Part
1 1 | az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai
2 1 | kedvük volt az embereknek, mint ősszel. A tücsök, a dajkám
3 1 | távlatokra volt berendezve, mint a gondos asszonynak a kamarája,
4 1 | betegség oly meglepően jött, mint a váratlan vihar. A halál,
5 1 | oly csodálkozást keltett, mint a vastag hóbunda, amely
6 2 | helyét a tűzhely közelében, mint a tyúk, mielőtt tojna, hogy
7 2 | sem volt már estéjükön, mint kovácsműhely csengő kalapácsainak
8 3 | illattalan. A holdfény hideg, mint a másvilág. A felhők is
9 3 | tücsök fújja a nótájukat, mint valami másvilági karnagy,
10 3 | nyomban szebben dalol, mint valaha. Hangja édesded,
11 3 | édesded, andalgó, ringató, mint egy trubadúré. Előbúvik
12 4 | kémény a dércsípte háztetőn, mint fehéredő, tömött szakállból
13 4 | lezárták estére nagy lakattal, mint valami börtönt, amelyben
14 4 | fagyú, csontkemény telet, mint az őszi esőt. Ürge módjára
15 5 | vitorláikat a láthatáron, mint a vármegye régi hatalmát.
16 5 | birtokosnak jobb agara volt már, mint az elnöknek. Kártyáztak,
17 5 | van olyan kemény öklöm, mint bármelyiknek közöttük. Tizenhat
18 5 | csörgött néha a csengő, mint a messze kalandozó élet.
19 5 | bandukolnak a szűk Holló utcán, mint dologtalan kísértetek. A "
20 5 | barangoltam az őszi éjszakában, mint egy eltévedt vándorló. Szerettem
21 5 | néztem (a gömbölydedségére), mint azóta sem nőre?~Magányos
22 6 | Nagybátyám szegény volt, mint a templom egere, bár gavallérságában
23 6 | messzire és sárosan nyúltak el, mint a hétköznapi élet; akácfélékkel
24 6 | is volt családi pörünk, mint a legtöbb magyar familiának.
25 6 | magam is szerelmes voltam, mint a legtöbb kívánatos nőbe
26 6 | után is "kivesse a hurkot" (mint mondani szokta). Igaz, hogy
27 6 | láttam mosolyogni nőket, mint nagyatyámra ragyogtak fel
28 6 | dohogott. Szidott valakit, mint a bokrot.~Én tanulmányaimról
29 6 | korhely fiskális köszönését, mint egy királynő, aki jobbágyai
30 6 | ahol annyi bolha volt, mint Falstaff fogadójában, az
31 6 | szél koncertet tartott, mint megőrült muzsikus - de Huray
32 6 | olyankor foglalta el, amikor, mint mondani szokták: Hekuba
33 6 | legényes figura volt, sovány, mint a nyírségi agár, és a zöld
34 6 | este korábban fektették le, mint arra megérett. Nyugtalankodva
35 6 | hosszú Szent Mihály utcában. Mint jól nevelt úrilányhoz illik:
36 6 | asszonyhoz hasonlított, mint leányhoz. Hervadt és édes
37 6 | leányhoz. Hervadt és édes volt, mint a szőlő, amely a tőkén felejtődött.
38 6 | Arca itt-ott piros volt, mint a dércsípte ecetvirág. A
39 6 | Olyan hangosan nevetett, mint egy vidéki primadonna. A
40 6 | a koszorúk elhervadtak, mint otthon az emlékezés, árny-
41 6 | velem. Sokkal erősebb volt, mint én.~ ~
42 7 | kívül, de azt rajongva, mint egy cseléd vagy egy szent),
43 7 | messzire lehetett látni, mint az élet. Fára festett képek,
44 7 | édesdeden, mozdulatlanul, mint a kenyér, álmában néha mélyen
45 7 | egypár sírósat nyögött, mint a madár füttyent az erdőn,
46 7 | Kancsi volt, de bőre fehér, mint a kisasszonyoké. Néha észrevettem,
47 7 | keresztbenéző szemén. Elvörösödött, mint a láng.~És tovább foltozott
48 7 | kedveltem a fagyos, őszi fákat, mint a nőket. A mezőket, amelyeken
49 7 | amelyeken úgy közelgett a köd, mint egy északi regényben a melankólia.
