Part

  1 1 |             énekelgetett a ház sarkában, mintha a legtávolabbi időkre helyezné
  2 2 |              rágyújtott a maga nótájára, mintha fizetést húzott volna egy
  3 3 |             felhők is megállnak az égen, mintha egyet szundítanának, mielőtt
  4 4 |              közelebb jött a lakóházhoz, mintha a közelgő téli hideg elől
  5 4 |             kutyáknak a bundája átázott, mintha többé sohasem száradna meg.
  6 4 |                  nagyon nehezen virradt, mintha elszokott volna a világ
  7 4 |              midőn az eső meg-megállott, mintha szünetet adott volna az
  8 4 |                hangzó tücsökciripelésre. Mintha messziről eljött volna valaki
  9 5 |          szegényes, kidőlt-bedőlt tájon. Mintha mindenkinek reskontó lett
 10 5 |                  csapták be nagy zajjal, mintha végtelenül megörültek volna,
 11 5 |             elterülő házakat, udvarokat, mintha bizonyosak lehettek volna
 12 5 |            Zabolch-vezér" oly csendesek, mintha már elrepült volna felettük
 13 5 |                  a temetőbe vándoroltak. Mintha már mind megöregedtek volna
 14 6 |                 amikor a német ágyúzott. Mintha egyebet sem tett volna a
 15 6 |         Általában minden nővel úgy bánt, mintha legalábbis a szeretője lett
 16 6 |              olyan hangon beszélt velük, mintha mindig a legtitkosabb dolgokról
 17 6 |              Egyébként Jella olyan volt, mintha lovarnői ruhát, rugalmas
 18 6 |                  amely itt egykor várta. Mintha éjjel-nappal lacipecsenyét
 19 6 |                   egymásba kapaszkodtak, mintha az utat védelmeznék, amely
 20 6 |                  távolra látszott innen, mintha az egész életet legnagyobb
 21 7 |             sóhajtott valaki a padláson: mintha egy óriásnő borította volna
 22 7 |                oly szeretettel paskolta, mintha azok is az ő gyermekei lettek
 23 8 |              csendes, szelíd volt anyám, mintha mindig cselédi sorban volna
 24 8 |              kerestem a fiatal leánynál, mintha az anyám lett volna.~Ez
 25 8 |               hóesésben olyanforma lett, mintha egy Jókai-regényből metszették
 26 8 |                Apró pelyhekben havazott, mintha most szabná a szűcs azokat
 27 8 |                alatt oly mélyen aludtak, mintha teljesen bevégezte volna
 28 8 |              csillag. A kocsmában vadul, mintha a világ vége közeledne,
 29 8 |               nem is nagyon örült Jurás, mintha bolondnak tartaná azt, aki
 30 8 |      helyezkedett el a kocsma udvarában, mintha a világ kezdete óta itt
 31 8 |                  szorosan állott mellém, mintha ikrek volnánk ez éjszakára
 32 8 |             árnyékaikat vetették a hóra, mintha ez az éjszaka az ő idejük
 33 8 |            sövények mögött rejtőzködtek, mintha a maguk meglepetését tartogatnák
 34 8 |                titokszerűen, félig alva, mintha az éj mesemondása jött volna
 35 9 |             korhadt fűzfatörzsek között, mintha egy cifrálkodó öregasszony
 36 9 |            virágból való koszorú szárad, mintha örök élete volna annak a
 37 9 |                 olyan messzire terjedve, mintha soha véget nem érne... A
 38 9 |                  halkan, olyan suttogva, mintha a legnagyobb titkot bízná
 39 10|                érzést ébresztett bennem, mintha hosszú útra indulnék. Messze,
 40 10|             látva az útnak, csak megyek, mintha többé sohasem szándékoznám
 41 10|         táncoltak, forogtak a levegőben, mintha még nem merészelnének leereszkedni
 42 10|      leereszkedni a földre. Szálldostak, mintha a helyüket keresnék az ismeretlen
 43 10|                  A kútra sapkát nyomott, mintha bolondját járatná. A háztetőkön
 44 10|                szeme. A kémény füstölög, mintha ezentúl örökre ez volna
 45 10|          ébrenlétkor. Róla gondolkoztam, mintha egész éjszaka róla duruzsolt
 46 10|              talyiga olyan gyorsan vitt, mintha időt sem akarna adni, hogy
 47 10|                 vette az utcafordulókat, mintha isten tudja, milyen nagy
 48 10|               ugrottak a könnyű kerekek, mintha utoljára akarnák megmutatni,
 49 10|                 már másképpen láttam őt.~Mintha emberi alakja lett volna.
 50 10|         gyengéden legyezgették arcunkat, mintha nem akarná elmondani azt
 51 10|             olyan régi nótákat daloltak, mintha a nagyapjukkal koccintanának -
 52 10|             dugaszai nagyokat pattantak, mintha sohase lenne vége az életnek.~
 53 10|                függönyök mögé rejtőznek, mintha az alvók nyugalmát őrizgetnék,
 54 10|                 nádas szelíden susogott, mintha jó barátját a vadrécét várná,
 55 10|                 állott meg fejem felett, mintha jelt adna valakinek, mint
 56 10|                  amely úgy hangzik néha, mintha haldokló felett vonnák a
 57 10|                De most alszik a csillag, mintha elfáradt volna a sok járás-kelésben. (
 58 10|          hangzott ez a kiáltás, csak úgy mintha valakit álmunkban keresünk
 59 10|               jött a tölgyfák csúcsához, mintha arról akart volna meggyőződni,
 60 10|              Olyan halkan beszélgettünk, mintha valaki kihallgatná szavainkat.
