Part
1 1 | az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember
2 1 | ezernyi csengettyű-hangján, hogy megértetlenül maradt volna
3 1 | sem gondolt csupán arra, hogy mi történik a legközelebbi
4 1 | félreálltak, megengedték, hogy örököljenek utánuk, osztozkodjanak
5 1 | lepihenni egy kissé. Bizonyos, hogy húsz-harminc esztendő múlva
6 2 | korán. Nem gondolt arra, hogy érdekessé tegye magát váratlan
7 2 | nem törődött azzal sem, hogy a ház lakói betegek az unalomtól,
8 2 | mint a tyúk, mielőtt tojna, hogy majd babonasággal, mesékkel,
9 2 | azoknak, akik évek óra várják, hogy a kapu előtt megjelenjen
10 2 | lőni a töltést, ahelyett hogy önmagába lőné?~A tücsök
11 3 | estéken tapasztalhatni, hogy a növények is alusznak éjszaka,
12 3 | keresztről az útszélen, hogy körülnézzen a közeli falvakban.
13 3 | a takaró alól a feleség, hogy mellette alvó férje sem
14 4 | juhászbunda-szagú őszi napokra, hogy megszokjuk kissé az otthonülést.
15 4 | szoknyájában, telt lábszáraival, hogy az őszi almákat kosárba
16 4 | olyan por és csend volt, hogy az ember könnyen elhihette,
17 4 | ember könnyen elhihette, hogy éjfélkor itt kilép valaki
18 4 | mindjárt készen volt arra, hogy keresztbevetett lábbal a
19 4 | adott volna az embereknek, hogy az agyukról, a lelkükről
20 4 | eltisztuljon az őszi köd, hogy kimenjenek a petróleumlámpás-szagú
21 4 | alacsony szobákból a szabadba, hogy eloszoljon alkonyati szomorúságuk,
22 4 | házban rekedt tücsök. Hej, hogy haragudott a gazda, amikor
23 4 | a gazda, amikor rájött, hogy a tücsök beköltözött a házába! -
24 5 | nagyon alkalmatos arra, hogy magányos embereket neveljen,
25 5 | múltjából akart megélni. Abból, hogy valamikor volt valami az
26 5 | beletörődtek az emberek, hogy vége a régi világnak, dolgozni,
27 5 | tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk. A Nyírségben
28 5 | jutott eszébe valakinek, hogy dolgozni is kellene. Legfeljebb
29 5 | de már mindenki tudta, hogy vége a világnak. Én mindig
30 5 | ifjúkoromban többször megmutattam, hogy van olyan kemény öklöm,
31 5 | s nem is csodálkoztam, hogy ép bőrrel menekültem. (Bár
32 5 | Bár eljöttem közülük, hogy csak álmomban járjak vissza,
33 5 | sohasem tudhattam meg, hogy mit csinálnak a vályogfalak
34 5 | végtelenül megörültek volna, hogy végtére hazaérkeztek. A
35 5 | nem nyikordul a kerten, hogy lopott csókkal megajándékozzon
36 5 | hányszor jártam be a várost, hogy valamit észrevehessek e
37 5 | bizonyosak lehettek volna arról, hogy odalent nem történhetik
38 6 | sejtelme nem lehetett arról, hogy hármunk közül - megtermett,
39 6 | mondták a káromkodó emberekre, hogy katonás magatartásúak. Nos,
40 6 | nagyon gátolta nagyatyámat, hogy más nők után is "kivesse
41 6 | mint mondani szokta). Igaz, hogy ezért messzire hangzó veszekedések
42 6 | elharapta a szivar végét, hogy pattant egészséges foga.~
43 6 | sem gátolták nagyatyámat, hogy szerelmeit minél gyakrabban
44 6 | honvéd a nőknek osztogatott, hogy elbűvölve hallgatták? Legalább
45 6 | boldog volt.~Nem tudom, hogy mennyit adott volna a lelki
46 6 | sörházba), Jella alig várta, hogy elfogadja a korhely fiskális
47 6 | a "Hársfa" konyhájának, hogy utasember élete végéig nem
48 6 | Nyírvidék-ben, a csárdásné, hogy mit beszélnek a piacon...
