Part

  1 1 |            magyar házban, ahol például én is születtem, sohasem gondol
  2 1 |           emberhangtalan magányban. Az én ismerőseim olyan emberek
  3 1 |                odakünn a házon túl. Az én rokonaim a sárga házban
  4 4 |               A tücsök őszi látogatása~Én októberben születtem, amikor
  5 4 |              múlt században, melybe az én gyermekkorom esik, nagyon
  6 4 |              században Magyarországon. Én nagyon szerettem. A köde,
  7 4 |             beköltözött a házába! - De én mindig boldog voltam, amikor
  8 5 |           tudta, hogy vége a világnak. Én mindig nagyon szerettem
  9 5 |         szívringatókat, elandalítókat.~Én voltam a tücsök.~És mindenki
 10 6 |            maradt el nagyatyám mögött.~Én tizenhat esztendős voltam,
 11 6 |                valakit, mint a bokrot.~Én tanulmányaimról referáltam
 12 6 |              Sokkal erősebb volt, mint én.~ ~
 13 7 |       álmatlanul feküdt az ágyban, míg én egy kis török díványon gyorsan
 14 7 |          hidegen, esőtől nedvesen, míg én regényeimet bújtam. - Néha
 15 7 |           Juliska éppen úgy félt, mint én, amint este lett a ház körül.~
 16 7 |              hogy csupán otthon féltem én is, a négy fal között. Ha
 17 8 |          mondani, most vallom be, hogy én: szerelemgyerek vagyok.~
 18 8 |           csöndes és kevés szavú volt. Én tizenöt esztendős korában
 19 8 |               néztem a házra, amelyben én is laktam, hisz anyám verejtéke,
 20 8 |             kancsót a másik kezébe, és én elkísértem őt a nagybajuszú
 21 8 |            Juliska megfogta a kezem:~- Én egyedül nem megyek haza,
 22 9 |              egész életét.~- Akarsz az én tücsköm lenni, Juliska? -
 23 10|                el csillagnak, aki jár. Én sokszor néztem éjszaka a
 24 10|             senki már nem szeret, mint én szerettelek. Én voltam a
 25 10|           szeret, mint én szerettelek. Én voltam a te ifjúságod. A
 26 10|                A szöghajad puhasága az én tenyeremben marad, mert
 27 10|                tenyeremben marad, mert én simogattam, amikor álmodtál.
 28 10|     embersárban nyakig ültél: álmodban én virrasztottam feletted,
 29 10|           midőn hideg tűzzel álmodtál. Én voltam a te második anyád...
 30 10|           fejem, mert komoly voltam.~- Én melegítettem meg az ágyad,
 31 10|          hajfürtjeid között, amelyeket én nem ismertem, ledér festett
 32 10|                 Melléd feküdtem, és az én egészségemből, az én fiatal
 33 10|                az én egészségemből, az én fiatal véremből küldtem
 34 10|             Menj, menj, te rossz álom. Én a kedvesemmel akarok lenni
 35 10|       készültem...~- Tehát elmégysz, s én többé nem látlak. Hiába
 36 10|                 amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.~-
 37 10|                hisz öregasszony leszek én akkorára, midőn ismét eszedbe
 38 10|           ismerős tájra értél, ahol az én lábnyomaim voltak. Keresni
 39 10|                a megérkezésük estéjén! Én a nagyvárosból mindig olyan
 40 10|                alá. Vajon hová lett az én csillagom?~Lássuk, tudnám-e
 41 10|         nyírott gubás felhők között az én csillagom. De most alszik
 42 10|                 jóságos teremtésnek az én furcsa, eszméletlen életemet? -
 43 10|                eszméletlen életemet? - Én... én idegen voltam Pesten...
 44 10|          eszméletlen életemet? - Én... én idegen voltam Pesten...
 45 10|            majd csendesen megöregszem. Én valóban ragaszkodtam a házakhoz,
 46 10|               a misztériumba, amely az én életemet éppen úgy körüllengi,
 47 10|             hasatokra süt már a nap.~- Én ma visszamegyek Bujiba,
 48 11|                a bolond ember. Eleinte én is azt hittem, hogy az eső
 49 11|            jutna eszébe a múlt, amikor én irigység és harag nélkül
 50 11|             inkább hiszünk a mesékben. Én téli délutánokon mindig
 51 11|              tudakozódik. A szánban az én királyfim ült.~Kiáltás hangzott
 52 11|            feszület alatt, amelyben az én gyermekkori arcképem szokott
 53 11|           tűzoltótoronyról, ahonnan az én időmben leugrálni volt a
 54 11|                 Nem érdekelte többé az én ifjúkorom, hiszen az egy
 55 11|               megértették egymást. Míg én már nem tudtam, hogy mit
 56 12|              előtte.~- Messziről jövök én, nem pedig a szomszédból,
 57 12|                hallgat rájuk vagy sem. Én egykor nagyon szerettem
 58 12|              fogadja el, Kálmán bácsi. Én szeretek örömet okozni az
 59 12|         ablakot, törött edényt csinál. Én örömcsináló vagyok. Járom
 60 12|            bennünket tartott szóval.~- Én még sohase voltam beteg,
 61 12|           elbújt a szalmakazalban. Hát én még a kolerát sem kaptam
 62 12|           gyáva embereket harapja meg. Én még botot se hordok. Minek
 63 12|              hogy mit szoktam enni? Az én bátorságomhoz nem kell kígyózsír,
 64 12|                 a temetők füve. Árulom én is jó pénzért, ha éppen
 65 12|            tisztelt úr, hogy nem ettem én kanállal a tudományt. Csak
 66 12|           asszony, akinek a lakatjához én nem értenék. Mi kell nekik?
