1-500 | 501-524
Part
1 1 | vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők,
2 1 | májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok
3 1 | rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek
4 1 | káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki
5 1 | tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága.
6 1 | elvette volna az életkedvet. És nem szólalhatott meg a tavasz
7 1 | naplemente látnivalóit, a dérnek és fagynak jövetelét, folyó
8 1 | tavaszi napok röpkeségét és az ősz ásítozó hosszadalmasságát.
9 1 | napokat, észrevétlenül jött és ment évszakokat. Mert még
10 2 | férfiak feküsznek a kanapén, és hosszadalmasan nézik a levegőt.
11 2 | végképpen megsiketülteknek és a mélázó figyelmező vakoknak.~
12 2 | boldog ember a világon. És így a tücsöknek igen sok
13 3 | falu határában emelkedett.~És boldogtalanul bolyonganak
14 3 | gerincen, a kémény mellett, és karjukat kitárják a néma
15 3 | feketeségében a kert bokrai közül, és közvetlenül a ház alatt
16 3 | háztetőn a holdfényben, és a tücsök előveszi azokat
17 3 | váratlanul megváltozik, és megtelik ismeretlen melódiákkal,
18 4 | nyíló ablakokig bátorkodnak, és halkan kocognak az üvegen.~
19 4 | partjairól elszökdöstek a virágok és bokrok. A múlt században,
20 4 | rozsdás kulcsokkal nyitottuk és zártuk a présházat, nagyokat
21 4 | padlás, amelyen olyan por és csend volt, hogy az ember
22 4 | kilép valaki a tűzfalból, és a pince, amelynek vakságát
23 4 | illata váltotta fel: a padlás és a pince az esős napokon
24 4 | naplóírásnak, Rocambolenak és más hatvankötetes regényeknek.
25 4 | mellényével, füstös szakállával, és volt nagy mulatságuk az
26 4 | szemét a konyhába, házvégébe, és mindjárt készen volt arra,
27 4 | keresztbevetett lábbal a földre üljön, és hosszadalmasan, jóízűen
28 4 | békésen elterülő alkonyata és mesemondásosan hosszú éjszakája
29 4 | vagy álmodtam ez évszakban.~És néha, midőn az eső meg-megállott,
30 4 | árva. Leejtettem a könyvet, és fejem hátrahajtva hallgatóztam
31 4 | eljött volna valaki hozzám, és azt mondta volna:~- Ne félj,
32 5 | ahol a gyermekkori őszök és az ifjúkori tavaszok elrepültek
33 5 | ahol legtovább volt agaruk és vizslakutyájuk a tönkrement
34 5 | tönkrement gavalléroknak, és ahol mindig-mindig emlékeztek
35 5 | tekintélyre, ősi birtoka és fennhéjázó nemességre. Itt
36 5 | el erről a ködös, életunt és fontoskodó, szomorú és hencegő
37 5 | életunt és fontoskodó, szomorú és hencegő tájról, bár ifjúkoromban
38 5 | hosszant-hosszant alvó utcákat, és sohasem találkoztam senkivel!
39 5 | elandalítókat.~Én voltam a tücsök.~És mindenki tücsök volt körülöttem,
40 6 | voltak, bár férfiasságban és úriasságban sem maradt el
41 6 | rátarti, gőgös ember volt, és ezentúl ugyancsak megválogatta
42 6 | Jellát, amely utcák messzire és sárosan nyúltak el, mint
43 6 | valaki született a háznál, és az akác együtt növekedett
44 6 | gyerekekkel, amíg el nem hagyta; és ezek az utcák mind a temetőben
45 6 | haragtartóan nézett a temetők felé, és nem mert köhinteni, krákogni,
46 6 | nagyatyámtól, temetőlátogató lett, és mindig talált valami javítani
47 6 | legkomolyabb, legrendesebb és legvigyázatosabb megy el
48 6 | honvédkapitány volt 48-ban, és a komáromi sáncokon a menyecskéket
49 6 | elmondtak.~A gróf köhintett, és ifjú gazdasszonyával, egy
50 6 | belőlem is. Téli estéken, szél és tűz zúgása mellett megjelentek
51 6 | messzire hangzó veszekedések és verekedések voltak a címerrel
52 6 | asszony! - szólt röviden, és elharapta a szivar végét,
53 6 | felkeresse. A galambmellű és kék bajuszkájú Fánika, a
54 6 | ragyogtak fel Fánika, Sternné és mások, akikre már nemigen
55 6 | nemigen emlékszem. Fánika és Sternné éppen eléggé foglalkoztatták
56 6 | tegezte.~A szemükbe nézett és olyan hangon beszélt velük,
57 6 | vették ki a kemencéből, és a piros borban játszik a
58 6 | sovány, mint a nyírségi agár, és a zöld nyakkendőket összevásárolta
59 6 | összevásárolta a városban), és csaknem kicsírázott, szakállt
60 6 | mint leányhoz. Hervadt és édes volt, mint a szőlő,
61 6 | sok huncutságot tudott, és emberismerettel, tréfával,
62 6 | a beillatszeresített báj és a csengő humor. Ő olvasta
63 6 | bácsik, Milka nénik, Rozik és a többiek homokkővel vagy
64 6 | zörögtek a száraz falevelek és lehullott ágak a gyalogösvényen,
65 6 | otthon az emlékezés, árny- és ködlovagok nyargalásztak
66 6 | elváltozott. Letérdepeltem, és ő mellém guggolt... De a
67 7 | közömbös volt neki élet és halál, az emlékezőtehetsége
68 7 | olajfestményei. Rembrandt és mások függtek a vidéki ház
69 7 | erdei találkozást: cigányok és olasz csendőrök között.