50 7 | bizonyosan megtelepedtek itt, mint vándorlók. Hányszor csodálkoztam
51 7 | Juliska éppen úgy félt, mint én, amint este lett a ház
52 7 | illedelmes és hallgatag volt, mint egy jó kis szellem, aki
53 7 | gyermekei lettek volna, mint a köcsögök és fazekak, csészék,
54 7 | szeretett, s tisztán tartott, mint a kisbabát.~Juliska Nagykállóból,
55 7 | kérdeztem tőle. Szomorú voltam, mint egy szentimentális kamasz.
56 8 | tizenöt esztendős korában, mint ez a leány. Barna, mint
57 8 | mint ez a leány. Barna, mint a fiatal Szűz Mária és szelíd,
58 8 | fiatal Szűz Mária és szelíd, mint egy eltévedt galamb, amely
59 8 | úgy vonzódtam Juliskához, mint senkihez a világon. Elfelejtettem
60 8 | ahol anyám és atyám laktak, mint választékos uraságok ebben
61 8 | megpihen ez a gyalogút, mint valami nóta. Tapossák ezt
62 8 | amely mindig úgy füstölög, mint a szójárása egy tarka, ráncos
63 8 | mosolygó családi körben, mint egy másik csillag, ahol
64 8 | meggyőződések oly csalogatók, mint a lidércek! De mily csodálatos
65 8 | kedv az asztal alá gurul, mint egy leszakadt nadrággomb,
66 8 | szabad hozzájuk nyúlni, mint a gyermekágyas asszonyhoz,
67 8 | üde cselédleány alszik, mint a szakajtóban a téli alma;
68 8 | égboltozaton. Dideregve, fénylően, mint a cigányleány szeme, állott
69 8 | bandája. A nagybőgő recsegett, mint egy táncban kifáradt vénember.
70 8 | volna. Míg az udvarból, mint a mennyország hangzott Dombi
71 8 | jövök a borral - súgta, mint egy cinkostárs. - Aztán
72 8 | kertek mélyeket álmodtak, mint öregemberek ifjúságukról,
73 8 | tesznek. És mást nem hallanak, mint a fa kopogását. Mikor nagyon
74 8 | kellett őket lépéseinkkel, mint a vámszedőket, midőn leeresztették
75 8 | hajoltak ki a fák téli gallyai, mint a megöregedett szomszédasszonyok
76 8 | vállát lehajló fejemhez, mint az anya beteg gyermekének.
77 8 | szíve.~Úgy adta a bort, mint bibliában a nők a vándorlónak.~
78 8 | hajamban, simogatta a hátam, mint valaha szent anyám, amíg
79 8 | volt ennek a fiatal nőnek. Mint a téli almának a kamra polcán.~
80 9 | kállói várnak állandó lakója.~Mint afféle régi tömlöctöltelék,
81 9 | keréknyom, a sár ugyanaz, mint harminc esztendő előtt.
