Part
1 1 | megszokottsággal. A forduló évszakok nem hoznak magukkal rendkívüliséget.
2 1 | csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz
3 1 | tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága.
4 1 | mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a
5 1 | furcsa hangú tavaszi eső, de nem szomorkodott senki sem,
6 1 | emlékeztető őszi esőzések. Nem volt olyan sűrű éjszaka,
7 1 | lett volna mondanivalója. Nem lehetett oly komor a tél,
8 1 | volna az életkedvet. És nem szólalhatott meg a tavasz
9 1 | időjárás alakulásától függött. Nem a percnek éltünk, hanem
10 1 | maga tavaszával s őszével. Nem egy napra volt feltéve az
11 1 | távolságot eléri. Ezért nem féltettük az elosonó percet,
12 2 | Pontos időben játszott, nem késett s nem jött korán.
13 2 | időben játszott, nem késett s nem jött korán. Nem gondolt
14 2 | késett s nem jött korán. Nem gondolt arra, hogy érdekessé
15 2 | szokatlan érkezésével. De nem törődött azzal sem, hogy
16 2 | egy ismeretlen hatóságtól. Nem bánta: sírnak odabent vagy
17 2 | Elringatta azokat, akik már nem tudnak megnyugodni bús fejükkel
18 2 | mindenkinek a szívében lakott, aki nem volt az élet kiválasztottja,
19 3 | vándorkatona meséje, aki nem találta meg a Krisztust
20 3 | kedves zene nekik, amely nem zavarja álmukat. A tücsök
21 3 | legmagasabb kémény felé.~Ti nem hallottátok még a tücsköt,
22 4 | kezdődik az ősz vagy a tavasz. Nem emlékszem abnormis időjárásra.
23 4 | csörgött napokig a háztetőn. De nem volt ez azért kellemetlen
24 4 | őszi esőket, melyek nélkül nem lettek volna teljesek az
25 4 | Bármilyen egyedül voltam, többé nem voltam árva. Leejtettem
26 4 | mondta volna:~- Ne félj, nem felejtettelek el!~ ~
27 5 | párbajoztam a huszárlaktanyában, s nem is csodálkoztam, hogy ép
28 5 | látogattam meg néha, sokáig nem tudtam elhagyni virtusaikat,
29 5 | jártak egymáshoz. Ilyenkor nem volt szokás kalapot tenni,
30 5 | kendőt borítottak a fejükre, nem felejtették otthon a kézilámpást,
31 5 | soha egyetlen lámpavilágot nem láttam a házakban, midőn
32 5 | hallgattam, fütyürészésemre nem felelt senki, a vágyaim
33 5 | felelt senki, a vágyaim felé nem nyúl ki fehér leánykéz az
34 5 | az ablakocskából, kisajtó nem nyikordul a kerten, hogy
35 5 | volna arról, hogy odalent nem történhetik semmi rendellenesség.
36 5 | leányok. Huray ügyvéd úrra nem vár a taligás a "Hársfa"
37 5 | recsegő, rikkantó hangja nem veri fel a Mátyánszky-féle
38 5 | zsidó kisasszonyba, kit nem ismertem? Az alispánnéba,
39 6 | százesztendős korában. De kocsmába nem járt, inkább a cselédszobák
40 6 | cselédszobák körül settenkedett. S nem minden siker nélkül. A katonás,
41 6 | kiejtéssel beszélt magyarul: nem kis eredményeket mondhatott
42 6 | büszke volt erre a napra, de nem így atyám, aki rátarti,
43 6 | növekedett a gyerekekkel, amíg el nem hagyta; és ezek az utcák
44 6 | nézett a temetők felé, és nem mert köhinteni, krákogni,
45 6 | Szegény atyámnak sejtelme nem lehetett arról, hogy hármunk
46 6 | honleányokkal a bástyán - nem sokat beszélt különben a
47 6 | tizenhat esztendős ifjú - nem nagyon gátolta nagyatyámat,
48 6 | nagyatyám deres bajszát. Nem panaszképpen mondom, hisz
49 6 | közeledett e nőkhöz, s azok nem haragudtak reá. Általában
50 6 | maradt.~De Jella boldog volt.~Nem tudom, hogy mennyit adott
51 6 | leszakadt az ágy...)~Egyéb nem is történt vele életében.
