád. Akkor találkoztok
739 14|                 soha sem váltok el. Mikor az apádnak szüksége lesz rád.~
740 14|                apádnak szüksége lesz rád.~Az öreg búcsús ember felcihelődött.
741 14|                kedvéért hordott, hisz még az ilyen szent embernek is
742 14|                    a napraforgóknál, ahol az imént abbahagyták az asszonyok
743 14|                 ahol az imént abbahagyták az asszonyok az éneklést, felhangzott
744 14|                  abbahagyták az asszonyok az éneklést, felhangzott a
745 14|                Egyedül kószáltam a réten, az éren, a nádasban, a jó kis
746 14|               amely bozontos hajzatú volt az egykori gólyák kapargálásától)
747 14|                 már bevallom, hogy mindig az volt a vágyam, hogy farkaskalandos
748 14|                elbeszéléseik közben, mint az Arany János versében a vén
749 14|               annyi titkot mondának, hogy az asztal hajladozott. Ó, a
750 14|                   a már tehetetlen vének, az erejüket veszített korhelyek,
751 14|             erejüket veszített korhelyek, az életük felett őrjöngve zokogók
752 14|                 szavakkal... A kocsmában, az állomásokon a férfiak mellé
753 14|                   férfiak mellé telepedik az a kénköves szagú gavallér,
754 14|             hűséges, akire én magam zárom az ajtót. Valahol, valamerre
755 14|                    hogy szerelmes lehetek az emlékeimbe, nem elevenedhetik
756 14|                hogy valósággal rám nyissa az ajtót... ahol a nők, akiket
757 14|                 és belőlük kiábrándultam: az alkonyat borongásában s
758 14|                   olyan legyen a hajuknak az illata, a szemüknek csábja,
759 14|               illata, a szemüknek csábja, az ajkuknak méze, a szívüknek
760 14|                   a kezüknek játéka, mint az első találkozáskor, mikor
761 14|                   visszatérjenek, és csak az legyen meg belőlük, ami
762 14|                   szép, jó és drága volt; az a zene hangozzék a szájukból,
763 14|                  csak akkor tudunk, mikor az elmúlott. Valahol, valamerre
764 14|                 vagy melankolikusok, mint az eresz alatt gombolygó köd,
765 14|                  gajdoló leányokhoz, akik az ördög öreganyjának a házában
766 14|                  hozzájuk.~- Maga már nem az az ember, N. N. - mondta
767 14|               hozzájuk.~- Maga már nem az az ember, N. N. - mondta bizalmasan
768 14|              Sokkal öregebb, mint hittük. Az ilyen minden hájjal megkent,
769 14|                férfiúnak nemcsak azon jár az esze, hogy a padlás létrája
770 14|                Mint későbben észrevettem, az Ónodi-kisasszonyok számára
771 14|                  Tininek Zathureczky volt az ismerőse, míg Zsanett példáit
772 14|                  két gavallér már meghalt az elmúlt században; meggondolták
773 14|                 többé nem jöttek vissza.)~Az Ónódi-kisasszonyok Boldogfalván
774 14|                 párbajokat vívnak - amint az általában a férfiak szokása.~-
775 14|                  szakértőén legyintett:~- Az asszonyokban van a hiba.
776 14|                  magaunt férfi elszökteti az öreganyját is. Változatosság
777 14|         jelentőséget szokás tulajdonítani az elejtett szavaknak, ezért
778 14|                ispánt tartottak, és erről az ispánról sokat pletykáztak
779 14|                   kisasszonyok felszedték az országútról. Kihízlalták,
780 14|            tanították, kártyáztak rá, míg az ispán megunta a jólétet... "
781 14|                    csak fejemet csóváltam az érthetetlen eseten. Tini
782 14|            legátus, a vándorló. Nem lehet az igaz, hogy Boccaccio élt
783 14|                  nagyanyánk idejében volt az divatban, hogy a férfiak
784 14|                   a holdakat rángatták le az égről, a mezőkről, elővették
785 14|             szemükben látható szerénység, az arcukon felírt hűség és
786 14|              lábát, karját? Igazában csak az, aki a koporsófedelet rájuk
787 14|                Imre milyen kunsztokat tud az ötkoronással. Olvastuk a
788 14|                  értesülve arról, hogy ki az a nagy művésznőnk, aki pezsgőben
789 14|         Figaró-nak. Itt kiment a divatból az álmoskönyv, uracskám, azért
790 14|                   címerét. Demokrata volt az istenadta, mint Kardhordó
791 14|                felvidéki akció célja volt az ottani magyarság megmentése.~
792 14|              Megrendeltük a könyvet. Csak az a kár, hogy A zsidók egyetemes
