Part

501 15|               nyírfák, búskomoly tájak és nádasok között; az nem mozdult
502 15|             kerítések alatt mendegélt, és együtt fütyörészett a széllel?...
503 15|               napraforgó magját rágta, és együtt repdesett lelke a
504 15|               mellett, akik szerették, és nem keresett új, múlékony
505 15|        megtartotta a virágvasárnapokat és a böjtöket, a régi erkölcsöket
506 15|           böjtöket, a régi erkölcsöket és szívhangokat...~Most már
507 15|           érzelmeket tisztelni, kutyát és lovat szeretni, nedves mezőkhöz
508 15|             Igen, ilyen volt ő, szelíd és dacos, bátor a veszedelemben
509 15|           dacos, bátor a veszedelemben és erőtlen a melankóliában,
510 15|              önfeláldozó a szerelemben és mámoros a barátságtól. Kerítéseken
511 15|       járóföldeket gyalogoló virrasztó és hűséges. Nem volt neki semmi
512 15|                akit ez a leány szeret, és a délutáni jelenés csupán
513 15|         könnyedséggel öltözködtem fel, és nesztelenül hagytam el Juliska
514 15|              hagytam el Juliska házát. És meg voltam győződve arról,
515 15|                lesodornák a kalapomat, és a kezem bátortalanul lehanyatlana,
516 15|           lidércekre, vándorlegényekre és szerelmesekre.~Kopogtatásomra
517 15|           mondta egy holdvilágos hang, és kinyúlott a kislányka, oly
518 15|               fúrta volna át a mellét, és nem leli helyét végtelen
519 15|         napraforgók alatt megállottunk és magot szedtünk a tányérokból.~-
520 15|                Hogyne! - felelt a fiú, és ciripelt, hogy a szívem
521 15|            könnyes szemmel jött elénk, és átkarolt mindkettőnket,
522 15|                áll a rózsafák mellett, és egyenesen tartja őket.~Piros
523 15|             piros bort nevetve ittunk, és olyan jókedvünk kerekedett,
524 15|               annyi mindent, elhagytam és elfelejtettem, ami az életben