49 6 | volt a "Hársfá"-ban. Igaz, hogy közel a háztetőhöz, majdnem
50 6 | meghízott itt az ágyban fekve, hogy nem ment fel a nadrág. Új
51 6 | nadrágot kellett varratni, hogy hazamehessen végre a "Hársfá"-
52 6 | férfiúval történt aztán, hogy este korábban fektették
53 6 | Jella nem mulasztotta el, hogy az összes üdvözléseket zsebre
54 6 | délutánokon megengedte, hogy a temetőbe kísérjem, ahol
55 6 | szíve felett, s megengedte, hogy keble havát megharapjam.
56 7 | szomorkodik~Talán már mondtam is, hogy nagyon szerettem az őszi
57 7 | csaknem mindenét feláldozta, hogy bolondos, korán végződő,
58 7 | kisasszonyoké. Néha észrevettem, hogy hosszadalmasan rajtam felejti
59 7 | lángba borult arca árulta el, hogy hallja s megérti a verseket.~
60 7 | az volt a foglalkozásom, hogy szomorú legyek.~Még mindig
61 7 | tért vissza azzal a hírrel, hogy valamely különösséget fedezett
62 7 | lett a ház körül.~Ismétlem, hogy csupán otthon féltem én
63 7 | sötét: eszembe se jutott, hogy féljek valamitől. De otthon,
64 7 | idő múlva vettem észre, hogy lábamnál egy fiatal, egészséges
65 8 | mondani, most vallom be, hogy én: szerelemgyerek vagyok.~
66 8 | szépsége - nem sokáig engedte, hogy a tizenöt esztendős, jövendőbeli
67 8 | nehéz munkát a kőműveseknél, hogy néha-néha láthassa atyámat,
68 8 | elég egy tévedt lépés, hogy a nyakát kitörje a szegény
69 8 | háztól? Csak az vigasztalt, hogy nehéz munkájukban a kőművesleányoknak
70 8 | hirtelen az jutott eszembe, hogy ilyen lehetett az anyám
71 8 | lábszáraival. Ma már úgy képzelem, hogy nélkülözött anyai gyengédséget
72 8 | ősi házat belepte a hó, hogy az üvegajtót sem lehetett
73 8 | friss havon a kocsma felé. Hogy hajladozik, tréfálkozik,
74 8 | Csak vidéki ember tudja, hogy mi vagy te igazában, a petróleumlámpásoddal,
75 8 | akiknek sok okuk volt arra, hogy benned bízzanak és reménykedjenek! -
76 8 | lehulltával azt tapasztaltam, hogy a gyalogút a kocsma felé
77 8 | oly boldogan nyikorgott, hogy örökre el lehetett felejteni
78 8 | kis hidak elszoktak attól, hogy ilyen időben terhet vigyenek.
79 8 | maga talán nem is tudta, hogy mit beszélt.~Persze többnyire
80 8 | többé eszük ágában sincs, hogy kívánkozzanak a szabad mezők
81 9 | öreg porkoláb aggódott, hogy valamely baleset érte az
82 9 | az életunt vándorlegényt, hogy hurkot vessen a gallyra,
83 9 | azért voltak a világon, hogy megtépjék a szegény ember
84 9 | mendegélt. Kiöregedett abból, hogy vadmadár kiáltása legyen
85 9 | virrasztó éjben. Már tudja, hogy a pásztortűzben duruzsoló,
86 9 | hegyvidék. Sóvágó tudja, hogy a hegyek között hideg szél
87 9 | előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését elkezdje
88 9 | azon az éjszakán, anélkül hogy bárkit is felköltött volna
89 9 | felköltött volna a házban, hogy egy jellel vagy híradással
90 9 | bízná rám.~- Mert kell ám, hogy mindenkinek meglegyen a
91 10| virrasztott egész éjszaka, hogy el ne mulasszam az órát,
92 10| készülődésemet. Sohasem mondta, hogy szeret. De ebben az órában,
93 10| a mosdótálra hajtottam, hogy hideg vízzel üssem el álmomat:
94 10| el álmomat: úgy éreztem, hogy e szótlan leány a hátam
95 10| gondoltam sűrű éjszakákon, hogy besötétedéssel elszökik
96 10| borítják az eget. De lehet, hogy később, amikor elmúlik a
97 10| építeni az udvar sarkába, hogy megrémüljenek tőle a nőcselédek,
98 10| éles késsel torkon szúrnak, hogy örömet okozzon az embereknek.