793 14|               Komlóssy Emmát megszöktette az öreg Pálffy gróf, és morganatikus
794 14|                   gyűjteményük volt, mint az ő korukban levő férfiak
795 14|                   csupa nagyszerű hírrel. Az akácfák között fénylő oszlopai
796 14|         napsugárnak. Valaki megkopogtatta az ablakot.~György, a fiú állott
797 14|                   nélkül kapaszkodtam fel az ablakdeszkára, hisz odalent
798 14|                   mezőkre, ahol már forrt az élet konyháján a madarak
799 14|                 teleitta magát harmattal, az utakat elzáró sorompófák
800 14|              napban, miután elfelejtették az éj kísérteteit, a baglyokat,
801 14|                   baglyokat, denevéreket.~Az országúton állt a diadalmas,
802 14|               budapesti postát hallgattam az öreg kisasszonyoktól - feleltem -,
803 15|                 kirohant, hogy megállítsa az úton járókat. A várat elvitte
804 15|                   A várat elvitte mögötte az idő, a halmot már benövögette
805 15|                 ért meg. Nyírfa fehérlett az alkonyatban, mint egy eltévedt
806 15|                  felhős égboltozat alatt.~Az ide vezető utat benőtte
807 15|                öregember arcát a szakáll. Az élet kelepelő szekerei másfelé
808 15|           szélmalom soha sem látta azokat az arcokat, amelyek mostanában
809 15|                hajdanában megbeszélgettek az emberek a molnárral, nem
810 15|                 napra beljebb bátorkodott az őszi idő, mint a vén cigány
811 15|                  Máskor megzörrent valami az őszi bokrok között, mint
812 15|                  őszi bokrok között, mint az emlékezet, amely váratlanul
813 15|             dolgok legtovább maradnak meg az emberek ládafiában), és
814 15|               amikor fölemeltem a fejemet az olvasmányból; mintha valaki
815 15|                füstje fölemelkedett, mint az elkívánkozó élet. Az ősz
816 15|                 mint az elkívánkozó élet. Az ősz nedvei már szinte hallhatóan
817 15|               csörögtek a lapályon, midőn az esti köd leereszkedett,
818 15|                kezdenék gyors munkájukat, az embereknek való koporsódeszkákat
819 15|                jókedvet, életbölcsességet az őszi légytől kértek kölcsön,
820 15|                   engedékenyen nézegettek az öregasszonyok. Vadkacsa-tollas
821 15|                  föld alá költözött volna az az uraság, aki először viselte
822 15|               föld alá költözött volna az az uraság, aki először viselte
823 15|             duzzadt orrára illesztett, és az üveg alatt megszelídült
824 15|             Azelőtt én is sokat olvastam, az igaz, hogy németül, mert
825 15|                külföldi iskolába járatott az apám. Beszélni hamar elfelejtettem
826 15|               elfelejtettem a németet, de az olvasást megszoktam, így
827 15|                jóízű, mikor kopog odakint az eső. Régebben bezzeg elég
828 15|                 lett volna megismerkedni. Az egyik szomszédom éjjel-nappal
829 15|            magáról, hogy kastélyban tölti az életét, pedig a házába befolyt
830 15|                    pedig a házába befolyt az esővíz. Estefelé azt képzelte,
831 15|                 éjszaka azt álmodta, hogy az őrültek házába viszik. Nem
832 15|                  ámde jól tudtam, hogy ez az összeférhetetlen Sonkoly
833 15|                menyecskéket felrakosgatta az emlékezetébe, hogy a következő
834 15|                olyan nagy lesz a hó, hogy az udvarra se lehet kimenni,
835 15|                 szerelmi viszonyt kezdjen az asszonyokkal. Sült bolond
836 15|                  A harmadik szomszédomnak az volt a szerencsétlensége,
837 15|              nagyváradi Popper, aki abban az időben az utazótársaságokat
838 15|               Popper, aki abban az időben az utazótársaságokat szervezte
839 15|                 merészelt egyedül maradni az idegenben, ahol mukkanni
840 15|                   Nyíregyházán, gyermekét az apácáknál neveltette: ha
841 15|              neveltette: ha elkövetkeztek az őszi sarak, kiköpött az
842 15|                   az őszi sarak, kiköpött az ablakon, jövőre úgy sem
843 15|              jövőre úgy sem látja már ezt az életunt tájat; ha köhögés
844 15|             erősen a szemembe nézett.~(Ez az utóbbi bolond szomszéd,
845 15|                  bolond szomszéd, ez volt az igazi. Szomjas úr, aki téli
846 15|               éppen olyan öreg volt, mint az ilyen tavaszmúlt embereké
