Part

 1 4 |             félj, nem felejtettelek el!~ ~
 2 5 |             vadmagyarságukban. Csak el erről a ködös, életunt és
 3 6 |             negyven szivart szívott el napjában, meg is halt csaknem
 4 6 |           és úriasságban sem maradt el nagyatyám mögött.~Én tizenhat
 5 6 |         messzire és sárosan nyúltak el, mint a hétköznapi élet;
 6 6 |      növekedett a gyerekekkel, amíg el nem hagyta; és ezek az utcák
 7 6 |      amelyen a kiszemelt öregembert el kell kísérni, így mentek
 8 6 |            kell kísérni, így mentek el nagyon sokan a szomszédaink,
 9 6 |            és legvigyázatosabb megy el elsőnek a Morgó-temetőbe.)
10 6 |       negyvenesztendős korában vált el tőle (féltékenység szülte
11 6 |       Csupán a családi címert vitte el magával a megunt hajlékból.
12 6 |         élete végéig nem felejtette el. Ha tíz esztendő múlva jött
13 6 |          uram tanyája, itt töltötte el életének nagy részét, a
14 6 |            részét, a csárdás mondta el neki: mit olvasott a Journal-ban
15 6 |          már csak olyankor foglalta el, amikor, mint mondani szokták:
16 6 |  bevégződött.~Jella nem mulasztotta el, hogy az összes üdvözléseket
17 7 |           lángba borult arca árulta el, hogy hallja s megérti a
18 7 |           járni. Sohasem álmosodott el, mindig vigyázott az ibrikre,
19 7 |            a püspöki uradalom látta el minden jóval.) De nem utolsó
20 8 |          falakat? Ezért kívánkoztam el oly ifjan a szülői háztól?
21 8 |             nyikorgott, hogy örökre el lehetett felejteni hangjától
22 8 |             otthonosan helyezkedett el a kocsma udvarában, mintha
23 8 |      rekedtes hangja.~- Ma nem hágy el, úrfi - szólt komolyan Julis. -
24 9 |        viselte a rabságot. Nem ment el, pedig már küldték is. Ott
25 10|        álmok csalódottan menekülnek el a szoba sarkaiba a gyertya
26 10|         szeretők, akik hiába jöttek el a találkozóra: a hajnalban
27 10|            újra utaztam, hajnalban, el a nagyanyám házától, el
28 10|             el a nagyanyám házától, el az ákácos kis városból,
29 10|             az ákácos kis városból, el a rizsporos Jellától, pomádészagú
30 10|           Szent Mihály-temetőben és el a Juliskától. Ő fájt legjobban,
31 10|     virrasztott egész éjszaka, hogy el ne mulasszam az órát, amelyben
32 10|             hogy hideg vízzel üssem el álmomat: úgy éreztem, hogy
33 10|            és több fehérség terjedt el a gömbákácok, orgonafák
34 10|         mellől hallgatni:~- Ne menj el csillagnak, aki jár. Én
35 10|           lebontott hajammal fedtem el az arcod a gonosz lidércek
36 10|        fülembe Juliska szavai. Csak el, el a nagyvilágba... Költő
37 10|            Juliska szavai. Csak el, el a nagyvilágba... Költő akartam
38 10|          közé, mindig frissek, soha el nem fáradnak, jó étvágyuk
39 10|         nagy titkot, hogy nemsokára el kell válnunk; az esztendők
40 10|           így megnyugodva foglaltam el szobámat, amelyben bizonyosan
41 10|         széles talpú szánjai tűnnek el a ködben, zúzmarában. Valaki
42 10|           csillagvizsgálatra tűntek el a tó irányába, Bakai klarinétos
43 10|            elintézés nem fogadtatik el... A legbölcsebbek még az
44 10|          árnyéka, még nem felejtett el a mogyoróbokor, amely alatt
45 10|           égboltozatra? Ő talán már el is felejtette, hogy a világon
46 10|         utaznak: nem is veszíthetik el az életük nyugalmát. És
47 10|     megoszthatta.~- Hát most mondja el maga, hol járt annyi esztendő
48 10|           amelyek messzire terültek el a főváros határában. Vajon
49 10|    meghatottság malaszttal töltötte el a szívemet. Álltam hátuk
50 10|            hűtlenséget nem követtem el, sohase hagytam volna el
51 10|            el, sohase hagytam volna el megszokott karosszékemet.