70 7 | fejét egy boglyas gyermek, és ujját szopogatva nézte az
71 7 | elmaradhatatlan fácántollal és száraz virággal. A legfőbb
72 7 | gyermek fotográfiája, Jeney és társától, a fotográfia alatt
73 7 | vetődtek a lángok árnyékai, és ott nagy álarcosbált rendeztek
74 7 | álarcosbált rendeztek este és sötét hajnalban. Fekhelyemről
75 7 | álmában néha mélyen sóhajtott, és mezítelen karjaival a levegőt
76 7 | Elvörösödött, mint a láng.~És tovább foltozott a függőlámpa
77 7 | elővettük Petőfi díszkiadását, és a rövidebb verseket felolvastam
78 7 | felolvastam nagyanyámnak és Juliskának. A hosszabbakhoz
79 7 | az erdőkből a kertekbe, és itt csodálatos tréfáikat
80 7 | fénylő, iskolakerülő reggelt és a leguggoló alkonyatot,
81 7 | végigment a sötét udvaron, és sohasem tért vissza azzal
82 7 | Juliska a kályha mellett ült, és mindig talált valamely tennivalót!
83 7 | tengericsutkákat a tűzre vetette és a tűz a kemencéből ilyenkor
84 7 | majd megeszik a malacok, és a hízókat a tűz elégeti,
85 7 | varrogatott. Oly illedelmes és hallgatag volt, mint egy
86 7 | meg vacsoráját, szelíden és barnán nézett, nagyanyám
87 7 | lettek volna, mint a köcsögök és fazekak, csészék, amelyeket
88 7 | öklendező öregember, a táncosnő és mindenféle egyéb bolondságok,
89 7 | fütyült a háztető felett. És az őszi szél zúgásába helyeztem
90 7 | a hátgerincén fekszik, és két térdével felemeli a
91 8 | Tücsök és anyja~Egyszer így szólt
92 8 | haja volt, igen fehér arca és könnyes, barna szeme. A
93 8 | egyszerre felélénkült minden és mindenki. Napsugár és humor
94 8 | minden és mindenki. Napsugár és humor jött vele, bár mindig
95 8 | vele, bár mindig csöndes és kevés szavú volt. Én tizenöt
96 8 | korában voltam a szíve alatt, és a kőműveseknél dolgozott,
97 8 | lakkcsizmás, kacsafarkhajú és rézgombos fiúcska voltam:
98 8 | mint a fiatal Szűz Mária és szelíd, mint egy eltévedt
99 8 | Hajnalban kelt (mikor Juliska és a többi cselédek), a nagymosásnál
100 8 | arcával, olcsó parfümjével és fess lábszáraival. Ma már
101 8 | ablakaival - ahol anyám és atyám laktak, mint választékos
102 8 | akikkel együtt imádkozott, és mesét mondott -, a konyha
103 8 | mondott -, a konyha bősége és vendégszeretete, a kamra
104 8 | végighaladt papucsában, és a cselédleányok örvendeztek,
105 8 | hajladozik, tréfálkozik, görbül és megpihen ez a gyalogút,
106 8 | gyermeklábak, asszonytalpak és vaskos férfilábbeliek. Mennek-mennek
107 8 | nyomulnak be, mindegyiknek más és más verkli a kabátja alatt,
108 8 | arra, hogy benned bízzanak és reménykedjenek! - Sohasem
109 8 | felejteni kívántak múltat és jelent, mindent... Mily
110 8 | beszédének, okoskodásának és az utasembereknek, akik
111 8 | ahol az ég a földre hajlik, és a messziségbe utaztak, ahol
112 8 | kancsót a másik kezébe, és én elkísértem őt a nagybajuszú
113 8 | viseltek. Az utcákat hó fedte, és a házak a kertek alatt oly
114 8 | kanyargott a kocsma felé, és felette csillag szikrázott
115 8 | Egymással versenyzett hegedű és síp. Huray László mulatott
116 8 | havas vállukkal, a cimbalom- és bőgőhordozók jókedvűen melegedtek
117 8 | szikrázott a Kocsma-csillag, és jó útmutatással szolgált
118 8 | úrfi - szólt komolyan, és olyan szorosan állott mellém,
119 8 | mennyország hangzott Dombi bandája és Huray László rekedtes hangja.~-
120 8 | Julis. - Hazavisszük a bort, és otthon csendesen megisszuk.~
121 8 | legénykedtem, vidultam és szomorodtam. Mily jó szaga
122 8 | szamorodni bornak! A kolbásznak és a hurkának íze, a pirítósnak
123 8 | ebnek télszaga, beszédeknek és daloknak értelmetlensége,
124 8 | Soha egyebet nem tesznek. És mást nem hallanak, mint
125 8 | favágó hazamegy, lefekszik, és panasz nélkül meghal. Hát
126 8 | könyökölnek az ablakukba, és a fiatalságot szidják.~A
127 8 | elővette a boroskancsót, és így szólt:~- Igyon egy kis
128 8 | az ölébe vette a fejem, és sokáig turkált a hajamban,
129 8 | polcán.~Leguggolt a lábamhoz, és esténként hosszú-hosszú
130 8 | öregedtek meg a börtönben, és többé eszük ágában sincs,
131 9 | kocsin jártak.~Tavaszkor és ősszel itt halad a szennyes