847 15|           temetőben, hogy kitelne belőlük az egész közigazgatás. Szépen
848 15|            fejfákon, amely neveket itthon az ősök a történelembe írtak,
849 15|                  a történelembe írtak, de az unokákból hiányzott az elődök
850 15|                 de az unokákból hiányzott az elődök erélye, nem tudták
851 15|                 helyes úton indultak neki az útnak, de közben felmondott
852 15|               útnak, de közben felmondott az akaratuk. A szisztéma hátralevő
853 15|                  néhány frankért előkerül az egyházszolga, aki megnyitja
854 15|                 és megbeszéltem Adonaijal az ügyemet. Te, zsidó isten,
855 15|               csak önnek mondtam el, mert az első perctől kezdve szokatlan
856 15|                   Megfelel-e bizalmamnak, az később válik el.~*~Őszi
857 15|               falakra... Odakünn csörgött az eső, mint a halottak sírjaiban,
858 15|                csillagrendszert, a napot, az üstökösöket és pályáján
859 15|                   pályáján a Földet. Nos, az én központi erőm ebben a
860 15|            gyermekjáték, nem közelíti meg az igazi nagy gépek munkáját,
861 15|            tökéletesek. Pontosan mutatják az eredmények, mikor dobta
862 15|                 gépek is megérzik például az esős időjárást.~Szomjas
863 15|         szisztémát, uram. Ott van például az ablak mellett: a Nagy-Garcia
864 15|                  a búskomoly szilvafákra. Az ablak tárva volt. Két fehér
865 15|           átölelve tartott egy férfit aki az eresz alatt állott. Nyúlánk,
866 15|                 Nyúlánk, magas ember volt az idegen, a fejét nem láthattam
867 15|                  láthattam mindjárt, mert az odabenn volt az ablakban,
868 15|            mindjárt, mert az odabenn volt az ablakban, és bizonyára jól
869 15|                      kiáltott Szomjas úr.~Az idegen megrettenve bontakozott
870 15|                megrettenve bontakozott ki az ölelő karokból. Felénk fordult
871 15|                  karokból. Felénk fordult az alkonyatban.~S ekkor, talán
872 15|             megbolondultam. Én álltam ott az ablak előtt. Csakhogy: mintha
873 15|                bizonyára gyűlöltek rajtam az emberek; és most gyűlöltem
874 15|                  most gyűlöltem én is ezt az idegent vakmerő elbizakodottságáért...
875 15| elbizakodottságáért... Én intettem búcsút az ablaknak, és én mentem el
876 15|          kipirulva hajította a légycsapót az idegen után, aki erre nyomban
877 15|                  határa véget ért.~*~Ezen az estén mélyen elgondolkozva
878 15|               álruhás kísértetek, amelyek az éjféli órát várják.~Éjjel
879 15|                  amikor odakünn megállott az eső csorgása. Ez a hang (
880 15|                   idegen jár a ház körül. Az orvvadász a kert alatt,
881 15|                   akarja elrabolni.~Aztán az a megdöbbentő hasonlóság,
882 15|             megdöbbentő hasonlóság, amely az udvarló és köztem volt!
883 15|                   hittem, hogy én vagyok? Az igazi lényem itt maradt
884 15|                  tájak és nádasok között; az nem mozdult el a kertek
885 15|                   öregek körül... Igen, ő az, aki megmaradt azok mellett,
886 15|                  a szülőföld szerelmével, az álmodozás zsákjába bújtatni
887 15|              leánykar simogatását éreztem az arcomon, a keblemen, a szívemen,
888 15|                egy fantom volt, aki nekem az utat megmutatta a szerelemhez,
889 15|               mint a szomjúság.~Én vagyok az, akit ez a leány szeret,
890 15|               veszélytelen vagyok - amint az már a szerelmesek szokása,
891 15|         kacskaringós útjaikra elindulnak.~Az őszi éjszaka félelmei elmaradoztak
892 15|                 napraforgók megannyi őrök az út mentén, akik reám vigyáznak,
893 15|                    mielőtt megkopogtatnám az ablakot. Ámde nem így volt
894 15|           nézegetett alá mindazokra, akik az utat járták, lidércekre,
895 15|                amilyent csak álmában érez az ember. Hangok suhogtak be
896 15|               csókot kaptam emlékbe, hogy az anyajegyként felejthetetlen
897 15|               Megsimogattam a fejét.~- Én az apád vagyok - mondtam.~-
898 15|             reggelig sétáltunk karonfogva az országutakon, a gyalogösvényeken.
899 15|               Összeölelkezve mentünk haza az úton. Juliska könnyes szemmel
900 15|           elhagytam és elfelejtettem, ami az életben történt velem.~(