99 10| folytatta Juliska. - Lehet, hogy találkozol még leányokkal,
100 10| virrasztottam feletted, anélkül hogy tudtad volna. Megfordítottalak,
101 10| véredbe. Ha azt akartad volna, hogy a szívemet vágjam fel, mert
102 10| találhatsz, mert azt akarom, hogy mindig így láss, mint most,
103 10| gallyain oly friss a hóprém, hogy megcsókolni kívánná az ember,
104 10| az arcom a két kezemmel, hogy ne lássam Juliska fájdalmát...~
105 10| mintha időt sem akarna adni, hogy még egyszer mindent meggondoljak.
106 10| elmondani azt a nagy titkot, hogy nemsokára el kell válnunk;
107 10| szomorú voltam ez idő tájt, hogy csaknem visszaborzadtam
108 10| azt képzeltem magamban, hogy ez az út téli időben valóban
109 10| egymásnak a fürdővendégek, hogy mit álmodtak az éjszaka,
110 10| Csapkay Gyula kijelentette, hogy káposztalevesre igenis lehet
111 10| öregasszonyságok tudták tapasztalatból, hogy a mulatság most kezd vadulni,
112 10| mint egy sötét rakéta, hogy itt bujkálok a nádasban,
113 10| csillagom?~Lássuk, tudnám-e még, hogy hol van az Útonjárók csillaga?...~
114 10| talán már el is felejtette, hogy a világon vagyok...~Asszonyi
115 10| szent védelemnek gondolták, hogy nem féltek még éjfélkor
116 10| kalandorok. Csak az hiányzik, hogy megszólaljon valahol a tóparton
117 10| Ámde bizonyosra vettem, hogy megtalálom még ma este,
118 10| ma este, mert hallottam, hogy a Sóstón ferdőzik.~- Ugyan
119 10| Természetesen nyomban megírta, hogy maga itt időzik, mert téli
120 10| ügyességük bemutatására.~- Hát hogy és mint van? - kérdeztem
121 10| akart volna meggyőződni, hogy valóban mindenki alszik
122 10| járt annyi esztendő alatt, hogy még hírt sem adott?~Elgondolkoztam,
123 10| Vezettek férfiak, vezettek nők, hogy kiismerjem magam a városban.
124 10| nőktől tudtam meg például, hogy merre van a Kacsa utca,
125 10| asszonyismerősöm vette fejébe, hogy úgy kell ismernem a főváros
126 10| életükről és mások életéről, hogy ezeregyéjszaka kevés volna
127 10| küzdelemtől menekültem meg, hogy életemet és nyugalmamat
128 10| ablakai alatt, csodálom, hogy le nem ütöttek a dühös szeretők
129 10| Ámde a sors azt akarta, hogy megint csak vándorútra keljek,
130 10| városrészből a másikba, hogy az igazságot és az embereket
131 10| elnyerem jutalmamat.~- És hogy nevezték? Hívta valaki Tücskének?~-
132 10| Csak annyit ismételhetek, hogy boldoggá tettem őket, midőn
133 10| nem akartam észrevenni, hogy csókra szomjaznak...~Juliska
134 10| férfiak. Tekintetén látszott, hogy nem érti meg minden kifejezésemet (
135 10| férfiak azon fogásával élni, hogy hiszékeny nőknek ismeretlen
136 10| tavaszkor? - azt láttam, hogy semmit se mondtam el Juliskának