132 9 | keresztútnál a vándorszínészek és cigányok színes rongyait
133 9 | jóízűt a kertek, fák, állatok és emberek. A kimerített kút
134 9 | vízzel, pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal
135 9 | letelepedett a ház előtt a padkára, és hosszan elüldögélt.~Mit,
136 9 | beállított a vármegyeházára, és még vagy tíz esztendeig
137 10| még a kályhából virrasztva és meghitten nézegetnek ki
138 10| bársonyülésén. Tél volt, a házak kék és fehér bundák alatt aludtak,
139 10| a vasúti állomás piros és zöld lámpásai fáradhatatlanul
140 10| komolyan, hódprémes sapkában és bundában ült mellettem az
141 10| emberek aludtak, elmaradoztak.~És most újra utaztam, hajnalban,
142 10| a Szent Mihály-temetőben és el a Juliskától. Ő fájt
143 10| Félrevontam a függönyt, és az udvarra, a kertre néztem.
144 10| kőoszlopos kapun át az udvarra, és fehér füstöt fújt a száján.
145 10| Minden lélegzetével több és több fehérség terjedt el
146 10| a gömbákácok, orgonafák és kőrisek között. A láthatatlan
147 10| telve van örömökkel, szánkó és csengő hangjaival, piros
148 10| mormog, klarinét rikolt, és hegedű táncol; farsang van,
149 10| hegedű táncol; farsang van, és a hegyek és a disznók piros
150 10| farsang van, és a hegyek és a disznók piros vére folyik
151 10| fellebben a tánc viharában, és lábszárait, harisnyakötőit
152 10| Egyformán, nyugodtan, szenvedés és öröm nélkül, mindig csak
153 10| csak fölkelnek esténként, és reggelig nézegetnek a barátaikra...
154 10| Kedve lett ártatlannak és vidámnak felöltöztetni a
155 10| örökre ez volna a hivatása. És a nagy álomból, amely a
156 10| a disznótor elkezdődik, és mindenki egy gombot kinyit
157 10| mosolyod, a révült nevetésed és a haragos felkiáltásod,
158 10| dörzsölgettelek, a talpadat csókoltam, és a lebontott hajammal fedtem
159 10| alatt. Melléd feküdtem, és az én egészségemből, az
160 10| Mostam, súroltam, fát vágtam, és rongyos kis szoknyámban
161 10| anyádra... Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg,
162 10| szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének
163 10| óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy
164 10| Először a pócsi Szűz Máriáé és egy útszéli fáé... De azért
165 10| Pedig keresni fogsz, és az Útonjárók csillaga lesz
166 10| ragyogott a fejed fölött, és reggelre egy ismerős tájra
167 10| leszállana.~Hozzám lépett, és megsimogatta az arcomat.
168 10| amellyel egykor ölében és hátán hordozott, midőn tizenöt
169 10| benne van az egész gyermek- és ifjúkorom, a rőzseláng,
170 10| álompor-hintése, kocsiszínek és őszi kertek merengése, pincék
171 10| pincék sustorgó éledezése és mély, nagy tél üveghangú
172 10| megmutatni, mily könnyedén és frissen tudnak vinni.~Végignyargaltunk
173 10| a szekereiken, midőn ló és kocsis alszik a hosszú útban.
174 10| planétahúzó madárnak, panorámásnak és szappanosnak... Amíg feljön
175 10| az élet van összerakva.~És mennek új városokba, új
176 10| búbánatnélküliséget, az élet gyors és gondolkozás nélküli lefolytatását:
177 10| múlva, amikor elfáradtam.~És eliramlottak az évek, mint
178 10| karácsonyok a tékozló fiúnak, és kancsi mosollyal csalogatott
179 10| mindig a tavaszt éreztük, és a nagyszerű szélmalom úgy
180 10| akár egy falusi uraságnak. És bolyongásaimban elvetődtem
181 10| ahol egy nyáron pihenni és megnyugodni akartain. Ezek
182 10| üdülőhelyekkel tudják felcserélni, és nem lövik főbe magukat a
183 10| madarait a hajnalodásban és a séták boldog élveit. A
184 10| fürdőhelye volt. Olyan összetört és szomorú voltam ez idő tájt,
185 10| a tó partján üldögéltem és hosszan bámultam a balerina-ruházatú
186 10| Mindenki földszinten lakott, és reggelenként a nyitott ajtókból,
187 10| a bőrt az ujjak hegyén, és a betegek ezt a gyógyulás
188 10| megérkezik Benci bandája és vele a látogatóba jött férjek
189 10| a látogatóba jött férjek és apák, valamint a pikémellényes
190 10| László úr hetyke kedvével és táblabírós bölcsességével,
191 10| teli-teli nem lett üres boros- és szolyvai-vizes üvegekkel,
192 10| akkor egy másik asztalt és új cimborákat rendelt...
