Part

 1 2 |         akiknek egyéb örömük sem volt már estéjükön, mint kovácsműhely
 2 2 |               Elringatta azokat, akik már nem tudnak megnyugodni bús
 3 4 |            sem érő lovának való. Most már otthon marad addig mindenki,
 4 5 |          nyomorgott legtovább. Máshol már beletörődtek az emberek,
 5 5 |           birtokosnak jobb agara volt már, mint az elnöknek. Kártyáztak,
 6 5 |             voltak a kurjantásaik, de már mindenki tudta, hogy vége
 7 5 |  Zabolch-vezér" oly csendesek, mintha már elrepült volna felettük
 8 5 |          temetőbe vándoroltak. Mintha már mind megöregedtek volna
 9 6 |      Morgó-temetőbe.) Nagyatyám kissé már lehajtotta sörtés, kerek,
10 6 |              Sternné és mások, akikre már nemigen emlékszem. Fánika
11 6 |             Hársfa"-beli szobácskáját már csak olyankor foglalta el,
12 7 |              tücsök szomorkodik~Talán már mondtam is, hogy nagyon
13 7 |         levenni rólam, bár tekintetem már ott függött keresztbenéző
14 8 |              és fess lábszáraival. Ma már úgy képzelem, hogy nélkülözött
15 8 |          volna.~Ez pedig így történt:~Már havazott odakünn, beköszöntött
16 8 |             vége közeledne, dolgozott már délután óta Dombi Gyula
17 8 |            félrecsapta a sapkáját. Ha már hitelbe megy!... A cigányok
18 8 |          kivágni akarnak:~- Elég lesz már a fejsze emelgetéséből,
19 8 |              a szegény favágóké, akik már hajnalban elindulnak az
20 8 |         rabság rendeit, amelyeket tán már a nagyapjuk is hordott.
21 9 |             amelyek azelőtt is várták már az életunt vándorlegényt,
22 9 |             látott a virrasztó éjben. Már tudja, hogy a pásztortűzben
23 9 |            életről-halálról.~Nem hitt már a hegyeknek sem, amelyek
24 9 | ezüstsarkantyúként fénylő Tiszájával: már csak annak lehet iránytűje
25 9 |        amelyet keresett, döngő léptei már a magányos sötétben hangzottak.
26 9 |          rabságot. Nem ment el, pedig már küldték is. Ott halt meg
27 10|              a pesti vonat... Pestre! Már majdnem meghaltam, úgy vágyakoztam
28 10|             udvarra, a kertre néztem. Már belépegetett a vándorlegény
29 10|               valahová a pajtásaihoz, már láthatólag a helyén állott.
30 10|             kivillan egy-két csillag.~Már láthatólag szürkült az udvar.
31 10|              a nőknek! - de úgy senki már nem szeret, mint én szerettelek.
32 10|            Hiába jönnél vissza, engem már nem találsz ennél a háznál,
33 10|              mindig megmaradok neked. Már nem láthatsz, nem foghatsz,
34 10|            öregember az ifjúságát, de már akkor nem találsz meg, sem
35 10|           legalábbis a magzatot, akit már a szívem alatt hordok.~Eltakartam
36 10|                  Nem tudok felelni... Már a kapu előtt vár a kocsi,
37 10|               kapu előtt vár a kocsi, már megyek. Isten veled, anyám!~*~
38 10|      megjelent a kis csillag.~De most már másképpen láttam őt.~Mintha
39 10|          hazai konyhaművészeteken, de már itt is paprikás lett a hangulat,
40 10|              az égboltozatra? Ő talán már el is felejtette, hogy a
41 10|           végigjárta ez utakat. Midőn már nem volt több tanulnivaló,
42 10|             hangon. - A hasatokra süt már a nap.~- Én ma visszamegyek
43 10|              a fürdőház felé, ahonnan már gőzölgés szállott ki a magas
44 11|       utasoktól hallott. Az agarászok már hazafelé mentek a fáradtan
45 11|      elmondhassa kalandjait. A csőszt már tíz esztendeje hallgatjuk
46 11|           rokonomnak látszott, akivel már találkoztam valahol, de
47 11|              az egy leélt élet hamuja már; ellenben az éneklő tücsök
48 11|            tücsök mind közelebb jött. Már alig két lépésnyiről felelgettek.