52 6 | emlékeztek az emberek; tán azért nem is kapott feleséget.~A "
53 6 | hogy utasember élete végéig nem felejtette el. Ha tíz esztendő
54 6 | itt az ágyban fekve, hogy nem ment fel a nadrág. Új nadrágot
55 6 | nemsokára bevégződött.~Jella nem mulasztotta el, hogy az
56 6 | szélmalom mögött, s a temetőben nem volt látogató, a koszorúk
57 6 | érzelmes hölggyel, aki nem panaszkodott senkinek szenvedéseiről.
58 7 | gróf a sáncokon táncolt - nem történt érdemleges esemény
59 7 | Aztán elhallgatott. Mi nem sokat törődtünk vele, mert
60 7 | törődtünk vele, mert egyébként nem alkalmatlankodott a kísértet.~
61 7 | a hibás szemét, amelyet nem tudott mindjárt levenni
62 7 | Juliskának. A hosszabbakhoz nem volt szabad hozzáfogni,
63 7 | érnénk. Juliska ilyenkor nem merte fölemelni a szemét,
64 7 | hallja s megérti a verseket.~Nem sokat törődtem vele, mert
65 7 | látta el minden jóval.) De nem utolsó álmodozók azok sem,
66 7 | manapság, ennyi esztendő után?~Nem kérdeztem meg Juliskát.
67 8 | anyám csodálatos szépsége - nem sokáig engedte, hogy a tizenöt
68 8 | kockakövek közé. Talán ezért nem szerettem a szilárdul megépített
69 8 | szabad idejében az "Illik? Nem illik?" könyvecskét forgatta.
70 8 | gyalogút a kocsmába vezetett. S nem a templomba.~A kocsmának
71 8 | mert semmi megnyugtatót nem lát a földi létében, sem
72 8 | megtisztulási folyamaton estek át, nem volt szabad hozzájuk nyúlni,
73 8 | nagyanyám bankóforintosának nem is nagyon örült Jurás, mintha
74 8 | részeg volt délután óta. Nem tudom, manapság is divatban
75 8 | megfogta a kezem:~- Én egyedül nem megyek haza, úrfi - szólt
76 8 | László rekedtes hangja.~- Ma nem hágy el, úrfi - szólt komolyan
77 8 | sújtanak vele. Soha egyebet nem tesznek. És mást nem hallanak,
78 8 | egyebet nem tesznek. És mást nem hallanak, mint a fa kopogását.
79 8 | átölelve. Ő csendesdeden állt, nem védekezett, nem türelmetlenkedett.
80 8 | csendesdeden állt, nem védekezett, nem türelmetlenkedett. Csendesen,
81 8 | volna száján. S ő maga talán nem is tudta, hogy mit beszélt.~
82 9 | eltűnését észrevették, aztán nem sokat törődtek vele. Csak
83 9 | érte az öreg rabot. Csak nem esett tán a kútba!~Sóvágó
84 9 | álom.~Harminc esztendő óta nem látott országutat.~De az
85 9 | amelyen legénykora óta nem járt.~A pocsolyában most
86 9 | csend tájain, az emberfiától nem látott szigetek pázsitjain,
87 9 | terjedve, mintha soha véget nem érne... A farkas, a betyár,
88 9 | mindent, életről-halálról.~Nem hitt már a hegyeknek sem,
89 9 | való versengéstől? Miért nem tért le az egyenes útról,
90 9 | Sóvágó a falujába ment.~Nem volt vele semmi gyilkos
91 9 | göröngyös falusi útra, hisz nem szokott itt este járni senki,
92 9 | hosszan elüldögélt.~Mit, mit nem gondolt magában a vén zsivány?~
93 9 | éjszaka, ő is az éjszakát. Nem is történt semmi bántódása.~
94 9 | nyugodtan viselte a rabságot. Nem ment el, pedig már küldték
95 10| messzire, célját s végét nem látva az útnak, csak megyek,
96 10| a levegőben, mintha még nem merészelnének leereszkedni
97 10| Ahová maga megy, ott nem ölnek disznót. Mi pedig
98 10| nőknek! - de úgy senki már nem szeret, mint én szerettelek.