137 10| ha valaki megérdemelné, hogy minden titkomat közöljem
138 10| Juliska megérdemelné, hogy beavassam őt a misztériumba,
139 10| volna. Talán észrevette, hogy hazudtam neki...~Jó darabig
140 10| először a levegőbe; részint, hogy szemügyre vegye lábbelijét,
141 10| elhagyott pusztai kútba, hogy megnézze az ördögöt, amelyről
142 10| parasztleányokat, nem engedi, hogy Gyugyilinak nevezzem, mint
143 10| Györgynek kell szólítanom, hogy meghallja a szavamat.~És
144 11| Juliska útközben elmondta, hogy legjobb barátnői az elszegényedett
145 11| vármegyében. Tőlük tanulta, hogy utazás közben zöld fátyolt
146 11| egyik úgy leitta magát, hogy két napig észrevétlenül
147 11| Ónodi-kisasszonyoktól tanulta, hogy a férfiakat keresztnevükön
148 11| Ónodi-kisasszonyoknak köszönhető, hogy Juliska eddig minden kérőjét
149 11| Egy pipatórium mutatta, hogy Juliska ősei nemesemberek
150 11| tisztaságukkal mutatták, hogy kíváncsi kéz ritkán vonja
151 11| embernek nem jut eszébe, hogy éjszaka meggyilkolják; valamint
152 11| valamint arra sem gondol, hogy hány esztendeig ült börtönben
153 11| sohase menne tovább.~- Kár, hogy az ősz esős és komor vidékünkön,
154 11| vidékünkön, különben rábeszélném, hogy maradjon itt. Félek, megszökne
155 11| ismét csak arra ébredne, hogy az ereszről locsog a víz,
156 11| anyám iskolájában tanulta, hogy a nőnek illetlenség munka
157 11| semmi se fontos, csak az, hogy életünket meghosszabbítsuk.
158 11| Eleinte én is azt hittem, hogy az eső kopogásában éjszaka
159 11| Nem is merem rábeszélni, hogy megpróbáljon egy falusi
160 11| s másnapra elfelejtenék, hogy újra elmondhassa kalandjait.
161 11| délutánokon mindig azt vártam, hogy megáll egy idegen szán a
162 11| társaságunkban. Míg anyja elküldte, hogy fogyassza el félretett ebédjét.~
163 11| A fiam (aki nem tudta, hogy a fiam) a lábamnál ült egy
164 11| Míg én már nem tudtam, hogy mit énekel a tücsök és a
165 11| meggyőződni odabent a tűz, hogy senki és semmi nem szökött
166 11| Régebbi években azt hittem, hogy a törvénytelen gyermekek
167 11| fenyegetik.)~Ez a fiú nem tudta, hogy ki volt az apja... lelőtték,
168 11| búcsújárókkal ment el talán, hogy meghallja annak a harangnak
169 11| hullott egy porszem a szívére, hogy többé nem nyugodhatik meg
170 11| beszegezzük az ablakot, hogy ne lássa a lidércet az országúton
171 12| megpihenni, akinek mindegy, hogy bokor alatt húzza meg magát,
172 12| amelyeknek már mindegy, hogy a temető felé lépegetnek
173 12| emberek, s nem törődnek azzal, hogy valaki hallgat rájuk vagy
174 12| Régen elszokott ő attól, hogy uraknak feketekávét főzzön.
