Part

 1 1 |        fiatalosan lengő lángoknak, de a duruzsoló hóesésnek is
 2 1 |           köd feküdte meg a tájat, de gyorsan kitárták az ablaknak
 3 1 |          furcsa hangú tavaszi eső, de nem szomorkodott senki sem,
 4 1 |   szivárványos szitakötő szárnyát. De az élet tovább, soká, messzire
 5 2 |        vagy szokatlan érkezésével. De nem törődött azzal sem,
 6 4 |        ritkán hallatszik a tücsök, de annál szomorúbb a hangja.
 7 4 |       csörgött napokig a háztetőn. De nem volt ez azért kellemetlen
 8 4 |            beköltözött a házába! - De én mindig boldog voltam,
 9 5 |          Agarászbálokat tartottak, de egyik-másik zsidó birtokosnak
10 5 |    hangosak voltak a kurjantásaik, de már mindenki tudta, hogy
11 5 |           lehetett látni az utcán; de néha estefelé is elsuhantak
12 5 |         szerelmessé tenni magamat? De kibe? A kantinos kisasszonyba
13 6 |     csaknem százesztendős korában. De kocsmába nem járt, inkább
14 6 |         sem mutatott ellenszenvet, de itt meg kellett elégedni
15 6 |          büszke volt erre a napra, de nem így atyám, aki rátarti,
16 6 |        sohasem járt Jella házához.~De azon a vasárnapon az utcákon
17 6 |  dohányszita-arcú, szürke bajuszú, de választékos ruházatú öreget.
18 6 |          kezét kellene kinyújtani. De a gróf még vár a perrel.
19 6 |             büszke megvető maradt.~De Jella boldog volt.~Nem tudom,
20 6 |           mint megőrült muzsikus - de Huray ügyvéd úrnak ez egészen
21 6 |      lábukat a Szent Mihály utcán. De ő csak nagyatyámat szerette...~
22 6 |             és ő mellém guggolt... De a harmadik gomb kinyitása
23 7 |            az elvált férjén kívül, de azt rajongva, mint egy cseléd
24 7 |        Mindig ugyanazt a melódiát, de csak két-három taktust...
25 7 |   szolgálatba lépnie. Kancsi volt, de bőre fehér, mint a kisasszonyoké.
26 7 |      áthatlan, vastag sötétségben!~De Juliska éppen úgy félt,
27 7 |             hogy féljek valamitől. De otthon, midőn az udvarház
28 7 |            látta el minden jóval.) De nem utolsó álmodozók azok
29 8 |       Anyám szegény pórleány volt. De a legszebb nő, akit valaha
30 8 |      lépett alacsonykás, kövérkés, de finom alakjával; egyszerre
31 8 |       elkergették a kis cselédet.) De atyám nagylelkűsége - valamint
32 8 |           keskeny gyalogútjáról -, de ifjúkoromban szerettem hosszasan
33 8 |       csalogatók, mint a lidércek! De mily csodálatos mennyország
34 8 |      vontatók csillagának nevezik, de nálunk Favágók csillagának
35 9 |       szabadon járkált a városban, de ő nemigen élt szabadságával.
36 9 |         óta nem látott országutat.~De az országút harminc esztendő
37 9 |      emlékét megkoszorúzni szokta.~De Sóvágó ismerte a nádast
38 10|        utasok mérgesen üldögélnek, de a kalauz külön fülkét nyit,
39 10|       Sohasem mondta, hogy szeret. De ebben az órában, midőn arcomat
40 10| felkacagtam volna Juliska szavain, de most e furcsa hajnalon:
41 10|         hófelhők borítják az eget. De lehet, hogy később, amikor
42 10|         sohasem hiszel a nőknek! - de úgy senki már nem szeret,
43 10|         Kisütött hajú, lepkekedvű, de orvosságot ivó nők árnyékai
44 10|    előreigazítottam. Nem feleltem, de menni készültem...~- Tehát
45 10|      éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.~-
46 10|       Máriáé és egy útszéli fáé... De azért mindig megmaradok
47 10|            öregember az ifjúságát, de már akkor nem találsz meg,
48 10|           megjelent a kis csillag.~De most már másképpen láttam
49 10|    kardokkal a huszárlaktanyában - de papiroson való elintézés
50 10|          hazai konyhaművészeteken, de már itt is paprikás lett
51 10|         végső zenét... Itt vagyok. De senki sem jött utánam. A
52 10|            között az én csillagom. De most alszik a csillag, mintha
53 10|         falusi asszonyságok arcán, de most csak a szeme látszott,
54 10|           e nagyszerű versenytere, de most állt az éj; állt a
55 10|       kiismerjem magam a városban. De mégis többnyire nőktől tudtam
56 10|     Kutyulinak, Biminek, Apucinak, de Tücsöknek nem mondott senki.