99 10| haragos felkiáltásod, amelyről nem tudsz, mert álmodban történt:
100 10| Most megmondom, ha eddig nem tudtad volna...~Csak lehajtottam
101 10| hajfürtjeid között, amelyeket én nem ismertem, ledér festett
102 10| fel, mert látni akarod: nem sokat gondolkoztam volna,
103 10| volna álmodni, amelyben te nem voltál benne, hirtelen felébredtem,
104 10| mert este előreigazítottam. Nem feleltem, de menni készültem...~-
105 10| Tehát elmégysz, s én többé nem látlak. Hiába jönnél vissza,
106 10| jönnél vissza, engem már nem találsz ennél a háznál,
107 10| engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen
108 10| bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik
109 10| örökre a tiéd maradok.~- Hisz nem az enyém voltál - feleltem
110 10| mindig megmaradok neked. Már nem láthatsz, nem foghatsz,
111 10| neked. Már nem láthatsz, nem foghatsz, nem csókolhatsz,
112 10| láthatsz, nem foghatsz, nem csókolhatsz, hisz öregasszony
113 10| Elbúvok előled, soha fel nem találhatsz, mert azt akarom,
114 10| tegnap... Hogyha másképpen nem: az emlékezésedben ismét
115 10| ifjúságát, de már akkor nem találsz meg, sem a téli
116 10| mindnyájan szeretünk?~- Nem tudok felelni... Már a kapu
117 10| mindig frissek, soha el nem fáradnak, jó étvágyuk s
118 10| hangosan beszélnek, soha nem búsulnak (még a rossz vásáron
119 10| mint maguk a szülők.~*~Nem néztem hátra - csak tíz
120 10| legyezgették arcunkat, mintha nem akarná elmondani azt a nagy
121 10| túlnőttek a tetőn, az udvarban nem visszhangzott a kiáltás,
122 10| magasságában kerengő felhők többé nem viszik magukkal a képzeletet.
123 10| üdülőhelyekkel tudják felcserélni, és nem lövik főbe magukat a megérkezésük
124 10| bizonyosan régi idő óta nem lakott senki, mert a vaksi
125 10| kapott utazókosarakban itt nem mutatkoztak a nagyvilág
126 10| mellől, amíg az teli-teli nem lett üres boros- és szolyvai-vizes
127 10| az életük... A keringők nem hazudnak.~A tölgyfák sűrű
128 10| papiroson való elintézés nem fogadtatik el... A legbölcsebbek
129 10| vadkörtefa árnyéka, még nem felejtett el a mogyoróbokor,
130 10| védelemnek gondolták, hogy nem féltek még éjfélkor sem
131 10| valaki a nevemet kiáltotta. Nem kétségbeesetten, sem riadtan
132 10| falusi asszony lettem, és nem történt velem semmi, mióta
133 10| történt velem semmi, mióta nem láttam. Még ha történt volna
134 10| úriasszonyok a hetivásárra járnak. Nem látszott fáradtnak, bár
135 10| illatozott, mint a soha véget nem érő boldog egészség. Falusi
136 10| ilyen kosárral utaznak: nem is veszíthetik el az életük
137 10| végigjárta ez utakat. Midőn már nem volt több tanulnivaló, a
138 10| alatt, csodálom, hogy le nem ütöttek a dühös szeretők
139 10| másvilági bíró elé, hűtlenséget nem követtem el, sohase hagytam
140 10| Apucinak, de Tücsöknek nem mondott senki. Általában
141 10| reggelt kívánt. A másik nem tudott aludni menni, amíg
142 10| amíg mindenféle mesékkel el nem altattam. Elvittem őket
143 10| elhagyott erdei utakon nem akartam észrevenni, hogy
144 10| csókra szomjaznak...~Juliska nem szűnt meg csodálkozni szavaimon.
145 10| az ő falujában bizonyosan nem beszélnek ennyit a férfiak.
146 10| Tekintetén látszott, hogy nem érti meg minden kifejezésemet (
147 10| kifejezésemet (holott valóban nem akartam a férfiak azon fogásával
148 10| álmoskönyvben), arca elváltozásain nem mutatkozott féltékenység,
149 10| messziségbe néztem: vajon nem felejtettem ki valamit életemből,
150 10| akár másét.~És Juliska, bár nem volt művelt hölgy, és csak
151 10| fúj a szél.~- A gyermekét nem is kérdezte, pedig nagyra
152 10| és tudománya rengeteg.~- Nem fél a lótól, sem a bivalytól.
