Part

  1 1 |                az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos
  2 1 |             reggel, ha sűrű köd feküdte meg a tájat, de gyorsan kitárták
  3 1 |         életkedvet. És nem szólalhatott meg a tavasz ezernyi csengettyű-hangján,
  4 1 |         abbanhagyja. Senki sem öregszik meg. Senki sem hal meg. Az élet
  5 1 |             öregszik meg. Senki sem hal meg. Az élet körülbelül örökké
  6 3 |                 meséje, aki nem találta meg a Krisztust a keresztfán,
  7 3 |                 gyönyörű szellem szólal meg hirtelen a tücsök hangjában.
  8 4 |           mintha többé sohasem száradna meg. A gyalogutakat mély sár
  9 5 |                 vármegyét nyomorították meg, mert hisz az övék volt
 10 5 |               az apám sírját látogattam meg néha, sokáig nem tudtam
 11 5 |                éltem, sohasem tudhattam meg, hogy mit csinálnak a vályogfalak
 12 6 |            szivart szívott el napjában, meg is halt csaknem százesztendős
 13 6 |           mutatott ellenszenvet, de itt meg kellett elégedni Jellával.~
 14 6 |     udvarlásokon kívül nemigen lephette meg egyébbel a hölgyeket.~Atyámnak
 15 6 |                volt telve a szája. Száz meg száz története volt vén
 16 7 |                vagy szabad mezőn lepett meg a sötét: eszembe se jutott,
 17 7 |            melegedett, hangtalanul ette meg vacsoráját, szelíden és
 18 7 |      könyvecskében: az álmokat rajzolta meg egy művész, akinek bizonyosan
 19 7 |            esztendő után?~Nem kérdeztem meg Juliskát. Általában semmit
 20 8 |               Bár vendég ritkán fordult meg a házunknál - többnyire
 21 8 |               szinte ujjongva csinálták meg a gyalogutat az udvaron
 22 8 |           szokás nevezni.~Azok találták meg a csillagodat, kocsma, az
 23 8 |        emelgetéséből, szomszéd - szólal meg a fa.~A favágó hazamegy,
 24 8 |               is hordott. Ott öregedtek meg a börtönben, és többé eszük
 25 9 |               szokott károgni; a tüskék meg azért voltak a világon,
 26 9 |                 a másikra ugrik, leveti meg felveszi báránybőr bundácskáját,
 27 9 |                 szilfa csak akkor tanul meg beszélni, midőn akasztófát
 28 9 |                már küldték is. Ott halt meg börtönében, csendesen, panasz
 29 10|                 ambíció, bátorság lepte meg félénk szívemet. Indulni
 30 10|              végtelenül szenved.~- Csak meg ne szólaljon - gondoltam
 31 10|               hízót. Legalább azt várja meg, úrfi.~Máskor tán felkacagtam
 32 10|        drágalátos események elől szököm meg botor módjára. Hisz itt
 33 10|               Édesded érzések lephették meg az életuntat a meleg kályha
 34 10|               voltam.~- Én melegítettem meg az ágyad, amikor nagyon
 35 10|                rossz nők szagát éreztem meg rajta... Nóták voltak a
 36 10|           messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig
 37 10|                de már akkor nem találsz meg, sem a téli reggelekben,
 38 10|     pipacskalapos asszonyt pillantottam meg a vasúti állomáson. Szerencsére,
 39 10|          sohasem betegek ők, úgy halnak meg, mint a csillag lefut az
 40 10|             szellem, merőlegesen állott meg fejem felett, mintha jelt
 41 10|         hidacskán lépjen át, ne ijedjen meg az árokban bukfencet vető
 42 10|             reám.~- Későn este érkeztem meg, mert útközben eltört a
 43 10|      Elgondolkoztam, hogyan magyarázzam meg az egyszerű, jóságos teremtésnek
 44 10|                 többnyire nőktől tudtam meg például, hogy merre van
 45 10|              Egyik ruhával ajándékozott meg, a másik finom cipővel lepett
 46 10|              másik finom cipővel lepett meg, kvártélyt és ebédet adtak,
 47 10|     életrövidítő küzdelemtől menekültem meg, hogy életemet és nyugalmamat
 48 10|                 veszedelemből mentettem meg őket hő fohászkodásommal.
 49 10|          titokzatos szavait ismertettem meg velük. Altatóitalukba hangulatot
 50 10|         szomjaznak...~Juliska nem szűnt meg csodálkozni szavaimon. Bujiban,
 51 10|                 látszott, hogy nem érti meg minden kifejezésemet (holott
 52 11|                a faluba menni. Itt soha meg nem áll. Ilyen kis házban
 53 11|                Itt van a fiam - szólalt meg Juliska.~Eleinte szürke
 54 11|              elvezetett, árnyékkal telt meg a lengő kukoricaszáraktól.
 55 11|              senki és semmi nem szökött meg az udvarból a besötétedés
 56 11|              hogy többé nem nyugodhatik meg egy helyben, űzi hajtja,
 57 12|            Gyurka társaságában ismertem meg. A mestergerendákhoz szutyok
 58 12|                  hogy bokor alatt húzza meg magát, vagy a "Lyukas Világ"
 59 12|                 ember a disznót fosztja meg nemétől, a másik füstöt
 60 12|              vadvirágot, nem tagadhatta meg a vándorló kérését. Dörmögve
 61 12|             uraknak feketekávét főzzön. Meg aztán miféle úriember lehet
 62 12|                még a kolerát sem kaptam meg, pedig együtt utaztam vele.
