Part

 1 8 |   Hazavisszük a bort, és otthon csendesen megisszuk.~Ágaskodtam, legénykedtem,
 2 8 |          nem türelmetlenkedett. Csendesen, nyugodtan csókolta vissza
 3 9 |        Ott halt meg börtönében, csendesen, panasz nélkül. Vénségére
 4 10|   lombjai között megbocsátólag, csendesen nézegettek alá a nyári csillagok.
 5 10|         azt a helyet, ahol majd csendesen megöregszem. Én valóban
 6 10|     hazudtam neki...~Jó darabig csendesen ültünk.~A nyári hajnal ébredezett
 7 10|      megmondja. S ezért lábamat csendesen fölemeltem, midőn Juliska
 8 11|    népét a dűlőúton. A cselédek csendesen cammogtak. A kerten könnyed
 9 11|    utánanézett.~*~Az est azután csendesen beköszöntött. A vadkörtefának
10 11| lábamnál ült egy malomkövön, és csendesen hallgatta azokat az ifjúkori
11 11|      idegen tornyai felé?~A fiú csendesen ült. Miután a tücsök elhallgatott,
12 12| naphosszat ebben a kocsmában és csendesen ingatta a pohara felett
13 13|       szavait, ellenben Juliska csendesen megérintette a kezem.~-
14 13|       legkisebb szolgálóleánya, csendesen szótagolva mondta:~- E hét
15 14|    emberek megkínálnak.~Juliska csendesen kiment a szobából, és fehér
16 14|        ételt.~- Ma nem - mondta csendesen és határozottan. - Ma böjt
17 14|         akkor nyúlok ételhez.~S csendesen ingatta őszbe borult nagy
18 15|        csak hímszamár képében.~(Csendesen bólintottam. Ez a Mihály