Part

  1 1 |                 kedv, a szív, az étvágy s az egészség mindig az időjáráshoz
  2 1 |             emberélet a maga tavaszával s őszével. Nem egy napra volt
  3 1 |              osztozkodjanak maradékaik, s életük történetét apróra
  4 1 |                jól kinyugodták magukat. S elölről kezdik az egész
  5 2 |             időben játszott, nem késett s nem jött korán. Nem gondolt
  6 5 |        párbajoztam a huszárlaktanyában, s nem is csodálkoztam, hogy
  7 5 |        elgondolkozó öregemberek laktak. S bár köztük éltem, sohasem
  8 5 |               gorombáskodott, kibékült, s véle nagyokat ivott, alszik
  9 6 |        cselédszobák körül settenkedett. S nem minden siker nélkül.
 10 6 |           szerette nagyatyámat, atyámat s engem. Hárman udvaroltunk
 11 6 |             udvaroltunk neki egyszerre, s azt hiszem, mind a hármunkat
 12 6 |              tizenhat esztendős voltam, s költőnek készülődtem.~Jellának
 13 6 |                 nagyapám mindig komoran s bozontos szemöldökét összeráncolva,
 14 6 |               kúriában elvált feleségét s unokáit. Csupán a családi
 15 6 |         városától. Ezért lett nagyatyám s atyám is ügyvéd; ugyancsak
 16 6 |                 Nagy Istvánnal levelez. S egyik esztendő múlt a másik
 17 6 |   foglalkoztatták ifjúkori fantáziámat, s irigyen gondoltam nagyatyámra,
 18 6 |      bizalmaskodva közeledett e nőkhöz, s azok nem haragudtak reá.
 19 6 |              szent Mihály utcára tódul, s mindenki a két szemével
 20 6 |              mit olvasott a Journal-ban s a Nyírvidék-ben, a csárdásné,
 21 6 |         egyszerre leszakadt vele az ágy s a pádimentum. A földszinten
 22 6 |               úr a nászutasokra zuhant, s erről lett nevezetes további
 23 6 |                 nagyatyámat szerette...~S néha engem. A temetőben.~
 24 6 |      emlékkönyvében mindazok a művészek s írók hagytak sorokat, akik
 25 6 |                volt a szélmalom mögött, s a temetőben nem volt látogató,
 26 6 |             közvetlenül a szíve felett, s megengedte, hogy keble havát
 27 6 |               éjjeleken a kertre néztem s azon gondolkoztam: vajon
 28 7 |                támogassa; egyedül volt, s mozdulatlan arccal kötögetett
 29 7 |             Párizsból hozatta a ruháit, s majdnem mindig egyedül volt.
 30 7 |                 A díványon heverésztem, s órákig néztem egy erdei
 31 7 |              fénylett, csendőr csizmája s ruházata imponált, vándorkocsi
 32 7 |                 a kemencéhez, aki télen s ősszel ott aludt tarka rokolyája
 33 7 |            erdőn, fekvést változtatott, s tovább aludt. Juliskának
 34 7 |               aludt. Juliskának hívták, s a nagykállói börtönigazgatónak
 35 7 |             arca árulta el, hogy hallja s megérti a verseket.~Nem
 36 7 |          amelyeket különösen szeretett, s tisztán tartott, mint a
 37 7 |                 írták valaha a nevüket, s ütötték pecsétnyomójukat.
 38 7 |              Ráírva ennyi: Elismerem... S egy meghalt püspök neve.
 39 7 |             vásáron is árulnak, ponyván s néhány garasért. Kis fametszetek,
 40 8 |         téglákat, a maltert keverték... S így járt a magasban, szíve
 41 8 | kőművesleányoknak mindig jókedvük volt.~S egyszer, midőn Juliskára
 42 8 |                  amely idegenbe került, s mindenképpen kedvében akar
 43 8 |         mindenkihez csak jó szava volt, s szabad idejében az "Illik?
 44 8 |      kívánságára ifjúságomat töltöttem.~S e naptól, egy estétől kezdve
 45 8 |          nélkülözött anyai gyengédséget s melegséget kerestem a fiatal
 46 8 |             házhoz, akikkel tegeződött, s akiket öltöztetett, akikkel
 47 8 |           gyalogút a kocsmába vezetett. S nem a templomba.~A kocsmának
 48 8 |               Ment, ment a gyalogösvény s rajta az emberek, akik felejteni
 49 8 |                 utaztak, ahol a tornyok s hegyek köddé, szürkéskék
 50 8 |                 ahol fiatal nő fekszik, s hozzá a gazda lábujjhegyen
 51 8 |                odabent, persze hitelbe, s ugyanezért mindenki, még
 52 8 |                 helye. A lovak aludtak, s a kocsisok a vendég kontójára
 53 8 |              ikrek volnánk ez éjszakára s azután is.~Tél volt, este
 54 8 |          mesemondása jött volna száján. S ő maga talán nem is tudta,
 55 8 |                 Ámde Sóvágó visszament. S ezt így mesélte Juliska:~ ~
 56 9 |            füvek között, ki tudná merre s hová megy, tarka bankamadár
 57 9 |        sugdolózva, visongva, nyiladozva s összeborulva, örökre hallgatva.