 63 12|                 gyáva embereket harapja meg. Én még botot se hordok.
 64 12|              hordok. Minek az a bot? Ha meg kell halni, nem védelmez
 65 12|                kell halni, nem védelmez meg tőle a bot. A halál hátulról,
 66 12|            vetik a fejére.~Asszonyállat meg visít örömében, ha füstre
 67 12|                Azt kérdi a tisztelt úr, meg tudnám-e gyógyítani az asszonyokat?
 68 12|              Azt kérdezi a tisztelt úr, meg tudnám-e gyógyitani a férfiakat?
 69 12|            férfi, aki valahol-valamerre meg ne találná azt a leányt,
 70 12|                Én hétszámra feketekávén meg kenyéren élek. Hát hová
 71 12|               az országjárótól kérdezte meg mindig, hogy mi újság a
 72 12|                 annyit tudok, hogy erre meg amarra járt-kelt az apám...
 73 12|               fejét, és így ne tudhassa meg, hogy sírnak vagy nevetnek
 74 13|                öreghez, hogy magyarázná meg bővebben szavait, ellenben
 75 13|            széna közé rejtőzve érkeznek meg a sötétség beálltával az
 76 13|                az emberek nem nyugodnak meg az esős évszakban sem, hanem
 77 13|              szeme fényét még nem törte meg annak a sok embernek, ismerősnek,
 78 13|           keressük. Csak akkor találjuk meg, ha az is akarja, hogy megtaláljuk,
 79 13|            tücsök ciripelését.~- Ígérje meg, hogy nem felejti el, amit
 80 14|             öngyilkosjelölt nem találta meg a fát, pedig a Bánat már
 81 14|      bekövetkezett már az este, állítsa meg a kimelegedett malomköveket.~
 82 14|            meglátogat minket! - szólalt meg illetődötten Juliska. -
 83 14|               mintha sohase ijedt volna meg semmitől, csak jó emberekkel
 84 14|                  úgy hogy csak ő hallja meg a szót. Gyere velem Pócsra,
 85 14|                    Hát én mikor találom meg az apámat? - kérdezte.~Az
 86 14|               Már látom, hogy nemsokára meg kell szólítanom a komámat,
 87 14|           útonjáró emberrel ismerkedtek meg. Keresztet vetett magára,
 88 14|           emlékeimbe, nem elevenedhetik meg egyetlen emlék sem, hogy
 89 14|       visszatérjenek, és csak az legyen meg belőlük, ami szép, jó és
 90 14|           mondás, hogy sohasem találjuk meg azt a helyet, ahol a boldogság
 91 14| Ónodi-kisasszonyok legalább így ítélték meg a helyzetet, midőn egy napon
 92 14|            gondoltuk. Maga nem elégedne meg azzal, hogy nagyvásárkor
 93 14|                 fejét, hogyan szöktesse meg ezt vagy amazt a fiatal
 94 14|          Ketrecbe kell őket zárni, hogy meg ne szökjenek. Minden asszony
 95 14|                Sohase bolondultak volna meg, ha vigyázni tudnak.~Zsanett
 96 14|           meggyőződéssel. - Csak nézzük meg a fotográfiákat, leveleket,
 97 14|              gyönyörű szigetre érkeznek meg. Ki látta nagyanyáink lábát,
 98 14|               sárban, hidegben érkeztek meg a hazafiak, akiket azon
 99 14|                mögött madarak szólaltak meg, mintha most érkezett volna
100 14|                Csakhogy nem feledkeztél meg rólam.~- Tudom, hogy ez
101 14|              valószínűleg most álmodják meg mondanivalójukat. A vadszőlő
102 15|         amelyeket a mai kor már nem ért meg. Nyírfa fehérlett az alkonyatban,
103 15|               dolgok legtovább maradnak meg az emberek ládafiában),
104 15|                saját hangját sem ismeri meg?~Néha átvándorolt a tájon
105 15|                jelezné.~Itt barátkoztam meg Szomjas úrral, akit már
106 15|              cigánypostás. Itt húzódott meg Szomjas úr "mióta a világnak
107 15|                  olvasgatunk? - szólalt meg. - Azelőtt én is sokat olvastam,
108 15|               mondtam neki, most mutasd meg, hogy mit tudsz. Igaz, hogy
109 15|              gyermekjáték, nem közelíti meg az igazi nagy gépek munkáját,
110 15|                 krupiénak, mikor csalta meg a kedvese... Arról nem is
111 15|           Nagy-Garcia-elmélethez, s ezt meg is mondtam Szomjas úrnak.~-
112 15|               uram, amíg nem feledkezem meg magamról. A vendégszeretet
113 15|                ugyanezért nem öregedett meg olyan gyorsan, mert újholdkor
114 15|       nagyravágyó gondolatok látogatták meg, keresztet vetett, ha a
115 15|            hagytam el Juliska házát. És meg voltam győződve arról, hogy
116 15|          Szomjas úr kis háza úgy lapult meg a homályban, mint a boldogság
117 15|                amelyben többé nem fázik meg senki. Leányillat lengett
118 15|                mintha kígyó marta volna meg.~A félhold a szélmalom tetején