49 11|           megértették egymást. Míg én már nem tudtam, hogy mit énekel
50 12|          állott. Művelt ember létemre már találkoztam ilyen országúti
51 12|             nyargalásztak, akik talán már a temetőbe vágtattak innen.
52 12|          énekel, amilyeneket manapság már senki se ismer. A keréknyom,
53 12|            lábak lépik át, amelyeknek már mindegy, hogy a temető felé
54 12|          feketekávét.~A zsidó asszony már elvette a vadvirágot, nem
55 12|        nyavalyás parasztnak gyógyulás már az is, ha az ördögök kötőfékét
56 12|             az asztalnál szoktam ülni már tíz esztendő előtt is. Vajon
57 12|           útonjárók között. Hallottam már olyanról is, akinek két,
58 13|        megérintette a kezem.~- Nézze, már ismét itt járnak a komédiások! -
59 13|          akiknek a maguk életén kívül már semmi sem fontos a világon.
60 13|    besötétedett útra nézett, amelyről már elszökött a szél, mint egy
61 13|               kutya.~- Nézze, ott jön már a piszkafa, amely az álmokat
62 13|           vélekedett az öreg csősz. - Már mondtam, hogy ha valamit
63 13|               esengett Juliska.~A fiú már aludni ment. Égy nagy csillag
64 14|              meg a fát, pedig a Bánat már kilógatta a nyelvét a poroszkálástól.
65 14|              molnárnak: bekövetkezett már az este, állítsa meg a kimelegedett
66 14|             homokon. A napsütésben ők már látták a máriapócsi tornyokat.
67 14|         szoktunk, ha hívjuk a halált. Már nem sok időm van hátra.
68 14|      kérdezzük magunkban, mikor többé már nem látjuk őt.~De most még
69 14|             hiszem, a fiatalság órája már elmúlt.~- Akkor sem kell
70 14|             ám az öregedésnek. A szél már nem tud úgy hazudni, mint
71 14|              esztendeje vezetgetem én már a fehér Tisza mellől az
72 14|            van neki ennél a háznál.~- Már látom, hogy nemsokára meg
73 14|            hogy voltam.~...Igen, most már bevallom, hogy mindig az
74 14|       szívtelen és elesett férfiak, a már tehetetlen vének, az erejüket
75 14|           elvetődtem hozzájuk.~- Maga már nem az az ember, N. N. -
76 14|              hogy mind a két gavallér már meghalt az elmúlt században;
77 14|              önfeláldozás a mai nőkön már nem található. Leveleiket
78 14|               veszített a kaszinóban. Már csak néha levelezünk Dura
79 14|       kérdezte Tini kisasszony, midőn már félálomban voltam.~A vendégszoba
80 14|           vezetett ki a mezőkre, ahol már forrt az élet konyháján
81 15|              mögötte az idő, a halmot már benövögette a galagonya,
82 15|           nótáit, amelyeket a mai kor már nem ért meg. Nyírfa fehérlett
83 15|            dombját, holott ellenségek már nem jártak erre, legfeljebb
84 15|       elkívánkozó élet. Az ősz nedvei már szinte hallhatóan csörögtek
85 15|               meg Szomjas úrral, akit már régebben ismertem, és ő
86 15|               és szégyenkezők, mintha már nem tudná bizonyosan, mire
87 15|         ablakon, jövőre úgy sem látja már ezt az életunt tájat; ha
88 15|            Idegen ember jár a házban.~Már esteledett odakint, a felhők
89 15|             csorgása. Ez a hang (most már világosan emlékszem) olyan
90 15|               és szívhangokat...~Most már végre viszontláttam őt,
91 15|        veszélytelen vagyok - amint az már a szerelmesek szokása, amint
92 15|               a holdkórosok?~Manapság már nem tudnék nappal sem eltalálni
93 15|             zsalugáter, mintha valaki már nagyon régen állott volna
94 15|        Szavakat hallottam, amelyekről már elfelejtettem azt is, hogy