193 10| új cimborákat rendelt... És mind eljöttek ők a régi
194 10| rendőrkapitány, ki kereskedő lett, és okosan végezte a dolgát.
195 10| sóstói falusi asszonyságok és kisasszonyok a cigányok
196 10| fejüket, cserélgették lábukat, és a nagyvilágra gondoltak,
197 10| mindig oly szerelmetesen és önfeláldozóén élnek, mint
198 10| helyet a hölgyek előtt, és életüket kínálják egy csókjukért...
199 10| akiknek csupa dal, ünnep és ragyogás az életük... A
200 10| előbátorkodott a banda félhomályából, és Kálnay úr füléhez illesztve
201 10| úriember kigombolta mellényét, és öklendező szemmel nézett
202 10| legbölcsebbek még az enni- és innivalókon is vitatkoztak,
203 10| innivalókon is vitatkoztak, borok és sörök minéműségén, a kisüstön
204 10| gavallérok, a gyönyörű dalok és az élet talányainak könnyed
205 10| mögül, számlát kell fizetni, és mindennap közeleg az augusztus,
206 10| tán sohasem kell hazamenni és sohasem betegek ők, úgy
207 10| ég az üveges gyertyatartó és ott fekete árnyékok arról
208 10| váltják fel a némán élő és a világból megvetéssel távozó
209 10| a messziségben a torony és ott van felette, a nyírott
210 10| kertekben, ligetekben merengtek, és elmerültségüket oly szent
211 10| elfelejtették a nyíregyházi hölgyek, és mindnyájan leginkább meghalni
212 10| az erdőn. Meg-megállunk, és elmondjuk a nevet.~Nyomban
213 10| falusi asszony lettem, és nem történt velem semmi,
214 10| rajtuk óraszámra napraforgót és kukoricát látni. Néha felugrik
215 10| éppen harangoznak a faluban, és napsütötte arcú, sötét szemű
216 10| lovak elé minden falunál, és az otthonülő parasztok alkalmat
217 10| bemutatására.~- Hát hogy és mint van? - kérdeztem darab
218 10| álomkép mutatkozott az alvó tó és a szikes kopár síkság, az
219 10| forgolódott valahol ágyában, és olykor hosszadalmasan köhögött,
220 10| állított kettőnk közé a padra, és a kosárból mindenféle elemózsiát
221 10| amely bizonyosan boldog és hosszú Bujiban. Pirult a
222 10| szarvasagancsos kés kopott és éles volt. Falusi étvágy,
223 10| el az életük nyugalmát. És a kulacsban kotyogó bor
224 10| kulacsban kotyogó bor édesded és üde volt, mint a lugasszőlőből
225 10| szoknyájáról a morzsákat, és megelégedetten, hálásan
226 10| Zöldvadász" vendéglő, a divatos- és kalaposbolt a Belvárosban,
227 10| annyit meséltek életükről és mások életéről, hogy ezeregyéjszaka
228 10| cipővel lepett meg, kvártélyt és ebédet adtak, megismertettek
229 10| megismertettek férjeikkel és barátaikkal és rokonaikkal,
230 10| férjeikkel és barátaikkal és rokonaikkal, fitogtatták
231 10| fitogtatták tehetségemet és előkelő, befolyásos férfiak
232 10| menekültem meg, hogy életemet és nyugalmamat felajánlottam
233 10| szóval, bátorító tekintettel és bánatot felejtő sokféle
234 10| Várakoztam utcasarkokon és templomok ajtajában, elmulasztottam
235 10| értük az álmomat, barátomat és röpke kalandomat, életuntságomat
236 10| kalandomat, életuntságomat és a vagyonszerzés tennivalóit.
237 10| ütöttek a dühös szeretők és a férjek. Mindig olyanformán
238 10| megbarátkoztam a cselédekkel és házi szokásokkal: mintha
239 10| a házigazdák gyöngéihez és a háziasszonyok becsületéhez,
240 10| háziasszonyok becsületéhez, és a ház nyugalmához irányítottam
241 10| másikba, hogy az igazságot és az embereket megismerjem.~-
242 10| imádásában hónapokig bolyongtam és mindig csak reá gondoltam.
243 10| csak reá gondoltam. Esti és reggeli imámba foglaltam
244 10| imámba foglaltam nevüket, és ki tudná, hány veszedelemből
245 10| foltozhattak régi fehérneműt, és szőhettek pletykát barátnőjükkel:
246 10| másvilágon elnyerem jutalmamat.~- És hogy nevezték? Hívta valaki
247 10| midőn nevüket elfogadtam, és szeszélyeiket tiszteletben
248 10| dobott az ablakomra Füreden, és mindig jó reggelt kívánt.