 58 10|              nézegetnek ki a tűzszemek, s a szoba levegője álomporral
 59 10|                Messze, messzire, célját s végét nem látva az útnak,
 60 10|                  mert ilyen szaga volt. S a házak bezárt fehér ablakai,
 61 10|                félénk szívemet. Indulni s menni... Új emberek, új
 62 10|                 éjszaka véled álmodtam, s mindig betakartalak. Ha
 63 10|          készültem...~- Tehát elmégysz, s én többé nem látlak. Hiába
 64 10|                 földről, ami eddig volt s történt velem. Olyan messzire,
 65 10|               nem fáradnak, jó étvágyuk s egészségük van, mindig hangosan
 66 10|              jókedvükben, az életben... S a gyerekeik, akik születnek,
 67 10|          pipacsos elutazott a vonattal, s így megnyugodva foglaltam
 68 10|               az erdei úton, valami nő, s ezért se mentem többé erre.
 69 10|         csirkéiket a vendégszobák felé. S a nagybőgő hajnalig brúgott
 70 10|                 keresztül-kasul szelik, s rajtuk óraszámra napraforgót
 71 10|        elkészítési módját tartalmazták, s annyit meséltek életükről
 72 10|            városnak egy messzi pontján. S így tulajdonképpen jótékony
 73 10|               alatt, akár a tó partján, s a fülükre gyűrt süveggel
 74 10|                mindezt előre megmondja. S ezért lábamat csendesen
 75 11|          keresztnevükön kell szólítani. S ugyancsak az Ónodi-kisasszonyoknak
 76 11|                kérdésével foglalkoztak.~S a keskeny, magas hátú ágyak,
 77 11|           nélkül mindent meghallgatnék, s másnapra elfelejtenék, hogy
 78 11|                almát hoznak kosarukban; s egy észrevétlen órában,
 79 11|            amikor a félhold veresen kel s hosszú őszi szelet jósol,
 80 12|              Beszélt a vándorló magától s azon a nyelven, amely fogadók
 81 12|              mesélnek a pihenő emberek, s nem törődnek azzal, hogy
 82 12|             amikor feljött a holdvilág. S jókedve volt, mint a vándormadárnak.
 83 12|              mintha a legyeket megenné, s ezzel sikerült felébreszteni
 84 12|        menyecske, akit az éjjel takart? S az elhagyott, árokba dobott
 85 12|                mi újság a nagyvilágban, s ugyanekkor jó vacsorát főzetett?
 86 13|            járnak a komédiások! - szólt s az országútra mutatott.~
 87 13|           hazafelé loholó fekete kutya. S Juliska úgy beszélt, mint
 88 13|                 vadvizekre értek volna. S innen tudom én azt az utcát,
 89 13|         tennivalójuk van az embereknek, s mennyit szenvednek ezért!
 90 13|     asztalunknál megtörlik a szájukat - s akik sohasem jönnek el...
 91 13|                 marad. Az enyém volt... S az enyém, bármi történt
 92 13|            világban, magával és mással.~S ha itt maradna: bizonnyal
 93 13|                  amely jó és nemes volt s olyan egykedvű, mint a madárdal.~
 94 13|                   Juliska elhallgatott, s észrevétlenül igyekezett
 95 13|                lecsüggesztette a fejét, s álmodozva, barnán, igénytelenül
 96 13|                 fedelem alatt álmodott, s elmondja nekem - esengett
 97 14|              mindig csak kemény földön.~S a mi Urunk, Jézusunk tiszteletére
 98 14|      Máriapócson, akkor nyúlok ételhez.~S csendesen ingatta őszbe
 99 14|                    Majd elszáll a füst, s vele megy árnyéka - felelt
100 14|                 vetett ránk, és elment.~S a következő percben, mintha
101 14|   kapargálásától) eltűnt a látóhatáron. S akkor elgondolkoztam a hangyákon,
102 14|                ottmaradtak a fészekben, s mindaddig utánam néztek,
103 14|               házhoz, amelyben ifjú nőt s gyermeket rejtegetek...~...
104 14|               erkölcstelenséget hirdet.~S ilyenkor mindig feltettem
105 14|                az alkonyat borongásában s nesztelen léptekkel, megfoghatatlan
106 14|              eresz alatt gombolygó köd, s mindig mentek, mendegéltek,
107 14|                gyors lovakon szöktetve, s bizonyára azóta is járják
108 14|     kisasszonyok régen henyélő szájait. S így mihamar kiderült, hogy
109 14|             szeret? - kérdezte Zsanett, s előkelőség céljából elővette
110 14|         patakból a könnyed pisztrángot. S a nők úgy tettették magukat,
111 14|           kisasszonyoktól - feleltem -, s elhatároztam, hogy darab
112 15|        malomkövön hosszan elüldögéltem, s azt a könyvet lapozgattam,
113 15|         Körülbelül ötvenesztendős volt, s olyan ruhadarabokat viselt,
114 15|               egyéb szerencsét csinált, s felszólította a társulásra
115 15|                 Nagy-Garcia-elmélethez, s ezt meg is mondtam Szomjas
116 15|                 fordult az alkonyatban.~S ekkor, talán először életemben
117 15|              fütyörészett a széllel?... S ugyanezért nem öregedett
118 15|              szíve megtelt érzelmekkel.~S egyszerre éreztem, hogy
119 15|                 Tudom - felelt a fiú.~*~S ezután reggelig sétáltunk
120 15|              Aztán nemsokára elutaztam, s búcsút vettem életem ezen