Part

 1 7 |                  mielőtt a végére érnénk. Juliska ilyenkor nem merte fölemelni
 2 7 |                    vastag sötétségben!~De Juliska éppen úgy félt, mint én,
 3 7 |                   zártam be a fatáblákat.~Juliska a kályha mellett ült, és
 4 7 |               illat volt a szobában, mert Juliska mindig hozott valamit magával,
 5 7 |                 tartott, mint a kisbabát.~Juliska Nagykállóból, a szülei háztól,
 6 7 |           esténként ezeket a képecskéket.~Juliska az öklendező öregemberrel
 7 8 | szolgálóleányokkal. Hajnalban kelt (mikor Juliska és a többi cselédek), a
 8 8 |           asszonyhoz, bármiként csalogat.~Juliska kis lámpást vett a kendője
 9 8 |               barátaimat sejtettem.~Ekkor Juliska megfogta a kezem:~- Én egyedül
10 8 |                      Ámde a kezemet fogta Juliska.~- Mingyárt jövök a borral -
11 8 |               tudósai a kisvárosi kertek: Juliska a csillagokat magyarázta:~-
12 8 |             visszament. S ezt így mesélte Juliska:~ ~
13 9 |         szempilláira.~*~Ezt mesélte nekem Juliska egy este, olyan halkan,
14 9 |               Akarsz az én tücsköm lenni, Juliska? - kérdeztem.~- Akarok -
15 10|                úgy vágyakoztam Pest után.~Juliska, mielőtt felköltött volna,
16 10|              kezébe.~Gyorsan öltözködtem.~Juliska csöndesen, nesztelen, hangtalan
17 10|              gyorsan készülődtem az útra.~Juliska szótlan maradt.~Félrevontam
18 10|                 sóhajtotta a hátam mögött Juliska. - Ahová maga megy, ott
19 10|              Máskor tán felkacagtam volna Juliska szavain, de most e furcsa
20 10|                szokott komolyra fordulni.~Juliska észrevette elgondolkozásomat.
21 10|                 téged szeret? - folytatta Juliska. - Lehet, hogy találkozol
22 10|                  úgy hangzottak a fülembe Juliska szavai. Csak el, el a nagyvilágba...
23 10|                   lehessek.~Így beszélt-e Juliska, vagy hallgatott az egész
24 10|                  kezemmel, hogy ne lássam Juliska fájdalmát...~Mire ismét
25 10|                   a helyen, ahol az imént Juliska állott - anyám állott. Ő
26 10|             állott - anyám állott. Ő volt Juliska - öregebben, szelídebben,
27 10|                nevet.~Nyomban megismertem Juliska hangját.~Kövérebb, asszonyosabb
28 10|                   a múltakat átgondoltam.~Juliska mosolygott. Vállat vont.~-
29 10|                emlék jutott volna eszébe.~Juliska fonott kosarat állított
30 10|              Sohasem ettem ilyen jóízűen, Juliska fürgén megtörölgette a kezét,
31 10|             tanítónő szabadjára engedett.~Juliska fölkacagott.~- Tehát asszonyok
32 10|                 hogy csókra szomjaznak...~Juliska nem szűnt meg csodálkozni
33 10|                dal tolakszik a szájamra - Juliska megérdemelné, hogy beavassam
34 10|           körüllengi, mint akár másét.~És Juliska, bár nem volt művelt hölgy,
35 10|               csendesen fölemeltem, midőn Juliska szólni kezdett. Lássuk,
36 10|                pedig nagyra nőtt! - szólt Juliska, és csendes, hamar megbocsátó
37 10|                 sok történetet mondott el Juliska sohasem látott fiamról.
38 10|                  a gyógyforrásban - szólt Juliska, és áhítatosan nézett a
39 11|                  kis kocsi sárga ülésben.~Juliska útközben elmondta, hogy
40 11|    Ónodi-kisasszonyoknak köszönhető, hogy Juliska eddig minden kérőjét elutasította.
41 11|               együtt vagyunk - fejezte be Juliska.~Juliska háza, amely a falun
42 11|             vagyunk - fejezte be Juliska.~Juliska háza, amely a falun kívül
43 11|                   szereti így? - kérdezte Juliska, amint a kocsiról leszálltunk.~
44 11|                  pipatórium mutatta, hogy Juliska ősei nemesemberek voltak,
45 11|                   őrizgetik. Mit álmodhat Juliska ebben a keskeny ágyban,
46 11|             módjára farkast fogna - monda Juliska, midőn az ebédet egy seprőnyél
47 11|                  a fiú az iskolába indul.~Juliska sóhajtott és tovább foltozott. (
48 11|                 Milánóban járt.~Így szólt Juliska, és fölemelte az arcát,
49 11|               havas bajusza mögül Csákány Juliska lakóháza után tudakozódik.
50 11|                  van a fiam - szólalt meg Juliska.~Eleinte szürke és közömbös
51 13|                bővebben szavait, ellenben Juliska csendesen megérintette a
52 13|           hazafelé loholó fekete kutya. S Juliska úgy beszélt, mint a nyárfa
53 13|                  a tömlöcben ült volna...~Juliska elhallgatott, s észrevétlenül
54 13|             látják jönni az időváltozást.~Juliska lecsüggesztette a fejét,
55 13|                 elmondja nekem - esengett Juliska.~A fiú már aludni ment.
56 14|                 évre nagyobbra növekszik.~Juliska benyitott az ajtón, mintha
57 14|                  Nagyon jó álom - felelte Juliska. - A kancsó általában vidám
58 14|                     felelt meggyőződéssel Juliska. - Az nagy uraságot mutat.~
59 14|             szívességben, amellyel kínált Juliska: hajlandó voltam egy egész
60 14|                  szólalt meg illetődötten Juliska. - Istenem, hol van a fiam,
61 14|               jámbor emberek megkínálnak.~Juliska csendesen kiment a szobából,
62 14|                 jártam, jobb kedved volt, Juliska. Most aggodalmasnak látszol,
63 14|                  Nem kételkedem - rebegte Juliska. - Csak néha rám jön valami
64 14|                melyik órát látod te most, Juliska?~- Azt hiszem, a fiatalság
65 14|                   öregember beszéde alatt Juliska természetesen könnyezni
66 14|               elfelejtettem, hogy a fiad, Juliska, az apját keresi... Pedig
67 14|            gyermekkori játékot folytatni.~Juliska és a fiú ottmaradtak a fészekben,
68 14|            karmaival elragadjon messzire, Juliska és a fiú menten ott teremnek,
69 14|                     Íme itt volna a hely, Juliska tanyája, kedvem mégis szomorú,
70 14|              hazafelé.~A tanyaház udvarán Juliska állott, és a tenyerét a
71 15|              megdöntéséhez. Még a szegény Juliska is őrizgetett egy felhívást,
72 15|                 és nesztelenül hagytam el Juliska házát. És meg voltam győződve
73 15|      Összeölelkezve mentünk haza az úton. Juliska könnyes szemmel jött elénk,