249 10| putrijába, őrültek házába és Indiába. Minden az övék
250 10| övék volt: amit átéltem és olvastam. Egy változatos
251 10| változatos élet szenvedélyeit és örömeit, szokatlan gyönyöreit
252 10| örömeit, szokatlan gyönyöreit és titokzatos szavait ismertettem
253 10| meglakta, máskor illedelmes és választékos voltam, mint
254 10| féltékenység, csak gond és aggodalom, mintha képzeletében
255 10| mikor végleg elhallgattam és elgondolkozva a messziségbe
256 10| mindent, amiért szomorú és fáradt vagyok, amiért gúnyosan
257 10| a szívem a torkomon ver, és régi dal tolakszik a szájamra -
258 10| körüllengi, mint akár másét.~És Juliska, bár nem volt művelt
259 10| bár nem volt művelt hölgy, és csak annyit tudott az életről
260 10| annyit tudott az életről és halálról, mint egy falusi
261 10| az országúton, zsindelyt és kéményt tör a falvakban,
262 10| nagyra nőtt! - szólt Juliska, és csendes, hamar megbocsátó
263 10| egyesek a tenorista arc- és torok gimnasztikájával férkőznek
264 10| beköszönt az esős időjárás és kezdetét veszi a kukoricahántás.
265 10| csősz Milánóban szolgált és tudománya rengeteg.~- Nem
266 10| háztetőt, kulcsot készít, és eddig földhöz vágott mindenkit
267 10| könyvhöz nem sok türelme van és hamar megunja a leányokat.
268 10| hogy meghallja a szavamat.~És még sok történetet mondott
269 10| hálóingben kihajolt az ablakon, és kinyújtotta füstölgő pipáját.~-
270 10| füstölgő pipáját.~- No, lumpok és cigányok - kezdte recsegő
271 10| gyógyforrásban - szólt Juliska, és áhítatosan nézett a fürdőház
272 11| száraz fáról: hová mentek? És a napraforgók nagy bolond
273 11| egész nap cigarettáznak, és a legelőkelőbb hölgyek a
274 11| lucernásban. Éjféltáján fölébredt, és kopogtatott az udvarházon.
275 11| nyomban fölkeltek ágyukból, és tovább folytatták a mulatságot.
276 11| valamely kifogásolni valót.~- És sokat beszélgetünk magáról,
277 11| szabályos helyükön voltak. És a kőporral fehérített padlón
278 11| jelenbe. Gonosz szavaknak és indulatoknak nyomait semmi
279 11| hamisság a kút vizében, és gyötrelmes álmok száradnak
280 11| kénszagot ereszt magából.~- És egy polcon - akár csak az
281 11| anyám házánál! - pirosba és aranyba kötve fekszik Kisfaludy
282 11| Kisfaludy Sándor regéskönyve és a lap a Szent Mihály hegyi
283 11| kancsójában a nagyanyám üldögélt, és fáradhatatlanul mesélt.~-
284 11| hallani fecskecsicsergést, és a barackvirágon csillog
285 11| még, mert hosszú a nap. És este is sokáig hallani a
286 11| Kár, hogy az ősz esős és komor vidékünkön, különben
287 11| kocsiúton térdig ér a sár, és lámpát kell gyújtani reggel,
288 11| indul.~Juliska sóhajtott és tovább foltozott. (Ő anyám
289 11| mindenre tudunk orvosságot; és ritka a bolond ember. Eleinte
290 11| Amikor szánkón hozzák a fát, és a fűrészelés a színből úgy
291 11| múlt, amikor én irigység és harag nélkül mindent meghallgatnék,
292 11| járt.~Így szólt Juliska, és fölemelte az arcát, amely
293 11| hordanak a katolikus nők.~- És a tücsök... - mondta csalogatólag,
294 11| napján kezdi, mint a békák és Szent Mihályig szünet nélkül
295 11| nem fogyott el a téli dió, és folytatja a violák között
296 11| elbúvik a kemence mellett, és mindaddig szolgáltatja az
297 11| idegen szán a tanyaház előtt, és a nagyreszelő-hangú kocsis
298 11| Juliska.~Eleinte szürke és közömbös volt, mint egy
299 11| komolyan, ijedten nézett Jeney és társa fotográfus műhelyében
300 11| kezet fogott velem: komolyan és megbízhatóan nézett a szemem
301 11| elvadult csizmáit dugdosta, és fekete, izmos kezét nadrágja
302 11| leugrott a kecskebakról, és tücsökciripelést utánzott,
303 11| tán ilyenkor a Nyírségben, és ők csinálják a mozgó árnyakat
304 11| bagoly a kémény mellett. És mielőtt végleg besötétednék,
305 11| besötétednék, napnyugta és holdkelte között: cigánypiros
306 11| lábamnál ült egy malomkövön, és csendesen hallgatta azokat
307 11| megszólalt a tücsök a kertben, és a fiú nyomban utánozni kezdte
308 11| tehát a koncert a kertben és a diófa alatt. A tücsök
309 11| hogy mit énekel a tücsök és a fiú.~A nyitott konyhában
310 11| szalmából nagy tűz lobogott, és veres komondornyelvével
311 11| odabent a tűz, hogy senki és semmi nem szökött meg az
312 11| minden éjszaka megszöknek, és kakaskukorékoláskor térnek
313 11| Aranybarna volt ez a fej és végtelenül nyugodt és kedves. (
314 11| fej és végtelenül nyugodt és kedves. (Régebbi években
315 11| kezére hajtotta a fejét, és belebámult a sötét udvarba.~-
316 11| Világ"-ba, ahonnan elindult. És akkor lesben állunk az anyámmal,
317 11| lesben állunk az anyámmal, és többé nem engedjük el. De
318 12| megvetettek. Az asztalokba bánatot és örömöt, betegséget és keserűséget
319 12| bánatot és örömöt, betegséget és keserűséget könyököltek
320 12| az országúton, a jámborok és gonoszok egymás sarkába
321 12| duttyánokban üldögélni, és az emberek beszélgetését
322 12| világról, mint az újságokból és könyvből. Az ajtónál ostorával
323 12| az örökké munkát kereső és soha nem találó csavargó,
324 12| planétás, a trombitáló pereces és mindazok, akik az országúton
325 12| országúton születnek, élnek és meghalnak: az élet olyan
326 12| vadvirágcsokrot vont elő, és felajánlotta a kocsmárosnénak:~-
327 12| Járom ezt a nagy világot és szeretem, ha mindenütt,
328 12| előjönnek a vasvillás parasztok, és a határig kergetik a szekerest.