82 9 | haragvó indulat. Csak ment, mint álmában megy az ember, akarata
83 9 | csak elkezdett ciripelni, mint a tücsök.~Megtanulta a tücsök
84 10| a gyertya lángjai elől, mint szeretők, akik hiába jöttek
85 10| kövezeten, egy kávéházból, mint varjúcsapat, akkor mendegélt
86 10| simult. Aztán az is elmúlt, mint egy álom.~Hirtelen tettvágy,
87 10| mögött. Ismét jön a vonat, mint gyermekkoromban. A piros
88 10| elgondolkozásomat. A hátamhoz simult, mint egy meleg, puha kendő. A
89 10| ereszek jégcsapja fénylik, mint a fiatalok szeme. A kémény
90 10| úgy senki már nem szeret, mint én szerettelek. Én voltam
91 10| volna a szívemet előtted.~Mint egy távoli szép mese, egy
92 10| Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved,
93 10| sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod,
94 10| a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel,
95 10| darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül
96 10| akarom, hogy mindig így láss, mint most, mint tegnap... Hogyha
97 10| mindig így láss, mint most, mint tegnap... Hogyha másképpen
98 10| lábnyomaim voltak. Keresni fogsz, mint öregember az ifjúságát,
99 10| megvilágította a szobát, mint a karácsonyfa.~- Itt akarsz
100 10| olyan halkan közeledve, mint a galamb kering az udvar
101 10| mozdulatlanul feküdtem, mint egy fadarab.~- Hová, merre
102 10| Felé küldtem a gondolatom, mint az álom után, amely ott
103 10| gondolkozás nélküli lefolytatását: mint maguk a szülők.~*~Nem néztem
104 10| És eliramlottak az évek, mint a folyam habjai, a fák levelei,
105 10| esztendők sorban meghaltak, mint a jóbarátok, akiknek nagyszerű
106 10| szélmalom úgy összezsugorodott, mint öregasszonyka. A sikátorokban
107 10| álldogáltak a szemhatáron, mint a fosztóka mesemondásaiból
108 10| sánta volt.~Szakállam volt, mint akár egy falusi uraságnak.
109 10| és önfeláldozóén élnek, mint a valcerben... vannak valahol
110 10| reggel olyan volt az egész, mint egy álom. Milyen messzire
111 10| betegek ők, úgy halnak meg, mint a csillag lefut az égről,
112 10| a víz felett elcikázott, mint útját tévesztett szellem,
113 10| mintha jelt adna valakinek, mint egy sötét rakéta, hogy itt
114 10| mindig úgy kiáltozik a szél, mint a hetivásár: a vasúti állomás
115 10| lutheránus torony gömbös fejét. Mint egy kék mutatóujj álldogál
116 10| remegő fényénél. Állongott, mint a régi költők verseiben,
117 10| vonalacskák, ráncocskák láthatók, mint a bővérű, jól táplálkozó
118 10| bemutatására.~- Hát hogy és mint van? - kérdeztem darab idő
119 10| szerkeszthet.~A fák között mint álomkép mutatkozott az alvó
120 10| elemózsiát szedett elő, mint a vasúti állomásokon, nagyvásárokon
121 10| kendőjében a cipó úgy illatozott, mint a soha véget nem érő boldog
122 10| A só olyan fehér volt, mint a tél, amely bizonyosan
123 10| Bujiban. Pirult a paprika, mint az ünnepnapok neve a kalendáriumban.
124 10| bor édesded és üde volt, mint a lugasszőlőből való bor.
125 10| főváros külső területeit, mint a legöregebb bérkocsisnak.
126 10| meghallgatásukra. Úgy bántak velem, mint a városba tévedt szegény
127 10| csak keressem a forrást, mint a zarándokok, akik keresztül-kasul
128 10| Néha úgy beszéltem velük, mint egy félkarú zsoldoskatona,
129 10| illedelmes és választékos voltam, mint egy táncmester. Nagy társaság
130 10| életemet éppen úgy körüllengi, mint akár másét.~És Juliska,
131 10| az életről és halálról, mint egy falusi tücsök, csalódottan
132 10| süveggel egyet szundítottak, mint a vándorlók szokták, mielőtt
133 10| a fiamról.~*~Olyan szép, mint általában a szerelemgyerekek.
134 10| hogy Gyugyilinak nevezzem, mint csecsemőkorában, Györgynek
135 10| megérkezett a nyári hajnal, mint egy csengő-bongó komédiáskocsi.
136 10| hangzott a kerékpörgés, mint az útra kelő élet.~ ~
137 11| tanyaház volt. Olyan volt, mint a legtöbb nyírségi tanya,
138 11| borultak össze a ház mögött, mint örök hűséget fogadott barátnők.