 61 10|                 hosszadalmasan köhögött, mintha valami kínzó emlék jutott
 62 10|         cselédekkel és házi szokásokkal: mintha végre megtaláltam volna
 63 10|                  csak gond és aggodalom, mintha képzeletében követné annak
 64 10|                  csalódottan mosolygott, mintha megbántottam volna. Talán
 65 10|            tűntek fel a szürke tó vizén, mintha egy játékos gyermek katonatükrével
 66 11|                  röviden végzett velünk, mintha megsértettük volna.~- Lassú
 67 11|           megtaláltatik a nehéz órákban.~Mintha sohasem járt volna erre
 68 11|                  valaki ment, mendegélt, mintha a szél ingadozna álmában.
 69 11|               állott a nyárvégi délután, mintha sohase menne tovább.~- Kár,
 70 11|                   olyan jajgatást végez, mintha öregasszonyokat égetnének.
 71 11|               árnyéka az országútra ért, mintha hosszú rúdjával távol akarná
 72 11| komondornyelvével végignyalta az udvart, mintha arról akart volna meggyőződni
 73 11|        végignyaldosta a fiú barna fejét, mintha az ő tiszteletére magasabbra
 74 11|            falhoz támasztott kocsirudat, mintha ennek a hórihorgos lénynek
 75 12|            gunnyasztott lehunyt szemmel, mintha azt a kis vézna veres szeplős
 76 12|         közelgett a vándorló asztalához, mintha legyeket fogdosna. Úgy tett,
 77 12|             legyeket fogdosna. Úgy tett, mintha a legyeket megenné, s ezzel
 78 12|            hevesen turkált fogai között, mintha valamit keresne. Aztán becsattintotta
 79 13|               Nagyot gondolkozott a táj, mintha valami nagy mondanivalóra
 80 13|          felettük az esőszemek kopogása, mintha koporsószegeket vernének
 81 13|                  be; hiába üvölt a szél, mintha a régi temetőkből hozna
 82 13|          igyekezett megtörölni a szemét, mintha szívből sajnálná azokat,
 83 14|              Juliska benyitott az ajtón, mintha jóságos szemű galambokat
 84 14|                  szél napnyugatról fújt, mintha csak addig volna érvényes
 85 14|               ekkor felhangzott az ének, mintha mind egyesültek volna a
 86 14|                cseppjei rájuk hullottak, mintha a vízcseppek is ott akarták
 87 14|               énekelték fáradhatatlanul, mintha erre a búcsújáró napra volna
 88 14|             csapattól, és házunkba tért, mintha ott valami tennivalója lett
 89 14|                és szelíd volt tekintete, mintha sohase ijedt volna meg semmitől,
 90 14|              Most aggodalmasnak látszol, mintha kételkednél a mi Urunk végtelen
 91 14|                 cincogott a szomorkodás, mintha egerek bújtak volna belé...
 92 14|          öregember felnyitotta a szemét, mintha csak most emlékezett volna,
 93 14|                  a fiú jól előrehajolva, mintha az ezüsthasú halat lesné
 94 14|                   S a következő percben, mintha ugyanazon a helyen, a napraforgóknál,
 95 14|           tanyája, kedvem mégis szomorú, mintha ráfújt volna a csalódás.
 96 14|            jólétet... "Úgy bántunk vele, mintha a magáéban volna! Visszaszökött
 97 14|     türelmetlenül és epésen szólt közbe, mintha igen sértő dolgot mondtam
 98 14|            tartomány alakjai ők, akiknek mintha nem maradtak volna gyermekeik.
 99 14|  Ónodi-kisasszonynak. Úgy éreztem magam, mintha nem is Budapestről, hanem
100 14|            mögött madarak szólaltak meg, mintha most érkezett volna a posta,
101 14|                  hervadozott a verandán, mintha azokra a régi vidám vendégekre
102 14|         sorompófák a magasba emelkedtek, mintha a tájat kémlelnék. A régi
103 14|            tenyerét a szeme felé emelte, mintha közelgő betyárokat nézne.~-
104 15|         széttekintő tört szárnyak felől. Mintha egy hang futott volna végig
105 15|                 fejemet az olvasmányból; mintha valaki meglesett volna,
106 15|                  esti köd leereszkedett, mintha láthatatlan kis vízimalmok
107 15|                  a ritkuló kukoricásban, mintha ebben a percben vette volna
108 15|                 Koppant a lehulló levél, mintha valakinek a múló óraütését
109 15|           Macskanadrágja térdben fényes, mintha sokat tartotta volna kengyelben
110 15|          ruhadarabja oly avas és kopott, mintha réges-régen a föld alá költözött
111 15|               félszegek és szégyenkezők, mintha már nem tudná bizonyosan,
112 15|                  szálú volt ez a bajusz, mintha sok csókot megkóstolt volna,
113 15|                  közel a játékasztalhoz, mintha darab időre pihenni jöttek
114 15|                az ablak előtt. Csakhogy: mintha tíz évvel előbbi alakomat
115 15|                  két szárnya bezáródott, mintha szél hajtotta volna be.~
116 15|               nagy messziségből hallunk; mintha Virágh Aladár fújdogálná
117 15|            gyorsan nyílott a zsalugáter, mintha valaki már nagyon régen
118 15|                 gyötrelemtől fuldokolva, mintha kígyó marta volna meg.~A
119 15|              szeretek - vergődött a fiú, mintha dárda fúrta volna át a mellét,
120 15|              olyan jókedvünk kerekedett, mintha hosszú-hosszú utazás után