329 12| a saroglyáról a kolera, és elbújt a szalmakazalban.
330 12| mondtam a kolerának. És vajon mi a titka ennek?
331 12| szedni fiatal szolgálókkal és a fosztókában a középre
332 12| Nadrágban járt Kálmán, és Mózes-szakálla volt. Mindig
333 12| naphosszat ebben a kocsmában és csendesen ingatta a pohara
334 12| Az apám volt - suttogta, és csodálatosan kipirosodott
335 12| arca. ~Aztán elhagyott, és vidáman közelgett a vándorló
336 12| Én tízesztendős vagyok és az apámat keresem, aki nyomtalanul
337 12| szinte szomorú úriember volt, és útszéli kocsmákban szeretett
338 12| mondtad, hogy szomorú volt, és lehajtott fejjel mendegélt
339 12| tudok, hogy az apám volt, és útszéli kocsmák eresze alatt
340 12| esztendőszámra nem olvasott újságot, és az országjárótól kérdezte
341 12| összegyülekezni minden esztendőben, és elhordják az új nótákat
342 12| elővette szarvasagancsos kését, és oly hevesen turkált fogai
343 12| tudjon menni a városokból és kocsmákból, ahol jól érezte
344 12| éjfélkor a meleg ágyból és az országútra menni, ahol
345 12| derékban kapja az öreg fákat, és gyökerestül akarja ki forgatni
346 12| fordítsa az ember a fejét, és így ne tudhassa meg, hogy
347 12| asztalára támaszkodott, és igen helyesen, alkudozva
348 12| engem. Hát estig itt ülök, és elmondom Kálmán bácsinak,
349 12| állongtak a mezőkön. Esteledett, és igen megnőtt a fejük azoktól
350 12| madarak tovább szálltak, és a napraforgók ottmaradtak
351 12| mondják, hogy közeleg az ősz, és okos tücsök fedél után néz,
352 12| tücsök egyedül találja magát, és senki se felel a hegedűjére.~
353 13| ilyenkor a vízbe nézegetnek. És a csónakoknak, amelyek esténként
354 13| Így szólt az öreg csősz, és mély hallgatásba merült.~
355 13| mi itt mindenre ráérünk, és a valóságban látjuk közelgő
356 13| udvaromra a vándormadár pelyhe, és messzi idegen országokban
357 13| aranysárga palotákba megyek ki és be, kék hegyek állnak látóhatáron,
358 13| hegyek állnak látóhatáron, és a hegyeken finom rajzú tornyok,
359 13| elkésett szénásszekerekre, és a széna közé rejtőzve érkeznek
360 13| megrakott szekér tetejéről, és reggelig verik a cimbalmot
361 13| körtének mézét a nyelvünkön, és a kezünk fényesre csiszolja
362 13| lehet egy-egy álmot érezni és folytatni, mint a mesemondásnak
363 13| virágok elveszítik leveleiket, és meghegyesednek, mint öregedő
364 13| szakadatlanul kopog az ablakon és tetőn, mint egy örökös figyelmeztetés
365 13| száguldozik a távoli mezőkön, és szinte házasságra lépünk
366 13| errefelé sohasem jönnek, és lekonyult bajszú vásárosok,
367 13| kocsikkal, hosszú öregséggel és egy nyárfával, amely alatt
368 13| majd koporsónk fekszik.~És ezekben az álmokban, ha
369 13| homlokán nem utaznak varjak és kis mosolygás üldögél a
370 13| azóta a világban, magával és mással.~S ha itt maradna:
371 13| visszatérne a régi lelke, amely jó és nemes volt s olyan egykedvű,
372 13| amely az álmokat hozza, és bedugdossa a kéményeken.~
373 13| esztendeig. Akkor elfelejtettem. És egy reggel megtaláltam a
374 14| csavarogni éjszaka valamerre, és a kakaskukorékolásra nem
375 14| megkeresse a legmagasabb fát. És az öngyilkosjelölt nem találta
376 14| vállain. Rozmaring illata és a friss kenyér szaga keveredett
377 14| szeszt hozzáértő öregemberek, és nagyot visszhangzik a kiáltás
378 14| ujjaikkal lökdösik a menyecskét, és legényeknek kedves tanácsokat
379 14| otthagyott. Gondatlanul, feladat és tennivaló nélkül, csupán
380 14| száz esztendeig fog élni, és vénségére fiatal leány mellett
381 14| mint Mislainé szája széle, és a gyomor úgy tobzódott az
382 14| sohasem elegendő szerelemmel.~És a friss kenyérnek illata:
383 14| nyújtja a csecsemő a mezőn, és a napból tüzes kocsin száguld
384 14| kimelegedett malomköveket.~És a szívességben, amellyel
385 14| mint lábukról a homok. És egyszerű szívüknek kapui
386 14| kvártélyt vesz.~Az Úr Jézus és a barna Szűz Mária mendegélt
387 14| előtt elmaradt a csapattól, és házunkba tért, mintha ott
388 14| ember letelepedett a székre, és megízlelte az elébe tett
389 14| nem ismeri az országutat és útonjárókat - az egész világot.