139 11| falakon rezes acélmetszetek, mint a legtöbb magyar házban,
140 11| Itt jó emberek laknak, mint a kályhalyuk is mutatja,
141 11| lezártaknak látszottak, mint szekrények, amelyekben a
142 11| fűrészelés a színből úgy hangzik, mint életünk egyhangúsága: akkor
143 11| ebben a percben olyan volt, mint a szentképecskéken látható,
144 11| Szent György napján kezdi, mint a békák és Szent Mihályig
145 11| hangzott fel a ház előtt, mint a daru szokott kiáltani.~-
146 11| szürke és közömbös volt, mint egy idegen fiú, akivel az
147 11| hiszem, szeplős volt az arca, mint a pulykatojás. De mire a
148 11| megbízhatóan nézett a szemem közé, mint egy vadászkutya. Hallgatagon
149 11| mendegéltek egymáshoz látogatóba. Mint a kósza szellem, lappangott
150 11| boldogtalan életet élnek, mint a madárijesztők. Keservesen
151 11| Keservesen átkozódnak, mint a fák száraz gallyai a viharban.
152 11| viharban. Búsan jajonganak, mint a vándorló szél a régi malom
153 11| kalapjában nevetségesek, mint a mezők rongyos bábjai,
154 11| volt az apja... lelőtték, mint a vadlúd-gúnárt, mielőtt
155 11| volna?... csapdába szorult, mint egy öreg róka, amely a kertek
156 11| valamerre. Az örökségét keresi, mint a királyfi a mesében. A
157 11| éppen úgy tud beszélni, mint az idegen emberek.~- Merre
158 12| itt megtudni a világról, mint az újságokból és könyvből.
159 12| bőrnadrágos, aki annyit beszél, mint egy kupec. Ám a virág megtette
160 12| vágja tarkón az embert, mint a házinyulat.~A vándorló
161 12| könnyedén hagyja el a száját, mint a mosoly.~Azt kérdezi a
162 12| A szemében kék kő volt, mint a felső Tisza medrében.
163 12| holdvilág. S jókedve volt, mint a vándormadárnak. Egy bánatos
164 12| alatt szeretett üldögélni, mint akár kend. Talán ismerte?~
165 12| olyan messziről se láttam, mint a réti sast a levegőben.
166 12| ahol az eső úgy csapkod, mint a tatárok nyila, a szél
167 12| magának csak a szája jár, mint azoknak a csavargóknak,
168 12| lássam én az embereket, mint ők engem. Hát estig itt
169 12| bolonddá tette.~A napraforgók, mint megannyi útmutatók állongtak
170 13| valakitől magatartásukat, mint a katonák az őrmesterektől,
171 13| megindultan csóválták a fejüket, mint kiégett szívű öregek, akiknek
172 13| S Juliska úgy beszélt, mint a nyárfa suhog:~- Maga elszokott
173 13| az őszi szél úgy cseveg, mint a szarka a sövényben. Egy
174 13| álmot érezni és folytatni, mint a mesemondásnak nincsen
175 13| leveleiket, és meghegyesednek, mint öregedő férfiember erősen
176 13| lámpások lejönnek a polcokról, mint barátságos szemek, amelyek
177 13| kopog az ablakon és tetőn, mint egy örökös figyelmeztetés
178 13| dobják a tűzbe szívüket, mint a vándorcigányok a tengelyszöget,
179 13| ifjúnak tűnik fel előttem, mint az újhold sarlója.~Az én
180 13| áhítatosan állong maga felettem, mint Szent György lovag a pécsi
181 13| üldögél a szája szögletében, mint a pintyőke. Tehát én mindig
182 13| nemes volt s olyan egykedvű, mint a madárdal.~Hiszen azt is
183 13| amelyről már elszökött a szél, mint egy hím kutya.~- Nézze,
184 13| üldögélt a nyárvégi estén, mint a jó Istennek legkisebb
185 13| csillag állott a látóhatáron, mint egy lokomotív szeme, amely