57 11|   esténként megnézetik a jövendőt. De öreg biblia is fekszik az
58 11|            vidékünkön rövid a tél, de sűrű a tavaszi hó. A hóesésben
59 11|  barackvirágon csillog a hópehely. De azért nem panaszkodhatom
60 11|         öregasszonyokat égetnének. De télire ő is megszokja sorsát.
61 11|     megpróbáljon egy falusi telet. De ha megtenné, tíz esztendővel
62 11|          arca, mint a pulykatojás. De mire a közelembe ért, két
63 11|           már találkoztam valahol, de elfelejtettem. Talán arcképét
64 11|              Elment... a kocsmába. De majd visszajön. Egyszer
65 11|          és többé nem engedjük el. De most még vándorol valamerre.
66 11|        megy, amely a kincset őrzi. De majd visszajön, megkötjük
67 12|      határig kergetik a szekerest. De akkorára régen leugrott
68 12|   kígyózsír, se méhmagzat kisujja, de még csak hamupogácsa se,
69 12|         kutattak, mikor elaludtam. De a kávéjuk jó volt. Én hétszámra
70 12|        amarra járt-kelt az apám... De a lyukról én semmit sem
71 12|            van, merre veszi útját, de ő nem mondta nekem, hogy
72 12|   jókedvűen a világban barangolni. De ha jön az ősz: a tücsök
73 13|      amelyben maga járt talán...~- De az útra kelő álmok felkapaszkodnak
74 13|            gulyást főzök álmomban.~De nemcsak kocsin jönnek ide
75 13|         bevégezték futkározásukat.~De mi nem álmodunk soha sarokból
76 13|            múlott el tíz esztendő, de még talán egy egész nap
77 13|  kéményeken.~Én nem láttam semmit. De nem szóltam. Ám az öreg
78 14|          hideg hússal tért vissza. De a búcsúvezér eltolta magától
79 14|           többé már nem látjuk őt.~De most még itt volt Kozsárka,
80 14|           paprikával - ez is igaz. De hát mire volna Máriapócs,
81 14|             hogy megvédelmezzenek. De nem jött griffmadár értem,
82 14|        vándorlók leisszák magukat, de Boldogfalván savanyú a vinkó.~-
83 14|           aki állítólag gróf volt, de nem használta címerét. Demokrata
84 15|       madár. Majd varjak károgtak, de nem láttam őket. A szél
85 15|          ismertem, és ő is ismert, de csak olyanképpen, mint András
86 15|         napjáról a kalendáriumban, de sohasem találkoznak. Hallottam,
87 15|     Hallottam, hogy bogaras ember, de nem sokkal bolondabb azoknál
88 15|         régen voltak szolgálatban, de nem felejtették el úri származásukat.
89 15|           elfelejtettem a németet, de az olvasást megszoktam,
90 15|           messze Szomjas úrtól. No de halljuk a harmadikat.)~-
91 15|         ősök a történelembe írtak, de az unokákból hiányzott az
92 15|            indultak neki az útnak, de közben felmondott az akaratuk.
93 15|       imaház. Többnyire zárva van, de néhány frankért előkerül
94 15|    keresztény családból származom, de csodatetteidnek nem lesz
95 15|  meghallgatott, és tanácsot adott. De, kérem, mindezt csak önnek