 67 12|              csak rám hallgassanak. Az én orvosságom, az én felfogásom,
 68 12|     hallgassanak. Az én orvosságom, az én felfogásom, hogy nincs olyan
 69 12|                hetyke hangon. - Háltam én ebben a kocsmában akkor
 70 12|       elaludtam. De a kávéjuk jó volt. Én hétszámra feketekávén meg
 71 12|              mogorván a bőrnadrágos.~- Én tízesztendős vagyok és az
 72 12|       Magyarországon olyan ember, akit én ne ismertem volna? Csak
 73 12|              szemét.~- Megvallom, hogy én az apámat még olyan messziről
 74 12|                az apám... De a lyukról én semmit sem tudok.~A fehér
 75 12| vasvilla-szemmel mérte végig a fiút.~- Én nem mondtam, hogy nem láttam
 76 12|               ő nem mondta nekem, hogy én erről híradással legyek.
 77 12|               a hold, útra kelek, mert én csak holdvilágnál szeretek
 78 12|              kutyagolni. Inkább lássam én az embereket, mint ők engem.
 79 13|            falának vetette hátát:~- Az én véleményem - kezdte a milánói
 80 13|                az országútra mutatott.~Én nem láttam semmit, csak
 81 13|             értek volna. S innen tudom én azt az utcát, amelyben maga
 82 13|        csiszolja a hamvas szilvákat. - Én az esztendő e szakaszában
 83 13|             mint az újhold sarlója.~Az én álmaimban nem múlott el
 84 13|                 mint a pintyőke. Tehát én mindig ifjan, húszéves korában
 85 13|            beszélt, mit tapasztalt. Az én lelkemben maga örökre húszesztendős
 86 13|                elillant ifjúsága, mert én addig szólongatnám, addig
 87 13|               bedugdossa a kéményeken.~Én nem láttam semmit. De nem
 88 13|     megtaláljuk, amit elvesztettünk... Én például szegény ember létemre
 89 14|               majd utolérem őket, mert én úgy járok, mint a szél -
 90 14|          Harminc esztendeje vezetgetem én már a fehér Tisza mellől
 91 14|                a fehér Tisza mellől az én asszonyaimat a pócsi Szűzanyához.
 92 14|            búcsú-vezér szavaira.~- Hát én mikor találom meg az apámat? -
 93 14|            nőhöz leszek hűséges, akire én magam zárom az ajtót. Valahol,
 94 14|         lecsapják a kezéről a férfiát. Én láttam boglyas dühöngő asszonyokat
 95 15|                 szólalt meg. - Azelőtt én is sokat olvastam, az igaz,
 96 15|         betűket is elolvassam.~- Mikor én ide kerültem - mondta darab
 97 15|             lehetett vele érintkezni.~(Én nem szóltam semmit, ámde
 98 15|                mint Csillag Annának.~*~Én szisztémámat a monte-carló-i
 99 15|                Azok helyett játszottam én tovább. Ott feküsznek ők
100 15|             megjátszására vállalkoztam én. Ők, szegények, csak a szisztémáknak
101 15|              hangosabb hirdetője, mint én, ha segítsz rajtam. Adonai
102 15|             pályáján a Földet. Nos, az én központi erőm ebben a szobában
103 15|      játékosoknak igen bevált módszer. Én korrektül játszom, nem úgy,
104 15|      kisebb-nagyobb készpénztételeket, én majd feljegyzem, hogy mennyivel
105 15|        gondoltam, hogy megbolondultam. Én álltam ott az ablak előtt.
106 15|                öltöttem volna magamra. Én néztem szembe Szomjas úrral...
107 15|                szembe Szomjas úrral... Én vontam vállat ama gőgös
108 15|             emberek; és most gyűlöltem én is ezt az idegent vakmerő
109 15|         vakmerő elbizakodottságáért... Én intettem búcsút az ablaknak,
110 15|        intettem búcsút az ablaknak, és én mentem el siető, inkább
111 15|               akiről csak hittem, hogy én vagyok? Az igazi lényem
112 15|         vágyakoztam, mint a szomjúság.~Én vagyok az, akit ez a leány
113 15|            szívére szorított kézzel.~- Én szerelmesem - mondta egy
114 15| lélegzetvételében.~- Azt szereti, akit én szeretek - vergődött a fiú,
115 15|               Megsimogattam a fejét.~- Én az apád vagyok - mondtam.~-