186 14| szólaltak, körülnéztem, mint egy hajótörött, aki idegen
187 14| lesoványodva, megverve tér vissza, mint egy eltévedt házőrző komondor?~
188 14| bánkódó arcokat, amelyek, mint szellemek körülvették őt
189 14| amelyek úgy ficánkoztak benne, mint a palackba zárt kígyó; a
190 14| megszólaltak mindig a lelkében, mint hegyek mögött üvöltözik
191 14| bugyborékol az ifjonti szívben, mint a menyegzőre hajtó kocsi
192 14| egyenesen száll az ég felé, mint a boldog tűz lehelete. Vackorképű
193 14| oly nehézkesen lógtak alá, mint kövér asszonyok, fűszeres
194 14| fűszeres volt minden eledel, mint Mislainé szája széle, és
195 14| tobzódott az erőpróbákkal, mint az ifjúkor telhetetlenkedik
196 14| fiatal nők csengve énekelnek, mint a kaszát fenik a szomszédban,
197 14| fuvarosok hangos szóval, mint az élet örökös szállítói
198 14| jósága csillogott a szemében, mint a gazdagon termő földek
199 14| nyílt szemével, mezítláb, mint a madarak, napraforgó gerincüket
200 14| életük elmaradozott mögöttük, mint a felhő az égen. Bűneik,
201 14| betegségeik lehullottak, mint lábukról a homok. És egyszerű
202 14| máriapócsi tornyokat. Siettek, mint a gazellanyáj. A falevelekről
203 14| Mária égi köntöse felé, mint a menekülő madarak a toronyra.~
204 14| őket, mert én úgy járok, mint a szél - szólt az öreg kezével
205 14| fénylően nézett reánk, mint a víz néz a napsütésbe.
206 14| tőlünk egyebet ez a szem, mint egy kis jóságot, amellyel
207 14| csak az árnyékát látjuk, mint a füstnek.~- Majd elszáll
208 14| már nem tud úgy hazudni, mint azelőtt, az igaz; a kéményből
209 14| elhagyogattam reggelenként, mint a madár fészkét. Addig mendegéltem,
210 14| sugara a vállamhoz, hátamhoz, mint a napsütés. Ha lecsapna
211 14| fehérlett elbeszéléseik közben, mint az Arany János versében
212 14| ruházatban úgy térjenek vissza, mint amikor először láttam őket...
213 14| galambröpködése, a kezüknek játéka, mint az első találkozáskor, mikor
214 14| oly megtisztultan élnek, mint emlékbe adott virágaik a
215 14| akik oly kedvesek voltak, mint a lacibetyárok vagy melankolikusok,
216 14| lacibetyárok vagy melankolikusok, mint az eresz alatt gombolygó
217 14| beszélgettünk. Sokkal fiatalabb, mint gondoltuk. Maga nem elégedne
218 14| vendéglő előtt. Olyan lenne, mint Zathureczky volt. Nemde,
219 14| tetőtől talpig végignézett, mint egy sorozó orvos.~- Tévedsz,
220 14| Tévedsz, Tini. Sokkal öregebb, mint hittük. Az ilyen minden
221 14| fiatal leányt a környékről. Mint Kunfalvi a svájci nevelőnőt...~
222 14| Kunfalvi a svájci nevelőnőt...~Mint későbben észrevettem, az
223 14| úgy ismerik a férfiakat, mint akiknek reggeltől reggelig
224 14| reggelig nincs egyéb dolguk, mint folyton-folyvást nőkre gondolni,
225 14| szokása.~- A férfiak olyanok, mint a rókák - vélekedett Tini. -
226 14| sebe oly könnyedén gyógyul, mint a cigányoké. Ha még egyszer
227 14| Csodálkozva néztek rám, mint valami bolondra. Tini türelmetlenül
228 14| nők úgy tettették magukat, mint a lucernásban ülő nyúl.~-
229 14| útnak neveztek? Úgy beszél, mint egy falusi mester. Kunfalvi
230 14| Hegyi ismerősei önnek, mint Kunfalvinak, aki órákig