175 12| csak a falunál veszi észre, hogy kit is vitt szekerén, mikor
176 12| Azt kérdezi a tisztelt úr, hogy mit szoktam enni? Az én
177 12| mindig csak azt hallja, hogy ne paráználkodjál? Hát mit
178 12| kuruzsló. Ezért szükséges, hogy minden falunak legyen boszorkánymestere. -
179 12| akarom mondani, tisztelt úr, hogy nem ettem én kanállal a
180 12| tartottam a szemem. Láttam, hogy milyen bolondok az emberek.~
181 12| orvosságom, az én felfogásom, hogy nincs olyan öreg férfi,
182 12| kukoricahéjban gurulnak a lányok, hogy kihasad a padlás a vidám
183 12| bolondságokat irkált. Azt mondtad, hogy szomorú volt, és lehajtott
184 12| feszületektől megkérdezte, hogy mit gyóntak nála az emberek?~
185 12| megkérdezte a lenyomott avart, hogy mit álmodtak itt éjjel az
186 12| juhászbundájától tudakolta, hogy mit súgott neki a menyecske,
187 12| bocskoroktól kérdezősködött, hogy merre ment gazdájuk? - Ez
188 12| vándorlót.~- Csak annyit tudok, hogy az apám volt, és útszéli
189 12| levegőbe nézett.) Azt mondod, hogy az apád volt?... Lehetséges,
190 12| apád tán olyan ember volt, hogy felesége volt minden faluban,
191 12| Nem tudnád megmondani, hogy Erdélyországban szeretett
192 12| országjárótól kérdezte meg mindig, hogy mi újság a nagyvilágban,
193 12| ha olyan nagyot hazudtak, hogy a torony majd eldőlt? Ismerte
194 12| lesütötte a szemét.~- Megvallom, hogy én az apámat még olyan messziről
195 12| tudom az öreg csősztől, hogy márciusban melyik vágás
196 12| szalonkák, tudom a halászoktól, hogy hol gyülekezik a csík a
197 12| úszni... Csak annyit tudok, hogy erre meg amarra járt-kelt
198 12| odavetőleg - azért szükséges, hogy az ember ott tudja hagyni
199 12| ahol jól érezte magát, hogy ki tudjon kelni éjfélkor
200 12| földből. Azért kell a lyuk, hogy gyaloglás közben soha vissza
201 12| és így ne tudhassa meg, hogy sírnak vagy nevetnek a háta
202 12| szemébe:~- Azt kell gondolnom, hogy magának csak a szája jár,
203 12| fiút.~- Én nem mondtam, hogy nem láttam az apádat, te
204 12| apádat, te fiú... Lehetséges, hogy láttam, tudom is hol van,
205 12| de ő nem mondta nekem, hogy én erről híradással legyek.
206 12| semmit. Ámbátor lehetséges, hogy többet is tudnék erről beszélni,
207 12| akarnak kiejteni. Abból élnek, hogy bolondokat fognak, akik
208 12| ideküldöm az öreg csőszt, hogy nézzen a szemébe. Ha Pityainak
209 12| mondanak?~- Azt mondják, hogy közeleg az ősz, és okos
210 13| asszony mása volt. Lehetséges, hogy a fák is tanulják valakitől
211 13| kezdte a milánói hadfi -, hogy nem érdemes olyant keresni,
212 13| akartam intézni az öreghez, hogy magyarázná meg bővebben
213 13| Maga elszokott attól, hogy az álmait lássa, mert olyan
214 13| hagynak itt a vándorlók, hogy napokig lehet egy-egy álmot
215 13| álmainkban arról mesélnek, hogy messzire innen városok,
216 13| hajnalhasadáson át. Milyen különös, hogy mennyi tennivalójuk van
217 13| szagolgatásából, azt hiszik, hogy nekik más szaguk lesz, ha
218 13| Ahhoz nekem semmi közöm, hogy merre járt, kivel beszélt,
219 13| öreg csősz. - Már mondtam, hogy ha valamit elveszítettünk,
220 13| találjuk meg, ha az is akarja, hogy megtaláljuk, amit elvesztettünk...
221 13| elveszített dolgok azt jelentik, hogy kedvük van a vándorláshoz.
222 13| ciripelését.~- Ígérje meg, hogy nem felejti el, amit az
223 14| azért ment az országútra, hogy megkeresse a legmagasabb
224 14| hozott: olyan íze volt, hogy ifjúkori szüretek jutottak
225 14| leányzói futottak át a mezőkön, hogy hírül adják a molnárnak:
226 14| varjak, hangos szarkák, hogy elfújják a búcsúsok örökös
227 14| Istenem, hol van a fiam, hogy el ne mulassza az áldást!~
228 14| van harminc esztendeje, hogy elveszítettem mindent, ami
229 14| Elhittem ebben a percben, hogy bűnös embernek nagy megnyugvás
230 14| zsilipeket az asszonyok lelkén, hogy kiömlik onnan a sok szennyvíz,
231 14| akiknek megfogta a kezét, hogy el ne tévedjenek. Ez a szem
232 14| Úgy van az a világban, hogy nem járnak egyformán az
233 14| tud valamit mondani, úgy hogy csak ő hallja meg a szót.