390 14| csendesen kiment a szobából, és fehér kendő alá rejtett
391 14| Ma nem - mondta csendesen és határozottan. - Ma böjt
392 14| ilyen világos, bizalommal és hittel sugárzó szempárral
393 14| mindennapi élet. Az oroszlán és az őz szeme egyesült Kozsárka
394 14| Kozsárka tekintetében. Bátor és szelíd volt tekintete, mintha
395 14| semmitől, csak jó emberekkel és gyermekekkel találkozott
396 14| évekig nem felejtünk el, és amelyre részvéttel és meghatottsággal
397 14| el, és amelyre részvéttel és meghatottsággal gondolunk
398 14| amellyel legkönnyebben és legnehezebben rendelkezünk.
399 14| most még itt volt Kozsárka, és szeme áldást sugározva pihent
400 14| sugározva pihent rajtunk. És mi nem tudtunk néki semmit
401 14| órája a részeg embernek és a bolondnak. Az ebédnek
402 14| a bolondnak. Az ebédnek és a halálnak. A fiatalságnak
403 14| halálnak. A fiatalságnak és az öregedésnek. Vajon melyik
404 14| Gyere velem Pócsra, leányom, és többé nem látod árnyékát
405 14| Akkor találkoztok egymással, és többé soha sem váltok el.
406 14| alatt annyi országúttal és útonjáró emberrel ismerkedtek
407 14| keresztet vetett ránk, és elment.~S a következő percben,
408 14| felhangzott a pacsirták, fecskék és verebek hangján:~- Mária,
409 14| játékot folytatni.~Juliska és a fiú ottmaradtak a fészekben,
410 14| elragadjon messzire, Juliska és a fiú menten ott teremnek,
411 14| hallgattam a szél üvöltözését és a zsoldos katona, a vándorlegény,
412 14| komédiás előadásait a nőkről és a nők erkölcstelenségéről,
413 14| a nők megejthetőségéről, és annyi titkot mondának, hogy
414 14| beszélnek róluk a szívtelen és elesett férfiak, a már tehetetlen
415 14| felett őrjöngve zokogók és a nyerítve röhögők, férfiak,
416 14| legszentebben, a nőben, és ezért tébolyodtan korbácsolják
417 14| tébolyodtan korbácsolják a maguk és mások lelkét gyötrelmes
418 14| gavallér, aki a világot járja, és a legjámborabbnak is olyan
419 14| hátán üldögélő szüzekhez, és a csavargó minden elhagyott
420 14| minden elhagyott faluról és városról erkölcstelenséget
421 14| a nők, akiket ismertem, és belőlük kiábrándultam: az
422 14| téli estve visszatérjenek, és csak az legyen meg belőlük,
423 14| meg belőlük, ami szép, jó és drága volt; az a zene hangozzék
424 14| is, akikkel duttyánokban és városvégén meglapuló csárdákban
425 14| gazdag nemzetesasszonyt, és egy vándorkomédiásné festékes
426 14| legnagyobb korhelyekkel, és a lovak meggémberednének
427 14| században; meggondolták magukat, és elmentek a terméketlen diófákkal
428 14| a terméketlen diófákkal és savanyú gyümölcsöt termő
429 14| almafákkal szegélyezett mellékes és titkos úton a sűrűség felé,
430 14| gyakran csalogattak nőket... (És a sűrűségből többé nem jöttek
431 14| turpisságokat kieszelni és legfőbbképpen minden alkalmat
432 14| azt a nőt, aki őket igazán és önfeláldozással szereti...