153 10| mindenkit a faluban. A könyvhöz nem sok türelme van és hamar
154 10| vágja a parasztleányokat, nem engedi, hogy Gyugyilinak
155 11| Magyarországon, ahol az embernek nem jut eszébe, hogy éjszaka
156 11| feltalálható volt, címe: Illik? Nem illik? Boldog Magyarország
157 11| csillog a hópehely. De azért nem panaszkodhatom a természetre.
158 11| szükségünk van. Ha ruházkodni nem kellene, félre is tehetnék
159 11| kutyaugatást, amitől majd nem tud aludni.~Ebéd után egy
160 11| faluba menni. Itt soha meg nem áll. Ilyen kis házban észrevétlenül
161 11| itt igazán a gyógyulás. Nem is merem rábeszélni, hogy
162 11| esztendővel tovább élne. Nem gondolna a nőkre. Legfeljebb
163 11| Kezdi a padláson, mikor még nem fogyott el a téli dió, és
164 11| A földre nézett, nyilván nem érezte jól magát társaságunkban.
165 11| pásztortűznek.~A fiam (aki nem tudta, hogy a fiam) a lábamnál
166 11| utánozni kezdte a tücsökhangot. Nem érdekelte többé az én ifjúkorom,
167 11| megértették egymást. Míg én már nem tudtam, hogy mit énekel
168 11| tűz, hogy senki és semmi nem szökött meg az udvarból
169 11| seregélyeket fenyegetik.)~Ez a fiú nem tudta, hogy ki volt az apja...
170 11| porszem a szívére, hogy többé nem nyugodhatik meg egy helyben,
171 11| állunk az anyámmal, és többé nem engedjük el. De most még
172 12| áruló volt-e Görgei vagy nem? Kálmán, a "zsidó asszony"
173 12| előtte.~- Messziről jövök én, nem pedig a szomszédból, Tyukodról
174 12| szót felénk fordítva.~Mi nem szóltunk semmit. Beszélt
175 12| mesélnek a pihenő emberek, s nem törődnek azzal, hogy valaki
176 12| örökké munkát kereső és soha nem találó csavargó, az emberismerő
177 12| már elvette a vadvirágot, nem tagadhatta meg a vándorló
178 12| boszorkányság, semmi bűvészet. Csak nem szabad félni az embernek.
179 12| szabad félni az embernek. Nem szabad félni se nagypéntek
180 12| bot? Ha meg kell halni, nem védelmez meg tőle a bot.
181 12| enni? Az én bátorságomhoz nem kell kígyózsír, se méhmagzat
182 12| vándorlegényeivel... Az álomnak nem parancsol senki. Azt mutatja,
183 12| mondani, tisztelt úr, hogy nem ettem én kanállal a tudományt.
184 12| akinek a lakatjához én nem értenék. Mi kell nekik?
185 12| sikoltásuktól. Csak a tücsökre nem szabad sohasem hallgatni,
186 12| zsidó asszony" felelt is, nem is, visszahúzódott a kármentőbe.
187 12| hol meglepte az éjszaka? Nem tudnád megmondani, hogy
188 12| érett szőlőbogyók alatt? Nem lakott-e egy öreg atyafi
189 12| Avason, aki esztendőszámra nem olvasott újságot, és az
190 12| mérte végig a fiút.~- Én nem mondtam, hogy nem láttam
191 12| Én nem mondtam, hogy nem láttam az apádat, te fiú...
192 12| merre veszi útját, de ő nem mondta nekem, hogy én erről
193 12| erről híradással legyek. Ő nem mondott nekem semmit. Ámbátor
194 12| Hm, gondoltam magamban, nem is olyan bolondok a tücskök.~ ~
195 13| a milánói hadfi -, hogy nem érdemes olyant keresni,
196 13| országútra mutatott.~Én nem láttam semmit, csak a kukoricást,
197 13| helyen él, ahol az emberek nem érnek rá gondolkodni, álmodozni,
198 13| járok, ahol életemben soha nem voltam, ahol a százesztendős
199 13| mulattató tűzzel, amely nem alszik ki a kemencében:
200 13| vannak, ahol az emberek nem nyugodnak meg az esős évszakban
201 13| vándorcigányok a tengelyszöget, nem tanulnak semmit a holtak
202 13| bevégezték futkározásukat.~De mi nem álmodunk soha sarokból megszólaló
203 13| sarlója.~Az én álmaimban nem múlott el tíz esztendő,
204 13| elérkezik.~A hajába még nem vont nyomot a téli szánkó,
205 13| szánkó, szeme fényét még nem törte meg annak a sok embernek,
206 13| maga szeméből, a homlokán nem utaznak varjak és kis mosolygás
207 13| azokat, akiknek az álmokban nem lehet részük. A besötétedett
208 13| bedugdossa a kéményeken.~Én nem láttam semmit. De nem szóltam.