234 14| akiknek úgy fájt a szívük, hogy támogatni kellett őket a
235 14| szívbajosok úgy kacagtak, hogy a foglyok felrepültek a
236 14| csak most emlékezett volna, hogy mi keresnivalója van neki
237 14| ennél a háznál.~- Már látom, hogy nemsokára meg kell szólítanom
238 14| egészen elfelejtettem, hogy a fiad, Juliska, az apját
239 14| közül a mesebeli griffmadár, hogy karmaival elragadjon messzire,
240 14| fiú menten ott teremnek, hogy megvédelmezzenek. De nem
241 14| Elfelejtették a világon, hogy voltam.~...Igen, most már
242 14| Igen, most már bevallom, hogy mindig az volt a vágyam,
243 14| mindig az volt a vágyam, hogy farkaskalandos téli éjszaka
244 14| nők erkölcstelenségéről, hogy megremegett a szívem. E
245 14| és annyi titkot mondának, hogy az asztal hajladozott. Ó,
246 14| a nők nagyon jól sejtik, hogy a kocsmákban mily förtelmességeket
247 14| dolgokat suttog a fülébe, hogy megcsalva érzi magát minden
248 14| mindig feltettem magamban, hogy csak olyan nőhöz leszek
249 14| ahol oly csendben élek, hogy szerelmes lehetek az emlékeimbe,
250 14| meg egyetlen emlék sem, hogy valósággal rám nyissa az
251 14| Való volna a régi mondás, hogy sohasem találjuk meg azt
252 14| nem elégedne meg azzal, hogy nagyvásárkor menjen csak
253 14| nemcsak azon jár az esze, hogy a padlás létrája alá álljon,
254 14| példáit Kunfalviról vette. Kár hogy mind a két gavallér már
255 14| minden alkalmat felhasználni, hogy megcsalhassák azt a nőt,
256 14| kicsinyek és alacsonyak voltak, hogy azokban csak álmodni lehetett
257 14| Ketrecbe kell őket zárni, hogy meg ne szökjenek. Minden
258 14| asszony bolond, aki hagyja, hogy lecsapják a kezéről a férfiát.
259 14| hisznek és megesküdnek, hogy a férfiak szerelme örökké
260 14| örökké tart. Elfelejtik, hogy a megunt szerelem elszökik
261 14| legalábbis ráfogjuk valakire, hogy őt szeretjük életünk végéig.
262 14| mert annyi eszem volt, hogy lássam: ismerni óhajtanák
263 14| szavaknak, ezért azt véltem, hogy jobb hallgatni és szabadjára
264 14| S így mihamar kiderült, hogy három esztendő előtt még
265 14| folytatta a sopánkodást, hogy Boldogfalva nem fekszik
266 14| vándorló. Nem lehet az igaz, hogy Boccaccio élt a világon,
267 14| idejében volt az divatban, hogy a férfiak a csillagokat,
268 14| és szemérmetesen írták, hogy azt meglophatta a postamesterné.
269 14| formáit eltakarja a ruha, hogy a férfiak szerelmük jutalmául
270 14| Boldogfalván lakunk. Tudjuk, hogy lett öngyilkos Nagy Imre,
271 14| Nagy Imre, és hallottuk, hogy Szirmai Imre milyen kunsztokat
272 14| vagyunk értesülve arról, hogy ki az a nagy művésznőnk,
273 14| nemes cél vezetett hozzánk, hogy felszólítsanak: vegyünk
274 14| könyvet. Csak az a kár, hogy A zsidók egyetemes történeté-t
275 14| életből. Tőle hallottuk, hogy Komlóssy Emmát megszöktette
276 14| amit úgy szokás kötni, hogy a vőlegény bal kezét nyújtja
277 14| színésznőkről, kalandorokról.~- És hogy is hívták a bárónőt, akit
278 14| feledkeztél meg rólam.~- Tudom, hogy ez nem magának való hely.