433 14| mert a szobák oly kicsinyek és alacsonyak voltak, hogy
434 14| vonszolnak fel nőket, estélyeken és vacsorákon pompáznak, ahol
435 14| hiba. Elbizakodnak hisznek és megesküdnek, hogy a férfiak
436 14| véltem, hogy jobb hallgatni és szabadjára engedni a kisasszonyok
437 14| előtt még ispánt tartottak, és erről az ispánról sokat
438 14| Boldogfalván savanyú a vinkó.~- És ön mit szeret? - kérdezte
439 14| bolondra. Tini türelmetlenül és epésen szólt közbe, mintha
440 14| az arcukon felírt hűség és önfeláldozás a mai nőkön
441 14| Leveleiket mindig oly gondosan és szemérmetesen írták, hogy
442 14| jambót zsambónak ejtvén.~- És Küry, Pálmai, Hegyi ismerősei
443 14| lett öngyilkos Nagy Imre, és hallottuk, hogy Szirmai
444 14| népszínházi színfalak között, és Baligovics Bojár Terus arcképét
445 14| pezsgőben szeret fürdeni, és Szapáry Pál mennyit veszített
446 14| egy napig volt vendégünk és mindent megtudtunk a fővárosi
447 14| megszöktette az öreg Pálffy gróf, és morganatikus házasságot
448 14| volna. A Színházi Hírnök és a Magyar Bazár eljegyzési
449 14| színésznőkről, kalandorokról.~- És hogy is hívták a bárónőt,
450 14| karikatúrája, Dura Máté és Jakab Ödön ifjúkori arcképe
451 14| kakaskukorékoláskor a lábomat, és most itt vagyok, hogy jöjjön
452 14| hajnalokat, a cigány tust húzott, és a vendégek elmentek pörgő
453 14| kisasszonyok felébrednek, és akkor nincs menekvés. Elhíresztelik,
454 14| megvirradt volna. Most félelem és szégyenkezés nélkül kapaszkodtam
455 14| udvarán Juliska állott, és a tenyerét a szeme felé
456 15| belehenteregtek leveleikbe, és így ősz időben oly ijedten
457 15| seprőcsináló öregasszonyok elől. És a vén szélmalom tetőtlenül
458 15| volna végig a malom tetején és belsejében. Valakit tán
459 15| messzeségben a legmagasabb szárny, és erről gyorsan híradással
460 15| az emberek ládafiában), és most néha visszajár ide
461 15| a legénykorára gondolt, és tüzet gyújtott a messziségben,
462 15| akit már régebben ismertem, és ő is ismert, de csak olyanképpen,
463 15| minden hitelüket kiaknázták, és jókedvet, életbölcsességet
464 15| neveltet, Saroltának hívják, és olyan hosszú haja van, mint
465 15| világnak búcsút mondott, és Bessenyei testőrtiszt módjára
466 15| tarkabarka nyakkendője és bricsesznadrágja, amelyre
467 15| minden ruhadarabja oly avas és kopott, mintha réges-régen
468 15| ki. Mozdulatai félszegek és szégyenkezők, mintha már
469 15| duzzadt orrára illesztett, és az üveg alatt megszelídült
470 15| messze a nagyvilágban a nők és férfiak mindig azt kérdezgetik
471 15| Míg estére ágyba dőlt, és minden éjszaka azt álmodta,
472 15| meghódításán törte a fejét, és csupán azért nem indult
473 15| arkangyalnak megfelelt a divat, és a szemrevaló menyecskéket
474 15| utazótársaságokat szervezte és vezette, még Egyiptomba
475 15| bizonyosan tönkreteszi a bankot. És késő öregségig nem mond
476 15| kérdezte Szomjas úr, és erősen a szemembe nézett.~(
477 15| csalhatatlan szisztéma iránt... És néhány nap múlva megismerkedtem
478 15| midőn a malomköven ült, és sétapálcájával, amely éppen
479 15| lenni, különböző vonalakat és köröket vont a nedves földre.~-
480 15| Akik meggondolták a dolgot, és új haditervet eszeltek ki.
481 15| országút mentén a ciprusszal és szomorú fákkal bőven beültetett
482 15| klub forró levegőjéből. És annyi magyar ember fekszik
483 15| keresztülvinni akaratukat. És ezeknek a félben hagyott
484 15| a kaput. Ide tértem be, és megbeszéltem Adonaijal az
485 15| rajtam. Adonai meghallgatott, és tanácsot adott. De, kérem,
486 15| a napot, az üstökösöket és pályáján a Földet. Nos,
487 15| üstökösként kilódulok helyemből, és diadalmasan bejárom a pályát,
488 15| megigazította a cvikkert, és egy sarokból kis rulettgépet
489 15| szerencse-mappát, amelyen számok és színek jelölték millió ember
490 15| haraggal nézett maga elé, és unottan pörgette a golyót.
491 15| Összepakolta gépezetét, és káromkodást elnyelve, visszaült
492 15| suttogta Szomjas úr, és egy légycsapót kapott fel.~
493 15| sötét pitvaron kibotorkált, és a sárban, alkonyatban cuppogva,
494 15| fehér leánykar nyúlott ki, és átölelve tartott egy férfit
495 15| odabenn volt az ablakban, és bizonyára jól érezte magát.~-
496 15| gyűlöltek rajtam az emberek; és most gyűlöltem én is ezt
497 15| intettem búcsút az ablaknak, és én mentem el siető, inkább
498 15| a nádkerítésen, kutyának és szeretőnek való rés.~Szomjas
499 15| Szomjas úr megfordult, és dühösen végigmért.~- Mit
500 15| hasonlóság, amely az udvarló és köztem volt! Talán elvesztem
1-500 | 501-524 |