231 14| modernebb írók műveit forgatjuk, mint Veresné Gaál Karolina. Tini
232 14| azért bánjon velünk úgy, mint modern hölgyekkel illik.~-
233 14| Demokrata volt az istenadta, mint Kardhordó Árpád. Esőben,
234 14| pikantériákból gyűjteményük volt, mint az ő korukban levő férfiak
235 14| Lábujjhegyre ugrottam, mint a legboldogabb korban.~György
236 15| állongott gyepes halmon, mint valamely öreg vitéz, aki
237 15| oly ijedten bújtak össze, mint a kárvallott család. Még
238 15| fehérlett az alkonyatban, mint egy eltévedt szellem, aki
239 15| tetőtlenül állott a középen, mint egy ordításra kész szörnyeteg
240 15| vezető utat benőtte a gyom, mint magáról elfelejtkezett öregember
241 15| bátorkodott az őszi idő, mint a vén cigány a kocsmába,
242 15| valami az őszi bokrok között, mint az emlékezet, amely váratlanul
243 15| messzi falu harangszava, mint egy eltévedt madár. Majd
244 15| hajtott valamit a mezőn, mint saját szakállára dolgozó
245 15| amelynek füstje fölemelkedett, mint az elkívánkozó élet. Az
246 15| ismert, de csak olyanképpen, mint András napjának tudomása
247 15| és olyan hosszú haja van, mint Csillag Annának.~Szomjas
248 15| Vadkacsa-tollas kalapja volt, mint akármelyik környékbeli gavallérnak.
249 15| Sonkoly senki más nem volt, mint maga Szomjas úr, aki hibáját
250 15| annyi kinccsel rendelkezett, mint Monte Christo, csak a kezét
251 15| olyan hosszú haja volt, mint Csillag Annának.~*~Én szisztémámat
252 15| amely éppen olyan öreg volt, mint az ilyen tavaszmúlt embereké
253 15| így is többet árultam el, mint amennyit szabad.~Megkérdeztem
254 15| lesz hangosabb hirdetője, mint én, ha segítsz rajtam. Adonai
255 15| Odakünn csörgött az eső, mint a halottak sírjaiban, akinek
256 15| korrektül játszom, nem úgy, mint egy bizonyos szomszédom,
257 15| bokrok úgy remegtek a tájon, mint ázott vándorlók.~- A leányom!... -
258 15| álltak a hervadt, nedves fák, mint álruhás kísértetek, amelyek
259 15| világosan emlékszem) olyan volt, mint a flóta hangja, amelyet
260 15| eldugta a fejét a párna alá, mint a vadmadár szárnya alá,
261 15| amelyre úgy vágyakoztam, mint a szomjúság.~Én vagyok az,
262 15| félelmei elmaradoztak mellőlem, mint a por hull le a kocsikerékről.
263 15| bújósdit. A madárijesztő, mint egy helyeslő jó barát állott
264 15| lapult meg a homályban, mint a boldogság fészke. - Csak
265 15| szemmel mentek a meredélyeken, mint a holdkórosok?~Manapság
266 15| a kislányka, oly enyhén, mint a szellő. ~Csókok érték
267 15| suhogtak be szájamba, fülembe, mint édesded vizek, amelyektől
268 15| ifjúság borult a vállamra, mint a mesebeli selyemszűr, amelyben
269 15| a boldogság karjaimban, mint pelyhes madárka lélegzik.
270 15| Dombocskák között vezetett utam, mint a boldog utazóé, aki dalra
271 15| amely oly hajlékony volt, mint a tavaszi fák törzse. Mozdulatok,
272 15| amelyek oly üdvösségesek, mint a csodatévő kápolnák csengettyűi,
273 15| velem emlékbe.~Szomjas úr, mint afféle bolond ember, teljesen
274 15| kapaszkodott a karomba, mint egy vadmacska.~- Ugye onnan
275 15| átkarolt mindkettőnket, mint egy szegény, hervadt karó
276 15| életem ezen évszakától is, mint annyi mindent, elhagytam
|