279 14| lábomat, és most itt vagyok, hogy jöjjön haza.~A házban még
280 14| menekvés. Elhíresztelik, hogy a postamesterné után szökött,
281 14| illant.~Régen volt ugyan, hogy ablakokon kiugráltam, mielőtt
282 14| feleltem -, s elhatároztam, hogy darab ideig nem megyek Pestre.~ ~
283 15| vitéz, aki várából kirohant, hogy megállítsa az úton járókat.
284 15| leereszkedtek a pincékbe, hogy onnan többé ne jöhessenek
285 15| percben vette volna észre, hogy ellenséges országba tévedt.
286 15| találkoznak. Hallottam, hogy bogaras ember, de nem sokkal
287 15| dongott. Hallottam azt is, hogy van egy kisasszonylánya,
288 15| sokat olvastam, az igaz, hogy németül, mert ifjú koromban
289 15| volt a tűz a kályhában, hogy téli estéken a legapróbb
290 15| reggel kezdte a borivást, hogy végigélhesse a napot. Azt
291 15| Azt volt a változatossága, hogy télen vörös bort ivott,
292 15| Délutánonként elhitte magáról, hogy kastélyban tölti az életét,
293 15| Estefelé azt képzelte, hogy messze a nagyvilágban a
294 15| minden éjszaka azt álmodta, hogy az őrültek házába viszik.
295 15| semmit, ámde jól tudtam, hogy ez az összeférhetetlen Sonkoly
296 15| olyan sült bolond volt, hogy Mihály arkangyalnak képzelte
297 15| felrakosgatta az emlékezetébe, hogy a következő télen, mikor
298 15| mikor olyan nagy lesz a hó, hogy az udvarra se lehet kimenni,
299 15| volt mondom, azt hitte, hogy szép nők, akiket sohasem
300 15| látott, véle álmodnak. Lehet, hogy csak hímszamár képében.~(
301 15| volt a szerencsétlensége, hogy egyszer megfordult Monte-Carlóban,
302 15| tett szert annyi pénzre, hogy Monte-Carlóba mehetett volna,
303 15| szisztémát állított fel, hogy három hét alatt bizonyosan
304 15| nem mond le a reményről, hogy valaha gazdag ember lesz.
305 15| fekszik ebben a temetőben, hogy kitelne belőlük az egész
306 15| hiába a keresztény Istenhez, hogy Monte-Carlóba érve elhatároztam:
307 15| mondtam neki, most mutasd meg, hogy mit tudsz. Igaz, hogy régi
308 15| meg, hogy mit tudsz. Igaz, hogy régi keresztény családból
309 15| falakra. - Mindnyájan tudjuk, hogy egy központi erő tartja
310 15| megfelelő táblázattal.~- Igaz, hogy ez csak gyermekjáték, nem
311 15| törvényeit. Megsúgom önnek, hogy a Monte-Carló-i gépek sem
312 15| Arról nem is szólok, hogy a legfinomabb gépek is megérzik
313 15| készpénztételeket, én majd feljegyzem, hogy mennyivel tartozik önnek
314 15| határozottan megírta nekem, hogy elmélete nem való kezdő
315 15| először életemben gondoltam, hogy megbolondultam. Én álltam
316 15| kéményen, amelyről megtudtam, hogy idegen jár a ház körül.
317 15| városban, akiről csak hittem, hogy én vagyok? Az igazi lényem
318 15| érzelmekkel.~S egyszerre éreztem, hogy hívnak, várnak, nyitott
319 15| a keblemen, a szívemen, hogy szinte könnyes lett a szemem.
320 15| meg voltam győződve arról, hogy e szerelmi kirándulásomon
321 15| mentén, akik reám vigyáznak, hogy bajom ne essen. A vén szélmalom
322 15| amikor meglepett a szerelem, hogy tőle nem szabadulhattok?
323 15| már elfelejtettem azt is, hogy a szótárban előfordulnak.
324 15| Hosszú csókot kaptam emlékbe, hogy az anyajegyként felejthetetlen
325 15| felelt a fiú, és ciripelt, hogy a szívem felvidámult.~Összeölelkezve
|