209 13| Én nem láttam semmit. De nem szóltam. Ám az öreg csősz
210 13| nincsen kislutri, azóta nem álmodtam semmit - dörmögte. -
211 13| ember? Arról, ami volt, nem érdemes egyik oldalunkról
212 13| ciripelését.~- Ígérje meg, hogy nem felejti el, amit az első
213 14| és a kakaskukorékolásra nem talált haza. Megrekedt tán
214 14| között, akik részegségükben nem engedték tovább a lószemű
215 14| fát. És az öngyilkosjelölt nem találta meg a fát, pedig
216 14| utazás jele. Ugye, azelőtt nem voltak ily víg álmai? Álmodik
217 14| fáradunk el a járáskelésben, nem öregszünk, nem betegszünk,
218 14| járáskelésben, nem öregszünk, nem betegszünk, meghalni is
219 14| ha hívjuk a halált. Már nem sok időm van hátra. Jöjjön
220 14| fiatalabb, tudatlanabb, aki még nem ismeri az országutat és
221 14| pócsi búcsú-vezér. Azóta nem aludtam ágyban, mindig csak
222 14| eltolta magától az ételt.~- Ma nem - mondta csendesen és határozottan. -
223 14| volt az, amelyet évekig nem felejtünk el, és amelyre
224 14| meghatottsággal gondolunk vissza. Nem kért tőlünk egyebet ez a
225 14| magunkban, mikor többé már nem látjuk őt.~De most még itt
226 14| sugározva pihent rajtunk. És mi nem tudtunk néki semmit sem
227 14| néki semmit sem adni, mert nem fogadott el egyebet egy
228 14| Urunk végtelen jóságában.~- Nem kételkedem - rebegte Juliska. -
229 14| néha rám jön valami fájás. Nem tudom, hol fáj, nem tudom,
230 14| fájás. Nem tudom, hol fáj, nem tudom, miért szomorodom
231 14| van az a világban, hogy nem járnak egyformán az órák.
232 14| öregedésnek. A szél már nem tud úgy hazudni, mint azelőtt,
233 14| a tilinkós, aki azelőtt nem hagyott aludni, ez is igaz;
234 14| lábasok, gyúródeszkák között, nem porol az ibrik a levesestállal,
235 14| az ibrik a levesestállal, nem veszekszik a só a paprikával -
236 14| Pócsra, leányom, és többé nem látod árnyékát a füstnek.~
237 14| hogy megvédelmezzenek. De nem jött griffmadár értem, nem
238 14| nem jött griffmadár értem, nem jött levél utánam. Elfelejtették
239 14| ha a szeretett férfiút nem engedik a kocsmába, ahol
240 14| szerelmes lehetek az emlékeimbe, nem elevenedhetik meg egyetlen
241 14| elvetődtem hozzájuk.~- Maga már nem az az ember, N. N. - mondta
242 14| fiatalabb, mint gondoltuk. Maga nem elégedne meg azzal, hogy
243 14| És a sűrűségből többé nem jöttek vissza.)~Az Ónódi-kisasszonyok
244 14| elmegyógyítóban, akiknek nem volt más bajuk, minthogy
245 14| szavakat mondott, nyári estén.~Nem feleltem a kisasszonyok
246 14| sopánkodást, hogy Boldogfalva nem fekszik a nagy országút
247 14| a legátus, a vándorló. Nem lehet az igaz, hogy Boccaccio
248 14| világon, vagy legalábbis nem járt Magyarországon, mert
249 14| alakjai ők, akiknek mintha nem maradtak volna gyermekeik.