52 10|            amíg mindenféle mesékkel el nem altattam. Elvittem őket
53 10|              hogy semmit se mondtam el Juliskának magamról, csak
54 10|          még sok történetet mondott el Juliska sohasem látott fiamról.
55 11|             veréb csipogva beszélte el, amit az utasoktól hallott.
56 11|     padláson, mikor még nem fogyott el a téli dió, és folytatja
57 11|            elküldte, hogy fogyassza el félretett ebédjét.~A fiú
58 11|           kósza szellem, lappangott el a bagoly a kémény mellett.
59 11|         merre ment? Lidércek vonták el az ingoványba vagy vásárosok
60 11|            neki; búcsújárókkal ment el talán, hogy meghallja annak
61 11|     anyámmal, és többé nem engedjük el. De most még vándorol valamerre.
62 12|      kocsmárosnénak:~- Csak fogadja el, Kálmán bácsi. Én szeretek
63 12|          amely oly könnyedén hagyja el a száját, mint a mosoly.~
64 12|         jobb a kávé. Az ördög vigye el a bocskorosait. Még a bőröm
65 12|       hagyni azokat, akiket szeret, el tudjon menni a városokból
66 13|              Valaha erre szállottak el a vadkacsák, mielőtt a nyírségi
67 13|               s akik sohasem jönnek el... Álmodunk pirosra csípett
68 13|             én álmaimban nem múlott el tíz esztendő, de még talán
69 13|             madárdal.~Hiszen azt is el lehetne felejteni, ha tíz
70 13|        Ígérje meg, hogy nem felejti el, amit az első éjszakán a
71 14|     kotkodácsoló gondjai maradoztak el a lábuk nyomában a homokon:
72 14|       Istenem, hol van a fiam, hogy el ne mulassza az áldást!~A
73 14|    legyintve. - Mi sohasem fáradunk el a járáskelésben, nem öregszünk,
74 14|      akiknek megfogta a kezét, hogy el ne tévedjenek. Ez a szem
75 14|        amelyet évekig nem felejtünk el, és amelyre részvéttel és
76 14|             adni, mert nem fogadott el egyebet egy ital vízen kívül.~-
77 14|             tudom, miért szomorodom el, csak úgy jön valami, aminek
78 14|           Szűzanyához. Sokan mentek el, akiknek úgy fájt a szívük,
79 14|            és többé soha sem váltok el. Mikor az apádnak szüksége
80 14|       mellett öreg kéjencek mondták el fajtalankodásaikat ifjú
81 14|         szebb jövőről.~Innen mentek el a múlt századbeli gavallérok.
82 14|           ifjúkori arcképe altattak el. Hajnalodott, a zsalugáter
83 14|      szökött, aki tíz év előtt tűnt el a faluból. Eddig minden
84 15|    szolgálatban, de nem felejtették el úri származásukat. Volt
85 15|             csupán azért nem indult el a gyümölcs leszakítására,
86 15|           ember korában éri... Csak el kell indulni a kakasos aranyakért,
87 15|       hiszem, így is többet árultam el, mint amennyit szabad.~Megkérdeztem
88 15|          mindezt csak önnek mondtam el, mert az első perctől kezdve
89 15|        bizalmamnak, az később válik el.~*~Őszi délután Szomjas
90 15|           az ablaknak, és én mentem el siető, inkább várakozó léptekkel
91 15|      nádasok között; az nem mozdult el a kertek alatt kanyargó
92 15| viszontláttam őt, aki nem felejtett el ősöket, nőket, érzelmeket
93 15|              és nesztelenül hagytam el Juliska házát. És meg voltam
94 15|        kápolnák csengettyűi, jöttek el velem emlékbe.~Szomjas úr,
95 15|           Juliskát, akit a fiú soha el nem hagy. Még a bolondos