250 14| önfeláldozás a mai nőkön már nem található. Leveleiket mindig
251 14| szalongavallér volt.~- Talán nem is hallotta még életében
252 14| Szelíden tiltakoztam.~- Valóban nem ismerem a kiváló férfiút.~-
253 14| állítólag gróf volt, de nem használta címerét. Demokrata
254 14| alatt volt alakulóban. Ha nem tudná: a felvidéki akció
255 14| megmentése.~Természetesen nem vontuk ki magunkat a honleányi
256 14| Úgy éreztem magam, mintha nem is Budapestről, hanem a
257 14| kiáltottam. - Csakhogy nem feledkeztél meg rólam.~-
258 14| rólam.~- Tudom, hogy ez nem magának való hely. Nyakamba
259 14| elhatároztam, hogy darab ideig nem megyek Pestre.~ ~
260 15| tanyát ütni, hol emberek nem járnak; - kedvükre játszadozhattak
261 15| amelyeket a mai kor már nem ért meg. Nyírfa fehérlett
262 15| dombját, holott ellenségek már nem jártak erre, legfeljebb
263 15| az emberek a molnárral, nem jegyeztettek fel a kalendáriumba,
264 15| Majd varjak károgtak, de nem láttam őket. A szél hajtott
265 15| hogy bogaras ember, de nem sokkal bolondabb azoknál
266 15| Csillag Annának.~Szomjas úr nem messzire lakott a szélmalomtól
267 15| háza lehetett, mert címer nem volt a kapun. Kis ablakok
268 15| voltak szolgálatban, de nem felejtették el úri származásukat.
269 15| szégyenkezők, mintha már nem tudná bizonyosan, mire tanította
270 15| az őrültek házába viszik. Nem lehetett vele érintkezni.~(
271 15| lehetett vele érintkezni.~(Én nem szóltam semmit, ámde jól
272 15| összeférhetetlen Sonkoly senki más nem volt, mint maga Szomjas
273 15| a fejét, és csupán azért nem indult el a gyümölcs leszakítására,
274 15| gyümölcs leszakítására, mert nem volt jóravaló lábbelije.
275 15| indulást vezényelt. Szomszédom nem merészelt egyedül maradni
276 15| bankot. És késő öregségig nem mond le a reményről, hogy
277 15| öngyilkosok lettek, mert nem volt elég kitartásuk a szisztéma
278 15| hiányzott az elődök erélye, nem tudták keresztülvinni akaratukat.
279 15| aki megjátssza. Többet nem mondhatok, uram, tervemről.
280 15| származom, de csodatetteidnek nem lesz hangosabb hirdetője,
281 15| hogy ez csak gyermekjáték, nem közelíti meg az igazi nagy
282 15| csalta meg a kedvese... Arról nem is szólok, hogy a legfinomabb
283 15| módszer. Én korrektül játszom, nem úgy, mint egy bizonyos szomszédom,
284 15| mennyivel tartozik önnek a bank.~Nem volt kedvem a Nagy-Garcia-elmélethez,
285 15| megírta nekem, hogy elmélete nem való kezdő játékosoknak.~
286 15| elkomorodott.~- Ön úgy látszik, nem becsüli a játékot semmire?
287 15| volt az idegen, a fejét nem láthattam mindjárt, mert
288 15| megszégyenítést? Távozzék uram, amíg nem feledkezem meg magamról.
289 15| nyugtalanul forgolódtam ágyamban, nem bírtam elfelejteni azt a
290 15| tájak és nádasok között; az nem mozdult el a kertek alatt
291 15| széllel?... S ugyanezért nem öregedett meg olyan gyorsan,
292 15| gyorsan, mert újholdkor nem nézett a háta mögé, beszélgetett
293 15| mellett, akik szerették, és nem keresett új, múlékony pásztortüzeket
294 15| pásztortüzeket a messziségben, nem futott hideg fényű lidércek
295 15| végre viszontláttam őt, aki nem felejtett el ősöket, nőket,
296 15| gyalogoló virrasztó és hűséges. Nem volt neki semmi sem lehetetlen,
297 15| ahová kívánkozunk.~Régen nem érzett könnyedséggel öltözködtem
298 15| Csak emlékezzetek, öregek, nem így volt mindez, amikor
299 15| meglepett a szerelem, hogy tőle nem szabadulhattok? Mikor a
300 15| zene, amelynek eredetét, nem tudjátok?... Mikor behunyt
301 15| holdkórosok?~Manapság már nem tudnék nappal sem eltalálni
302 15| megkopogtatnám az ablakot. Ámde nem így volt akkor, a nedvességtől
303 15| selyemszűr, amelyben többé nem fázik meg senki. Leányillat
304 15| fúrta volna át a mellét, és nem leli helyét végtelen fájdalmában.~
305 15| Juliskát, akit a fiú soha el nem hagy. Még a bolondos Ónodi-kisasszonyokról
|